Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-30 / 258. szám, csütörtök

6 IIJSZ0 1952 október 30 A kultúra harcosai — a béke harcosai A Csemadok kultúrbrigádjai a nyár folyamán 55 helyen léptek fel az aratás és cséplés alatt. Nem nagy szám ez, de ha figyelembe vesszük, hogy a múltban ilyen kultúrmunka lehetetlen volt, akkor ezt is eredménynek könnyvelhetjük el. Eredmény azért, mert megcáfoltuk azt a maradi álláspontot, hogy nyáron nem lehet kul túrmunkát végezni. Téves ez a felfogás, éppen a begyűjtés és beadás idején nagy szerepet játszik a helyes, meggyőző felvilágosítás, mert a beadás mielőbbi teljesítésétől függ gazdasági jólétünk és szebb, boldogabb életünk. Ezeket a felvilágosító előadásokat vidám kultúrműsor kíséri, felköszöntjük a munkában és a beadásban élenjárókat, buzditjuk a lemaradókat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez sok helyen jő eredménnyel jár. A jövőben tehát még nagyobb gondot fordítunk a nyári kultúrtevékenység jó előkészületeire, hogy mindenkorra megdöntsük a maradi álláspontot és kultúrmunkával is fokozzuk a munka termelékenységét. Minden cselekedetünk és nem utolsó sorban a kultúrmunka kell. hogy előrelendítse ötéves tervünk mielőbbi teljesítésének ütemét. A szocialista falu építésével párhuzamosan meg kell valósítanunk a kultűrforradalmat. Elindultunk már ezen az úton és minden előfeltételünk meg van munkánk fejlesztésére. A Csemadok-csoportok, látva az eddigi eredményeket, nagy lendülettel folytatják a kultúrmunkát. Különösen nagy előkészületeket tesznek a Szovjet Barátság Hónapjára. Járási előadótestületet szerveztek és az előadók október elején meg is kezdték a tudományos és politikai ismereteket terjesztő népszerű előadásokat. Békén, Csallóközcsütörtökön, Feleden, Mezötelkesen, Panyidarócon, Bojkon és még sok helyen „Harc a babonák ellen" címmel ismeretterjesztő előadásokat tartottak. 180—200 hallgatója van falvanként az előadásoknak, de még a 300—400 lelket számláló falvakban is aránylag nagy az előadások látogatottsága. Jánosiban az előadáson 42 hallgató közül 17 felszólaló volt. Ez a magyar dolgozók érdeklődését, kultúrszomját jelenti. Nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar dolgozók a Szovjet Bartásági Hónapban megtartandó előadások iránt, amelyeken megismerkedhetnek a kommunizmus építkezéseinek újabb hatalmas eredményeivel. A Csemadok helyicsoportok a Barátsági Hónap és az Októberi Forradalom tiszteletére számos kötelezettségvállalás mellett kultúrprogrammot is adnak, ének- és zenekarok, olvasókörök alakulnak. Mialatt traktoristáink, szövetkezeti és egyéni gazdálkodóink az öszi mezőgazdasági munkák befejezésén dolgoznak, a csallóközcsütörtöki traktorállomáson tudományos előadást tartottak nagy érdeklődés mellett. A téli estéken számos politikai, történelmi és mezőgazdasági előadásra kerül sor. A Csemadok központja a következő előadásokat bocsájtja a csoportok rendelkezésére: „A társadalmi formák fejlődése," „Az állam keletkezése," „A nemzetközi munkásmozgalom története," „A magyar parasztság története," „A Szovjetunió a békeharcban," Gorkij, Petőfi, Fucsik élete, „A sztálini erdősítés," „Az állattenyésztés új formái". Ezeket az előadásokat rövid kultúrműsor kíséri, hogy a falu dolgozó népe szórakozva tanuljon. A politikai felvilágosítás a gazdasági élet jő eredményeiben érezteti hatását; a szovjet módszerek alkalmazásával növekszik a termés és tejhozam, szaporodik az állatállomány és könnyebbé válik a munka. A béke ügyét szolgálják mindazok a színdarabok, amelyeket a Csemadok helyicsoportjai az ősz és tél folyamán bemutatnak. A pozsonypüspöki és az apácaszakállasi helyicsoport Urbán Ernő Kossuthdíjas író „Tűzkeresztség" című színdarabjának előadására készül. A somorjai helyicsoport az ,, Arany csillag" című operettet tanulja saját zenekarával. Az alistáli helyicsoport a „Közös út"-at tanulja, az alsószeli a „Különös házasság"-ra készül és Arbuzov: ,„Hat szerelmes", f Móricz Zsigmond: „Rokonok", Pavlenko: „Boldogság", Gogol: „Revizor", Hunyadi: „Bányászbecsület", Szurov: „Szabad a pálya" című darabjainak próbái folynak országszerte. Míg a múltban a színdarabok nagy része a grófkisasszonyok és a dollármilliomosok hazug, felszínes életéről szólt, addig a mostani színdarabok ragyogó példát mutatnak a szocializmus építéséhez, mint például a „Tűzkeresztség", amely érzékelteti a régi és az új harcát és az osztályharc időszerű problémáit taglalja: a „Közös út", mely a szlovák-magyar barátság elmélyítését és a falu szövetkezeti életének megerősítését hozza színre; a „Bányászbecsület" a bányászok hősi életéről, a termelés fokozásáért folytatott nagyszerű harcról beszél és leleplezi a boldog új szocialista jövőt megsemmisíteni akaró ellensé-. get; az „Arancsillag" az első nagysikerű magyar honvéd-operett, a falu népének és a néphadsereg aranycsillagos ifjúságának, fiatal tisztjeinek közös harqát mutatja be a reakciónak még itt rekedt erői ellen. Derű, mosolygás, fiatalság, optimizmus a jellemzője ennek az operettnek, amelynek színes képei már az új operett jelentkezéséről tanúskodnak; a „Hat szerelmes" vidámsággal teli kacagtató problémákon keresztül mutatja be a kolhozok életét. Mindezek a színdarabok, valamint a továbbiak a szocialista hazafiasság ra nevelnek, megerősítenek a békeharcban és ötéves tervünk sikeres befejezésére sarkalnak. A béke és a háború gondolata foglalkoztat ma minden embert. Az imperialisták a háborúra spekulálnak, azonban a megnövekedett hatalmas béketábor a Szovjetunióval az élen szembeszáll ezzel az uszító bandával. A Csehszlovákiában élő magyar dolgozók a szlovák és cseh dolgozókkal karöltve harcolnak kultúrájukkal a békéért, megértve Sztálin elvtárs kongresszusi beszédéből azt az üzenetet, hogy a békét ki lehet és ki is fogjuk harcolni. A Csemadok helyicsoportjai taggyűléseken foglalkoznak a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusi anyagával, valamint Gottwald elvtárs kongresszusi beszámolójával, amiből új erőt és lendületet nyernek hazánk szocialista építéséhez. Fehér Dóra, a Csemadok központi kultúrosztályának munkatársa. A hatalmas Szovjetunió nyelvét tanulja dolgozó népünk A haladás és a béke hívei örömmel és nagy tudásvággyal fognak hozzá az orosz nyelv tanulásához, amely a világ egyhatodrészének nyelve, a gyönyörű és hatalmas Szovjetunióé. A sz •vjet haza térsége véghetetlen, természete nagyszerű, gazdagsága kimeríthetetlen A Szovjetuniónál nagyobb ország a földkerekségen nem található. A Szovjetunió két világrészre terjed ki. Magában foglalja Európa felét és Ázsia egyharmadát Területére nézve a Szovjetunió háromszor akkora, mint az Amerikai Egyesült Államok, (Alaszka nélkül) és 14-szer akkora, mint NagyBritánnia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország együttvéve A Szovjetunió területe meghaladja a 22 millió négyzetkilométert Gyorsan száguldanak végig a földön a felkelő nap sugarai, de mégis tíz órára van szükségünk, hogy keletről nyugat felé haladva végigjárják a szocializmus országát. Amikor Moszkvában este 7 óra van, akkor a szibériai Bajkál-tónál már éjfél van, a csukcsok-földfén pedig — másnap reggel 5 óra A gyorsvonat, amely az országot nyugatkeleti irányban hozzávetőlegesen napi ezer kilométeres sebességgel szeli át. Minszktői Vladivosztokig másfél hétig száguld. A Szovjetunió északdéh irányban a leges-tengertől a Pamír-fennsikig, nyugati-keleti irányban a Balti-tengertől a Csendes-Óceánig terjed. Legészakibb szárazföldi pontjától (a szibériai Cseljuszkin-foktól) legdélibb pontjáig (Kuska városáig az afganisztáni határon) a távolság körülbelül 5000 kilométer A nyugati határtól a Szovjetunió keleti határáig a távolság ennek körülbelül kétszerese. A Szovjetunió legnyugatibb pontja a Balti tenger partján fekszik, legkeletibb pontja a Behring-szorosnál. Tanuljuk a szovjet hősök nyelvét. Az egész világ haladó dolgozói szeretettel tekintenek a nagy Szovjetunió felé, ahonnan gazdag ta pasztalatokat merítünk új, boldogabb jövőnk építéséhez. Most, mikor pedig az SzKP XIX. kongresszusa elénk tárta a szovjet nép eddig elért sikereit, és kitűzte a további feladatokat, ez még nagyobb lendületet jelent számunkra a szocializmus építése terén, mint ahogy Gottwald elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán mondotta: „Az SzKP XIX, kongresszusának eredményei, valamint Sztálin elvtárs új alapvető munkája „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" a mi számunkra is a tapasztalatok kimeríthetetlen for rás

a lesz mindennapi munkánkban, a szocialista rendszernek Csehszlovákiában való felépítéséért és megszilárdításáért indított mindennapi harcunkban, a bék

e fenntartásáért vívott küzdelmünkben. Ma, amikor ipari termelésünkben alkalmazzuk a sztahanov módszereket, mezőgazdaságunkat pedig kiépítjük a „micsurini" agrobiológiai alapokon és mélyében tanulmányoz ni akarjuk a Szovjetunió életét, fontos, hogy megismerkedjünk az orosz nyelvvel, mely az egész világ dolgozóinak legkedvesebb nyelve. Az orosz nyelv azoknak a hősökNem tartoztam Makszim Gorkij baráti köréhez De ez alatt a hét esztendő alatt, amelyet egyazon városban (Moszkvában) töltöttünk, igen gyakran voltunk együtt. Volt idő, amikor hónapokon át szinte naponta találkoztam vele. így aztán (mivel Gorkij nem szokta elhallgatni véleményét) sok emberről és sok jelenségről hallhattam tőle jót, vagy rosszat. Engem magamat hol szí dott, hol nem szidott. Dicsérni egyetlenegyszer sem dicsért meg. sem írásaimért, sem cselekedeteimért. Általában Gorkij nem valami könnyen dicsért meg valamit, vagy valakit. Amikor visszaemlékezésekben azt olvasom X, vagy Y tollából, hogy „rólam több ízben nyilvánított Gorkij elismerő véleményt", egy kissé (vagy nagyon) szkeptikusan veszem tudomásul ezt a visszaemlékezést. Ha Gorkijnak valami nagyon tetszett, akkor többnyire csak ennyit mondott: „No. no!" Megtörtént. hogy ilyenkor a meghatottságtól könnybelábadt szép, okos szürke szeme. De a dicsérő szavak kai ilyenkor is fösvényen bánt. „No, no!" Ez volt a dicséret. Az volt a felfogása, hogy a gyerekeket elrontja a dicséret és mivel az írók és művészek bizonyos szempontból halálukig gyerekek maradnak, ha nem akarjuk őket elrontani, nem sz?bad őket dicsérnünk. • Amint mondottam, engem Gorkij sokszor megszidott. Mégtöbbször kigúnyolt. Különösen abba akadt bele. mikor a szovjet sajtó engem szovjet írónak nevezett Hogy hogy nem — Gorkij emiatt engem rótt meg. — Maga magyar! írásaiból ezt a vaknak is meg kell látnia. Én elhiszem magáról, hogy jó szovjet em ber és azt is elhiszem, hogy ha rá kerül a sor. kész meghalni a Szovjetunióért. De igazi szovjet ember csak úgy lehet, ha egy másodpercre sem feledkezik meg arról, hogy — magyar. Az igazi nemzetköziMAK GORKIJ ILLÉS BÉLA ségnek ugyanis fontos kelléke — a hazaszeretet. És hiába — az ember szívéhez legjobban mégis az a föld nő hozzá, ahol beszélni tanult, amelynek népdalain elérzékenyül, amelynek írói az ö számára az igazi írók és amelynek hősei az ö számára minden hősök mintaképei. Ruhát válthat az ember, de ideált csak felületesen. Szívünk mélyén tovább élnek az. első ideálok, jóllehet, azok az idők folyamán — természetesen — átalakulhatnak, új tulajdonságokkal gyarapodnak. Maga — fordult hozzám — bizonyára sokkal jobban szereti Petőfit, mint — mondjuk — Puskint. Ez igaz! — mondottam én. — Ez természetes és helyes — folytatta Gorkij — mint az is természetes, hogy az én számomra Puskin nagyobb költő Goethenél és Dantenál. Objektíve nem mérhetjük fel őket, így hát nekem Puskin szülőhelyén kel fel a nap, magának meg Petőfi szülőhelyén. Különben, ha azt akarja, hogy meglássa önmagát, hallgasson meg egy anekdotát. Négy héttel ezelőtt Amerikából Moszkvába érkezett egy néger lakatos. Most a moszkvai autógyárban dolgozik. Amikor kintjártam az autógyárban, elbeszélgettem vele. Megkérdeztem tőle, hogy tetszik neki Moszkva? „Hát bizony itt nálunk, a Szovjetunióban egészen más az élet, mint Amerikában" — mondotta a néger. Érti? „Itt nálunk!" Félre ne értsen! Én meg vagyok győződve arról, hogy ez a néger, ha rákerül a sor, jól megmarkolja a fegyvert a Szovjetunió védelmében. De azért — az ö érdekében remélem — amerikai néger marad — aki a Szovjetunióban egy és más hasznos dolgot tanul. Szeresse kiki az emberiséget, tanuljon a Szovjetuniótól, ha szükség lesz rá, védje a Szovjetuniót, de elsősorban azért, mert így lesz hü népéhez és hazájához. így, így, gaiambocskám! Gorkij lakóházában négy szoba volt telistele könyvekkel. Dolgozószobájában csak egynéhány könyvet tűrt meg: kedvenceit. Ezek között: Dante, Tolsztoj, Gogol. Stendhal, Heine és — Petőfi. Petőfi olasz fordításban. A dolgozószoba falán rézmetszetek és tollrajzok között egy magyar vonatkozású kép: Uitz Béla Sallai Imréről készült portréja. Ebben a szobában egy este, 1935 júniusában tíz-tizenketten ültünk együtt — vacsora után. Oroszok, ukránok, franciák, magyarok. Estétől reggelig folyt a vita. Ketten beszéltek: Makszim Gorkij és Romáin Holland. A háborús veszélyről folyt a szó. Gorkijnak az volt a véleménye, hogy a háború akkor elkerülhetetlen. Arra kell tehát felhívni az emberiséget, hogy legyen készen szembeszállni a fasizmussal. Hitler háborút jelent — hangsúlyozta Gorkij. Ha legyőzzük, akkor talán, sőt valószínűleg olyan helyzet alakul ki, hogy Hitler utódaival szemben, örököseivel szemben meg tudjuk védeni a békét. De ma készen kell állnunk a fegyveres harcra — a szabadság és a béke érdekében. Romáin Rolland azt állította, hogy meg lehet gátolni a háborút, ,,ha minden igaz ember teletorokkal kiáltja, ordítja: ébredj, gfyilkosok és gyújtogatok járnak házad táján". Estétől reggelig folyt a vita, de a két vitatkozó nem győzte meg egymást. Amikor kivilágosodott. Gorkij ezt mondotta: „Szomorú, hogy az emberiség egyik legvilágosabbfejü gondolkodója, Romáin Rolland sem látja, hogy a háború immár elkerülhetetlen." Romáin Rolland így válaszolt: „Szomorú, hogy a legnagyobb élő író, Makszim Gorkij sem tud hinni abban, hogy az emberiség nem követi el a világtörténelem legnagyobb gazságát — önmaga ellen." 1936 májusában beszéltem utoljára Makszim Gorkijjal. A pontos dátumra nem emlékszem, csak azt tudom, hogy vasárnap délelőtt volt. Kirándultunk a Lenin-hegyre (oda, ahol Napoleon várta volt, hogy Moszkva nagyjai elhozzák neki a város kulcsait.) A Lenin-hegyről nemcsak az egész város látható, de látni onnét a Moszkvát övező Ezüsterdőt is és ködbeveszve jókora darabját annak az óriási síkságnak, amely a Fekete-tengertől és a Kárpátoktól az Ural hegyláncig húzódik. — Látjátok fiúk _ mutatott Gorkij hosszú borostyán cigarettaszipkájával egy városnegyedre, amely nagyjából még most is olyan volt. amilyen a cár uralma idején szük utcák, apróablakos, alacsony faházak. — Látjátok —- mondotta Gorkij —, ilyen lenne az egész világ, ha az elkövetkező háborúban Hitler és cinkostársai győznének. És látjátok — folytatta egy újonnan épült, modern, világos házakból és gyönyörű kertekből álló városnegyedre mutatva — ilyen lesz a világ, ha mi győztünk: mi, a szabadság, a demokrácia, a haladás . .. Valamennyien sokáig hallgattunk. Nem tudom, mire gondolt Gorkij, de amikor ismét beszélni kezdett, önmagát idézte, egy ismert, sokszor, újból és újból lenyomtatott mondását: — Az ellenséget, ha nem adja meg magát, meg kell semmisíteni. Makszim Gorkij szép, mély, meszszehangzó hangon beszélt. Nemcsak amit mondott, nemcsak a nyelve és a stílusa, de hangja is szép volt — megnyerő és meggyőző (Részlet az írónak „Találkozások" című, rövidesen megjelenő kötetéből.) nek a nyelve, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötték a cári rendszert és a világ egyhatodán felépítették a szocializmust Azoknak a hősöknek a nyelve, akik a második világháborúban győzelmet arattak a fasizmus fölött, amely romba akarta dönteni a szovjet nép dicsőséges munkaeredményeit é

s a szovjet népet rabigába akarta hajtani. Fontos, hogy megismerkedjünk az orosz nyelvvel azért is, mert azoknak a hősöknek a nyelve, akik bát. ran áldozták fel életüket hazánk felszabadításáért és a többi népi demokratikus országok szabadságáért Az orosz nyelv a szovjet nép nyelve, amely szeretette] segít szocialista építésünkben és átadja nekünk újabb é

s újabb tapasztalatait. Mi szeretettei tekintünk a Szovjetunió felé és nagy szeretetünket elsősorban azzal kifejezzük, hogy alaposan megismerkedünk az orosz nyelvvel, mely nyelven küldi felénk szerető szavait Sztálin elvtárs. Szebellai János, Ipolyszécsénke A királyhehneci járásban széles alapokon megindult az orosz nyelvtanulás A királyhehneci járásban meg kezdték a népi orosz nyelvtanfolyamokat, ezzel a Csehszlovákiai Szov. jet Barátok Szövetságének 1952— 1953 as évi nyelvoktatása kezdetét veszi. A csernői építkezés üzemi szervezete 1952 október l.töl öt alaptanfolyamot szervezett, ame. lyeknek összesen 78 hallgatója van. 1952 okt. 15-től újabb öt tanfolyamot nyitottak 82 hallgatóval. Al. kaimat adnak minden munkásnak, hogy megismerje az orosz nyelvet, amely a haladás, a szocializmus építőinek és a békét védő hatalmas Szovjetuniónak nyelve. A szervezet feladatául tűzi ki, hogy minél nagyobbszámú részvételt érjen el a tanfolyamokon és hogy a tanulás színvonala minél magasabbfokú 'e. gyen. A királyhelmeci járás minden községében é minden üzemében hasonlóképpen orosz nyelvtanfolyamo. kat szerveznek, amelyek keretén be. lül a békét óhajtó dolgozók tanulnak oroszul azzal a céllal, hogy az orosz nyelv ismeretével fejlesztik munkájukat, hogy a fő termelési ágakban az orosz nyelv segítségé, vei szakismereteiket bővítsék, vala mint a szovjet irodalmi és sajtótermékeket eredetiben olvashassák. A népi orosz nyelvtanfolyam alapjai, nak kiszélesítése biztosítja, hogy a dolgozók minél nagyobb számban tanuljanak oroszul, főleg a munkások, mesterek, műszaki dolgozók, szövetkezeti dolgozók, trak tori sták, valamint a köz ós kultúráiét dolgozói. így elérik azt, hogy a szov. jet tapasztalatokat széles alapokon alkalmazhatják és terjeszthetik, ami szocialista építésünknek ügyét szolgálja. Az orosz nyelv közvetítő a béke. tábor népeinek kölcsönös megértésében és a népek szabadságáért, hazánk felvirágzásáért és a szocializmus győzelméért folytatott harc. nak eszköze. Angyal Sándor, Zemplén.