Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-07 / 213. szám, vasárnap

1952 szeptember 10 UJ SZO 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A repülőerők tagjai köszöntik a csehszlovák repülőnapot Szeptember 7-én ünneplik a, repü­lőerők - tagjai dolgozó népünkkel együtt a repülök legnagyobb ünne, pét, a csehszlovákiai repülőnapot. Az idei csehszlovákiai repülőnap, amely légi fegyveres erőink tagjait ragyogó példaképük, a hős sztálini sólymok példája nyomán a harc és politikai ismeretek még hatékonyabb elsajátítására mozgósítja, annál is örömteljesebb, mert ez alkalommal a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség véd­nökséget vállalt a csehszlovákiai re­pülőegységek felett. A politikai dolgozók e nap tiszte­letére agitációs propagációs munkát fejtettek ki, melynek keretében rá­mutattak a Szovjetunióban megala­kított I. csehszlovák légi hadosztály dicső hagyományaira. Az agitációs propagációs munkában értékelik a repülőknek a Szlovák Nemzeti Fel­kelés alatt végrehajtott hőstetteit. A légialakulatote tagjai ez alkalommal megszilárdítják szövetségüket a föl­di alakulatokkal és a - dolgozó nép­pel. A repülők felkeresik a kikép­zőtáborokat és helyőrségeket, az üzemek dolgozóit és az EFSz-ek tagjait, akikkel beszélgetéseket foly­tatnak arról, hogyan biztosítják re­pülőink hazánk védelmét és hogyan járulnak hozzá a világbéke megőr­zéséhez. A repülöegységekben működő kommunisták és CsISz-tagok számos kötelezettségvállalással köszöntik ünnepüket. Ruzicska tiszt-elvtárs repülőegységében egy kommunista és CsISz-tag sincs, aki ne tenne fel­ajánlást a Csehszlovák Repülőnap tiszteletére. Az egység tagjai közül, akik kötelezettségeiket főleg az is­kola sikeres befejezésére irányítják, Mikolka, Smid és Patera katonák felajánlották, hogy az iskolát kivá­ló eredménnyel végzik el j és segéd­keznek többi elvtársaiknak az évzáró vizsgáknál. Más alakulatban a kommunista re­pülők kezdeményezésére kötelezett­séget vállaltak a példás katona-jel­vény, a Tyrs képességi jelvény és a Fucsík-jelvény megszerzésére. Fol­tyn elvtárs katona CsISz-tag elha­tározta, hogy a Csehszlovák Repülő­nap tiszteletére hivatásos artisztként a hadseregben marad. Annál az ala­kulatnál, amelyhez Kametler katona­elvtárs, a CsISz ezredbizottság tag­ja tartozik, Krizsálkovics és Lukács példás altisztek felajánlást tettek, hogy'a katonai tényleges szolgálat befejezése után hivatásos altisztként szintén a hadseregben maradnak. Csavanyák elvtárs kötelezettséget vállalt, hogy a Csehszlovák Repülő­napig befejezi a rádiógócpont re­konstrukcióját, Mikus bajtárs pedig megszerzi a példás katona jelvényét. A Csehszlovák Repülőnap szlová­kiai ünnepségei a szeptember 21-én Pozsonyban megtartandó hatalmas repiilönappal érik el tetőpontjukat. Néphadseregünk valamennyi katonája állandóan tanul, fejlődik •K. Mikor a tisztiiskolából visszake­rültem a csapattesthez, a régi isme­rősöknél lettem kuiltúrmunkás. A katonai tudományok elsajátítása mellett legelőször is meg kellett lát­tatnom velük a múlt falujának iga­zi arcát. Kizsákmányolt éhbérért dolgozó napszámosaival, agyonfol­tozott ruhájú öreg embereivel, akik­ben saját maguk volt életére ismer­tek. A másik oldalon be kellett mu­tatnom a vagyonosok, a kizsákmá­nyolók életét és ezzel szembeállítot­tam a mát. Nem volt könnyű mun­kára. Ellenem volt a tájékozatlan­ság, amely a burzsoáziának minden idöben jó fegyvere volt. Hosszú tü­relmes meggyőző munkára volt szük­ség, mig égytől-egyig valamennyi helyeselt. Segített ebben a falusi élet aprólékos ismerete. A könyvekkel sem álltak külön­ben. Eleinte haliam sem akartak az olvasásról. Majd felolvastam Móricz Zsig­mond Árvácskáját, a Hét. k.-a.j­czárfc, majd Petőfi, Arany, Ady költeményeit, később a szovjet írók műveit. Ma nincsen egyetlen fiú az erzednél, aki ne olvasna, így alakulnak át a néphadsereg katonái a szocializmus lelkes, érté­kes harcosaivá, akikre biztosan le­het számítani az új világrend fel­építésénél. Szigeti Kálmán, szakaszvezető. Büszkén teljesítjük feladatainkat Ma miniden szülő büszke arra, hogy fia a néphadsereg katonája. Örömmel nevelik gyermekeiket és adják katonának, mert tudják, hogy hazánk szabadságát és dolgozó né­pünk vagyonát védiik. Mi katonák ,mindnyájan a legjobb bajtársak va­gyunk nemzetiségre való tekintet nélkül. Baiiátságos viszony; össze­tartás van közöttünk. Mindnyájan igyekezünk elsajátítani a legújabb haditechnikát. Államunk nagy fel­szabadítójától a Szovjet Hadsereg­től tanulunk. Az ő oldalukon biz­tosítjuk hazánk békéjét. Buchlik József, közkatona Részlet T. Hádrisz és J. Lámbrinosz „Görögország liÜsei" c. müvéből A tábor lakói számára csak egy feltétel volt adva, az, amit Szka­iumbakasz rendelt» el, durva ellen, szenves hangján. — Engedelmesikedel, vagy meg­halsz! De nem volt elég a bűnbánati nyilatkozat egyszerű aláírása, az »engedelmesség« hez. Olyan lelkü­letűvé kellett változni, mint ők. Vagyis az_ö kreatúrájukká kellett válni: kémekké, társaik kinzóivá kellett válniok. Vadállattá kellett lenniök, egyszóval jó . fasisztává. Vagy megteszed azt, amit ők pa­rancsolnak, vagy meghalsz. Makro, nisszoszon nincs más választás. A bűnbánati nyilatkozat csak az első lépés. Az ö nyelvükön ez »polgári újjánevelés«, a tábor neve pedig: »Erkölcsi és Nemzeti Nevelési Köz­pont«, vagy irónikusan »Silóé szent vize«. , A hóhérok tökéletesen tisztá­ban voltak a2zal, hogy a katonák, akik Görögország legkülönbözőbb tájairól gyűltek itt össze, kommu­nisták. Famiták, demokraták, vagy akár, minden párthoz való tartozás nélkül is, nem hajlandók elveszíteni emberi méltóságukat. Következés­képpen az, elállatiasodás uralmának, az emberi elviselőképességet mégha, ladó fizikai fájdalom eszközével, állandónak és tartósnak kell lennie. Az áldozat vagy meghal, vagy megadja magát, azaz emberi roncs­csá válik. Ezen az elven alapul a makronisszoszi nevelési rendszer. Eleinte ez -csak a rendszeres, napi munkával való kiíárasztás, ,— de micsoda munka, micsoda ostoba, ha­szontalan munka ez: nehéz kövek hordása nagy távolságra, homok­hordás a tengerből a. sziklákra s újból vissza a tengerbe, sziklatörme­léknek egyik helyről a másikra való cipelése •— íme ez volt és ez ma is 25.000 ember fárasztó és egyhangú napi munkája. Az őrség ott áll és vigyáz, bottal vagy korbáccsal, és á -legkisebb ok miatt, sőt ok nélkül is veri a foglyokat. Ez a fáradság még gyötröbbé vált mondják a tanúk, — amikor reggel hatkor kezdődött a munka és tizenegykor végződött. Akkor üres teát kaptak kenyér nélkül. S még ennél is kínzóbb volt, mikor tizen, egy után a tűző napon, vagy zuho­gó esőben előadásokat kellett végig­hallgatniok. Mindig ugyanazt az egyhangú, unalmas és nevetséges ismételgetést a szlávok, a kommu­nisták, a hazaárulók ellen. Délután ugyanaz volt a műsor: kettőtől ötig az ostoba, haszontalan délelőtti munkát végezték, ugyanazon örök felügyelete -Jatt, s öttől hétig meg­int Szkalumbakasz beszédét hall. gattá.k a szlávok, kommunisták, stb. ellen. A víz és az étel megint csak ürügy volt a többi kínzáshoz. Ez a régebben állandóan lakatlan kis sziget teljesen száraz. Egy csepp vizet nem találni rajta. Vitorlásha­jókkal szállítják oda a szemközti párton fekvő Lauriumból. A vizeshordóikat a parton hagy­ják, hogy a foglyok lássák és tan­talüszi kínokat álljanak ki. Égett a gyomrunk, a nyelvünk szárazon ló­gott, kiszaladt ajkaink kétségbe­esetten lihegtek valami frissítőért, egy- csepp vizért. Nincs miit tenni! A rendőrök Ittak és a vizet a sze­münkbe köpték: »Tarts bűnbánatot, akkor annyit ihatsz, amennyi beléd fér!« Azt akarták, hogy a foglyok bűnbánatot tartsanak és hozzájuk hasonlóvá váljanak. Az étel is ezt a célt szolgálta: csak növelte a szomjúság kínjait. A táplálék nem volt kielégitő és pót-' lékül sós heringet adtak. A szomjú ság kínjai elviselhetetlenné váltak, és a szomjúságtól félörült katonák a hordókra vetették magukat, hogy igyaiiak. Az alfamiták őrült dühvel verték őket. Ezt az embertelen je­lenetet rendszerint ügyesen előké­szítették és az volt a célja, hogy a foglyokat fizikai ellenálló képessé­gük legvégső határáig kényszerít­sék, s ott — már többé nem lévén emberi lények — felszabadult élet­ösztönükkel egymással ölremenve, kínzóik között mint a vadállatok, lealacsonyodjanak egy csepp pisz. kos, de annyira áhított vizért. Tel­jesen hitleri találmány ez, hogy az embereké idegeit és morális erejét szembeállítsák egymással. A szom­júságtól kinzott foglyok egymást lökdösve, a botütések alatt, soha­sem tudtak inni a vizeshordókból. De ezzel még nem teljes a »ne­velési rendszer« programmja. A szi­geten van egy tüskés bozóttal be­nőtt sziklalejtö. Ha az alfamiták­nak kedve támadt, levétetik a fog. lyok cipőit és valami munka ürü­gye alatt mezítláb futtatják őket ,a sziklameredeken, míg lábuk meg­dagad és kisebesedik, amíg szemük megtelik könnyel és szívük akadoz­ni kezd. A szadista hóhéroknak és bűnö­zőknek még a szigetet övező kris­tálytiszta kék tenger is alkalmat ad az újabb kínzásokra. Belekerge, tik- foglyaikat a tengerbe/ és ott ad­dig őrzik őket, amíg a lábuk meg­dagad. S akkor felkergetik őket a lejtőn, a sziklákon és tüskéken ke­resztül és onnan újra vissza a ten. ger sós vizébe, onnét újból vissza a hegyre, kétszer, háromszor . .. any­nyiszor, ahányszor a korbáccsal tel. szerelt alfamita őrök jónak látják. • • • így kinoáták és kínozzák Mak.ronisszószon ezt a 25.000 sze­rencsétlen foglyot. így kínozták a Szaloniki-i Katzerosz professzort. Öt is zsákba varrták a különleges módszerükkel és maga Szfakianosz dobta a tengerbe. így kínozták az euboiai Oreiból való Andreasz Puriszt, annyira, hogy beleőrült a szomjúságba. És Sztamati Sztamatopuloszt, akinek eltörték a jobbkarját, és az Euboiá­ban született athéni lakost, Velisz­szaiosz Dataliszt, aki félszemét ve­szítette el. És Dimitrios 'Popoliszt, Phaleroszból, akinek megbénult a lába s most mankóval jár. És Kos. tasz Bikasz elasszoszi diákot, aki­nek szintén megbénult a lába. És a kailariai Chrisztosz Anasztasszia­diszt, aki azóta állandóan vért hány. A névsor hosszú, végeláthatatlan. A hiteles tanúk a borzalmas esetek százaim emlékeznek, csak a nevek nem jutnak mind az eszükbe. De nemsokára mindet jól fogjuk is­merni. A nép igazsága nem késle kedik, hogy megtalálja őket. A CsISz — iégihaderőnk védnöke A CsISz Központi' Bizottságának hetedik plenáris ülése kitűzte a CsIS/.-lagok konkrét feladatait a szocializmus építésénél az ötéves terv negyedik évében. Az ülés rá­mutatott az ifjúság nagy feladatai­ra hazánk védelmi képességének nö­velésével kapcsolatban is és ráirá­nyította a figyelmet a központi kérdésekre. A központi bizottság felhívása után az alapszervezeíek­be n megnn tkozott az ifjúság ak­tivitása. A fiatalok új munkaköte­lezettségvállalásokkal válaszollak a felhívásra. Ezzel bizonyították be, hogy készek a párt és a. CsISz köz­ponti bizottságának vezetésével még aktívabban résztvenni a szocializ­mus építésében a dicső Komszomol példája szerint. Ifjúságunk egyben meg is akarja védeni népi demokra­tikus rendszerünk vívmányait a fe­nyegetőző ellenség- ellen. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a CsISz Központi Bizottságának ünnepi ülésén az if­júság CsISz-tagjai védnökséget vállaltak a csehszlovák légibaderő felett. Ifjúságunk nemcsak munká­jával akarja védeni hazánk bíkéjét, hanem ha kell, fegyverrel a kézb?n is. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség már védnökséget vállalt a harcko­csizók és gépesített alakulatok fe­lett. A szövetség tagjai élénk ér­deklődést keltenek ifjúságunk kö­rében a harckocsizók és a gépesí­tett alakulatok iránt. A repülőerők felett vállalt védnökség minden bi­zonnyal fokozni fogja ifjúságunk ér­deklődését a repülés Iránt. A véd­nökség- keretében a CsISz.csopor­tokban a politikailag fejlett és ön­tudatos, fizikailag megfelelő tago­kat arra fogjak nevelni, hogy igye­kezzenek elsajátítani a legmoder­nebb technikát. így .jár ] hozzá a CsISz az új pilóták, szerelök, lö­vészek, navigátorok és más specia­listák neveléséhez, akik majd lelke sedéssel és örömmel töltik fel a csehszlovák légierő sorait. A CsISz üzenni, falusi, helyi és iskolai csoportjaiban azon fognak igyekezni, hogy a tagok megismer­jék a szovjet repülési technikát és egyben harcoljanak a nyugati re­pülési/ technika hamis csodálata el­len. Ifjúságunkat megismertetjük egész hadseregünk és különösen re­pülőink tartalmas életével, úgyhogy katonai tényleges szolgálatukat büszkén és örömmel fogják teljesí­teni. A CsISz funkcionáriusait pe­dig arra fogjuk nevelni már a civil­életben, hogy a katonai szolgálat megkezdése után a parancsnokok sziJárd támaszaivá váljanak kato­nai, szak- és politikai ismereteik fo­kozásánál. A védnökség arra kötelezi a CsISz kerületi és járási bizottságait, hogy a fiatal emberekkel megszerettes­sék a repülést, a légihaderőt, hogy nagyobb gondot fordítsanak az ej­tőernyős osztagok kiképzésére, hogy modellező- és repülőköröket alakít­sanak. Szükséges lesz, hogy rövid időn belül a CsISz minden kerületi bizottsága megalakítsa ejtőernyős osztagát, a különféle repülési tan­folyamoltat és köröket, amelyek a Doslet keretén belül szoros együtt­munkálkodásban a hadsereggel ki­képezik a jelentkezőket. A védnökség ugyanakkor új fela­datokat állít pionírszervezeteink és otthonaink elé is, mivel itt fognak elsősorban megalakulni a szakkö­rök, itt szeretteiik meg a legfiata­labb nemzedékkel a repülés gondo­latát. A csehszlovák légihaderők felett vállalt, védnökség egyben fontos kö­telezettséget jelent a repülőipar gyári CsISz szervezetei számára is. A védnökség egyúttal kötelező a repülőerők keretén belül működő alakulat! CsISz-szervezetek tagjai­ra is. Példásan kell teljesíteniük a harci és politikai felkészülés felada­tait. Tudatosíteniok kell, hogy egész dolgozó népünk, és elsősorban ifjú­ságunk tekintete rajtuk nyugszik, hogy a dolgozó nép megköveteli tő­lük a magas harci erkölcsöt, felké­szültséget. A csehszlovák népi haderők felett vállalt védnökség hozzájárul ifjúsá­gunk szocialista neveléséhez. Repii­lőerőinluiek bátor, derék, tanult és felkészült fiatalokra van szüksége, akik forró szívvel szeretik népi de­mokratikus köztársaságunkat és gyű­lölik hazánk imperialista ellenségeit. Szükséges, hogy a Csehszlovák If­júsági Szövetség soraiból az új re­pülők százai és ezrei kerüljenek ki, akik még erősebbé" teszik hazánk biztonságát védelmező néphadsere­günket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom