Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-04 / 210. szám, csütörtök

I 1952 szeptember 4 üi szer Komló Mártonék elmondják, milyen boldoggá tette életüket a szövetkezeti gazdálkodás i\z aratás és cséplés sikeres befejezése után a muzslai EPSz-ben nagyot változott a helyzet. A szövetkezet tagjai a gabonát a cséplőgéptől egyenesen az államnak szállították. A falu egyénileg gazdálkodói érdeklődve figyelték á szövetkezetet. Vájjon marad-e gabonájuk? Lesz-e kenyerük? A kíváncsiskodó egyénileg gazdálkodók bizony elámélkodtak, mikor látták, hogy a beadási kötelezettség teljesítése után még bőségesei maradt gabona a szövetkezeti tagok részére. Ezekután a falu úgy nézett ki, mint egy megbolygatott méhkas. Egyébről sem folyt a beszélgetés, mint a szövetkezeti gazdálkodásról. — Még se olyan rossz a szövetkezeti gazdálkodás, ahogy egyesek beszélik — jelentette ki Brezsik Anna. — Beadási kötelezettségüket is tudták teljesíteni, kenyerük is van bőven. Nézzétek csak meg Komló Mártont, a szövetkezet sertésgondozóját, csak úgy ragyog az arca boldogságtól. Komló Márton nem titkolja örömét. Elmondja ö kérdezés nélkül is, hogy milyen boldoggá tette az ö életét is a szövetkezeti gazdálkodás. Az aratás és éséplés befejezése után és amikor a szövetkezeti tagok elérkezettnek látták az időt arra, hogy nyíltan feltegyék a kérdést az egyénileg gazdálkodóknak, akartok-e velünk tartani, Komló Márton elmondta az egyénileg -gazdálkodóknak, hogy milyen jutalomban részesült az első félévben. Feleségével együtt dolgozik a szövetkezetben Ö a sertéseket, felesége pedig a szövetkezet baromfiállományát gondozza. A férj és feleség egymással versenyeztek, hogy ki tud nagyobb teljesítményt felmutatni a saját munkahelyén, Ki tud több munkaegységet szerezni az év végéig. Komló Márton nem szerette volna, ha felesége túltett volna rajta. Ez a „veszély" pedig állandóan ott lebegett körülötte, mert az asszony ügyességével és szorgalmával napról napra emelte a baromfiak hasznosságát és munkaegységeinek száma is „veszedelmesen" közel járt az övéhez. A férfi nem hagyta magát, hanem napról napra fokozta szorgalmát. Napról napra nagyobb gondot fordított az állatok szaporodására és azoknak súlygyarapodására. A félév leteltével, amikor összeszámolták a ledolgozott munkaegységeket, örömmel állapították meg, hogy ha tízszer is megszámolják, akkor is kereken ötszázat tesznek ki. — Tudjátok, mennyi pénzt kerestünk mi ketten a feleségemmel az első félév alatt? —r- ? . . — Lehet, hogy el sem hiszitek, de azért megmondom. A feleségemmel együtt az első félévben előleg címén eddig 32.780 koronát kaptunk. A kenyerünk is biztosítva van, pedig a ledolgozott munkaegység után járó természetbeni jutalomnak is csak a felét vettük ki, így is elég az kenyérnek. Állatokat is tudunk tartani, hízót is tudunk majd"ölni, takarmánygabonánk is van bőségesen. Most már láthatjátok, hogy a szövetkezeti gazdálkodás mennyivél előnyösebb. Ezeket már Brezsik Anna is többször hallotta. Ismerte ő nagyon jól Komló Mártonékat. — Most már világos előttem, hogy a szövetkezeti gazdálkodás mennyivel előnyösebb A szövetkezeti tagoknak pénzük is van, a kenyerük is biztosítva van. Ezentúl én »is így akarok élni — és hatalmas betűkkel odakanyarintotta nevét a belépési nyilatkozat alá. A helyi pártszervezet sem pihent ezekben a napokban. A szövetkezeti tagokkal karöltve járták sorba a gazdák házait és iparkodtak meggyőzni az egyénileg gazdálkodókat a szövetkezeti gazdálkodás óriási előnyeiről. A gazdák először csak hümmögtek, váltig bizonygatták, hogy nekik nincs"semmi kifogásuk a szövetkezeti gazdálkodás ellen, dehát „majd ha a szomszéd belép". Ez így húzódott, míg meg nem tudták, hogy Brezsik Anna belépett a szövetkezetbe. Egyik a másikra" adott, az egyik szomszéd a másikra mutatott — majd ha ő — szokták mondogatni. Csak első nem akart egy se lenni. Brezsik Anna után azzal a tudattal, hogy már nem ö az első, Pathó Imre is bekopogott a szövetkezet irodájába. Egy kicsit kertelt, de aztán kibökte, hogy mit akar. Gyorsan elterjedt a hír a faluban, hogy már Pathó Imre is tagja a szövetkezetnek. Kovács Ferenc is meghallotta a legújabb hírt. '— Pathó Imrének 8.5 hektár földje van, nekem pedig 8.6 hektár, miért ne iratkozhatnék én is be gondolta Kovács -Ferenc magában. — Nyugodtan kelt fel a székről, fejébe nyomta* a kalapját és indult a szövetkezet irodája felé. Útközben Jenei Andrással és Gonda Jánossal találkozott. Egyik sem kérdezte a másiktól, hogy hova megyen, mintha sejtették volna egymás gondolatát. Csak akkor néztek egymásra, amikor a szövetkezet irodájába bejöttek. — Ti is idejöttök ? — kérdezte Kovács Ferenc társaitól. — Meggondoltuk a dolgot_ — felelték amazok. A hír mintha szárnyakon járt volna, úgy járta végig a falut, hogy újabb három gazda lépett a szövetkezetbe. Most aztáji teljesen megtört a jég. A következő napon, mint valami megáradt folyó, mikor elszakítja a gátat, úgy tódultak a gazdák a szövetkezet irodájába. Azok a gazdák, kik ezelőtt egy évvel hallani sem akartak a szövetkezeti gazdálkodásról, most egymásután írták alá a belépési nyilatkozatot. Alig telt egy hét attól az időtől, hpgy Brezsik Anna, Kovács Ferenc és társai elsőknek írták.alá a szövetkezeti gazdálkodást, máris - 124 taggal emelkedett az újoHman belépett szövetkezeti tagok száma, A szövetkezet irodájában éjt nappallá téve dolgoznak a mérnökök a föld technikai rendezésén. Elsőnek azt a területet határozták meg pontosan, melyen a jövő évben búzát fognak termelni. Az új szövetkezeti tagok iparkodnak az idén még egyénileg termelt termésüket minél hamarabb betakarítani, hogy ne késleltessék a közös vetés idejében való elvégzését. A zonban nemcsak a szövetkezet irodájában nagy a forgaloiYi, hanem a helyi nemzeti bizottság irodájában is. A helyi nemzeti bizottság tagjai csak most látják igazán hanyagul végzett munkájuk káros hatását. Tegyük csak fel a kérdést, Hogy mi az oka annak, hogy Muzsla. község egyénileg gazdálkodói több mint 10 vagon gabonával maradtak adósai az államnak" annak ellenére, hogy a szövetkezet 50 mázsával az egyénileg gazdálkodók segítségére sietett. Az is feltűnő, hogy a szövetkezetbe csak a nagyobb gazdák léptek be. A helyi nemzeti bizottság szerint eddig még több mint 200 gazdaegység van a szövetkezeten kívül, mégpedig 0 hektártól 2 hektárig terjedő földterülettel rendelkezők. Az egész hiba abban rejlik, hogy a muzslai szétíró bizottság felületesen végezte munkáját. Több konkrét eset bizonyítja ezt. Például a két Szondi esete. Szondi András 1.5 hektáros gazda, akinek egy családtagja van. Elő van neki írva 19 mázsa gabona, vagyis a tért' szerint annyit kell neki termelni, ebből a beadási kötelezettsége 265 kg kukorica. Ezenfelül semmi más természetbeni. ' Nézzük most meg Szondi Jánost. Szondi János 0.92 ár földnek a tulajdonosa és 3 gyermeke van. A községi terv szerint elő van neki írva 7.56 mázsa gabona kitermelése, beadási kötelezettsége 90 kg búza és 180 kg kukorica. Most már egész nyugodtan kérdezhetjük a helyi nemzeti bizottságon, vájjon helyesen van-e ez így csinálva és hány ilyen eset történhetett meg a faluban? Az is tagadhatatlan, hogy a 124 új szövetkezeti tag közül egyedül csak egy ember teljesítette beadási kötelezettségét, mégpedig Nagy Ferenc 4 hektáros gazda. De miért nem teljesítette a többi ? A helyi nemzeti bizottság most sem azon iparkodik, hogy azokat bírná rá a beadási kötelezettség teljesítésére, akik azt még nem teljesítették, hanem azokat próbálják meggyőzni, akik hazafias kötelességüknek már eleget tettek, hogy adjanak be még gabonát. Olyan ígéreteket tesznek, hogy ha még ad be búzát, azt beszámítják a kukorica beadási kötelezettségbe. Ez azonban meg a kukorica beadásánál mutatkozik majd hiány. A helyi nemzeti bizottság azzal védekezik, hogy a gazdák azért „nem bírják" teljesíteni a beadást, mert „nem volt elegendő eső". De miért termett a kisparasztoknak ? Itt újból csak a helytelen szétírásra vezethető vissza a dolog. Nem nézték azt, hogy a földterülethez mérten legyen szétosztva a beadás. Ezekért a hibákért a járási pártbizottság is felelős, mert nem fektettek kellő súlyt a beadási kötelezettség szétírásának ellenőrzésére. A legnagyobb hibát azonban a járási mezőgazdasági előadó (követte el. A szétírási bizottság által készített terveken ott díszeleg Králik „földműves előadó" aláírása, ami annak a jele, hogy a szétiró bizottság munmegint csak helytelen, mert akkor | káját ellenőrizte és azt jónak is ta- | lálta. Most aztán kapkodnak fühözfához s a helyi vezetőket okolják, holott ők is olyan hibásak. Ha az a Králik vagy Verbovoszky, akiknek az aláírása hitelesíti az adatokat, csak egy kis figyelmet szenteltek volna kötelességük teljesítésének, nem hihető el, hogy a Szondi esete és még több ehhez hasonló hibákat ne találtak volna meg. Ezek a hibák azonban nagyon sok helyen észrevehetők a párkányi jájásban. Érthetetlen dolog, hogy a párkányi járás miért jutott a legutolsó helyre a nyitrai kerületben. Azt hiszem, az egyes járási funkcionáriusokra ráférne, ha elmennének a lévai járási vezetőkhöz egy kis leckére, akik elsőnek teljesítették beadási kötelezettségüket a nyitrai kerületben. Szarka István. A peténypusztai állami gazdaságban a keresztsorosan vetett zab 38 mázsás termést adott hektáronként, — az őszieket teljes egészében keresztsorosan vetik el Egyenletesen pöfög a traktor a peténypusztai állami gazdaság niagy tábla földjein. Csóka Móric traktoros a középszántást végzi. Gondosan figyeli az ekét. Hármas ekét vontat s bizony a föld eléggé szívós, no meg a frissen trágyázott földön kétszeres gondosságra van szükség, hogy az eke ne túrja csomóba a trágyát. — Kemény a föld ugyan — mondja Csóka ^íóric — de a Skodám még mindig viszi a hármiasekét. Igaz, hogy némely helyeken, különsen a föld ftét végén néha nagy munkába kerül, hogy be tudjak fordulni, de ásszerint adom a gázt és azt a sebességet használom, ahogy a motor a legjobban bírja s úgy állítom be az ekét, hogy jól fordítsa meg a földet. — Mi alá készítik a földet? — Tavaszit vetünk bele. Most trágyázunk. Középszántással -lefordítjuk, a föld novemberig pihen s ak" kor elvégezzük a vető alá a mélyszántást . . . Minden talpalatnyi földet — teszi hozzá kisvártatva —

1 megszántunk az ősszel. Nincs annál jobb, ha a tavaszi terményeink mind egy szemig az őszi szántásba kerülnek. Az idén is bebizonyosodott, hogy őszi szántásba vetett kukoricánk, répánk nem érezte meg anynyira a száraz időjárást, mint a szóm szédos madi gazdálkodók kukoricái, akik túlnyomó részben tavasszal szántott földbe vetették a kukoricát. Szavainak hiteléül büszkén mutat a nem messze lévő nagy kukoricatábla fe'.é. Még a távolból is jól látni, hogy a kukorica haragos zöld és két embernyi magasságú. — Bőséges kukoricatermésünk lesz, egy szaron 3, sőt 4 egészséges cső is van. De ha általában vesszük, minden szálon találhatunk 2 karnyi nagyságú kukoricacsövet. VH Sietek elvtárs, mert ezt a darabot még kiakarom fordítani — kiáltja a traktorról, de a hang fosz/ányait már elviszi az augusztusi szellő, elvesznék a traktor zúgásában. Csóka Móric a peténypusztai állami birtok „villám" traktorosa öntudatos, jó kommunista. Szereti gépét és munkáját. Nem tűri azt sem, ha a birtok egyes dolgozói lógásokkal szeretnék elütni a napot. Kommunista kötelességének tartja tanítani és oktatni azokat a dolgozókat, akik kevésbbé öntudatosak, felülnek a reakciósok Hazug fecsegéseinek, de különben jó munkások, csak állandóan foglalkozni keli velük. Csóka Móric napi munkája után mindig elolvassa a napi sajtót és ez így nagy segítségére van munkájában. Pártunk és kormányunk határozatainak minden részét ismeri, ami ugyancsaknagy segítségére van mind a munkában. mind a szervezésben. A frissen szántott földet Király Vendel fogatos Hengerezi. Lovai prüszkölve, de könnyen húzzák a hármas vashengert. — Most nem olyan nehéz — mondja Király bácsi, — a föld nem puha, no meg ilyenkor a hengerek belül üresek.

8 Ha finomra és vető alá porhanyósra készítenénk a földet, akkor a hengereket homokkal töltenénk meg, hogy súlyosak legyenek. Király bácsi ötvenen felüli kö. zépmagas, izmoskarú ember. Valamikor a földesúri időben sokat gürcölt kis kommandóért ezen a birtokoni Most már övék lett a föld, s a birtok miwden gazdasága. .— Tizenhat évig voltam cseléd ezen a birtokon. Szűkös volt a kenyér, keserves az élet. Egyidőben aztán otthagytam az »urat«.. Árendás földeken kezdtem dolgozgatni. De amint jól átgondoltam a dolgokat, arra az álláspontra jutottam, hogy az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz. Árendás földjeimen még többet dolgoztam, mint cselédkoromba és annyi gondom volt, hogy néha majd szétrobbant a fejem. Szekeret, ekét; hengert, fogast kellett beszereznem, adó is volt bőven, bizony azokban az időkben csak sínylődött a parasztember. — Mikor jött újra Peténypusztára? — Amikor megalakult a szövet, kezet Padányban. Először a szövetkezetben dolgoztam, de akkor még csak I. típus működött és az a gazdálkodási forma nem tetszett nekem. Azért eljöttem a birtokra, de most már nem cselédnek -— teszi hozzá nyomatékosan, — hanem a gazdaság dolgozója vagyok. Igaz, azóta már nálunk is megalakult a III. típusú szövetkezet és az egész falu belépett, de én jól vagyok itt a birtokon, munkám után becsületes jutalmazást kapok és úgy gondolom, hogy maradok továbbra is a gazdaságban. Király bácsi büszkén beszél a gazdaságról. Elmondja a jó eredményeket s azt, hogy milyen magas í hektárhozamokat értek el és boldogan beszél az új életéről. Elmondotta azt is, hogy lánya szintén a gazdaságban dolgozik. Ketten keresnek. Havonta 6—7000 korona ke. rül a házhoz. Azonkívül természetben megkapják a kenyérfejadagot a gazdaságtól és hizlalni való malacot kapnak, ezek és a szárnyas jószág részére pedig takarmányt. A legnagyobb boldogsága azonhaai az, hogy fiatal lánya tanulni megy a közeljövőben. .— Iparos lesz, de még mérnök is lehet belőle. Szorgalmas és becsületes munkások dolgoznak a peténypusztai állami gazdaságon. Az állami birtokok gazdálkodásának megja'Wtásáről szóló párt. és kormányhatározatot követve odaad'-" dolgoznak a birtok kifejlesztéséért. Hogy munkájuk könnyítésével emeljék a munka tex-melékenységét, bátran alkalmaz, zák a haladó agrotechnika vívmányait és nagy súlyt fektetnek az agrotechnikai időpontok pontos betartására. Cséplés után nyomban hozzáfog, tak az őszi munkák előkészítéséhez. Előkészítették a repceföldet, az. után azt jó munkamegszervezéssel és gondos munkával eddig 75 százalékban be is vetették, sőt van egy táblájuk, amelyen már kisorolt a repce. A napokban elvetik az utol. só táblán is a repcét és így a repcevetést szeptember 5-ig a tervezett határidőre elvégzik. A termelés színvonalainak emelésébe jelentősen közrejátszott, hogy a szovjet tapasztalatokat felhasználva alkalmazták a keresztsoros vetést, szemcsés trágyát szórtak a földekre és a tavaszi vetésnél nagymértékben javorizálták a vetőmagot. — Az idei termés bebizonyította — mondja a birtok vezetője, —• hogy a keresztsorosan vetett gabo. na sokkal jobb termést ad a közönségesen vetettnél. — Keresztsoros búzánk 26 mázsa termést hozott — mondja Kosár elvtárs — míg a közönségesen vetett csak 20 mázsát. Árpánk is 6 mázsával termett több a keresztsorosan vetett földeken. — A zabot is keresztsorosan vetettük — mondja a birtok vezetője. — Mi tagadás: eleinte, különösen a vetéskor zúgolódtak a mezőgazdasági csoport dolgozói: „Kétszer kell bejárni a földet" — mondták a ke. resztsoros vetésre. A , vetőmagot javorizáltuk, szemcsés trágyát is készítettünk, amit vetés után a zabföldre szórtunk s ezt a sok „pepecselést" — ahogy akkor mondották — feleslegesnek vélték. De a oséplési eredmény csakhamar meggyőzte őket a keresztsoros vetés előnyéről: az előc^íráztatott, szem-' esés trágyával megszórt keresztsoros vetésű zabunk 38.82 mázsás termést adott hektáronként, közönségesen vetett zabföldböl pedig '21 mázsát takarítottunk be. A gazdaság valamennyi dolgozója meggyőződött arról, hogy nem volt hiába a sok „pepecselés", mert azt ß. kis munkát, amelyet a vetőmag csíráztatásával „elvesztettek", bőségesen gyümölcsöztette a jó terméshozam. Meg is fogadták a gazdaság dolgozói, hogy az idén is, még pedig október 10-ig 200 mázsa szemcsés trágyát készítenek és az őszi gabonaféléket szemcsés trágyával fogják megszórni. Minden hektárra egy mázsa szemcsés trágyát számítanak. Már eddig 500 mázsát készítettek el. Most SZÍVÓS és kemény munkával dolgoznak, készítik a földet az őszi vetések alá. Valamennyien igyekeznek s versenyzenek egymással és ragaszkodnak a vetési tervek pontos betartásához, amelyek az ószi árpát szeptember 10-ig, a rozsot szeptember 30-ig, a búzát és az ószi takarmányokat október 10-ig, a mélyszántást pedig november 20-ig befejezik. És az adott szó hiteléül a tervet teljesíteni akarják, amit ínég azzal erősítettek meg, hogy: „az idei keresztsorosan vetett gabonáink jó terméshozamán felbátorodva, az őszieket a repce kivételével teljes egészében keresztsorosan vetjük el". Mély Ferenc í