Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)
1952-09-07 / 213. szám, vasárnap
4 ff j sie 1952 szeptember 5 JtLáirivz (JÍiupnoiul-ejiűékzst ^ßezsoiiyhan A pozsonyi Cérnagyárban erélyesen kézbevelték az újítómozgalom sorsát A Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenyterme szeptember 5-én, pénteken este várakozásteljes, élénk, zsongó közönséggel tett meg. Ügy jött össze a sok ember, mintha valami bensőséges, családi emlékünnepet készülne megtartani, mintha ahhoz, akinek ezen az estén a kegyeletét lerója, mindegyiküknek személyes közeli kapcsolata lenne. Bs valóban így van ez. Móricz Zsigmond, akinek halála 10. évfordulóján forró szeretettel és elismeréssel adózik az egész magyar nép és az egész haladó irodalom, nekünk szlovákiai magyaroknak és hazánk minden hü dolgozójának igazi, jó barátja volt. Nem akadt egy ember, sem fiatal, sem idősebb, sem szlovák sem magyar, aki ott, a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében neérezte volna, mennyire őszinték és szivbőljövök Stitnicky költő elvtársnak, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozata titkárának szavai, amelyekkel Móricz Zsigmond írói és emberi nagyságát méltatta: A »Hét krajcár«, Móricz Zsigmond első novellás.kötete megjelenése után Ady Endre, meglátva a magyar irodalom egén fényesen felvillanó csillagot, így írt lelkendezve: :— »Hej uram! Hej Móricz Zsigmond, drága, nagyszívü kenye. respajtá^om, milyen/ egyszerű és nagy dolgokat míveltél te. Meglelted a magyarságot, melyről már azt kezdtük hinni, hogy nincs äs.« — íme, a két esztendővel idősebb kor. társ rokon lelkületével nyomban felismerte Móricz Zsigmondiban az östehetséget, a magyar szellemiségnek ritka tehetségű feltáróját, aki századuinkban a magyar irodalmi élet egyik legnagyobb alakja lett. Valóban, Móricz Zsigmond mindjárt pályája kezdetén meglelte a magyarságot, meglelte a népet, ahogy Ady írta. Meglelte népdaljegyző körútjai során, melyeket nyaranta — akár a népdalkutató Bartók Béla és Kodály Zoltán — a Kisfaludy Társaság megbízásából végzett. Ezek a nyári utak formálták első igazi ember- és életás. meretét. Amit a magyar rónákon, a Duna—Tisza közén, a Dunántúlon és szűkebb hazája, Szatmár megye faluiban látott, azt lávaszerüen ömlő müvekben, a »Hét krajcár« című novelláskötetében, a »Sárarany«, »Az Isten háta mögött«, a »Galamb papné«, a »Fáklya« című regényeiben tárta a világ elé. Hangja, őserejű és izzó hangja, beletép a fa. íusi idillbe és letépi a parasztság képére aggatott irodalmi sallangokat. Véige a népszínmüvek hazug romantikájának, a göregábori kedé. lyeskedésnek; szilaj erejével, földéhségével, kendőzetlenül elénk lép a nép, a paraszti ember. A nagy orosz írókra emlékeztető realitással megjelenik a magyar irodalmi életben a félfeudális magyar vidék kátyúba rekedt társadalmának pozitív embere, a szolgaság láncai közt szabad életről álmodozó és új életet szomjúhozó paraszt. Az első világháború idején a Mólnál- Ferencek megint idillt hazudnak, a »Fehér felhő« rózsaszínű egével kendőzik a valóságot és Mő. ricz Zsigmond az, aki riportjaiban harcol az uralkodó osztályok gőgje ellen, kíméletlen gúnnyal rámutat a »tiszturak« gyávaságára és leleplezi, hogy a nép oktalanul ontja vérét idegen kapitalista érdekekért. Riportjaiban nem a hadvezér főhercegek »hősi« tetteiről emlékezik meg, hanem a nép nyomoráról és kiszolgáltatottságáról. Olthatatlan szeretettel hajlik mindig a dolgozó és szenvedő magyar nép felé és min. den sorával nyomora és szenvedése megszüntetéséért, sorsa jobbátételéért és felemelkedéséért fárad. 1919-ben megjön ^végre a hőseitől annyira szomjúhozott nagy változás, Dózsa György lázadó parasztjának ükunokája földhöz jut és Móricz, a felszabadult parasztság irodalmi szószólója a földosztásról, a szövetkezetek életéről írja riportjait. Benéz az óriási Eszterházyuradalom közepén az apró padokkal telizsúfolt, piszkos iskolába, amely arra a náddal fedett, földberagadt viskóra émlékezteti, amelyben ő ta. — Móricz Zsigmond regényei, novellái, drámái, feljegyzései és cikkei a nép és élete iránt érzett mély, izzó szeretetébőt és abból a felismerésből forrtak ki, hogy tarthatatlanná vált az embert ember által kizsákmányoló rendszer. Az élettel való állandó kapcsolata, bolyongásai a szeretett hazában ifjú korától kezdve egészen élete utolsó napjáig, a valóság tökéletes megismerése, a gondos ny elvezeti munka és a szabadság, a kedvezőbb életfeltételek megteremtésének szolgálatába állított mesteri művészet — ezek a gyökerek, amelyekből Móricz Zsigmond műve kicsirázott, hogy ma a népi demokrácia adta lehetőségek közt teljes virágzásban kilombosodjék, szeretettel töltve meg olvasóinak szívét az új élet, és gyűlölettel az ember ellenségei iránt". — mondta többek közt Stitnicky elvtárs. Móricz Zsigmond nagyságát tükrözte az a vers is, amelyet Vladimír Chudik a pozsonyi Nemzeti Színház művésze adott elő mély átérzéssel, szlovák fordításban. A verset Ady Endre nulta a betűvetést és a régi fekete tudomány fekete zsarnoki hatalmát idézi, a ; vörös tudomány vörös felszabadí jt(5 hatalmáért < lelkendezik. . . Egy este elbűvöli a Nemzeti Színház új közönsége, a gróf Saé. chenyi Béla páholyájátoan ülő do-hánygyári munkásnők és az öreg fekete-fejkendős néni. »Az egész zsúfolt színházban proletárérzék izzott — írja. — Mi az, ami a proletárságot annyira megismerhetővé teszi? A , szemek fénye! Tiszta és nyílt tekintetek, ártatlan és őszinte nézés. Mintha leakasztják a függönyt az ablak, ról a nyári, sötét szobán s egyszerre beomlik a gazdag aranyfény: a proletár szemekből úgy lobog ma a szív, hősége, az értelem fénye. Jó és szép világ. Legszebb minden világok közt: emberi világ... ... Ez igen, közönség. Ennek nem játék a színpad, sem az élet. Ez szívébe veszi az igazságot s nem engedi kiütni onnan. Egészen megújhodtam ezen az estén, s valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról.« A »gyanús elém« hírében álló Móricz, aki sohasem védekezett az ellene emelt vádak ellen, s a »lealá. zottafc és megbántottak tagjának«, érezte magáit, a forradalom bukása után a mult és a dzsentri felé fordult. A múltban az egészséges magyar társadalmi élet elfojtásának okait keresi és részben meg is találja őket a nagybirtok és a nagytőke korrupt szövetségében. Látja az egész országigazgatás züllöttsé. gét és felismeri, hogy a rohadt társadami renddel egyedül szembeforduló ember semmiféle változást nem tud kiharcolni és törvényszerűen el kell buknia. De itt ezen a ponton mutatkozik -meg az egyetlen nagy töréis Móricz írásmüvészetében és egyszersmind világszemléletében is: hatalmas vádiratot tud szerkeszteni egy bukásra érett rend felett, a maga vérlázító valóságában meg tudja mutatni az egész uralkodó osztály korruptságát, de társadalomképe hiányos marad, tisztára a magyar parasztság szemszögéből néz és ítél és nem látja meg a munkásosztály szerepét, nem látja meg annak harcát és küldetését. Móricz 1919-ben meglátta a terraréíőszövetkezetekben a jövő gazdasági formáját és meg volt győződve arról, hogy Magyarországon »most kezdődik az igazi boldog és emberi élet«, ám amint a külföldi imperialisták összefogása a belső ellenforradalmi erőkkel és a jobb. oldali szocdemek árulása elbuktatja a forradalmat és megdönti a munkások hatalmát, Móricz úgy érzi, hogy megszűnt az új élet forradalom útján; való megteremtésének lehetősége, nem bízik többé a munkásosztály forradalmi erejében és nem látja eljövendő történeti szerepét. így rekedt meg aztán a kritikai realizmusban ez a nagy harcos szellem, a magyar életnek, de különösen a magyar múltnak ez a hallatlanul nagyerejü megjelenítője. Móricz azért fordult a mult felé, hogy benne hősöket találjon. Hőst írta: „Levél Móricz Zsigmondhoz" címmel. Az az Ady küldte benne forrd üdvözletét a reakciós magyar kormánykörök által •megtagadott írónak, aki másutt megint így értékelte Móriczot: „íme, egy Móricz Zsigmond, aki egyedül felér egy forradalmi szabadcsapattal". Ugyancsak közelhozta a hallgatósághoz Móricz érző, vajúdó lelkét a „Hét krajezár" című könnyes-mosolyos novellája, amelyet Nagy lend elvtárs, a Csehszlovák Rádió magyar osztályának vezetője olvasott fel kitűnően. A gyönyörű emlékest fénypontja Zathureczky Ede, Kossuth-díjas európai hírű magyar hegedűművész, zenepedagógus, a Magyar Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának vendégfellépése volt. Mesteri játéka, technikája és átérzett tolmácsolása a közönségben határtalan lelkesedést keltett. Végezetül, mint az est magyar közönségének másik nagy kultúráiményét, *Egri Viktor államdijas író Mórica-méltatását említhetjük, amelyet teljes egészében közlünk. keresett, »akit a saját kora uralkodó osztálya elé állíthat példának, akin keresztül megmutathatja a továbbfejlődés útját.« Ennek a szándéknak irc -Imi monumentuma, Móricz Zsigmond élet. egyik legnagyobb müve, az »Erdély« cím alatt összefoglalt három történeti regénye. Az »Erdély-trilógia« szintézise mindannak, amit eddig csinált, benne van teljesen, hiánytalanul, genialitásával és tévedéseivel, képességeivel minden kimeríthetetlenségével s minden korlátjával, népével való szolidaritásával és veleszületett igazság-ösztönével. Egy monumentalitásra született író megvalósította, amire született, — írja Móriczfőmüvéröl Schöpfli-n Aladár. Móricz nagy emberábrázoló ereje ezekben a regényekben éri el a csúcsát és 'gyaiíígy elv termő képzelete is olyan magasságokig jut, amilyeneket sem előtte, sem utána a magyar toll mestere nem ér el. Művészi értékben az Erdély.trilógia mellé állítható a »Betyár« és a két Rózsa Sándor regény, amelyekben felvetődik a szegény .paraszti forradalom perspektívája. Ki az, aki az ellenforradalom kátyújából kiragadhatná a magyar népet ? Móricz szerint a szegény-paraszt, aki azonban Móricz dús embervilágában sajnálatosan támasz és vezető nélkül áll és ezért nem jut tovább a vágynál és nem is tudja kivívni megváltását. Pályája elején és a proletárdiktatúra forró napjaiban az íróban felötlött á nagy téma: Dózsa György harca. Am a forradalom rövid hónapjaiban csak riportírásokra jutott idő és később a Dózsa-témát már Csak gondolatban-, dédelgette az író és felaprózta más írásaiban, melyekben az úri világ jelképesen egy kicsit mindig Dózsa tüzes székén sütögette a paraszti népet. Járt több ízben köztársaságunkban is, mindannyiszor előadást tart. va a Porimáspalota tükörtermében. A síkságokat sokat járó író gyönyörködött a Tátra fenséges havasi világában, felüdítette szemét és lelc két a szlovák tájak szelíd szépsége és felüdítette, felfrissítette minden óra, amelyet a fiatal haladó csehszlovák értelmiséggel töltött. Egyik ilyen szlovákiai látogatása összehozta Sellyei Józseffel, a fiatal vág. sellyei prasz'tíróval, az »Elfogyott a föld alóla« és sok szép irodalmi riport reményteljes szerzőjével. A felfedező izgalmas örömével karolta fel ezt a szépen induló fiatal tehetségünket, egy novelláját le is közöltette az akkor általa szerkesztett Nyugatban, vendégül is látta magánál — a nagy író és a kézdö barátságát azonban kettétörte; a halál. Ilyen útja hozta össze egy másik kortársunkkal, Morvay Gyulával is. A falusi iskola döngöltfcldü szobácskájában sokan szorongtak a vendég körül, aki apró ceruzával gyorsan rótta noteszébe az elhangzott vallomásokat és az író rádöbbent arra, ( hogy a dolgozó nép élete itt sem fenékig tejfel, hogy sortüzek ropognak, ha jogait hangosabban követelni meri az elnyomott Augusztus 29-én igen radikális és I jó eredményeket igérő gyűlés folyt le a bratislavai Cérnagyárban. Az észszerüsítő munkabizottság újjászervezése volt napisoron, amelynek feladata az üzemben benyújtott észszerüsítő munkamódszerek, újítások életrehivása. A bizottság eddig rosszul működött. Az üzem vezetősége abba a hibába esett, hogy azt az elvtársat, aki az újítások referense volt, más funkciókkal i s >negterhelte és így az illető — szokás szerint — valamelyiket elhanyagolta. , Ebben az esetben az újító javaslatok szenvedték meg a funkcióhalmozást. Szomorú eredménnyel járt ez, konkréten azzal, hogy míg az év első negyedévében 81 újító javaslatot nyujtotak be, addig a harmadik negyedévben ez a szám l-re apadt. Az üzem vezetősége fontolóra vette e2t a nagy hanyatlást és úgy döntött, hogy új bizottságot szervez, amelyben képviselve lesz a vállalat vezetőségén kívül az üzem minden munkaszakasza, sőt az adminisztráció is Blazsová elvtársnő személyében, aki maga is újító és lelkes támogatója az újitómozgalomnak. A bizottság elnöke Tomek elvtárs, gyártási igazgató, titkára Varga elvtárs, textilmérnök lett. Az üzemi ROH-szervezetet Pinté elvtárs, míg a - munkaszakaszokat az üzem hét legjobb bevált-újítója képviseli. Tagja ezenkívül számos szakember, üzemgazdász és e sorok írója Kelecsényi József, aki az üzem tanulmányi-kísérleti osztályát vezeti. Az új bizottság azonnal munkához látott. Pontokba foglalta a megvalósítandó reformokat és a 10 újító kör mindegyike részére -munkatervet dolgozott ki, amelyek segít, ségével leküzdheti az egyes munkaszakaszok nehézségeit. Eddig 2—3 hétig is hevert az újítási javaslat a munkaszakaszok vezetőinél. Most a vezetőket kötelezik arra, hogy három nap alatt bírálják meg a javaslatot és továbbítsák az észszerüsítő bizottsághoz, amely egy hónapban kétszer ül össze. Ha a binép, Ez a találkozás Móricz prágai útja után történt, ahol az író a fiatalok problémáit vitatta meg hallgatóival és Móri.cznak már kezében volt az újság, amelyben egy csongrádmegyei képviselő kutyakorbáccsal fenyegette meg és hazaárulónak bélyegezte. A bölcs ember mosolyával vette ezt az arcátlan fenyegetést, de talán csak az írónak nemzetközi hitelű neve akadályozta meg, hogy újból börtönbe ne vessék. Szlovákiai látogatásairól alig írhatott, minden sorát hazaárulásnak vették az elvakult soviniszta kormánykörök. Utolsó szlovákiai látogatása alkalmával, 1932-ben szűkebb írói körben beszélt a „Boldog ember" című munkájának írói, műhelybeli problémáiról, szerkezeti megoldásai^ ról. Joó György marosligeti szegényparaszt nyomorúságos életéről szól ez a csodálatosan szép és nemesen egyszerű munka, ,,Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földműves életén keresztül a^magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt; csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött" — ezt írja Móricz Zsigmond könyve elé. Énformában maga a paraszt beszéli el sorsát kisiskolás korától a párválasztásig és 25 éves öt gyermekkel megáldott házas életét a világháborúig. Móricz hatalmas embergalériájának talán legélőbb és legvonzóbb alakja ez a .Toó György. Erkölcsi erőben és fizikai képességekben bővelkedő hős; igen, hősnek kell mondanunk ezt a tenger megaláztatást és keserűséget elviselő Joó Györgyöt, a dolgos ember mintaképét, a munka szerelmesét, aki megérteti velünk, hogy a feudális és kapitalista rendek duhaj és embertelen világában a magyarságnak fenn kellett maradnia,„mert volt egy egészséges mag, — voltak ilyen Joó Györgyök, á igazi teremtő életnek ilyen hősei, akiknek fiai zottság- elfogadja a javaslatot, továbbítja a technikai osztálynak, amely az újításokat megvalósítja. Azelőtt ezen az osztályon is hónapokig feküdtek az újítások tervezetei, most azonban 14 napon belül értesíteniük kell a bizottságot az újítás sorsáról, vagyis arról, hogy realizálták-e és ha nem, akkor miért nem. Az észszerüsítő munkabizottság minden hónapban értesiti az érdekelt újítókat benyújtott javas, latuk sorsa felül. Az újítóknak eddig nem volt külön munkahelyük, ahol a prototípusokat elkészíthették volna. Most a vállalat vezetősége lehetővé teszi, hogy minden csütörtökön délután használják a technikai műhelyt, ahol mindig rendelkezésükre áll egy műszaki dolgozó és segítségükre lesz az esztergálandó alkatrészek és prototípusok elkészítésében. Az észszerüsítő munkabizottság szorosan együttműködik az üzemi klub keretén belül szépen fejlődő újítók klubjával. Éz a kluh már kiállítást és újító konferenciát is rendezett, amelynek vitája során -megbeszélték a nehézségeiket és kicserélték tapasztalataikat. A klub vezetősége gondoskodik arról, hogy a különféle szaklapok tartalmát megismerjek a dolgozók. Az 'dege-n nyelvű szaklapokat lefordítják, és kifüggesztik mint faliújságot. Rendszerint a mester, vagy valamelyik újító figyelmezteti a dolgozókat a szakmájukba vágó érdekességre. Ugyancsak a szakmai tudás emelését szolgálja az üzem Ills kötetböl álló szakkönyvtára, amelyet ez idő szerint én kezelek és örömmel mondhatom, hogy a pillanatnyilag kikölcsönzött 370 kötetböl már igen jelentős mennyiséget vesznek ki egyszerű munkások is, A Cérnagyárban e jelek szerint minden előfeltétel megvan a sikeres fejlődéshez, és valóban csak a dolgozók lelkiismeretén és jóakaratán múlik, hogy elérik-e a kínálkozó eredményeket. Kelecsényi József vagy xmokái ma szövetkezetek és gépállomások élén állanak, járásokat és megyéket igazgatnak, gyárakat vezetnek, de ugyanúgy népnevelők és művészek, százezreket gyönyörködtető színjátszók vagy éppenséggel a néphadsereg tisztjei, generálisai. Igen helyesen utalnak rá Móricz Zsigmond kritikusai a „Boldog ember" új kiadása alkalmából, hogy éppen ez a regénye a szocializmust építő parasztság, de az egész nép előtt is az a tükör, amely emlékeztetheti már-már elfelejtett nyomorúságára és ébrentartéja lehet a régi világ iránti gyűlöletének. A dolgozó nép ma nem él tanácstalanságban és nem vergődik, nem őrlődik fel a reménytelenség malomkövei közt, mint Móricz Zsigmond sok-sok népi hőse. Vágyai előtt feltárultak a kapuk, nem kell lázadnia, mint a „Betyár" Avar Janijának és nem vár rá a Joó Györgyök boldogtalansága. A mai' Joó Györgyök ma valóban boldog emberek, a kizsákmányolás és a meg? aláztatás sötétségéből kiszabadított, hazájukat megtalált boldog emberek, akiknek nem kell egy forrongó tömeg élén odakiáltani a csendörszuronyos ^hatalomnak, hogy „a föld azá, aki megműveli" ... —mert a föld, a gyár, a haza az övék, a miénk! Boldog életünk útján mi, húsz és harminc évvel fiatalabb kortársai a hála érzésével fordulunk ma halhatatlan emléke felé. A nagy orosz és szovjet írók mellett az ö kritikai realizmusa segített tudatosítani bennünk, hogy a nép életének, vágyainak és céljainak felismerése nélkül nem születik realista írásmű és hogy az írás az igazmondással kezdődik é s azzal végződik. Boldog életünk útján hadd emlékeztessen valamennyiünket Móricz Zsigmondnak minden forró szívvei írott sora arra, hogy amiről hősei álmodtak, az ma megvalósult és nincs az a sötét erő a föld kerekségén, amely minket újra a megalázottak és kitaszítottak sorsára kényszeríthetne. Egri Viktor Jllöidtz Űíiig,mő-itd az etnhei