Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-05 / 237. szám, vasárnap

2 UJSZ0 1952 október 5 A kommunizmus győzelme útján Sztálin elvtárs cikke a „Bolsevik" című folyóirat legújabb számában A „Bolsevik" című folyóirat 18. száma közli J. V. Sztálin elvtárs: „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban. Megjegyzések az 1951 novemberi vitával kapcsolatos gazdasági kérdésekhez. — Válasz Alekszandr Iljics Xotkin elvtársnak — L. D. Jerosenko elvtárs tévedései­ről. — Válasz A. V. Szanyina és V. G. Venzser elvtársaknak" című cikkét. A „Pravda" vezércikkében Sztálin miivét a marxizmus-leninizmus ta­nításához való nagy hozzájárulásként értékeli. Ez az elméletre és gyakorlatra mérhetetlenül fontos tudományos mun­ka óriási nemzetközi jelentőséggel blr — írja a Pravda. „A szocializmus gazdasági problémai a Szovjetunióban" cimfl cikkében Sztálin elvtárs ál­talánosan kidolgozta a szocializmus politikai gazdaságtanának alapkérdé­sét, a marxista irodalomban első ízben elemezte a szocializmus gazdasági törvényének jellegét, meghatározta a szocializmus gazdasági alaptörvé­nyét és meghatározta a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet alapelveit. Sztálin elvtárs alkotó módon fejlesztette Marx, Engels és Lenin tanítá­sát és megcáfolta a különféle marxellenes nézeteket, kritikának vetette alá egyes gazdaságtu dósok téves álitásalt. Sztálin elvtárs műve, — áll a cikkben — magasabb folyamatot jelent a marxista-leninista politikai gazdaságtan fejlődésében. E mű kiadása a párt és a szovjet nép ideológiai életének legnagyobb eseménye és valóban történelmi jelentőséggel blr. Sztálin elvtárs műve óriási hatást gyakorol a haladó szovjet tudomány fejlődésére, segítséget nyújt kádereinknek mé­lyebben behatolni a társadalmi fejlődés történetébe és nagy feladata lesz a külföldi kommunista- és munkáspártok Ideológiai felvértezésében. • Az SzK(b)P dicső XIX. kongresz- szében közöljük Sztálin elvtársnak szusára való tekintettel az Uj Szó a „Bolsevik" című folyóiratban meg­a hétfői napon bővített terjedelem- jelent cikkét, ben jelenik meg, melyben teljes egé- | Az SzK(b)P Központi Bizottságának közleménye az SzK(b)P XIX. kongresszusának megnyitásáról Moszkvában a következőket közölték az SzK(b)P XIX. kongresszusának megnyitásáról: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága közli a XIX. kongresszus küldötteivel, hogy a kongresszust október 5-én 19 óra­kor nyitják meg a Kreml-palota nagytermében. A komáromi hajóépítő munkások élmunkáshónap rendezésével köszöntik a XIX. pártkongresszust M a, október 5-én veszi kezdetét a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XIX. kongresszusa, amely meg­tárgyalja és megvitatja azokat az óriási jelentőségű dokumentumokat, amelyeket a Párt Központi Bizottsá­ga adott ki, s amely dokumentumok, a kongresszus irányelvei nemcsak a szovjet nép, hanem az egész világon a közvélemény érdeklődésének a kö­zéppontjában állnak. A Szovjetunió fejlesztését szolgáló ötödik ötéves terv irányelvei, az azokban foglalt célkitűzések egy újabb hatalmas lé­pés előre a haladó emberiség törté­netében, mint azt az irányelvek is megállapítják. „Az ötödik ötéves terv teljesítése hatalmas lépés a szo­cializmusból a kommunizmusba való átmenet útján." Sztálin elvtárs az SzK(b)P XVIII. kongresszusán továbbfejlesztve Le­nin elvtárs tanítását: a szocializmus­nak egy országban lehetséges felépí­téséről való elméletét, azt a követ­keztetést vonta le, hogy nemcsak a szocializmus, hanem a kommuniz­mus felépítése is lehetséges egy or­szágban akkor is, ha a kapitalista környezed megmarad. Sztálin elvtárs a kommunizmusba való átmenet fel­tételeit a XVIII. kongresszuson a következőkben jelölte meg: „Túl­szárnyaltuk a legfőbb kapitalista ör­szágokat a termelés technikája és az ipari fejlődés üteme tekintetében. Ez igen jó. De nem elegendő. Túl kell szárnyalnunk őket gazdasági tekintetben is. Mi ezt megtehetjük és meg is kell tennünk. Csakis abban az esetben, ha gazdaságilag túlszár­nyaljuk a főbb kapitalista prszágo­kat, csakis akkor számíthatunk ar­ra, hogy országunk teljes mértékben el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesen lesznek termékeink és lehetőségünk nyílik arra, hogy áttérjünk a kommunizmus első sza­kaszából annak második szaktiszá­ba." A szocializmusból a kommuniz­musba való átmenet, a kommunista társadalmi és gazdasági rend meg­teremtése nem jelent ugrásszerű tár­sadalmi és gazdasági változásokat, sem ellentétes társadalmi és gazda­sági rendet, mert hiszen a szocia­lista és a kommunista rendnek tár­sadalmi és termelési módja ugyanaz, mindkettő a termelő eszközök társa­dalmi tulajdonán alapszik. A szo­cializmus a kommunizmusba való fejlődés alsó fokát jelenti s a szo­cializmusból a kommunizmusba való átmenet a szocializmus állandó fej­lődését, előrehaladását, a társadalmi és gazdasági élet, a társadalmi ter­melés minőségi változását jelenti. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet jelenti azt, hogy míg az előbbi a „mindenki a képességei Ezerint s mindenki a munkája sze­rint" elosztás elvén alapszik, addig az utóbbi, a kommunista rend a „mindenki képességei, mindenki szükségletei szerint" elosztás elvén alapszik. Ahhoz azonban, hogy ez az elv valóra válhasson, a termelő erők és a termelési módok óriási fejlődé­se szükséges, ezeknek sokkal fejlet­tebbeknek kell lenniök, mint a szo­cializmusban. A termelő erőknek, a termelés módozatainak ilyen óriási arányú fejlődését irányozzák elő a Szovjetunió ötödik ötéves tervének irányelvei, amelyek megteremtik az anyagi, technikai és kulturális alap­jait a kommunista rendbe való át­menetnek. Ezért fordulnak a világ népei, barát és ellenség egyaránt, a legnagyobb érdeklődéssel a Szovjet­unió Kommunista Pártja XIX. kon­gresszusa felé, amely az új ötéves terv irányelveiben foglalt feladatok kitűzésével valóra váltja az emberi­ség évszázados álmát, a kommuniz­mus felépítését. A Szovjetunió új ötéves terve a béke, a haladás, a szovjet nép jólé­tének a terve, mint az irányelvek is megállapítják: „ez az ötéves terv a békés gazdasági és kulturális építés terve", amely „biztosítja a nép anya­gi jólétének és kulturális színvonalá­nak további jelentős emelkedését". Ezt tükrözik az irányelvek, amelyek előírják, hogy 1951—1955-ben. a terv időszakában az ipari termelést 70 százalékkal s ennek elérése céljából a negyedik ötéves tervhez viszonyít­va az ipari beruházások összegét a kétszeresére kell növelni. A nyers­vastermelés 76 százalékkal, az acél 62 százalékkal, az ásványolaj 43 szá­zalékkal, a villamosenergia termelés pedig 85 százalékkal növekszik az új ötéves tervben. Igen nagy jelentő­séggel bír a kommunizmus felépítése szempontjából az, hogy az új ötéves tervben a termelőeszközök 13 száza­lékos növekedése mellett lehetővé válik a fogyasztási cikkek gyártásá­nak 11 százalékos növekedése. óriási fejlődést irányoz elő az új ötéves terv a mezőgazdaságban. A terv szerint a gabonafélék termés­hozamát 40—50 százalékkal, a cu­korrépáét 60—70 százalékkal, a bur­gonyáét 40—45 százalékkal kell nö­velni, ami azt jelenti, hogy 1955-ben egyes vidékeken elérik a gabonafé­lék 30—35 mázsás átlagos hektárho­zamát, cukorrépából a 400—425 má­zsás, burgonyából pedig a 155—175 mázsás átlagos hektárhozamokat. Jelentős mértékben növekszik az ál­lattenyésztés és a takarmányter­mesztés is. A szénatermesztést 80— 90 százalékkal,'a silótakarmányokét pedig a kétszeresére kell növelni. A szarvasmarha tenyésztést 18—20 százalékkal, a juhállományt 60—62 százalékkal, a sertésállományt 45— 50 százalékkal, a baromfiállományt pedig a 3—3.5-szörösére kell növel­ni. Ugyanakkor, amikor a terv a me­zőgazdasági termelés ilyen nagy­arányú fellendítését irányozza elő, ezzel párhuzamosan növekedik a me­zőgazdaság gépesítése, amely szerint be kell fejezni a főbb mezei munkák gépesítését s gépesíteni kell a mun­kaigényes folyamatokat az állatte­nyésztésben. 1955-re 90—95 száza­lékra kell gépesíteni a szántást és a vetést, a gabonafélék 90—95 száza­lékát kombájnnal kell aratni, vala­mint jelentős mértékben gépesíteni kell a kapásnövények sorközi műve­lését, a burgonya és cukorrépa sze­dését. A z új ötéves tervben hatalmas méretekben bontakoznak ki a ter­mészet átalakításának tervei, a kommunista társadalom e jellegzetes vonása, hogy az ember akarata alá gyűri a természetet és belőle a szük­ségleteinek megfelelő mennyiségű és minőségű termékeket csikar ki. A Szovjetunió egyes vidékein óriási méretekben valósul meg az öntöző­csatornák rendszerének kiépítése, amely által több millió hektár eddig terméketlen földet tesznek dúsan ter­mővé, ami azt jelenti, hogy csupán az öntözött területek a termékek oly bőségét ontják, amely százmillió em­ber ellátását tudja fedezni. A ter­mészetátalakítás nagyszabású tervét szolgálja az eddig soha nem látott arányú erdősítés. Az új ötéves terv szerint a terv időszakában 5 millió hektárnyi területen létesítenek erdő­ségeket és védőerdösávokat. Az ipari és a mezőgazdasági ter­melés ilyen hatalmas arányú növe­kedése a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további emelkedését jelenti. A terv előírja, hogy az ötéves terv idején a köz­szükségleti cikkek kiskereskedelmi árainak további csökkentésével a munkások és alkalmazottak reálbé­rét legalább 35 százalékkal kell emelni, a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmét pedig 40 százalékkal. Nagy gondot fordít az ötéves terv az új lakóházak építé­sére. A lakóházak építésére kétszer akkora beruházásokat fordítanak, mint az előző ötéves tervben s álla­mi építkezések útján a városokban és munkáslakótelepeken mintegy 105 millió négyzetméternyi lakóteret bo­csátanak a lakosság rendelkezésére. Ezenkívül állami hitelekkel elősegí­tik a saját költségen való lakóházak építését. Az ötéves terv keretén be­lül továbbfolytatódik a lakosság egészségvédelmét szolgáló intézmé­nyek, kórházak, üdülök, szanatóriu­mok létesítése. A kommunizmusra való áttérés anyagi és technikai feltételeinek megteremtése önmagában még nem biztosítja a kommunista társadalmi rend megteremtését. Ehhez elenged­hetetlenül szükséges a nép magasabb fokú kultúráltsága, szakmai képzett­sége s ennek elérése éidekében a terv feladatul tűzi ki a nép kulturá­lis színvonalának emeléséhez szük­séges feltételek megteremtését. Ez megmutatkozik főleg a nép általános műveltsége fokozásának színvonalán, amiért is a terv előírja, hogy a fővá­rosokban, a városokban, a nagyobb ipari központokban át kell térni a hétosztályos oktatásról a tízosztá­lyos oktatásra, ami annyit jelent, hogy ezeken a helyeken általánossá válik az érettségire való oktatás, s meg kell teremteni a feltételeit an­nak, hogy a következő ötéves terv­ben a tízosztályos, az érettségire me­riő oktatást minden városban és fa­luban teljesen megvalósíthassák. A nép kulturális színvonalának ériási arányú fejlődése megmutatkozik to­vábbá abban a kommunista társa­dalmi rend által megkövetelt tör­vényszerűségben, hogy a szellemi és testi munka közötti különbségek mindinkább elmosódnak, ami azt je­lenti, hogy a dolgozók tömegeit a tudomány és a technika ismereteit ismerő és azokat a gyakorlatban is alkalmazni tudó színvonalra emeljék s ezért a terv előírja, hogy „kezdjék meg a műszaki ismeretek oktatását a középiskolákban s tegyék meg a szükséges intézkedéseket az általá­nos műszaki oktatásra való átmenet biztosítására." Az ötéves terv folya­mán mintegy 30—35 ezázalékkal több főiskolai végzettségű szakem­ber kerül ki az iskolákból, mint az előző ötéves tervbén és kb. a kétsze­resére emelkedik a legfontosabb ipa­ri, építkezési és mezőgazdasági szak­mák főiskolai végzettségű szakembe­reinek száma. Gigantikus feladatok és ragyogó távlatok, amelyeket a szovjet nép az új ötéves tervvel maga elé kitűz, s mint az irányelvek mondják „a mos­tani (ötödik) ötéves terv ismételten bebizonyítja az egész világnak a szocializmus nagy életerejét, a szo­cialista gazdasági rendszer vitatha­tatlan fölényét a kapitalista rend­szerrel szemben." Ez az ötéves terv a békés építőmunka terve, amely fé­nyesen igazolja a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikáját, tükrözi Sztá­lin elvtársnak a moszkvai „Pravda" munkatársával mult év februárjában folytatott beszélgetését, amikoris Sztálin elvtárs Attlee angol minisz­terelnök azon kijelentésére, hogy a Szovjetunió növeli fegyveres erőit, a. következőket válaszolta: „Ha Attlee miniszterelnöknek erős oldala volna a pénzügyi vagy közgazdasági tudo­mány, akkor nehézség nélkül meg­értené, hogy egyetlen állam sem, a szovjet állam sem képes teljes erővel fejleszteni polgári szükségletekre dolgozó iparát, olyan nagy építkezé­seket kezdeni, mint a volgai, dnyepe­ri, amu-darjai vizierőműtelepek — amelyekhez több tízmilliárdos költ­ségvetési kiadások szükségesek, nem képes a tömegszükségleti cikkek rendszeres árleszállításának politiká­ját folytatni, amihez ugyancsak a költségvetési kiadások tízmilliárdjai szükségesek, nem képes százmilliár­dokat befektetni a német megszállók által szétrombolt népgazdaság újjá­építésébe és ezzel együtt, ezzel egy­időben megsokszorozni fegyveres erőit, fejleszteni hadiiparát." A Szovjetunió Kommunista Párt­ja XIX. kongresszusa, amely kitűzi a kommunista társadalmi és gazda­sági rendre való áttérés feltételeinek megteremtését, s amely kongresszus az adott történelmi helyzetnek meg­felelően a XVIII. kongresszus óta szerzett tapasztalatok alapján jelen­tős változásokat eszközöl a párt szervezeti szabályzatán, felmérhetet­len jelentőségű eseménye az egész világ haladó emberiségének. A kon­gresszus a szocialista építőmunka ra­gyogó távlatait tárja fel a szocia­lizmust építő népi demokratikus or­szágok előtt a követendő példaképet, utat mutat a kapitalista országok, az egész világ dolgozóinak a szabad­ságért. a békéért és a szocializmus teljes győzelméért vivott harcukban. Az SzK(b)P XIX. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásaikat a komáromi hajógyár dolgozói élmun. kásliónap bevezetésével teljesitik. A munkaverseny kimélyítésével kö­szöntik a komáromi hajóépítő mun­kások a nagy kongresszus kezdetét, A II. üZemrészleg versenyre hív­ta ki a hajigyár dolgozóit az aláb­bi felajánlások teljesítésére: indít, sanak munkaversenyt a legjobb tervteljesités, a munkából való ki­maradás legalacsonyabbra való csökkentése, az összes műszakok ban a munkások százszázalékos lét­számmal való részvétele, az anyag, ég önköltségmegtakarítás, továbbá a legjobb munkaszervezés és leg­jobb munkafegyelem érdekében A versenyfelhívást a hajógyár valamennyi részlege nagy lelkese­déssel fogadta. Az egyes üzemrészlegekben is egymást követték a munkások! egyéni vállalásai. A munkavezetők véleménye szerint az ilyen nagy. arányú munkaverseny következté­ben az üzem munkásainak túlnyo­mó része élmunkássá válik a közel­jövőben. A jelenlegi élmunkások át­adják munkamódszereiket dolgozó társaiknak, hogy valamennyien leg_ jobb tehetségük szerint dolgozhas­sanak. — Ilyen nagyarányú szocialista munkaverseny még sohasem volt gyárunkban — hangoztatja Mester Pál elvtárs, — a Szovjetunió iránti hűségünket fejezzük ki ezzel. Későbbi beszélgetésünk során ki­tűnik, hogy a II. üzemrészleg ver­senyfelhívására a többi üzemrész, leg is újabb munkafelajánlásokkal válaszolt. — Két .hajó generáliavítását, há­rom új hajó vízrebocsátását és az önköltség 5 százalékos csökkenté- i sét vállaltuk a VI-os számú üzem­részben, — mondja Kares Richárd mérnök. — Ebben az élmunkás hó­napban félmillió korona értékű gyártmány többletet akarunk elérni. Ezenkívül 100 új munkást tanítunk be, hogy jó szakmunkásokká vál­hassanak. Ha igyekezetünket siker koronázza, 10 százalékkal túlhalad, juk rendes évi munkatervünket. A félmilliós gyártmánytöbbletet anyag­és önköltségmegtakaritás útján ér­jük el, s ez a 10 százalékkal túltel­jesített évi munkatervünket meg­haladó eredményben jelentkezik majd. • — Igyekszem becsületesen, a leg­jobb tudásom szerint dolgozni, hogy az élmunkáshónap eredményessé­gét én is előmozdítsam — ígéri Ur. veczky Sándor munkarenddel kitün­tetett hegesztő. Bllli Pál elvtárs két hónapig tar­tó munkaversenyre hívta ki öt s nagyon kell Igyekeznie a győzelem érdekében. Horváth Gábor elvtárs, a VI.os számú üzemrész tervező és tervel­lenőrző osztályanak vezetője hang­súlyozza, hogy az tizem munkásai a terv túlteljesítését tartják a legfon­tosabb feladatuknak. Megtudjuk tőle, hogy az egyes műhelyek veze­tői idejében és pontosan kidolgozott munkaóra-tervek alapján irányítják a munkát B ez egyik biztosítéka a sikeres termelésnek. A dolgozók egyéni teljesítményét százalékban kifejezve naponta kifüggesztik az üzemben, hogy mindenki ellenőriz­hesse saját munkaeredményeit. A munkaterveket minden esetben kö­zösen vitatják meg a műhelyveze­tőkkel és a dolgozókkal. Két ifjúmunkással i s szóba ele­gyedtünk. — Gyorsan és pontosan Igyek­szem megtanulni a hegesztéshez szükséges szakismereteket. Ez a fel­ajánlásom a XIX. kongresszus tisz. teletére, — jegyzi meg Drhlik Antal elvtárs. Krocsány József pedig a szovjet hegesztők munkamódszereit szeret, né elsajátítani, hogy ezek alkalma. 1 zásával vehesse ki részét az élmun­káshónap sikeréből. A komáromi hajógyár dolgozói­nak versenylendülete és lelkesedése a legjobb kifejezője a Szovjetunió iránti szeretetüknek s egyúttal a legjobb biztositéka munkájuk sike­rének. Kovács Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom