Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-07 / 265. szám, péntek

6 m sia 1952 november fi — —* Az Októberi Forradalom szovjet írók műveinek tükrében A költő felejthetetlen képeket rajzolt az Októberi felkelésről, bemutatja a forradalom főhadiszállását, a Szmolnijt, elviszi az olvasót a Téli Palota ostromához. „Hol vannak azok az ideiglenesek ? Gyerünk! Időtök lejárt" — mondja ma gabiztos meggyőződéssel a matróz, berontva abba a szobába, ahol Ke renszkij miniszterei üléseznek. Majakovszkij az Októberi Forradalmat, mint az új, szocialista állam születését, mint az egész emberiség tavaszát énekelte meg: S én, mint az emberiség tavaszát, mely harcban, munkában fogant, énekelem e drága hazát: köztársaságomat! A szovjet kormány fennállásának első napjairól szól Pogonyin ..A pus. kás ember" című színdarabja. A szerző bemutatja a Szmolnijt, a proletariátus nagy vezéreit, Lenint és Sztálint, amint végrehajtják a szovjet kormánynak a földről és a békéről szóló dekrétumalt, megindítják az éppen életre hívott Népbiztosok Tanácsának munkáját. A színdarab határozott vonásokkal raj zolja meg Sadrin katona alakját, aki éppen akkor érkezik az impéria lista háború arcvonaláról és arról ábrándozik, hogy visszatérhet falu jába, békés munkával foglalkozhat. A színdarab kitűnő jeleneteinek egyikében tanúi vagyunk, amint Ivan Sadrin találkozik Vlagyimir Iljics Leninnel a Szmolnijban. A Leninnej foly atott beszélgetés gyözj meg Sadrint arról, hogy még nem lehet eldobni a puskát, hanem most már a szovjet hatalom ellenségei ellen kell fordítani. A szovjet népnek a polgárháború és a külföldi katonai beavatkozás éveiben folytatott hősies küzdelméről a szovjet irodalom remekmüvei szólnak. A fiatal szovjet ország ellen fennállásának első éveiben folytatott katonai beavatkozás egyik aktív szer. vezője és sugalmazója az amerikai imperializmus volt. Az amerikai imperialisták röviddel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után máris ellenforradalmi összesküvéseket kezdtek szervezni a szovjet kormány ellen. Szovjetoroszország területére amerikai katonákat küldtek a nyílt intervenció végrehajtására. Nyikityin „Északi fény" című regényében hü képet rajzol a szovjet nép önfeláldozó küzdelméről, melyet az amerikai, angol és francia beavatkozók ellen 1918—1920-ban Szcv ietoroszország északi vidékein folytatott. Lopózkodva, hadüzenet nélkül hatoltak be az intervenciósok a szovjet területre, szemérmetlen provoká. ciókat hajtottak végre, kémeikkel és az országban megdöntött osztályok söpredékéből megalakították az úgy nevezett „Észak-Oroszország kormányá"-t. Kijelentették, hogy ez a „kormány" hivtp be az Antant seregeit avégből ho<?y Oroszországban rendet teremtsenek. A szerző leírja az angolarneri kai imperialisták provokációit és zsarolását és leleplezi Churchill angol hadügyminisztert, valamint Wilson amerikai elnököt. Elrettentő képet rajzol arról a Churchillről, aki jelenleg is háborúra uvzít, mert gyűlöli a szovjet országot és habzó szájjal hirdeti az új háború propagandáját. Churchill és Angi

:a kormánya még az intervenció nyílt kudarca után sem mondott le a szovjet rendszer megfojtására irányuló terveiről. „Én — mondja Churchill — sohasem mondok le terveimről... Én holnap is a békéről fogok beszélni. A konferencián azt fogom mondani: elhatároztuk, hogy Oroszországot sorsára bízzuk ... Nem fogok katonai beavatkozást követelni. Isten őrizzen meg ettől! . . . Én egy egész új háború máglyáját fogom felgyújtani. Ez ugyancsak intervenció lesz, de más mártással leöntve..." A regény elénk tárja az angol-amerikai seregek véres útját Észak-Oroszországban: a. gaztettek, gyilkosságok, erőszakosságok és fosz togatások útvonalát. Nyikityin bemutatja a szovjet emberek bátorságát, nemeslelküségét, hazaszeretetét és azt a képességűket, hogy hihetetlen nehézségeket tudnak legyőzni az álnok, kegyetlen ellenség feletti győzelem érdekében. KUCZKA PÉTER: 1917 Az idő vályogfalát szétr epesztve, elvágva századok egyhangú menetét, izzó vasként ömlött a földre az 1917-es év. Acélesztendö! A fák lombjukat rázzák, a tereken át őszi szél seper. Az igazságot matrózok magyarázzák szurony és golyó érveivel A Rzmolnij-intézet falát a történelem hullámai mossák. — Minden proletárt felkelési-e hív a Forradalmi Katonm Bizottság. Jöttek Viborgból és a Putyüovból, — puskát szorít a vasmarok, — s a felkelő nép oldalára álltak a katonai osztagok. — Tízmillió, százmillió paraszt — öklükben kasza villog, revg a fejsze. — megindult, hogy a régi világot az orosz földről elseperje. Az ég remegett, betörtek a bankok ablakai, mert elindult a vasmellű sereg a tőke láncát szétszakítani. S a kéz, amely a fegyvert fogta akkor, most tollat fog és nagy kombájnt vezet, gátat rakva új útra tereli az északnak hömpölygő vizeket. Kohókban izzik a forradalom, szövőgyárakban a békét szövik és nincs a földön semmilyen atom szétrombolni a béke terveit. Én Moszkva melleit a Lenin-hegyen láttam, hogyan épül az egyetem, láttam egy teakolhozt Grúziában, láttam egy apró házat Goriban, tudom, kiknek köszönjem, hogy hazám van. és hogy népemnek szabadsága van. A régi világ, a régi világ foszladó hulla már, és mindenütt a földgolyón a kommunizmus ígérete jár. S a 17-es év után, — mely lávaként ömlött a földre, — jön egy év, végetvet a háborúknak, s a békét hozza mindörökre. A VARÁZSSZÓ Az orosz élet minden jelentős eseményére, kezdve a jobbágyság el törlésétől egészen 1917-ig kitűnő kéképeket találunk Gorluij hatalmas eposzában, a „Klim Szamgin életé" ben. A regény címszereplője, Klim Szamgin, kétkulacsos ember, aki mindig kész az árulásra. Az ő alakjában Gorkij pompásan feltárja a reakciós burzsoa-értelmiség lényegét, önzését, nyárspolgáriasságát. a nép sorsa iránti közönyösségét, félelmét a forradalomtól és hajbókolását a régi rend e'őtt, bár néha baloldali frázisokat hangoztat. Az Októberi Forradalom után a Szamgin-tipusú emberek árulókká, az oroszországi kapitalizmus visszaállításának ideológusaivá váltak. Gorkij, amikor re gényében a különféle politikai pár tokát és csoportosulásokat ábrázolja különös éberséggel mutat rá arra. hogy egyedül a bolsevik párt harcol a nép érdekeiért. Ebben a regényben kitűnő bolsevik alakot rajzol meg: Sztyepán Kutuzovot, aki Szamginnak, a feldühödött nyárspolgárnak fenekedő gyűlöletét vonja magára — éppen bolsevik elvhüsége. nézeteinek világossága folytán, és azért, mert pontosan megérti az élet forradalmi szocialista átalakulásának magasztos céljait. • * Csakúgy árad a forradalmi pátosz Gyemjan Bednij „Főutca" című köl teményéből. Ez a mü bemutatja a forradalmi proletartáiusnak. az or. szág új gazdájának alkotó erejét. • • • 1917 október 25-én (november 7-én) Petrográdon győzedelmeskedett a fegyveres felkelés. A Szovjetek II. összoroszországi Kongresszu sa kihirdette, hogy minden hatalom a munkások és parasztok kezébe megy át. A szovjet hatalom megerősítése végett szükség volt a háború befejezésére. • * * Vlagyimir Majakovszkij a Nagy Októbernek szentelt „Csudajó" című költeményében leírja a bolsevik párt szervező és irányító szerepét, amelyet a szocialista forradalom gyö zelméért folyó harcban betöltött. Amikor 1917 tavaszán híre kelt az orosz forradalomnak, Romáin Rolland. az önkéntes svájci száműzetésben élő francia író a „szabad és szabadító Oroszországot" köszöntötte. Ez a nagy humanista az első perctől érezte, tudta, hogy itt és most kormányváltozásnál, cárdetronilázásnál több történt, hogy ez nem orosz belügy többé, hanem egy világforradalom kezdete: „Ti nemcsak a magatok érdekében harcoltok, hanem mindnyájunkért". Az orosz forradalom világtörténeti feladat lett, Romáin Rolland, a háborús hazugságok leleplezöje, az emberiség békéjének e fáradhatatlan hűségese a kezdet kezdetétől így sugalmazta és nyugtázta: „Előre! Követni fogunk benneteket! Emeljétek fel a fejszét, mely a mi kezünkből kihullott, hogy az igazságtalanságok és szociális hazugságok őserdejében most már ti vágjátok tisztásokra és napos utakra nyíló csapásokat. „A franeía forradalom eredményei elé vültek, a célkitűzés a világ e leg. nagyobb háborújában a makszimumra érett: „Atyáink 1792 ben az egész világ szabadságát akarták megalapozni. Ez akkor nem sikerült. Ti sem adhatjátok alább. Hoz Oroszországban forradalom van, az orosz katona nem akar többé harcolni, a frontokon már a kezüket rázzák, csudamód paroláznak velük és akkor júniusban az orosz ka tona újra visszabukik a lövészárokba é

s felénk süti fegyverét. A Bruszilov offenzíva a Kerenszkij imperializmus gyümölcse volt: újra há ború! tovább háború! Hol a különbség? Hol a forradalom? Hol Romáin Rolland reménye és igazolása? És akkor jött Október, a gyökeres válzátok meg Európának a békét és szabadságot." Európa, az imperializmus szülője és áldozata a béke után szomjazott. „Legyen béke már, legyen vége már." — énekelték költöi egyfor mán magyarul, németül és franciául, de tömegei, a dolgozók és parasztok, a polgárok és kisemberek, a diákok és adótisztek, hol engedelmes baromként, hol dühödt gyil kosként gabalyodtak egymásba hullahegyekké és némultak tömegsírrá. Itt-ott ugyan valaki vagy valakik eldobták a fegyvert, az erdőkben és hegyekben szökevények tömörültek, az utakon zöld káderek betyároztak Berlinben Liebknecht köré ökölrázó emberek és üres szatyorokkal kenyeret, békét sikoltó asszonyok tömörültek tüntetéssé, a gyárakban helyenként és időnként a dolgozók le csapták a kalapácsot és a gránátforgató esztergályosok vagy srapnelltöltő asszonyok sztrájkba forrósodtak, de egészében és nagyjában Ady krónikás éneke ütemezi a vigasztalan háborús valóságot: tozás, az új, a sohsevolt: proletárok első világforradalma, a tíz világrengető nap. És e forradalom első vi lágbakiáltott szava a béke volt. A világbéke megvalósításának első fejezete így kezdődött: November 8. Az összorosz szovjetkongresszus termének emelvényén Lenin áll. Amikor az ováció elmúlt, egyszerűen azt mondta: — Itt az ideje, hogy megkezdjük a szocialista rend felépítését. Üjból tomboló taps. — Első teendőnk most az. hogy praktikus lépéseket tegyünk a béke megvalósítása érdekében... A háború és béke kérdése annyira világos, hogy minc>n bevezetés nélkül felolvashatom az összes hadviselő országok népeihez intézendő felhívás szövegét... A szó elhangzott és az ige. mely után az egész világ szomjazott, ki. mondása pillanatában mindenkié lehetett. Varázsszó volt, az ember lényegét, vágyát, célját legjobban kifejező szó. A varázsszó elhangzott, s ez a szó a bélfe volt. De ez ige most keményen koppant: vád, számadás és Ítélet szava lett. Békét mondott, de nem az imperializmus békéjét gondolta: győzök és legyő zöttek irgalmatlan viszonyát: a „rab. lás vagy erőszak annexiós békéjét." A felhívás „igazságos és demokratikus békének, amilyet a háború által kimerített munkások és dolgozók túlnyomó többsége valamennyi országban oly sóvárogva kíván, a kormány az azonnali annexió nélküli és hadikárpótlág nélkül való békét tekinti." A proletárforradalom békét kíván, de ez a béke csak a dolgozók sza badságharca útján realizálódhatott. Az imperialista háború a dolgozók kizsákmányolása más eszközökkel. Az imperialista háború a tömegek katonai kisajátítása. Októberben és Október által a háború hordozói és áldozatai jutottak szóhoz és a maguk legsajátosabb szabadságharcát manifesztálva, mindenkinél nagyobb joggal mondhatta^ vétőt, „hogy az emberiség megszabaduljon a háború borzalmaitól és következményeitől". A felhívás utolsó mondata történelmi világcélt tűz ki: „sikerre vinni a béke ügyét és a dolgozó ki. zsákmányolt tömegek megszabadítását mindennemű rabságtól és kizsákmányolástól. Október első világszava a beke volt, mely mindenkihez szólhatott. Szólhatott volna az angol, a francia, a német kormány, az összes népekhez? Minden néphez egyformán szól ni és egyformát — békét mondani csak az októberi manifesztáció tu dett. Varázsszó volt: szíveket nyitott, agyakat gyújtott és világot rengetett. Mindenki szava volt: háború és béke kérdése itt és most lett tömegek elsőszámú ügye. Mindenki hez szólhatott: az eddig fel nem hívott többséghez, tehát az eddig volt ágyútöltelékhez, imperializmus háborús eszközéhez és áldozatához. Mindenkihez szólott, hogy igy — e többség felrázásával, tudatosításával — kikapcsolhassa a kevesek zsar. noki túlsúlyát, azon kevesekét, akik az imperializmust jelentik. Október megmutatta, hogy békét csak a többség, csak a háborút szenvedő többség mozgósításával lehet megvalósítani. A háború a kisebbségé. A bi torolt hatalomé. Ha a béke ügye győz: a többség győz, s a háborús kisebbség kintreked. A béke és háború kérdése az élet és halál kérdése. Miért? Október negyedik évfordulóján Lenin vissza, nézőén és összegezőn Így felel: ,Ai imperialista háborúk kérdése, a pénztőke egész világot eláruló nemzetközi politikájának kérdése, melynek elmaradhatatlan következménye az < gymást szülő háborúk sorozata... ez a kérdés 1914 óta földgirtyónk politikájának központi kérdése mely élet és halál felett dönt. És e kérdésben a mi októberi forradalmunk új fejezetet nyi tott a világtörténelemben". Októberrel az imperializmust halálos csapás érte. Szervezői, intézői, mozgatói jól tudták ezt és Foch generális, az antant fővezére a békefelhívásra csak a maga módján felelhetett: ,,A bolsevikok minden kormány ellen irányuló ellenséges magatartása és a nemzetközi forradalomnak általuk proklamált pro,grammja minden hatalom részére nagy veszélyt jelent". És e nagy veszély ellen fegyverrel, uszítással, in_ tervencióval és éhségblokáddal védekeztek, de a varászszó erejét meg nem törhették. Októbert többé le nem győzhették. Az Októberi Forradalmat világviszonylatban a békefront első győzelmeként kell elkönyvelni. A varázsszó október 8-án útjára indult és Lenin elégtétellel szögezhette le az eredményt: „Az imperialista háború, az imperialista világ torkából az első százmillió embert az első bolsevik forradalom ragadta Id. A következő forradalmak szere, pe nem lehet más, mint ezeknek a háborúknak és ennek a világnak a rabságából kiszabadítani az egész emberiséget". A százmillióból immár egy milliárd lett: k tőkés imperializmus térfele és emberanyaga egyre kisebbedik. A varázsszó egyre nagyobb sugárban körözve érint és ébreszt embereket és népeket. Mint a fa évgyűrűi, nő és növekszik a béke háborút szüntető világügye De a mag, de az indíték, a mozgató erő, Október volt: 10 világrengető nap, a világtörténelem új kezdő fejezete. Fábry Zoltán. „Szegény emberek ölnek és csak ölnek S láz-álmaikban boldogan békülnek S reggelre kelvén megint meg dühülnek Kárhoznak, halnak, vadakká tömörülnek."