Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-24 / 227. szám, szerda

US S3Ü0 1952 szeptember 24 Főíeladaiaink a szövetkezeti mozgalom útján A szövetkezeti mozgalomban ez évben, az aratás óta bekövetkezett azon döntö változás, hogy Szlovákia déli járásaiban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés a befejezés felé közeledik, új /réladatok elé állította szövetkezeti mozgalmunkat és egész mezőgazdaságunkat is. Eddig a föfeíodat volt az egyénileg gazdálkodókat meggyőzni és megnyerni a szövetkezeti közös gazdálkodásnak. Most, hogy a falvak jelentős többsége a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, a feladat megváltozott — bár egyes vidékeken a főfeladat továbbra is az új tagok szerzése marad. Általánosságban azonban az új tagok szerzése, a még szövetkezeten kívül álló egyénileg gazdálkodóknak a szövetkezeti gazdálkodásba

1; való tfevonása csak egyike marad a feladatoknak és föfeladatként az EFSz-ek megszilárdítása kerül előtérbe. Viszont ez a feladat, a szövetkezetek megszilárdításának kérdése, sokrétű feladat, amellyel annál is inkább szembe kell nézni, mert sokhelyütt befejezve a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérést, a falusi és járási vezetők „befejezettnek" vélik feladataik teljesítését. Ügy gondolják, hogy azzal, hogy a falu, vagy a járás földműveseinek többségét megnyerték a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra, eleget tettek a szocializmus építéséből rájuk eső feladatoknak, „benne vannak az egyenesbe" s most már a továbbiakat, mint Sztálin elvtárs is mondotta ,,rábízhatjuk a dolgok természetes folyására, az ösztönös fejlődésre, abban a liiszemben, hogy a kollektivizálás majd megteszi a magáét, majd magától fellendíti a mezőgazdaságot." < Az ilyen önelégültség káros következményekkel járó opportunista álláspont, amely nemhogy előrelendítené a mezög-azdaságot, megszilárdítaná az újonnan alakult szövetkezeteket, hanem ellenkezőleg, a dolgoknak ez a természetes folyásukra hagyása, az ösztönös fejlődésben való reménykedés rövid időn belül eddigi eredményeinket is lerombolná, tönkretenné. A most következő feladat, a szövetkezetek megszilárdításának feladata, nehezebb, mint az előző, az egyénileg gazdálkodók meggyőzésének feladata volt, mert hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egyrészt, a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett dolgozó parasztot valóban meggyőzzük a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és annak szükségességéről s ezáltal a közösségért, annak érdekeiért odaadóan küzdő kollektivistát neveljünk belőle, másrészt, hogy a nagyüzemi szövetkezeti gazr dálkodás valóra váltsa a szocializmus építéséből rája háruló feladatokat, éspedig: fokozza a mezőgazdasági termelést, biztosítsa az egyre növekvő élelmiszerszükségletek kielégítését és növelje a szövetkezeti parasztok jövedelmét, számukra az eddiginél jobb és könnyebb életet teremtsen. A szövetkezetek megszilárdításában első és legfontosabb feladat, meggyőzni a szövetkezeti tagokat a szövetkezetbe való belépésük helyességéről. Súlyos hiba, a dolgoknak felületes elbírálása volna, ha úgy gondolnánk, hogy ez már nemcsak, hogy nem döntő jelentőségű, de még csak nem is időszerű kérdés, mert hiszen a paraszt úgyis a szövetkezeti gazdálkodás, előnyeiről ,való meggyőződése alapján lépett a közös gazdálkodás útjára. Ebben az elgondolásban a súlyos té- j védés ott van, hogy ezek szerint az a paraszt, aki valóban a szövetkezeti nagytermelés előnyeiről meggyőződve lépett a közös gazdálkodás útjára, ezzel az elhatározásával, cselekedetével azonnal közösségi eriberré lett, kisújjában a nagyüzemi gazdálkodás összes kérdéseivel. a közös munlka, a közös gazdálkodás minden előnyével 'és hogy most már mindvégig szilárdan meggyőződve marad arról, hogy elhatározása, a szövetkezeti életre való áttérésre helyes volt. Tudjuk, hogy ez nem így van. Lehet, söt valószínű, hogy ilyen szövetkezeti tagok is akadnak szép számmal, azonban ez a még mindig csak szórványos kivétel semmi esetre sem általószínü, hogy ilyen szövetkezeti tagoknak még kételyeik támadnak, hogy valóban a helyes utat választották-e, amikor a közös gazdálkodás útjára léptek? Nem "ett volna-e helyesebb, ha elhatárolásukkal várnak ? Érdemes volt-e kockáztatni a régit, a megszokottat, felcserélni az újjal, a bizonytalannal? Ezekenkívül feltétlenül szem előtt kell tartani azt a döntő, sok mindenre, a szövetkezet további fejlődésére is fontossággal bíró körülményt, hogy a szövetkezeti paraszt tegnap még egyénileg gazdálkodó volt, s az egyéni gazdálkodás, az egyéni elzárkózottság, eükülönülés, keskeny parcella földjei szűk látókörét, a mások iránt való bizalmatlanság hozta magával s mint ilyen, nem változik át máról holnapra közösségi emberré, szövetkezeti paraszttá, nem lesz belőle egyik napról a másikra kollektív emiber. Márpedig eredményes szö vetkezeti gazdálkodás — amely mind a termelési feladatok teljesítésére. mind a tagok jövedelmének fokozására képes — csak úgy érhető el. ha a szövetkezet minden egyes tagja a szövetkezet fellendítésének szolgálatába állítja tudása és ereje legjavát, ha a szövetkezet sokféle, különböző gondolkozású és különféle előítéleteiket magával hozó és hordó embereit egy cél, közös akarat kovácsolja össze. Ennek elérése pedig nem könnyű dolog, ez még sok munkát, az eddigieknél sokkal fokozottabb munkát követel meg. M ost tehát az a feladat, hogy a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett parasztokat meggyőzzük elhatározásuk helyességéről. Ehhez viszont az szükséges, hogy valóra is váljanak azok a remények, amelyeket a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett parasztok a szövetkezetbe való belépésükhöz fűztek, valóra váljék az, hogy á szövetkezeti gazdálkodás növeli jövedelmüket, jómódú emberré teszi őket, könnyebbé, gondtalanabbá, szebbé teszi életüket. Ennek elérésénél mezdödnek a nehézségek, az esetleg ezekből származó csalódások, mert nem kétséges. hogy a harasztoknak a szövetkezeti gazdálkodásban -való meggyőzésében sok rózsás reményt keltő ígéret hangzott el — amiknek nagyrésze el is érhető, csakhogy a sült galamb nem repül magától senki szájába sem. Sokan az új szövetkezeti parasztok közül viszont úgy gondolják: elég. ha szövetkezeti taggá lettek, s a jómód most már magától jön. Ez viszont nem így van, mert mint Sztálin elvtárs is mondja „a jó életet nem adják ingyen". Nyíltan kell arról beszélni, hogy nehézségek és akadályok a szövetkezeti gazdálkodás útján is vannak, és hogy a jólétért ott is meg kell dolgozni, a jó életet ott sem adják ingyen, azonban ezek a nehézségek nem olyanok, hogy ne lennének legyőzhetek — ezt bizonyítja számtalan szövetkezet eredménye és sikere is — és ahhoz, hogy a szövetkezeti parasztok elérhessék céljukat, jó életet teremtsenek maguknak, minden előfeltétel adva van. Mik azok az előfeltételek, amelyek biztosítják a szövetkezeti parasztok életének fellendülését, a szövetkezeti termelés állandó növekedését? ,,Ehhez mindenekelőtt az kell, - állapítja meg Sztálin elvtárs — hogy a kolhozoknak egyszersmindenkorra biztosított és művelésre , alkalmas földjük legyen. Van ilyen földjük ? Igen van... A kolhozparasztok tehát kedvükre művelhetik és javíthatják földjüket, nem kell félniök, hogy a föld kicsúszik a kezükből és idegen kézbe kerül. Másodszor az kell hozzá, hogy a kolhozparasztok traktorokat és gépeket használhassanak. Vannak traktoraik és gépeik? Igen, vannak. ... Végül az kell hozzá, hogy a kormány mindeji erejévea támogassa a kolhozparasztokat, ember-, rel is, pénzügyileg is, és ne tűrje, hogy az ellenséges osztályok maradványai a kolhozokat bomlasszák. Van ilyen kormányunk? Igen, van. A neve: munkás-paraszt szovjet kormány." ,,Szóval — szögezi le Sztálin elvtárs — a kolhozparasztokrsak" meg van mindenük ahhoz,, hogy a kalhozépítést kifejlesszék és teljesen megszabaduljanak a régi bilincsektől." M eg-e vannak nálunk ezek a feltételek a szövetkezetok továbbfejlesztéséhez és megszilárdításához? Ezeknek a feltételeknek mind. egyike nálunk is megtalálható. 1. Földjük a szövetkezeteknek, amelyen gazdálkodhatnak, elég van, söt sokhelyütt éppen az a „báj", hogy sok a föld és kevés a megműveléséhez szükséges munkaerő. 2. Az állami traktorállomásck széles hálózata a legnagyobb mértékben ellátja traktorokkal és más egyéb mezőgazdasági gépekkel a szövetkezeteket. Ez évben is már a szövetkezet földjein az aratás jelentősen nagyobbiík részit' gépekkel, kombájnokkal és öríkötözőgópekkel végezték s ugyanígy a szántás-vetés munkáinak is nagyrésze gépesítve van, s e munkák további gépesítése az ötéves terv folyamán gyors ütemben halad előre. 3. Kormányunk a legmesszebbmenő támogatást nyújtja a szövetkezeteknek. A különböző invesztíciós kölcsönökkel, a műtrágya és a nemesített vetőmag ellátással és még sok más egyéb állami támogatással a kormány hathatós támogatást nyújt a szövetkezetek gazdálkodásának megszilárdításához. Ezek szerint a szövetkezeteknek ahhoz, hogy gazdálkodásukat megszilárdítsák, a termelést fokozzák és a szövetkezeti parasztok jólétét növeljék, mindén előfeltétel adva van. Hogy a szövetkezetek mennyire élnek ezekkel az adott lehetőségekkel, az kizárólag és egyedül csak rajtuk, a szövetkezeti tagokon áll. A szövetkezeti tagok feladata most már, 'hogy kitűzött céljukat elérjék, az, hogy „dolgozzanak becsületesen — mondja Sztálin elvtárs — a végzett munka arányában osszák el a kolhoz jövedelmét, kíméljék a kolhoz tulajdonát, künéljék a traktorokat és gépeket, gondozzák jól lovaikat, teljesítsék a munkás és paraszt államuk által előírt feladatokat, erősítsék a kolhozokat és kergessék ki a kolhozokból a befurakodott kulákokat és kulákbérenceket" s „ezeket a nehézségeket legyőzni, vagyis becsületesen dolgozni és a kolhoz tulajdonát óvni, nem is olyan nagyon nehéz dolog. Annál is kevésbbé, mert most nem pénzeszsákoknak és ki zsákmányolóknak, hanem maguknak, saját kolhozaiknak dolgoznak... és ha becsületesen fognak dolgozni, maguknak dolgozni, a saját, kolhozaiknak, akkor elérjük, hogy alig kéthárom év alatt minden kolhozparasztot — a volt szegényparasztokat, a volí középparasztokat egyaránt — a jómódú emberek színvonalára emelünk, olyan emberek színvonalára, akik a termékek bőségét élvezik és minden tekintetben kultúréletet élnek." S ztálin elvtárs tanítása nyomán szövetkezeti mozg-almunk főfeladata a további előrehaladás során, hogy ezeket az említett kérdéseket valóra válthassa, az, hogy az eddig elért mennyiségi eredményeket — a mennyiség további fokozása mellett — minőségi eredményekké változtassuk át. A gyakorlatban pedig ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti gazdaságok szilárd, magas termelékenységű gazdaságokká váljanak s ennek folytán egyrészt teljesítsék a szocializmus építéséből származó feladatokat, egyre több árut és piaci terméket termelnek, másrészt, biztosítják a szövetkezeti parasztok jövedelmének állandó fokozását, a szövetkezeti parasztokat jómódú, kultúrált emberekké teszik. > (b. 1.) A köztársasági elnök távirata Georgiu Damjanov 60. születésnapja alkalmából m Klement Gottwald köztársasági elnök Georgiu Damjanovlioz, a Bolgár Népköztársaság népgyülése elnökségének elnökéhez a következő jó. kívánatokat tartalmazó táviratot intézte: „Georgiu Damjanov, a Bolgár Népköztársaság népgyülése elnökségének elnöke, Szófia. Drága elvtárs, engedje meg, hogy az egész csehszlovák néppel együtt megemlékezzem az Ön 60. születésnapjáról és őszinte jókívánságaimat küldjem Önnek életmüvéért, amelyet a bolgár dolgozó népnek mai boldog és örömteljes életéért végzett. A-további évek során jó egészséget és újabb sikereket kívánok Önnek, országának jóléte s a béke és szocializmus érdekében végzett fáradhatatlan munkájában. Klement Gottwald". A szlovákiai villanytelepek a negyedik negyedévben 20 millió kilowatt villanyáramot termelnek ki terven felül A pozsonyi villanytelapen szeptember 22-én megtartották a villanyáramot termelő üzemek és szlovákiai elosztó berendezések újítóinak és legjobb dolgozóinak aktíváját. Az aktíva az energetikai újítómozgalom fejlődésére igen nagy jelentőségű volt, mert további fejlődését jelenti és segítséget nyújt villanytelepeinknek a szocialista ipar építésében előttünk álló fontos feladatok még jobb teljesítésében. Az aktíván résztvettek a tüzelőanyag és energetikaügyi minisztérium s a Szlovákiai Szakszervezeti Tanács képviselőin kívül a pozsonyi elektrotechnikai iskola es a műszaki főiskola képviselői is, hogy a villanyáramtermelő helyek szűk keresztmetszeteivel megismerkedve, elősegíthessék a munka megjavítását. Az energetikai újítómozgalom je. jentöségéröl Kovács Ferenc, a pozsonyi villanytelep igazgatója tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy az újítómozgalom] és a szovjet tapasztalatok nagyméretű alkalmazása tette lehetővé a villanytelejteknek, főleg a nyári időszakban a gépberendezések tervezett javítá. sainak sikeres megrövidítését, mivel a villanytelepek néhány millió kilowattal több áramot állíthatnak elő. Az energetikai újítómozgalom a múlt évhez hasonlítva jelentős sikereket könyvelt el. Az év elejétől augusztus végéig a szlovákiai energetikai üzemekben már 101 újító javaslatot fogadtak el. Az év végéig 8 és félmillió korona megtakarítás további sikert jelent a munkatermelékenység fokozásában és az áramszolgáltatási zavarok csökkentésében. Az aktíván kihirdették és megjutalmazták a legjobb újítókat a pozsonyi és az egyes .-jzlovákiai termelők és elosztó vállalatok keretén belül. Kovács Ferenc munkásigazgatót 26 értékes újítójavaslatáért, melyek által elért évi megtakarítás összege több mint félmillió koronát tesz ki, a' legjobb újítónak nyilvánították. Az élénk vitában az újítók beszéltek a gépiberendezés jobb kihasználásában szerzett tapasztalataikról, arról, hogy miként rövidítették meg a javításokhoz szükséges időtartamot és arra is törekedtek, hogyan fokozzák legjobban a. villanyáramtermelést, hogy ezáltal elősegítsék iparunk fejlődését. Legfontosabb feladatunknak az áramhiány igen érzékeny kérdésének megoldását, tekintik. A párt és a kormány képviselőivel folytatott rádióbeszélgetés visszhangjaképpen az aktíván elhatározták, hogy a szlovákiai termelővállalatok és elosztóijzemek ipa. runknak a negyedik negyedévben 20 millió kilowatt villanyáramot, szolgáltatnak terven felül, , Ugárt Béla és Pupala József csoport a halad az élen a iulekí Béke-brigád versenyében A termelési tervet csak úgy teljesíthetjük sikeresen, ha amellett nagy gondot fordítunk a selejt csökkentésére is, mert csak így tehetjük gazdaságosabbá termelésünket. A füleki Kovoszmalt öntödéjében a Béke minőségi-brigád megalakításával már eddig is szép eredményeket értünk el a selejt csökkentésében. Az egyes brigádrészlegek egymással versenyeznek. A legjobb részleg vándorzászlajáért folyó versenyben a harmadik csoport került ki győztesen, amelynek vezetői Ligárt Béla és Pupala József formázó és öntő elvtársak. Megkérdeztem az elvtársaktól, miként érték el ezt a szép eredményt. — Engem az a megtiszteltetés ért — mondja Ligárt elvtárs, — hogy üzemünk megbízásából voltam a nagyszombati Kovoszmalt öntődéjében, ahol igen értékes tapasztalato. kat szereztem a selejt kiküszöbölése terén. Ez év májusában Siroky elvtárs ötvenedik születésnapjának tiszteletére a mi csoportunk kezdeményezése alapján megszerveztük az egész öntödére kiható Béke minőségi brigádot. Ezt úgy sikerült elérni. hogy először legjobb munkatársainkkal, Pupala József, Kunya József, Nagy Barna, Nagy József. Bújna István elvtársakkal és Mol nár Antal mesterünkkel megbeszélést tartottunk és így együttes erővel alakítottuk meg a brigádot. Nagy segítségünkre, volt Sólymosi Gyula elvtárs az öntöde vezetője is. A párttagok és a szakszervezeti funkcionáriusok együtt, személyes meggyőződés alapján szervezték be a brigádba az öntöde valamennyi dolgozóját. Most már megállapít hatjuk, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásuk, mert napról napra szebb eredményeket érünk él a selejt csökkentésében. _ A Béke minőségi brigád harmadik részlegében jó és kiváló formázók dolgoznak — folytatja Ligárt elvtárs, — mind régi, tapasztalt munkás. Én már 22 éve dolg'ozom az öntödében és bizony a hoszszú évek során szerzett tapasztalatokat jól ki tudjuk használni. Közöttünk kiváló újítók is dolgoznak, mint Nagy József és Bújna István elvtársak, akik szép eredményeket értek el az önköltségek csökkentésében. Csoportunk újból újítással foglalkozik, a RA7 kályha külső sapkáján végzünk egyszerűsítést, amivel évente 32.500 korona megtakarítást érünk el. A Béke-brigád legjobb csoportja a mi csoportunk 5.3 százalék selejttel. A második helyen a II. brigádrészleg áll 6.5 százalékkal, a harmadik az II brigádrészleg 8.9 százalék selejttel. Az egyéni versenyben legjobb a KariszAkócs kettős 1.6% selejttel, a második az Orosz testvérek 1.6 százalékkal, a harmadik a Ligárt—Pupilla kettős 3.2 százalékkal. A második csoportban Bencsik Gyulának van a legnagyobb selejtje, 19.5 százalék, a Sós—Kojno párnál 15.8 százalékot tesz ki a selejt. A harmadik csoportban dolgozó György Miklós— Koronczi László párnál 22.9 százalék, Králik Ferencnél 15,2, Varga Bélánál 10.4% a selejt. Az első csoportban dolgozó Köböl—Svoreny párnál 1L5 száz'alékot tesz ki a selejt. Az ^ egész brigád átlagos selejtje május óta 9.8 százalékról 7.2 százalékra csökkent. Már eddig is láthatjuk, — mondja Pupala József elvtárs, — hogy a selejtcsökkentésben szép eredményeket értünk el. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35-ik évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy még jobban fokozzuk szorgalmas munkánkat, hogy kitűzött célunkat, a selejt átlagának 6 százalékra való csökkentését minél előbb elérjük. Természetesen ebben nagy segítségünkre vannak a mesterek is és a rámoló csoport tagjai, akik nagy gondot fordítanak a homok jó előkészítésére. Matuska Gábor, munkáslevélező, Fülek, Kovoszmalt I