Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-27 / 283. szám, csütörtök

1052 november 27 UJSZ0 15 . Adv Ľndre emlékest Pozsonyban a nagy magvar forradalmi költő születésének 75. évfordulóján Kedden november 25-én a Csehszlovákiai Irók Szö vetségének szlovákiai tagozata a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultwregyesületének egi/üttmüködésével a po­zsonyi Tátra-szálló nagytermében emlékestet tartott Ady Endre, a nagy magyar költő és foradalmár születésének 75. évfordulóján. Az emlékestet Milan Lajcsiak államdíjas költő, a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagozatának elnöke nyitotta meg Az ünnepi beszédeket a költő életé­ről és munkásságáról szlovák nyelven Ctibor Stitnicky költő, magyar nyelven pedig Fábry Zoltán író mondták Az emlékesten résztvett egy magyarországi kulturális küldöttség, amelynek nevében vezetője. Soós Magda író nő üdvözölte az est résztvevőit A közönség soraiban je­len voltak a pozsonyi diplomáciai testület, a kulturális élet jelentős képviselői valamint nagyszámú közönség és a pozsonyi magyar ifjúság. Az ünnepi beszédek után kultúrműsor következett, amelynek során szavalatokkal léptek fel Mikulás Huba államdíjas színész, valamint Ladiszlav Chudik, ~ a Nem­zeti Színház tagjai, akik szlovák fordításban adták elő Adu Endre verseit Ady verselt magyarul Nagy lenő. a Csehszlovák Rádió magyar osztályának vezetője szaval­ta• A műsoron még Reinitz megzenésítésében, Ady ver­sek szerepeltek amelyeket Olláry Melánia, a Csehszlovák Rádió énekesnője, valamint Homm Pál. a Budapesti Állami Operettszínház tagja adtak elő nagy sikerrel. Befejezésként a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium ének- és zenekara Iván Janda karnagy vezényletével egy népdalt és Sosztakovics „Béke-dalát'' adta elő fiatalos lelkesedéssel és lendülettel. Az Ady emlékest a zsúfolásig megtelt terem közön­sége számára igen mély és emlékezetes kulturális él­ményt jelentett, és még jobban megérteti a szlovákiai dolgozókkal a magyar írók és köttök forradalmi gondo­latainak és harcának jelentőségét Ez az emlékest nagy. ban hozzájárul az imperialisták és gyilkos háborúi elleni könyörtelen gyűlölet felszitásához és a békeharc foko­zásához. Ezért küzdött műveiben Ady Endre is és ezért méltóbban nem is fejezhettük volna ki iránta való tisz­teletünket és hálánkat születése 75. évfordulóján. Soós Magda, a magyarországi kultúrküldöttség vezetőjének üdvözlő beszéde Amikor a Magyar írók Szövetsé­ge forró üdvözletét hoztam az elv­társaknak, szeretném elmondani, milyen rendkívüli öröm számomra, hogy éppen most, itt, az Ady End­re ünnepségen találkozhatom az elvtársakkal. Egész sereg érzés rohan meg egyszerre és ezek az érzések részben az Ady által oly hevesen gyűlölt és ostorozott ke­serű multat idézi, részben a mi szocializmust építő nagyszerű jele­nünkből fakadnak. Önkéntelenül arra kell gondol­nom": mennyi bánatnak volt a for­rása Ady számára a magyar nép elszigeteltsége, magáramaradottsá­ga, hogyan marcangolta őt az a nép vérét szívó és a nép verítékén hízó úri világ, amelyben, — mint írta — »elvesztünk, mert elvesz­tettük magunkat*. De íme, nem vesztünk el. A Szovjetunió, a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket, a proletár-internacionalizmus fénye eltüntette a szegénység és magá­nyosság búsmagyarkodását. A pro­letár-internacionalizmus, a közös célért folytatott harc, a szocializ­must építő jelenünk közel hozta egymáshoz népeinket, s így közö­sen harcolva, — mint Sztálin elv­társ mondotta, — valóban vidá­mabban megy a munka. Még csak néhány napja tartóz­kodom Csehszlovákiában, de máris magukkal ragadtak a nagyszerű eredmények, amelyeket a csehszlo­vák nép gazdasági és kulturális téren elért s magával ragad az a szeretet és melegség is, amellyel az elvtársak a mi irodalmunk felé fordulnak, s amellyel a mai estét is megrendezték. Boldog vagyok, elvtársak, hogy abban a nagyszerű sztálini korban élek és dolgozom, amelyben a né­pek közötti barátság megvalósult és amely többek között lehetővé teszi számomra, hogy most a nagy magyar forradalmár költőnek önök által rendezett emlékestjén részt­vegyek. Soha írók előtt ilyen hatalmas távlatok é a ilyen lelkesítő felada­tok nem álltak, mint előttünk, amikor népeink hatalmas alkotó munkájáról, barátságáról és közös békeharcáról énekelhetünk. Én valamennyi magyar írótár­sam nevében a csehszlovák dolgo­zó népnek a szocializmust építő harc győzedelmes megvívásához, csehszlovák írótársaimnák pedig a nagyszerű harc ábrázolásához kí­vánok sok erőt, pártos helytállást és sok sikert. fiijen a csehszlovák és a ma­gyar nép baráti együttműködése! Ŕljen a csehszlovák-magyar barát­ság! Ctibor Stítnicky ünnepi beszédéből Dévénynél »új idők új dalaival« tört be a magyar éjtszaka sötétjé­be, hogy meggyújtsa benne a re­mény fáklyáját. A forradalom vi­harmadara, Dózsa György utóda, aki halhatatlanul és örökre ott él az ifjú szívekben, mert életének »millió a gyökere«. A magyarság és az emberiség költője, akí a nemzetek börtönrácsait feszegeti; akinek prófétai hangja túlharsogja Tisza István fő reakcionárius és tár­sai rikoltozásait a »Magyar jako­binus dalá«-ban. »Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad ... Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyar és nem magyarok ? ...« És a Chocs aljából maga Hviez­doszláv válaszol neki az elnyomo­rított szlovák nép nevében a »haj­nalló korszak hőseként« üdvözölve Adyt. Hviezdoszláv is »a közös ügyért való összefogást« hirdeti és megjósolja »az igazságosság napjá­nak® felkeltét — mondta Ctibor Stltniczky Ady Endréről szóló be­széde elején, majd többek közt így folytatta: A magyar Alföldön nem volt elegendő kenyér a munkásnép szá­mára, mert a termékeny grófi és egyházi nagybirtokokon nem a földművesek számára ért a gabo­na. A parasztlázadások, a proletá­riátus forradalmi mozgalmának terjeszkedése a század derekán azt jelezték hogy Magyarország is terhes már a forradalomtól Ady a haladó polgár szemszögéből bírálja és leleplezi a mágnások és a magas egyházi hierarchia aljassá­gát, követeli a hűbéri maradvá­nyok felszámolását és a polgári forradalom után áhítozik. »Az el­lenség itt van az országban és ez­rei az ellenséggel le kell számolni* — Írja Ady 1908-ban. <•. Ady párizsi útja utáni harcos tevékenységéről Stltniczky elvtárs ezeket mondta: — Ady felismerte, hogy a burzsoá­zia nem képes forradalmi tettre, ezért elfordul tőle, a demokratikus népi forradalmat hirdeti és re­ménnyel tekint a földműves nép felé. Feleleveníti a földműves nép forradalmi tradícióit és ostorozza a népet, hogy képtelen cselekedni és végezni az elnyomókkal. Keresi azt az osztályt, amelyre céljai el­érésében támaszkodhatnék, érzi, hogy a földmüvesség egymaga te­hetetlen, hogy vezetésre van szük­sége ... És ezekben az időkben Ady megtalálja a proletáriátushoz vezető útat. Érzi és meggyőződés­sel hiszi, hogy a proletáriátus hi­vatott a forradalmat megvalósíta­ni, vezetni a földműves tömegeket az urak elleni harcban. Ady valódi forradalmárrá válik és a szocializ­mus felé hajlik. Tőle várja a világ megváltozását és nemzete boldog­ságát. Lángoló versel forradalmi tettekre, véres forradalomra, a bi­lincsek szétzúzására ösztönöznek. A magyar irodalomban elsőnek énekel a proletáriátus felszabadító küldetéséről. — Ady nem volt szocialista, — folytatta másutt Stítniczky elvtárs. — Költészete és világnézete a for­radalom óhajtásán, valamint a for­radalom elérkezésének meggyorsí­tásán épült fel, azonban az is jellemezte öt, hogy nem tudott valóban mélyen hinni a forrada­lom győzelmében, hogy nem látott tisztán, hogy elvesztette a munkás­osztály felszabadító küzdelmének győzelmébe vetett hitét. Ebben rej­lenek sötétenlátásának, költészete ellentmondásainak, dekadenciájának és kétségbeesésének gyökerei, in­nen ered elhagyatott és hitetlen hangja ... A háború kitörése Ady viharos, tragikus életének legtragikusabb pillanata. Amíg mások tapsolnak és megittasulnak a boldogságtól és a győzelem érzésétől, ö megsejti az újabb tragédiát é« a .halottak élén< halad. Ebben u időben éri el csúcspontját Ady alkotóereje, elmélyül és az emberiesség tiszta hangján szól az embertelen idők­ben, védelmezve az életet, az örö­met és a civilizációt az elállatiaso­dott imperializmussal szemben; szembefordul a háborúval, pacifista hangulatot és érzelgősség nélkül és már utolsó erejéből harcol nemcsak az úri Magyarország, hanem a vüágimiperializmus ellen is — mondta másutt Stítnicky elvtárs. Adynak a Nagy Októberi Forra­dalomról való nézeteiről Ctibor Stítnicky ezeket mondta: — Amikor a Szmolnyban az orosz munkások, katonák és pa­rasztok kihirdetik kormányukat és dekrétumot adnak ki a békéről és a föld felosztásáról, Ady szíve megérzi, hogy végre megszületett az ő új világa, ismét és állhatato­san forradalmi tetteket követel, amelyek végetvetnének az imperia­lista háborúnak. Megéli az 1918. évi demokratikus forradalom győ­zelmét és már halálos betegen fekvőszékb'e.n elviteti magát a köz­társaság kihirdetésének ünnepsé­gére, nagy felindulással hallgatja a munkásokat, akik verselt Petőfi verseivel együtt szavalják ... Ady úgy ment el, mint a forradalom sorkatonája és viharzó hangja fel­J hangzott a magyar tanácsköztársa­ság szószékéről 1919 tavaszán, hogy ne némuljon el az évtizedes fasiszta Horthy-terror idején a magyar hazafiak illegális harcai folyamán sem. — Ma valóra váltja a magyar nép Ady nagy álmait. Felszántot­ta a magyar ugart, kiszárította a mocsarakat, kitisztogatta az űri Magyarország piszkos ólját, vég­zett -az aljas mágnásokkal és püs­pökökkel, megoldotta a földkérdés örök időktől való problémáját, eme­li kulturális színvonalát és szilár­dítja a nemzetekkel való testvéri­ségét. Ma egy harci síkban állnak a magyarok, románok és szlová­kok, hogy az erős Szovjetunió vé­delme alatt és segítségével építsék as ember boldog, embersége* é» gyönyörű életét és hogy megvéd­jék azt a béke és az emberiesség nevében az összes imperialista fe­nevadakkal szemben. — És ilyen életmüvet, ilyen for­radalmi látókör hagyatékát veszi ma át Magyarország felszabadult népe a többi népi demokratikus országok népeivel egyetemben. Ér­tékes örökség ez. mert Ady volt a betetézöje a demokratikus jogokért és szabadságért folyó történelmi küzdelemnek. Ezek a népek ma megvalósítják a költő üzenetét az­által, hogy harcolnak a kizsákmá­nyoló osztályok maradványaival és az új háborúra gyujtogatókkal, az angol-amerikai imperialistákkal. Ezért időszerű ma is, a nemzetek Bécsben megtartandó békevédelmi kongresszusa előtt Ady xintése az őrzőkhöz®: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta, Véres s ostoba fenségek... — fejezte be tartalmas, mélyértel­mü ünnepi beszédét Ctibor Stít­nicky elvtárs. Fábry Zoltán ünnepi beszédéből Ha élne, Ady Endre most lenne 75 éves. Amikor 1877 november 22-én megszületett, apja, leilei, diósady és menyői Ady Lőrinc sze­mében felcsillant a lecsúszott, hét­szilvafás kurtanemes nagyzoló re­ménye: fia szolgabírói megdicsőü­lése. Szolgabíró ez, ennyi volt a dzsentri ambiciö telje: kiskirály lenni a járásban, első ember, atya­isten, hatalom! Ady Endre több is lehetett volna: Habsburg-helytartó, lám, egyik osztálytársa a főispán­ságig vitte! Ady Endre nem lett sem szolgabíró, sem főispán, seni kis úr. sem nagy szolga, de lett Ady Endre: egyetlen, páratlan, a legnagyobb, az összehasonlíthatat­lan, a lefordíthatatlan magyar fe­nomén! Költő, aki megcsalta az apai szívet, költő, aki anyjának címzett vígasztalásban próbálja fe­ledtetni a szolgabíró álmot: »Mond­ja meg Ides az apámnak, hogy Kaysler Györgyöt, a főispánt, már régen elfelejtette a világ, amikor nekem már szobrom lesz.« A fia­tal Ady jóslata igaznak bizonyult: mi ma itt nem Kaysler Györgyöt ünnepeljük! — így kezdte beszédét Fábry Zoltán író Ady Endre po­zsonyi emlékestjén. — Ady a fajából kinőtt magyar és e viszonylatban költészete nem lehet más, nünt »magyar átkok fröccsölő szégyenkútja«, — mond­ta a továbbiakban Fábry Zoltán. — ... Hazugságban, hazugságból igaz költő nem élhet. A költö a valóság lelkiismerete, korrektúrája. Ady a magyar bűntudat kinyilat­koztatása és változásra ingerlő, lázító hangja. ... A milleneuml Magyarország az éhbérek és csendörszurony, a kivándorlások és nemzetiségi el­nyomás klasszikus hazája: külföl­di írók és publicisták nyilazott célpontja. És akkor felharsan Ady immár történelmi tényezővé igazult »Magyar jakobinus dala«. Ez a vers forradalom volt. Valaki kimondta, tudatosította „az elnyo­mottak" és „összetörtek", „magya­rok" és „nem.magyarok" egyforma igazságát, az osztálykizsákmányoláa tényét és szüntető gyógymódját: a szociális forradalmat. Hviezdoszláv, a szlovák költő és ekkor és itt kö­szöntötte Adyt „hajlandó korszak hőseként". ... Ady Endre kurtanemes ősök ivadéka, „Dózsa György unokája," csakúgy mint Petőfi 1848-ban felve­ti a történelmi kérdést: „H a jön a nép, hé. nagyurak mi lesz? Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd [csörömpöléssel Lecsükjuk a kaput?" Ady fejezetzáró, kapucsukó ítélet volt, de a kéz továbblendült és a költö minden kölöncöt elvetve, most már kapunyitó erő, új fejezetkezdö lesz:" „Mit ér az én rongy életem? Űri átok, El kell mennem tihozzátok." Hová? Miért? „Nagyobb igaza sohsem volt [a népnek, Hitványabb Nérók még sehol sem [éltek. Vagytok: a Ma, vagytok: [a Holnap. . Veletek száguld, vív, ujjong [a lelkem: Véreim, magyar proletárok." Ady, a magyarság legtelítettebb forradalmi összegezöje találkozik a forradalom élcsapatával, a proleta­riátussal ... aki igaz és bátor, an­nak meg kell tanulni az új ütemet. És ez az ütem: ,.rohanás a forrada­lomba!", ... 1914, az első világháború vá­ratlan villámcsapásként szakadt az emberiségre. Ady sohse volt na­gyobb. emberibb, mint a háború csábító vagy terrorizáló embertelen­ségében, — mondta beszéde további során Fábry Zoltán. — Adyt em­beri magatartása, antiimperializmu­sa a humánum csúcsfokára lökik, így lesz példa, örök és magyarul a legnagyobb: „Ember az embertelen­ségben". Gondolat, büszke ember tu­dat nélkül, kultúra nélkül nincs bé­ke, nincs élet ! nincs haladás. Ami­kor Ady ezt a gondolati igazságot a békéért küzdő és békéért legyil­kolt szocialista vezérre vonatkoztat­ja, akkor megdönthetetlen történel­mi igazságot szövegez, a tőkés tár­sadalmi rend csak a kultúra árán, csak az emberség kisebbítésével, csak a háború gyilkos barbarizmu­sával tengetheti tovább életét, — t mondta másutt Fábry Zoltán. ... Ady magyar forradalma a há­ború következtében világforrada­lommá terebélyesedik, — állapítja meg beszéde végén Fábry Zoltán. — Aki az esedékes és a háború által megszakított magyar társadalmi forradalom költője volt, a világhá­ború tanúságaként csak a világfor­radalom óhajtozó ja lehet: öh forradalmak, miért késtek? öh jöjj, trombitás angyaloddal, Föltámadás, Óh^öjj, milliónyi hadakkal. S ifjítsd meg ezt az unalmas Gólyóbist... És itt kapcsolódik bele Ady a má­ba — mondta Fábry elvtárs. — Az újra és továbbfenyegető imperialista háború ellen ma egy milliárd ember áll készenlétben. A békefront: a vi­lágforradalom hadserege. A béke­front: a béke szabadságharca... ...Adyt akarjátok ünnepelni? Legyetek, mint ő: emberek az em­bertelenség ellen! Legyetek a béke világforradalmának katonái a fa­siszta imperializmus ellen. A jövő a tiétek, emberiségnek a békét csak ti hozhatjátok, háborút szüntető ok és erő csak ti vagytok, proletárok!' . v A béke szabadságharcáról van ma szó. A dolgozók világigazságá­ról, melynek egyik leghitelesebb sür­getője és igazolója Ady Endre volt. Ady Endre költészetében a gondo­lat erkölcsi elkötelezettsége talál­kozott a nép történeti küldetésével: a forradalommal. ... Vegyétek éaf vigyétek az igét, Ady Endre örök­ségét. Vegyétek és vigyétek a talál­kozás legszebb és legbiztatóbb útra­valóját, — ezekkel a szavakkal és Ady Endre alábbi halhatatlan sorai­val fejezte be beszédét Fábry ZoL tá" .-6: Hát hozzátok a háborút.,. ,De mink fogjuk váratlanul keresztbe Döntni nagy urak számítását. Csináljanak háborút, A mi örök háborúnk sokkal készebb. Nekünk öntik a csodát Emberei a büszke ember-észnek. Éa mi kacagunk utolján. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom