Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-05 / 211. szám, péntek

III S2© 1952 szeptember 5 Egy este a possonyeperjesi szövetkezet ben Esteledik. A nap vörös korongja nem tüz már olyan forrón, mint egy-két órával ezelőtt s lassan eltűnik aj égbolt felhöfoszlánj ai közt. Helyette az előbújt sápadt hold ezüstszínbe borítja a Duna-menti kis falucskát... A dolgozó parasztok hazafelé igyekeznek a napi munkájukból. Távolból a kertészetben dolgozó lányok vidám nótája hallatszik, akik ugyancsak végeztek már az aznapi munkával. "Útközben el.ehobog mellettük egy Skoda vagy Zetor, melynek hangos pöfögése meg-megzavarja a lányok vidám énekét. A falu alján csendesen folydogáló KiSdunában szárnyukat csattogtatva hangos gágogással úszkálnak a libák és a tarkatollú kacsák. A község főutcáját nagy porfelhő borítja. Megjött a gúlya a legelőről. Az emberek a faluba érve még megállnak a kis kapuban egy kis beszélgetésre. Miről is lehet szó? Most, a nagy »változások idején«, hogy a község kis- és középparasztjai csaknem valamennyien beléptek a szövetkezetbe, másról nem is beszélhetnének, csak a szövetkezet ügyes-bajos dolgairól. Mert ami most történik, az nem mindennapi dolog a falu eletében. Kíváncsian kérdezgetik egymást az emberek. »Hogyan állunk a szövetkezettel? Most hazajövet hallottam, hogy reggel még csak alig húszan voltak s estére az egész falu ...« — . Belépett — feleli büszkén valaki a csoportból. / — Este' vezetőségi gyűlést tartunk a szövetkezetben — 'mondja egy pipázó bácsi. — Mégpedig fontos dologról le~z szó. Hisz most már az egész határ a miénk és új vetési tervezetet kell kidolgozni — mondja az egyik csoportvezető. — Tehát kell, hogy valamennyien ott legyünk, különösen a vezetőség tagjai. — Ott leszünk, — hangzik kórusban a válasz. Azután elköszönnek egymástól s egymásnak jó étvágyat kívánVa a vacsorához, hazaballagnak, hogy a, jól végzett napi munka után jó étvággyal elfogyasszák az ízletes vacsorát. < így beszélgetnek, tervezgetnek a szövetkezetesek. A szövetkezetről beszélgetnek azok is, akik még csak egy nappal, vagy egy órával ezelőtt lettek a szövetkezet tagjai. A napi munka után ők sem mulasztják él az esti beszélgetést. — Oszt mondjátok nem tehettük volna ezt meg mi akkor, amikor a szövetkezet mlg-'Iafcult? — mondja akkurátusan az egyik bácsi. — Ezentúl majd a mi földjeinken is több gabona terem, ha traktorral szántjuk meg, közösen müveljük és jól megtrágyázzuk a földeket. — Hát még ha annyi műtrágyát adhatunk földjeinknek, mint amenynyit elszórtak a szövetkezetesek — vág közbe egy másik. — És most már láthatjátok, hogy azok 22 má. zsát tudtak termelni egy hektáron, mert minden darab földet műtrágyával szórtak be és szakszerűen művelték. Mi pedig alig-hogy elértük a 15 mázevs átlagot. — Jó, jő, hát az igaz — mondja dörmögve az egyik bácsi, — a gépekkel mégis csak könnyebben dolgoznak. — Nem is kell annyira dicsérni őket — felel egy olyan, aki ha ugyan alá is írta a belépési nyilatkozatot, még könnyön hallgat a reakciósok beszédére, — hisz ha be. megyünk a szövetkezetbe mindent elvesznek tőlünk, és mi csak »cselédek« leszünk a szövetkezetben. — Az már nem igaz, — feleli ugyanaz, aki megkezdte a beszélgetést. — Hisz azok a becsületes munkájuk után szép jutalmazást kaptak, és sokkal több volt a jöve delmük, mint akármelyikünknek. — Akármit is beszéltek, de a szövetkezetesek könnyebben dolgoztak, többet termeltek és jobban is élnek . ... No, de majd vacsora után folytatjuk a beszélgetést, hisz már vár bennünket az asszony a vacsorával. Hümmögve, megjegyzésekkel búcsúznak egymástól. »Majd meglátjuk, no, majd akkor, ha mi is benne leszünk« — és hazafelé veszik útjukat. Ezeket a beszélgetéseket a duna szerdahelyi járás egyik kis falujában, Pozsonyeperjesen lestük el akkor, amikor a szövetkezeti tagszerzési kampány negyedik napján csaknem az egész falu belépett a szövetkezetbe. E pár nap alatt 135 egyénileg dolgozó kis. és középparaszt lett részese annak a családi közösségnek, melyben a dolgozó parasztok egymást megértve, becsületes munkával megteremtik maguknak az új, békés, boldog életet. Az emberek még a késő esti órákban is a kis kapukban beszélgetnek, meg-megvitatják az eseményeket. Mindenki tudni akarja, hogy ki lé. pett be a nap folyamán, vájjon hányan vannak már a szövetkezetben? A szövetkezet irodájában a »hazai« villany, sárgás fénye mellett főlyik a tanácskozás. (Hazai villanynak azért hívják, azért sárgás a fénye, mert saját fürésztelepükön fejlesztett árammal világítanak.) A gyűlésre eljöttek a vezetőségi tagok, a csoportvezetők, a raktáros, a pénztáros, az -elnök, hogy így szűkebb körben megtegyék az elö. készületeket az őszi munkákra, hisz amint egymásközött mondják, »nagy szövetkezet leltünk« .és hát jobban fel kell készülni az elkövetkezendő munkákra. — Alaposan meg kell gondolnunk — mondja Csóka István, az elnök, — hogy a megnagyobbodott földterületünkön hogy osszuk be az őszi vetéseket. — Százötven . .. kétszáz ... — számítja a hektárokat Lengyef Móric csoportvezető. — Búzát a legjobb földekbe kell tennünk és szerintem úgy volna jó, ha kapált földekbe vetnénk el nagyobb részét. . — Elvtársak — folytatja az el. nök, -— tényleg az lesz a leghelyesebb, ha a búzát kapások után te.szszük, de akkor idejében hozzá keli fogni a kukoricatöréshez, azt még jól tudjátok, hogy kevés a munkaerő, nem fogjuk bírni egyszerre a krumpli, és répaszedést és kukoricatörést is. — A répa várhat a kukorica tő. rés után, s azután beosztjuk úgy a munkát, hogy mindenhova jusson munkaerő, — feleli Lengyel Móric. Az elnök ceruzát, papírost vesz. Számolgatja, hogy melyik csoportban hányan vannak. »A lányok a kertészetben, meg a krumpliszcdéssel vannak elfoglalva. Ha felszedtük a krumplit és a kertészetben he végzünk a fokhagymaszedéssél, a lányok felszabadulnak és segíthetnek a kukoricatörésnél .. . Móric csoportja pedig vetni fog.« — És az asszonyok? A felségeitek? — vág közbe Volner Ilona, aki eddig csendben figyelte az el. nök és a csoportvezető vitatkozását a munkaerő kérdésben. — Van nálunk elég munkaerő, csak az aszszonyoknak is ki kell venni részüket a munkából. Hogy minden aszszony nem dolgozott, annak is ti vagytok az okai, mert ha ti, mint a vezetőség tagjai jó példát mutattatok volna és feleségeiteket. családtagjaitokat is bevontátok volna a munkába, bizonyos, hogy minden szövetkezeti tagnak a családtagja kivette volna a részét a munkából. Általános »szörnyülködés«, megjegyzések, csipkelődések. Síri csend. Valahogy a szó is belefagyott a férfiakba. Tüszúrásnak érezték Volner Ilona tanitónö szavait. Igazat mondott. Mért ha minden asszony dolgozott volna a szövetkezetben, sokkal jobban állna a szövetkezet és többet is tudtak volna termelni. Monosi Mihály. — akit talán legjobban érintett a harcos asszony megjegyzése, kissé gúnyosan felelt Volner Ilonának. — Hát minden asszony nem úgy van . . . gyerekek vannak, főzni, takarítani és mosni is kell. —• Lári-fári, üres kifogás. Nekem 9 gyermekem volt és tudom mi a gyereknevelés. És ti is tudjátok mindannyian, hogy korán özvegységre jutottam és nyakamba maradt a a szegénység a sok gyerekkel. És mégis felneveltem őket. Pedig akkor óvoda és bölcsőde se volt a szegény gyerekek részére. Ahogy jártam a határba dolgozni, úgy vittem a gyerekeket is magammal. De dolgoztam, mert élni kellett. — Most már más a világ, Volner néni _ feleli az egyik vezetőségi tag. —Éppen azért, hogy most már nem az uraknak dolgozunk, hanem mindenki magának dolgozik. S ezért nem szabad félni a munkától. Én jól emlékszem azokra az időkre is, amikor cselédek vagy arató emberek voltatok, az asszony megfőzte az ebédet s kivitte a földekre, de egy' úttal vitte, a kapát is és az urával együtt késő estig dolgozott a földesúrnak, vagy a kuláknak. De annak a világnak egyszersmindenkorra vége. Most az új életért, a boldogabb jövőért és a békéért harcolunk munkánkkal ... Valamennyien meghatottan hallgatták a harcos asszony szavait. Átgondolták az egészet és rájöttek arra, hogy nagy hibát követtek el, hogy ezt az asszonyt, aki munkájával a békéért harcol, csak úgy felületesen vették, sőt, voltak olyanok is, akik mint Monosi Mihály, gúnyolták azért, amiért mindig szemtőlszembe megmondta az igazat, a valót. Pedig ha hallgattak volna rá, — hisz Volner Ilona is vezetőség: tag — az asszonyok munkába bevonásával sokkal jobban fejíődött volna a szövetkezet, többet termelt volna a kertésze t_ is, ha az asszonyok segítettek volna a gyomlálásban. Akkor bizony a fokhagymából nem 165.000 koronát árultak volna, mert ha' jobban gondozzák, még több termett volna,és most 250.000 koronával gyarapodott volna a szövetkezet vagyona. ' - Ha ezen az estén nem sok szó esett is a vetési tervekről, amiért tulajdonképpen összejöttek, de a hiányosságok felszínre _ hozásával mégis újabb és határozott lépést tettek a szövetkezet fejlesztése és megerősítése terén: a vezetőségi tagok megfogadták, hogy a jövőben jő példát mutatva, az asszonyokat és a családtagokat is beszervezik a közös munkába, hogy PozsonjyepeVjes község jó szövetkezeti munkával a béke és a szocializmus egyik erős bástyájává váljon. Méry Ferenc A balázsfai szövetkezet minden előkészületet megtett az őszi munkákra A sikabonyi szövetkezetben 30 hektárt keresztsorosan vetnek be A sikabonyi egységes földműves szövetkezet tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35» évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy 30 hektár földet keresztsoros vetési módszerrel vetnek be, valamint, hogy a vetést október 20-ig elvégzik. Ezenkívül megjavítanak egy utat. A javítási munkákban 800 munkaórát ledolgoznak. Az öszi munkákat csoportokban végzik Az egyes csoportok szocialista munkaversenyt folytatnak egymással. Az aratás óta 34 új tag lépett be az EFSz-be 70 hektár földdel. így a sikabonyi határ 97 százalékán már szövetkezeti gazdálkodás folyik. l'atiisi István, Dunaszerdahely. A balázsfai szövetkezeti tagok az aratási és cséplési munkák' befejezése után azonnal hozzáláttak a jövő évi jó termés biztosításéhoz. Az öszi munkákra jól felkészültek. A tarlóhántás után a trágyát kihordták a földekre és szétterítették. Eddig 30 hektárt trágyáztak meg. A középszántást 23 hektáron végezték el, 5 hektár föld már teljesen készenlétben áll, csak a traktorokat várják a szövetkezeti ta gok, hogy az általuk összeállított agregátokat kivontassák a földié és megkezdhessék a vetést. Itt azonban meg

( kell állnunk egy percre. A dunaszerdahelyi traktorállomái;ről valahogy későn érkeznek a gépek. A szövetkezeti tagok már több ízbeil sürgették a traktorokat, de eredmény nélkül. Pedig az őszi árpát is el kellene vetni, a földeket már elökészitelték alá. Hiba az is, hogy a .balázsfai EFSzben július 8. tói az 52 lóerős Hoff er traktor (ötös szovjet ekével) á mai napig, vagyis több mint 50 nap alatt csak nagyon kevés munkát végzett. Mindössze 27 hektáron végezte el a tarlóhántást és 23 hektáron a középmélyszántást. A balázsfai, szövetkezeti

1 tagok nagy súlyt fektetnek, az ipari növények termelésére is. Öt hektár kenderjük 3 méternél is magasabb. A járásban kevés szép ilyen kendert lehet látni. Csakhogy a kender aratásával is' baj van. Az aratógépek ponyvái mindig leszakadnak, mert kis szögekkel erősítik oda - a tartóléchez. A szövetkezet tagjai' nak tehát minden okuk meg van arra, hogy a dunaszerdahelyi traktorállomástól joggal követeljék, hogy javítsa meg munkáját. Pakos Pál, Dunaszerdali

r'" Ha ova szöveS kezeíi község lett A hanvai szövetkezetnek augusztus 20-ig csak kevés, tagja volt. A helyi pártszervezet és a 'holyi nemzeti bizottság alapos meggyőző munkához láttak már az aratási és cséplési munkák ideje alatt. A3 eredmény az lett, hogy augusztus 20-ig a falu egész kisés középparasztsága szövetkezeti tag lett. Szerettek volna befurakodni a kulákok is, de a dolgozó parasztok ébersége következtében őket nem vették fel a szövetkezetbe. Az EFSz megszilárdítása után a tagok azonnal hozzáláttak az őszi munkákra való előkészületekre. Felszántották a mezsgyéket és kidolgozták a vetési tervet. Teljes ütemben folyik a trágyahordás is. A helyi pártszervezet, és nemzeti bizottság azonban ' ünkritikailag kénytelen beismerni, hogy amíg azon fáradozott, hogy az egész falut megnyerje az EFSz számára, addig kissé megfeledkezett arról, bogy beadási kötelezettségének mindenki eleget tegyen. Az EFSz százszázalékra teljesítette az állam iránti kötelezettségét, azonban a kis- és középföldművesek csak 92 százalékra. De náluk is meg varf a lehetősége annak, hogy rövid időn belül saázszázalékra teljesítsék feladataikat. Más a helyzet a kulákoknál. Ök legkisebb gondjukat is nagyobbnak tartják, mint a beadási kötelezettség teljesítését. Ferecz Barna 32 hektáros kulákot utol is érte a nép igazságot osztó keze. Beadási kötelezettségének nem teljesítése miatt 5 évi szabadságvesztésre és vagyonának elkobzására ítélték. Fehér Lajos, Hanva Súlyos büntetések a beadást szabotáló kulákok és spekulánsok felett A napokban hoztak ítéletet Demkó Péter nagyidaí spekuláns felett. Demkó Péter már 3 éve szabotálja a terménybeadást. Adósa az államnak 1500 kg marhahússal, 1200 kg disznóhússal, 5000 liter tejjel, üOOO tojással, 50 mázsa gabonával, 20 mázsa kukoricával és 200 mázsa krumplival. Demkó ezenkívül nem tartotta be a tervezett állatállományt sem. Tíz hektárra csupán 1 tehenet tartott, mert — ahogy ő mondta — „nem fizetődik ki tehe. net tartani". Ugyanakkor lovaira igen- nagy g'ondot fordított, mert fuvarozásra használta őket, amivel ha. talmas pénzösszegeket tudott öszszeharácsolni. Sertéseket sem tartott és a baromfi-tenyésztéssel sem törődött. Ezzel kapcsolatban így vélekedik: „Néni érdemes tyúkot tartani, kevés a tojás ára". Demkó megkapta igazságos bün tetését: 20.000 Kcs pénzbírságot, 2 évi börtönt, vagyonának elkobzását és a kassai kerületből 20 évre való, kitiltását. Balog Kálmán, HI.TKO. * Az elmúlt napokban hozott ítéletet a rimaszombati járási nemzeti bizottság büntető tanácsa Prapacska János 11 hektáros feledi spekuláns felett, aki az állammal kötött szerződését semmibe sem véve szabotálta beadási kötelezettségének teljesítését. Adósa maradt az államnak, több mint 15 mázsa búzával, nagyobb mennyiségű árpával és zabbal. Az első félévben nem adott be 160 kg sertéshúst, 500 darab tojást és 800 liter tejet. Vetési területét sem tartotta be. A tervben előirányzott cukorrépát és napraforgót egyáltalán nem vetette el. A bíróság Prapacska Jánost vagyonának elkobzására és 40.000 korona pénzbüntetésre ítélte, ezenkívül az egész családot örök időkre kitiltotta Feled községből. Asztalos János, Rimaszombat. A léoártfalvi kulákok még ma is napszámosokkal dolgoztatnak Lénártfalván is vannak még kerékkötő kulákok és spekulánsok. Ki ne ismerné a környéken Molnár István 12 hektáros spekulánst, aki a múltban kora hajnaltól késő estig hajtotta szolgáit a munkába. Aratóit is évről évre agyondolgoztatta. Még ma is napszámosokat tart. Emellett földjeinek egy részét eltitkolta és nagyban spekulál a zöldségfélékkel és sertéseivel. Nem kevésbbé híresek Csízi Béla és Gsízi Árpád sem, akik 18 hektár földjüket szétosztották, hogy eltereljék magukról a figyelmet. Közben kitartóan agitálnak a szövetkezet ellen. Kijelentették, hogy Lénártfalván sohasem lesz szövetkezet. (Természetesen a fejlemények mást mutatnak, mert Lénártfalván is megalakították a szövetkezetet). Nem csoda, ha Csiziéknek nem tetszik a szövetkezet, tudják ük azt jól, hogy a szocialista társadalom, ban nem tűrik meg a falusi gazdagokat és spekulánsokat. I Bódi László oldalfalvai kulákról legtöbbet Mikó elvtárs és Barcsi elvtárs tudna beszélni, akik a kuláknál mint kommenciós cselédek dolgoztak. Bódi László apja bíró volt a Horthy rezsim alatt. ÁUandóa

n cselédeket tartott s azokat az istállóban a marhák között hálatta. A cselédek kosztja sem sokkal különbözött az állatokétól. Közben kulák úrék természetesen jobbnáljobb falatokat ettek. Bódi László az idén is aratókat fogadott. Földjeinek nagy részét árendába adta. Beadási kötelezettségének teljesítését szabotálja, 250 kg sertéshúsból csak 66 kg-ot adott be, s gőgösen kijelentette, hogy többet egy dekát sem ad. Az ilyen jómadarakkal tudjuk, mit kell tennünk. Mindegyiküket előbb vagy utóbb elérj a dolgozó nép igazságot osztó keze. Ifj. Reményi József Starnya