Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-05 / 237. szám, vasárnap

6 tyl $20 1952 október 5 A színházi és dramaturgiai tanács feJhívása a színházi dolgozókhoz az SzK(b)P XIX. kongresszusa és a Nagy Októberi SzociaJista Fórra*talom 35. évíordulója alkalmából A színházi és dramaturgiai tanács az SzK(b)P XIX. kongresszusa és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 35. évfordulója tiszteletére felhívást intézett a színházi dolgo zókhoz, amely többek közt így szjl „Azzal a felhívással fordulunk egész köztársaságunk színházi dol. gozóihoz, hogy manifesztálják a Csehszlovák-szovjet barátság hó­napjában egész színművészetünk­kel nemzeteinknek a nagy Szovjet­unió iránti megbonthatatlan barát ságát. Válasszuk kj a Csehszlovák szov­jet barátság hónapjának idejére müsorkészletünk legjobb előadásait, amelyek kifejelik harci elszántsá­gunkat a béke megvédéséért és hí­ven tükrözik szeretetünket a Szov­jetunió iránt; Adjuk b^le legjobb erőnket és lelkesedésünket az ün­nepi esték műsorába! Nyilvánítsuk a Szovjetunió iránti szeretetünket értékes kötelezettségvállalásokkal és forduljunk azokkal a szocializ­mus építkezései, valamint dolgozó népünk élete felé! Legyenek szín házaink is díszes és ünnepélyes em­lékeztetők az emberiség történel­mének dicső eseményeire! Színhá­zaink legjobb és legkedveltebb mű­vészei! Gyújtsátok lángra forró űd VÖZ1Ö»szavaitokkal és jókívánságai­tokkal az ünnepi előadások előtt az egybegyűlt közönséget! Az a szándékunk, hogy a szovjet péliát kövessük, azonban nemcsak szép és ünnepélyes előadásainkban nyilvánuljon ez meg, hanem egész mindennapi munkánkban! A szov­jet színház példás tanítványai es követői csak akkor leszünk, ha bát_ ran ragaszkodunk az alapelvekhez, amelyekre a szovjet színházat épí­tették és a gyakorlatban is meg­valósítjuk őket. A szovjet színház minden erejét a népnek, a dolgozók kommunista nevelésének szentelte. Váljunk, mint szovjet elvtársaink, a nép valódi nevelőivé, amint arra bennünket J. K. Tyll, vaiamint a klasszikusok és K. Sz. Sztamszlav­szkij halhatatlan műve tanítanak. Legyünk a sztálini korszakhoz mél tó emberek, alakítsunk minden nap egyaránt gondos, igaz, eszmeileg es művészi szempontból is magasszín­vonalú, harcos előadásokat". Ünnepi ülést tartottak Pozsonyban a tudományos dolgozók az SzK(b)P XIX. kongresszusa tiszteletére Szlovákia tudományos dolgozói, a főiskolák és az összes tudományos intézmények dolgozói összejöttek csütörtökön, október 2-án a pozso­nyi Szlovák Egyetem feldíszített aulájában, hogy mint egész dolgozó népünk, ők is lerójják tiszteletüket Lenin és Sztálin pártjának történel­mi XIX. kongresszusa és az egész szovjet nép iránt. Az ünnepi ülésen résztvett Er­nest Sykora tanár, iskola, tudo­mány. és művészetügyi megbízott, dr. Ludovit Bakos, az SzKp köz­ponti bizottságának dolgozója, dr. Gustáv Pavlovié, az iskola-, tudo­mány. és művészetügyi megbízotti hivatal főiskolai szakosztályánál? elnöke, a főiskolák rektorai, taná­rai, docensei és asszisztensei, a Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Csehszlovák­Szovjet intézet bratislavai tudomá. nyos dolgozói. Az ünnepi ülést a csehszlovák és a szovjet államhimnusszal nyitották meg, majd részletet szavaltak Ma­jakovszkij „Lenin" című költemé­nyéből. Dr. Igor Hrusovszky egye­temi tanárnak, a Szlovák Egyetem rektorának bevezető szavai után dr. Ondrej Pavlik egyetemi tanár mondott ünnepi beszédet. Ezután dr. Michal Chorváth docent, a Szlo­vák Egyetem filozofiai fakultásá­nak prodékánja felolvasta a szlová­kiai tudományos dolgozók üdvözlő levelét, az SzK(b)P Központi Bi­zottságához. A szlovákiai tudomá­nyos dolgozók ünnepi ülését az In­ternacionálé eléneklésével fejezték be. Saját munkás életünket látíuk Ázsájev regényalakjaiban Vitaest a komáromi hajógyárban a „Távol Moszkvától" c. Ázsájev könyvről ,A komáromi hajógyár dolgozói vitaestet rendeztek Ázsájev „Távol Moszkvától" című regényéről. A vá­rosi népkönyvtár kultúrtermében egybegyűltekhez először Körmendi Ferenc elvtárs intézett rövid meg­nyitó beszédet, majd sor került Eg­ri Viktor államdíjas író könyvis­mertetésének felolvasására. Egri Viktor tolmácsolt szavai felidézték a hallgatóság előtt Ázsá­jev regényalakjait és azt a/ szocia­lista munkaszellemet, amely a bol­sevik embertípust általában jellem­zi és amely különösen meggyőzően nyilatkozik meg a távol Moszkvától épülő olajvezeték építöfben. — Váljunk olyan emberekké, akik mindenkor készek eleget tenni új rendünk követelményeinek — szóit Egri Viktor író tanulságképpen le­vont következtetése a regénnyel kapcsolatban. A „Távol Moszkvától" című könyv­nek. Ázsájev jellemábrázoló tehetsé­gének és nem utolsó sorban Egri Viktor könyvismertető tanulmányá­nak hatására a jelenlévő dolgozók saját életüket látták kibontakozni a regényben. Ezt az* érzésüket kifeje­zésre is juttatták hozzászólásaikban a kialakuló élénk vita közben. Bruneller elvtárs, szovjet mérnök, aki azért jött a komáromi hajógyár­ba. hogy a munkásoknak átadja az értékes szovjet munkamódszereket a következőket mondta Ázsájev regé­nyéről: — A könyv olvasóival való beszél­getés során kitűnt, hogy a -saját munkás életüket látják Ázsájev mü­vében. Ez a könyv a szépítés nélkü­li va.óság. Ami a tartalmát illeti, a második világháborúban a Sztálin elvtárs által vezetett gigászi harcot vívó szovjet nép egyetlen nagy kér­désével foglalkozik a szocialista épi­tö munka terén: Győzni, vagy e.veszni! Látjuk a könyvben a hadszintéren és a hadszíntér mögött végzett mun­ka helyes irányítását és a szocialis­ta munkaversenyt. Meggyőződésem, hogy aki a ,.Távol Moszkvától" cí­mű regényt olvasta az beleélte ma­gát a regény szereplőinek életébe és nem fogja soha támogatni a háborús uszítókat. Such András elvtárs megjegyez­te. hogy öt a komszomol ifjúsági szervezet munkája ragadta meg leg­inkább. Számára az volt a Iegérdek­feszítőbb rész, amelyben az ifjúság rádöbbent arra, hogy az építő mun­ka terén nem követheti a maradi munkamódszereket. ígéretet tett a komáromi hajógyár ifjúmunkásai nevében, hogy ők is a komszomol példája nyomán egyre nagyobb len­dülettel és egyre jobb munkával fogják teljesíteni a gottwaldi ötéves tervet. Nemcsics József elvtárs hangsú­lyozta hozzászólásában, hogy Szlo­vákia dolgozóinak is egyre fokozot­tabb ütemben kell bekapcsolódniok a szocialista munkaversenybe és az olajvezeték megépítésén dolgozó szovjet emberek példája nyomán részt kell venniök az újítómozgalom ban. — A regény olvasása után a szov­jet dolgozók tapasztalatait felhasz­nálva jobb és nagyobb munkatelje­sítményre törekszem a jövőben én is, — mondta Palotai Károly elv­társ. — Umara Mahomed példát muta­tó munkájának köszönhetem, hogy a munkaérdemrend tulajdonosa va­gyok, — jelentette ki Urveczky Sán­dor munkarenddel kitüntetett he­gesztő. öt a könyvben szereplő Umara Mahomed, forrasztó, szerepe hatotta meg legjobban. A szovjet forrasztó példáján okulva igyekszik ö is észszerűen, selejtmentesen dol­gozni és ahol csak lehetséges, újí­tást alkalmaz munkájában. Fellegi István, a komáromi szín­ház igazgatója, is bekapcsolódott a vitába. Kiemelte, hogy az Ázsájev regényében megrajzolt szovjet em­berek igyekezete folytán a második világháborúból a Szovjetunió nem­csak győztesen, hanem megerősöd­ve került ki. Szlovák Milán elvtárs elmondta, •hogy a regényből leszűrt szovjet tapasztalatok alapján, miképpen győzött meg két hajószerelő mun­kást a napi 8 órán túli munka szük­ségéről. Szerinte ez is elősegítette, hogy a komáromi hajógyár első ha jóját a tervezett időben átadhatták a Szovjetuniónak. Az Ázsájev „Távol Moszkvától" című regényével kapcsolatos vitaest befejezéseképpen a jelenlévő dolgo­zók lelkesedve ígérték, hogy a szov­jet írók müveit szorgalmasan olvas­sák a jövőben is, mert ez segíti őket továbbra is szocialista jövőnk kiépí­tésében. K. G. Fábry Ferenc elvtárs emlékére A napokban halt meg Rozsnyón Fábry Ferenc elvtárs, a CsKP egyik alapító tagja, munkásosztályunk ki­váló képviselője, az Uj Szó egyik legjobb, legértékesebb és legtapasz­taltabb munkáslevelezöje. Harcos, szép életet élt. Harminc­négy évig dolgozott lent a föld mé­lyében. Ez alatt az idő alatt egy pillanatra sem szűnt meg küzdeni a kizsákmányoló tőkés rendszer el­len. mindig áldozatkészen kivett^ részét a párt akcióiból, ott állt a rozsnyói pártharcosok első soraiban A szilikózis, a kapitalizmus alatt nyomorúságos viszonyok között dol­gozó vájárok betegsége, ölte meg. Kora és ez a betegség okozta, hogy a felszabadulás után már nem tu­dott a bánya mélyén dolgozni. De élete utolsó pillanatáig tudta, hogy életének hosszú harcos évei nem múltak el eredménytelenül. Megérte a felszabadulást, megérte a bányá­szok és hazánk valamennyi dolgozó­jának boldog jelenét és látta a jövő még ragyogóbb távlatait. Erről ö maga, a rozsnyói bányászokhoz in­tézett egyik cikkében Így írt: „Én is szeretnék közöttetek dolgozni, de sem a korom, sem rossz egészségi állapotom ezt nem engedi meg. Csak abban gyönyörködhetem, hogy megélhettem harcunk eredményét, a szabadságot. A szabadságot, ame­lyet a Vörös Hadsereg, Sztálin ka­tonái hoztak meg nekünk". Fábry Ferencnek, a szabadság, a szocializmus harcosának munkájá­ból nem feledkezik meg soha pár­unk. nem feledkeznek meg Cseh­szlovákia magyar dolgozói. Példás élete, harca szerint mi va­lamennyien még lelkesebben végez­zük országépítö munkánkat így em­lékezünk meg a legjobban és a leg­szebben Fábry Ferenc, a párt fá radhatatlan harcosa, emlékéről. Hadseregünk katonái tanuknak népfcnk forradalmi hagyományaiból Nyolc évvel ezelőtt vívta meg Duklánál győzelmes, dicsőséges csa­táját a Szovjet Hadsereg oldalán a csehszlovák hadtest. Ez a csehszlo­vák hadtest Buzulukban, a Szovjet­unióban alakult meg és ha meg akarunk ismerkedni mai néphadse­regünk harcos hagyományaival, fontos tudnunk ennek a megalaku­lásnak körülményeit, a hadtest di csőséges harci útját. Klement Gottwald köztársasági elnökünk tsénit bennünket arra, hogy milyen fontos tanulnunk azokból a történelmi időkből és pil­lanatokból, amikor nemzeteink bát­ran fejezték ki szabadság utáni vágyukat, amikor dicsőséges har­cokat folytattak a kizsákmányoló rendszerek ellen. Ebben a forradal­mi hagyományban látja népünk, if­júságunk, néphadseregünk a nagy­követendő példát, ezekből a hagyo­mányokból tanul hazaszeretetet, az ellenség gyűlöletét. Néphadsere günk tagjai tanulnak a husríta har­cosok forradalmi küzdelmeiből, ta­nulnak az 1848. évi forradalmi meg­mozdulásokból és tanulnak azoknak a katonáknak példájából, akik az első világháború után, amikor a burzsoázia g. Magyar Tanácsköztár­saságra tört, sokhelyütt megtagad­ták az engedelmességet és nem mentek proletártestvéreik ellen. Harcošaink ugyanakkor tanulnak a szovjetunióbeli csehszlovák egység dicsőséges útjából. Már 1942-ben Moszkvában kifej tette Klement Gottwald elvtársunk, hogy a csehszlovák nép meg fogja mutatni, hogy a huszita elődökhöz méltó, hogy követni fogja a huszi­ták jelszavát: „Az ellenségtől ne féljetek, a mennyiséget ne nézzé­tek." És a nép harcolt is a hitle­ri fasizmus ellen. Harcoltak otthon, és harcoltak a Szovjet Hadsereg ol­dalán is. Ezeken a hagyományokon épít ma néphadseregünk. Ebből a harcos múltból merítve fokozza harci és politikai felkészültségét, hogy megőrizze hazánk határait az ellenségtől, • kémektől és szabót ál ók­tól. Néphadseregünk tagjai erőt me­rítenek a marx-leninizmus tanítá sából, a Szovjet Hadsereg tapasz­talatainak mély forrásából és harci elszántságukat növeli az, hogy ol­dalán ott áll a hatalmas Szovjet hadsereg, a nagy Kina és a népi demokráciák hadseregei. Néphadse­regünk tagjai ugyanakkor tudják azt is, hogy a félgyarmati, gyarma­ti népek is harcolnak az imperializ­mus ellen. Látják, hogy az ameri­kai imperialisták hiába próbálják le­törni minden aljas fegyverre! és módszerrel a kis kóreai népköztár­saságot, a kínai önkénteseket, mert az ő oldalukon, a nép oldalán áll az igazság, áll a cél ismerete, a haza­szeretet. És ugyanakkor néphadseregünk tagjai látják azt is, hogy miiyen szoros a kapcsolat köztük és ha­zánk dolgozói között. Az EFSz-ek és az állami birtokok dolgozói lát­ják el néphadseregünket szükségle­ti cikkekkel, gyáraink és üzemeink munkásai adják kezükbe a legjobb fegyvereket, országunk minden munkahelyén a becsületes dolgozók öntudatos, fáradhatatlan munkájuk­kal erősítik hazánkat, erősitik had­seregünket. A burzsoá osztályok maradványai, a. kulákok, a volt gyárosok és földbirtokosok szeret­nék visszaállítani a kapitalizmust. Szeretnék, ha Csehszlovákia máso­dik Jugoszláviává válna. De éberen áll hadseregünk és nemzetbiztonsá­gi szerveink és megakadályozzák a reakció terveit. Nem azért vett részt Szlovákia népe a Szlovák Nemzeti Felkelésben a szovjet par­tizánok odalán a nácik elleni harc­ban, nem azért áldozták fel életü­ket pártunk legjobbjainak tízezrei a megszállás ideje alatt, nem azért harcolt a csehszlovák hadtest Szo­kolovnál és Kievnél, Jaszlónál és Moravszká Osztravánál, Duklánál és Bílá Cerkevnél és nem azért har­colt a Szovjet Hadsereg Moszkvától és Sztálingrádtól Prágáig és Ber­linig, hogy újra viszaálljon a rom­lott régi világ. Hiába akarta az árulók és kémek bandája, Szlán­szky, Svermová, Clementisz, Hu. szák, Novomeszky és a többiek megfordítani nálunk a fejlődést. Mi nem felejtettük el a harcos multat és éberen őrködünk jelenünk felett. Néphadseregünk mind jobban fej­lődik a harci, politikai, valamint kulturális ismeretek elsajátítása te­rén. Megmutatta ezt a május 9-ei díszszemle, megmutatta ezt a prá­gai és pozsonyi repülőnap. Hazánk dolgozói láthatják, hogy határain­kat, országunkat, munkánkat meg. tudjuk védeni. Kárász Zoltán, tizedes. Hazánk dolgozói üdvözlik békénk őrét, a néphadsereget (V. I.) Egész dolgozó népünk a Hadsereg Napját ünnepli. Ebből az alkalomból több helyen látogatást tettünk és megkérdeztük az üze­mek munkásait, a hivatalok dolgo­zóit, hogy mi a véleményük a népi demokratikus hadseregről. Fojtich Ferenc ács, a pozsonyi építkezés dolgozója a Hadsereg Napja alkalmából ezeket mondotta: — Talán a legfontosabb, amit az újtípusú népi demokratikus hadse­regről mondhatok, az, hogy ez a hadsereg valóban a népből ered és a népet szolgálja. Talán abban lát­ható a különbség, hogy a mai had­sereg katonája éppen úgy, mint a Szovjetunió minden tisztje és ka­tonája, tudja, hogy miért harcol. A régi hadseregben csupán vak pa­rancsokat teljesítettek. Ôndrovies elvtárs, aki szintén en­nél az üzemnél dolgozik, ezeket mondotta: — Üzemünk minden dolgozója nagy lelkesedéssel fogadja a Had­sereg Napot, mert azok a katonák, akik a mai hadseregben szolgálnak, a gyárak dolgozóiból, az üzemek munkásaiból, a szövetkezetek tag­jaiból kerülnek ki és ezekből lesz­nek az új néphadsereg tisztjei is. Nagy különbség van a mostani és a régi idők katonája között. Meglátogattuk a récsei építkezés dolgozóit is. Itt dolgozik Török elv­társ „Augusztus 29" nevü komplex­brigádja. A brigád tagjai két ház durva felépítését, amely 37 napig tart, 20 nap alatt elvégezték. Ennek elvégzése után Török Pál, aki ed dig pallér volt, kőművesnek jelent, kezett. Ezeket mondotta: — Sokszor örömmel nézem el a menetelő katonákat jól szabott ru­hájukban, vidám arcvonásaikkal. Eszembe jut a régi idők katonája, aki rongyosan, reá nem illő ruhá­zatban, a végsőkig elcsigázva vo­nult a gyakorlótérre. Ahogy nagy mintaképünk, a Szovjetunió is ar­ra törekszik, hogy katonaságát mi­nél képzettebbé, ideológiailag min­dennél fejlettebbé tegye, éppen úgy a mi népi demokratikus hadsere. günk katonája is fejlődik, tanul, művelődik a hadseregben. Nemcsak a katonai ismeretekkel jön tisztá­ba, hanem ideológiailag is fejletteb­ben kerül ki a katonai szolgálat­ból. Csadrő Károly elvtárs, aki szin­tén az említett komplex-brigád dol gozója, s normáját 200 százalékon felül teljesíti, bár már nem tarto­zik a fiatal emberek közé, — így emlékezik meg a Hadsereg Napról. — Öröm ma katonának lenni. A jó bánásmód, a kitűnő koszt, a jő ruházat, a nevelés mind-mind an­nak a megváltozott új rendszernek a következménye, amelyet a Szov­jetunió győzelme tett lehetővé. Az­előtt a katonával mindent lehetett csinálni, a katonának nem volt sza­va. Ma 6 ís megmondhatja a véle­ményét a dolgokról. A Hadsereg Napot dolgozó né. pünk éppúgy, mint népi demokrati­kus hadseregünk tagjai, boldog örömmel jünnsplik és hálával gon­dolnak a Szovjetunióra, amely ezt a változást lehetővé tette. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom