Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-28 / 284. szám, péntek

K 1952 november 2 8 IIISZ0 7 A legnagyobb büntetés sújtsa a gonosztevőket Akikkel alkalmas pillanatban a had­sereg- legfontosabb helyeit akarta betölteni. Minderről nemcsak Rei­cin, hanem Szlánszky is tájékozva volt. Mivel ez megfelelt az összees­küvők ellenforradalmi céljainak, ép­pen azért nem tettek semmiféle in tézkedéseket — mert amint Szlán­szky beismerte — a Bene s ügynök­ség és a Szlánszky által irányított összeeskflva központ ellenforradalmi céljai egy és ugyanazok voltak. Benes és Szlánszky a nyugati im­perialisták ügynökei voltak és az A utasításaik szerint cselekedtek. A február eflöttl helyzet olyan volt, hogy Szlánszky Reicinnel és a hadsereg vezetésében működő bur­zsoá klikkel együtt a gyakorlatban a hadsereg kulcsfontosságú alap. pozícióit uralta. 1948 februárja után Szlánszky és .Reicin a fontos funk­ciókba további ellenséges elemeket, burzsoá tiszteket ültettek, mint pél­dául Simon Drgacsot, a nemzeti társközösség vblt főtitkárát, alá a fővezérkar főnökévé lett, továbbá Vladimír Drnec burzsoá reakciós tisztet, aki az anyagi ügyekben a miniszter helyettesévé lett és a továbbiak egész sorát. Ugy, ahogy Szlánszky és Reicin Prágában, Sling Brnóban nyerte meg a reakciós tábornokokat: Nová­kot, Bulandert, Kourilt, Budint. Le­kötötte őket az államellenes köz­pont céljaira ég Szlánszky bele­egyezésével olyan utasításokat adott nekik, hogy a tankegységéket olyan tisztekkel lássák el, akik hű­ek lennének Szlánszkyhoz és társai­hoz. A hadsereg tisztogatása 1945 után és főleg 1948 februárja után a gyakorlatban nem érintette a* ma­gasrangú reakciós katonatiszteket, akiket kivülröl .azzal fedeztek az összeesküvők, hogy lehetővé tették belépésüket a pártba. Éppen így szabotálták az össze­esküvők a hadsereg pártpolitikai munkáját, hogy a pártszervezetek n e leplezhessék le a hadseregben működő ellenséges elemek reakciós, piszkos tevékenységét. Ami a hadsereg szervezeti fel­építését, a fegyverzet és a felszere­lés egyesítését illeti, nem kevésbbé volt veszélyes az összeesküvőit sza­botálása. Éppen úgy veszélyes volt. Bedrich Reicinnak a hadseregben folytatott kémtevékenysége, ame­lyet Szlánszky teljes tudomásával és beleegyezésével folytatott. Ea az aljas áruló, aki a honvédelmi hír­szerzőszolgálat főnökének funkció­jában őrként kellett, hogy álljon valamennyi kémmel szemben és őrizni kellett a katonai titkot, mint a hadsereg honvédelmi erejének tartozékát, nemcsák, hogy' nem lé­pett közbe az idegen képviselők soraiba vagy az áruló csehszlovák tisztek soraiba tartozó tettenért ké­,mekkel szemben, akikről tudomást szerzett, hanem végül maga ig gya­lázatos módon komoly katonai tit­kokat árult el. Okmányokat terjesz­tettek a bíróság elé, amelyek meg­mutatják e gazember kémtevékeny­ségének egész terjedelmét. Gondol­juk csak el, hogy Re4cin teljes bele­egyezésével komoly katonai titko­kat érintő jelentéseket küldtek Wol­dig és Koenig amerikai katonai at­taséknak Mulenc, angol katonai at­tasénak és Filippe francia katonai attasénak y Novoszel, Ivanovics és Risztlos titóista ügynököknek kutyahüséggeü szállított minden kémjelentést, jól tudva, hogy a markukban tartják őt és ismerik a megszállás alatt el­követett bűntetteit. Az imperialista államok katonai attaséi számár a ez a „derék" hon­védelmi hírszerzöszolgálati „főnök"' „kirándulásokat" rendezett katonai tanintézetekbe és az ipari üzemek­be. Nem létezhet a haz a érdekeinek gyalázatosabb árulása, mint az, amit Szlánszky é s Reicin elkövet­tek a hadseregben. Ennek az össze­esküvő központnak az volt az ér­deke, hogy a hadseregben olyan helyzetet teremtsen szabotálásokkal, a hadsereg összetételéről és fegyver­zetéről szóló komoly tények eláru­lásával, hogy a hadsereg országunk­nak amerikai agresszorok által tör­tént megtámadása esetén ne tudja szilárdan védeni hazánkat, hogy az ellenség behatolhasson országaink, ba, elpusztíthassa népünk munkájá­nak eredményeit, hogy az ellenség úgy pusztíthasson és gyilkolhas­son, ahogy ezt Koreában teszik. A hadseregünk ellen irányuló e táma­dásokban teljes mélységében meg­mutatkozik az elkövetkező háború­ra számító aljasságuk. Pártunk és népünk ereje meghiú­sította ezeket az aljas terveket és hadseregünk üj vezetéssel éles karddá kovácsolódott Népünk kész teljes fegyverzetben fogadni a tá­madót. Aj összeesküvők bűnös tevékeny­sége megfeled Szlánszky és Bedrich Reicin aljas jellemének, aki halálba küldte kommunista pártunk legjobb fiait, a nácizmus elleni hős harco­sokat, köztük a csehszlovák nép hő sét, Julius Fucsikot is. Reicin, mint a Sicherheitsdienst lekötelezett jjgynöke, ment a Szovjetunióba, ott i s elárulta a csehszlovák nép érde­keit és Szlánszky eszközeként, mint az összes imperialista hírszerző­szolgálatok szolgája egészen letar­tóztatásáig folytatta árulását. Vég­telen é s szakadatlan árulásainak láncolata. A Szlánszky vezette összeeskü­vők a biztonsági apparátus vezetését is biztosították, hogy visszaéljenek vele saját védelmükre, a nyomok el­tüntetésére és így megmeneküljenek a leleplezés elöl. A biztonsági appa­rátusban hatalmukba kerített jelen­tős pozíciók egyúttal arra szolgáltak az összeesküvő központ számára, hogy lehetővé tegyék az imperialis­ta hírszerzőszolgálatok és a legkü­lönfélébb imperialista elemek felfor­gató tevékenységét. A mi biztonsági szerveinkbe befészkelődtek az ösz­szeesküvők, amelyeknek örségen kel­lett volna állniok és védelmezniök a köztársaságot valamennyi felfor­gató és kém ellen. Szlánszky Karel Svábot koncentrációs-táborbeli hábo­rús bűnöst, aki kínozta és megrabol­ta a foglyokat, állította biztonsági szervek élére. Szlánszky tudta róla mindezt és éppen azért könnyen kö­telezte le öt összeesküvő központja szolgálataira. Sváb, mint a központi titkárság biztonsági osztályának ve­zetője, igen jól volt tájékoztatva az összeesküvő központ tagjainak elhe­lyezéséről és felforgató tevékenysé­gükről az egyes szakaszokon. Mint a nemzetbiztonságügyi miniszter he­lyettese újabb és újabb hírek kerül­tek kezébe a központ egyes tagjai­ról, jelentéseket kapott Vladimír Clementisröl, -a szlovák burzsoa-na­cionalisták egésE államellenes cso­portjának felforgató államellenes te­vékenységéről. Jelentéseket kapott Reicinnak a hadseregben folytatott kártevő tevékenységéről, Jozef Frank, Ottó Fischl és Ottó Sling kártevékenységéről. Tudomást szer­zett Frejkának a népgazdasági bi­zottságban elkövetett szabotáló te­vékenységéről, jelentős Ismeretek birtokában volt a cionista szerveze­tekről, mint veszedelmes imperialis­ta ügynökségekről, — mindezeket a híreket és tudósításokat átadta Szlánszkynak, részletesen tájékoz­tatta Öt és az ő parancsára védel­mezte ezeket a kártevőket. A kezé­hez jutott okmányokat átadta neki, hogy jobban fedezhessék saját bű­nös tevékenységüket és így akar­tak megmenekülni a leleplezéstől. Szlánszky és Sváb [különös gondos­sággal titkolták társaiknak az ame­rikai és a titóista kémhálózattal va­ló összeköttetést. Amikor megállapí­tást nyert, hogy az amerikai és a titóista hírszerzöszolgálat szélesmé­retü kémhálózattal rendelkezik Cseh­szlovákiában, Svábot megbízták a hálózat leleplezésével. Megállapítot­ta, hogy Frejka, Goldmann és Löbl együttműködtek Fielddel, hogy fon­tos tudósi tásokať adtak át neki a csehszlovák gazdaságról és tervezé­séről, Löbl pedig a külkereskedelem­ről. Komoly ismeretekre tett szert, Fieled további munkatársairól, a csehszlovák nép árulóiról. Szlánszky parancsára csupán formálisan vé­gezte a vizsgálatot, hogy az össze­esküvőket megmentse a leleplezés elől. Igy a kémek és árulók megma­radtak helyeiken. Sváb azonban nemcsak, hogy el­süllyesztette a bizonyító anyagot, amely kezébe került, hanem ezt az anyagot végül az összeesküvők ren­delkezésére bocsátotta és így akadá­lyozta az összeesküvő banda leleple­zését. Lehetővé tette a trockisták egész sorának, főleg „Nagy Tanács" elne­vezésű trockista csoportjuknak és a nemzetbistonságügyi minisztérium apparátusában felelős funkciókat be­töltő nemzetközi brigádok trockista csoportjának, valamint a külügymi­nisztérium trockistáinak zavartalan működését. Az összeesküvők a biztonsági mun­ka ily módon történő szabotálása i érdekében régi rendőrökkel, cionis­tákkal és más ellenséges elemekkel töltötték be a biztonsági apparátus kulcspozícióit. Mindez a körmönfont alattomos tevékenység Rudolf Szlán­szky közvetlen vezetésével történt, aki közvetlenül irányította Karel Svábot. Szlánszky maga is beavatkozott a biztonsági ügyekbe, mint a párt biztonsági bizottságának elnöke és befolyásolta a biztonsági szakasz dolgozóinak tevékenységét oly mó­don, hogy támogatta az államelle­nes összeesküvő központ céljait és terveit. Meg kell állapítani, hogy sem a kártevő módszerekkel, sem ellensé­ges kádereknek jelentős funkciókba helyezésével nem sikerült megbéní­tani biztonsági szerveink munkáját. Ahol elegendő párthoz és a néphez hü biztonsági dolgozó volt, akik tán­toríthatatlanul és felelősségteljesen teljesítették kötelességeiket, aminek az a legjobb bizonyítéka, hogy ép­pen azok, akik a biztonsági appará­tussal való visszaélésre és annak diszkreditálására törekedtek, ma a vádlottak padján ülnek. Szlánszky és államellenes köz­pontja és a többi vele szövetkezett bűnös elemek köztársaságunk felsza­badulása óta a népi demokratikus rendszer felforgatására irányuló te­vékenységet fejtettek ki. Kezdettől fogva a nyugati imperialisták szol­gálatában és utasításaik szerint is dolgoztak, akik ügynökeik segítsé­gével irányították őket. Szép szám­ban vannak ezek. Azonban mindezen ügynökök között különleges helyet tölt be Koni Zilliacus, a politikai szemfényvesztés mestere. Ez a te­kintetre tiszteletet gerjesztő gent­leman Európába utazgat és legfor­róbb kívánsága állítólag mindazok­nak a rágalmazásoknak szétoszlatá­sa, amelyeket Nyugaton a Szovjet­unióról és a népi demokratikus or­szágokról terjesztenek. A haladó­szellemű labourista álarcában mutat­kozik be. Nálunk is gyakori vendég volt. De hozzánk már többé nem jön, eljátszotta szerepét. Lerántottuk ró­la a színpadi álarcot és alatta fel­tűnt a politikai csaló és imperialista ügynök, az Intelligence Service tisztjének arca, akinek mindenben benne van a keze, ahol a nép ural­ma ellen szőnek fondorlatokat. Isme­ri a hivatásos hírszerző összes prak­tikáit és irattáskájában ügynökeinek írásbeli kötelezettségeit hordozza. Frejka kötelezettségét is magával hozta a nálunk tett útja alkalmával. Testvérileg tanácsoljuk az angol dolgozóknak, hogy jól figyeljenek err e az úrra. Szlánszky persze jól tudta, hogy ki ez a Zilliacus. Tudta, hogy Zilliacus régi, jártas kém. A Szlánszky és Zilliacus közti első találkozóra 1946-ban került sor, to­vábbi összejövetelre pedig 1947 őszén. Ez a találkozás igen nagy je­lentőségű volt nemcsak azért, mert Szlánszky akkor Zilliacusnak érté­kes kémjelentéseket adott át, ha­nem főleg azért, mert ezeh az össze­jövetelen Szlánszky megegyezett Zilliacusszal az államellenes központ amerikai imperialisták uralkodó kö­reivel valő kapcsolatának felvételé­ről. Szlánszky maga a következőket vallotta erről: „Zilliacusszal való megegyezésem lényege az államelle­nes összeesküvő központnak az an­gol-amerikai imperialisták ezen kép­viselőjével való együttműködés volt, amely segítséget nyújtott e körök­nek a népi demokratikus rendszer felszámolására, Csehszlovákiában a kapitalizmus visszaállítására és a csehszlovák külpolitikának a nyu­gati imperialista hatalmak felé tör­ténő megváltoztatására irányuló ter­veit végrehajtani, azaz megegyezett az ellenséges elemeknek a kommu­nista párton belüli kihasználására, hogy a kapitalizmus felújítását vég­rehajtsák és a népi demokratikus rendszert titóista módon felszámol­ják. Ettől az első összejövetelüktől kezdve igen élénk kapcsolat fejlődik kl Szlánszky és Zilliacus között, melynek céljára Szlánszky a külügy­minisztérium futárpostáját és a pártapparátusban, valamint a kül­ügyminisztériumban működő embe­reit, mint Gemindert, Goldstückert, Kratochvilt, Kavanát és másokat is felhasznált. És igy jutnak el Szlán­szky részletesen kidolgozott kémje­lentései Zilliacushoz, és Zilliacus uta. sításai Csehszlovákiába. Szlánszky Zilliacussal összeköttetésbe hozza a központ többi tagjait, főleg Clemen­tist és Frejkát. Azt a Frejkát, aki Zilliacus minden látogatása alkalmá­val részletes kémjelentéseket szol­gáltatott neki a csehszlovák gazda­ság egész felépítéséről, aki 1947-ben Zilliacus kémnek eladta a fontos gazdasági jelentések másolatait. Hallottuk, hogyan követelt Frejka több időt 1948-ban, hogy Zilliacus számára Szlánszky parancsára rész­letes kémjelentést dolgozhasson ki. Nem mintha nem akart volna szol­gálatára lenni Zilliacusnak, ments isten, sőt, ellenkezőleg, az ilyen gon­dos ember, mint Frejka, hogyan dolgozhat ki másnapig elég terjedel­mes és alapos kémjelentést? Csak ez okozott neki akkor nagy gondot! A kártevő Frejka biztosan nem fe­lejtette el elárulni Zilliacusnak a gazdasági jellegű legkomolyabb ál­lamtitkokat, ha csak egy napja is maradt azok kidolgozására. 1948 februárja után Zilliacus hoz­zánk látogatott", hogy bizonyosságot szerezzen, hogyan működik az álta­la irányított imperialista ügynök, ség nálunk, a pozíciók felülvizsgálá­sára jött. A - szemle jól végződött. Szlánszky ezt mondja- „Meggyőz­tem Zilliacust, hogy m a is ellensé­ges irányvonalat tartok szem előtt". Zilliacusnak azonban nemcsak Csehszlovákia, hanem a népi demo­kratikus Lengyelország is gondjaira volt bízva, ahol összeköttetést tar. tott fenn Gomulka imperialista ügynökkel, valamint Jugoszlávia; ahol együttműködött Titóial és tár­saival. Valóban úgy járt oda, mint haza, saját rokonaihoz. A gyámság alatt álló Titóért következetesen fellépett, amikor árulóként leleplez­te őt a Tájékoztató Iroda határoza­ta. Szlánszky és államellenes köz­pontja azután sem szüntette meg vele a kapcsolatokat, amikor Zillía cus már nyíltan fellépett Tito védel­mére. Zilliacus, azaz az államelle­nes központnak legerősebb összekö­tő kapcsa, a nyugati imperialisták­kal, akinek közreműködésével igye­keztek saját táborukba voinni Cseh­szlovákiát és országunkból a maguk számára gyarmatot és ugródeszkát csinálni a Szovjetunió ellen készülő háborúra. Habár a Zilliacusszal való össze­köttetés a legerősebb kapcsot jelen­ti, az összeesküvő központnak nem egyedüli kapcsa volt az imperialis­tákkal. Mit mondott el nekünk Mordeohaj Oren tanú? 1948 augusztusában összejött Belgrádban Mose Pijade. val, aki azt mondta neki, hogy a ju­goszláviai titóista klikk mögött áll Csehszlovákiában Rudolf Szlánszky, Gomulka pedig Lengyelországban. Tudta ezt, mivel a titóista ügynö­köknek a legszorosabb összekötte­tésük volt a központ tagjaival és kölcsönösen már régen ismerték egymág ellenforradalmi céljait és azért is, mert Pijade maga meg­bizonyosodott a kapott tájékoztatá. sokról a központ fejénél, Szlánszky­nál. Ez már 1948-ban történt a Pi­jade hivatalos csehszlovákiai láto­gatása alkalmával való összejövete­len, amikor Szlánszky biztosította őt, hogy ugyanazt az irányvonalat követi, mint Titó és társai. Teljes joggal feltételezhetjük, hogy Zillia­cus, a hírhedt utazó és kém sem feledkezett meg tájékoztatni a titó­istákat Szlánszky állásfoglalásáról. E bűnperben 14 vádlott közül 11 vádlottat a kémkedés bűntettével vádolnak. A kémkedés a legsúlyo­sabb államellenes bűntettek egyike, elválaszthatatlanul összefügg a ha­zaárulással és kölcsönösen kiegészL tik egymást. Az ellenséges kémek fekete hollókként gyűlnek össze e gyalázatos központba. Rámutattunk továbbá Gemindernafc Zilliacussal, Noszellel, Csernejjel, Stambukkal való kapcsolataira, Clementismk Dejeannal, Nikolsszal, Szednhardt­tal, Jebbel, Frejkának Zilliaousszal, Hermán Fielddel, Löblnek Hermán Fielddel, Zilliaousszal, Liasszal, Vo­gesszel, Bremerrel, Dartonnal és má­sokkal, Margoliusznak Zilliacusszal, Bremerrel, Hanzarddai, Assze­de Winterrel, Londonnak Noel Field­del, Hajdúnak Jebbel, Deannai, Dick. sonnai és Dejeannal, Slingnek Han­zennel és Turnerrel é s az egész vilá­got bejárt trockista André Simoné Ottó Katznak az újságíró képében feltűnő kémmel, Alex Werth-tel, Hindussal és Schönbrunnal való kap­csolataira. Mindezen nevek mögött a hazánk az imperialisták számára, mindenekelőtt az amerikai imperia­listák számára való áruba bocsátá­sa rejlik. Minden egye s név a köz­pontnak országunk megátalkodott ellenségeivel való szoros kapcsola­tát is jelenti. Különösen szégyentelenül és a legnagyobb szemtelenséggel járt el a titói kémszolgálat. A legjellegze­tesebb módon mutatja be a titóis. tákkal való kémkapcsolatot Reicin, mivel éppen Reicin esetében nyil­vánvaló, milyen söpredékekre tá­maszkódnak a titóisták, milyen fe­neketlen mocsárba süllyedtek Ez a gonósztevő, akinek élete a megszál­lás ideje óta a legaljasabb árulások láncolata, különösképpen alkalmas eszköz a titóista ügynökök számára. Ez a nyomorult, aki elárulta a Ges­taponak Juliug Fučikot és a CsKP illegális vezetőségében működd ve­zető elvtársak egész sorát, miatt a Gestapo és a Sicherheitsdienst lekö­tött ügynöke, ment a Szovjetunió­ba, ez valóban alkalmas típus az imperialista kémszolgálatra. 1945­ben Ivanovicg jugoszláv katonai at­tasé emlékeztette őt a G estapónál 1939-ben vállalt kötelezettségére és ez időtől kezdv e Reicin egy rongy­darab volt a kezükben, amellyel úgy integetnek, ahogy akarnak. Egyik jugoszláv katonai attasé a másik­nak adta őt ed. Reicinnek a jugo­szláv ügynökökkel fenntartott le­leplezett kémkapcsolataival össze­függésben szembetűnik a dolog másik része is, amelyet a bünper bebizonyított, hogy ugyanis már 1945.ben fellép a titóista klikk, amelyet Risztics és Ivanovics ügy­nökei képviselnek, nyilván mint az amerikai imperialisták meghosszab­bított keze. Egyszerű tények bizo­nyítják ezt: „Ivanovics ReicSn által a Gestapónak tett kötelezettségről csak az amerikai imperialista kém. szolgálattól szerezhetett tudomást, mivel a Gestapo-ügynökök és a Sicherheitsdienst vezető szervei, fő­leg hozzájuk menekültek és nekik adták át hálózataikat. Ivanovics úgy viselkedett, mint tipikus impe­rialista ügynök, tehát teljes ellen­tétben a Csehszlovák Köztársaság és Jugoszlávia között színlelt „test véri együttműködéssel" a végül Iva­novicsnak van a legnagyobb érdeme abban, hogy 1946-ban az amerikai­ak rabló módon törtek rá orszá­gunkra és csupán azért rabolták el a csechovicei levéltárat, hogy ha­talmukba kerítsék a Gestapo felje­lentőinek és bizalmijainak hálózatát, s Végül, amint Reicin itt beismerte, Ivanovics egészen nyíltan közölte vele a titóistáknak a népidemokra­tikus köztársaságok felforgatására és az imperializmus táborába való vitelükre irányuló terveit, hogy harcba állíthassák őket a Szovjet, unió ellen. A központ amerikai imperialisták­kal fenntartott kémkapcsolatának leírása, nem lenne teljes, ha elfelej. teném megemlíteni a csehovicei le­véltár esetét és pedig azért, mert ezt az esetet kétségtelenül teljesen megvilágítják a beterjesztett ok­mányok, e z az aset azt bizonyítja, hogy az amerikai imperialisták mindjárt felszabadult köztársasá­gunk életének elején nagyszabású előkészületeket tettek országunk ellen tömegméretben folytatott kémkedésre a Gestapó legutálato. sabb ügynökei segítségével, hogy elejétől fogva köztársaságunk meg­rögzött ellenségeinek pozícióiban álltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom