Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-09 / 240. szám, csütörtök

1952 október 9 UJSZ0 3 Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója len jelenségek, s melyek a párt feladatai e kérdéssel kapcsolatban? 1. Az önkritika, és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetnél vált azzá a fö módpzerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáinkat, fogyatékosságainkat, gyengeségeinket és az észlelhető egészségtelen jelenségeket. A pártszervezetekben még előfordul, hogy nem értékelik kellően a kritika és önkritika szerepét a párt és az állanj életében, üldözést és haj szát indítanak a kritika miatt. Nem ritkán találkozhatunk még oljfon funkcionáriusokkal, akik végnélkül és nagy hangon a párt iránti odaadásukról beszélnek, de valójában nem tűrik és elfojtják az alulról kiinduló kritikát, bosszút állnak azokon, akik bírálnak. Jócskán ismerünk olyan tényeket, amikor a kritikával és önkritikával szemben tanúsított bürokratikus magatartás nagy kárt okozott a párt ügyének, elfojtotta a pártszervezet kezdeményező készségét, aláásta a vezetés tekintélyét a párttagok tömegeiben és egyes pártszerrezetek életében megerősítette a bürokratáknak, a párt esküdt ellenségeinek pártellenes szokásait. A pártnak figyelembe kell vennie, hogy ott, ahol a kritikát és önkritikát üldözik, ahol a tömegeknek a ezervezetek és intézmények tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzése meggyengült, ott elkerülhetetlenül olyan visszataszító jelenségek ütik fel fejüket, mint a bürokratizmust, apparátusunk egyes láncszemeinek rothadása, sőt felbomlása. Persze az ilyenfajta jelenségek nálunk nem terjedtek el széles körben. Pártunk erősebb és egészségesebb, mint valaha. De meg kell érteni, hogy ezek a veszedelmes, egészségtelen jelenségek csak azért nem terjedtek el széles körben, mert a párt élt a kritika és önkritika fegyverével, idejében nyíltan és bátran feltárta a hiányosságokat, s döntő csapásokat mért az elbizakodottság, a bürokratizmus és a rothadás konkrét megnyilvánulásaira. A bölcs vezetés éppen abból áll, hogy már csirájában képesek vagyunk felismerni a veszélyt és nem engedjük meg, hogy fenyegető méreteket ölthessen. A kritika és önkritika a párt kipróbált fegyvere a párt szervezetének egészségét aláásó fogyatékosságok, hibálc és egészségtelen jelenségek elleni harcban. A kritika és önkritika nem gyengíti, hanem erősíti a szovjet áilamot, a szovjet társadalmi rendet, s ez erejének és életrevalóságának jele Ezidőszerlnt különösen • fontos, hogy biztosítsuk az önkritika és az alulról kiinduló kritika fejlődését, hogy kérlelhetetlen harcot folytassunk. mind a párt elvetemült ellenségei ellen, mind pedig azok ellen, akik akadályozzák a fogyatékosságok bírálatának kibontakozását, elfojtják a kritikát, megengedik a bírálat miatt indított üldözést és hajszát. A helyzet az, hogy a háború győzelmes befejezésével és a háború utáni időszakban elért hatalmas gazdasági sikerekkel kapcsolatban a párt soraiban kritikátlan magatartás kapott lábra a párt-, a gazdasági és más szervezetek munkájában észlelhető fogyatékosságok és hibák tekintetében. Tények bizonyítják, hogy a sikerek megszülték a párt soraiban az önelégültség, a hivalkodó elégedettség és a nyárspolgári önmegnyugtatás hangulatát, azt a kívánságot, hogy az emberek megpihenjenek a babérokon és a mult érdemeiből éjjenek. Szép számban tűntek fel olyan funkcionáriusok, akik ugy vélekednek, hogy* „mi mindent megtehetünk" „számunkra semmisem lehetetlen" hogy , a dolgok jól mennek" és haszontalan dolog fárasztani magunkat o'yan kevésbbé kellemes foglalkozással, mint a munkában észlelhető hiányosságok és hibák feltárása, mint a szervezeteinkben tapasztalható negatív és egészségtelen jelensége elleni harc Ezek, a következményeikét tekintve káros hangulatok magukkal ragadták a káderek rosszulnevelt és pártviszonylatban nem állhatatos részét. A párt-, szovjet-, és gazdasági szervek vezetői a gyűléseket, akti va értekezleteket, teljes üléseket és konferenciákat nem ritkán parádévá, saját személyük dicsőítésének színhelyévé változtatják, s eninek következtében a munkában észlelhető hibák és fogyatékosságok, egészségtelen jelenségek és gyengeségek nem kerülnek napvilágra, s azokat nem bírálják meg, ami csak fokozza az önelégültség és az elégedettség hangulatát. A pártszervezetekbe behatolt a könnyelműség. A párt-, gazdasági, szovjet- és más funkciónáriusok között előfordul az éberség ellanyhulása, a szájtátiság. a pártés államtitkok kifecsegése. Egyes olyan funkcionáriusok, akiknek figyelmét teljesen lekötik a gazdasági ügyek és a sikerek, kezdenek megfeledkezni arról, hogy még mindig fennáll a kapitalista környezet és hogy a szovjet állam ellenségei kitartó igyekezettel küldik hozzánk ügynökeiket, kitartó igyekezettel próbálják felhasználni aljas céljaikra a szovjet társadalom nem állhatatos elemeit. Hogy továbbra is sikeresen vigyük előre ügyünket, erélyes harcot kell folytatni a negatív jelenségek ellen, a párt és minden szovjet ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kiküszöbölésére kell irányítani, ennek érdekében viszont elengedhetetlen, hogy nagy arányokben fejlesszük az önkritikát és különösen az alulról kiinduló kritikát. A széles dolgozó tömegek tevékeny részvétele a munkában észlelhető fogyatékosságok és a társadalmunk életében mutatkozó negatív jelenségek elleni harcban — a szovjet rend igazi demokratizmusának és a szovjet emberek magasfokú politikai ön tudatosságának ékes bizonyítéka. Az alulról kiinduló kritikában a dolgozó milliók alkotó kezdeményezése és aktivitása, a szovjet állam erejének gyarapítására irányuló gondoskodása jut kifejezésre. Minél szélesebben bontakozik ki az önkritika és az alulról kiinduló kritika, annál teljesebben nyilvánul majd meg népünk alkotó ereje és energiája, anál erőteljesebben fejlődik és erősödik majd a tömegekben az az érzés, hogy ők az ország gazdái. Hibás az az elgondolás, hogy az alulról jövő kritika önmagától, spontán is kifejlődhet. Az- alulról jövő kritika csak azzal a feltétellel fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos abban, hogy szervezeteinkben támogatásra talál és azokat a hiányosságokat, amelyekre rámutatott, valóban ki is küszöbölik. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek és a pártfuhkcionáriusok, vezetőink valamennyien élére álljanak ennek az ügynek és példát mutassanak arra, hogyan kell becsületesen és lelkiismeretesen viszonyúim a kritikához. Minden vezető, különösen minden funkcionárius köteles olyan feltételekalt teremteni, hogy minden becsületes szovjet ember bátran és félelem nélkül bírálhassa a szervezetek és intézmények munkájában észlelhető fogy altékosságokat. A gyűléseknek, aktíva-értekezleteknek, teljes üléseknek és konfrerenciáknak minden szervezetében széleskörű fórummá kell válniok, ahol valóban bátran és élesen bírálják a hiányosságokat. A párt-, szovjet-, gazdasági- és más szervek munkájában észlelhető hiányosságok és egészségtelen jelenségek elleni igazi harcnak az egész párt mindennapi ügyévé kell válnia. A kommunistáknak nincs joguk arra, hogy közömbösséget tanúsítsanak az egészségtelen jelenségekkel és a munkában észlelhető hiányosságokkal szemben, s még kevésbbé van joguk arra, hogy ezeket eltitkolják a párt elöl. Ha valamelyik szervezetben rosszul mennek az ügyek, kárt okoznak a párt és az állam érdekeinek, a párttag köteles, személyre való tekintet nélkül, jelentést tenni a hiányosságokról, a párt vezető szerveinek egészen a párt Központi Bizottságáig. Ez minden kommunista kötelessége, iegfontossabb pártkötelezettsége. Vannak olyan vezetőink, akik ugv vélekednek. hogy a hozzájuk beosztott funkcionáriusok jelentést tesznek a hiányosságokról a párt Központi Bizottságának, akkor ezzel akadályozzák őket a vezetésben és aláássák tekintélyüket. Határozottan véget kell vetni az efféle káros és mélységes pártellenes nézeteknek. A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, hogy kiküszöböljön mindent, ami ennek útjában áll. Minél szélesebb arányokban vonjuk majd be a tömegeket a munkában észlelhető hiányosságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevékenységének alulról jövő ellenőrzése, annál sikeresebben haladnak majd előre nálunk az ügyek minden vonalon. A kritika és önkritika jelszavának következetes megvalósítása határozott harcot követel mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését. aki üldözésre vetemedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok, akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását. előrehaladásunk fékei, nem értek meg arra, hogy vezetők legyenek és nem számíthatnak a párt bizalmára. 2. Párt-, szovjet- gazdasági- és más funkcionáriusaink egyrészénél még mindig gyenge a párt- és álla mi fegyelem. Kádereink között nem kevés olyan funkcionárius van, aki formális magatartást tanúsít a párt és a kormány határozatai iránt, nem elég aktív és kitartó a megvalósításukért folytatott harcban akit nem nyugtalanít az, hogy a dolgok nálunk roszszul mennek és hogy az ország érdekeit károsodás éri. A párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartás, a végrehajtásuknál tanúsított passzív magatartás olyan hiba, amelyet a legkönyörtelenebbül ki kell irtani. A pártnak nem begyepesedett, közömbös hivatalnokokra van szüksége, akik egyéni nyugalmukat előbbrevalónak tartják az ügy érdekeinél, hanem olyan harcosokra, akik lankadatlanul és önfeláldozóan küzdenek a párt- és a kormány utasításainak végrehajtásáért, akik mindennél elöbbrevalónak tartják az állam érdekeit. A párt- és állami fegyelem megsértésének egyik legveszélyesebb és legsúlyosabb megnyilvánulása, amikor egyes funkcionáriusok eltitkolják az igazságot azzal kapcsolatban, hogy hogyan mennek a dolgok a valóságban, a vezetésük alatt álló vállalatoknál és intézményeknél, szépítgetik a munka eredményeit. A Központi Bizottság és a kormány leleplezett olyan tényeket, amikor egyes funkcionáriusok a szűk hivatali és helyi érdekeket elöbbrevalónak tartották az egész állam érdekeinél és a vezetésük alatt álló vállalatokról való gondoskodás ürügye alatt, eltitkolták az állam elől a rendelkezésükre álló anyagi forrásokat, a párt- és az állami törvények megszegésének útjára léptek. Tudunk olyan tényekről is. amikor gazdasági vezetők tudatosan magasabb nyersanyag- és anyagigényléseket 'adnak be és ezt a pártszervezetek elnézik. Olyan esetekben pedig, amikor nem teljesítik a termelési terveket, arra vetemednek, hogy a termelt áru mennyiségéről szóló jelentésekben „hozzáírnak". Nem kevés olyan funkcionárius tűnt fel, aki megfeledkezik arról, hogy a gondjára és vezetésére bízott vállalatok — állami vállalatok, és arra törekszik, hogy a vállalatot saját birtokává tegye, ahol az ilyen, tisztesség ne essék szólván, vezető azt tesz, amire „kedve kerekedik". (Derültség a teremben.) Nagy baj az is, hogy jócskán akadnak nálunk olyan funcionáriusok, akik azt hiszik. hogy a párthatározatok és a szovjet törvények rájuknézve nem kötelezőek, azt képzelik, hogy nálunk kétféle fegyelem van: más az egyszerű emberek és más a vezetők részére. Az ilyen „vezetők" azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, hogy nem kell tekintettel lenniök az állam és a párt rendjére, megszeghetik a szovjet törvényeket, túlkapásokat követhetnek el és önkényeskedhetnek. A párt megköveteli minden tagjától. s annál inkább a vezető káderektől, hogy őszinték és becsületesek legyenek, feltétlenül teljesítsék párt- és állami kötelességüket. A párt nem bízhat meg olyan emberekben, akik államellenes cselekményeket követnek el, megpróbálják kijátszani a kormányt, becsapni a pártot és az államot. A párt és az állam minden néven nevezendő becsapását, bármilyen formában történjék is, mindennemű félrevezetési kísérletet, akár az igazság eltitkolása, akár az igazság elferdítése útján történjék is, nem lehet egyébnek tekinteni, mint a legsúlyosabb bűnnek a párttal szemben. Itt az ideje, hogy megértsék: pártunkba^ egy a fegyelem az egyszerű párttagokra és a vezetőkre nézve, hogy a szovjet törvények egyformán kötelezők minden szovjet emberre, a nagyokra és a kicsikre egyaránt. Az olyan vezetőkkel szemben, — tiszteségükre való tekintet nélkül — akik a párt és a kormány határozatainak teljesítésében lelkiismeretlenül járnak el, akik törvénytelen cselekedetekre vetemednek és önkényeskednek, nem lehet semmiféle elnézés. A feladat az, hogy erélyesen véget vessünk a párt- és az állami fegyelem megsértésének, a felelőtlenség és lazaság megnyilvánulásainak, a párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokozzuk minden funkcionáriusunk kötelesség" érzetét a párt és az állam iránt, kíméletlenül irtsuk az igazságtalanságot és a lelkiismeretlenséget. Megengedhetetlen, hogy a párt soraiban olyan funkcionáriusok legyenek, akik titkolni próbálják a párt e'-öl az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Hazánk érdekeinek szüntelen szem előtt tartása, tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány határozatainak teljesítéséért — a párt és az állam minden funkcionáriusának legfőbb kötelessége. 3. A nagy Leninnek azt az útmutatását, hogy a szervezőmunkába a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfontosabb, még nem kielégítő módon hajtják végre. Tények bizonyítják, hogy a káderek helyes megválogatása és a végrehajtás ellenőrzése a gyakorlatban még korántsem vált a központi és helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervek irányító tevékenységében főfeladattá. A központi utasítások tényleges végrehajtásának és a helyi párt-, szovjet- és gazdasági szervek által hozott határozatok tényleges végrehajtásának rossz megszervezése, a végrehajtás megfelelő ellenőrzésének hiánya egyike a legelterjedtebb és mélyebben meggyökeresedett hiányosságoknak a szovjet, a gazdasági és a pártszervezetek gyakorlati munkájában. Szervezeteink és intézményeink sokkal, sokkal több különféle határozatot, utasítást, parancsot adnak ki, mint kellene, de keveset törődnek azzal, hogy teljesítik-e és hogyan teljesítik ezeket. Holott a dolog lényege az, hogy ne bürokratikusán, hanem helyesen történjék a végrehajtás. A vezető szervek utasításainak végrehajtásával szemben tanúsított lelküsmeretlen és felelőtlen magatartás a bürokratizmus legveszedelmesebb, legvisszataszítőbb megnyilvánulása. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a jó funkcionáriusok is elromlanak és bürokratákká válnak, ha magukra hagyják őket és tevékenységüket nem ellenőrzik. A párt rendkívül fontos feladata, hogy minden lehető módon fokozza a végrehajtás ellenőrzését a vezetés egész rendszerében, minden szervezet és intézmény munkájában, a legalsóbbaktól a felsőbbekig. Ezért fokozni kell minden szervezet és intézmény vezetőinek egyéni felelősségét a párt és a kormány által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzéséért. Komoly mértékben javítani kell az ellenőrző és revíziós apparátus munkáját, mind a központban, mind a helyi szervezeteknél. Ezt az apparátust meg kell erősíteni káderekkel úgy, hogy tekintélyes, tapasztalt és politikailag éber embereket bízzanak meg ezzel a feladattal, akik alkalmasak arra, hogy feltétlenül szem előtt tartsák az állam érdekeit. Elengedhetetlen, hogy jelentős mértékben fokozzuk a pártellenőrzés szerepét, hogy összpontosítsuk a pártszervek figyelmét a párt és a kormány által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésére. Vezető szerveinknek a végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos munkájukban a dolgozók széles tömegeire, a párt-, a szakszervezeti, és a Komszomol-szervezetekre, a helyi szovjetek aktíváira kell támaszkodniok A szervzeteink és intézményeink munkájában felmerülő hiányosságok idejekorán való kiküszöbölését csak úgy lehet biztositani, ha a végrehajtás felülről való ellenőrzését egybekapcsoljuk a párttagság és a pártonkívüli tömegek részéről alulról jövő ellenőrzéssel, ami olyan légkört fog teremteni, amelyben a határozatokat és utasításokat idejekorán és pontosan, bolsevik módon fogják teljesíteni. A párt- és az államvezetés döntő erejét a káderek jelentik. A káderek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megvalósítani a párt politikai vonalát. A káderek kiválasztásában az a fő feladat, hogy minden lehető módon javítsuk a funkcionáriusok minőségi összetételét, erősítsük a párt-, állami és gazdasági szerveinket a párt és az állam érdekei iránt odaadó, feladataikat kitűnően ismerő emberekkel, akik előre tudják vinni a párt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelentékenyen megjavult a vezető káderek összetétele. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőszervek minőségi összetétele javításának feladatát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kulturális színvonala pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkel szemben támasztott igények mások, nagasabbak lettek. Az iparban és a mezőgazdaságban, a párt- es az államapparátusban a kormánykeréknél müveit embereknek kell állniok, akik feladatkörükben jártasak, akik alkalmasak arra, hogy friss levegőt hozzanak magukkal, hogy támogassanak mindent, ami élenjáró, haladó és azt alkotóan fejlesszék. Erre nálunk meg van minden lehetőség, mert az ilyen igényeknek megfelelő vezető káderek kiválasztásának és előléptetésének bázisa szélesebbkörüvé lett, mint korábban volt. A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszervezésétől függ. Ennek érdekében mindenekelőtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hiányosságokat, hibákat és eltorzulásokat Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad. A fö hiba, hogy egyes vezetők a kádereket nem politikai és szakmai szempontok alapján, hanem családi, baráti alapon, vagy egy vidékről való származás szerint választják. Nem ritka eset, hogy a becsületes és szakmailag jól képzett, de erélyes fellépésű és a hiányosságokkal szemben kérlelhetetlen magatartást tanúsító és ennél fogva a vezetőségnek kényelmetlen funkcionáriusokat különböző ürügyekkel „kinézik" és helyüket kétes értékű, vagy a feladat szempontjából egyáltalán nem alkalmas, viszont bizonyos vezetők szempontjából megfelelő és alkalmas emberekkel töltik be. A káderek kiválasztásával és előléptetésével kapcsolatos pártvonal ilyen elferdítése következtében egyes szervezetekben összemelegedett és összejátszó csoportok alakulnak, amelyek a klikkérdekeket a párt- és az állam érdekei fölé helyezik. Nincs mit csodálni, hogy az ilyen helyzet rendszerint bomláshoz és rothadáshoz vezet. így történt például az uljanovszki pártszervezetnél, ahol a területi szervezet felső vezetőségében a gazdasági, szovjet- és pártfunkcionáriusok egy része erkölcsileg elzüllött, a sikkasztás és az állami javak megdézsmálásának és fosztogatásának útjára tért. Nagy kárt okoz a vezető káderek összetételének további javításában a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának irodai, bürokratikus módja. A funkcionáriusok kiválasztása gyakran a kérdőívek adatai és formális okmányok alapján történik, anélkül, hogy a funkcionáriusokat szakmailag és politikailag megvizs-