Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-14 / 271. szám, péntek

1952 november 14 UISW 9 3 Pártunk szervezeti szabályzata erős fegyver I. Gottwald elvtárs az SzKP XIX. 'kongresszusáról tartott beszámoló, jában a pártról és annak szervezeti szabályzatáról szólva megállaipítot. ta: »A párt a szovjet élet agya, szive és mozgatóereje. Minden attól függ, hogy a párt, mint egész, hogyan dolgozik, irányit és vezet. A szervezeti szabályzat — a belső törvény és rend.« Az SzKP XIX. kongresszusán elfogadott új szervezeti szabályzatából leszűrve a tanulságokat, és a mi Viszonyainkra alkalmazva azokat, pártunk Központi Bizottságának elnöksége az elmúlt napokban hoz. ta nyilvánosságra a párt új szerve, zeti szabályzatának tervezetét, amelyet a december 16 és 17_re össze, hívott országos pártkonferencia tár. gyal meg, fogad el és emeli a pártra. annak minden egyes tagjára kötelező törvénnyé. _ Az új szervezeti szabályzat kidolgozását az tette szükségessé, hogy a pártunk IX. kongresszusán elfo. gadott szervezeti szabályzat már elavult, nem felel meg a párt jelenie, gi feladatainak. Az -új szervezeti szabályzat tervezetében lényeges eltérések vannak a régi, a IX. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzattal szemben. A tervezet konkrétan meghatározza a párt és minden párttag kötelességét és feladatát hazánkban a szocializmus felépítését illetően. »A Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalatait tartva szem előtt, — határozza meg az új szervezeti szabályzat tervezete a párt programmját — Csehszlovákia Kommunista Párt. jának főfeladata felépíteni a szo. cialista társadalmi rendet, szaka, datlanul emelni a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát, ránevelni a dolgozókat a nemzetköziség szellemében a Szovjetunió Iránti hűségre és barátságra, valamennyi ország dolgozóival test. véri kapcsolatok megteremtésére és minden tekintetben megerősíteni a haza aktív védelmét ellen, ségei agresszív cselekményei ellen.* Pártunk a kapitalizmus idején maga köré gyűjtve a proletariátust, kikovácsolta annak élcsapatát, harcba vitte az ország dolgozóit — a munkásságot, a dolgozó parasztsá. got és a dolgozó értelmiséget — az emberi jogok kivívásáért, a nemzet szabadságáért és függetlenségének megteremtéséért, — a fasiszta megszállás súlyos évei alatt szervezte' és irányította a nemzeti felszaba. dító mozgalmat, — a Szovjetuniónak a német fasizmus fölött aratott világtörténelmi jelentőségű győze|pe eredményeképpen hazánkban megdöntötte a burzsoázia uralmát, a dolgozó nép kezébe adta a hatal, mat, s a Szovjetunió állandó hwtha tós támogatásával, segítségével helyreállította a német fasizmus általi megszállás és a háború által megrongált népgazdaságot, — 1948ban a reakció belső erői felett ara tott győzelmével, majd ezt követően a pártba befurakodott árulók, el. lemséges ügynökök leleplezésével meghiúsította a reakciónak azt a reményét, hogy országunkban visz szaállítsa a kapitalizmus uralmát, az első ötéves terv feladatainak kitűzésével rávezette országunk dol. gozó népét a szocializmus felépítésiének útjára. A szocializmus építé sét sáWgáló ötéves terv feladatai fokozottabb feladatok elé állítják a pártot, annak minden egyes tagját s e feladatok teljesítésében minden egyes kommunistának kötelessége, hogy példamutatóan az élen járjon. II. A szervezeti szabályzat tervezete kimondja, hogy a párttag köteles párthatározatok teljesítéséért tevékenyen harcolni®. Nem elég az. ha egy kommunista egyetért a párt határozataival, hanem követ, kezetesen harcolnia is kell végre, hajtásukért, megvalósításukért. Összeegyeztethetetlen a párttagság, gal a párttag formális, közömbös magatartása a párthatározatokhoz. A kommunistának nemcsak, hogy közömbösnek nem szabad lennie a a kommunisták kezében párt- és kormányhatározatok teljesítésében, hanem az élen kell jár. nia azok megvalósításában és vég rehajtás: ^.ban. A legutóbbi egy év alatt számos, a szocializmus 'építése szempontjából nagyjelentőséggel bíró párt. és kormányhatározat jelent meg, amelyeknek végrehajtása minden kom. munistától kemény helytállást követelt meg, különösképpen a munka termelékenységének növelésében, a munka gazdaságos, szocialista módon való megszervezésében, a mun. kafegyelem megszilárdításában, a terv által előírt időpontok betartásában, a minőség javításában és a selejt csökkentésében, a termelési, és önköltség csökkentésében; — fa. lusi vonalon pedig a föld termés, hozamának és az állatok hasznosságának növelésében, a szövetkezetek megszilárdításában és az osz. tályellenséggel szemi/eni kérlelhe tetlen, meg nem alkuvó harcban Korántsem lehet elmondani, hogy e párthatározatok teljesítéséből min. den párttag erejének és tudásának megfelelő mértékben kivette volna a részét. Nem lehet ezt különösen a falusi vonalion elmondani, ahol nem egy esetben történt, hogy a kommunisták nemcsak, hogy közömbösek voltak a párt- és kor. mányhatározatok teljesítésében, hanem akadtak párt. és közigazgatási, valamint tömegszervezeti fűnk. cionárlusok, akik csak »hallottak valamilyen határozatról«, de 'azt nem ismerték, el sem olvasták. Még gyakoribbak az olyan esetek, amikor ugyan ismerik a határozatok tartalmát, beszélnek azok jelentőségéről, elmondják és kifejtik, hogy »mit kellene« tenni végrehajtásukra, de a szót nem követi a tett, nem ellenőrzik, nem kísérik figyelemmel a határozatokból eredő fel. adatok teljesítését, még inkább nem járnak azok teljesítésében példamutató; i az élen. »A pártnak — mondotta Malenkov elvtárs az SzKP XIX. kon. gresszusán — nem begyepesedett és közömbös hivatalnokokra van szüksége, iíkik egyéni nyugalmu. kat előbbrevalónak tartják az ügy érdekeinél, hanem olyan harcosok, ra, akik lankadatlanul és önfeláldozóan küzdenek a párt éw a kormány utasításainak végrehajtásáért. akik mindennél előbbre válónak tartják a

n állam érde. keit.* Az olyan párttagok, akik csak »szavalnak« a párt. és a kormányhatározatok mellett, de annak teljesítése érdekében semmit sem tesznek, szándékosan fékezik a szocia. 1 izmus építését, hátráltatják az ország felemelkedését és erejének nő. velését, ellenségeivé válnak a dolgozó népnek, s mint a szervezeti szabályzat kimondja, nem méltók a párttag megtisztelő címére. III. Pártunk' a dolgozó nép, a munka sok. a dolgozó parasztok és a dol. gozó értelmiség pártja.' Pártunk ereje, legyőzhetetlensége abban van. hogv politikája, célkitűzései meg. felelnek a dolgozók legszélesebb lé tegei érdekeinek, hogy a legsaorosabb kapcsolatok füaik a széles néptömegekhez, s elszakíthatatlanui összenőtt a dolgosó néppel. Éppen ezért minden párttag szent köteles sége óvni és szilárdítani, egyre mé. lyebbé tenni' pártunknak a néppel való kapcsolatát/ idejében és azon. nal reagálni a dolgozók észrevéte. leire és szükségleteire, s szakadatlan. meg nem szűnő, el nem lanyhu ló felvilágosító munkát végezni a pártonkívüli tömegek között a párt politikáját és egyes határozatait illetően. Egyes párttagok, különös, képpen funkcionáriusok között az a helytelen és minden ízében káros nézet alakult ki, hogy különbséget, éles elválasztó vonalat tesznek pár. tunk egyes vezető szervei és_a dol. gozó tömegek közé. s munkájukban nem az a cél és tudat vezeti őket, hogy párt- és állami szerveink, s a dolgozó tömegek egy és ugyanazon cél — a szocializmus felépítésére törekednek, hogy a párt és állami szervek és a dolgozók érdekei azonosak, elválaszthatatlanok egymás, tói, — hanem mindezt figyelmen kívül hagyva az a törekvés vezeti őket, hogy munkájukkal »fent« megelégedést, elismerést váltsanak ki. Mint Sztálin elvtárs mon. dotta: «... a falu vezetőit a legjobban az érdekelte, hogy mit gondolnak róluk fent, a kerületben és a lcgkevésbbé az, hogy mit gondolnak róluk lent, a falu lakói, nem a falu előtt érezték magukat felelős, nek, nem a választók előtt, ha. nem a kerület és a kormányzóság előtt, mert nyilván nem értették meg, hogy a »fent« és a »lent«itt egyetlen láncot alkot, és ha a lánc alul elszakad, akkor az egész lánc nem tart össze - többé sem. mit.* Ezen a téren, az ilyen hibák ki küszöbölésében még éppen elég tennivaló akad nálunk. Éppen elég tennivalót ad még az. hogy minden kommunista, párt. és állami funkcionárius mindennapi munkájában valóra váljon Gottwald elvtárs ta. nitása: »Arccal a tömegek felé«, s hogy ez ne üres szócséplés legyen, hanem a szervezeti szabályzat erre vonatkozó pontjának valóraváltása, az a tény, »... hogy pártunk ereje és le. győzhetetlensége a néppel való szoros és felbonthatatlan kapcsolatában rejlik«. IV. Pártunk ideológiai alapja a mar. xizmus-leninizmus. A párt sikerei, előrehaladása,' a kitűzött feladatok tejesítése és a feladatok teljesíté. sének útjában álló nehézségek leküzdése, elválaszthatatlan attól, hogy a párt tagjai felvértezzék nragukat a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen eszméivel, s hogy mindennapi, gyakorlati munkájuk, ban az egyedüli tudományos elmélet, a marxizmus-leninizmus tanítása vezesse őket. A marxizmusleninizmus elmélete pártunk cse. lekvésének a vezérfonala, s az id§p.» légia elsajátításának elhanyagolása csökkenti a párt cselekvő erejét, a nehézségekkel és az ellenséggel szemben való harckészségét. Mint maga az élet, számtalan esetben bizonyítja, az ideológiai munka elha. nyagolása, az elméleti tévedések súlyos hibákat vonnak maguk után a gyakorlatban. Elég szemléltető példa erre a szövetkezeti mozgalomban az osztályharc terén mutat, kozó síülyos hiányosságok, az a rothadt opportunizmus és liberalizmus, amivel egyes párt. és állami funkcionáriusok a dolgozó parasz. tok meggyőzésében a kulákot »csalétek'ként« használták fel. Mennyire igaza volt Malenkov elvtársnak, amikor megállapította: »Sohse feledjük, hogy a szocia. lista ideológia befolyásának legkisebb gyengülése a burzsoá Ideológie befolyásának erősödését jelenti ... ott. -ahol gyengül a fi. gyelem az ideológiai kérdések iránt, kedvező talaj ' keletkezik a velünk szemben ellenséges nézetek és felfogások felelevenedő, sére.* Éppen ezért a marxizmus leniniz mus eszméjének elsajátítása a párt. tagok elsőrendű kötelessége, s a pártszervezetek és funkcionáriusok egyik legfontosabb feladata, hogy a kommunisták ideológiai nevelését teljes mértékben biztosítsák. »Az. — mondja Malenkov elvtárs, — aki eszmei-politikai téren el. marad, aki betanult formulákból él s nincs érzéke az új iránt, nem tájékozódhalik helyesen a bel- és külpolitikai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén, de nem is méltó rá, s az <3et előbb.utóbb félrelöki.* Teljes mértékben érvényes a mi pártunkra is Malenkov elvtársnak az SzKP.ra tett megállapítása, amely szerint »a pártot nemcsak tagjainak száma teszi, erőssé, hanem elsősor ban minőségük*. < v. Pártunk legyözhe tétlenség ének ereje a tömegekkel való szoros, elszakíthatatlan kapcsolatán, a párt. tagok eszmei-ideológiai felvértezésén kívül a párt legyeimében van. Pártunk, — mint a szervezeti szabályzat tervezete is a párttagok köte. lességévé teszi — nagy súlyt helyez a párt tagjainál a párt- és az álla mi fegyelem hiánytalan betartására. A szervezeti szabályzat tervezete előírja: »A párttag köteles: betar. tani a párt. és állami fegyelmet, amely egyformán kötelező minden párttagra. A pártban nem ' lehet kétféle fegyelem — egy a vezetőik számára, egy pedig az egyszerű tagok számára.* Miért vált szüksé. gessé, hogy a szervezeti szabályzat kihangsúlyozza, hogy a párt- és ál lami fegyelem egyformán kötelező minden párttagra, mind a vezetők, re, mind az egyszerű párttagokra? Azért, mert nem egy funkcionárius úgy gondolja, hogy a párt utasítá sait. határozatait csak az egyszerű párttagoknak kell teljesíteniük, mert úgy gondolta, hogy »a vezető azért vezető, hogy utasításokat és határozatokat hozzon és adjon«, de azok teljesítése, a végrehajtásukban való tevékeny részvétel már nem az ő, a vezető, hanem az egyszerű párttagok dolga. Ebből a nézetből adódik nem egy funkcionárius for mális magatartása a párt- és kor. mányhatározatokhoz, mert úgy vélik, hogy teljesítésükért csak az egyszerű párttagoknak kell dolgoz niok, a vezetőknek nem. Vannak párttagok, különösen az idősebbek között, akik, mert a ka. pitalizmus idején a pártnak jó harcosai voltak, a párt munkájában szerzett érdemeik címén különféle kiváltságokra formálnak jogot. ön. kényesen kivonják magukat a párt. és állami fegyelem, a párt. és kormány határozatainak teljesítése alól, mondva, hogy »eleget tettem én már a pártért, a proletárhatalomért, most már dolgozzanak azok, akik még semmi különösebbet nem tettek a pártért.* Éppen ezek, a mult érdemeiből élősködni akaró elvtársak, .sértődötten patanntak fel, különösen, ha a fiatalok bírálják őket. s felháborodott hangon utasítják vissza a kritikát. »Hol voltál te, amikor én már kommunista voltam és a pártért harcoltam*, — rontanak neki a bírálónak. Ennek a kiskirályoskodásnak, a mult érdemein • való tetszelgésnek. a párt. és állami fegyelem alól való kivonásnak minden pártszervezetben és minden munkahelyen véget kell vetni. A szervezeti szabályzat tervezete kimondja, hogy a párt. és állami fegyelem megsértése súlyos bűn, s az ilyen magatartás össze egyeztethetetlen a párt soraiban való maradással. Súlyos megsértése a párt. és állami fegyelemnek az egyes funkcionáriusok és gazdasági vezetők részéről az is, hogy eltitkolják az igazságot a párt előtt, elhallgatják a hiányosságokat és a hibákat, szépítgetett j . lentéseket adnak, vagy, hogy a szűk vállalati, községi vagy járási érdeteket az országos érde kek elé helyezik.- Az ilyen káros jelenségek, az igazság eltitkolása és elferdítése becsapása a pártnak, s ellene a legszigorúbban kell fellép ni. A szervezeti szabályzat tervezetének egyik legjelentősebb változása a régivel szemben az, hogy a párttagoknak nemcsak joga, hanem kö telessége mind a párt szervezetében, mind a munkahelyen észlelt hiá. nyosságokat nemcsak bírálni, hanem ha e bírálat nyomán sem javul a helyzet, akkor arról jelentést ten ni a magasabb pártszerveknek, egé szen a párt Központi Bizottságáig. Kihangsúlyozza a szervezeti sza. bályzat tervezete, hogy a párttag a munkában ' síelt hiányosságokról személyekre való tekintet nélkül köteles jelentést tenni a magasabb pártszerveknek, ami azt jelenti, hogy a párt. írott törvényeinek tel jes súlyával csap le a párt- és álla. mi fegyelem megszegőire, az önhit tekre és az önelégültekre, azokra, kik a pártot hamis, szépítgetett jelentéseikkel be akatják csapni, azokra, akik érdemeikre és beosz. tásukra való hivatkozással ki akarják magukat vonni a párt- éa a kormány határozatainak teljesítése aiól. Azokat pedig, akik a párttago kat akadályozzák e kötelességük teljesítésében, abban, hogy az ész. lelt hiányosságokról, visszaélések- l ről, a funkcionáriusok és vezetők önkényeskedéséről a magasabb páltszerveknek jelentést tegyenek, »szigorúan meg kell büntetni, mint a párt akaratának megbontóit*. VI. GottwaJd elvtárs számunkra, mint egyik legfontosabb tanulságot, az SzKP XIX. kongresszusán megmutatkozó kritika és önkritika alkal. mazását jelölte meg. A kongresz. szusTól szóló beszámolójában Gottwald elvtárs azt mondotta: » ... sok éles és kérlelhetetlen bíráló és önbíráló szó esett a még mindig előforduló különböző fajtájú hibákról, fogyatékosságokról és fonákságokról.* Ebbő! pedig azt a tanulságot kell levonnunk, hogy »mint a szovjet embereknek, ne künk is meg kell tanulnunk, hogy bíráló és önbíráló szemmel nézzük munkánkat, hogy soha se eléged, jiink meg azzal, amit már elértünk. hogy egyre magasabb célkitűzések felé törekedjünk. Ezért... az SzKP XIX. kongresz. szusán megnyilvánult bírálat és önbírálat tartalmának re módsze. rének gondos tanulmányozása, valamint a mi viszonyainkban való alkotó alkalmazása politikai, gazdasági és kultúrkádereink egyik legfontosabb feladata és kötelessége lesz.* > Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy kritika és önkritika nélkül a párt nem haladna előre, nem tudná hibáit és fogyatékosságait kiküszöbölni. »Az önbírálat pártunk egyik alapköve* — mondotta Hruscsov elvtárs a kongresszuson. E

z a megállapítás teljes mértékben érvényes valamennyi kommunista párt éa így a mi pártunk számára is. Ezért fordít pártunk alaptörvénye, a ezervezeti szabályzat tervezete olyan nagy figyelmet a kritika és az önkritika teljes kifejlesztésére, s ezért teszi minden egyes párttag kötelességévé a kritika és az önkritika alkalmazását, s ezért hirdet harcot az elégedettség és a sikerektől vaJló megmámorosodás ellen. Nálunk még sokan hadilábon állnak a kritikával és az önkritikává}, gyakori jelenség még, hogy egyrészt a vezető funkcionáriusok elfojtják a kritikát, másrészt, hogy a kommunisták, ha látják is a hibákat és a fogyaté. kosságokat, szemet hunynak felet, tük^ nem bírálják a mulasztókat, a párt- és az állami fegyelem ellen | vétőket, az önelégülteket és kérke. dőket, a munkahelyeiken kiskirá. lyoskodókat. »A kommunistáknak — mondotta Malenkov elvtárs — nincs joguk arra, hogy közömbösséget tanúsítsanak az egészségtelen jelenségekkel és a munkában észlelhető hiányosságokkal szemben, s még kevpsbbé arra. hogy ezeket eltitkolják a pán előtt,* A bírálat és az Önbírálat elfojtása, a hibák elhallgatása fékezi előre, haladásunkat, a hiányosságok takargatása és szépítgetése az ellenség malmára hajtja a vizet, s ezért pártunk szervezeti szabályzatának tervezete kimondja, hogy az »aki a kritikát elhallgattatja, aki a kritikát kérkedéssel és dicselívéssel helyettesíti, az nem lehet a párt soraiban*. • A párt szervezeti szabályzatában lefektetett, a párttag kötelességeiről szóló pontok felbecsülhetetlen jelen, töségü éles, legyőzhetetlen fegyvert adnak a kommunisták kezébe. A párt írott törvénye olyan kötelessé geket ruház a párt tagjaira, amelyek a legteljesebb jogot adják ahhoz. hogy magasra emeljük- a párt. tag megtisztelő címét, s minden komiv.unista a szocializmus építésének öntudatos harcosává váljék. Bátky László.