Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-06 / 237/a. szám, hétfő

1952 október 6 UJSZ0 7 1. V. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban maxista materialista dialektika egyik fő eleme. Ezt ma tudja min, denki, aki csak valamit is konyít a marxizmushoz. De úgylátszik, nem tudja Jarosenkc elvtárs. Másodszor, nem igaz, hogy a termelési, vagyis a gazdasági viszonyok önálló szerepe eltűnik a szo-, cializmusban, hogy a termelési viszonyokat elnyelik a termelőerők, hogy a szocializmusban a társadalmi termelés a termelőerők megszervezésére korlátozódik. A marxizmus a társadalmi termelést egyetlen egésznek tekinti, amelynek két egymástól elválaszthatatlan oldala van: a társadalom termelőerői (a társadalom viszonya a természeti erőkhöz, amelyekkel harcolva meg szerzi a szükséges anyagi javakat) és a termelési viszonyok (az emberek egymáshoz való viszonya a ter melési folyamatban). Ez a társadalmi termelés két különbözö oldala, bár egymással elválaszthatatlan kapcsolatban vannak. És éppen azért, mert ezek a társadalmi termelés különböző oldalát alkotják, hat hatnak egymásra. Aki azt állítja, hogy ezek közül az oldalak közül az egyik elnyelheti és alkotó részé vé változtathatja a másikat, az igen nagy vétket követ el a marxizmus ellen. Marx ezt mondja: ,,A termelésben az emberek nemcsak a természetre hatnak, hanem egymásra is. Csak ügy termelnek, hogy meghatározott módon együttműködnek és tevékenységeiket kicserélik egymással. Hogy termelhessenek, meghatározott vonatkozásokba és viszonyokba lépnek egymással és behatásuk a természetre, termelésük csak ezek között a társadalmi vonatkozások és viszonyok között folyik le". Következésképpen a társadalmi termelésnek két oldala van, amelyek. bármennyire is elválaszthatatlan kapcsolatban vannak egymás, sal. mégis a különbözö viszonyok két kategóriáját tükrözik: az embereknek a természethez való viszonyát (termelőerők) és az emberek egymáshoz való viszonyát a termelési folyamatban (termelési viszonyok). Társadalmi termelés csak akkor van, ha megvan a termelés mindkét oldala, akár a szocialista rendszerről van szó, akár más társadalmi alakulatokról. Jarosenko elvtárs nyilván nem teljesen ért egyet Marxszal. Azt tartja, hogy Marxnak ez a tétele nem alkalmazható a szocialista rendszerre. Éppen ezért a szocializmus po litikai gazdaságtanának problémáját a termelőerők észszerű megszervezésének feladatára korlátozza, elvetve a termelési, gazdasági viszonyokat és elszakítva tőlük a termelőerőket. Jarosenko elvtársnál tehát a marxista politikai gazdaságtan helyett olyasvalamit találunk, ami Bogdanov „egyetemes szervezési tudományá"-hoz hasonlít. Jarosenko elvtárs tehát átveszi azt a helyes gondolatot, hogy a termelőerők a legmozgékonyabb és legforradalmibb erői a teremlésnek, de ezt a gondolatot a képtelenségig viszi, tagadja, hogy a termelési, gazdasági viszonyoknak a szocializmusban bármilyen szerepük volna és az erőteljes társadalmi termelés helyett nála egyoldalú és sivár termelési technológiát találunk, olyasmit, mint a Buharin-féle ..társadalmi-szervezési technikához" hasonlít. Marx ezt mondja: „Életük társadalmi termelésében (vagyis az emberek életéhez szükséges anyagi javak termelésében) az emberek meghatározott, szükségszerű, saját akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek egymással, amelyeit anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen a jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg". Ez azt jelenti, hogy minden társadalmi alakulatnak, így a szocialista társadalomnak is megvan a ma. ga gazdasági alapja, amely az emberek termelési viszonyainak összességéből áll. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet Jarosenko elvtársnál a szocialista rendszer gazdasági alapjával. Mint ismeretes, Jarosenko elvtárs már felszámolta a szocia. •m\'js termelési viszonyait, mint többé.kevésbbé önálló területet, azt a keveset pedig, ami megmaradt belő. lük, belefoglalta a termelőerők megszervezésébe. Felmerül a kérdés, hogy vane a szocialista rendszernek sa. ját gazdasági alapja, Nyilvánvaló, hogy amennyiben a szocializmusban a termelési viszonyok, mint többékevésbbé cnálló érők, eltűntek, a szocialista rendszernek nincsen saját gazdasági alapja. Következésképpen: szocialista rendszer saját gazdasági alap nél. kül. Nagyon mulatságos ,.. Lehetséges-e általában társadalmi rendszer anélkül, hogy saját gazdasági alapja volna? Jarosenko elvtárs nyilván azon a véleményen van, hogy lehetséges. A marxizmus viszont azon a véleményen van, hogy, ilyen társadalmi rendszerek nincsenek a világon. Nem igaz végül az, hogy a kommunizmus a termelőerők észszerű megszervezése, hogy a termelőerők észszerű megszervezése kimeríti a kommunista rendszer lényegét, hogy csak észszerűen kell megszervezni a termelőerőket és különösebb nehézség nélkül át lehet térni a kommunizmusra. Irodalmunkban más meghatározása, más formulája van a kommunizmusnak, mégpedig a lenini formula: „A kommunizmus = szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása". Jarosenko elvtársnak, úgylátszik, nem tetszik a lenini megfogalmazás és sajátgyártmányú megfogalmazásával váltja fel: „A kommunizmus = a terme, lőerők legmagasabbrendü tudományos megszervezése a társadalmi termelésben". Először is, senki előtt sem ismeretes, hogy mi is a termelőerőknek ez a Jarosenko elvtárs által reklámozott „legmagasabbrendü tudományos" /agy „észszerű" megszervezése, mi ennek konkrét tartalma, Jarosenko elvtárs tucatszámra ismétli ezt a misztikus megfogalmazást a plenáris, a szakosztályi vitá. kon mondott beszédeiben, a Politikai Iroda tagjaihoz intézett levelében, de sehol egyetlen szóval aem próbálja megmagyarázni, hogy tulajdonképpen hogyan is kell értelmezni a termelőerők „észszerű megszer. vezését", amely állítólag kimeríti a kommunista rendszer lényegét. Másodszor, ha már választani kell a két formula között, akkor nem az egyedül helyes lenini formulát kell elvetni, hanem a Jarosenko elvtárs úgyneveze**' formuláját, amely nyilvánvalóan mondvacsinált és nem marxista formula és az „egyetemes szervező tudomány" Bogdanov-féle fegyvertárából származik. Jarosenko elvtárs azt hiszi, hogy csak el kell érni a termelőerők észszerű megszervezését és máris meg. kapjuk a termékbőséget, máris átmehetünk a kommunizmusba, a „mindenkinek munkája szerint" formuláról áttérhetünk a .,mindenkinek szükségletei szerint" formulára. Ez nagy eltévelyedés, amely leleplezi a szocializmus gazdasági fejlődéstörvényeinek teljes megnemértését. Ja. rosenko elvtárs túlságosan egyszerűen. gyermekes módon egyszerűen képzeli el a szocializmusról a kommunizmusra való áttérés feltételeit. Jarosenko elvtárs nem érti, hogy ha olyan gazdasági tényeket, mint a kolhozc

sop

r ľ-ttula

j

d o n. az áruforgalom sfcb. érvényben hagyunk, nem érhető el sem az a termékböség, amely a társadalom minden szükség, letiéť képes fediezni sem pedig az térnénk a „mindenkinek szükségle. tei szerint" formulára. Jarosenko elvtárs nem érti, hogy mielőtt áttérnének a „mindenkinek szükségletei szerint" formulára, előbb meg kell járni a társadalom gazdasági és kulturális átnevelésének több szakaszát, amelyek folyamán a munka létfenntartási eszközből a társadalom szemében legfőbb szükségletté, a társadalmi tulajdon pedig a társadalom fennállásának megingathatatlan és sérthetetlen alapjává vá. lik. Ahhoz, hogy a kommunizmusra való tényleges, nem pedig csak kije. lentéseken alapuló áttérést előkészíthessük, legaiabb is három alapvető előfeltételt kell megteremteni: 1. Először is tartósan biztosítani kell nem a termelőerők mesebeli „észszerű megszervezését", hanem az egész társadalmi termelés szakadatlan növekedését — elsősorban növelve a termelési eszközök termelését. A termelési eszközök ter: melésének elsősorban történő növelésére nemcsak azért van szükség, mert annak kell felszereléssel ellátnia mind eaját üzemeit, mind pedig a népgazdaság valamennyi többi ágának üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalában lehetetlen a bővített újratermelés meg. valósítása. 2. Másodszor az szükséges, hogy a kolhozok és következésképpen az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott Tokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára, az áruforgalmat pedig szintién fokozatos átmenetek útján a termékcsere rendszerével váltsuk fel, hogy a központi hitalom vagy valamely más társadalmi gazdasági központ a társadalom érdekében átfoghassa a társadalmi termelés összes termé, két. Jarosenko elvtárs tévőd, midőn azt állítja, hogy a szocializmusban semmiféle ellentmondás sincs a a termelési viszonyok és a társadalom termelőerői között. Mai terme, lési viszonyaink persze abban a szakaszban vannak, amikor teljes összhangban vannak a termelőerők növekedésével és azokat hétmérföldes léptekkel viszik előre. Helytelen volna azonban ebbe belenyugodni és azt gondolni, hogy termelőerőink és termelési viszonyaink között nincs semmiféle ellentmondás. Ellentmon. dások feltétlenül vannak és lesznek minthogy a termelési viszonyok fejlődése elmarad és el is fog maradni a termelőerők fejlődésétől. A vezetőszervek helyes politikája esetén azonban ezek az ellentmondások nem válhatnak ellentétté, és a dolog itt nem válhat a termelési viszonyok és a társadalom termelőerői közti konfliktussá. Más az, ha helytelen politikát fogunk folytatni, olyat például, amilyent Jarosenko elvtárs ajánl. Ebben az esetben a konfliktus elkerülhetetlen lesz és termelési viszonyaink a termelőerők további fejlődésének igen komoly fékjévé válhatnak. Ezért a vezetöszerveknek az a feladatuk, hogy idejekorán felfigyeljenek a növekvő ellentmondásokra és idejében Intézkedéseket tegyenek azok leküzdésére a termelési viszonyoknak a termelőerők növekedéséhez való alkalmazása útján. , Ez mindenekelőtt olyan gazdasági jelenségekre vonatkozik, mint a a kolhoz csoport-tulajdon, az áruforgalom. Ezeket a jelenségeket ezidőBzerint természetesen sikerrel használjuk fel a szocialista gazdaság fejlesztésére és ezek a jelenségek kétségtelenül hasznára vannak társadalmunknak. Kétségtelen, hogy a közeljövőben is hasznosak lesznek. Megbocsáthatatlan vakság volna azönban, ha nem látnánk, hogy ezek a jelenségek ugyanakkor már most is fékezni kezdik termelőerőink erő. teljes fejlődését, mivel ezek a'kadá. lyozzák az állami tervezést abban, hogy az egész népgazdaságot. Í?Blönösen a mezőgazdaságot teljesen átfogja. Nem lehet kétséges, hogy minél továibb haladunk, ezek a jelenségek annál jobban fogják fékez, ni országunk termelőerőinek további növekedését. A feladat tehát az, hogy a kolhoztulajdonnak össznépi tulajdonná való fokozatos átváltoztatásával és az áruforgalom helyett a termékcserének ugyancsak fokozatosan történő bevezetésével felszámoljuk ezeket az ellentmondásokat, 3. Harmadszor, szükséges, hogy elérjük a társadalom olyan kultúrális fejlődését, amely biztosítja a társadalom minden tagjának fizikai és szellemi képességeik mindenoldalú fejlesztését, hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhesse, nek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhassanak foglalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész életükre egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva. Mi szükséges ehhez ? Helytelen lenne azt gondolni, hogy a munka mai helyzetének komoly megváltoztatása nélkül elérhető a társadalom tagjainak ilyen komoly kultúráiig fejlődése. Ehhez mindenekelőtt legalább is hat, majd öt órára kell csökkenteni a munkanapot. Erre azért van szükség, hogya társadalom tagjai megkapják a mindenoldalú képzettség megszerzéséhez szükséges elegendő szabadidőt. E célból továbbá be kell vezetni az általános és kötelező politechnikai oktatást, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a társadalom tagjai szabadon választhassák meg foglalkozásukat és ne legyenek egész életükre egy bizonyos foglalkozásához láncolva. Szükséges továbbá ehhez a lakásviszonyok gyökeres megjavítása, a munkások és alkalmazottak reálberének felemelése legalább kétszeresére, ha nem még ifegyobb arányú emelése, mind a pénzbeli fizetés közvetlen emelése, mind pedfg — különösen — a közszükségleti cikkek árának to. vábbi rendszeres csökkentése útján Ezek a kommunizmusba való átmenet előkészítésének fő feltételei. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet remé nl, hogy a munka a társadalom tagjainak szemében teherböl a „legfőbb létszükségletté" ala-. kul majd át (Marx), hogy ,,a munka a nehéz teherböl élvezetté válik" (Engels), hogy a társadalmi tulajdont a társadalom minden tagja a társadalom létezése megingathatatlan és sérthetetlen alapjának "fogja tekinteni. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet áttérni a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" szocialista formuláról a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" kommunista formulára. Radikális átmenet lesz ez az egyik gazdaságból, a szocializmus gazdaságából — a másik, magasabbrendű gazdaságba, a kommunizmus gazdaságábaAmint látható, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet nem olyan egyszerű, ahogy Jarosenko elvtárs képzeli. Aki ezt az igen komoly gazdasági változásokat igénylő bonyolult és sokrétű dolgot „a termelőerők észszerű megszervezésére" próbálja leegyszerűsíteni — mint ahogy Jarosenko elvtárs teszi — az bogdanovizmussal cseréli fel a marxizmust. n. Jarosenko elvtárs egyéb hibái 1. Jarosenko elvtárs helytelen álláspontjától kiindulva helytelen következtetéseket von le a politikai gazdaságtan jellegéről és tárgyáról. Jarosenko elvtárs tagadja, hogy egységes politikai gazdaságtan szükséges valamennyi társadalmi alakulat számára, abból indulva ki, hogy minden társadalmi alakulatnak megvannak a maga sajátszerű gazdasága törvényei. Egyáltalán nincs azonban igaza és itt eltér olyan marxistáktól. mint Engels és Lenin. Engels azt mondja, hogy a politikai gazdaságtan „ama feltételek és Teljes összhangban van ezzel a politikai gazdaságtannak az a meghatározása, amelyet a politikai gazdaságtan tankönyvének tervezete ad. Ebben az áll, hogy a politikai gazdaságtan olyan tudomány, amely ta- . nulmányozza: „Az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztásának törvényeit az emberi társadalom különböző fejlődési fokain." Ez .érthető is. A különböző társadalmi alakulatok gazdasági fejlődésükben nemcsak saját specifikus gazdasági törvényeiknek vannak alárendelve. hanem azoknak a gazdasági törvényeknek is, amelyek közösek valamennyi társadalmi alakulat számára, például olyan törvényeiknek, mint a termelőerők és a termelési viszonyok egységének törvénye az egységes társadalmi termelésben, a termelőerők és a termelési viszonyok közötti viszony törvénye valamennyi társadalmi alakulat fejlődé- \ si folyamatában. A társadalmi alakulatok tehát nemcsak el vannak határolva egymástól saját specifikus törvények által, hanem kapcsolatban is állnak egymással a valamennyi alakulatra nézve közös gazdasági törvények révén. Engelsnek teljesen igaza volt, amikor azt mondotta: • . „Ahhoz, hogy a polgári gazdaságtan e bírálatát teljesen keresztül vigyék, nem volt elégséges a termelés, a csere és az elosztás kapitalista formájának ismerete. Az azt megelőző vagy a kevésbbé fejlett országokban mellette még fennálló formákat. legalább fő vonásaikban, szintén meg kellett vizsgálni és öszsze kellett vele hasonlítani" (,,AntiDühriiig"). Nyilvánvaló, hogy itt, ebben a kérdésben Jarosenko elvtára Buharinnal egy véleményen van. Továbbá Jarosenko elvtárs azt állítja, hogy „A szocializmus politikai gazdaságtana" című munkájában ,.a politikai gazdaságtan kategóriáit — az értéket, az árut, ' a pénzt, a hitelt stb.— helyettesítik a termelőerőknek a társadalmi termelésben való észszerű megszervezéséről szóló egészséges okfejtések", hogy következésképpen ennek a politikai gazdaságtannak nem a szocializmus termelési viszonyai a tárgya, hanem „a termelőerők megszer vezése tudományos elméletének, a népgazdaság/- tervezése elméletének stb. kidolgozása és fejlesztése", hogy a termelési viszonyok a szocializmusban elvesztik önálló jelentőségüket, a termelési viszonyokat elnyelik a termelőerők, mint saját alkatelemüket. Még kell mondani, hogy ilyen hajmeresztő zagyvaságot nálunk még nem talált ki egyetlen kibicsaklott „marxista" sem. Hiszen mit jelent a szocializmus politikai gazdaságtana gazdasági, termelési problémák nélkül? Van-e a világom ilyen politikai gazdaságtan ? Mit jelent az, ha a szocializmus politikai gazdaságtanában a gazdasági problémákat a termelőerők megszervezésének problémáival cserélik fel? Azt jelenti, hogy felszámolják a szocializmus politikai gazdaságtanát. Jarosenko elvtárs éppen így jár el — felszámolja a szocializmus politikai gazdaságtanát. Itt teljesen csatlakozik Buharinhoz, Buharin azt mondta, hogy a kapitalizmus megszűnésével meg kell szűnnie a politikai gazdaságtannak is. Jarosenko elvtárs ezt nem. mondja, de ezt teszi. formák tudománya, melyek között felszámolva a szoci

a,

izmu

s politikai a különféle emberi társadalmak termeltek és cseréltek és amelyek között a termékeket ennek megfelelően mindenkor elosztották" („AntiDühring"). Következésképpen, a politikai gazdaságtan nem egyvalamilyen társadalmi alakulat, hanem a különböző társada)«ni alakulatok gazdasági fejlődésének törvényeit tanulmányozza. / Mint ismeretes. Lenin ezzel maradéktalanul egyetért. Lenin Buharinnak „Az átmeneti időszak gazdasága" című könyvével kapcsolatos bíráló megjegyzéseiben azt mondotta, hogy Buharinnak nincs igaza, amikor a politikai gazdaságtan hatáskörét az árutermelésre és mindenekelőtt a kapitalista termelésre korlátozza és kijelentette ezzel kapcsolatban. hogy Buharin itt „egy lépést tesz visszafelé Engelshez képest". gazdaságtanát. Igaz ugyan, hogy ugyanekkor azt a látszatot kelti, mintha nem értene teljesen egyet ^ Buharinnal, de ez ravaszság, mégpedig eléggé olcsó ravaszság. Valójában azt teszi, amit Buharin hirdetett és ami ellen Lenin síkraszállt. Jarosenko elvtárs Buharin nyomdokaiban halad. Továbbá. Jarosenko elvtárs a szocializmus politikai gazdaságtanának problémáit a termelőerők észszerű megszervezésének problémáira, a népgazdaság tervezésének stb. problémáira vezeti vissza. De mélységesen téved. A termelöterök észszerű megszervezésének, a aépgazdar ság tervezésének stb. problémái nem a politikai gazdaságtan tárgya, hanem a vezetöszervek gazdasági politikájának tárgya Két különböző terület ez és ezeket nem szabad ösz-