Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

556 UISZ0 1952 december 21 Párt- és kormányhatározat egészségügyünk további fejlődéséről nyek termesztésére és gyűjtésére, ámbár e téren még vannak bizonyos nehézségek. A többi egészségügyi cikk gyártása is nagy haladást tett az államosítás után. Ma olyan orvosi műszereket és eszközöket gyártunk, amelyeket ezelőtt csak a kapitalista államokból hoztunk be. Egyes orvosi műszereket és ezközöket, valamint optikai készítményeket a külföldnek is szállítunk. Az egészségügyi termelés jelentősebb fejlődését azonban főkép az á körülmény hátráltatja, hogy ez a gyártás szervezés tekintetében szét van forgácsolva, a különféle minisztériumok hatáskörébe tartozik. Az egészségügyi cikkek gyártása egységes rendezésének a hiányossága zavarokat okoz a tervek öszszeállításában és teljesítésükben. Ennek következtében bizonyos időszakokban egyes, gyakran fontos gyógyszerekben hiány mutatkozik, ellenben más gyógyszereket felesleges mennyiségben gyártanak. A gyógyszerek és más egészségügyi szükségletek gyártása nem támaszkodik a valódi szükséglet megállapítására, amit a betegségekre vonatkozó statisztikai vizsgálattal és tudományosan meghatározott gyógyeljárással kell megalapozni. Nincs tervszerűen biztosítva a gondozó és javító szolgálat, ennek következtében az intézetekben nagyszámú, ki nem javított és hasztalanul heverő berendezés fekszik. Előfordul a műszereknek a használatból való idöelötti kiselejtezése is. Jelentős javulásra, került a sor a gyógyszertárak és az egészségügyi cikkek szétosztására szolgáló más tagozatoknak a szolgálatában is. Gyógyszerkiadókat rendeznek be az üzemekben és a vidéken. Szervezik a gyógyszerek tömeges eljuttatását az üzemekbe. Egyes gyógyszertárakban éjjeli ós nappali szolgálat van. De e téren is találkozunk még különféle hiányosságokkal. Egyes esetekben a gyógyszertárak elhelyezése még nem felel meg a dolgozók szükségleteinek. Némely gyógyszernek és egészségügyi anyagkészletnek a szállítása még nem megfelelő és igy előfordulnak átmeneti hiányok. Az is zavart okoz, hogy nincs biztosítva az állandó szoros kapcsolat a gyártás, szétosztás és az orvosi szolgálat között. Az orvosok gyakran rendelnek olyan gyógyszereket, amelyeket már nem gyártunk, vagy nem hozatunk be, ámbár a mi államosított gyógyszeriparunk azonos összetételű és gyakran még jobb minőségű gyógyszereket is szállít. Az orvosoknak az ilyen — néhány esetben szándékos eljárása — aztán a paciensek körében elégületlenséget okoz. Fokozott figyelmet kell fordítani a gyógyszerekkel való gazdálkodásra. Óriási módon növekvő fogyasztásuk ugyanis nemcsak az egészségügyi gondozás színvonalának az az emelkedését jelenti, hanem — sajnos — a gyógyszerek nagy tékozlását is. Az említett hiányosságok megszüntetése érdekében elrendeljük: az egészségügyi miniszternek és az illetékes minisztereknek főkép, hogy egészítsék ki a gyógyszertárak és az egészségügyi anyagok kiadóinak hálózatát, tekintettel a dolgozók szükségleteire a fontos ipari helyeken (kulcsipar) és a III., IV. típusú EFSz-ben, az Állami Traktorállomásokon és az Állami Birtokokon ; 1952. december 31-ig tegyenek intézkedéseket, hogy a gyógyszerek és egészségügyi szükségletek szétosztási tervek teljesítésének ellenőrzése alkalmával necsak a pénzügyi forgalom mértékét vegyék figyelembe, hanem annak a szolgálatnak a mértékét is, melyet a gyógyszertárak nyújtottak. 1953. december 1 fyl-ig végezzék el a legfontosabb orvosi műszereknek és eszközöknek a normalizációját és tipižálását; sürgősen vezessék be az orvosi műszereknek és eszközöknek már jóváhagyott prototípusok szerinti gyártását, biztosítsák a tudományos orvosi köröknek szoros együttműködését azokkal a szakemberekkel ,akik felelősek a gyógymechanikai gyártásért; hogy az 1953. év végéig vezesse be az egészségügyi intézményekben az orvosi műszerek paszportizációját és biztosítsa ezeknek idején való megérkezését; 1953. január 31-ig biztosítsa, hogy az orvosokat pontosan informálják a gyógyszertárak készletéről és erélyesen járjanak el azok ellen az orvosok ellen, akik tudatosan rendelnek olyan orvosságokat, amelyek nincsenek forgalomban. A .párt és a kormány foglalkozott az értékes gyógyszerek gyártásának és az egészségügyi gyártás központosításának a tervével; elrendelték a gyógyszerszükséglet tervének kidolgozását, a készletek normáinak meghatározását a gyógyszertárakban, a gyógynövények termesztése és gyűjtése organizációjának megjavítását és a gyűjtésben való résztvevők számának fokozását. Az ehhez a részhez fűzött külön melléklet részletesen foglal' kőzik az egészségügyi gyártás helyzetével és javításukra sok rendelkezést tartalmaz. VI. Az egészségügyi berendezések és az egészségügyi termelés üzemeinek kiépítése A felszabadulás után nagy fellendülés következett be az egészségügyi intézetek kiépítésében. A sok új és rekonstruált kórház, szakgyógyintézet, fürdőhelyek, a száz meg száz új egészségügyi körzeti központ kedvező feltételeket teremtett a hathatós egészségügyi gondozásban való részesedésre. Továbbá elemezni kell az egészségügyi üzemek és berendezések kiépítésének eddigj fejlődését és néhány hiányát; az egyes minisztereknek meghagyjuk, hogy a bajok megszüntetésére tegyék meg a megfelelő intézkedéseket. VII. Az egészségügyi szolgálat igazgatása és ellenőrzése Az egészségügyi gondcaás további fejlődésének alapvető feltételei közé tartozik igazgatási szerve munkajának a javítása. A fö hiányok közül némelyeket már megszüntettek, főkép a kerületi igazgatás bevezetésével és a központi egészségügyi szervek reorganizációjával. Megjavult a káderek kiválogatása és az egészségügyi szervezési dolgozók iskolázása. Az igazgatásnak előbbi nem rugalmas adminisztratív módszereit a munka hatékony módjával helyettesítették. Ennek ellenére még vannak az egészségügyi minisztériumnak (a megbízotti hivatalnak) és a nemzeti bizottságoknak a munkájával zavarok, amelyek nem csekély mértékben okoznak visszásságokat a vidéki egészségügyi szolgálatban. Nincs idejében biztosítva az egységes vonalvezetés az egészségügyi szolgálat némely fontos ágában. így a vezető orgánumoknak a terrénnel való kapcsolata még nem rendszeres és élénk. Ezzel függnek öszsze az egyes fontos feladatok organizációs teljesítésében és a teljesítés ellenőrzésében mutatkozó hiányosságok is. Egyes kerületi nemzeti bizottságok még nem fordítanak elég figyelmet az egészségügyi kérdésekre. A kerületek és járások nagyobb részében eddig nincsenek felállítva a plénum tagjai sorából az állandó egészségügyi bizottságok; ahol már felállították őket, működésük még nem fejlődött ki teljesen. A szolgálat színvonalának ellenőrzése A legkomolyabb hiányok egyike az, hogy az egész egészségügyi szolgálatban még nincs rendszeres és következetes ellenőrzés. A minisztérium mellett ugyan megszervezték a föszakemberek intézményét és a kerületi szakemberek institúcióját is, akiknek felelniök kell a juttatott szolgálatok színvonaláért a legfontosabb szakokban, azonban ezeknek a szakembereknek a munkája még nem fejlődött ki elégn gé és sem a minisztérium, sem pedig az egészségügyi referátusok nem támaszkodhatnak megfelelő mértékben ezekre a szakemberekre. Teljesen formális eddig a járási kórházak és egészségügyi központok egyes osztályaiban a vezetők felelőssége az egész járásban a megfelelő szakmákban való egészségügyi szolgálat színvonaláért. Azokat a dolgozókat, akiknek ellenőrizniök kell az egészségügyi gondozás színvonalát, a minisztérium ne meléggé oktatta ki ennek az ellenőrzésnek a módszeréről; nem tartják fontosnak a munka organizációjának, az emberről való gondoskodás kultúrájának és más szakoknak az ellenőrzését, ahol különösen fontos hiányok mutatkoznak. Az egészségügyi központok és a. kórházak szakosztályaiban nincsenek feljegyezve a betegek megelőző vizsgálatában vagy kezelésében megállapított esetei a bajoknak. Nincsenek megállapítva és elemezve az olyan esetek, amikor a beteget a szakosztályba küldték alapvizsgálat nélkül. Ez csak elősegíti azt a rossz szokást, hogy sok orvos betegeit csak továbbküldi a szakorvosokhoz anélkül, hogy maga, rendesen megvizsgálná őket. A szakoszltályolsjban megállapított bajokból nem vonják le a következtetéseket, a vizsgáló orvosok nincsenek kioktatva és rávezetve a gyakrabban előforduló hibák eltávolítására. A gazdasági ellenőrzés Igen komoly következményei vannak annak, hogy az egészségügyi intézetek gazdálkodásában az ellenőrzés nincs eléggé megszervezve. Az egészségügyi igazgatás vezető szerve erre csak csekély figyelmet fordít. Aztán az egészségügyi referátusok nem is ismerik a gazdálkodás folyó eredményeit, nem tudják felelősséggel irányítani az intézeteket és nem tudnak idejében beavatkozni, ámbár ők viselik a felelősséget az egészségügyi szolgálat egész működéséért. A preventív ellenőrzés, amely megelőzi a bajokat, nincs biztosítva. Byen körülmények között az egészségügyi intézmények gazdálkodásában komoly nehézségek mutatkoznak. A tárgyi értékek hiányos nyilvántartása lehetővé - teszi a szocialista tulajdonvédelem alapelveinek megsértését; előfordul a pazarlás és néha az intézeti vagyon eltulajdonítása is. Az egészségügyi statisztika, amely az egészségügyi gondozás hatékony vezetésének és ellenőrzésének fontos feltétele, még csak a kezdet kezdetén tart. Eddig még nincs kiépítve az egységes, céltudatos dokumentáció az egészségügyi intézményekben; a statisztikai kimutatások beadásában nem tartják be a megszabott határidőt, a kimutatásokat nem ritkán tárgyi szempontból hibásan töltik ki. E hiányok megszüntetésére elrendeljük az egészségügyi miniszternek, az érdekelt minisztereknek és a nemzeti bizottságoknak, hogy biztosítsák, az egészségügyi gondozás valamennyi fontos kérdésének rendszeres megtárgyalását a nemzeti bizotts* gok tanácsában; hogy az egészségügyi gondozás érdekében 1952. december 31-ig állítsák fel a nemzeti bizottságok állandó bizottságait és biztosítsák működésük teljes kifejlődését; hogy biztositsák a nemzeti bizottságok egészségügyi referátusaiban dolgozók tervének összeállítását, úgyhogy az egészségügy szélesebbkörü feladatainak rendes teljesítése biztosítva legyen; hogy lássák el az egészségügyi szolgálat igazgatósági szervét fejlett káderekkel a teljes tervállapotra; hogy 1953. május 31-ig tegyék meg a szükséges intézkedéseket a rendszeres ellenőrzés kifejlesztésére és megerősítésére: a) az egészségügyi szolgálat színvonalának emelésére; b) a kerületi és a járási nemzeti bizottságok egészségügyi referátusai munkamódszereinek és szervezetének ellenőrzésére. c) ellenőrizni kell az egészségügyi intézmények gazdálkodását; meg kell szilárditani a költségvetési és a pénzügyi fegyelmet és 1952 december 31-ig el kell mélyíteni az egészségügyi intézmények könyvviteli kimutatását; meg kell erősíteni a fegyelmet' a határidők betartásában és a benyújtott statisztikai jelentések tárgyi helyességében és. meg kell javítani a statisztikai szolgálatot. VIII. Az egészségügyi felvilágosítás, a közönség aktivizálása Az egészségügyi gondozás nagy feladatait nem lehetne megvalósítani a széleskörű nyilvánosság aktív részvétele nélkül. A szovjet egészségügy sikereit nagymértékben éppen annak tulajdoníthatjuk, hogy az egészégügyi gondozás feladatai teljesítésének megnyerték a dolgozók széles tömegeit; ezt főkép a Nagy Honvédő Háború tanulságai igazolják. Népünk érdeklődése az egészségügyi kérdések iránt egyenes arányban nő kultúrális színvonalának emelkedésével. Céltudatosan támogatják és fejlesztik. A felvilágosító akciók és az egészségügyi kiállítások száma és színvonala növekszik. A legszélesebbkörü nyilvánoságnak rendelkezésére állanak ezek az újságok: ,,

Zdravie ľudu", (Népegészség), „Zdravý národ", (Egészséges nemzet), „Hygiena a bezpečnosť práce" (Higiéna és a munka biztonsága). Az egészségügyi igazgatással való együttmunkálkodásra ezerszámra jelentkeznek a Csehszlovák Vöröskereszt népi higiénikusai és önkéntesei. Ki kell emelni azt a fejlődő tevékenységet, melyet a politikai és tudományos ismeretek terjesztésére alakult Csehszlovák Társaság e téren kifejt. Azonban az egészségügyi felvilágosítás szakaszán még sok hiány mutatkozik. A sajtó, a rádió (Szlovákia kivételével) és a film njég nem foglalkozik eléggé az egészségügyi kérdésekkel. A felvilágosítás még nem tud hatásosan szólni a munkásokhoz és a parasztokhoz. A felvilágosító munka módszere egyelőre még nincs tudományos alapokra helyezve. Az egészségügyi felvilágosítás tartalma nem irányul eléggé a higiéna kérdéseire és a betegségek, sérülések elleni védekezésre. Az egészségügyi felvilágosítás különleges intézményeinek a hálózata még nincs kiépítve. A felvilágosító munkára teljesen kvalifikált káderek a gyakorlatban még nem léteznek. Az egészségügyi dolgozók nagy része lenézi jelentőségüket. Az orvosok a felvilágosító munkát nem tekintik működésűk oszthatatlan részének. A népi higiénikusok érdeklődése még nincs eléggé felkeltve. Hasonlóképpen nem használták ki eléggé Csehszlovák Vöröskereszt és a Forradalmi Szakszeryezeti Mozgalom intenzív bekapcsolásának a lehetőségét a közönség érdeklődésének a felkeltéséra az egészségügyi kérdések iránt. Ehiányok megszüntetése érdekében elrendelik az egészségügyi mi niszternek, az érdekelt minisztereknek, és a nemzeti bizottságoknak, hogy a) biztosítsák a felvilágosító munkamódszer megjavítását főként azzal, hogy 1953-ban fokozatosan bevezetik az orvosoknak az egészségügyi felvilágosítás módszerében való szemináriumi oktatását; b) az egészségügyi felvilágosítás a prevencióra, főkép a higiéniára és a ragályos betesgégek elleni küzdelemre kell irányítani, elsősorban a szocializmus építkezésein és a fontos üzemekben; rendszeresen informálni' kell a közönséget az egészségügyi kérdésekről a film, a rádió és a sajtó útján; 1953. február 28-ig valamennyi kerületben aktivizálni kell a népi higiénikusokat és biztosítani működésük teljes kifejlődését; 1953. április 30-ig fel kell állítani az egészségügyi intézmények mellett az együttműködési köröket is biztosítani ezek tevékenységének teljes kifejlődését. A párt és a kormány elrendelte az egészségügyi iskolákban a tanítás elményítését és az' egészségügyi iskolák hallgatóinak a felvilágosító tevékenységére való előkészítését, valamint azt, hogy biztosítva legyen az egészségügyi felvilágosítás koordinációja a többi felvilágosító tevékenységgel. IX. A Csehszlovák Vöröskereszt A Csehszlovák Vöröskeresztnek nagy szerepe van abban, hogy a lakosságot az egészségügyi feladatok teljesítésében való részvételre mozgósítsa. Üj organizációja és tevékenységének tartalma nagyon jelentős feladatokat bíz rá: a lakosság rtrinden oldalú egészségügyi előkészítését, a különleges egészségügyi alakulatok iskolázását és szervezését, az egészségügyi igazgatás szervei számára támogatást a nemzeti vérátömlesztési szolgálatban, a higiénikus és járványellenes rendelkezéseknek és a nép egésszégügyi nevelésének a végrehajtásában. A Csehszlovák Vöröskereszt (ČSČK) 1948 februárja óta hatalmas munkát végzett egészségügyünk területén, főkép azáltal, hogy az önkéntes dolgozóknak tízezreit iskoláztatta. Munkája azonabn még néhány hiányosságot mutat. A tömegorganizáciő funkcióját az önkéntes egészségügyi szolgálatnak a mezején nem teljesíti kielégítő módon. Nincs eléggé bekapcsolva az egyesített egészségügyi feladatainak a teljesítésébe és erre a célra nem mozgósítja eléggé önkéntes táborának széles aktíváját. Egyes rétegeinek a munkájában még a régi jótékonysági felfogás nyomai mutatkoznak. Ez a tény azzal függ össze, hogy a ČŠČK eddig, nem szerzett elég széles alapot az üzemi munkások és a vidéki dolgozók között. Másrészt az állami egészségügyi vezetés szervei sem igen jutottak annak a tudatára, hogy az egészségügyben a feladatok biztosításának és teljesítésének egyik fö feltétele a ČSČK-ban szervezett széleskörű tömegeknek részvétele. E hiányok eltávolítására és a CSČK munkája további fejlődésének biztosítása érdekében a párt és a kormány meghagyja az egészségügyi miniszternek, hogy a ČSČK-val való együttműködéssel 1953. január 31-ig adjon ki utasításokat a ČSČK-nak az egyesített egészségügy feladatai teljesítésébe való bekapcsolásának módjáról, a ČSČK központi bizottságától azt kívánja, hogy a) 1953. április 30-ig az egészségügyi, belügyi és az információs és népmüveltségügyi miniszterrel együtt adjon ki irányelveket a ČSČK valamennyi tagozatának munkájára,

f úgyhogy megfeleljen új feladatainak, b) 1952. december 31-ig dolgozzon ki olyan rendeleteket, amelyek biztosítják a lakosság legszélesebb rétegeinek előkészítését a minden-