Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-13 / 191. szám, szerda

8 UJSZ0 1952 augusztus 10. Chopin ifjúsága m • Ünnepélyesen megnyitották a dolgozók bratislavai filmfesztiválját Egyre újahjb síkereket jegyez íel a Szovjetunióban vendégszereplő Szluk népi együttes Vasárnap, augusztus 10-én este kezdetét vette Bratislavában a dolgozók IV. filmfesztiválja. Az ünnepélyes megnyitáson résztvett Stefan Kusik képviselő, a szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a megbízottak testületének tagjai élükön Julius Gyuris képviselővel, a Megbízottak Testületének elnökével, továbbá az SzKP Központi Bizottságának valamint a Nemzeti Arcvonal többi szerveinek képviselői, a bratislavai követségi testület képviselői élükön L P. Berjezin szovjet főkonzullal, valamint az államdíjak nyertesei, a védnökség! üzemek képviselői és Bratislava dolgozói, akik színültig megtöltötték a várszínház nézőterét. A külföldi filmdolgozók 15 tagú küldöttségét Jozef Vicenik képviselő, a kerületi szaktanács elnöke, üdvözölte és bemutatta a lelkesen ünneplő közönségnek, míg pionírA Sinhua kínai sajtóügynökség jelentése szerint Peking déli részében a Krisztus előtti V. és III. századból származó értékes történelmi leletekre bukkantak, amelyek azt bizonyítják hogy a Kínai Népi Köztársaság mai fővárosa helyén már 2300 évvel ezelőtt is laktak emberA csehszlovák hadsereg I. filmfesztiválját a napokban a csehországi nyári kiképzőtáborokban is megtartják. Első napján — augusztus 8-án — a „Felejthetetlen 1919. év" című szovjet film került bemutatásra. A szovjet hadsereg képviselői, P. A. Chochlov ezredes, a prágai szovjetnagykövetség katonai attaséja, továbbá egy 9'tagú kínai küldöttség jelenlétében, melynek élén Jan Ja-Csun ezredes, a prágai kínai nagykövetség katonai attaséja áll. A nyári kiképzőtábor határán a hadtest parancsnoka üdvözölte a kedves vendégeket, akiket az utolsó helyig megtelt szabadtéri moziba vezetett. Itt P. A. Chochlov ezredes mondott beszédet, aki többek közt hangsúlyozta, hogy milyen óriási jaink virágcsokrokat adtak át a kedves vendégeknek. A fesztivált Rudolf Martanovics képviselő, a ke, rületi nemzeti bizottság elnöke nyitotta meg. A szovjet filmküldöttség nevében Alexander Spiridonovics Prokonov, a Szovexport film csehszlovákiai megbízottja üdvözölte a megjelenteket. A felszólalók beszédeit egyre megszakította a közönség ütemes: Sztálin, béke, Sztálin— Gottwald—Mao-Ce-Tun és Sztálin— Gottwald—Siroky éltetése. Ezután sor került a „1952. május 1. seregszemléje. Moszkvában" cimü rövid film, valamint a „Felejthetetlen 1919. év" című nagyszabású színes szovjet film bemutatására. M. E. Csiaureli szovjet filmrendező hatalmas filmalkotását a közönség kimondhatatlan lelkesedéssel méltányolta. m csoportok. A történelmi leletek alapján pontosan megállapítható, Peking fekvése, a Tan dinasztia uralkodását megelőző időkben. (Kr. u. 618—906). A felfedezett történelmi emlékek az ősi kínai kultúra fejlettségét bizonyítják. jelentősége van a csehszlovák hadsereg I. filmfesztiváljának, a szovjet hadsereggel és az összes népi hadseregekkel való bajtársi viszonya megerősödése szempontjából. Az I. katonai fümfesztivái a „Népi hadseregek a béke őrségén" jelszó alatt folyik. A hazánk nyugati határán lévő kiképzőtábor vendégül látta szabadtéri mozijában a megnyitó ünnepségen a lengyel, bolgár és magyar filmküldöttségeket is. A kiképzőtáborban a fesztivál megnyitása előtt megbeszéléseket folytattak a filmről, és a fesztivál jelentőségéről, míg befejése után a katonák, mint a kultúr- éa népművelő munka alkotórészét, méltatni fogják a bemutatott hadseregfilmek minőségét, ég értékeit. Chopinnal, a