Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-25 / 281. szám, kedd

1952 november 2 0 UJSZ0 7 A Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper gának belügyminiszterré való kine­vezésére, ami meg is történt. Man­del továbbá számolt a második világ­háború elkerülhetetlenségével, Né­metország bukásával és azt mon­dotta, hogy azután felmerül a Szov­jetunióval való leszámolás kérdése. Pontosan emlékszem, hogy ezeket a szavakat használta: „Vagy megegye­zés útján, vagy máskép". Elnök: Egyetértett ön Mandelnek ezzel a nézetével? Vádlott: Elfogadtam Mandel kon­cepcióját és azt mondottam neki, hogy együttműködésemre minden körülmények között számíthat. így váltam Georg Mandelnak, a zsidó nagytőkések képviselőjének ügynö­kévé. Elnök: Milyen feladatokat adott önnek Mandel ellenséges és kémte­vékenységére és hogyan teljesítette őket? Vádlott: 1939 novemberében, rö­viddel a párizsi Tájékoztató Irodá­val való együttműködése megkezdé­se után, amelyet Hubert Ripka ve­zetett, Mandel felhívott engem, hogy állapítsam meg, vájjon Benes és Ripka óhajtják-e a Daladierrel való megegyezést. Mintegy 14 nappal ké­sőbb Mandelnak megadtam a kívánt hirt. A zsidó nacionalista Mandellel egészen 1939 év végéig kapcsolat­ban állottam, amikor az Egyesült Államokba távoztam és ezáltal meg­szakítottam a vele való együttmű­ködést. Államügyész: 1939-ben ön a brit kémszolgálatnak is együttműködés­re kötelezte magát: Tegyen vallo­mást erről. Vádlott: Igen, beismerem, hogy 1939 októberében a brit Intelligence Service-nek Paul Willent ügynök pá­rizsi irodájában együttműködésre kö­teleztem magam. Államügyész: Ki az a Willert? Vádlott: Sir, Arthur Willert fia, aki az első világháború alatt a brit külügyminisztérium sajtófőnöke volt. Paul Willert felesége egy angol lord leánya, akinek családja a mexikói nehézpetróleumon gazdagodott meg. A vádlott továbbá elmondotta, hogy több ízben összejött Willert­tel először 1939 októberében, amikor Willert, aki az Intelligence Service­nek dolgozott, felhívta, hogy talál­kozzék felettesével, Noel Coward­dal, akinek akkoriban a brit kém­szolgálatban fontos funkciója volt. A vádlott e felhívásnak eleget tett. Elnök: Ki az a Coward? Vádlott: Coward brit író, akinek színdarabjai és filmjei az angolszász világban népszerűek voltak, semmi­képpen sem igyekezett eltitkolni, hogy az Intelligence Service számá­ra dolgozik. Elnök: Ön beszélt egy találkozás­ról, amelyen Willert is jelen volt. Miről beszéltek akkor Cowarddal? Vádlott: Coward mindjárt a gyű­lés elején megmondotta, hogy tud együttműködésemről a fontos fran­cia körökkel. Azt mondotta azonban, hogy az együttműködésnek éz a módja már nem felel meg a mai kö­vetelményeknek. Felhívott engem, hogy csatlakozzam hozzájuk. Wil­lerttel új találkozót beszéltünk meg, amelyen bejelentettem neki. hogy aláírom az Intelligence Service-vei való együttműködésemről szóló kö­telezettséget. Simoné a továbbiakban leírta, hogy Willert irodájában hogyan írta alá három példányban kötelezettsé­gét, amelyet szokás szerint az Intel­ligence Service minden ügynökének alá kellett írnia. Ebben a kötelezett­ségben többek között benne van az is, hogy leleplezés esetén a brit hi­vatalok minden esetben cáfolni és tagadni fogják az ő kijelentéseit és vallomásait. A kötelezettségnek sa­ját nevével. Otto Katz-zal és az akkori felvett nevével, O. K. Simo­né névvel való alňírása után Simoné Willerttel együtt Cowardhoz ment, aki mint az Intelligence Service új ügynökét fogadta. Államügyész: Milyen feladatokat kapott a kötelezettség aláírása után, valamint a Cowarddal és Willerttel folytatott megbeszélés után? Vádlott: Coward és Willert tájé­koztatásokat kértek a német propa­gandáról Franciaországban, a hitler­ellenes csoportok tevékenységéről, a francia nép hangulatáról, a hadse­regről, a munkásmozgalom és a kom­munista párt tevékenységéről és a háborúellenes propagandáról. Az I. S. ügynökével, Willerttel lefplyt to­vábbi találkozásaim folyamán eze­ket az információkat megadtam, úgy, ahogy ezeket kérte. Az Intelligence Service-vei való ezen együttműködését folytatta Si­moné Mexikóban is. Csehszlovákiá­ba való utazása közben 1946 tava­szán Londonban a mexikói-brit vi­cekonzul parancsára, akivel össze­köttetésben állott, találkozott Wil­lerttel, az I. S. ügynökével. Jelen­tette neki, hogy New-Yorkon való átutazása alkalmával megegyezett az amerikai hírszolgálat ügynökével, a zsidó nacionalista Schönbrunnal is, hogy együtt fog vele dolgozni. Államügyész: Kinek a számára egyeztek meg az együttműködésben? Vádlott: Az amerikai hírszerző szolgálat számára. Államügyész: Tehát ismét az ame­rikai hírseerzőszolgálat számára. Tu­lajdonképpen kinek nem kötelezte le magát ? Vádlott: Le voltam kötelezve a francia, brit és amerikai hírszerző szolgálat számára. (Mozgolódás a bíróság^ teremben.) Simoné további találkozóján Wil­lerttel megegyezett, hogy folytatni fogja együttműködését az Intelli­gence Service-vei és hogy Willertnek írni fog, mihelyt megtudja, hogy hol marad Európában és hogy mit fog csinálni. Vádlott hozzáteszi: Néhány nap­pal e beszélgetés után Csehszlová­kiába repültem, ahol az Intelügen. ce Servicevei való együttműködése­met folytattam. Elnök: Beszéljen nekünk az ame­hikai hírszolgálat tagjával, Schön­brunnal való együttműködéséről. Vádlott: Azzal szerzett meg en­gem, hogy kijelentette, hogy a fel­jegyzés Mandel francia miniszterrel folytatott beszélgetésemről, amely­ben a vele való együttműködésre kö­teleztem magam, az amerikai titkos szolgálat kezében van. Államügyész: Hogyan lehetséges az, hogy ily könnyen lekötötte ma­gát az összes kapitalista államok­nak? Vádlott: Ez jellememből, szárma­zásomból következik. Ezért váltam a munkásosztály és minden haladó ellenségévé is. Ezért kötöttem le magam, hogy együttműködöm ezek­kel a hírszerző szolgálatokkal. Schönbrunn akkor telefonon felhí­vott a száloldában és egy étterem­ben találkoztunk. A beszélgetés ele. jén mindjárt megmondotta nekem, hogy az amerikai titkos szolgálat bízta meg azzal, hogy tárgyaljon velem. Megígértem neki, hogy együtt fogok dolgozni az amerikai hírszerző szolgálattal. Megállapod­tunk, hogy megállapítjuk az együtt­működés gyakorlati módszerét, hogy tudjam, hogyan és hol fogok Euró­pában tevékenykedni. Elnök: Mit tud még Schönbrunn­ról? Vádlott: Tudom, hogy zsidó kapi­talista fia, aki az Egyesült Álla­mokba még az első világháború előtt' emigrált. 1946-ban és 1947-ben Schönbrunn az amerikai News Agency ügynökség szolgálatában állott, amely az amerikai zsidó nagytőkések szerve. Az ő finaneíro­zói közé tartózik Bemard Barueh. háborús uszító is, az atomenergiá­nak az Egyesült Államok által va­ló monopólizálása tervének szerző­je És ez az ügynökség egyike az amerikai cionisták és zsidó naciona­listák fontos öszekötőinek az ame rikai imperializmussal. Szorosan együttműködik, amint azt maga Schönbrunn mondotta nekem, a Sta­te Departementtal. az amerikai kül­ügyminisztériummal. Úgyszintén egyike azon eszközöknek, amelyek segítségével a pszichológiai háború hivatala Amerikában hallatlan ha­zugságokat és rágalmakat terjeszt a béke országairól Elnök: Mind ez ismeretes volt ön előtt abban az időben, amikor lekö­telezte magát Schönbrunnak ? Vádlott: Igen. Elnök: Ugy kérem, magyarázza meg nekünk most, mi az a pszicho­lógiai háború hivatala Amerikában? Vádlott: A pszichológiai háború amerikai hivatalát külön kormány, bizottság irányítja. Ennek élén Ei­senhower fövezérkarának volt fő­nöke és az amerikai kémszolgálat mostani vezetője, Beddel Smith tá­bornok áll. Tagjai a State Departe­ment, a katonai minisztériumok, a katoUkus és protestáns egyházak és zsidó szervezetek képviselői. A pszi­chológiai háború hivatala Ameriká ban például a népi Kínában gyilkos­ságokat, szabotázsokat, a felforga­tó tevékenységet és á hamis bank­jegyek elosztását szervezi. Most 100 millió dollár felett rendelkezik, ame­lyet 1951-ben az amerikai parla ment gyilkosságok, szabotázsok és felforgatások megszervezésére en­gedélyezett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, s ezen országok emgiránsainak soraiból zsoldosok toborzására az amerikai hadseregbe. Elnök: Miután mindezt elmon­dotta, hogyan hangzana helyesen e hivatal elnevezése? Vádlott: A „Forró háború" ame­rikai hivatala — amint ők mondják — és a nép legyilkolása a Szovjet unió és a népi demokratikus orszá­gok elleni . gyilkos atomtámadás számára alakult amerikai hivatal. Elnök: Vagyis milyen hivatal ez? Vádlott: Barbár hivatal. Államügyész: Schönbrunn ameri­kai ügynök tájékoztatásából isme­retesek voltak ön előtt ennek 8 z amerikai hivatalnak piszkos akciói á Szovjetunió és á népi demokrati, kus országok ellen? Vádlott: Igen, Schönbrunn ame rikai ügynök tájékoztatásából isme­retes volt előttem az amerikai zsidó nacionalisták együttműködése a hírszerzöszolgálattal. Tudatában voltam annak, hogy együtt szolgál­juk az amerikai imperializmust és annak támadó terveit a Szovjetunió és a többi békés országok ellen. Államügyész: Ez azt jelenti, hogy 1946-ban Csehszlovákiába mint az imperialista hírszerző szolgálatok háromszorosan lekötelezett ügynöke jött? Vádlott: 1946 márciusában Cseh­szlovákiába nemcsak mint' a brit, amerikai és francia Hírszerzöszol­gálatok lekötelezett ügynöke jöt­tem, hanem mint a munkásosztály, a Szovjetunió és az egész haladás régi ellensége is. Államügyész: Ki segítette önt ahhoz, hogy Csehszlovákiába jöhes. sen? Vádlott: A felszabadított' Cseh­szlovákiába dr. Hubert Ripka se­gítségével tértem vissza. Együtt dolgoztam vele 1939 őszén a Cseh­szlovák Tájékoztatási Irodában Pá­rizsban, amelyet kommunistaellenes és munkásellenes szellemben vezet­tek. Csehszlovákiában való érkezé­sem után Szlánszkyhoz fordultam azzal a kérdéssel,, vájjon Csehszlo­vákiában maradjak-e ? Szlánszky úgy döntött, hogy maradjak. Ami­kor ezt később megköszöntem neki, azt felelte, hogy ez természetes és azt mondotta: „Hiszen tudom, ki­csoda André Simoné." Ezután még azt mondotta, hogy jöjjek el hozzá, szívesen beszélgetne velem. Körül­belül 14 nappal később Szlánszky­val a lakásán beszélgettem, amikor is kikérdezett eddigi életemről, fő­leg a nyugati emgirációm alatti életemről. Tudatában voltam, hogy együttműködésem a trockistákkal túlságosan jól ismert. Részletesen beszéltem erről és megfigyeltem, hogy milyen hatásuk lesz bejelenté, seimnek Szlánszkyra. Ugyanígy vi­selkedtem, amikor az ellenséges burzsoá újságírókkal fenntartott kapcsolataimról beszéltem. Végeze­tül elmondtam Szlánszkynak szoros kapcsolataimat és együttműködése­met a cionista, zsidó nacionalista elemekkel Mexikóban és a Tribúna Izraelica cómü lapban végzett mun­kámat. Államügyész: Hogyan reagált Szlánszky az ön tájékoztatására a trockistákkal és cionistákkal való nyugati együttműködéséről, Vádlott: Ezt magától értetődő do­logként fogadta, vagy tudott róla, vagy ehhez hasonlót várt. Szlánszky a további beszélgetés folyamán bi­zalmasan figyelmeztetett arra is, hogy a múltban megrótták opportu nista állásfoglalásáért a népfront kérdésében 1935-ben. Szlánszky er­ről fennhéjázó és cinikus hangon beszélt. Főleg Browdernek. az Egye­sült Államok Kommunista Pártja volt főtitkárának ügye iránt érdek­lődött, akj szétoszlatta az Egyesült Államok Kommunista Pártját és akit 1944. mint árulót és mint amunkás­osztály ellenségét leplezték le. Szlán­szky részletesen beszámoltatott ma­gának Browder felszámoló tevékeny­ségéről Egyesült Államok Kommu­nista Pártja belsejében. Főleg a Browder által végrehajtott fordulat technikájának részletei iránt érdek­lődött Megkérdezte azt is, milyen eszközökkel győzte le Browder az Egyesült Államok Komunista Párt­ja elnökének, Fosternek, ellenállá­sát. aki a szétoszlatás ellen volt. Továbbá megkérdezte, hogy Brow­der milyen feladatot szabott meg a marxizmus tanulmányozására ala­kult kommunista társulás számára, amely az Egyesült Államok Kom­munista Pártját volt hivatva he. lyettesíteni. Szlánszky kérdéseket tett fel arról is, hogyan fogadta a tagság a párt szétoszlatásáról szóló döntést és azt az utasítást, hogy a párt volt tagjai lépjenek be bur­zsoá pártokba. Elnök: És miért érdeklődött Szlánszky Browdernek e likvidátor tevékenysége iránt? Vádlott: Akkor ez nem volt tel­jesen világos előttem. Csak később, amikor Szlánszkyval összeesküvő kapcsolatba léptem, ismertem fel, hogy azért érdeklődött Browder felszámoló tevékenysége iránt, mert meg akarta kísérelni Browder példája és annak követője, Tito példája nyomán hatalmába keritení és felszámolni a CsKP-t. Ezzel fel akarta számolni a népi demokrati­kus rendszert Csehszlovákiában és a köztársaságot vissza akarta térí­teni a kapitalizmus útjára. Elnök: Ön ebben az irányban Szlánszkyval több megbeszélést folytatott? Vádlott: Igen, 1946 júniusában Szlánszkyval megbeszélést folytat­tam, Benesov mellett Veszelikovban lévő villájában. Annak szükségessé­gről beszélt, hogy a párt- és ál­lamgépezet az ő befolyása alá ke­rüljön. Akkor jóllehet ismerte trockista gondolkodásomat, felaján­lotta nekem, hogy vegyem át a CsKP KB titkárságán lévő nem­zetközi osztály vezetését. Elnök: Milyen benyomást tett önre. hogy Szlánszky, ismerve az ön trockista gondolkozását, felaján­lotta önnek ezt a felelősségteljes állást ? Vádlott: Ez természetesen gon­dolkodóba ejtett és első gondola­tom az volt, kell, hogy Szlánszky­nak saját tervei legyenek. Később arra a meggyőződésre juttottam, hogy Szlánszky " ellenséges vonalat követ. 1946-ban lefolyt beszélgeté­sünkben Szlánszky azt mondotta nekem, hogy népszerűsíteni kell Titot, hogy Jugoszlávia önálló úton halad a szocializmus felépítésében és ezért tanulnunk kell tőlük. Ek­kor megtárgyaltam vele a Svetové Rozhľady című lap tartalmát, amelynek Szlánszky óhajára később főszerkesztőjévé kellett lennem. Szlánszky hangsúlyozta, hogy eb­ben a - lapban külön jelentős helyet kell fenntartani Jugoszlávia szocia­lizmushoz vezető útjának népszerű­sítésére. Szlánszky kiemelte azt a jelentős szerepet is, amelyet a fel­szabadító harcban az interbTlgáda­sok néhány vezetője játszott, jól­lehet már akkor ismeretes volt előttem felbomlásuk. Szlánszky rá­mutatott- arra, hogy némelyik in­terbrigádosnak a párt- és állam­gépezetben fontos küldetése van és szerepük -még nagyobb lesz. 1946 májusában Szlánszky a titkárságon folytatott megbeszélésen ismét ér­deklődött a cionistákkal és a zsidó nacionalistákkal való együttműkö­désemről Mexikóban. Amikor kife­jezésre juttattam cionista beállí­tottságomat és ecseteltem a cionis­tákkal való szoros együttműködése­met Szlánszky helyeslően nyilatko­zott. Elnök: Hogyan lehet az, hogy Szlánszky ezt az ellenséges beállí­tottságát önnek bevallotta? Vádlott: Azért, hogy bekapcsol­jon engem összeesküvő központjá­ba, amelyet Csehszlovákiában ki­alakított. Multam alapján Szlán­szky 1946 tavaszán könnyen meg­nyert engem államellenes és párt­ellenes központjába való együttmű­ködésre. Összeesküvő terveink ér­dekében azután Szlánszky elhelye­zett engem a Rudé Právonál és nagy anyagi jövedelmet biztosított részemre. Államügyész: Vádlott, mikor és milyen feladatokkal helyezte el önt Szlánszky a Rudé Právonál? Vádlott: 1946 márciusában. Ek­kor határozta el Szlánszky, hogy mint főhírmagyarázó a Rudé Prá­voba lépjek és egyben elrendelte, hogy cikkeimet külön kiemeljék, magasan honorálják, hogy azokat átvegye a Tvorba és hogy a Svobo­da könyvkiadóvállalat megjelentes­se »Azokról, akik elárulták Fran­cia országot* című könyvemet. Ez­zel nagy pénzjövedelemről és jó­módú életről gondoskodott szá­momra. Államügyész: Adott önnek Szlán­szky konkrét utasításokat is ellen­séges tevékenységére a Rudé Prá­vonál? Vádlott: Igen, 1946 májusában Szlánszkyval dolgozószobájában át­vettem a cikkek irányvonalát ame­lyeket róla kellett írnom, Szlán­szky azt óhajtotta, hogy személyét emeljem ki, mint a Szlovák Nem­zeti Felkelés főtényezőjét A cik­kel, amelyet ebben a pártellenes szellemben írtam Szlánszky meg volt elégedve és azt mondotta, hogy így kell a cikkeket irni. Államügyész: Melyek voltak Szlánszky további ellenséges be­avatkozásai a Rudé Právotoa? Vádlott: Szlánszky megkísérelte, hogy agyonhallgassa Klement Gott­wald egyik legjelentősebb válasz­tási beszédét. Szabotálta a Szov­jetunió békepolitikájának népszerű­sítését. Amikor 1948 őszén Kle­ment Gottwald, a párt elnöke, a csehszlovák sajtó bírálatában hang­súlyozta annak szükségességét, hogy a sajtó szoros kapcsolatban álljon a tömegekkel, Szlánszky és emberei ennek éppen az ellenkező­jét határozták el. Elnök: Kapott további parancso­kat is Szlánszkytól ? Vádlott: Szlánszky azt mondotta nekem, hogy kívánja, hogy a kül­földi újságírókkal a kapitalista ál­lamokban nemhivatalos kapcsola­tokat tartsak fenn. 1947 tavaszán tájékoztattam Szlánszkyt dolgozó­szobájában a nyugati imperialisták újságíró ügynökeivel fenntartott kapcsolataimról. Beszéltem neki Schönbrunn amerikai ügynök és Werth brit kém prágai látogatásá­ról, akikkel találkoztam. Rámutat­tam előtte arra, hogy nem fonto­sak számukra a hivatalos hírek, hanem olyan információkat óhajta­nak, amelyek megvilágítják a gaz­dasági és politikai történés hátte­rét Csehszlovákiában és hogy ilyen információkat adok nekik. Szlán­szkyt már előbb részletesen tájé­koztattam Hindus amerikai ügy­nökkel való kapcsolataimról és azt mondottam neki, hogy Hindusnak olyan híreket szolgáltattam, ame­lyek azt bizonyítják, hogy Cseh­szlovákia külön úton halad a szo­cializmus felé. Szlánszky ezt az el­lenséges tevékenységet is helyeselte és dicsérte. Államügyész: Miért adott önnek Szlánszky utasítást külföldi újsá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom