Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-10 / 215. szám, szerda

4 ff j sie 1952 szeptember 5 A SZTÁLIN! ELŐRELÁTÁS NAGY EREJE i. Huszonöt évvel ezelőtt, 1927 szeptember 9-én folyt le Sztálin elvtárs beszélgetés© az első amerikai iramkásküWöttséggel. A Szovjetunióban akkor már megmutatkoztak a szocialista iparosítás politikájának döntő sikerei. A szocializmus előretörése az országban az osztályharc kiéleződésével járt: az imperialista kormányok dühödt kísérletekr

e vetemedtek, hogy meghiúsítsák a Szovjetunió iparosítását. Sztálin elvtárs szavai szerint a szovjethatalom ellen „valami egységfront"-féle volt kialakulóban, Chamberlaintől Trockijig"; A párt azonban leküzdött minden nehézséget, 3 biztosította a szovjet ország előrehaladását a szocializmus útján. Évről évre nőtt a világ dolgozóinak meleg rokonszenve és érdeklődése ' a Szovjetunió iránt. Noha a burzsoá lapok, a szociáldemokrácia jobboldali vezetői és a munkásosztály egyéb árulói özönével ontották a rágalmat a szovjetek országára, a tőkés országokból mimkásküldöttségek utaztak a Szovjetunióba, hogy megtudják „az igazságot Oroszországról". Az egyik ilyen küldöttség az első amerikai munkásdelegáció volt. Sztálin elvtárs a küldöttséggel folytatott beszélgetése legelején rendkívül mélyrehatóan taglalta mindazt az újat, amellyel Lenin a marxizmust gazdagította. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy Lenin az új körülményeknek megfelelően továbbfejlesztette Marx és 'Engels tanítását, teljesen a marxizmus elveire támaszkodott, g ezért a leninizmust nem szabad sem elválasztani a -marxizmustól, sem — annál kevésbbé —• szembeállítani a marxizmussal. Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy „ebben az értelemben beszélnek nálunk a leninizmusról, mint az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának marxizmusáról". Lenin érdeme — hangsúlyozta Sztálin elvtárs — 'hogy az imperializmusnak, mint a kapitalizmus utolsó szakaszának megalapozott elemzését adta, amikor a kapitalizmus zavartalan továbbfejlődését a kapitalizmus ugrásszerű, katasztrófákkal járó fejlődése váltotta fel, amikor a kapitalizmus fejlődésének egyenlőtlensége és a kapitalizmus ellentmondásai különös erővel nyilvánultak meg. Lenin fölfedte az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen . pusztulásának föltételeit. Elemzéséből keletkezett az a zseniális lenini tétel, hogy „az imperializmus körülményei között a szocia.. lizmus győzelme egyes kapitalista országokban lehetséges". Másodszor — mondotta Sztálin elvtárs — Lenin továbbfejlesz. tette a proletariátus diktatúrájának eszméjét, s fölfedezte a szovjethatalmat, mint a proletariátus diktatúrájának legjobb államformáját. Ugy határozta meg a proletariátus diktatúráját, hogy az a prcletáriátus osztályszövetségének különleges formája, amelyben a munkásosztály vezetőként szövetkezik a nemproletár osztályok (parasztság- stb) kizsákmányolt tömegeivel. Hangsúlyozta, hogy a proletariátus diktatúrája az ' osztálytársadalomban a demokrácia magasabb típusa. Harmadszor — mutatott rá Sztálin elvtárs — Lenin kidolgozta a szocializmus sikeres építésének formáival és módszereivel 'összefüggő kérdést a proletariátus diktatúrája, a kapitalizmusból, a szocializmusba való átmenet idejére egy kapitalista államokkal körülvett országra vo• natkoztatva; megjelölte az új gazda, sági politika konkrét útjait, amelyeknek segítségével a proletáriátus a gazdasági kulcspozíciók birtokában összekapcsolja a szocializált ipart a mezőgazdasággal, s ilymódon az egész népgazdaságot a szo. cializmushoz vezeti; megjelölte a konkrét utakat, amelyeken a pa. rasztság zöme a szövetkezetek segítségével , fokozatosan bevonható a szocialista építésbe. Negyedszer: Lenin a proletariátus hegemóniája eszméjének alapvető marxi-engelsi vázlataiból kiindulva, e vázlatokat továbbfejlesztette a proletariátus hegemóniájának jól kidolgozott rendszerével, mind a cárizmus é

s a kapitalizmus megdöntése, mind pedig- a proletárdiktatúra viszonyai közt folyó szocialista építés során. ötödször: Lenin a nemzeti és gyarmati kérdés legfontosabb kiindulópontul szolgáló eszméit az im. perializmus korszakának nemzeti és gyarmati forradalmairól szóló nézetek jól kiépített rendszerévé foglalta össze; a nemzeti és gyarmati kérdést összekapcsolta az imperializmus megdöntésének kérdésével, s ezt a kérdést a nemzetközi proletárforradalom általános kérdése alkotórészének nyilvánította. Végül: Lenin továbbfejlesztette a marxista tanítást a proletariátus pártjáról, stiirafc a proletariátus osz. tályszervezetének ' legmagasabbrendü formájáról, mint a proletariátus diktatúrájának irányító erejéről, s bebizonyította, hogy a proletáriátus diktatúrája csak abban az esetben lehet teljes, ha egyetlen párt vezeti: a kommunisták pártja. Lenin hangsúlyozta, hogy a proletáriátus diktatúrája pártbeli vasfegyelem nélkül nem valósíthatja meg feladatait: a kizsákmányolók elnyomását és az osztálytársadalom szocialista társadalommá való átalakítását. A lenini eszméket Lenin ügyének lángeszű folytatója, Sztálin elvtárs fejlesztette tovább. Sztálin elvtárs munkáiban a legmélyrehatóbb elméleti fejtegetésekkel világította ímeg az imperializmus további rothadásának és a kapitalizmus általános Válsága további kiélesedésének kérdéseit, a szocializmusnak a Szovjetunióban aratott győzelme és a szocializmusbál a kommunizmusba való • fokozatos átmenet kérdéseit, a népi demokratikus országok, a nagy népi Kína, a Német Demokratikus Köztársaság keletkezésének és fejlődésének kérdéseit. Sztálin elvtárs továbbfejlesztette a marxizmus-leninizmus valamennyi fő kérdését, aminek valóban mérhetetlen jelentősége van: 1113, a földkerekség minden dolgozójának vezérfonalul szol. gál a cselekvésre. Vizsgáljuk, például azí. a lenini tételt, amely szerint a proletáriátus hegemóniájának érvényesülnie kell bármely népi forradalomban. Azokban az országokban, amelyeket a Szovjet Hadsereg felszabadított a német fasiszták és a japán imperialisták igája alól, a burzsoázia az angol-amerikai imperialisták buzg-j támogatásává] meg akarta \ fojtani a népi mozgalmat, s visszaállítani a régi rendet. A munkásosztály azonban a kommunista pártok vezetésével, a lenini sztálini tanítástól és a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű tapasztalataitól vezérelve, politikailag elszigetelte a burzsoáziát, s szétverte az opportunistákat é

s árulókat, akik a proletariátust a burzsoázia rabláncára akarták"* fűzni. A proletariátus vezette harcba a dolgozók nagy tömegeit, s harcra tömöritette őket országuk forradalmi átalakítására. A szocializmust építő népek számára rendkívül nagyjelentőségű Lenin-Sztálin tanítása a pártról mint a proletárdiktatúra vezető, irányító erejéről. Sztálin elvtárs az első amerikai munkásdelegációval folytatott beszélgetése során kimerítően elemezte a kommunista párt óriási történelmi szerepét. Már 1917 októberében, hangsúlyozza Sztálin elvtárs, „amikor a történelem összegezte az egész múltbeli forradalmi harcot, amikor a történelem a mérleg serpenyőjére tette á munkásosztályon belül harcoló pártok súlyát, a Szovjetunió munkásosztálya végül is végérvényesen- választott, amikor a kommunista pártnál, mint az egyet, len proletár pártnál állapodott meg". A szovjethatalom éveiben mérhetetlenül megnövekedett a, kommuI.EONTE RAUTTJ a Román Munkáspárt központi bizottságának tagja nista párt súlya és megingathatatlan tekintélye. Érmek oka azok a történelmi győzelmek, amelyeket a szovjet nép ezekben az években a párt vezetésével aratott. „A Szovjetunió Kommunista Pártja megteremtette a munkásosztály és a dol. gozó parasztság szövetségét, majd az 1917-es Októberi Forradalom eredményeképpen megdöntötte a kapitalisták és a földesurak. hatalmát, megszervezte a proletáriátus diktatúráját, megszüntette a kapitalizmust, megsemmisítette az ember kizsákmányolását, s biztosította a szocialista társadalom fölépi. tését" — mondja a párt módosított szervezeti szabályzatának tervezete, amelyet a napokban tettek közzé. A népi demokrácia országaiban a népi demokratikus rendszer megteremtése, fejlődése és megszilárdulása során hatalmas erővel mutatkozott meg a létérdekeiért harcoló nép élén haladó kommunista és munkáspártok vezető szerepe. Ezt a vezető szerepet ma már mindenki elismeri. Több népi demokratiiras ország népe alkotmányába foglalta ezt a szerepet. A rendőri-fasiszta „atlanti" demokrácia magasztaló! hiába próbálják befeketíteni a dol. g-ozók előtt a kommunista és munkáspártokat: a dolgozók jól tudják, hogy csakis e pártok politikája és vezetése biztosítja a szabadságot, az igazi demokráciát és a nemzeti függetlenséget. II. Sztálin elvtárs a szocializmus építéséten szerzett tapasztalatok általánosításával továbbfejlesztette és gazdagította a kommunista társadalomról szőlő marxi-lenini tanítást. »Az első amerikai munkásdelegációval folytatott beszélgetés<<-:bén Sztálin elvtárs a következőképpen jellemzi a kommunista társadalom anatómiáját: » ... Ez olyan társadalom lesz: a) ahol a munka- és termelési eszközök nem lesznek magántulajdonban, hanem társadalmi, kollektív tulajdonban lessmek; b) ahol nem lesznek osztályok és nem lesz államhatalom, hanem lesznek ipari és mezőgazdasági dolgozók, akik gazdaságilag- mint a dolgozók szabad szövetsége igazgatják magukat; c) ahol a terv alapján szervezett népgazdaság mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén a legfejlettebb technikán alapul majd; d) ahol nem lesz ellentét város és falu, ipar és mezőgazdaság között; e) ahol a termékeket a régi francia kommunisták elvei szerint fogják elosztani: »mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint«; f) ahol a tudománynak és a művészetnek eléggé kedvező feltételei lesznek ahhoz, hogy teljes virágzást érjen el; g) ahol az egyéniség, amelyet már nem nyom a darab kényé, rért való gond s amelynek nem kell »a világ hatalmasaihoz törleszkednie, valóban szabad lesz«. Sztálin elvtárs későbbi munkáiban alkotó módon kidolgozta Marx-Eng:els.Lenin eszméit a koftimunizmusról, s megalapozta ezzel összefüggő zseniális tételeit. Ezek a tételek a következők: a kommunizmus fölépítése egy országban is lehetséges; a kommunizmus időszakában is fenn kell tartani az ál. lamot, míg a külső támadások veszélye nem szűnik meg. Foglalkozott továbbá Sztálin elvtárs a nemzetek és a nyelvek sorsával a kommunizmusban. Sztálin . elvtárs továbbfejlesztette azt a tételt, hogy milyen konkrét utakon valósul meg az átmehet a szocializmusból a kommunizmusba. Végül ö. dolgozta ifi az új kommunista társadalom anyagi-technikai bázisának megteremtéséről szóló tanítást. Hogy Sztálin elvtársnak a szo. cializhiusból a kommunizmusba való fokozatos átmenetről szóló tanítása miként válik valósággá, azt élénken tükrözik a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongreazszusának az 1951—1955. évi ötödik ötéves tervre vonatkozó nemrég közzétett irányelvei. íme. néhány példa az új, grandiózus ötéves tervből: az ipari termelés 70 százalékos emelése, a munkatermelékenységóriási növekedése nemcsak az ipar. ban, hanem a mezőgazdaságban is, a fő mezőgazdasági • munkálatok teljes gépesítése, valamint a nehéz munkaigényes folyamatok gépesítése az iparban, a legkülönbözőbb termékek és iparcikkek fogyasztásának növekedése, az általános középfokú . tízosztályos oktatásra való áttérés. Ezek az új ötéves tervben kitűzött feladatok — a többivel együtt — a termelőerők eddig soha nem látott . felvirágzásáról és a munkatermelékenység fokozásáról tanúskodnak, s szemléltetően mutatják, hogy az ipar és a mezőgazdaság a. legfejletttebb technika alapján fejlődik tovább, utalnak a növekvő áruböségre; bizonyítják, hogy a mezőgazdasági munka fokozatosan az ipari' munka, egyik válfaja lesz. hogy nagy lépést tesznek előre a testi és a szellemi munka különbségének megszüntetése irányában. A Szovjetunió fejlesztésének ötö. dik ötéves terve a nagy szocialista államnak — a világbéke támaszának — növekvő- erejéről, a Szovjetunió következetes béxep&litikájáról tanúskodik. Sztálin elvtárs az első amerikai munkásdelegáció tagjainak kérdésére kifejtette: a két ellentétes rend szer — a tőkés rendszer és a szocialista rendszer —

: fennállása nem zárja ki, hogy a Szovjetunió és a tőkés országok közt ipari, kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok létesüljenek. »Ugy gondolom — mutatott rá Sztálin elvtárs, — hogy az ilyen egyezmények lehetségesek és célszerűek a békés fejlődés kö. riilményei között«. A Szovjetunió változatlanul békepolitikát folytat mindazokkal az államokkal, amelyek őszinte óhajukat nyilvánítják a baráti együtt, működésre. Sztálin elvtárs már 1946-ban rámutatott, hogy a Szovjetuniónak a kommunizmus felé történő további előrehaladása során a békés együttműködés lehetőségei nemhogy csökkennének, hanem még növekedhetnek is. Mint ahogyan a XIX. kongresszus irányelvei hangsúlyozzák, az ötödik ötéves terv »elősegíti a Szovjetunió és a népi demokratikus.^ országok gazdasági együttműködésének további megszilárdítását és kiszélesítését, valamint a gazdasági kapcsolatok fejlesztését mindazokkal az országokkal, amelyek a'z egyenjogúság- és a kölcsönös előnyök alapján kívánják fejleszteni kereskedelmüket.', .« A kommunizmus építése során a Szovjetunióbari elért óriási sikerek, a Szovjetunió rendületlen béketörek. vései lelkesítik a 'világ egyszerű embereit a békéért, az amerikaiangol imperialista háborús gyújtogatok bűnös kalandorpolitikája ellen vívott harcukban. III. »Az első amerikai munkásdelegációval folytatott beszélgetés« — Sztálin elvtárs többi 'munkájához hasonlóan — a. sztálini tudományos előrelátás hatalmas erejének nagyszerű példája/'^' Sztálin elvtárs a beszélgetés során rámutatott, hogy a nemzetközi forradalom.; és a nemzetközi reakció további fejlődése során két világméretű központ, fog kialakulni: a szocialista központ, amely magá^ hoz vonja a a szocializmushoz vonzódó országokát és a kapitalista központ, amely a kapitalizmushoz vonzódó országokat vonja magához. A történelem teljesen igazolta Sztálin elvtárs előrelátását. A demokrácia és a szocializmus Szovjetunió vezette tábora hatalmas erő. A Szovjetunió a második világháborúban legyőzte a fasizmust, s azóta a két tábor erőviszonyai. gyökeresen megváltoztak. A szovjet fegyveres erők által folsza. badífeott országokban a dolgozók szerezték meg a hatalmat, megszilárdult a népi demokratikus rendszer, megkezdődött a gazdasági élet és a kultúra igazi fölvirágzása. -Ä5: Októberi Forradalom után bekövet, kezetf- legjelentősebb történelmi esemény a népi forradalom kínai győzelme volt. Európa történetében fordulópontot jelentett, hogy létrejött a Német Demokratikus Köztársaság, amely már a szocializmus fölépítésének útjára lépett. Növekszik és szélesedik a nemzetközi munkásmozgalom, megerősödtek és megnövekedtek a tőkés. országok kommunista pártjai. A gyarmati és függő népek imperialista, ellenes szabadságmozgalma sote'a nem látott lendülettel bontakozik ki. A béke híveinek szervezett nemzetközi mozgalma — korunk hatalmas ijreje. Mindez a Szovjetunió vezette nemzetközi béketábor, a demokrácia és a szocializmus tábora érőinek roppant növekedését mutatja. Ezze! ellentétben az imperialista, antidemokratikus tábort ellentétek és konfliktusok marcangolják. ' A kapitalizmus általános válsága egyre mélyül. Az imperialistákat csak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen táplált gyűlöletük egyesíti, de ezzel a gyűlöletül nem akadályozhatják meg a kapitalista tábor belső ellentéteinek kiélezödé. sét és azt a növekvő elégedetlenséget, amely számos tőkés ország. legszélesebb köreiben . jelentkezik az amerikai imperializmus politikája miatt. Az amerikai imperialíznyus cinikusan arra törekszik, hogy az angol birtokoktól kezdve, megkaparintsa »szövetség-eseinek« doaniniu. mait, gyarmatait, elhelyezöpfacait' és nyersanyagforrásait. Az amerikai és ahgol. imperialisták egeäz szolgahadu&at mozgósították a kapitalizmus megmentésére, rászabadították a demokrácia és a szocializmus erőire. Az imperialisták lakájai közt találjuk a jobboldali szocialistákat, akik hazug elméletükkel —- a »demokratikus szocializmussal« — hozakodnak elő, s alávaló módon azt követelik a népektől, hogy az amerikai imperialisták kedvéért .mondjanak le nemzeti szuverenitásukról. S' ott vannak köztük az aljas renegátok, a kapitalizmus visszaállítói, :a Szovjetunió, a népi- .demokratikus országok és a nemzetközi kommunista mozgalmat gyalázó rágalmak, fő szállítói: a titoista kérnék és provo. kátorok. S ott találjuk köztük az amerikai szakszervezetek reakciós vezetőit is, akikről SztftUh 'elvtárs már 1927-ben megmondta, hogy »reakciósabbak akarnak lenni a reakciós Wilsonnál« is, s akik . a hoover! titkos rendőrséggel, össze, fogva üldözik a kommunistákat, »a munkásmozgalom legodaadóbb és legbátrabb bajnokait világszerte, Amerikát is beleértve«. De hiábavaló minden kommunistaellenes terror; hiábavaló a dühödt rágalomhadjárat a békének és a népek szabadságának Világító fáklyája, a Szovjetunió, meg a szocializmust építő országok ellen; hasztalan próbálják vérbefoj tani . a népek szabadságmozgalmát: mindez nem menti meg a kapitalizmust az elkerülhetetlen pusztulástól. Az imperialistaellenes erők -hatalmas előretörése világszerte bizonyítja, hogy a két tábor harcából a szocializmus és a demokrácia tábora kerül, ki győztesen, hogy a kapitalizmus sorsa eldőlt, hogy korunkban minden út a kommunizmushoz vezet. Sztálin • elvtárs zseniális munkái a dolgozókat és a világ haladó embereit a társadalmi fejlődés törvényeinek ismeretével fegyverzik föl, s harcra lelkesítik őket a béke, a szocializmus. és a demokrácia ügyéért. (A Tartós békéért, népi demokráciáért legújabb számából.)