Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

1952 október 8 UISZ0 3 Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója sült Államok főkolomposai arra a következtetésre jutottak, hogy a háborút a Szovjetunió és a béke többi hívei ellen kell meginditani. ig\ alakult meg az északatlanti agres? szív tömb, amelyet a Szovjetunió tudta nélkül, háta mögött kovácsoltak össze. És hogy a nép elöl al titkolják tnnek a tömbnek agreszsziv céljait és becsapják a népet, »védelmi« tömbnek nevezték el a »kommunizmus«, a Szovjetunió ellen, amely — mint mondották — támadásra készül az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a tömb többi tagja ellen. Ugyanezen bűnös célból szervez nek amerikai katonai támaszpontokat a szovjet határok közelében fekvő különböző országokban. Ugyanezen bűnös célból az Egye sült Államok uralkodó körei remilitarizálják Nyugat-Németországot és Japánt, Az Egyesült Államok uralkodó körei és híveik Nyugat Németország és Japán remilitarizálásávál az egész világ szemeláttára újjáteremtik a második világháborúnak azt a két gócpontját, amelynek megszün tetéšéért a népek ebben a háború ban vérüket ontották. Az Egyesült Államoknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság leni támadása azt jelentette, hogy az amerikai-angol tömb - az agresszív háború előkészítéséről áttért a köz vetlen agresszió cselekményére. A koreai nép, a bátor kínai önkéntesekkel szoros együttműködésben, hősiesen v ielmezi hazájának szabadságát és függetlenségét, visszaveri a békebontókat, kivívja az egész demokratikus és békeszerető embe riség lelkes rokonszenvét. (Lelkes taps.) A. mostani nemzetközi helyzetnek a maga egészében több sajátszerű vonása és sajátossága van. Ezek közül a következőket kell megemlíteni: A fö agresszív hatalom, az Amerikai Egyesült Államok, fokozott erővel hajszolja háborúba a többi kapitalista országot, mindenekelőtt az észak;'tlanti tömb tagjait, vala mint a második világháborúban legyőzött országokat — Nyugat-Né metorszíigot, Olaszországot, Japánt. Az amerikai főkolomposok a tömb valamennyi résztvevője részére meg szabják a háború céljait, menetrendjét, a háborús részvételre szám bajöhető erőket és eldöntik a háború előkészületeinek egyéb kérdéseit is, diktálják a maguk akaratát. Az Egyesült Államok urai azt hangoztatják, hogy olyan eszmények fűtik őket, mint „a szabad országok közösségének« megteremtése. Szélté ben-hosszában hangoztatják, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Fran ciaország, Törökország, Görögország a »sza,bad országok közössé ge«, míg ellenben a Szovjetunió és a népi demokratikus - köztársaságok »nem szabad« országok. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaor szágban, Törökországban és a többi kapita ista országban valóban van i>szabadság«, de nem népszabadság, hanem a nép kizsákmányolásának és kirablásának szabadsága. Ami pedig a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat illeti, ott valóban nincs ilyen »szabadság«, mert ezekben az országokban mái régen megszüntették a dolgozók ki zsákmányolásnak és kirablásának szabadságát. íme, kiderül hát. mivel dicsekszenek az »amerikai élet forma« hirdetői* (Taps.) A valóságban az Egyesült Államoknak a nyugateurópai és a töb bi kapitalista »barátja« irányában folytatott politikája nem demokratikus, hanem 'mperialista politika. Az Egyesült Államok az »antikom munizmus. és a ^szabadság védelmének« zászlaja alatt valójában le igázza ér kirabolja a régi, korábban kialakult burzsoá államokat és gyarmataikat. A skommunizmus elleni harc« ködfüggönyére — mint mult ban Hitlernek - az amerikai impe rialistáknak is azért van szükségük, hogy elvonják a figyelmet a maguk tényleges hódító szándékairól. Az Amerikai Egyesült Államok, miköz ben imperialista politikát folytat Anglia, Franci? rs-'ág és a többi kapitalista ország ellen, — enyhén 1 szólva szerénytelenül — ezen orszá gok őszinte barátjának tünteti fei magát. Ez aztán jó barát! Megnyergelte gyengébb partnereit, kirabolja é' leigázza, üti őket ahol éri és meg hozzá így beszél: »Legyünk jóbará tok«. Ez az amerikai pénzeszsákok nál azt jelenti előbb húzzátok a kocsimat, azután majd lovagolok raj tatok. (Derültség a teremben.) A valamikor szabad kapitalista llamok — Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Norvégia — most ténylegesen lemondanak nemzeti politikájukról és az amerikai imperialisták által parancsolt poli tikát folytatnak, odaadják területüket amerikai támaszpontok és ka tonai felvonulási területek céljaira, ezzel hadműveletek esetére csapásnak teszik ki saját országukat. Az Egyesült Államok kedvéért a saját államuk nemzeti érdekei ellen irá nyúló szövetségeket kötnek és töm bőket létesítenek. Szembetűnő pél dáját adják ennek Franciaország uralkodó köreinek tettei. A francia uralkodó körök saját kezükkel segitenek új j teremteni Franciaország .sokévszázados legádázabb ellensé gét, a német militarizmust. Mind a konzervatív — mind a munkáspárti irányzatú angol politikusok hosszú időre elszegődtek az Egyesült Államok másodrendű partnereivé, ezzei kötelezettséget vállaltak, hogy jie saját nemzeti politikájukat, hanem az amerikai politikát folytassák. Az angol nép már súlyosan szenvedi ezt a politikát, a Brit Birodalom pedig minden eresztékében recseg-ropog. Az angol propagandaszervek ugyanakkor azt állítják, hogy a Brit Birodalmat a kommunisták teszik tönkre. A Brit Birodalom ural kodé köreinek azonban feltétlenül látniok kell a szembetűnő tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a brit birodalmi birtokokat nem a kommu nisták, hanem az amerikai milliár dosok hódítják meg. Talán bizony a kommunisták és nem az amerikai milliárdosok hódították meg Kanadát, hódítják meg Ausztráliát, Ujzélandot, szólítják ki Angliát a Szuezi-csatorna övezetéből és Latin-Amerika, a Kö zel- és Közép-Kelet piacairól, kerítik kézre az Anglia birtokában lévő köolajvidékeket ? A tények azt mondják, hogy Angliára egyetlen ellensége sem mért olyan súlyos csapásokat, nem ragadta el tőle birodalmának részeit — egyiket a másik után — amint ezt amerikai »barátja« teszi. Ez a »barát„ egy tömbben van Angliával és Anglia földjét légitámaszpontok céljaira használja fel ezzel súlyos, mondhatnám veszélyes helyzetbe juttatja és még hozzá úgy tünteti fel a dolgot, hogy megmenti Angliát a »szovjet kommunizmustól. Ami az olyan »szabad« országokat illeti, mint Görögország, Törökország, Jugoszlávia — ezeknek »sike rült« már amerikai gyarmattá vál tozniok. Jugoszlávia mai urai pedig — a titók, kardeljek, rankovicsok, gyilaszuk. pijadek és mások — már régen amerikai ügynökökké váltak, akik amerikai »főnöke"ik« rombolóés kém-feladatokra vonatkozó meg bízásait teljesítik a Szovjetunió és a népi demokratikus orstógok ellen. Franciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és Japán uralkodó körei az amerikai imperializmus harci szekeréhez láncolták magukat, lemondottak önálló nemzeti külpolitikájukról, jóllehet, ezeknek az országoknak uralkodó klikkje ezzel elárulja országának nemzeti érdekeit és beismeri saját csődjét. Ez az uralkodó klikk azonban szívesebben áldozza fel államának nemzeti érdekeit abban a reményben, hogy segítséget kap óceántúli imperialista pártfogóitól népei ellen, amelyektől jobban fél, mint az idegen imperialista járomtól. Az uralkodó köröknek ezért a nemzetellenes politikájáért közvetlenül felelősek a jobboldali szociáldemokraták is, elsősorban az Angol Munkáspárt, a Francia Szocialista Párt, a nyugatnémetországi szociáldemokrata párt vezető klikkje. Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Ausztria és a többi ország jobboldali szocialistáť elvbarátaik nyomában haladnak és a második világháborút követő egész időszakbaji dühödten harcolnak a népek békeszerető demokratikus erői ellen. A mai jobboldali szociáldemokrácia a nemzeti burzsoáziát kiszolgáló régi lakájszerepét megtoldva, a külföldi amerikai imperializmus ügynökségévé vált és teljesíti annak legszennyesebb megbízatásait a háború előkészítésében és a saját népei ellen vívott harcban. Az amerikai imperializmus stratégiájának sajátossága, hogy az amerikai imperializmus főkolomposai katonai terveiket idegen területek és idegen hadseregek, elsősorban nyugatnémet és japán, valamint angol, francia és olasz területek és hadseregek felhasználására, valamint más népek felhasználására építik, amelyeknek az amerikai ' stratégák elgondolása

1 szerint, vak eszközül és ágyútöltelékül kell szolgálniok annak érdekében, hogy az amerikai monopolisták kivívhassák a világuralmat. A józanabb- és haladó politikusok, akiket nem vakított el a szovjetellenes ellenségeskedés, az európai és egyéb kapitalista országokban máris világosan látják, milyen feneketlen mélységbe rántják őket a megvadult amerikai- kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek ^szóf emelni a hábprú ellen. Fel kell • tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe amerikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai és egyéb országok erre az új útra lépve, teljes megértésre találnak valamennyi békeszerető nép részéről. (Viharos taps.) Az Egyesült Államok uralkodó körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett „hidegháborút" békés Védelmi politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás nemlétező veszélyével rémítgetik. Az atlanti tötab főkolomposai demagóg, békeszerető frazeológiával leplezik agresszív terveiket és a már folyó hadmüveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan könnyű új háborúba, a békeszerető népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, amelyek csak nemrégiben ismerték meg a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybört ölteni. Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a -mai agreszszorok farizeus békekomédiájának ártalmasságát. A háborús előkészületeket a militarizmus soha nem látott tobzódása kíséri, ami kiterjed az imperialista tábor országai népeinek egész életére és minden életmegnyilvánulására. Ezekben az országokban a reakció vadul támadja a dolgozókat és az egész rendszer fasizálódik. Ahogy a hitlerista imperialisták a második világháborúra készülve meghonosították országukban a fasizmust, ugyanúgy most az új háborúra készülő amerikai imperialisták vadállati fasiszta rendszert vezetnek be nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is, elsősorban ott, ahol a béke és a demokrácia erői különösen jelentősek, így például Franciaországban, Olaszországban, Japánban. Ezen országok vezető körei az amerikai szoldateszka által diktált" szégyenletes megbízatás telejsítése során háborút indítottak saját népeik ellen. Emellett az Egyesült Államok határain túl elhelyezett amerikai a büntető zsandárcsapatok szerepét töltik be. Az amerikai imperializmus ma már nemcsak mint agresszor lép fel, ha-nem mint a világ zsandárja is, aki mindenütt megkísérli elfojtani a szabadságot, ahol csak lehetséges és igyekszik meghonosítani a fasizmust. E világzsandár ellen már most felcsap az elnyomás alatt élő népek gyűlöletének és. ellenállásának hulláma. Mindez az imperialisták pozíciójának gyengüléséről tanúskodik és a harc jelentős kiéleződéséhez vezet az imperialista táboron belül a fasiszta reakció erői és az imperialista országok népeinek demokratikus erői között. Ez a helyzet rendkívül komoly következményekkel terhes a háborús gyujtogatók számára. A háborús veszély növekedésével kapcsolatban népmozgalom bontakozik ki a béke védelmére, létrejön a nemzetközi feszültség megszüntetésében és egy újabb világháború megakadályozásában érdekelt különböző osztályok és társadalmi rétegek háborúellenes koalíciója. A háborús gyujtogatóknak nem sikerül ezt a párton kívüli, békés, demokratikus mozgalmat pártmozgalomnak, kommunista mozgalomnak beállítani. Az a tény, hogy a stockholmi felhívást 500 millió, az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívást pedig több mint 600 millió ember írta alá, legjobb cáfolata a háborús gujtogatók ezen állításának és bizonyítéka a béke védelmében indított e párton kívüli, demokratikus mozgalom hatalmas arányainak. Ez a békemozgalom nem célozza a kapitalizmus megszüntetését, mivel ez nem szocialista mozgalom, hanem az emberek százmillióinak demokratikus mozgalma. A béke hívei olyan követeléseket és javaslatokat terjesztenek elő, amelyeknek elö kell mozdítaniak a béke megőrzését, egy új háború megakadályozását. E cél_ elérése a jelenlegi történelmi feltételek között a demokrácia és béke ügyének hatalmas feyözelme lenne. Az imperializmus és a háború tábora, valamint a demokrácia és a .béke tábora közötti jelenlegi erövi- | A párt legfőbb irányvonala a külpolitika területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad. A kommunista párt\ a szovjet állam fennállásának első napjaitól fogva hirdette és a gyakorlatban is keresztüíviszi a béke és.a népek kö zötti baráti kapcsolatok politikáját. A Szovjetunió a két világháború közötti egész időszakban álhatatosan védelmezte a béke ügyét, nemzetközi porondon harcolt a háborús veszély ellen, igyekezett a kollektív biztonság és az agresszor elleni kol lektív visszavágás politikáját folytatni. Nem a Szovjetunió bűne. hogy az Egyesült Államok és á nyugat-európai országok reakciós kö' rei meghiúsították a kollektív biztonság politikáját, támogatták a hitleri agressziót, s elősegítették a második világháború kirobbantását. Pártunk rendületlenül védelmezve a békepolitikát, és mindig figyelembevéve az ellenséges környezetet, szüntelenül erősítette az ország védelmét is, hogy teljes fegyverzetben fogadhassa az ellenséget. 1939-ben, amikor már fellángolt az új háború tűzvésze, Sztálin elvtárs a XVIII. pártkongresszuson kifejtette a szovjet külpolitika alapelve it, s hangsúlyozta, hogy »Mi vala mennyi országgal a békét és ar kereskedelmi kapcsolatok megerősítését akarjuk, ezen az állásponton va gyünk és maradunk, ha ezek az or szágok ugyanilyen magatartást fognak tanúsítani a Szovjetunió irányában, ha nem fogják megkísérelni országunk érdekeinek megsertését.a Sztálin elvtárs egyúttal figyelmeztette is az agresszorokat, kijelentve, hogy »Mi nem félünk az agresszo rok fenyegetéseitől és készek va gyünk arra, hogy kétszeresen adjuk vissza azoknak a háborús gyujtogatóknak minden ütését, akik megkísérelik megsérteni a szovjet hatá rok érintetlenségét.* S amikor a hitleri Németország hitszegően hazánkra támadt, a szov jet nép megsemmisítöen visszaverte s szétzúzta az ellenséget. Az egész világ meggyőződött róla, hogy pár tunk nem beszél a levegőbe. (Hoszszantartó viharos taps.) A második világháborfl befejezte vei pártunk tovább folytatta a lir tős és szilárd béke biztosítására és a nemzetközi együttműködés fejlesztésére törekvő külpolitikáját A szovjet kormány széles körben ismertté vált programmot terjesztett szony teljesen reálissá teszi ezt a kilátást. A történelemben elsőizben létezik a békeszerető államok hatalmas és összeforrott tábora. A kapitalista országokban megnőtt a munkásosztály szervezettsége, létrejöttek a munkások, parasztok, nők, az ifjúság hatalmas, demokratikus nemzetközi szervezetei. Megnőttek és megerősödtek a kommunista pártok, amelyek hősi harcot vivnak a béke ügyéért. • A háborús veszély ellenj harc érdekében áll valamennyi ország népeinek, köztük az Egyesült Államok széles néptömegeinek is, mivel háború esetén ők sem szenvednének kevésbbé, mint más országok lakossága. A koreai háború, az amerikaiak technikai fölénye ellenére, máris többszázezer halottba és sebesültbe került az amerikai népnek. Nem nehéz megérteni, milyen óriási áldozatokat fog hozni az amerikai nép, ha az Egyesült Államok elhájasodott pénzügyi főkolomposai háborúba taszítják a békeszerető népek ellen. A feladat most az, hogy még magasabbra kell emelni a néptömegek aktivitását, fokozni kell a béke híveinek szervezettségét, fáradhatatlanul le kell leplezni a háborús gyujtogatókat és nem szabad megengedni nekik, hogy hazugságaikkal behálózzák a népeket. Megzabolázni és elszigetelni az imperialista agresszoroktáborából kikerülő kalandorokat, akik profitjuk érdekében véres vágóhidra akarják vinni a népeket — ez a haladó és békeszerető emberiség legfőbb feladata. (Tartós tetszésI nyilvánítás.) elö a háború megakadályozására alkalmas intézkedésekről. A Szovjetunió békeszeretetet nemcsak előterjesztett javaslatai bizonyítják, hanem cselekedetei is. A Szovjetunió a háború befejezése után jelentős mértékben csökkentette fegyveres erőit: létszámuk most nem nagyobb, mint a háború előtt volt. A szovjet kormány a háború után a legrövidebb időn belül kivonta csapatait Kina, Kórea. Norvégia, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgá ria területéről, ahová ezek a csapatok a fasiszta agresszorok elleni hadműveletek folyamán léptek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa — annak tudatában, hogy a rtemzetközi légkör v enyhítésében nagy szerepe van az új háború embergyűlölő propagandája elleni harcnak - 1951 március 12-én törvényt hozott a béke védelméről s a háborús propagandát az emberiség elleni súlyos bűncselekménynek nyilvánította. Ezzel más államoknak is példát mutatott. A nemzetközi küzdőtéren a legutóbbi években keletkezett rendkívül komoly bonyodalmak közepette éppen a Szovjetunió terjesztett elő olyan javaslatokat, amelyek alapul szolgálhatnak a vitás kérdések békés rendezésére. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy éppen a Szovjetunió terjesztete elő azokat a javaslatokat, amelyek a kóreai fegyverszüneti tárgyalások alapjául szolgálnak. A Szovjetunió kormánya komoly jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mert véleménye szerint ez a szervezet fontos eszköze lehetne a béke fenntartásának. Manapság azonban az Amerikai Egyesült Államok a béke elleni harcában a nemzetközi együttműködés szerviből — aminek az alapokmánya értelmében lennie kellene, — diktátori politikájának szervévé váltóztatja és agresszív cselekedeteinek fedezésére használja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A Szovjetunió azonban az Amerikai EgyesüLt Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébein működő szavazó gépezete által okozott roppant nehézségek ellenére is a béke álláspontját védelmezi e szervezetben és a jelenlegi nemzetközi helyzetnek megfelelő reális határozatok elfogadtatására törekszik, amelyek az agresszív erők megfékezésére az új háború megakadályozására, s a hadmüveletek megszüntetésére ' irányulnak ott, ahol ezek már megkezdődtek. 3. A Szovjetunió harca a béke megőrzéséért és megszilárdításáért