Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-13 / 218. szám, szombat

4 I

II SZŐ" 1952 szeptember 13 PAR I

t LET A III. pártkongresszus 1905 április havában A parikon gresszusok üsuze hívására mindig az adott okot, amint a Bolseviki Párt történetéből tudjuk, hogy a párt fontos események előtt állott és új irányvonalat, taktikát kellett meghatároznia. Ebből a célból hívták össze a III. kongresszust is 1905 áp. rilis havában. A pártnak meg kellett határoznia az új tak tikai vonalat ae 1905-ös forradalom idejére. Az 1905 ös forradalmat megelőző lázadás és forradalmi légkör a társadalom valamennyi osztályát mozgásba hozta. Az ország politikai életében végbement átalakulás ki. mozdítottta az osztályokat régi szokott állásaikból és az új helyzetnek megfelelő átcsoportosulásra kényszerítette Mindegyik osztály, mindegyik párt igyekezett kidolgozni a maga taktikáját, megállapítani a maga politikai irányvonalát, meghatá/rozni a többi osztályokhoz és a kormányhoz való viszonyát. A szociáldemokrata pártnak is ki kellett dolgoznia a maga taktikáját. Ezt követelte töle a forradalom egyre erősbödő lendülete. Ezt követelték a proletariátus előtt felmerülő, haladékot nem tűrő gyakorlati kérdések: a fegyveres felkelés megszervezése, a cári kormány megdöntése, ideiglenes forradalmi kormány létesítése, a szociáldemokratáit részvétele ebben a kormányban, a parasztsághoz való viszonya, a liberális burzsoáziához való viszonya és így tovább. Feltétlenül szükséges volt egységes és jól átgondolt marxista taktikát kidolgozni a szociáldemokraták számára. A mensevikek opportunizmusa és pártszakítő tevékenysége miatt azonban az oroszországi szociáldemokrácia abban az időben már két frakcióra oszlott. A szakadást még nem lehetett teljesnek tekinteni, a két frakció formálisan nem volt két különböző párt, a valóságban azonban már nagyon hasonlítottak két különböző párthoz, mindegyiküknek megvolt a külön központja, megvoltak külön újságjai. A szakadás elmélyítését elősegítette az « körülmény, hogy a mensevikek a párt többségével való régi nézeteltéréseiket — szervezeti kérdésekben most még további, taktikai kérdésekre vonatkozó nézet, eltérésekkel szaporították. A párt egységének hiánya egységes párttaktika hiányához vezetett. Meg lehetett volna találni a helyzet megoldását, ha haladéktalanul összehívták volna a párt soron! evő III. kongresszusát: a kongresszuson megállapították volna az egységes taktikát és kötelezték volna a kisebbséget arra, hogy alávesse magát a kongresszusi többség döntésének és becsületesen hajtsa végre a kongresszus határozatait. A bolsevikok valóban ezt a megoldást javasolták a mensevikeknek. A mensevikek azonban hallani sem akartak a III. kongresszusról. A bolsevikok tehát, akik azt tartották, hogy vétek len. ne a pártot tovább is a párt által elfogadott és az összes párttagokra kötelező taktika nélkül hagyni, elhatározták, hogy kezükbe ves'zik a III. kongresszus összehívásának kezdeményezését. A kongresszusra meghívták a párt összes szervezeteit, mind a bolsevik, mind a mensevik szervezeteket. A mensevikek azonban megtagadták a részvételt a III. kongresszuson és elhatározták, hogy kü lön kongresszust hívnak egybe. Ezt a kongresszust ugyan konferenciának nevezték, mert a delegátusok száma csekélynek bizonyult, a valóságban azonban ez a konferencia kongresszus volt, a mensevikek pártkongresszusa, melynek határo zatait az összes mensevikekre kötelezőnek tekintették. Az Oroszországi Szociáldemokrata Párt III. kongresszusa Londonban 1905 áprilisában gyűlt össze. A kongresszuson 24 kiküldött vett részt 20 bolsevik bizottság kép. viseletében. A párt valamennyi nagyobb szervezete képviseltette magát

4 A kongresszus elítélte a mense

; vikeket mint ,,a párt elszakadt részét" és áttért a párttaktika kidolgozásával ' kapcsolatos napirendi kérdések tárgyalására. A kongresszussal egyidejűleg gyűlt össze Genfben a mensevikek konferenciája. „Két kongresszus — két párt" — jellemezte a helyzetet Lenin. A kongresszuson és a konferencián is lényegében ugyanazokat a taktikai kérdéseket tárgyalták meg, de a határozatok, amelyeket e kérdé. sekben hoztak, homlokegyenest ellenkező jellegűek voltak. A kongreszszuson és a konferencián hozott ha. tározatok különbözősége a maga teljességében feltárta a III. pártkongresszus és a mensevik konferencia — a bolsevikok és mens.3vike-k — közötti taktikai nézetette rések mélységét. / A nézetletérések legfőbb pontjai a következők voltak: A III. pártkongresszus taktikai irányvonala. A kongresszus azon a véleményen volt, hogy bár a végbemenő forradalom polgári demokratikus jellegű, s bár az adot: helyzetben a forradalom nem mehet túl a kapitalizmussal összeegyeztethető követelések keretein, mégis a forradalom teljes győzelme mindenekelőtt a proletariátus érdeke, mert a proletariátus számára megnyitná a lehetőséget arra, hogy szervezkedjék, hogy politikailag fejlődjék, hogy megszerezze a dolgozó tömegek politikai vezetéséhez szükséges tapasztalatokat és gyakorlatot s hogy a polgári forradalomból a szocialista forradalomba menien át. A proletariátus taktikáját, jnely a polgári demokratikus forradalom teljes győzelmére irányul, osak a parasztság támogathatja, mert a parasztság a forradalom teljes győzelme nélkül a földesurakkal nem számolhat le és a föklesnrj birtokokat nem kaphatja meg. Ebből következik, hogy a parasztság a proletariátus természetes szövetségese. —HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL-, A Szovjetunió minisztertanácsának a Turkmen főcsatorna építéséről szóló határozata második évfordulója Szeptember 12-én két éve annak, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa közzétette határozatát a Turkmén főcsatorna építéséről. Ebből az alkalomból az uzbeki szovjet szocialista köztársáság Leg-felsübb Szovdek óriási területei a szovjet emberek akaratából virágzó oázisokká válnak és a népet fogják szolgálni", A Turkmén főcsatorna jelentősége Üzbegisztán gazdaságánsk és kultúrájának további fejlődésére és fő. A fcahia-tassi vízierőmü építkezésének szereló'részlegein folyik a hétköbméteres villamos ekszkavátorok saerelése, amelyeket a hatalmas méretű földmunkák elvégzésére és az alapok ásására állítottak be. A képem a hétköbméteres villamos ekszkavátor szerelése látható. jetje Elnökségének Elnöke, Saraf Ra-sidof a Tass tudósítójának a következőket mondotta: , „Üzbegisztán dolgozói tanulmányozzák a Kommunista Párt XIX. kongresszusa irányelvi tervezetét a Szovjetunió fejlődésének ötödik ötleg a Karakaplacki autonóm köztársaság fejlődésére felbecsülhetetlen. Ez 500 ezer hektár újonnan megművelt és hasznos területet, fog jelenteni. Uzbekisztán északnyugati részében így új támaszpont alakul, amely az egész országban a Iegnaéves tervével kapcsolatban és nagy S'yobb lesz. Óriási fejlődést érnek el megelégedéssel beszélnek az öntöző a

z értékes mezőgazdasági növények és vízellátó rendszerek építéséről a is, mint a rizs és a juta. A pusztát Turkmén főcsatorna körzetében, | erdőövezetek, kertek és szöllök néamelyek építését az új ötéves terv- j pesj£ik be. Már a legközelebbi 3—4 ben tervezik. Megvalósul a közép- j ázsiai nemzetek évszázados vágya, hogy a karakuni puszta termőfölddé változzék. Nincs messze az az idő, amikor a most még száraz fölAz első csatornák és öntözőrendszerek a Szovjetunióban A Szovjetunióbán a sztálini ötéves tervek kezdettől fogva a természetátalakítás tervei voltak. A szovjet kormány megalakulásának első napjaitól kezdve Lenin és Sztálin tervéi szerint sokoldalú munkába kezdett a kedvezőtlen földrajzi és éghajlati adottságok megváltoztatására. A népbiztosok tanácsa 1918-ban határozatot hozott a turkméni öntözömunkálatokról, a Bolsevik Párt 1919. évi VIII. kongresszusának programmja pedig azt hangsúlyozta: a párt minden erejével azon lesz, hogy hatalmas arányú talajjavítással megváltoztassa a természeti adottságokat. 1924-ben Sztálin elvtárs tervet készített a Szovjetunió délkeleti részén lévő kiszáradt sztyeppék és sivatagok termelőterületté való átalakítására. A szovjet' dolgozók a sztálini tervek alapján sokszáz kilométer hosszú csatornát és öntözőrendszert építettek. A második ötéves terv időszakában készült el a 227 km hosszú Sztálin-csatorna s a 128 km hosszú Moszkva-csatorna. Öntözömüvek épültek Uzbekisztánban, Kazahsztánban, Tádzsikisztánban, Azerbejdzsánban, Örményországban, a Volga és a Terek mentén, valamint Szibériában. A harmadik ötéves terv folyamán 160.000 ember rövid idő alatt építette fel a 350 km hosszú Nagy Fergana-csatornát, amely lehetővé tette a korábban teljesen terméketlen középázsiai sikságon a gyapottermesztést. A Szir-Darja vize öntözi a sztyeppét, amely azóta a milliomos kolhozok hazájává változott. Támadás az aszály ellen A természet óriási arányokban való átalakítása és legyőzése a háborúutáni ötéves tervekben bontakozott ki. A szovjetország európai részének délkeleti sztyeppés vidékén még a közelmúlt évtizedek során is időnként pusztító aszály lépett fel. 1948 őszén az SzK(b)P és a szovjet minisztertanács történelmi jelentőségű határozatot fogadott el: „A mezővédő erdőövezetek létesítéséről, a füves vetésforgó bevezetéséről, a tavak és vízgyűjtők építéséről". A határozat legfontosabb rendszabályként védő erdőövezetek létesítését írja elő, amelyek feladata, hogy a Kazahsztánból és Közép-Ázsiából jövő száraz szelek pusztító hatását legyőzzék. 1905-ig nyolq_ erdőövezetet létesítenek öszszesen öt és félezer km hosszúságban (az Egyenlítő 40.070 km hoszszú). A mezővédő erdőövezetek létesítéséhez 30 milliárd facsemetét használnak fel. Az erdöövezetek 7.2 millió hektár területet tesznek ki. Ebből 1950. végéig 1,350.000 hektáron már elvégezték a fásítást, az ötödik ötéves terv során további ötmillió hektárt ültetnek be. Az erdöövezetek, a mesterséges tavak és vízgyűjtők tízezrei 117 millió hektár területen változtatják meg a földrajzi és éghajlati adottságokat. A mezővédő erdőövezetek, a futóhomok megkötése és fásítása, s a mesterséges tavak véglegesen legyőzik a szárazságot. A történelem legnagyobb öntözőrendszere A természetátalakító sztálini tervek legfontosabb láncszeméit jelentik azok az arányaikban és jelentőségükben egyedülálló csatorna- és öntözőrendszer építkezések, amelyeket az új ötéves terv keretében kezdtek meg a Volga, az Amu-Darja, a Dnyeper és a Don folyóknál. Uj öntöző- és vízellátó rendszer létesül a Volgán túl a Kaspi tengermenti sztyeppéken, a Kara-Kum sivatagban, Ukrajna déli vidékein és a Krim északi részén. A csatornák közül az amu-dárjai 1100 km (elosztó csatornái 1200 km), a- délukrajnai 550 km, a kahovkai 60 km (elosztó csatornái 300 km) a doni főcsatorna 190 km, (elosztó csatornái 568 km) hosszúságban épül ki. A hatalma« csatorna- és öntözőrendszerek 38 millió hektár öntözését és vízzel való ellátását biztosítják. Csupán a volgai öntözömü Belgium, Hollandia és Dánia együttes területénél is nagyobb termőföld öntözését teszi lehetővé. A turkmén főcsatorna hétmillió, a dnyeperi és doni csatornák ugyancsak több millió hektárnyi aszálytól sújtott földet öntöznek majd. Európa és Ázsia területe 53.4 millió négyzetkilométer. A Kaspi-tenger és az Aral-tó, valamint azok a folyók, amelyeket öntözésre használnak fel, együttesen 5—6 millió négyzetkilométernyi vízfelületet alkotnak, amely nagyobb mint fél Európa. Óriási mennyiségű lesz tehát az a víz, amely a folyókból és tengerekből az öntözöcsatornákon keresztül eljut a félsivatagok és aszálysújtotta vidékek talajához. 35.000 mesterséges tó Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a természetátalakító munkálatokkal kapcsolatban a következőket mondja ki: „Elsőrendű feladatnak kell tekinteni az öntöző és vízellátó rendszerek építését a kujbisevi vízierőmü villamosenergiájának felhasználási területén és a Leninről elnevezett Volga—Don hajózható csatorna övezetében, meg kell kezdeni az öntöző és vízellátó rendszerek építését a sztálingrádi vízierőmü, a turkmén főcsatorna, a délukrajnai és az északkrimi csatorna övezetében. El kell végezni az előkészítő munkálatokat a kuludini sztyeppe földjeinek öntözésére és vízellátására hivatott öntözőrendszerek

1 építéséhez. Folytatni kell az öntözőrendszerek építésének munkáját a középső Feketeföld övezetben, a Kora-Brakszini alföldön, a Szir-Darja, a Zeravsana és a Kaska-Darja folyók -völgyében, a középső fergánai övezetben, Kubányban a jegerliki rendszer építését és a -csui nagycsatorna építését. Az ötéves tervidőszak alatt 30—35 százalékkal növelni kell az öntözött földterületeket, a kolhozokban és a szovhozokban 30—35.000 tavat és víztárolót kell építeni. . ." Hektáronként 35 mázsa búza, 450 mázsa cukorrépa A mezővédő erdősávok és az új öntözőrendszerek magas kultúrájú mezőgazdasági termőterületté alakítják át a Volga középső és alsó folyása menti nagykiterjedésű, napfényben és melegben gazdag- vidékét, a délukrán sztyeppéket, a Donmelléket és a turkméniai sivatagot. A gyapot hektáronkénti hozama eléri majd a 20 mázsát, az öszibúzáé a 35 mázsát, a cukorrépáé a 450 mázsát, szőlőből és gyümölcsből hektáronként 80—90 mázsát szüretelnek majd. „Az öntözött és vízellátásba bevont területek növelése lehetővé -teszi — mondotta Berija elvtárs —- hogy évente hárommillió tonna nyersgyapottal többet termeljünk. Ez több, mint egyharmada az USA átlagos évi gyapottermelésének. Ugyanez egyben lehetővé teszi, hogy félmilliárd pud rizzsel és hatmillió tonna cukorrépával többet termeljünk. Ezekben a körzetekben a szarvasmarha-állomány kétmillióval, a juhállomány kilencmillióval növekszik." (Félmilliárd pud búza megfelel Kanada háború alatti átlagtermelésének, a hatmillió tonna cukorrépa az USA háború alatti átlagtermésének, a kétmillió szarvasmarha Hollandia 1945 évi államányának, a kilencmillió juh pedig Ausztria, Belgium, Dánia, Svájc, Svédország, Norvégia, Hollandia, Írország és Kanada 1945 évi együttes juhállományának. ) A sztálini természetátalakító tervek szerves összefüggésben állnak a kommunizmus alapjainak építésével. E természetátalakító müvek megvalósítása biztosítja a szovjet mezőgazdaság hatalmas arányú fellendülését, amely létrehozza a kommunizmus megteremtéséhez szükséges termékböséget. évben a terv első része szerint a kara-kalpai-i területen 150.000 hektár öntözött föld lesz, amelyből 90 ezer hektárt még a tachlatasi vízierőmű üzembehelyezése előtt megművelnek. x A termőfölddé alakított pusztán az új kolhozok és szóviiozok százai alakulnak, a traktorálio-mások százai keletkeznek, számos szép város és telep épül és új közigazgatási kerületek alakulnak. Az új területek megművelése számos iparágazat hatalmas fejlődésének alapját teremti meg. A tudósok, munkásak, kolhoatagok, az egész üzbék lakosság kép

r viselői aktívan résztvesznek az egész szovjet néppel együtt a puszták elleni támadás gigantikus sztálini tervének megvalósitásábah. Taskendben köztársasági bizottságot alapítottak a Turkmén főcsatorna építésének segítésére. A Turkmén főcsatorna építésével összefüggő problémák megoldásán több mint ezer üzbék tudós dolgozik. Rekordidő alatt 25 tudományos munkát adtak át a terveződnek és építőknek, amely munkának nagy gyakorlati értéke van. Az üzbék tudósok most további 65 tudományos tárgykörön dolgoznak a hidrotechnikai építkezések tervezésének, a csatornán végzett építkezési munkák megszervezésének, az öntözött és vízzel ellátott területek megművelésének kérdéseiről. Az üzbék tudományos akadémia kollektívája most talaj és hidrológiai kutatásokat folytat a csatorna vonalán. A bizottság résztvevői több ^zázezer hektár földet vizsgáltak meg részletesen. Az üzbék i-par a turkmén föcsatorna építőinek fémet, kőolajat, sze. net, bágereket, különböző fajtájú villanykábeleket, " szerszámokat, kompresszorokat és villanyos berendezéseket szállít. A köztársaság több mint 30 nagy üzeme és gyára az amudarjai nagy építkezés megrendelései számára dolgozik. Napról-napra terjed az építkezési munkák frontja a csatorna vonalán — mondotta végezetül Saraf Rasidof. Az üzbék nép minden erejét latbaveti, hogy a kara-kumi puszta átalakításának zseniális sztálini terv

e a lehető leghamarabb megvalósuljon.