halhatatlan lengyel zenetitánnal, találkoztunk a dolgozók bratislavai filmfesztiváljának második napján. Ott hemzsegett a sokezer főnyi tömeg, talpalatnyi helyet sem hagyva ür-'sen a városszinház nézőterén. Volt ott zeneértő és Chopin rajongó, de volt olyan is, aki vajmi keveset tudott eddig a lengyel riép örök emlékezetű, lánglelkű zeneköltőjéröl, és ha muzsikájával találkozott, rádióban, vagy más módon, nem képzelte el hozzá Chopint, az embert és Chopint a forradalmárt. , Mert a hétfő este bemutatott lengyel filmalkotás nemcsak Chopint, a zeneszerzőt és Chopint a zongora páratlan mesterét ábrázolta élethűen, hanem feltárta előttünk a mélységes érzést, amely Chopint halhatatlan művei megteremtésére ihlette. Elhozta hozzánk Chopint, a forradalmi, társadalmi átalakulás, a robotban sínylődő tömegek, a földig tiport szegény lengyel parasztság eszmélkedő korszakának emberét, Chopint, aki fenntartás nélkül a tömeg mellé állt és akinek lelke mint zongorájában a leglágyabb zengésű húr, úgy zsongott a hazaszeretet és a nemes emberi érzések ngbmán fakadó melódiáktól. Minden benyomás zenévé érik a fiatal Chopin képzeletében és amikor a törékeny doboz, a beteg test már nem engedi a forradalom fegyveres harcosai közé, akkor mint lángoló pajzsot emeli magasra Chopin a muzsikáját, a dübörgő és diadalmas zenei gondolatokat, amelyek pezsgésbe hozzák a tömegek vérét és a hallgatóság ajkára varázsolják a hangos kiáltást: Éljen Lengyelország. így harcol Chopin a lengyel nép szabadságáért, a pétervári, a párizsi, a bécsi, az egész világ elnyomottait megmozgató forradalmi erők győzelméért. így lett a lengyel nép forrón szeretett büszkesége, az egész világ elismert zenei nagysága, akit ma a népi demokratikus Lengyelország állított igazán megérdemelt magaslatra. Ez a film, a „Chopin ifjúsága" méltó a nagy Chopinhez, méltó a szocializmust építő lengyel nép alkotó erejéhez és méltó dolgozóinak forradalmi hagyományaihoz. , G. O. Augusztus 9-én a moszkvai Pravda cikket közölt Miohaji Csulaki ismert szovjet zeneszerző tollából „Egy baráti n£p művészete" cimen a Szluk szlovák nrpi együttes moszkvai vendégszerepléséről. A cikk szerzője kiemeli, az együttes gazdag és színes műsorát, rámutat, hogy az időszerű dalok bőségesen keverednek hagyományos frissütemű táncokkal és szomorkás dallamokkal, a fajsúlyosabb zenei és táncjelenetek a szellemes csasztuskákkal. Nagy hatást keltettek a Gyetva, Orava, Terhová, valamint Csehszlovákia más vidékeiről való népviseletek. Csulaki szovjet zeneszerző felsorolja, hogy milyen nagyszerű hatást keltettek a Kelet-Szlovákiából származó pezsdítö táncok vagy a „Trávnica" cimü dal, amelyet a női kar adott elő és rámutatott arra is, hogy milyen lelkesedéssel tolmái i « í Gsolta a Szluk együttese B. Alexandrov, B. Zacharov, I. Dunajevskij szovjet zeneszerzők dalait, valamint számos orosz népdalt. Külön megdicsérte Csulaki elvtárs az együttest vezénylő Bartolomej Urbanecot és Julius Mozsit, valamint az együttes zenekarát, amelynek tagjai gyakorlott és tehetséges zenészek. Az együttessel dolgozó Vojtech Adamec karmester és Juraj Kubánek balettmester ugyancsak kitűnő eredményekkel dicsekedhetnek. Az előadott dalok és táncok fényesen megrajzolják a becsületes és dolgos emberek alakjait, akik forrón szeretik hazájukat, hisznek a saját erejükben és bátran tekintenek előre. Végezetül ezt írja Csulaki: „A csehszlovák együttes műsora igen örömteli benyomást keltett, lebilincsel átérzett lirikájával és jó ízlésével". kapod a revánst. De attól tartok, hogy itt a lakásban se ló, se páncél, se lándzsa. Sőt talán a lovagi torna többi kellékei közül is hiány* zik egy és más... — Sajnos ez a helyzet — vallottam be. — Baj! Nagy baj! — így Fucsík. De azért a revánsról nem mondok le. Más fegyvernemet választunk. Öt perc múlva megállapodtak: felváltva énekelnek. Fucsík egy cseh népdalt. Máté egy magyar népdalt. Ismételni nem szabad, egy dal nem kerül kétszer műsorra. A győztes az, aki tovább bírja, — Indits, Mátyás király! Máté énekelt. Szép hangja volt, hallása is volt, csak ép a kelleté. nél egy kicsit hangosabban énekelt és harciasabban. — Te jössz, Holubár! Fucsík is szépen énekelt. Keve sebb lendülettel, mint Máté, — több zenetudással. A párviadal este tíz után kezdő dött és éjfél utáni háromig tartott. A bajvívók bírták. A hallgatók — bár nehezebben — szintén kitartottak. A hallgatók: én és a szomszédok, akik előbb tiltakoztak az éjszakai lárma ellen, azután, amikor megértették, hogy hiába tiltakoznak, bejöttek hallgatónak. A bajvívók torka nem száradt ki, sűrűn olajozták kaukázusi vörösborral. Szemük gyakran lett köny nyes. Az enyém is. Tisza vize ... Moldva vize ... Kurucok ... Táboriták ... — Derék egy nép a cseh! -- tért át a prózára háromóratájt Mátyás király. _ De a Tisza partján is meg. becsülik a szabadságharcost! fejelte Holubár. És Mátyás király és Holubár "lovag kezet kézben ropogva ráz. J emjoese sek közöli i t 'i Susog az erdők mint a zsiráf sűrű lombja nyújtogatja s felette felhők hosszú nyakát szürkés árnya s csattogó vasfoga ereszkedik le belemarkol a fenyves tájra. a szagos gerendák kúsza halmába. Szemem kedvesen simogatja Arrébb, pöfékel a merész bérceken, egy mozdony, a sziklákba torkából vöröses kapaszkodó lángot dobál fenyőfákat, és megindul melyek ma állnak, prüszkölve tovább. de holnap már Az - utána faragják dübörgő kocsikban, talpas gerendái-alak. mint megvert kutyák, a gerendák hunyászan Lenn a völgyben meglapulnak. a báger lomha lassúsággal, Töröli* Elemér. A Vörös Téren, a Kreml.fal előtt állottunk, arccal a miniszterelnök, ségi palotának, amely fölött • hatalmad, vérvörös zászló úszik. Éjsza ka a zászlót láthatatlan villanylámpák világítják meg. Mint a lámpák, a zászló rúdja is láthatatlan marad. Egy kis szél fújt, amikor mi Juliussal ott állottunk: a zászló mintha lángolna, mintha óriás, vér vörös, örök-mozgó lángnyelv nyal dosná a sötét, nehéz, mozdulatlan csillagtalan égboltot. — Itt a világ közepe! — mondotta nagyot sóhajtva Julius. Más kor mozgékony, mint a higany, a szó meg ömlik belőle frissen, színesen, boldogan. Most mozdulatlanul áll és negyedórán át néma. Ez a sóhajtás törte meg a némaságát: — Itt a világ közepe! A mauzóleum felé nézett, aztár ismét a lángvörös zászlóra. — A világ közepe ... — Gyerünk haza, Juliska! Sainte erőszakkal hurcoltam el a Vörös Térről. Könyveinek címlapján, folyóiratok ban és napilapokban, a politikai rendőrség titkos jelentéseiben Július Fucsíknak nevezték. Ugyanez a név állott útlevelében. De élő szóval senkisem nevezte Juiiusnak Ezer beceneve volt. Ezek közül a legnépszerűbb a Julicsko, amit magyar barátai Juliská.ra egyszerűsítettek. Egészséges, erős, hajlékony fiú volt. Ha mozdulatlanul ült vagy állott volna, valóságos görög szobor. De ö sohasem ült vagy állott mozdulatlanul. Fáradhatatlanul moz gott. járt-kelt, mindent megnézett mindent megvizsgált, megtapogatott, megemelt és ahogy a kisgyerel tudni akarja, mi van a babája ha sában, ö is mindenről tudni akarMÁTYÁS ES HOL UBAR ta, miből van, milyen célból ké. szült, mi van benne? Mindenről és mindenkiről. Minden ember érdekel te. Akivel beszédbe ereszkedett, az már néhány perc múlva teljes bizalommal volt hozzá és elmondotta neki élete történetét, az apjáét is, a nagyapjáét is. Fucsík mindent őszinte érdeklődéssel hallgatott. — Jó vizsgálóbíró lennél, Julis ka. — De rossz vádlott vagy fogoly Nem tudnék négy fal között bezár va ülni... — A falak elszöknének tőled — feleltem neki, — annyit vallatnád őket. Elnevette magát. Soha, sehol, sen ki sem tudott olyan jóízűen, olyan étvágygerjesztően és olyan kitartóan nevetni, mint Fucsík, olyan boldogan és olyan dallamosan. Mikor ö nevetett, mindenkinek nevet nie kellett, aki a közelében volt Sőt nemcsak mindenkinek, hanem mindennek, minden élettelen tárgynak is. Most, hogy elnevette magát, vele nevettem én is és nevetett a dolgozószobámban is. Nevetett az író asztalom, a könyvszekrényem és nevetett minden könyv, ami a könyv szekrényben állott. Nevettek a klasszikusok és nevettek a moder nek. De legjobban a pesszimista filozófusok könyvei nevettek. — Ha-ha.ha.ha.ha ... Ekkor nyitott ránk Zalka Máté Mátét mindig könnyű volt táncbevinnl Most is. Pár másoderc multán — már ö nevetett a leghangosabban. De legelőbb ő hagyta abba a haliotázást. — Legalább azt mondjátok meg. minek örülünk olyan nagyon? — kérdezte. ILLÉS BÉLA: • • • — Mindennek! — felelte Fucsík Az élet valamennyi megnyilvánulá sának. Külön-külön és együttvéve Természetesen a kapitalizmust, az imperializmust és a szociáldemokra ta vezérkéket nem számítom az élethez. Azok... És persze a pesszimista költőket és a nagyképű kritikusokat sem számítom az élet jelenségei közé. Azok ... Elkomolyodott. Fucsík csalt ritkán és sohasem szívesen mondott le a tréfás hangról. De amikor komoly volt, akkor nagyon komoly volt. Sokat tudott és amit tudott, azt alaposan tudta Csak olyan kérdésekről beszélt, ame lyeket igazán ismert. Soha, egy pil lanatra sem volt tudálékos, utálta a nagyképű, a fontoskodó, a min dent jobban tudó embereket de egyszerűen, világosan fogalmazott megállapításainak mindig kemény magva volt: tudás és korán szerzett tapasztalat, merész előrelátás. Vacsoránál hárman ültünk az asz tálnál. Fucsík, Zalka és én. Zalka meg én Hitlert szidtuk. Fucsík Ame rikát. — A dollár lovagolja Hitlert, fiúk — erősítgette. A dolllár szervezi a háborút. Nagyon féltette a cseh-szíovák népet. Tudta, hogy a cseh burzsoá, zia a Cseh-Szlovák Köztársaságot Anglia és Franciaország sorsáhor fűzte. Érezte, hogy az angol és francia burzsoázia csali kihasználja Cseh.Szlovákiát, de nem védi. — Velünk fog fizetni Hitlernek! — Vélte. A cseh köztársaság az angol urak vagy Amerika kezében aprópénz lesz, borravaló a német hó hérlegények számára. Sőt az is le hetséges, hogy csalétek, v amit élve szúrnak horogra, mint a gilisztát... Öklével hatalmasat ütött az asztalra. — De mi is ott leszünk! — kiáltotta. • Vacsora után bejött szobámba a fiam, Vologya, aki akkor nyolc esz tendős volt. — Meséljen valamit, Máté bácsi! .— Mit meséljek, Vova? — Akármit! — Akármit? Abban szakember vagyok! — így Zalka. Ölébe vette Vologyát és elmesélte neki Mátyás király és Holubár lovag legendás párviadalának tör. ténetét. Vologya tágrameresztett szemmel hallgatta a mesét, Fucsík izgatottan. Mikor Máté befejezte a történetet — Mátyás király győzött — Fucsík talpraugrott. — Elégtételt követelek! Reván sot. — Mi? Mit akarsz? Mi az? Mátét nem volt könnyű kihozni a sodrából. A földrengést is hétköznapi eseménynek tekintette, ami fölött niem kell csodálkozni és nem érdemes izgulni. De mikor Fucsík a lehető legkomolyabban és leghatározotabban elégtételt követelt azért, hogy Mátyás király legyőzte -Holubár cseh lovagot, Zalka kitátot. ta a száját és nyitva felejtette. Ta. Ián egy perc is elmúlt, míg végre szóhoz jutott. — Jogos kívánság, Juliska. Meg. Értékes történelmi emlékeket fedeztek fel Pekingben A csehszlovák hadsereg I. filmfesztiválja a nýári kiképző táborokban