Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 október 8, szerda 2 Kčs V. évfolyam, 239. szám c/é mai számban: Az SzKfbJP Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a párt XIX. kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SzK(b)P KB titkárának elúadói beszéde Moszkva, október 6. (TASzSz) I. \ ' A Szovjetunió nemzetközi helyzete Elvtársak! A párt XVIII. kongresszusa óta eltelt időszak bővel, kedett világtörténelmi jelentőségű eseményekben. A mAsodik világháború alapjaiban renditette meg sok nép és állam életét, s megváltoztatta a világ arculatát. A háború, amelyet a nemzetközi imperialista reakció erői készítettek elő, s amelyet keleten a militarista Japán, nyugaton pedig a hitleri Németország robbantott ki, összezavarta kezdeményezőinek számításéit, s a szovjet nép hősi harcának eredményeképpen az imperialisták számára nem várt. eredményekkel végződött. A Szovjetunió megsemmisülése vagy gyengülése helyett a Szovjetunió megerősödése következett be; a Szovjetunió nemzetközi tekintélye megnövekedett. A demokrácia meggyengülése és szétzúzása helyett több közép- és délkeleteurópai ország elszakadt a kapitalizmustól, s az említett országokban gyökeret vert a népi demokratikus rendszer. A gyarmati és függő országom népeinek még súlyosabb rabságba döntése helyett, ezekben az országokban a nemzeti felszabadító harc újabb, hatalmas fellendülése következett be, kiéleződött az imperializmus gyarmati rendszerének válsága. A nagy kinai nép történelmi győzelme súlyos csapást mért az egész imperialista világrendszerre. Immár v az emberiség egyharmada megszabadult az imperializmus elnyomásától, s lerázta az imperialista kizsákmányolás láncait. Sőt, a háború következtében három nagy imperialista állam, Németország, Japán és Olaszország kisett a nagyhatalmak közül, Franciaország és Anglia pedig elvesztette korábtíi pozícióit. A háború utáni időszak a kapitalista világrendszer további gyengülésének, a demokrácia és a szocializmus erői növekedésének időszaka. ť Gazdasági téren a háború utáni éveket a tőkés országokban új gazdasági nehézségek fokozódása jellemzi, az amerikai imperializmus fokozódó terjeszkedése és ennek nyomán a tőkés országok ellentéteinek kiéleződése. Méginkább fokozták az ellentéteket az imperialista körök arra irányuló próbálkozásai, hogy a gazdasági élet militarizálása és az új háború előkészítése útján láboljanak ki a gazdasági nehézségekből. , Politikai téren a háború utáni időszakot két tábor kialakulása jellemzi. Az agresszív, antidemokratikus tábor vezetője az Egyesült Ál iamok. A másik tábor: a békeszerető demokratikus tábor. Ez idő alatt a kapitalista világban a reakció és az agresszió új központja alakult ki az Egyesült Államok képében, ahonnan most a békét, a szabadságot és a népek nemzeti függetlenségét fenyegető legfőbb veszély kiindul. A béke erői e veszély láttán minden országban döntő harcra keltek, hogy megvédjék a v békét. és hazájuk nemzeti függetlenségét. - A Szovjetunió a háború utáni időszakban folytatta a háború által megszakított útját, a párt XVIII. kongresszusa által megjelölt irányban; ez az út a békés fejlődés, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útja. A háború utáni esztendőkben nagy eredmények születtek az iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra és a művészet minden területén. Ezekben az években egyszersmind tovább szilárdult a szovjet rend, erősödött a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége és országunk népeinek barátsága. A Szovjetunió aktívan harcolt ezekben az években a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért. Vizsgáljuk meg a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseit. A Szovjetunió és a tőkés országok ipari termelésének növekedése az 1929-től 1951-ig terjedő években. (Az 1929-es évet 100 százaléknak véve) Szovjetunió Kgyesült Államok Anglia Franciaország Olaszország 1929 1939 1943 1946 1947 1948 1949 1950 1951 100 552 573 466 5Í1 721 870 1082 1266 100 99 217 155 170 175 160 182 200 x 112 121 135 144 157 160 100 123 100 80 x 100 108 x 63 74 85 92 92 104 72 93 97 103 118 134 1. A kapitalista világrendszer további gyengülése és a kapitalista országok gazdasági helyzete A világgazdasági helyzet általános képét mostanában a fejlődés két irányvonala jellemzi. Az egyik: a békegazdaság szakadatlan fellendülésének vonala a Szovjetunióban és a népi demokráciákban; ez a gazdaság nem ismer válságokat, s fejlődése a társadalom anyagi és kultúrális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Ez a gazdaság biztosítja a néptömegek életszínvonalának rendszeres emelését és a munkaerő teljes foglalkoztatottságát. Ezt a gazdaságot a demokratikus tábor orszá gainak baráti gazdasági együttműködése jellemzi. A másik vonal a kapitalizmus gazdasági irányvonala. A kapitalizmus termelőerői egyhelyben topognak; ez a gazdaság a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának és a folytonosan -.ismétlődő gazdasági válságoknak harapófogójában vergödiJÍ Ez a gazdaság militarizálásának, a háborús célokat szolgáló termelési ágak egyoldalú fejlesztésének, az országok közti konkurrenciának és egyes országok mások által való leigázásának irányvonala. Azt itt vázolt helyzet azért alakult ki, mert ez a gazdaság nem a társadalom érdekeit szolgálja, hanem a kapitalisták maximális profitjának biztosítását, az adott ország lakossága többségének -kizs^mányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok — különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig hábo-. rúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján. A Szovjetunió és a kapitalista országok termelésének fejlődését a kővetkező adatok jellemzik: x Az 1943-as adatot nem közölték. Amint a táblázatból látható, a Szovjetunió ipari termelésének volumene 1951-ben 1266 százalék volt, 1929-hez viszonyítva vagyis a szóbanforgó időszakban csaknem tizenháromszorosra emelkedett; a szovjet ipar a háború utáni időszakban, miként a háború előtt is, töretlenül felfelé ívelő vonalban fejlődik, a béketermelés fejlesztése alapján. A táblázatból az is kitűnik, hogy az Amerikai Egyesült Államok ipa ri termelése az 1929-től 1939-ig terjedő időszakban egyhelyben topogott; később' csupán a haditermelésnek a második világháború idején bekövetkezett ugrásszerű növekedése nyomán emelkedett, majd ismét jelentősen visszaesett. Újabb emelkedés csak a koreai nép ellen kirob bántott háború és az erőltetett ütemű fegyverkezési hajszára való áttérés következtében indult meg. Az Egyesült Államok ipara ezzel kapcsolatban 1951-ben kétszerannyit termelt, mint 1929-ben. Anglia ipari termelése ugyanebben az időszakban csupán 60 százalékkal emelkedett, Nyugat-Európa számos más kapitalista országának ipara pedig még mindig az 1929. évi szívónál körül mozog. Az európai népi demokratikus országokban — bár jóval többet szenvedtek a háborútól mint Nyugat-Európa tőkés országai — az ipari termelés 1951-ben a következő arányban haladta meg a háború előtti szintet: Lengyelországban — 2,9szeresére, Csehszlovákiában 1,7-szeresére, Magyarországon 2,5-szeresére, Romániában 1,9-szeresére, Bulgáriában — 4.6 szeresére, Albániában — több mint 5-szörösére emelkedett az ipari termelés. Ezeknek az országoknak a mezőgazdasága is szakadatlanul fejlődik; különösen gyorsan fejlődik ipari-növénytermelésük, .de számottevő eredmények mutatkoznak állattenyésztésük területén is. A Német Demokratikus Köztársaság is nagy sikereket mutathat fel gazdaságának fejlesztésében. A köztársaság ipari termelését 1952-re nemcsak helyreállították, de 36 százalékkal a háború előtti színvonal fölé emelték; az ipari termelés volumene 1951-ben 2,4-szer akkora volt, mint 1946-ban; évről évre fejlődik a vas-, és fémkohászat, a gépgyártó-, a vegyiipar, a villamos, energia termelés. A mezőgazdaságban mind a vetésterület nagysága, mind a terméseredmények meghaladták a háború előtti színvonalat. Gyors ütemben fejlődik a Kinai Népköztársaság gazdasága. A kínai nép hatalmas lelkesedéssel dolgozik, sikeresen leküzdi a japán területrablókkal és a Kuomintangreakcióval vívott hosszú, pusztító háború súlyos következményeit. A népi demokratikus hatalom megteremtése óta gyors ütemben halad előre Kína ipari fejlődése: az ipari termelés volumene 1951-ben több mint kétszer akkora volt, mint 1949-ben; helyreállították a vasúti közlekedést, gyors ütemben folyik az újabb vasútvonalak építése. A kínai népi kormány által végrehajtott nagyszabású földreform eredményeképpen számottevő sikereket ért el a mezőgazdaság is: a gabonanemüek termelése 1951-ben 128 százalékra, a gyapottermelés 252 százalékra emelkedett 1949-hez viszonyítva. Míg a régi Kína pénzügyi helyzete teljesen zilált volt, s az országban óriási arányokat öltött az infláció ,addig a népi Kína kormánya megszilárdította pénzgazdaságot és biztosította a valuta értékállandóságát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a japán gyarmatosítók uralma alól történt felszabadulás után nagyszabású gazdasági fellendülés kezdődött. Az ipari termelés volumene már 1949-ben négyszer akkora volt, mint 1946-ban. A népi demokratikus kormány által végrehajtott földreform eredményeképpen csaknem 25 százalékkal növekedett a vetésterület s lényegesen emelkedett valamennyi mezőgazdasági növény terméshozama is. Az amerikai imperialisták támadása azonban megszakította a Koreai Népidemokratikus Köztársaság néptömegeinek békés építő munkáját. Amerikai és egyébb csapatok az ENSz zászlaja alatt barbár módon pusztítják Észak-Korea békés városait és falvait, iparát és mezőgazdaságát. A Mongol Népköztársaság is nagy si kereket ért el gazdaságának fejlesztésében. Évről évre erősödik és gyarapodik a köztársaság népgazdasága: fokozódik a mongol nép anyagi jóléte és műveltsége. Az ország gazdaságának legfontosabb ága, az állattenyésztés szakadatlanul fejlődik, az állatállomány a köztársaság fennállásának ideje alatt 2.5-szeresére emelkedett: ma az egész állatállomány a dolgozó parasztság birtokában van. Az állami és szövetkezeti ipar termelése a legutóbbi évtized folyamán csaknem háromszorosára emelkedett. A kapitalista országok és a demokratikus tábor országai termelésének fejlődését jellemző összes adatok arról tanúskodnak, hogy a kapitalista országok ipari termelése, közöttük az Egyesült Államok ipari termelése is, ütemét tekintve jelentősen elmarad a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ipari fejlődésének ütemétől. Ezekbőí^áz adatokból következik továbbá, hogy a kapitalista országok ipari termelése csupán a háború előkészítésével és a háború időszakában a hadigépezet ellátásával kapcsolatban emelkedett valamenynyire. A második világháború nemcsak hogy nem küszöbölte ki a kapitalizmus gazdasági és politikai ellentéteit, hanem ellenkezőleg, még jobban kiélezte ezeket, megrendítette a kapitalista országok gazdaságát és elmélyítette a kapitalista világrendszer általános válságát. A második világháború nem váltotta be az imperialista államok nagyburzsoáziájának reményeit. Mindkét, egymással szembenálló kapitalista csoportosulás arra számított a háború idején, hogy fegyveres erő alkalmazásával újból felosztja a világot, újabb nyersanyagforrásokat kaparint meg, kibővíti áruinak elhelyezési piacát, vagyis ellenfelei rovására megerösiti saját gazdasági helyzetét és kivívja a világuralmat. Ezek a számítások azonban nem igazolódtak be. Németország és Japán ugyan harcképtelenné vált, mint a három fő kapitalista ország, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország legfőbb konkurrense, de ugyanakkor az utóbbi országok, különösen az Egyesült Államok, abban reménykedtek, hogy országaik termelését négyszeresére-ötszörösére emelik — e remények azonban teljesen összeomlottak. Hoüzá kell tenni ehhez, hogy a kapitalista rendszertől leváltak Kína és az európai népi demokratikus országok, s a SzovjetJ unióval együtt megalakították a békének és demokráciának az imperializmus táborával szembenálló egységes és hatalmas táborát. Amint Sztálin elvtárs rámutat, a két szembenálló tábor létezésének gazdasági eredménye az volt, hogy szétesett az egységes, mindent magába foglaló világpiac, aminek következtében most két, egymással szintén szembenálló párhuzamos világpiac van: a demokratikus béketábor országainak piaca és az agressziós imperialista tábor országainak piaca. Az egységes világpiac szétesése a második világháborúnak és gazdasági következményeinek legfontosabb gazdasági eredménye. A két világpiac ellentétes irányban fejlődik. Az új, demokratikus Vi.ágpiac nem ismer értékesítési nehézségeket, mivel felvevőképessége, a demokratikus táborhoz tartozó országok termelése válságmentes növekedésének megfelelően évről évre növekszik, mivel a demokratikus tábor valamennyi országa termelésének szakadatlan növekedése egyre jobban növeli a demokratikus piac felvevőképességét. Másfelől van egy másik, imperialista világpiac, amely nem áll kapcsolatban a Szovjetunióval és a többi demokratikus országgal, amely ennek következtében összezsugorodott és a termelési megszakítások és válságok következtében, a tömegek munkanélkülisége és elnyomorodása következtében, a demokratikus országokkal való szakítás következtében értékesítési nehézségektől szenved. ' Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az egységes világpiac szétesése következtében lényegesen csökkentek a legfőbb kapitalista országok (Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) tevékenységi lehetőségei a világ erőforrásainak kiaknázására, ennek következtében egyre jobban szűkül a kapitalista világpiac, az áruk elhelyezésének feltételei pedig rosszabbodtak és tovább rosszabbodnak e piacon. A kapitalista államok nem egyenlő eredményekkel kerültek ki a második világháborúból. Ez lényeges változásokat okozott gazdasági ka®-