Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-06 / 237/a. szám, hétfő

1952 október 6 UJSZ0 9 J. V. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szoviefuniőtsan Már nem is beszélek arról, hogy azok a komoly hibák, amelyeket Jarosenko elvárs elkövetett, és nemmarxista „álláspontja", nem késztetnek arra, hogy Jarosenko elvtársnak ilyen megbízatást adjunk, • Megkaptam leveleiket. Látható, hogy A levelek szerződ mélyreható an és komolyan tanulmányozzák országunk gazdaságának problémáit. A levelekben szép számmal talál nl helyes megfogalmazásokat és érdekes okfejtéseket. De ezek mellett néhány komoly elméleti hiba is van bennük. Válaszomban éppen ezekkel a hibáikkal szándékozom foglalkozni. 1. A szocializmus gazdasági törvényei jellegének kérdései Szanyina és Venzser elvtársak azt állítják, hogy „csak az anyagi termeléssel foglalkozó szovjet emberek tudatos cselekedetei folytán jönnek létre a szocializmus gazdasági törvényei". Ez a tétel teljesen helytelen. Objektíven, rajtunk kívül, az emberek akaratától és tudatától függetlenül léteznek-e a gazdasági fejlődés törvényszerűségei? A marxizmus erre a' kérdésre igenlő választ ad. A marxizmus azt tartja, hogy a szocializmus politikai gazdaságtanának törvényei a rajtunk kivül létező objektív törvényszerűségek visszatükröződései az emberek fej élben. Szanyima és Venzser elvtársak formulája azonban erre a kérdésre tagadóan válaszol. Ez azt jelenti, hogy ezek az elvtársak annak a helytelen elméletnek az álláspontjára helyezkednek, amely azt állítja, hogy a gazdasági fejlődés törvényeit a szocializmusban a társadalom vezető szervei „teremtik", „átalakítják". Más szóval: szakítanak a marxizmussal és a szubjektív Idealizmus útjára lépnek. Az emberek természetesen felfedezhetik, megismerhetik tzeket az objektív törvényszerűségeket és rájuk támaszkodva felhasználhatják őket a társadalom érdekében. De sem „teremteni", sem „átalakítani" neon tudják őket. Tegyük fel hogy egy pillanatra annak a helytelen elméletnek az álláspontjára helyezkedtünk, amely tagadja azt, hogy a szocializmus idején a gazdasági életben objektív törvényszerűségek vannak és azt hirdeti, hogy gazdasági törvényeket lehet „teremteni", lehet „átalakítani". Mire vezetne ez? Ez arra vezetne, hogy a káosz és a véletlen birodalmába kerülnénk, szolgai függőségbe jutnánk ezektől a véletlenektől, megfosztanánk magunkat attól a lehetőségtől, hogy bármit is megértsünk, sőt mi több, még attól a lehetőségtől ls, hogy egyszerűen eligazodjunk a véletleneknek ebben a káoszában. Ez arra vezetne, hogy felszámolnók a politikai gazdaságtant, mint tudományt, mert a tudomány nem élhet és nem fejlődhet az objektív törvényszerűségek elismerése nélkül, e törvényszerűségek tanulmányozása nélkül. Ha pedig felszámolnék a tudományt, megfosztanánk magunkat annak a lehetőségétől, hogy előre lássuk az események menetét országunk gazdasági életében, vagyis megfosztanók magunkat attól a lehetőségtől, hogy akárcsak a legelemibb gazdasági vezetést is megszervezzük. Végső fokon olyan „gazdasági"' kalandorom önkényének hatalmába kerülnénk, akik készek „megsemmisíteni" a gazdasági fejlődés törvényeit és új törvényeket „teremteni" az objektív törvényszerűségek megértése és számbavétele nélkül. Mindenki ismeri az e kérdéssel kapcsolatos marxista álláspont klasszikus megfogalmazását, ame. lýet Engels adott „Anti-Diihring"jében: „A társadalom hatóerői mindaddig, amíg fel nem ismerjük őket és nem számolunk velük, ugyanúgy hatnak, mint a természeti erők: Következtetések: 1. Jarosenko elvtársnak a vita vezetői ellen emelt panasza alaptalan, minthogy a vita vezetői, mint marxisták, összefoglaló okmányaikban nem juttathatták kifejezésre Jarosenko elvtárs nem-marxista „álláspontját"; vakon, erőszakosan, pusztítóan. Mihelyt azonban megismertük őket, megértettük működésüket, irányukat, hatásaikat, már csak tőlünk függ, hogy akaratunknak mindinkább alávessük őket, hogy segítségükkel elérjük céljainkat. És különösen érvényes ez a mai hatalmas termelőerőkre. Amíg makacsul vonakodunk attól, hogy megértsük természetüket és jellegüket — se megértés ellen kapálódzik a tőkés termelési mód, s kapálódznak védelmezői — mindaddig ezek az erők velünk dacolva és ellenünkre fejtik ki hatásukat, mindaddig ők uralkodnak rajtunk, amint ezt részletesen kifejtettük. De mihelyt megértettük természetüket, a szövetkezett termelők kezében démoni uralkodókból engedelmes szolgákká változtathatók. A különbség ugyanaz, mint a vihar villámában lévő elektromosság romboló hatalma s a távíró és az ívlámpa megfékezett elektromossága, vagy a tűzvész és az ember szolgálatában működő tűz' közötti különbség. A mai termelőerőknek végre megismert természetük szerinti ily kezelésével a társadalmi termelési anarchia helyébe a termelésnek az összesség és minden egyes ember szükségleteinek megfelelő tervszerű társadalmi szabályozása lép. Ezzel a tőkés kisajátító módot, melyben a termék elő-' szőr a termelőt, azután azonban a kisajátítót is leigázza, felváltja a termékeknek magában a modern termelési eszközök természetében gyökerező elsajátítási módja, egyfelől közvetlen társadalmi elsajátí. tás, mint a termelés fenntartásának és kibővítésének eszköze, másfelől közvetlen egyéni elsajátítás, mint a létfenntartás és élvezet eszköze". 2. A kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését célzó intézkedések kérdése i i Milyen rendszabályok szükségesek ahhoz, hogy a kolhoztulajdont, amely természetesen nem össznépi tulajdon, felemeljük az össznépi „nemzeti" tulajdon színvonalára? Egyes elvtársak azt hiszik, hogy egyszerűen államosítani kell a kolhoztulajdont, össznépi tulajdonná kell nyilvánítani ugyanúgy, mint ahogy annakidején a tőkés tulajdonnal tettük. Ez a javaslat teljesen helytelen és feltétlenül elfogadhatatlan. A kolhoztulajdon szocialista tulajdon és ezért semmikép sem bánhatunk vele úgy, mint a tőkés tulajdonnal, Abból, hogy a kolhoztulajdon nem össznépi tulajdon, semmiesetre sem következik, hogy a kóUioztulajdon nem szocialista tulajdon. Ezek az elvtársak azt feltételezik, hogy egyes személyek és csoport tulajdonának az állam tulajdonába való átadása, az államosítás egyetlen vagy legalább is legjobb formája. Ez nem igaz. A valóságiban az állam tulajdonába való átadás az államosításnak nem egyedüli, sőt még csak nem is a legjobb formája, hanem az államosítás elsődleges formája, amint azt Engels az „AntiDühring"-ben helyesen megállapítja. Kétségtelen, hogy amíg létezik állam, az állam tulajdonába való átadás az államosítás légérthetöbb elsődleges formája. Állam azonban nem lesz örökkön-örökké. Amikor a szocializmus hatóköre kiterjed a világ országainak többségéré az állam el fog halni és ezzel kapcsolatban természetesen elesik az a kérdés, hogy egyes személyek és csoportok vagyonát az állam tulajdonába adják át. Az állam elhal, a társadalom pedig megmarad. Következésképpen az össznépi tulajdon örököse már nem az állam lesz, amely elhal, hanem maga a társadalom, amelyet központi vezető gazdasági szerve képvisel. 2. Jarosenko elvtársnak az a kérése, hogy bízzák meg a szocializmus politikai gazdaságtanának megírásával, nem tekinthető komolynak, már csak azért sem, mert dől belőle t a nagyzolás. 1952 május 22. J. Sztálin Mit kell ebben az esetben tenni annak érdekében, hógy a kolhoztulajdont felemeljük aí össznépi tulaj, don színvonalára? A kolhoztulajdon színvonalának ilyen emelést célzó alapvető intézkedésként Szanyina és Venzser elvtársak a következőket javasolják: adjuk el a kolhozoknak a gépes traktorállomásokor. összpontosí. tott legfontosabb munkaeszközöket, mentesítsük ilymódon az államot a mezőgazdasági beruházásoktól és érjük el azt, hogy maguk a kolhozok viseljék a felelősséget a gép. és traktorállomások fenntartásáért és fejlesztéséért. Azt mondják: Helytelen lenne feltételezni, hogy a kolhozberuházásoknak főként a kolhozfalu kulturális szükségleteit kell Bzolgálniok s hogy mezőgazdasági termelés szükségleteit szolgáló beruházások zömét továbbra is az államnak kell eszközölnie. Nem len. ne-e helyesebb magszabadi tani az államot ettől a tehertől, minthogy a kolhozok teljes mértékben képesek arra, hogy ezt a terhet egészében magukra vállalják. Az állam, ra éppen elég beruházás hárul abból a célból, hogy az országban megteremtse a közszükségleti cikkek bőségét. i A javaslat szerzői e javaslat indoktlására több érvet sorakoztatnak fel. Először. A javaslat szerzői Sztálinnak azokra a szavaira hivatkozva, hogy termelőeszközöket még kolhozoknak sem adnak el, kétségbevonják Sztálinnak ezt a tételét és kijelentik, hogy az állam mégis ad el termelési eszközöket a kolhozok, nak, olyan termelési eszközöket, mint a kasza és sarló, a kismotor és más kis felszerelési tárgyak. Azt tartják, hogy ha ilyen termelőeszközöket ad el az állam a kolhozoknak, akkor minden más olyan termelőeszközt is eladhatna a kolho. zoknak, mint amilyenek a gép- és traktorállomások gépei. Ez az érv tarthatatlan. Az állam persze ad el kolhozoknak kis felszerelési tárgyakat, mint ahogy azt a mezőgazdasági artyelminta alapszabályzata és az alkotmány leszögezi. De vájjon egy kalap alá vehetők a a kis felszerelési tárgyak és az olyan alapvető mezőgazdasági termelési eszközök, mint a gép. és traktorállomások gépei, vagy mondjuk a föld, amely szintén a mezőgazdaság egyik alapvető termelési eszköze. Vüágos, hogy nem. Azért nem, mert a kis felszerelési tárgyak se milyen mértékben sem döntik el a kolhoztermelés sorsát, az olyan termelési eszközök pedig, mint a gép- és traktorállomások gépei és a föld, a mai viszonyok között teljes mértékben eldöntik a mezőgazdaság sorsát. Könnyű megérteni, hogy amikor Sztálin arról beszélt, hogy termelési eszközöket nem adnak el a kolhozoknak, nem kis felszerelési tárgyakra, hanem a mezőgazdasági termelés alapvető eszközeire: a gép- és traktorállomások gépeire, a földre gondolt. A javaslat szerzői játszanak a „termelési eszközök" kifejezéssel és összekevernek két különböző dolgot és nem veszik észre, hogy bakot lőnek. Másodszor, Szanyina és Venzser elvtársak a továbbiakban arra hivatkoznak, hogy 1929 végén és 1930 elején a tömeges kolhozmozgalom kezdeti időszakában az SzK(b)P Központi Bizottsága maga foglalt állást amellett, hogy a gép- és traktorállomásokat át kell adni a kolhozok tulajdonába, azt követelve, hogy a kolhozok három év alatt kiegyenlítsék a gép- és traktorállomások árát. Azt tartják, hogy ha ez a dolog annakidején a kolhozok „szegénysége miatt" meg is bukott, most, amikor a kolhozok meggazdagodtak, vissza lehetne térni ehhez a politikához, el lehetne adni a kolhozoknak a gép- és traktorállomásokat. t Ez az érv szintén tarthatatlan. Az SzK(b)P Központi Bizottsága 1930 eiején valóban határozatot hozott arról, hogy a gép- és traktorállomásokat el kell adni a kolhozoknak. Ezt a határozatot az élenjáró kolhozparasztok egy csoportjának ja vaslatára kísérletképpen, próbaképpen hoztuk azzal, hogy legközelebb visszatérnek erre a kérdésre és- ismét megvizsgálják. De mindjárt az első vizsgálatnál megmutatkozott e határozat célszerütlensége és néhány hónap múlva, 1930 végén a határozatot érvénytelenítették. A kolhozmozgalomnak és a kolhozépítés fejlődésének további erősödése végérvényesen meggyőzte mind a kolhozparasztokat, mind a vezető funkcionáriusokat arról, hogy az alapvető mezőgazdasági munkaeszközök összpontosítása az állam kezében, a gép- és traktorállomások kezében, az egyetlen eszköz a kolhoztermelés gyorsütemű fejlődésének biztosítására. Valamennyiünket örömmel tölt el országunk mezőgazdasági termelésének óriási arányú növekedése, a gabonatermelés, a gyapot-, len-, cukorrépa-termelés stb. növekedése. Mi e növekedés forrása? E növekedés forrása a korszerű technika, a nagyszámú korszerű gép, amely mindezeket a termelési ágakat ellátja. A dolog lényege itt nemcsak általában a technika, hanem az, hogy a technika nem vesztegelhet egyhelyben, állandóan tökéletesednie kell, hogy a régi technikát ki kell vonni a használatból és fel kell váltani az újjal, az újat pedig — a legújabbbal. Enélkül elképzelhetetlen szocialista földművelésünk előrehaladása, elképzelhetetlenek a magas terméseredmények, a mezőgazdasági termékek bősége. De mit jelent az, ha a kerekes traktorok százezreit kivonjuk a használatból és lánctalpas traktorokkal váltjuk fel, mit jelent az, ha az elavult kombájnok tízezreit újakkal helyettesítjük, új gépeket alkotunk, mondjuk, az ipari növények termesztéséhez? Ez azt jelpiti, hogy milliárdos kiadásokba verjük magunkat, amelyeket csak 6—8 év múlva térülnek meg. Elbírják-e kolhozaink ezeket a költségeket, még ha milliomos-kolhozok is? Nem, mivel nem vállalhatnak milliárdos költségeket, amelyek csak 6—8 év múlva térülhetnek meg. Ezeket a költségeket csak az állam vállalhatja magára, mivel az állam és csakis az állam képes magáravállalni a régi gépek kivonásával és újakkal való felváltásával kapcsolatos veszteségeket, mivel az állam és csakis az állam képes elviselni ezeket a veszteségeket 6—8 éven át, míg ennek az időinek a lejártával meg nem térülnek a kiadások. Mit jelent ezek után, ha azt követelik, hogy a gép- és traktorállomásokat adjuk el a kolhozoknak? Ez azt jelenti, hogy nagy kiadásokba verjük és tönkretesszük a kolhozokat, aláássuk a mezőgazda, ság gépesítését, csökkentjük a kolhoztermelés ütemét. Ebből az a következtetés, hogy amikor Szanyina és Venzser elvtársak azt ajánlják, hogy a gép. ós traktorállomásokat adják el a kolhozoknak, egy lépést ttesznek vissza az elmaradottság felé és megkísérlik visszaforgatni a történelem ke. rekét. Tegyük fel egy pillanatra, hogy elfogadtuk Szanyina és Venzser elvtársak javaslatát és megkezdtük eladni a kolhozoknak az alapvető munkaeszközöket, a gép- és traktor, állomásokat. Mi adódnék ebből? Ebből először is az adódnék, hogy a kolhozok a legtöbb munkaeszközök tulajdonosaivá válnának, vagyis kizárólagos helyzetbe kerülnének, olyan helyzetbe, amilyenben országunkban egyetlen vállalat sincs,. mivel, mint ismeretes, államosított vállalataink nem tulajdonosai a munkaeszköznek. Mivel lehetne megindokolni a kolhozok e kizárólagos helyzetét, a haladás, az előbbrejutás milyen szempontjaival? Mondhatjuk-e, hogy az ilyen helyzet előmozdítaná a kolhoztulajdon felemelését az össznépi tulajdon színvonalára, hogy meggyorsítaná társadalmunknak a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetét? Nem lesz-e helyesebb, ha azt mond. juk, hogy az ilyen helyzet csak növelné a távolságot a kolhoztulajdon éf az össznépi tulajdon között és nem a kommunizmushoz való közeledésre, hanem ellenkezőleg, a tőle való távolodásra vezetne? Másodszor, ennek az lenne a következménye, hogy bővülne az áru. forgalom hatóköre, mivel a mezőgazdasági munkaeszközök kolosszá. lis mennyisége kerülne az áruforgalom körébe. Hogyan gondolják Szanyina és Venzser elvtársak: előmozdíthatja-e az áruforgalom hatókörének bővülése előrehaladásunkat a kommunizmus felé? Nem lesz-e he. lyesebb, ha azt mondjuk, hogy ez csak gátolhatja előrehaladásunkat a kommunizmus felé? Szanyina éa , Venzser elvtársak legfőbb hibája az, hogy néni értik meg, mi az áruforgalom szerepe és jelentősége a szocializmusban, nem értik meg, hogy az áruforgalom összeegyeztethetetlen a szocializmus, ból a kommunizmusba való átmenet perspektívájával. Nyilván azt gondolják, hogy áruforgalom mellett is át lehet térni a szocializmusról a kommunizmusra, hogy az áruforgalom ennek nem állhat az útjában. Ez a marxizmus meg nem értéséből származó óriási tévedés. Engels, Dühringnek az áruforgalom viszonyai közepette működő „gazdasági kommunáját" bírálva „Anti-Dühring"-jében meggyőzően bebizonyította, hogy az áruforgalom fennállásának Dühring úgynevezett „gazdasági kommunáit" szükségszerűen el kell vezetnie a kapitalizmus újjászületéséhez. Látható, hogy; Szanyina és Venzser elvtársak ezzel nem értenek egyet. Annál roszszabb rájuk nézve. Mi marxisták viszont abból az ismert marxista tételből indulunk ki, hogy az áttérés a szocializmusról a kommunizmusra és a termékek szükségletek szerinti elosztásának kommunista elve kizár mindennemű áruforgalmat, tehát kizárja a termékek áruvá válását, s egyszersmind értékké válásukat is. így áll a dolog Szanyina és Venzser elvtársak javaslatával és érveivel. Végre is mit kell hát tennünk, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emeljük? A kolhoz sajátszerű üzem. A kolhoz olyan földön dolgozik éa olyan földet művei meg, amely már régóta nem kolhoztulajdon, hanem össz. népi tulajdon. Tehát a kolhoz nem tulajdonosa az általa, megművelt földnek. Továbbá. A kolhoz olyan fő munkaeszközökkel dolgozik, amelyek nem kolhoztulajdonban, hanem össznépi tulajdonban vannak. Tehát a kolhoz nem tulajdonosa a munkaeszközöknek. Továbbá. A kolhoz szövetkezeti üzem, tagjainak munkáját veszi igénybe és a jövedelmet a tagok között munkaegységek alapján osztja el, ugyanakkor azonban a kolhoznak saját vetőmagja van, amelj; Válasz A. V. Szanyina és V. G. Venzser elvtársaknak