Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-13 / 270. szám, csütörtök

2 ül SZÖ 1952. november 13. i Uj emberek a kos/tolnai építkezésen Szél nyargalászott a tájon s a sürün hulló jeges esőcseppeket va­dul vágta az emberek arcába. No­vember hetedike volt. Matejovies Károly, ez a magas, vállas legény az új erőműhöz közeledett. Gumi­csizmája bokáig süppedt a sárba. Zöldes esőkabátjáról csurgott a víz. Haját baretsapka fedte. Telt, piros­pozsgás. arcát mosta az eső. Erős motorzúgásra lett figyelmes. Meg­fordult. A baraktábor felöl buldózer közeledett. Elmosolyodott. Sztálinec traktor! Csak egyen­gesd az utat. Holnap nagy ünnep­ség lesz itt. Az előtte magasodó erőműre te­kintett. s a szeme alján egyszerre mintha fényesebb lett volna ázott bő­re. Miért érzékenyedett el ilyen hir­telen? Mi okozhatta nagy felindult­ságát? Közel egy éve dolgozott már itt az építkezésen s ilyen különös érzés még sohasem rohanta meg. Építettünk eddig is és még sok építkezés vár reánk... De ez az erőmű különösen szép! A mi mun­kánk! Fénylőn sugárzó két szeme előbb az áramelosztó telepen nyugodott meg, ahonnan Vágújhely felé nyíl­egyenesen húzódtak a karcsú vas­oszlopokon kifeszített kábelek. Az erőmű legmagasabb fokára né­hány kucsmás férfi fekete viharka­bátban nagy, ötágú vörös csillagot erősített a fehér villanykörtékkel ki­rakott „35" fölé. Akkorák voltak odafenn az emberek, mint a számok s a hatalmas csillag a nép legyőz­hetetlen erejét hirdette felettük. Nem számított a hideg, az eső, nem menekültek előle a meleg szo­bába — szivük forrósága fűtötte őket, az a tudat, hogy holnapra kész az erőmű. S ez a nagy csillag szin­tén hozzátartozott, hogy ragyogásá­val a vízből fejlesztett árammal az új élet hirdetője legyen a Vág fe­lett ... Matejovies Károly Trencsén-Püs­pökiből jött ma ide. A barakkház­ban lakott csoportjával az új gát, a levezető csatorna mellett. Meggyorsította lépteit és hama­rosan az erőműhöz ért. A vörös tég­lákból kirakott fal homlokzatát az ablakok körül sárgás márványkoc­kák díszítették. Az elvezető csator- ' na több, mint hatkilométeres hosz­szúságban húzódott az épülő vágúj­helyi erőmű felé. Külső, lejtős olda­lát már zöldelö fű borítja. Csodálatos látvány a megfékezett Vág. Vizét a szél erősen bodrozza. Megpillantotta Slynko mérnököt, az építkezés igazgatóját, az erőmű sze­relő főmérnöke társaságában. — Nagyobb ez, mint a pozsonyi Manderla-ház — szólt hozzájuk. — És még Pozsonynál is nagyobb várost elláthat árammal — mondta Zsilcsák főmérnök, letörölve szem­üvegéről a vízcseppeket. — Holnapra valóban kigyúl ott fenn az a Csillag? — Kigyúl hát — mosolyodott el a főmérnök. —, A gépi felszerelés ké­szen van s a víz állása olyan, hogy megkezdhetjük a próbát... Trune­csekék, a szerelök még az éjtsza­kájukat is feláldozták ... Károly többre volt kíváncsi. — Mennyi szenet takarítunk meg ezzel az erőmüvei? — Naponta egy vasúti szerelvény­nyel. — Arról bizonyára tudsz, hogy eb­ben az évben 39 új üzemet feje­zünk be. Áram kell nskik, elvtárs, mint nekünk a kenyér és mi ezt megadjuk majd nekik — vetette közbe az igazgató. A mérnökök nem tudták ott­hagyni Matejovicsot. Szerették öt; az építkezés egyik legjobb dolgozó­ja volt. — Csak a csatorna építésénél 700 ezer vagon földet mozdítottimk el, a betonozáshoz csaknem ezer vagon cementet használtunk fel — folytat­ta az igazgató. — És az erőműnél? — 330 ezer köbméter földet kotor­tunk ki és 3000 vagon cementet, 200 vagon betonvasat használtunk ott fel. _ Matejovicsot meglepték a ma­gas számok. A vizet nézve tűnődött magában Az igazgató, mintha meg­értette volna töprengésének okát, még hozzáfűzte: — Hogy jobban megértsd, úgyis mondhatnám, mindabból a cement­ből, amit az erőmű felépítésére fel­használtunk, Pozsonytól Zsolnáig nyolcméteres szélességben betonutat építhetnénk. És azzal, hogy 54 nap­pal előbb adjuk át az erőmüvet ren­deltetésének, 15.000 tonna szenet ta­karítunk meg; 7500 család egy évi fűtési szükségletét elégíti ki ez a mennyiség. — Nemcsak munkaerőkre, hanem energiára is szükségünk van! — né­zett büszkén az igazgató az elké­szült erőműre — 1948 óta bizonyos sok nehézségünk volt. de azok előtt, akik kedvvel dolgoznak, nincsenek akadályok. — Ugy volt ez velünk, az egész kollektívával is, igazgató elvtárs. — szól oda határozottan Matejovies — tudtuk, hogy miért dolgoztunk. Matejovies Károly friss léptek­kel átment az erőmű másik oldalá­ra és felballagott a lépcsőn az erő­mű derekáig, ahonnan leláthatott a a levezető csatorna vizére, oda, ahol a lezúduló víz forgásba hozza majd a turbinákat. — Megváltoztattuk az egész tá­jat — nézett szét tűnődve. A levezető csatornából finom csip­kéhez hasonlóan, habfehéren esett le a víz a mélybe. Odalenn vadul, fe­héren habzott és sodródott tovább délnek. Ez a víz maholnap turbinákat fog hajtani —nézte gyönyörködve a le­vezető csatornát, —- az ö müvüket. Több, mint 5 kilométer hosszú. A földmunkálatokon a betonozáson ö dolgozott a csoportjával. Itt született az ő mozgalmuk is, a „300-asok" mozgalma. Háromszáz százalékon felüli teljesítményre ők hívták ki az építkezés dolgozóit. Csoportjában komáromi fiúk voltak és bizony nem is adták 300-on alul. A Nemsová­ról való Tomás Pál kövezö cso­portja fogadta el elsőnek felhívásu­kat. Ök is 300-asok lettek. És nem felejtette el azokat a nyá­ri napokat sem, amikor 18—20 órát is dolgoztak, kint, a szabad ég alatt aludtak. Még az ebédet, a vacsorát is kihozták utánuk. Az sem tréfa, amikor gumiruhában az erőmű köz­ponti aknáját csinálták; 18 órahosz­szat derékig vízben dolgoztak. — Tudtuk, hogy miért csináltuk, — fűzte tovább gondolatait — nem­csak a nagy keresetért, de a szov­jet emberekre gondoltunk, az ő pél­dájukat követtük. Ez az, amit a Nyugat nem tud megérteni, a lelke­sedést, ami bennünket nagy teljesít­ményekre késztet, amott meg távol, tízezer kilométerre innen, Korea hős fiait győzelmük kiharcolására. _ Halló Károly! — jött ki közeli bódéjából az üzemi őr. Nem únod azt az esőt? Már félórája figyel­lek. — Ha estig itt állnék is, akkor is nehezen tudnék elszakadni eitől a látványtól. Az Őr idősebb ember volt. fel­gyűrte a kabátja gallérját. — Gyönyörű is ez! Boldog va­gyok, hogy ide tettek, hogy őrizhe­tem az erőmüvet, — s mélycsillogá­sú szemével Károly tekintetét keres, te. Elönt a düh, ha arra gondolok, hogy bombák ezt. tönretehetnék. — Mit? — vetette fel Károly megrökönyödve a fejét — soha! — Minden lapát föld, minden köb­méter be'ton nagy csapás az impe­rialistákra! ... — Míg ők atombombákat gyár­tanak, mi erőmüveket építünk és vidáman dolgozunk ... mi féljünk tőlük, Jani bácsi... Soha! — Igazad van, hiszen a félvilág mellettünk van! Kommunisták mind a ketten, egy tűz lobog bennük, Jano bácsi szlo­vák, a másik meg magyar. — Fivérem a duklai harcokban esett el — mondta Károly. — Nem lennék méltó az emlékéhez, ha nem dolgoznék minden erőmmel. — Olvastam a röplapot, — fogta meg Károly karját az öreg őr — tudom, mit tettettek most október­ben is, hogy csoportoddal a 2000 órára kiirt munkát 550 óra alatt vé­geztétek el. Az eső verte őket, de fel sem vet­ték. Megszokott dolog ez itt. Lent baloldalt még régi mederben foly dogál a „fél" Vág. Kacskaringózik, mint az ostor. — Cudar folyó volt ez! — emlé­kezett vissza az öreg, — jól isme­rem. Itt születtem. Az első repuibli­kában csak szabályozták, de azzal több kárt csináltak, mint hasznot. Nem törődtek az urak a nép bol­dogságával. A huszonnyolcas árvíz idején úgy öntött ki a víz, hogy az emberek alig győztek menekülni elő le. Magával sodort mindent, még a disznókat, marhákat is. És most, negyvenkilencben, majd elöntötte Opatovcét. — De már a markunkban van. Ja­no bácsi és egészen a Dunáig ára­mot fog adni és a tutajok helyett hajók szelik majd vizét. Károly csak este került haza. Vacsora után összejöttek a csoport­jával. Fiatal, teltarcú legények mindnyájan. Együtt jöttek ide Ko­máromból. Mázán Andris, Horvát Misk a zömöktestűek. Fülöp Feri és Tóth Sanyi is köztük volt. Az asz­tal körül és az ágyakon ültek. Szo­bájuk tiszta, az asztal és a polc könyvektől terhes. Amióta ideköl­tözött a Matejovics-csoport, mintha még a szoba levegője is megválto­zott volna. Esténként, amikor csak idejük volt rá, megbeszéléseket tar­tottak és együtt olvasták a könyve­ket. Ha valamit nem értetlek, együtt megvitatták. így olvasták el Erenburg „Vihar" című regényét. A napokban meg „A nagy összeeskü­vés"-t. November hetedike estéjén is ol­vastak. A szomszédos helyiségekből harmonika, gitárszó hallatszott be hozzájuk. Meleg szobájukban jól érezték magukat. Az olvasásban Horvát Miskán volt a sor. A „For­radalom" című fejezetet olvasta fel. Amikor már a végén tartott, kék szeme szokottnál jobban csillogott. ,.A kongresszus a továbbiakban meg­alakította az első tanácskormányt, — a Vladimir Iljics Lenin vezetése alatt álló Népbiztosok Tanácsát" —, fejezte be a fejezetet és társaira né­zett. A Nagy Forradalom története hevítette szívüket. Nem egyszer gondoltak erre, de a mai napon kü­lönösen jó érzés volt afelett elgon­dolkozni, hogy a forradalom 'nélkül nem élnénk így szabadon, hogy örö­münk telik a munkából és tudjuk, hogy miért dolgozunk. — Ne felejtsük el soha, hogyan éltünk Komáromban az első repub. likában. Igaz, akkor még „suhan­cok" voltunk, a népkonyhán étkez­tünk és az iskolába mezítláb jár­tunk — mondotta Károly. Szomorú évek voltak, de maguk­ban hordták már aftpr is a mát. Megszülték ezeket Tafe embereket, akiknek életét már nem a robot, az inség lázálma gyötri, hanem a sza­bad munka hevíti. És megtanulták már, hogy a munka mellett tanul­niok is kell. A munka, az építkezés új emberekké formálta ki őket Megtanulták, hogy az egyszerű munkában, a betonöntésben, a lapá­tolásban is hőssé válhat az ember, ha ezt a munkát áthatja a közös­ségért való hit. Másnap reggel sem derült ki. Nem kedvezett az ünneplőiknek az időjárás. De az eső nem hangolta le őket. Az éjtszaka a kaviccsal kitöl­tött úton az emberek hosszú sora menetelt az erőmű felé. Károlyék is ott voltak egy csoportban. Amikor a vállalat igazgatója jelentette, hogy a mai napon átadja az üzemet rendeltetésének, Matejovicsékban is fellángolt a lelkesedés. Slechta mi­niszter indította meg a gépiberen­dezést. Az emberek az új mederbe kényszerített folyóhoz tódultak. Mit sem törődtek ők most azzal, hogy lábuk mélyen belesüpped a sárba. Látni akarták a megbékolyózott fo­lyót. Felhangzottak a himnuszok. Vigyázz-állásba merevedtek. Sap­káikat a kezükben szorongatták. A pionírok homlokhoz emelt kézzel nézték a folyót. A szovjet emberek örülhettek így, amikor az új Lenin­csatornában összefolyt a Volga és a Don vize. Ünnepi pillanat volt ez s az erő. mü legfelső fokán kigyúlt a nagy ötágú vörös csillag. Sztálin Gott­wald neve és nagy hurrá harsant fel az emberek ajkán. Matejovies Károly átölelte társait. A vörös csillag ragyogásában gyö­nyörködtek és szemükben harcos, tüzes fény ragyogott. Az új munka­győzelmek előjele... Petrőci Bálint. Jelentés a kormányülésről A kormány Antonin Zápotocky kormányelnök vezetésével tartotta meg keddi ülését. A Csehszlovák Tudományos Aka­démia létesítésére alakult kormány, bizottság jelentést terjesztett a kor­mány elé a Csehszlovák Tudományos Akadémia működésének megkezdé­sére tett előkészületskről. E műkö­dés november 17-én az akadémiának a Nemzeti Színházban megtartandó első ünnepélyes ülésével veszi kez­detét. A kormány tudomásul vette a jelentést ég a kormánybizottság ja­vaslatára elhatározta az első aka­démikusoknak és a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia elnöksége első elnökségi tagjai kinevezésének ja­vaslatba hozását a köztársaság el­nökénél. Dr. Alexej Cepiéka hadseregtá. bornok, hadügyminiszter javaslatá­ra a kormány jóváhagyta a honvé­delmi nevelés újjászervezéséről szóló törvénytervezetet. E törvény alap­ján, amely megváltoztatja és kiegé. szíti a honvédelmi nevelésről szóló 92 1951 Sb. számú törvény néhány határozatát, , a hadsereggel való együttműködés szövetségét egyéni tagság alapján önkéntes .országos szervezetté alakítják át az önkéntes szervezetekről ég gyülekezetekről szóló 68,1951. Sb. törvény értelmé­ben. A szövetség alapszervezeteit az iskolákban, az állami muokaerötar­talékok tanoncotthonaiban, a dolgo­zó ifjúság központjaiban és más ha­sonló hazafias feladatokat teljesítő Intézményekben ig kiépítik, emellett az egész honvédelmi nevelést úgy mint a Szovjetunióban az önkéntes­ség alapján fogják végezni. Ing. Jozef Pucsik miniszternek, az állami tervhivatal elnökének kezde­ményezésére a kormány határozatot fogadott el a vállalatok ég üzemek műszaki, iparj és pénzügyi tervei 1953. évi összeállításának határide­jéről ég módjáról. E határozat célja biztosítani a dolgozók minél széle­sebb konkrét és kezdeményező rész­vételét a műszaki-ipari é s pénzügyi tervek összeállításában és megtár­gyalásában, valamint biztosítani a termelő kapacitások, a fáradság, a nyersanyag, fűtőanyag- és villany­erő-készletek és szükségletek ki­használása normái kidolgozásánál! rendes megszervezését az üzemek­ben, vállalatokban és minisztériu­mokban. Erre kell irányítani a szo­cialista versenynek é s a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejleszté. sét. Az állami tervhivatal elnökének javaslatára a kormány elhatározta fő beruházó intézmény létesítését is az építkezési terepek építéséhez, ahol néhány közvetlen beruházó van. Az egyes építkezési terepekre kijelölt fő beruházó feladata lakásépítkezésünk megjavítása lesz azáltal, hogy a ter­vezési előkészületek időszakában és az építés végrehajtása során bizto­sítja a beruházási akciók helyes és idejében való összpontosítását az építkezési terepen, valamint terv­szerű végrehajtásukat. A fő beruhá­zót a belügyminiszter nevezi ki az il­letékes kerületi nemzeti bizottság javaslatára A kormány továbbá tudomásra! vette Jozef Krosznár, begyűjtésügyi miniszter jelentését a mezőgazdasá­gi termékkészletek védelmének ér­dekében tett intézkedésekről és az Aszana nemzeti vállalat létesítésé­ről. E nemzeti vállalat feladata lesz főleg a gabonakészletek vegyi kon­zerválása a mikroorganizmusok ká­ros hatása és a kártevők pusztítása ellen, hogy így megakadályozzák az elraktározott mezőgazdasági és mal­mi termékkészletekben adódó vesz­teségeket. Dr. Zdenek Nejedlý, egyetemi ta­nár, iskolaügyi miniszter javaslatá­ra a kormány megtárgyalta a főis­kolákon végzett tanulás rendkívüli módszereiről szóló határozatot. A határozat főiskolai képzett­séggel bíró szakkáderek egyre na­gyobb számának szükségletéből in­dul ki, amelyet megkövetel a foko­zatosan növekedő iparosodás, főleg a szocializmus nagy építkezésein. E célból a határozat lehetővé teszi az arra képes műszaki középkáderek­nek a főiskola elvégzését esti vagy távtanulás keretében teljes terjedel­mében foglalkozásúk megszakítása nélkül, valamint a tehetséges mun­kásújítóknak, ha nem i s rendelkez­nek előzetes ÜL fokú iskolai mű­veltséggel, főiskolai képzettség el­nyerését szűkebb szakmai téren. Az esti é a a távtanulás a tanulmány jellege szerint öt-hat évig tart; a különleges tanulás, amelynek célja főiskolai képzettség nyújtása szű­kebbkörű specializált szakmában a foglalkozás megszakításával, két­három évig tart. Viliam Široký kormányelnök­helyettes, külügyminiszter tolmá­csolta a kormánynak a csehszlovák küldöttség jelentését az ENSz gaz­dasági és szociális tanácsának New­yorkban megtartott XIV. ülésén le­folyt tárgyalásokról.. A kormány jóváhagyással tudomásul vette a je­lentést ég ezzel jóváhagyta a cseh­szlovák küldöttség eljárását. A gazdasági együtimüködés fejlődése Magyarország és Csehszlovákia között A napokban Prágában tárgyalá­sokat folytatott Vas Zoltán, a Ma­gyar Állami Tervhivatal elnöke és ing. Jozef Pucsik, a Csehszlovák Ál­lami Tervhivatal elnöke. A tárgyalás folyamán megállapí­tották, hogy a Magyar Népköztár­saság é s a Csehszlovák Köztársaság közti gazdasági együttműködés si­keresen folytatódik és nagy jelentő­séggel bír mindkét szocializmust épitö állam népgazdasága számára. Megegyezés jött létr e köztük az együttműködés elmélyítésére egyes fontos ipari ágazatok terén és a köl­csönös szállításokra teendő intézke­désekre nézve, valamint a tudomá­nyos-műszaki együttműködés kibő­vítése terén. A hrdlovkai bányászok győzelme A svermovoi Klement Gottwald­bányában november 11-én összejöt­tek három bánya képviselői, amely bányák Klement Gottwald köztársa­sági elnök nevét viselik, hogy kiér­tékeljék e bányák között folyó verseny októberi eredményeit. A versenyben első helyre kerültek az északcsehországi barnaszénme­dence hrdlovkai Klement Gottwald bányájának vájárjai, akik októberi fejtés; tervüket 100.04 százalékra teljesítették, az év eleje óta pedig 97.4 százalékra. A tárnanyitások és előkészítések tervét 114.73 százalék ra teljesítették. Az átlagos napi szénfejtés októberben 177 tonnával volt magasabb, mint az előző hónap­ban. A kedvező tervteljesítést a ter­vezett összteljesítmény magas túl­lépésével, a munkamulasztás és a termelési költségek lényeges csök­kentésével érték el. A bányászoknak nagy segítségére volt a siker eléré­sében az SzKP dicső XIX. kongresz­szusának és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére megindult szocialista munkaverseny éppúgy, mint a mű­szak megkezdésének helyes megszer­vezése. Második helyre kerültek a karvini medence horná-sznehai Klement Gottwald bányájának dolgozói, akik októberben 101.8 százalékra, az év eleje óta 101.5 százalékra teljesítet­ték tervüket. A tárnanyitások és előkészítések tervét csupán 71.51 százalékban valósították meg. A fej­tési terv teljesítésén kívül ntm tel­jesítették a verseny többi feltéte­leit. A versenyben utolsó helyen áll a svermovoi Klement Gottwald-bánya, amelynek dolgozói fejtési tervüket októberben csupán 84 százalékra, az év eleje óta 94.9 százalékra, a tár­nanyitások és előkészítések tervét pedig 177.2 százalékra teljesítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom