Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-11 / 242. szám, szombat

1952 október 11 II

J S W 11 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa 18.000 hektár vetésterületre jut egy traktor. A szocialista mezőgazdaság nagymennyiségű géppel való felszerelése gyökeresen megkönnyítette a parasztok munkáját és a modern agrotechnikával, valamint az öntözés nagyarányú fejlesztésével együtt, biztosította a nagy terméshozamot. Nézzük például a gyapotot. A gyapot a keleti szovjetköztársaságok fejlett. sokrétű mezőgazdaságának egyik legfontosabb ipari növénye. A nyersgyapot terméshozama 1951-ben ezekben a köztársaságokban hektáronkint átlagosan 21 métermázsa volt. A világ egyetlen gyapotot termelő országában sem értek el olyan terméshozamot, mint amilyet a szovjet gyapotterrr.slök elértek. Egyiptomban 11.5 métermázsa, az Egyesült Államokban 8.3, Indiában 3.4, Pakisztánban 5.2, Törökországban 7.2, Iránban 4.5 mázsa volt 1951-ben a gyapot hektáronkinti terméshozama. Figyelembe kell vermi, hogy a keleti Szovjetköztársaságokban nagy területeken érték el a gyapot nagy terméshozamát, amit az is bizonyít, hogy az említett szovjetköztársaságok annyi gyapotot termelnek, mint India, Egyiptom, Irán. Törökország és Afganisztán együttvéve. (Taps.) . íme, néhány tény a Szovjetunió kötelékébe tartozó nemzeti köztársaságok gazdasági fejlődéséről. Ezek arról tanúskodnak, hogy e köztársaságok gazdasági élete szakadatlanul nő és fejlődik, nem ismer válságot és hanyatlást. Ezek a tények végül arról tanúskodnak, milyen sokat tudnak elérni azok a népek, amelyek szakítottak az imperializmussal, megszabadultak a földesurak és a tőkések uralmától. (Viharos taps.) A fejlett szocialista gazdaság megteremtéséhez a szovjet nemzeti köztársaságokban fel kellett számolni e köztársaságok többségének kulturális elmaradottságát, teljes egészében k: kellett bontakoztatni a kulturális építést, létre kellett hozni a lakosság anyanyelvén működő elemi és középiskolák szerteágazó hálózatát, újonnan kellett megszervezni a felsőoktatás rendszerét és a szakképzett munkások, mérnökök, technikusok, agronómusok, zootechnikusok, tanítók és orvosok nagyszabású kiképzését a nemzetiségek soraiból. A lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes megvalósításának eredményeképpen a szovjetország népei valóságos kulturális forradalmat hajtottak végre. • Ez idő szerint a szovjetköztársaságok iparában, építésében és közlekedésében több mint 2 millió mérnök és technikus dolgozik: a mezőgazdaságban mintegy 400.000 agronómus, zootechnikus, erdész és egyéb szakember működik; majdnem 2 millió tanító és előadó dolgozik az iskolákban, technikumokon és főiskolákon; majdnem 300.000 orvos, 900.000 felcser, ápolónő és egyéb egészségügyi alkalmazott működik a városok és falvak egészségügyi intézményeinél. Most minden szovjetköztársaságnak tízezerszámra vannak főiskolai képzettségű szakemberei. A szovjetköztársas.ágökban élő őslakó nemzetiségekből kikerülő szovjet értelmiségi káderek kiképzése érdekében a főiskolák és technikumok széleskörű hálózatát teremtették meg. A szovjethatalom megteremtésekor országunkban 96 főiskola volt. Ezek, néhány kivétellel, Oroszország legfontosabb központjaiban működtek. Ezeken a főiskolákon 117.000-en tanultak. A Szovjetunióban most 887 főiskola működik, 1,400.000 hallgatóval. Ukrajnában 216.000, a középázsiai szovjetköztársaságokban 104.000, a kaukázusontúli köztársaságokban 80 ezer, Bjelorussziában 35.000, a balti szovjetköztársaságokban 37.000 főiskolai hallgató van. A felsőoktatás fejlettsége tekintetében a szovjetköztársaságok nemcsak a Kelet külföldi országait, hanem a nyugateurópai országokat is sokkal megelőzték. így például a tádzsik szovjetköztársaságban minden 10.000 lakosra 58, Turkméniában 60, Kirgiziában 64, Üzbekisztánban 71, Azerbajdzsánban 93 főiskolai hallgató jut. Ugyanakkor Iránban minden 10.000 lakosra három, Indiában 9, Egyiptomban és Törökországban 12, Svédországban 21, Olaszországban 32, Dániában 34, Franciaországban 36 főiskolai hallgató jut. A szovjethatalom éveiben 48 nemzetiség alkotta meg írásrendszerét, anyanyelvén ad ki tankönyveket, könyveket,. napilapokat. A Szovjetunió köztársaságaiban az elmúlt 30 esztendőben körülbelül 90.000 jól berendezett és felszerelt iskola épült, ezeknek majdnem kétharmada a nemzeti szövetséges és autonóm köztársaságokban. A szocialista gazdálkodás fejlődésével évről évre magasabbra emelkedik a Szovjetunió lakosságának jóléte. Valamennyi szovjetköztársaságban jelentékenyen emelkedett a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok jövedelme. Az 19401951-es időszakban a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének összege 78 százalékkal nőtt meg. Nagy gondot fordít a szovjetállam országunk népeinek egészségv.-Welmére E tekintetben jellemző a lakosságnak orvosi segítséggel való ellátottsága. Emiitek néhány példát az egyes szovjetköztársasAgokból. A szovjethatalom megteremtése előtt Üzbekisztánban Wnden 31.000 lakosra jutott egy orvos. Körülbelül ugyanennyi lakosra jut egy orvos ma Pakisztánban. Az Üzbek Szovjet Szocialista Köztársaságban ma minden 895 lakosra jut egy orvos. Az Üzbek Szovjet Szocialista Köztársaság öszszehasonlíthatatlanul jobban van ellátva orvosokkal, mint például Egyiptom, ahol minden 4350 lakosra jut egy orvos és jobban, mint az olyan nyugateurópai országok, mint Franciaország, ahol minden ezer lakosra, vagy Hollandia, ahol minden 1160 lakosra jut egy orvos. Az Azerbajdzsán SzSzK-ban 490 emberre esik egy orvos, SzovjetAzerbajdzsán lakossága 8 és félszer jobban van ellátva orvosokkal, mint Törökország lakossága és 23-szor jobban, mint Irán lakossága. Ami pedig a Grúz SzSzK-t illeti, ahol 373 emberre esik egy orvos, és az Örmény SzSzK-t, ahol 483 emberre jut egy orvos, e köztársaságok lakossága az orvosi segély biztosítása terén sokkal jobban áll, mint a világ bármely más országának lakossága. A dolog lényege azonban nemcsak az, hogy a szovjet köztársaságok lakosságát számbelileg több orvos látja el. A kép teljessége kedvéért tekintetbe kell ,venni, hogy a Szovjetunióban az orvosi segítség minden fajtája teljesen ingyen áll a lakosság rendelkezésére, a legjobb szanatóriumokat és üdülőket használhatják évről évre a dolgozók milliói, ugyanakkor, amikor a burzsoá országokban az orvosi segítség többnyire pénzbe kerül, még hozzá igen magas összegbe, s ezért hozzáférhetetlen a dolgozók széles tömegei számára. A gyógyfürdőket és szanatóriumokat pedig kizárólag privilégiumként a semmittevők, a kizsákmányolók használják. A szocialista nemzetek fejlődése a szovjet társadalmi és államrendszer viszonyai között, a nemzetek tényleges gazdasági és kulturális egyenlőtlenségének megszüntetése, a nemzetek tartós együttműködése mind a szovjet állam megvédésében a külső ellenséggel szemben, mind a szocialista építésben — országunkban a nemzetek egyenjogúsága és a népek barátsága ideológiájának teljes diadalát eredményezte. Országunk népeinek barátsága sok próbát állott ki. A hitleri koalíció elleni háború egyik legkomolyabb próbája volt e népek barátsága szilárdságának. A Nagy Honvédő Háború után az országunk népei közti barátság új erővel mutatkozott meg az ellenséges megszállást szenvedett területek szocialista gazdaságának újjáépítésében. A megszállást szenvedett 'köztársaságok és területek gazdasági életének újjáteremtésében a leglelkesebben résztvett a Szovjetunió valamennyi népe, mert az újjáépítést, saját, legbensőbb ügyének és az egész állam halaszthatatlan feladatának tekintette. Hol, melyik burzsoá államban láthatjuk, hogy a népek ilyen segítséget nyújtottak egymásnak? Most, midőn a Szovjetunióban megtörténik a fokozatos átmenet a szocializmusból a kommunizmusba, a Szovjetunió népeinek barátsága fejlődésében új tartalommal gazdagszik. A gazdasági életnek és a kultúrának a szovjetköztársaságok által elért magas színvonala lehetővé tette, hogy még aktívabban résztvegyenek a legfontosabb, az egész Szovjetuniót érintő feladatok megoldásában. Az országunk népeinek barátságát összeforrasztó erő az orosz nép, az orosz nemzet, a Szovjetunióhoz tartozó nemzetek legkiválóbbika. (Viharos taps.) Az orosz munkásosztály Lenin— Sztálin pártjának vezetésével 1917 októberében hatalmas történelmi hőstettet vitt véghez; áttörte a világimperializmus frontját, megsemmisítette a burzsoázia hatalmát, a földkerekség egyhatodán szétzúzta a nemzeti-gyarmati elnyomás láncait. Nem kétséges, hogy az orosz munkásosztály segítsége nélkül országunk népei nem tudták volna megvédeni magukat a fehérgárdisták és az intervenciósok ellen, nem tudták volna felépíteni a szocializmust. Ami pedig azokat a népeket illeti, amelyek a múltban nem mentek át a kapitalista fejlődésen, azok az orosz munkásosztály tartós és rendszeres segítsége nélkül nem tudták volna végrehajtani az átmenetet a kapitalizmus előtti gazdasági iprmákból a Szocializmusba. A Nagy Honvédő Háború éveiben j — mint Sztálin elvtárs mondotta — j különös erővel mutatkozott meg az ! orosz népet jellemző világos értelem, szilárd jellem és türelem. Az orosz nép hősiességével, bátorságával és vitézségével, mint a Szovjetunió vezető ereje, általános elismerést vívott ki országunk valamennyi népe között. (Hosszantartó taps.) Az orosz nép példáját követve, vele együtt vállvetve, önfeláldozóan harcolt az ellenség ellen országunk valamennyi népe. Az orosz néppel együtt kovácsolták a hitleri Németország és az imperialista Japán felett aratott győzelmünket. Országunk népei az egész világnak megmutatták, milyeh hatalmas és szétzúzhatatlan ereje van a népek sztálini barátságán alapuló, soknemzetiségű szovjet államnak. Országunk népei barátságának alapja létérdekeik közössége. A Szovjetunió népeit az a törekvés és eltökéltség egyesíti, hogy a szovjethatalom feltételei között szerzett szabadságukat, függetlenségüket, boldog életüket mindenfajta ellenségtől megvédjék, valamint egyesíti őket a kommunista társadalom felépítéséért vívott közös harc. Országunk népei jói tudják, hogy a megbonthatatlan sztálini barátság révén egységes szovjetállamban — a köztársaságok szövetségében — tömörülve legyőz- j hetetlenek, sikeresen építhetik a kommunizmust és védelmezhetik vívmányaikat bármely fenyegetéssel szemben. Pártunk és személyesen Sztálin elvtárs fáradhatatlanul gondoskodik a szovjet nemzetiségi politika helyes megvalósításáról A párt a leninizmus ellenségeivel vívott harcban megvédelmezte a lenini-sztálini nemzetiségi politikát, biztosította a nagyhatalmi sovinizmus, a burzsoá nacionalizmus és a burzsoá kozmopolitizmus teljes és végérvényes szétzúzását. Sztálin elvtársnak, pártunk nagy vezérének érdeme az, hogy bölcs vezetésével biztosította országunk valamennyi népe fizikai és szellemi erejének igazi újjászületését és egyedülálló fellendülését (taps), megbonthatatlan testvéri barátságba tömörítette őket és erőfeszítéseiket a közös nagy célra, hazánk hatalmának erősítése és a kommunizmus győzelme felé irányította. (Hosszantartó taps.) A szocialista nemzetek fejlődése terén a soknemzetiségű, egységes szovjetállam rendszerében elért sikerek nemzetközi jelentősége felmérhetetlen. A kapitalista országok munkásosztálya a mi példánkból látja azt az utat, amelyen haladva megszabadulhat a kizsákmányolástól, a nyomortól és munkanélküliségtől, a fasizmus egyre növekvő veszélyétől. A gyarmatok és függő országok népei a mi példánkból látják azt az utat, amely az elnyomástól és a jogfosztottságtól a szabadsághoz és függetlenséghez, a nemzetek közötti gyűlölködéstől és ellenségeskedéstől a népek testvéri barátságához, az éhezéstől és nyomortól a jómódú élethez, az írástudatlanságtól és kulturális elmaradottságtól a kultúra, a tudomány és művészet virágzásához vezet. A történelem egész menete mindjobban megerősíti pártunk vezérének, Sztálin elvtársnak azokat a szavait, hogy „ ... most úgy fejlődnek a dolgok, hogy a szocializmus lehet (és már kezd is lenni!) az imperializmus óriási kiterjedésű gyarmati államaiban élő sokmilliós néptömegek szabadságzászlaja". A szabadság, a nemzeti függetlenség eszméi, a szocializmus eszméi behatoltak a rabságba döntött országok legeldugottabb zugába is. A felszabadulásért harooló népek tudják, hogy oldalukon van a béke és a demokrácia hatalmas tábora, hegy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokráciák védelmezik a béke, a szabadság, a függetlenség, valamennyi faj és nemzet igazi egyenjogúsága ügyét és hogy már ezeknek az államoknak puszta léte is megfékezi a reakció sötét erőit, megkönnyíti az elnyo mott népek harcát. Az Amerikai Egyesült Államok és a többi burzsoá állam uralkodó körei' tehetetlenül állnak szemben a növekvő nemzeti felszabadító mozgalommal, világszerte azt üvöltözik, hogy az elnyomott népeknek elnyomóik elleni harca a Keleten folyó szóvjet propaganda következménye. Az ügyefogyott burzsoá politiku soknak Sztálin elvtár

s már sok esztendővel ezelőtt válaszolt erre. Sztá lin elvtár

s ezt mondotta: „Azt vetik szemünkre, hogy propagandát folytatunk a Keleten ... Nincsen szükségünk semmiféle speciális propagandára a Keleten, A függő ország vagy gyarmat bármely polgárának csak el kell utaznia a szovjetországba és megnéznie, hogyan kormányozzák nálunk az emberek az országot, csak meg keli néznie, hogy a feketék és fehérek, oroszok és nem oroszok, minden színű és nemzetiségű emberek együtt lendítik előre a nagy ország kormányzásának ügyét — és máris meggyő. zödnek, hogy ez az egyetlen ország, ahol a népek testvérisége nem szó lam, hanem tény. Semmiféle írásbeli vagy szjbeii propagandára sincs szükségünk, ha a propagandát olyan tény helyettesíti, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége". A népi demokratikus országok új életük épitésében felhasználják a soknemzetiségű szovjet állam építésének é

s megszilárdításának gazdag tapasztalatát. A demokratikus államok között a kapcsolatoknak olyan új típusa ala. kult ki, amilyet nem ismert még az emberiség történelme. Ezeknek a kapcsolatoknak i fő sajátossága, hogy: valamennyi nép — nagy és ki csiny — teljes és igazi egyenjogúságán, minden egye

s állam valamennyi szuverén jogának és függetlenségének megőrzésén, a parancsolgatásnak és a népek leigázásá nak politikájától eltérően, a másik állam belügyeibe való be nem avatkozáson: a titkos egyezményeknek, intrikáknak, nyilt vagy burkolt ellenségeskedésnek az imperialista államok által folytatott politikájával szemben a nemzeti érdekek kölcsö nös tiszteletén, a népek közti bizalmon és barátságon: az imperializmus táborában a nyersanyagforrásokért és felvevőpiacokért folyó vad versengéssel szemben a minden egyes ország nemzeti érdekeinek teljesen megfelelő gazdasági fejlődés előnyös feltételeit biztosító szoros gazdasági együttműködésen és kölcsönös segélynyújtáson; a gazdasági élet militarizálásának, az új világháború előkészítésének és kirobbantásának, a dolgozók életszínvonala elleni támadásnak imperialista politikájával szemben, a demokratikus államoknak a béke biztosítására, a valamennyi ország közötti — függetlenül azok gazdasági és szociális rendszerétől — a földkerekség valamennyi országában élő embermilliók életének meg javítását szolgáló gazdasági és kulturális kapcsolatok újjáteremtését é

s fejlesztését elősegítő közös törekvésen alapulnak. Az imperializmus táborában levő nemzetek és államok közötti viszonyok jellemző sajátossága az amerikai tőke mohó világuralmi törekvése. Az amerikai imperializmus, amely minden világrészre kiterjesztette' hálóját, mint egy telhetetlen Pók, kiszívja az életnedvet sok népből és államból, semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy leigázhas. sa őket. Legelterjedtebb módszere a leigázás az úgynevezett amerikai „segítség" látszata alatt, amikoris az az ország, amely ilyen amerikai „segitséget" kapott, rövid idö alatt elveszíti szuverén jogait és függetlenségét é

s a csatlós helyzetébe kerül. A legtöbb, amire az ilyen ország számithat, távolról sem az egyenjogú társ helyzete. Ma az Egyesült Államok ilyen nem egyenjogú társa Nagy-Britannia. amely valamikor a „tengerek urának", a „világ műhelyének" számított. Az amerikai imperializmus napról napra jobban megfosztja Angliát a nyersanyagforrásoktól, kiszorítja az elhelyezési piacokról, minden eszközzel kisöprüzi az európai és ázsiai országokból, egyik pozícióját a másik után kaparintja meg. A dolog odáig fajult, hogy az amerikaiak minden teketóriázás nélkül megtagadták az angol kormánynak azt az alázatos kérését, hogy elküldhesse megfigyelőjét az Egyesült Államok és az angol dominiumok — Uj Zeeland és Ausztrália között, az úgynevezett csendesóceáni egyezmény kérdésében lefolyt tárgyalásokra. Ezzel kapcsolatban nemrég még az angol konzervatív sajtó is keserűen panaszolta, hogy Angliával úgy bánnak, mint egy szegény rokonnal (Nevetés, élénkség a teremben), akit kioktatnak, leckéztetnek, vagy nem is vesznek figyelembe. Az egyik konzervatív lap, a „Daily Mail" nyíltan kijelentette: „Ha hol itt, hol ott veszítjük el pozicióinkat, csakhamar nem lesz mit veszítenünk". (Nevetés a teremben.) Nem szabad azt gondolni, hogy Anglia uralkodó körei nem értik meg ezt. Ennek ellenére továbbra is alávetik magukat az amerikai parancsolgatásnak, igyekeznek jó képet vágni a rossz tréfához. (Élénkség a teremben.) Az Egyesült Államok imperialista főkolomposai az általuk leigázott országokat az agresszív háború felvonulási területeivé teszik, ezeknek az országoknak ifjúságát pedig az ágyútöltelék , szerepére ítélik. Az Egyesült Államok függvényévé lett országok így jutnak lépésről lépésre a háború pusztító útjára. Az amerikai imperializmus mindenütt igyekszik menteni a kapitalizmust, ahol csak veszély fenyegeti, harcol a gyarmati uralom és a legreakciósabb rendszerek fenntartásáért mindenütt, ahol csak a nemzeti felszabadító mozgalom és a demokratikus forradalom fenyegeti, támaszává és fellegvárává vált a világreakciónak. Hanyatt-homlok rohan a német fasizmus nyomdokaiban, zsandároknak és a szabad népek elnyomóinak sorsára ítéli had. seregét. Igen természetes, hogy az Egyesült Államok függvényévé lett országok népei egész országukat átfogó ellenállásra szervezkednek az amerikai beavatkozás ellen, hogy kiűzzék országukból a hívatlan vendégeket; izzó gyűlölettel fizetnek nekik nemzeti becsületük és méltóságuk sárbatiprásáért. Az amerikai nép, amelynek napról napra fülébe harsogják az állítólagos külső veszély gondolatát, kezdi már érteni ennek a propagandának badar voltát. A növekvő katonai kiadások súlyos terhe alatt egyre inkább tanújelét adja elégedetlenségének az Egyesült Államok uralkodó köreinek külpolitikájával szemben. Elvtársak; A legfőbb eredmény, afnellyel pártunk a XIX. kongresz. szushoz elérkezett, az, hogy a Szovjetunió páratlan hatalomra és nemzetközi tekintélyre tett szert. Ezt az iparosítás politikájával értük el, amely országunkat agrárországból élenjáró ipari hatalommá változtatta, a kollektivizálás politikájával, amely mezőgazdaságunkat nagyüzemi gépesített, a világon a legkorszerűbb mezőgazdasággá változ tatta, a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes megvalósításával, amely biztosította a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan