Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-18 / 222. szám, csütörtök

I ll %2Ű 1952 szeptember 16 Paul R. Kniss főhadnagy, amerikai hadifogoly vallomása a baktériumháború vezetéséről Paul R. Kniss főhadnagy, ameri­kai repülő,- aki 1952 július 20-án esett fogságba, a baktériumháborúban va­ló részévételéröl, amelyet a fegyve­res erők Koreában folytatnak, a következőket jelentette ki: „Paul R. Kniss a nevem és tagja vagyok az Egyesült Államok repülő­tartalékának. Főhadnagy vagyok, sorszámom 01909070. 1927 április 29-én születtem Monmouthban, Illi­nois államban. Feleségem címe 1103, Délnyugati Katonai utca,. San Anto­nia, Texas. Szüleim címe 339 Déli utca, Monmouth, Ulionis". R. Kniss elmondotta, hogy a légi­erők kötelékébe 1946 decemberében lépett és 1952 márciusában került Koreába. Még kiképzése folyamán, 1951 júniusában jelen volt egy elő­adáson, amelyben Laurie kapitány, az előadó, az atombombáról beszélt és kijelentette, hogy az igazi ve­szély nem az atom, hanem a bak­tériumháború. Szerinte 1952-ben az egész katonai személyzetnek külön tanfolyamokat kell végeznie a bak­tériumháborúval kapcsolatban, védő­álarcokat kapnak és külön oltva lesznek a baktériumok ellen. Köz­vetlenül Koreába indulása előtt a repülök csoportját, akik között ő is ott. volt, arról tájékoztatta, hogy hí­rek terjednek a baktériumfegyverek­nek az amerikai repülök által való alkalmazásáról. Az amerikai repülők feladata, hogy e híreket megcáfol­ják — mondották Knissnek. Ezzel egyidejűleg tájékoztatták öt a bak­tériumbombákről és a baktérium­fegyverekről szóló hírekről, amelye­ket az ellenséges területeken terjesz­tenek ügynökök által. Kniss azt mondja, hogy az előadás után épp úgy, mint a többieknek az volt a né­zete, hogy Koreában nem alkalmaz­nak baktériumfegyvereket, hogy ez propaganda, amelyet az észak-ko­reaiak terjesztenek. Koreába érkezése után mindjárt az első napon Mac Laughlin kapi­tány oktatta ki Knisst és Kniss er­ről a következőket vallotta: Mac Laughlin kapitány kijelentet­te, hogy a 18. bombázó ezred 1952 január 1 óta folytat baktériumhábo­rút. Most kéttípusú bombát alkal­mazunk — mondotta — egyrészt VT baktériumbombákat és ejtőernyős ro­varokkal töltött bombákat. Június­ban megkezdjük a baktériumok ter­jesztését a repülőgépeinkről. Ezre­dünk négy repülőgépét április 30-án Tacsikavába (Japán), küldjük, hogy a bakrériumok terjesztése céljából módosításokat eszközöljenek rajtuk. Ott a pilóta kabinja alá tartályt erősítenek a baktériumok számára, amelyeket azután a repülőgépről le­szórnak. A repülőgép június 15-én lesz kész, azután az ezred összes pilótáit kioktatjuk, hogyan kell ter­jeszteni a baktériumokat. Ezt a módszert Koreában alkalmaztuk és sikerünk is volt. Mac Laughlin kapitány kijelentet­te, hogy VT bombáinkkal háromfaj­ta betegséget terjesztünk: tífuszt, pestist és — említette talán még a maláriát is, azonban erre nem tudok pontosan visszaemlékezni. Ezeket a bombákat Vondzsából kapjuk, kü­lön teherautón és a felrepülés előtt 15 perccel rakják be. (A repülőgé­pekre rendszerint a felrepülés előtt két órával rakodnak be.) A baktériumrepülésekre nem hasz­nálunk külön repülőgépet — folytat­ta — hanem bármilyen repülőgép alkalmas, amely kéznél van. Ha ilyen repülésből tértek vissza, mind­járt a repülés utáni megbeszélés után zuhanyozzátok le magatokat és a következő napon vérvizsgálatnak lesztek alávetve, hogy megállapít­sák, egészségesek vagytok-e. Ha bár­milyen okból nem tudjátok teljesíte­ni feladatotokat, ne dobjátok le bom­báitokat, hanem, térjetek vissza a K-46-ra, és velük együtt szálljatok le. A baktériumháborúról sohase be­széljetek és a baktériumrepülés után mindig úgy fogtok jelentést tenni, ahogy azt megmondom nektek. E gyűlés után nyilatkozatot írtok alá, ^melyben megígéritek, hogy nem fogtok beszélni sem egymásközött, sem pedig valaki mással e gyűlés tartalmáról. Ezen előadás anyaga „szigorúan bizalmas". Kormányunk a baktériumháború tényét a lehető leghosszabb ideig tagadni fogja. Ne bántson benneteket az, hogy bakté riumfegyvereket alkalmazunk, ezt teszik az ezred összes többi pilótái is és ezeknek száma még emelkedik. (Kniss lerajzolta a VT baktérium­bombákat, amint azt Mac Laughlin kapitány a táblán ábrázolta. — Az Üj Kina megjegyzése!) Ezt a bombát mindég négy repülő­gép egyszerre fogja ledobni, — foly­tatta a kapitány. — Háromezer mé­terről mintegy 1800 méterre eresz­kedtek le és a bombákat a célra dob­játok. A bomba körülbelül 30 méter­re a föld felett robban és a baktériu­mokat mintegy 90 méternyi körzet­ben terjeszti. Ha a bomba nem rob­ban fel a levegőben és csak a földön robban, a légnyomás a baktériumo­kat megöli. A bombákat közvetlenül valamilyen város mellett dobjuk le, azonban nem a városban, mert az észak-koreai nép városaiban nagy­mértékben használ feltőtlenítő esz­közöket és ezek a baktériumokat megölnék. Bombánkat közvetlenül a nagy város mellett dobjuk le, az ál­latok és az emberek azután a bakté­riumokat beviszik a városba, ahol ezek elterjednek. A bomba — mon­dotta Mac Laughlin . kapitány — olyan, mint egy rendes VT-típusú 250 kilogrammos bomba és nincs külön megjelölve. (Következik Kniss raj­za „Ejtőernyős bombáink", amint azt Mac Laughlin kapitány lerajzol­ta. — Az Üj Kína megjegyzése.) Ezt a bombát — mondotta Mac Laughlin kapitány — csupán az ez­red egyik öregebb pilótája szállítja. Ez az, egyedüli férfi lesz az ezred­ben, aki az ezredben ezt a bombát szállítani fogja. A repülés folyamán gépével 3000 méterről 300 méterre bukik és a bombát leengedi. A bom­ba hátsó részében kinyílik egy zár és az ejtőernyő a bombát lassan a földre szállítja. Amikor a bomba a földié esik, azon a részén, ahol rú­gok vannak belészerelve, két részre válik. A bomba eredetileg két részre volt osztva és azután e rúgókkal ösz­szekapcsolva. Amikor a bomba két részre bomlik, az állatok vagy a ro­varok-útja szabaddá válik. Ezekben a bombákban patkányokat, egereket, tetveket és bolhákat használunk. Ezeket a bombákat is a nagyváro­sokhoz közel fogjuk ledobni, azon­ban nem a városokban, mert az em­berek az állatokat vagy rovarokat megölhetnék abban a pillanatban, amint a bombából kimásznak. Erről a bombáról a repülő, amikor vissza­tér útjáról, mint vak bombáról fog beszélni. Ezt a bombát fel lehet is­merni hátsó részén levő zárjáról, a közepén, valamint azon a részeken lévő rúgókről, ahol a bomba ketté van osztva. Egyik bombával sem szabad 3600 méternél magasabban repülnötök, mert az állatok, rovarok és baktériumok oxigénhiány miatt és a rendkívüli hideg következtében elpusztulnának. „Ismét emlékeztet­lek benneteket arra, — mondotta Mac Laughlin kapitány — hogy er­ről a tájékoztatásról ne beszéljetek e helyiségből való távozástok után, mert különben katonai bíróság elé kerültök. Ezekkel a szavakkal végez­te oktatását. Az oktatás 8 órától 9 óráig tartott. A következő férfiak voltak jelen: én, John Carleton főhadnagy, John Jansen főhadnagy, Robert Manning főhadnagy, James Camp főhadnagy és Randall főhadnagy. Mindnyájan instruktorok voltunk Craigbon és egyidejűleg osztottak be az ezredhez. Mc Laughlin kapitány az előadá­son nyilatkozatot mutatott fel és az előadás végén a nyilatkozat egyes példányait mindegyikünkkel aláirat­ta. E nyilatkozatokat azután visz­szaadtuk neki. A nyüatkozat körül­belül 26 cm hosszú és 5 cm széles volt. Ahogy visszaemlékezem, körül­belül a következőképpen volt meg­szövegezve: „Tudom, hogy nem szabad beszél­nem azokról az információkról, ame­lyekről az 1952. március 21-i ülé­sen sző volt és tudom, hogy meg­büntetnének, ha ezt megtenném a ... katonai jog ... cikkelye alap­ján ... aláírás." A katonai jog cikkelyének pontos számát elfelejtettem. A hírszolgálat ezredese ezt a nyi latkozatot irodájában őrizte. Ha a pilóták közül bármelyik is a bakté­rium-bombákról beszélt volna, ka­tonai bíróság elé állították volna és ezt a nyilatkozatot bizonyítékul használták volna fel ellene. Nagyon elkedvetlenített az a kilá­tás, hogy kénytelen leszek résztven­ni a baktériumháborúban, de az is világos volt előttem, hogy nincsen más választásom és meg kell ten­nem azt, amit parancsoltak. Emlé­keztem Holleman kapitány szavaira is, akinek hittem és gondolkozni kezdtem arról, kinek van igaza a háborúban és kinek nincs. 1952 már­cius 27-én 5 óra 30 perckor én és Chomac kapitány (csoportunk pa­rancsnoka) valamint Bruton kapi­tány és Fluhl főhadnagy, mindnyá­jan a 12-es bombázó egység tagjai, repülés előtti felkészültségre kap­tunk parancsot a baktériumrepülés előtt. A repülés előtti előkészülete­ket Mc Laughlin kapitány vezette ezredhelyiségünkben, zárt ajtók mö­gött, Mc Laughlin kapitány megmu­tatta nekünk néhány magaslat fény' képét, amelyeken üres helyek vol­tak, Szarivontól . mintegy 16 km­nyire délre. Ezek a fényképek kb. 30 cm hosszúak és 22 cm szélesek voltak és a taktikai felderítés 67-ik ezrede készítette őket. A mezőkön levő üres helyek — mondotta — tü­zérségi állások. A fényképeket na­gyítóüvegen keresztül néztem, de nem láttam semmiféle ágyút, sem pedig tüzérségi állásokat. Az önök küldetése „támadás a légvédelem ellen" — mondotta Mc Laughlin ka­pitány. 7 órakor szállnak fel és 8 órakor érkeznek céljuk fölé. Három­ezer méter magasságba emelkednek a cél irányában. Ha a cél fölött lesznek, 1800 méter magasságra ereszkednek le és leengedik a bom­bákat. Ha visszatérnek, jelentkezze­nek nálam és mondják azt: „A fel­adatot teljesítettük, az eredménye­ket nem figyeltük meg". A repülés előtti előkészületünk 15 percig tartott. A repülés előtti elő­készület után repülöcsoportunk mű­ködési helyiségébe mentem és ma­gamra vettem repülőfelszerelésemet. 6.45-kor kimentem repülőgépemhez, két fehér köpenybe öltözött, szája és orra előtt álarcot és keztyüt vi­selő férfi bombákat rakott fel repü­lőgépemre. A bombákat teherautó­ról rakták le és kézzel erősítették a bombatartókhoz. A bombáit olya­nok voltak, mint a közönséges VT típusú 250 kg-os bombák és nem volt rajtuk semilyen külön paegjelö­lés. Amikor a férfiak bevégezték munkájukat és elmentek, megnéz­tem bombáimat, hogy meggyőződ­jek arról, jól oda vannak-e erősítve a bombatartókhoz. Az én Repülőgé­pemhez épp úgy, mint a többi három repülőgéphez is két 250 kg-os VT típusú baktériumbomba volt odaerő­sítve. 7 órakor szálltunk fel és a repü­lés irányában 3000 méter magas­ságba emelkedtünk. A cél fölé ér­keztünk, amely Szarivontól 16 kilo­méterre délre volt, mintegy 300 mé­terre a vasútvonaltól. Ekkor 8 óra volt. A repülés magasságát 1800 méterre csökkentettük és ledobtuk bombáinkat. A bombák a földön robbantak fel és hat közülük a leve­gőben. Azok a bombtk, amelyek a földön robbantak, széthullottak és szürke füstfelhöt bocsátottak ki ma­gukból 30 méter magasságba. Azok a bombák, melyek a levegőben robbantak, szürke, mintegy 30 mé­ter átmérőjű felhőt alkottak, amely mintegy 40 másodperc alatt oszlott el. Repülőgépeink azután ismét 3000 méter magasságba emelkedtek és visszatértek a K 46-ra. 9 órakor szálltunk le és Mc Laughlin kapitánynak a hírszerző Irodában a következőket jelentet­tük: „A feladatot- teljesítettük, az eredményeket nem figyeltük meg". Azután lezuhanyoztuk magunkat és azt mondtam Tomas kapitánynak: „Ez megtisztíthatja testemet, de lel­kiismeretem már soha többé nem lesz tiszta". Március 28-án reggel 8 órakor orvosi vérvizsgálat alá ve­tettek bennünket. Baktériumrepüléseink, amelyekről személyes tudomásom van, a követ­kezőképpen folytak le: Április 29-én Dalleo főhadnagy azt mondta ne­kem, hogy ő és Curry főhadnagy John Jarnsen főhadnagy és Randall főhadnagy április 5-én 8 VT típusú baktériumbombát dobtak le Sinand­zsutól 8 kilométerre eső körzetben (mindezek a pilóták a 12. bombázó­, egységhez tartoznak), Azt is mon A Nemzetközi tudományos bizottság jelentéséből bebizonyosodott, hogy az USA baktériumie§pert használt Koreában és iszaíckelet-Kina felett A nemzetközi tudományos bizottság jelentéséből A baktériumháborúra vonatkozó tények kivizsgálására alakult nem­zetközi tudományos bizottság jelen­tésének bevezetése a következő: Az 1952 év elejétől fogva igen szokatlan jelenségek fordultak elő Korea és Kína területén. E jelensé­gek annak a vádnak emelésére in­dították a két ország népét és kor­mányát, hogy baktériumháború in­dult ellenük. Minthogy a világ népei már régóta tanújelét adták annak, hogy helytelenítik, sőit gyűlölik a hadviselésnek ezt a módját, a hely­zetet igen súlyosnak kellett minő­síteni. Ezért alakult meg a nemzet­közi tudományos bizottság, hogy a helyszínen vizsgálja meg a bizonyí­tékokat. A bizottság tagjai tudatában vol­tak felelősségüknek és minden lehe­tőt megtettek, hogy megszabadulja­nak minden előítélettől s vizsgáló­dásaikat az előttük ismert legszigo­rúbb tudományosság elvei szerint végezték. Ennek a munkának rész­leteit és azokat a következtetéseket, amelyekre vezettek, ebben a jelen­tésben terjesztik elő. A jelentés ösz­szeállításában nyolc különféle nyel­vet beszélő ember vett részt és ha a szöveg talián nem eléggé csiszolt, gondoljon az olvasó arra, hogy vi­lágosnak, félreérthetetlennek kellett lennie: olyannak, hogy minden föld­részen megértsék. A baktériumháborúna vonaltkozó tények kivizsgálására alakult tudó­mányos bizottság a következőképpen fejezi be jelentését: A áemzet'közi tudományos bizott­ság a helyszínen folytatott több mint kéthavi vizsgálat után befejezte munkáját. A bizottság igen nagy­tömegű ténnyel találta magát szem­ben. Ezeknek egy része összefüggő rendszert alkotott, amely igen jel­lemzőnek bizonyult. Ezért a bizott­g elsősorban ezekre a tényekre összpontosította vizsgálódásait. A bizottság ezekre a következtetések­re jutott: Korea és Kína, népe valóban bakteriológiai fegyverek célpont­ja volt. Ezeket a fegyvereket az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmazták, különféle módszere­ket használva fel erre a célra. E módszerek némelyike a japán had­sereg által a második világhábo­rúban alkalmazott módszerek to­vábbfejlesztésének látszik. A bizottság úgy jutott erre a következtetésre, hogy lépésről lé­pésre haladt a logika út/án. Csak habozva tette meg ezeket a lépé­seket, mert a bizottság tagjai nem akarták elhinni, hogy ilyen em­bertelen módszert valóban alkal­maznak annak ellenére, hogy a vi­lág népei ezt általánosan elítélik. Ezekután mindenkinek meg kell kettőznie erőfeszítését, hogy meg­óvja a világot a háborútól és meg­akadályozza, hogy a tudomány eredményeit az emberiség kiirtá­sára használják fel. Megnyitották a közönség számára az amerikaiak baktériumháború ját leleplező pekingi kiállítást . Hétfőn nyitották meg a közönség számára az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányának baktériumhá­borús bűneit ismertető kiállítást. Az öt kiállítási teremben több, mint 500 okmány, fénykép és egyéb kiállítási tárgy látható. A felirato­kat 4 nyelven: kínaiul, oroszul, an­golul és franciául írták -ki. A kiál­lított tárgyak között van az ameri­kai kormánynak a baktériumhábo­rú előkészületeit bizonyító okmány szövege, Pak Hen En koreai és Csou En laj kínai külügyminiszterek nyi­latkozatai, kínai és külföldi szemé­lyiségek beszámolói helyszíni vizs­gálataik eredményeiről, valamint a baktériumbombákat ledobó elfo­gott amerikai repülők vallomásai és azoknak a kémeknek vallomásai, akiket az amerikaiak küldtek át, hogy tájékoztatást szerezzenek a baktériumfegy-verek hatásáról. A kiállítás anyagát május eleje óta több n}int 600 külföldi vendég tanulmányozta át. Koreai hadiíeEentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének fő­parancsnoksága . jelenti szeptember 16-án, hogy a népi hadsereg a kí­nai népi önkéntesek szoros együtt, működésével helyi jelentőségű har­cokat vív az ellenséggel. A légelhárító tüzérség egységei | hat ellenséges repülőgépet lelőttek. Idenauer bíróságának újabb terrcrisztikus ítélete A dortmundi bíróság hathőna.pi fogságra ítélte Helene Schmitz bül­frati nyugatnémet munkásnőt, mert a dortmundi béketüntetésen állító­lag »ellenállást« fejtett ki egy ve­szélyes tárgy . segítségével az állam­hatalommal szemben. Helene Schmitz ifjú munkásnő, aki gyermekbénulás következtében sántít, a dortmundi főpályaudtvar csarnokában tartóz­kodott a béketüntetés id-ején, ami­kor Lelhr rendörs-égének rohamosa, tagai szétkergették a tüntetőket. A rendőrség durván megtámadta és gumibotokkal bántalmazta. E kínzás ellen egy pálcával védeke­zett; amelyre járás köA-en támasz­kodik és amelyet a dortmundi bíró­ság »veszélyes tárgynak« minősí. tett. dotta, hogy tíraine ezredes repülő­egységünk (a 12. repülőegység) pa­rancsnoka, április 15-én két ejtőer­nyős bombát dobott le Szancsontól 8 kilométernyire keletre. Május 5-én 9 órakor hallottam, amint Crow ez­redes, a 67. í'epülöegység parancs­noka azt mondotta Mac Laughlin kapitánynak, hogy két „vakbombát" dobott le nem messze Fenzsantól, ezek ejtőernyős baktériumbombák voltak. Május 21-én Thomas kapi­táiiy azt mondotta nekem, hogy Williams főhadnagy a 67. bombázó egységből négy repülőgépet Kunari­tól 8 kilométernyire keletre lévő ál­lás ellen vezényelt a „légvédelem elleni támadásra". Tudtuk, hogy 8 VT típusú baktériumbombát dobott le. Akarom, hogy mindenki, aki ezt a nyilatkozatot olvassa, tudja, hogy csupán igazságérzetem és az a ké­pességem, hogy a helyeset a rossz­tól meg tudom különböztetni, kész­tetett engem arra, hogy mindenkit tudassak ezekről a tényekről. Lel­kiismeretem mindig kínzott attól az időtől fogva, hogy ezt a tettet el­követtem, éppúgy, mint ahogy sze­rintem mindenkit bántott volna lel­kiismerete, aki a helyeset a helyte­lentől meg tudja különböztetni. A háború ezen embertelen módjának leírásával hírt adok a világnak ar­ról a tényről, hogy Koreában az amerikai katonaság embertelen fegyvereket alkalmaz. Ezeket a fegyvereket nemcsak az északkoreai katonák és önkéntesek ellen, hanem Észak-Korea népe ellen is alkalmaz­zák. Észak-Korea polgári lakossága már borzasztóan szenvedett a hábo­rúban és most a háborúvezetés leg­embertelenebb módjának van kitéve. A világ minden emberének feladata most az, hogy ezeket a tényeket, amelyeket előterjesztettem, felhasz­nálják és követeljék a .baktérium­háború azonnali beszüntetését Észak-Koreában. Az Egyesült Álla­mok népének követelnie kell, hogy egy nemzet se alkalmazza soha töb­bé a háborúvezetés ezen módját. Csak akkor érhető el a világbéke, ha a világ minden polgára résztvesz a háború és embertelen tettek be­szüntetéséért folytatott harcban. Az egész világ összes emberei testvérek és míg nem tanulunk meg együtte­sen élni és egymásnak segíteni, nem lehet a világ olyan, mint amilyen­nek szeretnénk. Paul K. Kniss, 1952. július 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom