Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-12 / 269. szám, szerda

* 1952 november 5. UJSZ0 5 fl. A., Gromikomk az ENSz közgyűlése 2. számú bizottságában mondott nagy beszéde Jajveszékelnek a „megsegített" országok Az Egyesült Államok egyik föesz. köze az elmaradott országok leigá. zására az említett országokba irá. nyúló tőkebevitel. Az amerikai sajtóban az utóbbi Időben megjelent adatok bizonyítják, hogy az Egyesült Államok külföldi befekte. tésed állandóan növekszenek. Az elmaradott országokban elhe. lyezett külföldi tőke rabló jellegét bizonyítja a többi között az a tény. hogy az amerikai és egyéb mono póliumok tőkéiket nem a termelési eszközök termelésébe, nem is a feL dolgozó ipar ágazataiba, hanem főként azokiba az ágazatokba ruház zák be, amelyek stratégiai nyárs, anyagokat és nagy profitokat jut tatnak nekik. Az amerikai monopó. humok egyre mélyebben behatolnak a gyarmati és függő országok gazdasági életébe, kiszorítják onnan angol, francia és egyéb konkurrenseiket. A tények azt bizonyítják, hogy rendszeresen fokozódik az amerikai tőke behatolása Indiába és 'több más országba, amelyek eddig az angol beíolyási övezethez tartoztak. Az Egyesült Államok monopóliumai behatoltak Abesszínia, Szaud'i.Arábia és több arab állam területére, garázdálkodnak Irak, Sziria területén, nem is szólva a latinamerilkai országokról. A külföldön befektetett töke rend szerint sokkal nagyobb profitot hoz, mint az Egyesült Államok területén befektetett töke. Ez az egyik ösz. tönzö, amely arra kényszeríti a profitra éhes amerikai monopolistákat, hogy egyre újabb és újabb befektetési övezeteket keressenek tő. kéik számára az Egyesült Államokon kívül. A maximális profit utáni hajsza, a modern kapitalizmus alap. törvényének ez a megnyilvánulása mindig ösztönzője volt az elmara dott országokba irányuló tőkeexportnak. A gazdag nyersanyagkészletek, az alacsony földár, az olcsó munkaerő és a többi gazdasági előny meg előjog, amelyet ezektől az országoktól a külföldi monopóliumok nyomás és zsarolás útján kikényszerítőnek arra vezet, hogy a külföldi monopóliumok profitjai rendszeresen évről évre növekednek, természetesen az elmaradott országok sok millió lakosa tönkremenetelének és einyomorodásámok árán. Hogy a külföldi monopóliumok milyen hatalmas profitokat sziivaty. tyúznak ki az elmaradott országokból, az olcsó munkaerő kizsákmá. nyolása, valamint az igen gazdag nyersanyagforrások rabló kiaknázása ári a. azt például a következő adatok is bizonyítják: a »Survey of Current Business* 1952 augusztusi számának jelenítése szerint 1946-ban az Egyesült Államok külföldi töke. befektetéseiből származó profitjai 1 milliárd 113 millió dollárra rúg tok, de 1951-ig két és félszeresükre nőttek és elérték az évi 2 milliárd 700 millió dollárt. Emellett jellemző, hogy az említett összegből egymilliárd dollárt kaptak az olajtár. saságok. Az egész kétmilliárd, hétszázmillió dolláros összegből hét. százhatvannégymillió dollára a la. timamerikai országokban tettek szert. Mindenki tudja,, hogy tulajdonképpen mit is jelent az Angliá. nak és Franciaországnak nyújtott amerikai »segély«. Erről nincs is mit mondani. Mit mondhatunk ak kor az elmaradott országokról? A kizsákmányoló amerikai »segélyben« részesülő gazdaságilag elmaradott országok a szó szoros értelmében jajveszékelnek ettől a »segély«.töl és azt sem tudják, hogyan szaba dúljanak meg tőle. mert ez a »segély« az említett országok valósá. gos kifosztását jelenti. Az elmaradt országok képviselői is megcáfolják az amerikai hazugságokat A. A. Gromiko ezután így foly tatta: Lubln amerikai küldött beszéde ismét megmutatta, hogy az Egye. sült Államok kormánya a mostani ülésszakon igyekszik félrevezetni a gazdaságilag elmaradott országok népeit a különféle amerikai »segély. nyujtási« programmok valódi céljaival kapcsolatban. Az amerikai küldött úgy tett, mintha ezek az országok a gazdasági fejlődés szempontjából jelentékeny eredményeket értek volna*el és közben nem mulasztotta el ezt az Egyesült Államok »eröfeszítéseinek« tulajdo ni tani. De hiszen az amerikai kö. nyöradománybn részesülő orszá goktoal kapcsolatos tények kivétel nélkül megcáfolják ezt. Megcáfolják ezt több olyain ország képviselői is, akik résztvesznek a bizottság munkájában, ők pedig jobban tudják, mint az Egyesült Államok képviselője, hogy hová vezet ez az amerikai »segély«. Alapos okunk van arra, hogy inkább Bolívia. Chile, Brazília, Egyiptom. Argenti ma ás több más ország képviselőit hallgassuk meg — akik igazságosan mutatnak rá arra, hogy mit akarnak a gazdaságilag elmaradott országok és hogy ,a valóságban mit kénysze ítenek - rájuk az amerikai pénzeszsákok, — mint az Egyesült Államok képviselőjét. Irán és Brazília képviselőinek igazuk vári, amikor kijelentik, hogy a gazdaságilag elmaradott orszá gokban uralkodó külföldi magán, tőke csajt fokozza ezeknek az or szágoknak függőségét. I£aza van Egyiptom képviselőjének, * amikor rámutat, hogy semilyen eredménynyel nem jártak azok a határoza. tok. amelyeket az ENSz különböző szervei a gazdaságilag elmaradott országok részére való segélynyújtásról eddig hoztak és amikor ki. emeli, hogy ez a helyzet az egyes országokban folyó fegyverkezési verseny következménye. Természe tesen nem mondott meg mindent amit meg kellett volna mondania egy olyan ország képviselőjének, amelyet a rákényszerített különféle gyarmati, vagy félgyarmati módszerekkel gazdaságilag és politikailag még minidig behálóznak, de miiKlen esetre az is érdekes, amit ezzel kapcsolatban mondott:. A továbbiakban A. A. Gromiko ezeket mondotta: Egyetértünk azokkal a küldőt tekkel. akik egyenesen és nyíltan kijelentik, hogy az a politika, ame. lyet jelenleg néhány hatalom az elmaradott országok megsegítése terén folytat, kompromittálta magát, hogy más politikára van szükség, amely az ENSz alapelvemé* nem sfcavakban, hanem tettekben való betartásán alapul. Ahhoz, hogy a helyzetet megvál. toztassuK. meg kell szüntetni a néhány hatalom által folytatott fegyverkezési versenyt, meg kell szün tetnd az imperialista hatalmaknak azt a kísérletét, hogy az elmaradott országok területét katonai tá. maszpontok építésére használják fel, csökkenteni kell a haditerme lést és ki kell fejleszteni a békés célokat szolgáló termelést. A fejlődés két út,ja Az iparilag fejlett gyarmatosító hatalmak politikája révén nélkülö. zéere és nyomorra kárhoztatott, el maradott országok gazdasági helyzetével szemibe lehetne állítani egéšz sor európai és ázsiai demokratikus ország állandó haladását és fejlődé, sét. Ezek az országok, mint isme. retes, nem részesülnek a Truman. programm 4. pontja értelmében nyújtott amerikai » segély ben « és más amerikai könyöradományok. ban, de saját erőfeszítéseik és erőforrásaik mozgó^l^ának eredményeként. az egymás közötti normá lis gazdasági és kereskedelmi kap. csolatok eredményeként állandóan fejlesztik termelőerőiket, megingat hatatlanul haladnak a miinden oldalú gazdasági és szociális halódás útján. Jóllehet, a népi demokratikus or. szágok nagyobb mértékben szen védték a háborútól, mint a nyugat, európai tőkésországok, amelyek to vábbra is amerikai köinyöradamányban részesülnek, az ipari termeiéi háború előtti színvonalát már 1951. ben túlszárnyalták, Lengyelország, ban 2.9-szeresen, Csehszlovákiában 1.7-szeresen, Magyarországon 2.5szaresen, Romániában 1.9.szeresen, Bulgáriában 4.6.szeresen, Xlbániá ban pedig több mint 5-szörősen. Óriási sikereket ért el gazdaságának fejlesztésében a Német Demo. kratikus Köztársaság. Gyors ütem. ben fejlődik a Kínai Népköztársaság gazdasága, amelynek népe fölszabadult a korrupt kuomintangrendszer uralma alól, kezébe vette sorsát és bátran halad előre, mi. közben a teremtő, alkotó munksj olyan példáját szolgáltatja, ami. lyenről sok elmaradott ország és terület, így az ázsiai kontinens elmaradott országaínak népei álmodni sem mernek. A kínai ipar fejlődésének sikereiről beszél például az a tény. hogy az ipari termelés volu. mene 1951-ben 1949-hez viszonyítva több mint kétszeresére növekedett, helyreállították a vasúti közlekedést és új vasútvonalakat építenek. A. A. Gromiko méltatta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság gazdasági fejlődését is, majd így folytatta: Miért értek el ilyen "sikereket ezek az országok? Azért, mert kölcsö nös viszonyuk a Szovjetunióval és egymással teljesen más elveken alapulnak. Azért értek el ilyen si. kerékét, mert a Szovjetunió rendszeres és igazi önzetlen anyagi és technikai segítséget nyújt ezéknek az országoknak, amelyek a Szov. jetunióval összetartanak, hogy megteremtsék a gazdasági együttműködést és kölcsönös segítségnyújtást Csak a békés gazdasági együtt, működés alapján lehetett olyan sikereket elérni, mint amilyeneket a Szovjetunió elért a gazdaság és a szocialista kultúra minden terüle. tén — mondotta a továbbiakban A. A. Gromiko. — Nem sorolunk fel sok adatot, bár niem vagyunk biztosak abban, hogy ezek az -adatok eléggé ismertek-e a kapitalista or. szágokfoan, mert a sajtó és nem utolsó sorban ez országok hivatalos körei lépten-nyomon elferdítik a Szovjetunióban folyó szocialista építkezés sikereivel kapcsolatos ténybeli adatok túlnyomó részét. Mindössze néhány olyan adatot említünk meg, amely több küldött számára érdekes lehet a megvitatásra kerülő kérdéssel kapcsolat, ban. Például az Üzbek, Kazah. Kirgiz, Turlcmén és Taidzsik SzSzK nagy iparának termelése 1928.tól 1951-ig huszonkétszeresére emelke dett. Ismeretes, hogy a múltban a cári Oroszország keleti határvidé kein teljesen elmaradott körzetek voltak. Az említett őt köztársaság, ban. amelyeknek körülbelül 17 mii. lió lakosuk van. háromszor arnnyi elektromos energiát termelnek, mint Törökországban Uránban, Irakban. Pakisztániban, Egyiptomban. Sziriá. ban és Afganisztánban együttvéve; az utóbbi országoknak 156 millió lakosiuk vam. Jelenleg az Üzibek S0SzK-ban 895 emberre jut egy orvos, míg Egyiptomiban 4350 emberre jut egy orvos. Az Azerbajdzsaai SzSzK la. kosságának orvosi ellátása 8.5szer jobb, mint Törökország, és 23_szor jobb. mint Irán lakosságáé. íme a tények, amelyek a Szov. jetunió békés célokat szolgáló gazdasága fejlődésének eredményeiről tanúskodnak. íme a gazdasági fej. lődés két ellentétes vonalának tényei. A Szovjetunió azt tartja, hogy az elmaradott országok gazdasági megsegítése programmjának első. sorban nemzeti iparuk fejlesztésére kell irányulnia ' semmi ecetre sem szabad politikai, gazdasági vagy más kiváltságokat biztosítania a segítséget nyújtó országok számára. A Szovjetunió bebizonyította: készen áll arra. hogy fejlessze kereskedelmi kapcsolatait az elmaradott országokkal, készen áll arra, hogy szokásos exportárukért cserébe olyan berendezéseket, különböző gépeket és más árukat szállítson ezeknek az országoknak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ki termelő és feldolgozó iparuk, keres, kedelmük és mezőgazdaságuk fejlesztéséhez. A Szovjetunió ezzel elősegíti az elmaradott országok gaz. Üdvözletek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója alkalmából A „Pravda" november 8-i, 9-i és 10-i számában további üdvözlő táviratokat közöl, amelyek a Nagy Ok. tóber 35. évfordulója alkalmaiból a Szovjetunióba érkeztek. S. V. Sztálin elvtárshoz táviratot intéztek: Enver Hodzsa, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnöke; Plerre Dupong-, Luxemburg állam minisztere, a kormány feje, J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke; Urho Kekkonen, finn miniszterelnök; Dávid Ben Gwjon, izraeli miniszterelnök; valamint a német Szocialista Egységpárt Közpon ti Bizottsága nevében Walter Ulbricht főtitkár, Harry Pollitt, az Angol Kommunista Párt főtitkára; a Komán Munkáspárt Központi Bizottsága; a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága; A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége; a Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében Ville Pessi; a Kínai Népi politikai Tanácskozó Testület; Indonézia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében Aidit és a Thaiföldi Kommunista Párt • Központi Bizottsága. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához táviratot intézett a Svéd Kommunista Párt Központi Bizottsága; Tini Buck, a Kanadai Haladó Munkáspárt főtitkára; a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága; a Vietnami Munkapárt Központi Bizottsága; a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Mexikói Kommunista Párt Központi Bizottsága. N. M. Svernyik elvtárshoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez táviratot intéztek: G. Bumacendev a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének elnöke: Omer Nlsanl, az Albán Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke; Luigl Einaudi,.az Olasz Köztársaság elnöke; 3. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke; Vincent Auriol, a Francia Köztársaság elnöke; Mohamed Abd-el Moneim, Egyiptom régense; Frederik, Dánia királya.? Radzsendra Praszad India elnöke; Gulam Mohamed, Pakisztán főkormányzó ja; Abdul Illah, Irak régense; Pumipon, Thaiföld királya; Hallé Szelasszié, Etiópia császára; Kari Köbeit, a Svájci Szövetség elnöke; Dzseljal Bajar, a Török Köztársaság elnöke; Muhammed Zahir, Afganisztán királya; Miguel Aleman. a Mexikói Egyesült Államok elnöke: Baudoin, Belgium királya; Charlotte, Luxemburg nagyhercegnője; Mohammed Reza Pablevi, iráni sah; Juan Peron, Argetína elnöke; Julianna. holland királynő; Kamii Samun, Libanon elnöke; Favzi Szelő, tábornok, adriai államfő. Ugyancsak üdvözlő táviratot küldött N. M. Svernyikhez Johannes Dieckmanm, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke. J. A. Malik elvtárs, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese útján Svernyik elvtárshoz üdvözlőtáviratot küldött Ó' Shaugnessy, az Amerikai Egyesült Államok nagyköveteégének ideiglenes ügyvivője. Az össznémet küldöttség nyilatkozata a német kérdésről folyó nemzetköze értekezleten A német kérdés békés megoldását célzó nemzetközi értekezlet hétfő esti ülésén az össznémet küldöttség nyilatkozatot tett. A nyilatkozat megállapítja, hogy Németország kettészakitása ellentétben áll a német nép akaratával, önrendelkezési jogával, a nemzetközi joggal, a népek legelemibb létjogaival, valamint a potsdami egyezménnyel. Németország keleti és nyugati részének küldöttei a továbbiakban leszögezik, hogy felismerve az Európa békéjét fenyegető veszedelmet, a következő célkitűzésekben állapodtak meg: 1. Meg kell akadályozni a bonni különszerződés ratifikálását és elő kell segíteni a négy nagyhatalom megegyezését a német • kérdés békés megoldására. A négy nagyhatalom megegyeeéséf megkönnyítené a nyugati és keleti németek egymás közötti megegyezése. 8. Hozzá kell látni a német békeszerződés előkészítéséhez. A békeszerződést előkészítő négyhatalmi értekezleten egyelőre egy Nyugat- és Kelet-Németország képviselőiből alakított össznémet bizottságnak kell a német álláspontot képviselnie. 3. Az össznémet kormánynak az egész Németországban végrehajtandó szabad, általános, közvetlen, egyenlő é

s titkos választások eredmén y ekén t kell megalakulnia. A négy nagyhatalommal egyetértésben Nyugat- és Kelet-Németország képviselőiből haladéktalanul bizottságot kell alakítani, amely a nyugatnémet szövetségi köztársaság parlamentjének és a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának javaslatai alapján közös választótörvényt dolgoz ki. A szabad választások végrehajtásához a négy nagyhatalom beleegyezésével Nyugat- és KeletNémetország képviselőiből bizottságot kell alakítani, amely meghatározza a választások feltételeit. 4. A német állam békés megalakulásának egyik legfontosabb előfeltétele valamennyi megszálló csapat kivonása Németországból. 5. Az „Európai védelmi közös, ség" alakításáról szóló szerződést el kell utasítani, mivel nem egyeztethető össze a német nép függetlenségével és intervenció jellegét adja Nyugat-Németország megszállásának. A szerződés ratifikálásának és a Nyugat-Német Köztársaság felfegyverzénénak megakadályozása lehetővé teszi majd mindazon ellenrendszabályok hatálytalanítását, amelyeket a bonni és a párizsi szerződések aláírása után a Német Demokratikus Köztársaság kormánya azzal a fenntartással léptetett életbe, hogy Németország egységének békés helyreállítására vonatkozó megállapodás esetén kész visszavonni őket. 6. A bonni és párizsi szerződéseket azért is el kell utasítani, mivel elősegítik a militarizmus fejlesztését és fenyegetik valamennyi európai nép békéjét és biztonságát. Németország szomszéd népeinek békés életét és biztonságát az szavatolhatja, hogy az újra egyesített és független Németország kötelezettséget vál. lal, nem vesz részt olyan koalícióban és katonai Szövetségekben, amelyek valamely más nép ellen irányulnának. dasági fejlődését. A Szovjetunió azt tartja, hogy az elmaradott országoknak nyújtandó gazdasági segítség ós a velük való együttműködés hatásos foímája mindenekelőtt az, hogy kibővítsék normális kereskedelmi és gazdasági kapcsolataikat más országokkal megkülönböztetés, más országok belügyeibe való beavatkozás, kívülről jövö diktátum nélkül — mondotta befejezésül A, A. Gromiko.