Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-25 / 307. szám, csütörtök

1952 december 21 U J SZ Ö 573 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája F. Pecha elvtárs felszólalása Klement Gottwald elvtárs beszá­molójában az irányelvekben hang­súlyozta a kádermunka jelentősé­gét, amit kiemel az új pártalapsza­bályzattervezet is, mely most, a szocializmus építésének mostani fo­kán különös fontossággal bír. Rá szeretnék mutatni példán arra, ho­gyan vonja maga után következ­ményképpen az elégtelen kádermun­ka az egyes üzemekben való elég­telen pártmunkát. A Transzporta-üzemben helytelen módon töltötték be az üzem vezető­ségének csúcsfunkcióit. Egyes elv­társakat a funkciókban nem vizs­gáltak kellőképpen felül politikai és szakmai minőségük szerint. Ma­gától értetődő, hogy a feladatok teljesítésének ellenőrzésekor ezek az elvtársak azután az objektív ne­hézségek egész sorával magyaráz­kodtak ki." Emellett természetesen nem támaszkodtak kellőképpen a pártszervezetekre e nehézségek le­győzésében. Az elvtársak oly mesz­szire mentek, hogy felelőtlenül je­lentették a terv teljesítését a fő­igazgatóságnak. A tervet a való­ságban nem teljesítették, de az elv­társak hamisan más üzemek elszál­lításainak bevonásával mutatták ki a terv teljesítését. A terv nemteljesítése és a hely­telen jelentés felkeltette a dolgozók nagyrészének jelentős elégedetlen­ségét. Ezzel kiderült és leálcázódott a kerületi bizottság néhány dolgo­zójának és magának a szervnek elégtelen politikai, szervezési káder és ideológiai munkája is. Mégpedig azért, mert azelőtt néhányszor a helyzetet a kerületi bizottság elnök­ségében oldották meg, de nem lep­lezték le a hiányosságok főokait. Csupán a terv nemteljesítésének megállapítása után és az ügy tüze­tes felülvizsgálása után, akkor, ami­kor már megtörténtek a károk, ja­vasolt a kerületi bizottság olyan intézkedéseket, amelyek az üzem jobbminőségü káderbetöltését és aiz üzemi szervezet pártmunkájának megjavítását oldják meg. A Transzporta-üzem helyzeténél sokkal nehezebb helyzetben volt és van eddig is legnagyobb vegyi üze­münk, a szemtyini Synthézia üzemi szervezete. Ez üzemben a dolgozók káderösszetétele és az üzem, vala­mint a pártszervezet vezetősége sokkal rosszabb volt, sokkal na­gyobb objektív nehézségek voltak és a pártmunka módszerei igen rosszak voltak. Nem dolgozott a pártszervezet, dolgozott az. ellen­ség. Ezen nehézségek ellenére sike­rült a kerületi bizottságnak a párt­bizottság hatékony segítségével ki­küszöbölni ezeket a hiányosságokat. Az üzemi szervezet új felépítése szokatlan aktivitásra buzdította a tagokat az ötéves terv teljesítésé­re. Egyúttal sor került fiatal káde­reknek pártcsoportokban és bizott­ságokban való széthelyezésére, ami a kommunistákkal. műszakiakkal karöltve a feladatok konkrét kitű­zésével a dolgozók jelentős aktivi­zálására, a szocialista munkaver­seny elterjedésére vezet, amely né­hány részlegben eléri a 100%-os részvételt. Vitafelszólalásom végén a par­dubicei kerület küldöttségének ne­vében meg szeretném mondani, hogy egyetértésünket fejezzük ki az új pártalapszabálytervezettel, amely útbaigazítás lesz a párt politikai, káder-, szervezési és ideológiai mun­kájának megjavítására. Éppen így Gottwald elvtárs beszámolója irány­vonal a kerületi szervezet számára. A Központi Bizottság és Gottwald elvtárs vezetésével becsülettel tel­I jesítjük a ránk rótt feladatokat. V. Kolár elvtárs felszólalása Gottwald elvtárs nem egyszer lel­künkre kötötte a párt kérdését. Teg­nap ezt ismét megtette, amikor rá­mutatott, hogyan kell a legjobban rendbe hozni azokat a károkat, ame­lyeket Szlánszky kártevő és gonosz­tevő cimborái elkövettek. A párt minden — mondja Gott­wald elvtárs —• és mi mindnyájan lel­kesen tapsoltunk neki. Mint a múlt­ban, úgy kétségtelenül most is meg­ismételjük és hangsúlyozzuk Gott. wald elvtárs szavait a pártszerveze­tek előtt/ és e szavakkal díszítjük beszámolóinkat. Azonban ezzel ma már nem elégszünk meg. A károk nagyok, a feladatok még bonyolultabbak, de a pártszervezetek munkája csak lassanként javul. Ez azért van így, mert pártmunkánk­ban gyakran csak a jelszó és a tanul­ságok hirdetésére szorítkoztunk és keveset törődtünk a konkrét, apró pártonbelüli munkával. Munkánkban is veszélyesen meggyökeresedett a félmunka, a formalizmus, nagyúri módon lenéztük az olyan apró mim­kát, mint a tagság szociális összeté­telével való törődés, a párt adminisz. tratíváját, a tag- és bizottsági gyűlé­sek színvonaláról. való gondoskodást, a párttag-tömegek politikai nevelé­séről való rendszeres gondoskodást, a bolsevik elveknek helyes érvényesí­téséről való mindennapi gondosko­dást a pártmunkában. Nem törőd tünk kellő mértékben azzal, hogy a járási és kerületi vezetőségek jómi­nóségü támogatást nyújtsanak az alapszervezeteknek, nem törődtünk azzal, hogy e támogatás minősége úgy növekedjék, hogy összhangban legyen a növekvő feladatok minősé­gének növekedésével. Nem csoda ezért, hogy a Központi Bizottság és a kormány konkrét és világos hatá­rozatainak végrehajtását csak felé­ben biztosítottuk. Ez főleg azért történt, mert nem tudatosítottuk kellőképpen, hogy ép­pen a pártmunka apróságai fontosak, hogy ez apróságok néikül nem old­hatjuk meg kielégítően a nagy fel­adatokat. Szükséges lesz, hogy jobban tanul­junk Gottwald elvtárs beszédeiből, szavainak egyszerűségéből, példás tárgyilagosságából, hogy beszédeink­ben ne törekedjünk pillanatnyi ha­tásokra, hogy a gottwaldi tárgyila­gosságra megtanítsuk az egész pár­tot és rávezessük éppen erre az apró munkára, amelyből minden függ. És ez nemcsak a pártonbelüli kér­désekre érvényes, hanem a külső munkára is. Míg például agitációs munkánkban kerületünk falvaiban általános, hangos agitációt alkalmaz­tunk, általános jelszavakat és kiált­ványokat, a falvakon végzett mun­kánk nem haladt előre. Amint azon­ban sikerült a pártszervezetek fi­gyelmét a parasztok körében végzett apró meggyőző munkára fordítani, sikert értünk el. A szövetkezetekbe nem ötezer paraszt lépett be, mint ahogy kitűztük a feladatot, Jianem 25.000 kis- és középparaszt lépett be. Csak amikor a gazdaságosságért folytatott harcban a párt munkáját az apró meggyőző munkára irányí­tottuk, következtek be a kivánt eredmények. Kerületünk dolgozói az év végéig nem 300 mii., hanem 600 milliót takarítanak meg. A kerület termelési tervét mint egészet nem Sztálin elvtárs születésnapjáig telje­sítjük, hanem már holnap, három nappal előbb, mint ahogy feltételez, tük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pártmunkánkban minden rend­ben volna. Ellenkezőleg — a munká­val mélyen elégedetlenek vagyunk. Nem sikerül nekünk kielégítő mó­don kifejlesztem a pártmunkát fő­leg az ipar olyan fontos szakaszain, mint a bányák és a fegyvergyártó üzemek. A falusi szervezetekben most, amikor a pártmunka döntő fá­zisáról van szó — vagyis 264 szövet­kezet biztosításáról és megszilárdítá­sáról, a kommunista lendület és munkásság hiánya mutatkozik és a kerületi és járási bizottságok ezek­nek a szervezeteknek még mindig csak gyenge segítséget nyújtanak. Ráwiutattam kerületünk néhány jő eredményére csupán azért, mert elsősorban az apró munka volt az, ami lehetővé tette nekünk, hogy egy kissé megjavítsuk munkánk eredmé­nyeit. Ha teljesíteni akarjuk az öt­éves terv ötödik évének bátor felada­tait. ez pártonbelüli apró munka és külső agitációs munka nélkül nem megy. Elvtársnők és elvtársak, nem talá­íO él /Qpó a szokottnál L ossza úíra m dul ezeooen Fent északon, a Szovjetunió leg­északibb részének hólepte zúzmarás vidékén, kis házikójában mélyen alszik Tél Apó. A házacska ablakai jégvirágosak és jégcsapok díszítik, mint megannyi kristály, amelyek az északi szél fuvallatára úgy csilin­gelnek, mint apró csengetyük. A csengetyűk hangja újév előtt fel­ébreszti Tél Apót álmából és sietve megrakja puttonyát minden jóval és széppel, hogy gyorsjáratú szán­jával elvigye ajándékait a szovjet föld boldog gyermekeinek. Ebben az esztendőben Tél Aipó korábban ébredt és különös izgalommal és tek. A gyerekek szemei csillogtak a várakozás izgalmaitól. A pioní­rok büszke öntudattal hordták dí szűket, a pionír nyakkendőt. Mind­egyiknek akadt még valami elfog­laltsága. Még egy simítás a fán, még egy bátorító szó a kultúrmű­sor résztvevőihez, akik színes jel­mezekben várták az ünneipség kez­detét. A fiatalsággal együtt izgul­tak a szülők, a tanítók, a nevelők, a város vagy falu politikai vezetői. Ebben az órában fontosabb elfog­laltság számukra nem volt, mint az, hogy boldog gyermekeik örülje­nek, vigadjanak és biztos derülátás­2. A 635-ös számú moszkvai leányiskolában jelmezbál. megkezdődik a szilveszteri gondossággal kezdte pakolni csoma­gocskáit. Hozzá i s eljutott a népek békekongressziusának hangja, ő is meghallgatta a gyermekeik életét féltő apák és anyák tiltakozását. Tél Apónak, a gyermekek igaz és őszinte barátjának szívét eltöltötte az aggodalom a gyermekért, azon­ban ez nem tartott sokáig nála. Pil­lanatok alatt harcos elhatározás született meg benne: az 1953-as új­év előestéjéin nemcsak a szovjet és a baráti népek gyermekeinek visz örömet és vígságot, hanem meglá­togatja a világ mitnden népének gyermekeit, j Az ajándékok között eljuttatja hozzájuk a szovjet haza békeüzenetét: „Megvédjük a békét, a gyermekek nyugodt, boldog jövő­jét!" Elindult a trojka. Hangos csilin­geléssel rohant tova a hómezőkön. A szovjet gyerekek ünneipi han­gulatban, türelmetlen őrömmel vár­ták Tél Apót. De aok házat kel­lett meglátogatnia az északi sark­tól a Fekete-tengerig, a Csendes­óceántól a Balti-tengerig.. Megelé­gedetten kukucskált be az ablakokon. Minden családban várták őt, die kü­lönösen az iskolákban, a pionír­palotákban volt lázas a készülődés. A mennyezetig érő fenyő fénylett, tündökölt gazdag díszei alatt. A szobák és ünnepi termek fenyőágak­kal é a transzparensekkel ékesked­sal fogadják az újesztendő hírnö­két, a Tél Apót. Hangos hurrázások közepette lé­pett be közéjük a várvavárt Tél Apó. Fagyos légáramlatot árasz­tott, de pillanatok alatt felmelegí­tette ezt a szíve egész melegével elmondott . köszöntője és a hangu­lat forró lett, amikor szétosztotta kedve s ajándékait. Körülveszik, si­mogatják, ezer kérdést intéznek hozzá, ám Tél Apó a megszokottnál rövidebb ideig marad. A kedves marasztalást elhárítja magától az­zal, hogy az idén sokkal hosszabb útat kell megtennie ^ szokottnál, mert nemcsak a baráti államok gyermekeit kell felkeresnie, hanem a tőkés államok és az elnyomott gyarmati népek nyomorgó és min­den örömet nélkülöző ártatlan gyer­mekeit is, hogy elvigye nekik a szovjet gyerekek békeüzenetét. Erre a bejelentésre a szovjet gye­rekek között határtalan lelkesedés tört ki és még a maguk ajándékát is oda akarták adni elnyomott gyermektársaiknak. Lelkére kötöt­ték Tél Apónak, hogy ne felejtse el nyomatékosan átadni üzenetüket, hogy ök nem félnek a háborútól, mert az ő atyjuk és védelmezőjük, Sztálin elvtárs megvédi a békét. Tél Apó gyors távozása után megkezdődött mindenütt, a szovjet gyerekek hagyományos kultúrelő­lok megfelelő szavakat arra, hogy eléggé méltassam Gottwald elvtárs befejező tanulságainak jelentőségét, amelyek valóban klasszikus útmuta­tást jelentenek további munkánkban. Azonban legalább egyet ki szeret­nék emelni közülük, még pedig az ötödik pontot, a határozatok teljesí­tése ellenőrzésének megszervezéséről. Ha valahol különösen nagy hibát kö­vettünk el a pártmunka elvei ellen, akkor éppen ez a pont az, amelyet büntető módon elhanyagolunk, pedig a határozatok teljesítésének rendes ellenőrzésétől függ majdnem minden. Ha megtanuljuk a határozatok tel­jesítése ellenőrzésének megszervezé­sét, akkor a fontos kérdések egész láncolatát oldjuk meg. Akkor keve­sebb, de jobb határozatot fogunk hozni, időt takarítunk meg, amit fe­lesleges gyülésezésekkel pazaroltunk ei, hatásosabban fogunk szembeszáll­ni a kártevők bűnös kísérleteivel és ami fö dolog, megismerjük a kádere­ket a munkában, általános tanítások helyett konkréten fogunk nekik segí­teni. Nem habozom kimondani, hogy csak ha sikerül megszerveznünk a hatásos ellenőrzést, akkor fogunk tudni olyan kádermunkát végezni, amilyet kell. Ma döntünk, elvtársak és elvtárs­nök, az új alapszabályzatról. Néme­lyik elvtárs azt állítja, hogy most jobban és vidámabban fogunk előre haladni. Én is így vélem. Most ar­ról lesz szó, hogy a Szovjetunió kom­munistáinak példájára elsajátítsuk a bolsevik szívósságot, harciasságot és lendületet azon gottwaldi irányel­vek és elvek keresztülvitelében, ame­lyek az új pártszabályzatban vannak lefektetve. t Ehhez szükséges még hatásosab­ban alkalmaznunk a sztálini és gott­waldi fegyvereket — a bírálatot és az önbírálatot. És éppen ebben még mindig hiányosságaink vannak. Ez azért van, mert eddig még nem men­tesültünk teljesen a bírálat és önbí­rálattai szemben a kispolgári előíté­letektől. . Ma, amikor Gottwald elvtárs taní­tásainak gyakorlati érvényesítéséről lesz szó — jobban mint bármikor va­laha is tanulnunk kell bírálatot és önbírálatot Lenintől, Sztálintól és Gottwaldtól, valamint Zápotocký elv­társtól is. A nyilt bírálat és őszinte önbírálat nélkül, ez éles kommunis­ta fegyver nélkül, nem haladunk eléggé gyorsan előre. A XIX. kongresszus jelentős ha­tárkő volt, pártunk munkájában. Meg vagyunk győződve, ha a konfe­rencia határozatait bevisszük min- j den szervezetbe, minden műhelybe és falura, az országos konferencia ha. tározott fordulat lesz pártmunkánk­ban. adása és utána kivilágos virradatig tartó jelmezbál. Tél Apó a szelek szárnyán vág­tat tovább. A testvéri népi demo­kratikus ál. amok gyermekei a szov­jet gyermekekhez hasonlóan előké­születekkel és ö-örr^eli izgalommal várják őt. Nem fogynak ki a kér­désekből, mesélnie kell nekik arról, hogyan ünnepelnek és hogyan élnek a boldog szovjet gyermekek. Tél Apó mesél a gyönyörű szovjst tá­jakról', amelyeken évről-évre átuta­zik. A szocializmus országainak fel­szabadult gyermekei is nehezen en­gedték el őt, de megértették, hogy ebben az évben fontos békeküldetése van és sok sok üdvözlettel eláraszt­va folytatta útját Tél Apó a tőkés országok felé. Szokatlan tapasztalatai vannak itt Tél Apónak. Értetlenül csóválja a fejét. Az üzletek megrakodva minden jóval, prémkabáto s embe­rek nagy csomagokat pakoltatnak, de a gyerekek nagyrésze kiint az ut­cán orrocskáját a kirakatok üvegé­hez lapítva sóvárgó szemmel bá­mulja az ott látható színes é s szép holmikat. Rongyos ruhácsCiájukban dideregnek és nagyokat nyelnek, éhségüket csak fokozza a sok ízle­tes ennivaló és édesség látása. Munkanélküli szüleik nem tudnak nekik ünnepet varázsolni. Szomorúan és fázva húzódnak meg otthon vackukban, hogy szép játékokról, finom ételekről, meleg ruháról és tiszta szép ágyacskáaról álmodozzanak. Ekkor megzörgeti valaki az ablakot, a kedves fehér­szakállú Tél Apó kér bebocsátást. A gyermekek azt hiszik, hogy ál­muk folytatódik. Pedig ez nem álom. Tél Apó eljött hozzájuk is a messzi Szovjetunióból, kirakja ajándékait, elmondja köszöntőjét és átadja a szovjet gyerekek baráti testvéri üdvözletét. Nagy az öröm. A meghatottságot nefoezen tudják leküzdeni. Félénken fognak a be­szélgetésbe. Tél Apó meséi kifogy­hatatlanul, elviszi őket a képzelet szárnyán a szabad országokba és biztatja őket, hogy rájuk is ez a boldog szép élet vár, csak legyenek becsületesek ég kitartóak az eléjük tűzött cél elérésében. Utolsó és leg­szebb ajándéknak hagyta Tél Apó a békeüzenetet. Eleinte ezt is értet­lenül fogadták a gyerekek, de a fej lődő értelem rugalmasságával hamar megértették, hogy nem kell remeg­niök a véres háborútól, a gyilkosok­tól, a tűzvésztől, mert van egy ha­talmas erő a világon, amelyet a jó és gondoskodó Sztálin elvtárs irá­nyít. Ez az erő a népek békeakara­t a é s ez a mozgalom nem ismer ha­tárokat, nem ismer különbséget gyerek és gyerek között. És ez az erő legyőzhetetlen. Utoljára hagyta Tél Apó a vérrel áztatott koreai földet. Lelke meg­borzongott az itt látottakon. Az utolsó évek már elhomályosították emlékében a háború látványát. El­homályosította ezeket a képeket az elmúlt hét év békés építő munkája. A hősiesen harcoló koreai nép gyer­mekeit a legszerencsétlenebb kö­rülmények között találta. Nem volt jóformán ház, ahova betérhetett volna. Rom és pusztulás, könny és gyász mindenfelé. Fáradságos mun­kájába került Tél Apónak meg­találni a gyermekeket a földbevájt odúkban, a romok között, a kórhá­zakban. Gyors mozdulatokkal rakta eléjük a válogatott szép ajándéko­kat, ruhát, élelmet, gyógyszereket, játékokat és hosszú-hosszú ideig mesélt nekik. Minden szavával új reményt adott a lelki és testi szen­vedésektől meggyötört gyermekek­nek és beléjük oltotta a bizalomnak é s reménynek érzetét, hogy a világ népe; harcolnak a koreai haza pusz­tulásának megakadályozásáért, hegy a szovjet gyerekek és a népi demo­kráciák gyermekei saját ügyüknek tekintik a koreai gyermekek sor­sát és szüleikkel együtt ők is köve­telik. hogy Koreában haladéktala­nul szüntessenek be minden hadmű­veletet. Amíg városok dőlnek rom­ba, amíg vér folyik, nincs lehetfjség a békés megegyezésre. Ha megszűn­tek a hadmüveletek, könnyebben tudnak majd megegyezni a hadvi­selő felek a vitás kérdésekben. Az ő meggyőződésük is, hogy minden jó­akaratú ember támogatni fogja ezt a pártatlan, igazságos és emberi követelést. Turi Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom