Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-20 / 303. szám, szombat

6 ül SZÖ 1962 december 30 Csehszlovákia Kommunista országos konferenciája V. Kohout eivtái> felszólalása Elvtársak és elvtársnök! Mint a plzeni Lenin-üzemek ko­hásza, arról szeretnék nektek be­számolni, hogy milyen segítséget nyújtanak nekünk a pártcsoportok az üzemekben. A CsKP Központi Bizottsága szervezési titkársága »A Sigma-Lutin-üzem CsKP üzemi szervezetének munkamódszereiről« szóló határozata kiadása után ná­lunk ezen határozat alapján hozzá­láttunk munkarészlegünk pártszer­vezeteinek újjászervezéséhez. Meg­szüntettük a rész-szervezeteket, amelyek igen keVés tagból állottak és amelyeknek munkája elaprózó­dott. így például az acélgyártó részlegnél három rész-szervezet he­lyett egy alapszervezetet létesítet­tünk. Úgyszintén egy alapszerve­zetet alapítottunk az acélöntödében és az elektroacél részlegen, ahol azelőtt több rész-szervezet műkö­dött. A bizottságba a legjobban be­vált és önfeláldozó funkcionáriuso­kat választották be. Figyelembe vettük azt, hogy a szervezeteket a termelési érdek, a műhelyek és a munkahelyek szerint alakítjuk ki. Elükön a párt mühelybizottsága áll. A pártcsoportok a pártmunka szervezésénél legjobb . segítőtár­sainknak bizonyultak. Mindjárt az elején igen jól mutatkozott meg ténykedésük. így például az acél­csiszoló részlegen dolgozó pártcso­port, amelynek vezetője Cseh elv­társ, gyűlésén megtárgyalta körül­belül 180 vagon öntvény jelentős mértékű szétdolgozottságát. A kom­munisták nekiláttak a munkának, meggyőzték az összes alkalmazot­takat és a szétdolgozottság mértékét megfelelő színvonalra csökkentet­ték. És ez* jelentős mértékben hoz­zájárult e munkahely tervtelj esité­séhez. Vagy például vegyük Smrzs elvtárs öntő csoportját. Hetente megtárgyalja a szocialista munka­verseny állását, a formáló anyag megtakarításának és a selejt kikü­szöbölésének kérdését. A pártcsoportok létesítése óta fokozódott a politikai szervező munka színvonala a kohókban és figyszintén a gyűlések színvonala és látogatottsága is jobb. így pél­dáid az acélgyártó részleg kemen­céinél a kommunisták munkája rosszul alakult. A gyűlések láto­gatottsága igen gyenge volt. Ez azután megmutatkozott a komoly termelési nehézségekben is. Egy­szóval a kemencéknél nem ment a munka. Csak kevés funkcionárius dolgozott és azok távolról sem tud­ták teljesíteni az összes feladatot. Ezért következetesen figyelem­mel kísértük a kemencerészleg mel­lett működő pártszervezet munká­ját és ez segített. Ma ott pártcso­portjainfc vannak és az elvtársak kezdik dicsérni. A pártcsoportok I létesítése előtt a taggyűléseken át­lag az elvtársak 35 százaléka je­lent meg, ma már 78 százaléka. Megjavult a pártiskolázási év le­folyása is, amelyben a mult évben jelentős hiányok voltak. Négy cso­port az újévig meg se kezdte az iskolázást, amit a megszakítás nél­küli munkával indokoltak. A párt­iskolázási év során a részvétel át­lagosan 50 százalékos volt. Ez év­ben ugyanolyan feltételek között a pártiskolázási év minden csoportja októberben megkezdte munkáját és a részvétel a következő: az alap­tanfolyamoknál 65 százalékos, a Lenin és Sztálin életrajzát tanul­mányozó köröknél 72 százalékos, az SzK(b)P történetét tanulmá­nyozó köröknél 88 százalékos. Meg­javul'. a tagdíjfizetés morálja is. I<ry például az elektroacél részle­s-én a ténylegesen befizetett tagille­ték 41 korona volt átlagosan, ami a csoportok megalakítása után 9 ko­ronával, 50 koronára emelkedett. Jelentős mértékben megjavult a helyzet a termelésben is. Az acél­nak eddigi gyakori kiömlése a földre csaknem teljesen megszűnt. A legjobb csoport Fi«la elvtárs­nál, a javításokat végző kőműve­seknél működik. Ezek minőségi munkát végeznek a kemence javí­tásánál, meghosszabbítják annak működési tartamát és így népgaz­daságunknak sok tonna acélt ad­nak. A pártcsoportok munkájával és szervezésével kapcsolatban jó ta­pasztalatokat szereztünk az elek­troacél öntödében. Itt két gyenge rész-szervezetünk működött és kü­lönösen egyikük munkája volt igen gyenge. Ennek az volt az eredmé­nye, hogy a tervet nem teljesítet­ték. A taggyűlés javaslatára a szervezet bizottsági tagjai mélyre­menő kritikát és önkritikát gya­koroltak. Az eredmény azonnal jelentke­zett. A bizottság jól kezdett dol­gozni, megtartották a reggeli öt­perceket, ami azelőtt nem volt, pártcsoportokat létesítettek az egy­általában nem mfiködö tízes cso­portok helyett. A bizottság gon­doskodott a pártcsoportok vezetői­nek hetenkénti rendszeres egybe­hívásáról. Mivel a termelési szakaszok alap­ján szerveztük meg a csoportokat, nem nehéz azoknak egybehívása, különösen a munkasztinetekben. A gyakorlat megmutatta nekünk azt is, hogy jó. ha a csoportokban a vezetők segítőtársának olyan elv­társat jelölnek ki, aki ezenkívül foglalkozik a pártiskolázási év cso­portjaiban a tagok ideológiai neve­lésével. Az elmúlt időszak legfontosabb feladata a párt alapszabályzatának megvitatása volt. É célból minden csoport egybegyűlt, néhány közü­lük kétszer-háromszor. Habár meg kell jegyeznünk, hogy nem minden csoportban vezették helyesen a vi­tát és nem mindenütt ért el jó színvonalat, mégis fő vonalaiban még a taggyűlés előtt minden tag tájékoztatva lett mindenekelőtt a párttag kötelességeit és jogait ille­tően. A párttagok nálunk a kohómü­vekben nagy megelégedéssel fo­gadták az új alapszabályzat terve­zetét. Nagyon dicsérik azt és azt mondják, hogy idejében adták ki. Hangsúlyozták, hogy ez már na­gyon szükséges volt és köszönik a pártnak és Gottwald elvtársnak. Mi munkások olyan makulátlan és harcos pártot akarunk, mint az SzK p. Lenin és Sztálin pártja. Végezetül is be akarom jelenteni azt az örömteli hírt, hogy részle­Tünk, az acélöntődé, 1952 december 9-én teljesítette a tervet. Ez a pártszervezet és az üzem vezetősé­gében doleozó kommunisták javuló munkájának eredménye és így az eredeti kötelezettségvállalás határ­idejét, amely Sztái-'n elvtárs szüle­tése r.apía volt, lerövidítettük. A siker a legnagyobb mértékben a szocialista munkaverseny és kez­deményezőnek. különösen a Smrzs elvtárs ált?l vezetett ifjúmunkás­kommunisták munkacsoportjának érdeme, f Taps.) Februárban Smrzs elvtárs cso­portja versenyre hívta fel Rys elv­társ példás dolgozó csoportját. Fel­adatul azt tűzték ki, ho-ry kiküszö­bölik az igazolatlan kimaradást, teljesítik az ötéves terv negyedik évét november 30-ig, az 1951-es év­hez viszonyítva minden 100 kg önt­vénynél 2 kg-mal csökkentik a minta­homok fogyasztását, vagyis 81.7 kg-ra szorítják le és hogy nem lesz több selejtjük, mint 1.3 szá­zalék. Ez a verseny elterjedt a többi munkacsoport körében is. És milyenek az eredmények ? A for­máló anyag fogyasztása, amely 100 kg öntvénynél 100 kg körül mozgott, 76.5 kg-ra csökkent. A versenyt most főleg a minősé­gi munkára kell irányítanunk. Eb­ben kell főleg jobb eredményeket elérni. És ezeket a szocialista mun­kaverseny segítségével bizonyára el is érjük. A jó eredményeken kívül nálunk még sok hiány van, de meg van az akaratunk ezeket kiküszöbölni. Népünk szereti pártunkat, szereti Gottwald elvtársat, tudja. Hogy a Szovjetunió és Sztálin elvtárs a támaszunk. Ezért kijelentem, hogy ránk, a V. I. Lenin üzem acélmun­kásaira pártunk és kormányunk számíthat, mivel tudjuk, hogy mun­kánkkal segítséget nyujtunk a vi­lágbékéért folytatott harcban és megszilárdítjuk népidemokratikus államunkat. (Taps.) F. Plechatv elvtárs felszólalása Az új alapszabályzattervezet min­den párttag feladatává teszi, 'hogy tevékenyen harcoljon a párthatáro­zatok teljesítéséért. És mi a helyzet a valóságban? A valóságban az a helyzet;' hogy nem minden párttag harcol tevékenyen a párthatározatok teljesitéséért. És miért van ez így? Vizsgálódtunk e kérdésben és meg­állapítottuk, hogy némelyik párt­szerv olyan határozatokat hoz, ame­lyek nem pontosak, homályosak, nem konkrétek és ezért nehezen lehet őket elenörizni és teljesíteni is. Olyan pontos és világos határozatokat kell hozni, mint amilyenek a párt- és kormányhatározatok. Elvtársak, miért történik ez így az alsóbb pártszerveknél? A helyes határozatok hozatala azoknak a ká­derelcnek fejlettségétől függ, ame­lyek ezt a választott pártszervet al­kotják. És a mi pártszerveink és ösz­szes választott tagjaik nem állanak mindig a kellő magaslaton, sem po­litikai. sem szakmai téren. Jó határozat meghozatala továbbá azoknak a problémáknak alapos is­meretétől függ, amelyekkel kapcso­latban a határozatot hozzák. És a választott szervnek nem minden tag­ja ismeri alaposan a problémákat. Miért? Ennek egyik oka a vezető ká­derek gyakori cserélgetése, úgyhogy az elvtársak nem ismerik jól mun­kahelyüket, a kerület és a járás problémáit, ami megnehezíti nekik a politikai-szervezési munka kifejté­sét. A kerület és a járás megisme­réséhez hosszabb idő szükséges. És nekünk egész sor olyan vezető tit­kárunk van, akik a járásban egy éve vannak és azt lehet mondani, hogy a funkciókban egyik konferenciától a másikig váltakoznak. Ez nem egészséges jelenség a mi kádermun­kánkban és káderpolitikánkban. A járást ismerni azt jelenti, hogy hosz­szabb ideig kell dolgozni a járásban és ez éppúgy érvényes a pártszer­vek dolgozóira, mint az állami igaz­gatás és tömegszervezetek funkcio­náriusaira is. A másik kérdés az, hogy funkcio­nárius kádereinket munkájukra és funkciójukra nem oktatják ki és nem készítik elö kellőképpen. Járá­si titkáraink nagyrésze két-három­hónapos bennlakásos oktatáson vett részt. Ugy vélem, hogy ez nem elég. A járás munkáját irányítani ma na­gyon bonyolult dolog. Ahogy a szo­cializmust építeni fogjuk, e munka mindig bonyolultabb lesz és fejlet­tebb, nagyobb szakképzettségű káde­reket fog megkövetelni. Ajánlanám, hogy vegyék fontolóra a járási bizott­ságok vezető dolsrozóinak hosszú idő­tartamú oktatását. A járás vagy kerület helyes irá­nyítása és vezetése a kerületben, il­letve járásban levő vezető pártszer­vek helyes összetételétől is függ, vagyis a jé.rási, kerületi pártbizott­ságok és azok elnökségeinek helyes összetételétől. Ha a párt a járásban vagy kerületben helyesen akarja tel­jesíteni az élcsapat funkcióját, akkor vezető szerveinek eszerint kell ösz­szetevődniök. A járási és kerületi szervezet élére a legtehetségesebb és politikailag legfejlettebb pártfunk­cionáriusokat kell kiválogatni életünk döntő fontossági! szakaszairól, ami­nők a nemzeti bizottságok, szakszer­vezetek, az ifjúság, az egységes föld­műves szövetkezetek. Ez azt jelenti, hogy vezető dolgozói legyenek ezek­nek az állami és tömegszervezetek­nek. Ez azonban gyakran nincs így, Ezért úgy vélem, hogy az országos konferencia után és a járási párt­konferenciák után meg kell változ­tatnunk a járási irodák összetételét is, mégpedig úgy, hogy a legfejlet­tebb pártfunkcionáriusokból álljanak, akik a járás életének egész gépezetét tudták irányítani. Ugyanígy segí­tenünk kell majd az évzáró taggyű­lések kampányában a párt alapszer­vezeteinek. hogy mind a falusi mind az üzemi pártszervezetek bizottságai helyes összetételüek legyenek. (Taps) B. Prokes elvtárs, államdíjas felszólalása Mi, művészek ismerve pártunk harcainak történelmét alapításától kezdve egészen napjainkig, megta­nultunk rendületlenül és miniig hin­ni pártunkban és szeretni. Ezért lel­kesedéssel fogadtuk e konferencia összehívását, amelytől azt várjuk, hogy határozatai még biztonságosab. ban vezessenek bennünket a Gottwal­di úton előre a szocializmus felé. Azt hiszem mindé­1, színházi dolgozó ne­vében elmondhatom, hogy főleg szá­munkra a népi demokratikus köztár­saságban bekövetkezett „országunk­ban minden kultúrának az az arany­kora", amelyet pártunk IX. kongresz­szusán V. Kopecký elvtárs említett. Tudatában vagyunk annak, pártunk iránti mérhetetlen há'ával telve, ho­gyan változott meg alapjaiban a színművész élete és alkotásának fel­tételei. A pártkonferencia azonban egyút­tal alkalom is arra hogy éppen ma felhívjam a figyelmet arra a né­hány hiányosságra és problémára, amelyek a művészet* dolgozók közt előfordulnak, fel kel! hlvno r. a fi­gyelmet Szláns'/kv káros hatásainak leküzdésére a kultúra és a művészet terén, ahová kétségtelenül épp olyan kártevők jutott tk be mint életünk más területére Azt hiszem, m'nd­:>r-ek a h'ányossAgofc és hibák a legkomolyabb okból: a CsKP IX. kongresszusán az ideológiai munká­ra kitűzött főiránvvanal helytelen és gyakran hamis aikal nazasából ered­nek. Egyre sürgősebb szükségünk van ezen irányvonal új és mélyebb megvilágítására, főleg konkrét ele­mezésére azokkal az eseményekkel kapcsolatban, melyeket pártunk Szlánszky összeesküvő központjával folytatott harcában élt át. Mövészeti élesünkben érezzük, hogy eddig nem folytattak követ­kezetes harcot a szektásság ellen és mindeddig nem irtották ki mind­azokat a káros és mérgező hatáso­kat am »'yek gátolják előrevezető útunkat és fojtó légkört teremtenek a művé ^világban. Igazságos harc b-\ntako»6dott ki mindezen káros jelenségek ellen Nem irryszer törté­nik meg azonban, hogy e harcos ürü­gyek alatt „az alkotó szabadság" jel­szavaival né."íny ember igyekszik számunkra idegen, helytelerl. jo;gá­ri, eszmenélkill; nézeteket megvalôsi­tani. így következnek be az olyan jelenségek, hogy amíg a baloldaliak főleg a kulisszák mögött jobboiisl* elhajlásokról kiabálnak, másfelől olyan emberek lépnek fel akik kon­krét alap nélkül egyes elvtársakat úgy jelölnek meg mint a másik központ tagjait. így az Ideológiai harc zászlaja alatt számos esetben közönséges pletyka bújik meg, amely megmérgezi a művész; életet. Mind­ezzel közvetlenül-összefügg a sz: v­jet művészet tapasztalatai elégtelen átvételének fcérléss. A színházi dol­gozók küldöttsége 1951 őszén a Szov­jetunióban tett látogatásának ered­ményeit nem értékelték kellő módon és így eddig alkotó munkánk szá­mára nem hozták meg azt a hasz­not, amit elvártunk. Nem tanultunk eddig a szovjet tapasztalatokból a színház szervezési felépítése és struktúrája terén sem. Ezeket és számos más komoly és veszedelmes hibákat csak az igazán alapos har­cos elméleti vita kifejlesztésével le­het kiküszöbölni, amelyben egy han­got sem hallgattatnánek el, mely­ből kiindulna művészi gyakorlatunk számos kérdésének megvilágítása. Ide tartoznak például a művész ká­derek marx-lenini nevelésének kér­dései, a művészet eszmeiségének kérdései, a művészetben a realizmus kérdései, a hazafiság kérdései, a kul­tűrörökség kérdései, a pozitív hősök, és negatív típusok alakításának problémái és számos más egyéb do­log. E hiányosságok közül egyet sem lehet kiküszöbölni ha a színházaink életében a párt nem fogja betölte­ni az öt megillető helyet. E kérdés­ben is fel kell hivnom a figyelmet néhány hiányosságra. Szűkségünk van arra, hogy nagyobb gondot for­dítsanak a színházak alapszerveze­teinek munkájára, főleg meg kell tanulnunk az emberekkel folytatott munka helyes bolsevik módszereit, főleg a pártonkívüliekkel és külö­nösképpen a kiváló művészekkel végzett munka módszereit. Ez a munka a kommunisták és a színhá­zak összes dolgozói ideológiai és po­litikai színvonalának rendszeres nö­veléséhez vezet. A hiányosságok kiküszöbölésének alapfeltétele a bírálat és az önbírá­lat feltételeinek céltudatos megte­remtése. A bírálat és az önbírálat nem fejlődik eléggé elvszerüen. így például eddig még nem hidalták át az abban levő komoly akadályt, hogy a színházi dolgozóknál — kom­munistáknál — még mindig csak sa­ját szakaszukat vagy saját színhá­zukat érintő szűk helyi érdekek me­rülnek fel. Még mindig fennáll egyes színházak közti torzsalkodás. A fő felelősséget ezért a színházak párt­szervezetei a magpsabb pártszervek és a Központi Bizottság apparátusa viseli, akik nem elég helyesen fej­lesztik a bírálatot és önbírálatot és ezzel mindeddig nem segítettek fel­kelteni a kommunista színházi dolgo­zókban az együttes felelősség érzetét nemcsak saját színházuk színvona­láért, hanem az egész csehszlovákiai színészet színvonaláért. A bírálat hiányosságai a sajtóban is megnyilvánulnak beleértve a Ru­dé Právot is. A művészeti munká­ban a seocialista realizmusról mint módszerről általánosságban és nem konkréten beszélnek, nem igazi elvi elemzés alapján. Ez irányban meg­döbbentő pártunk központi lapjának a Rudé Právónak állásfoglalása is, amelytől színi dolgozóink mindig jo­gosan várják a döntő szót. A Rudé Právo gyakran rövid újságjelentése­ket közöl a bemutatók után, ame­lyekben kritikai elemzés nélkül érté­kel. E jelentések azután oly értelem­ben hangzanak, hogy minden kiváló vagy jelentős stb. E kiküszöbölendő hiányosságok el­lenére, annak ellenére, hogy még mindig útunkban áll az ellenséges ideológiák hatása, melyeket még nem irtottak ki életünkből, színi éle­tünkben becsületes és tisztességes emberek túlnyomó többsége pártunk mellett áll és figyelmesen hallgat­ja tolmácsolóink szavát, a kultúra és művészet terén Zdenek Nejedlý és Václav Kopecký elvtársak sza­vát és főként az új és jobb életért folytatott harcunk őrének és vezéré­nek Klement Gottwald elvtársnak szavát. (Taps.) V. Turjaniea elvtárs felszólalása Tisztelt elnökség, tisztelt elvtár­sak és elvtársnők! Mint kladnoi bányász pár szót szeretnék szólni e konferenciánkon arról, milyen volt gyermekkorom­ban az életem a kapitalizmus alatt. Nem voltak szüleim, elestek a há­borúban, és gazdagoknál, kulákok­nál kellett szolgálnom. Azt 3em tették lehetővé, hogy iskolába jár­hassak. Nem szívesen beszélek er­ről ma. Amikor 1945-ben pártunk, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja megkezd­te országunk építését, számomra min­dent megadott. A párt adott nekem munkát, a párt adott lehetőséget — elvtársak, — hogy tanulhassak, hogy tanulhassam Gottwald elvtárs és Sztálin elvtárs nagy müvét. A párt megadott mindent, hogy igazán tanulhassak a marx-leniniz­musból, hogy tudjam, elvtársak, mi a népgazdaság stb. Ma már úgy mutatkozhatok be. mint üzemünk­nek, a Gottwald-bányának pártagi­tátora és ezt büszkén jelentem be. Miért? azért, mert úgyszólván anyám után pártunk adott nekem életet, elvtársak és elvtársnök. Elv­társaink ezt üzenik: „Ha a Szlán­szky banda után üzemeinkben ma­radtak még valamilyen szabotálók. ezekre is rátalálunk. elővesszük a pálcát és egyszerre elbánunk ve­lük. És most igazán olvan idők következtek el, hogy teljesíthetjük és túlléphetjük tervünket. Én hi­szem, elvtársnök és elvtársak, hogy mi mindnyájan Kladnóban előreha­ladunk és nem engedjük meg, hogy nártunkat és Gottwald elvtársat veszélyeztessék, mert Gottwald elv­társért életünket adjuk. (Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom