Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-10 / 294. szám, szerda

4 UJ szo 1952 december 10 PÁ RT É LET A párt lehetővé teszi, hogy dolgozóink visszanyerhessék egészségüket a Magas-Tátra hegycsúcsai között Hazánk felszabadítása után a dolgozó nép vette kezébe a hatal­mat. A dolgozók érdekelt szolgálják most a gyárak, a bányáit, és az összes termelőeszközök. A dolgozók hazájában érvényrejut az a sztálini elv, hogy a szocialista rendszerben a legdrágább kincs az ember, Mert csak ő tud új értéket termelni. Ember nélkül a gépek és a termelő esz­közük holt tárgyak maradnának. Népi demokratikus államunk egészségügyi célokra hatalmas össze­geket fordít. Uj kórházak, szanatóriumok és üdülőhelyek épülnek, ahol dolgozóink visszanyerhetik egészségüket és életkedvvel telve fog­hatnak hozzá újból munkájukhoz. A Magas-Tátra hóval lepett csúcsai barátságosan integetnek a gyógyulni akaró dolgozók felé. Merészen szökik az ég felé a 2663 méter magas Sztálin-csúcs, mintha hirdetné, hogy jólétünket a nagy Szovjet­uniónak és vezérének, a nagy Sztálinnak köszönhetjük és a dicső Kom­munista Pártnak. Az Oj-Tátrafüred-i gyógyszana­tórium 1951-ben ünnepelte alapítá­sának 75 éves jubileumát. A szana tórium alapítói dr. M. Sonntagh és Maucska, Bradecky voltak. Hosszas tanulmányozás után felfigyeltek ar­ra, hogy a Magas-Tátra klímája nagyon alkalmas a tüdőbaj gyógyí­tására. 1876-ban sok fáradozás után felépítették az első szanatóriumot, de ebben a szanatóriumban csak az úgynevezett jómódú polgárok talál­hattak gyógyulást. Az első világ­háborúban tiszti szanatórium' volt. 1919-ben szerződést kötöttek a prá­gai betegsegélyzö intézettel és nyug­díjas hivatalnokok jártak ide gyógykezeltetésre. 1935-ben már 220 férőhelyük volt a betegek részére, de csak a burzsoá világ kiváltságosai kereshettek itt gyógyulást. A második világhábo­rú alatt a szanatórium tovább gyó­gyította a betegeket. A felszabadulás után az összes tátrai szanatóriumokat átvette a központi szociális biztosító. De csak a Győzelmes Február óta szolgál­ja teljesen a dolgozó népet, amikor a dolgozó nép véglegesen átvette a hatalmat a párt vezetésével és az összes tátrai szanatóriumokat a nemzeti betegsegélyzö vette át. A szanatóriumban és az üdülőhelye­ken azóta a munkások és a dolgo­zó parasztok nyerik vissza egész­ségüket. Most a szanatóriumban az új szo­cialista élet ritmusa lüktet. A párt vezetésével minden részén folyik a munkaverseny, a szanatórium üzemi pártszervezete betölti hivatását. A pártszervezet alelnöke, Vrben­szky János, jó agitációs és népneve­lő munkát fejt ki. Vrbenszky elv­társ elmondja, hogy munkáját azért fokozza, és azért fejt 'ki jó agitá. ciós munkát, hogy ne legyen többé München és háború, és hogy fel­építhessük a szocializmust hazánk­ban. Mint fiatal munkás harcolt a Vörös Hadsereg oldalán a csehszlo­vák önkéntes hadseregben. Résztvett a duklai ütközetben is, ahol megse­besült. Nem felejti el ezt az időt sohasem Akkor géppisztollyal a ke­zében harcoit az emberi mivoltukból kivetkőzött fasiszta hordák ellen, most a munka frontján normája túlteljesítésével harcol a világbéke megvédéséért. Az üzerni pártszervezet gyűlése­ken vitatja táeg, hogyan lehetne eredményesebben dolgozni. Minden részlegen van kommunista népne­velő, aki megmagyarázza a dolgo­zóknak a sajtótízpercek, vagy a munka megszervezésére tartott ér­tekezleteken az új kormányhatároza­tokat és a világ politikai eseményeit. A pártoktatáson megvitatják a XIX kongresszus anyagát, ennek különösen a rájuk vonatkozó ré­szét. így például Malenkov elvtárs beszámolójából az egészségügyre vo­natkozó részt Malenkov elvtárs beszámolójából láthatják, hogy a Szovjetunió mily nagy súlyt helyez az egészségvéde­lemre, és milyen hatalmas eredmé­nyeket értek el a szovjet egészség­ügyi dolgozók és orvosok. A szanatórium a XIX. kongresz­szus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35 évfordulójának és Sztálin elvtárs születésnapjának tisz­teletére 123.000 koronát takarít meg az év végéig amelyből már eddig 34.285 koronát takarítottak meg. A szovjet példán felbuzdúlva az orvosok is bekapcsolódtak a szo­cialista munkaversenybe, hogy mi­nél több dolgozó nyerhesse vissza egészségét. Ugyancsak a XIX. kongresszus és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom és Sztálin elvtárs születés­napjának tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak a szanatórium többi alkalmazottai is. Az év végéig 30.350 korona meg­takarításra tettek kötelezettség­vállalást és ebből az összegből már eddig sikerült 19.625 koro. nát megtakarítaniok. A szanatórium igazgatója elmond­ja, hogy a tüdöbajban szenvedők halandóságát sikerült csökkenteniök. A könnyű betegeket teljesen meg­gyógyítják és munkaképessé te­szik. A nehezebb betegeket pedig gyógyulásuk után könnyebb mun­kára lehet majd alkalmazni. A sú­lyos betegek életét is meghosszab­bítják. Nagy segítséget jelentenek a kezelésnél az új gyógyszerek, a streptomicin, rimifon, a PASS. Az üzemi pártszervezet és az or­vosok mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél több dolgo­zót meggyógyíthassanak és munka­képessé tegyenek, de az igazgató elvtárs és a helyi egészségi szak­szervezet elnöke, Spišský elvtárs sem helyesli, azt az intézkedést, hogy az egészségügyi szervezet ki­sajátít tőlük *egy épülete.t üdülés­re, aminek következtében 130 ágyat vesztenek. Ez a dolgozók körében is elégedetlenséget kelt és joggal kérdik mi fontosabb az egészségügyi szerveknek, az üdülés-e vagy a tü­dőbetegek gyógyítása. Ennek a bü­rokratikus intézkedésnek következ­tében nemhogy több beteget gyó­gyíthatnának, hanem még csökken­teni kell a betegek számát és idö előtt haza kell küldeni őket. A Palace-szanatőriumban gyó­gyítják a pajzsmirigyzavarokban szenvedő betegeket is. Az orvosok lelkiismeretes kezelése és a jó tát­rai levegő hatása alatt a betegek meggyógyulnak és munkakedvvel telve térnek vissza munkahelyeik­re. Az ország minden részéből van­nak itt dolgozók. Itt szerzi vissza egészségét Vetrove Rudolf kiadnói mozdonyfütő, aki a Kladnó—Prága közti vonalon teljesít szolgálatot. Vetrove elvtárs tanulmányozta a XIX. kongresszus anyagát, látta a Szovjetunió óriási eredményeit és ez arra buzdította öt, hogy a szénen takarékoskodva ö is hozzájáruljon a szocialista társadalmi rend kiépí­téséhez. Elhatározta munkatársával együtt, hogy kőszén helyett barna­szénnel fogtíak fűteni és megtart­ják ugyanazt a teljesítményt, amit kőszénnel elértek. Ezt úgy érik el, hogy a tüzet gyakrabban rakják meg, állandóan lángolásban tartják és így a kívánt gőzmennyiséget min­dig tudják tartani. Az olaj terv­szerű felhasználásával 7000 koronát takarítottak meg. Vetrove elvtárs alig várja már. hogy munkahelyére visszakerüljön, hogy további mun­kájával ö is kivehesse részét az ötéves terv teljesítéséből. Itt üdül Méry József élmunkás is, aki a pozsonyi Récsei-úti épít­kezésen dolgozik, és csapatával el­nyerte a récsei építkezési vállalat vándorzászlaját. Most visszanyeri egészségét és továbbra is lelkesen fog dolgozni, hogy dolgozóinknak minél több lakást adhasson. Ugyancsak itt üdül még Csehor­szágból, a pilzeni Skoda-gyárból Ja­romír Jindra cseh munkás, aki a munkahelyén mint szakaszbizalmi működik és szorgalmasan látogatja a pártoktatást, hogy ö is tagja lehessen a Kommunista Pártnak. Egészsége visszanyerése után még jobban fogja fokozni munkaterme­lékenységét. B. J. Tömegpolitikai munkával a terv teljesítéséért A tömegpolitikai munka fellendü­lésének legfontosabb feltétele, hogy az új propagandista kádereket meg­becsüljük, neveljük és hogy felfegy­verezzük őket a marx-leninizmus elméletével. Támogassuk a bolsevik propaganda művészetének elsajátí­tásában őket és fokozzuk öntudatu­kat, hogy felelősséget érezzenek a rájuk bízott munkáért. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a propa­gandista káderek közvetlen részvé­tele a marxista-leninista propagan­dában lényegesen hozzájárul saját eszmei- és elméleti fejlődésükhöz is. Mind a műszaki, mind a politikai életben működő kádereinket politi­kai oktatással kell nevelni. Sok esetben és sok helyen a válla/ati pártbizottság a munkáskáderek po­litikai oktatására kevés gondot fordít. Ezáltal fogyatékosság áll elő a propagandisták munkájában is, mert aránylag kevés gondot for­dítanak nevelésükre. A nagykürtösi bányászvároska építkezésénél új munkás propagan­dista káderek fejlödnejf. Jó tömeg­politikai munkájával, különösen ki­tűnik Zatyko József elvtárs. Zaty­ko elvtárs a vállalatnál a téli ak­ciók sikeres befejezése érdekében a keskenyvágányok szerelésénél dolgozik. Napi tervét átlagosan 178 százalékra teljesti. Azonkívül a na­pi sajtőtízperceken aktívan bekap­csolódik a politikai munkába. Megkérjük Zatyko elvtársat, mondja el. hogy és mikor jutott arra az elhatározásra, hogy fizikai munkáján kívül még a tömegpoli­tikai munkába is bekapcsolódik. Zatykó elvtárs elmondja, hogy a tö­megpolitikai munkába való bekap­csolódásra akkor határozta el ma­gát. amikor a vállalat az eső miatt a terv teljesítésében lemaradt. El­határozta, hogy mivel politikai ok­tatásban eddig még nem volt részét a szovjet könyvek igénybevételével fogja magát képezni. — Rájöttem arra, hogy azt a tu­dást, amit tervünk teljesítésére a munka megszervezése igényel, csak­is a könyvekből és a gyakorlati ta­pasztalatokból meríthetem — mond­ja Zatyko elvtárs. Majd így foly­tatja: Szabad időmet arra használ­tam fel és használom fel, hogy ál­landóan olvasok és tanulok. Csak olvasás közben tudtam meg, hogy azokat a sikereket, amelyeket a szovjet dolgozók elélnek, csakis jó tömegpolitikai munkával, a mun­ka jó megszervezésével és a mun­kaverseny széleskörű alkalmazásá­val lehet elérni. Szilárdan elhatá­roztam, hogy fokozni fogom a dol­gozók öntudatát jó tömegpolitikai munkával, hogy tudatában legyenek annak, hogy miért kell a tervet tel­jesíteni. Szilárd elhatározásom az is, hogy a napi sajtőtízperceken aktí­van bekapcsolódom abba a munká­ba, amely arra van hivatva, hogy dolgozóinkat megismertesse azokkal a módszerekkel, melyek a terv tel­jesítését előbbre viszik. Nagyon sze­retném, ha az üzemi pártbizottság bővebben foglalkozna politikai ne­velésünkkel. Zatyko elvtárs vállalatunk első munkáskádere, aki bekapcsolódott a tömegpolitikai munkába. Átlagos teljesítménye állandóan 160 száza­lék felett mozog és előirányzott ter­vét mindig túlteljesíti. Zatyko elv­társ igazi építője új szocialista tár­sadalmi rendszerünknek. Tudását a szovjet könyvekből merfti, szilárdan hisz benne, hogy fáradozása nem lesz hiábavaló, ha az üzemi párt bizottság, valamint a vállalat veze­tősége és szakszervezet segítségére lesz. Tóth Ijászló, Nagykürtös. Zita Frešqvá, Margita Česány állam dijas művésznő és Nina Hazuchová az „Örvény" c. operában. « Hatalmas sikert aratott Eugen Suchoň „Örvény" c. operája a pozsonyi Nemzeti Színházban A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjának örömteli napjaiban tar­tották meg pénteken, december 5-én a pozsonyi Nemzeti Színházban az „örvény" című Suchoň-opera ünnepé­lyes bemutatóját. Eugon Suchoö ta­nár, államdíjjal kétszeresen kitünte­tett zeneszerző ebben a műben a leg­utóbbi idők legjelentősebb szlovák operáját alkotta meg. A gyönyörű előadást új változatban nyújtották a közönségnek, és a szlovák nép múltjából, valamint a népi zenemű­vészek életéből merítő opera mint a mult évben, úgy a december 5-i be­mutatón is óriási lelkesedést keltett a közönségben. A nemcsak hazánk­ban, hanem külföldön is nagy sike­reket elért operát új változatában Zdenek Chalabala, a pozsonyi Nem­zeti Színház karmestere tanította be és Juraj Fiedler rendezte. Az ünnepi bemutatón megjelentek kiváló politikai és kulturális ténye­zőink, az államdíjak nyertesei, a po­zsonyi üzemek példás dolgozói, kato­nák, ifjúság és a pozsonyi közönség igen nagy számban. Bevezető beszé­det dr. Jozef Kresánek tanár, a cseh­szlovák zeneszerzők szövetsége szlo­vákiai tagozatának képviselője mon­dott. Az opera új változata a közönség­ben határtalan örömet és lelkesedést keltett. Az elragadtatott közönség szívélyes, hosszantartó tapssal kö­szöntötte az opera szerzőjét, a színé­szeket, a karmestert, a rendezőt, a zenekar tagjait, és a műszaki mun­katársakat, akik olyan buzgalommal dolgoztak a darab előadásán. A szer­zőt, a karmestert, a rendezőt és a főszereplőket a nyílt színpadon virá­gokkal halmozták el. A bemutató előadáson kiváló tel­jesítményt nyújtottak az államdíjas Margita Češány, Stefan Hoza, Fran­tišek Zvarik, Zita Frešová-Hudcová, Helena Bartosová, Janka Gaböová, dr. Janko Blaho, Zdenko Ruth-Mar­kov és mások. Az ízléses díszleteket Martin Benka tanár, akadémiai festő és Ladislav Vychodil államdíjas kép­zőművész készítették. A táncokat Ju­raj Kubánka, a szlovák népi mű­vészegyüttes vendégszereplő tagja tanította be. Levél Budmericéről Budmericén, gyönyörű park köze­pén álló kastélyban rendezték meg november végén a népnevelök ma­gyar nyelvű egyhetes iskoláját. Az iskola résztvevői nevében kijelenthe­tem, hogy az egyheti tanulás letelté­vel fájó szívvel búcsúztunk a tágas, de mégis meghitt tanteremtől, ahol értékes tudnivalókkal gazdagítottuk életünket. Nehezen váltunk meg a puha szőnyeggel borított előcsar­noktól, ahol olyan vidám beszélge­tésben töltöttük el az óraközi szü­neteket, az ebédlőtől, ahol a napi öt­szőri bőséges étkezésre és vidám nótaszóra gyűltünk össze, a lakószo­bák kedves bútoraitól és meleg taka­róitól. Elrepült ez a hét, mert minden­napját érdekes tartalommal töltöttük meg. Sokat dolgoztunk, mert sokat akartunk tanulni, de senkit nem riasztott vissza ez a pontosan beosz­tott élet, hiszen az összetartás, a megértés, a politikailag érett elvtár­sak segítsége.és az előadók türelme minden nehézségén átsegítette a kez­dőket is. Az iskola egyik nagy eredménye az volt, hogy éppen ezekben a kezdők­ben is felébresztette a tudásvágyat. Természetes, hogy egy hét leforgása alatt csak belekóstolhattunk a tudni­valókba, az a tény azonban, hogy elő­adóink felkeltették bennünk az ér­deklődést a aidás iránt, biztosítékot nyújt arra, hogy most már tovább fogunk tanulni és olvasni. Nemcsak én határoztam ezt el, hanem többi tanfolyam-társaim is, mert méltók akarunk lenni a mai korhoz és meg­felelő készültséggel akarunk bekap­csolódni a szocializmust építő mun­kába. Ezentúl olyan könyveket fo­gunk olvasni, amelyek a minket leg­jobban érdeklő kérdésekkel foglal­koznak. Meg van ehhez a lehetőség, mert a. könyveket hiánytalanul be­szerezhettük és beszerezhetjük Rá kell azonban mutatnom esv kö­rülményre, amely rossz fényt vet a Csemadok-szervezetre. A 35 tanulót befogadó kastélyban ez alkalommal csak 21-en tanultunk, mert a to­vábbi 14-et nem tudták összetobo­rozni. Hibáztatjuk a Csemadok funk­cionáriusokat, amiért nem fektetnek kellő súlyt a népművelő tanfolyám propagálására. Bár a magyar dolgo­zók tömegeiben még nincs meg tel­jes mértékben az öntudat ahhoz, hogy önként jelentkezzenek népnevelőnek, ez nem menti a Csemadok-ftmkcioná­riusok hanyagságát, akiknek ezt az öntudatot bele kell oltaniok a cseh­szlovákiai magyarságba, és meg kell világítaniok a népnevelés munkájá­nak jelentőségét. Haraszty Károlyné, Kassa. Megváltozott élet A múltban ott álltam az ember-piacon. Pírban égett az arcom — vártam, hogy valaki jöjjön értem és munkát adjon. Csak kevés bért kértem s még kevesebbet kaptam Esténként, mikor a bérem a feleségemnek odaadtam — gyűlölettől forrott a vérem. De a könnytől ázott ételt számhoz nem egyedül vettem. A számuk százmilliókra telt, akikkel közösen ettem! Mindez a fájó múlté már elmúlt a sok gyászos óra. Egyre boldogabb holnap vár 'ňm és minden sznhnd rlolgnzó ra Bartha Tibor, Bratislava { 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom