Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-13 / 191. szám, szerda

2 msm 1952 augusztus 13. Jó összimmkáva! és szervezéssel szép eredményeket érnek el a Torna és Rozsnyó között épülő vasútvonal dolgozói MÁK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBE;;, sót előbb is. mind a gömöriek, mind az abaujiak részéről sok szó esett arról, hogy ,,milyen jó lenne, ha mifelénk is vonat járna". Nem kel­lene a meredek Szoroskövet meg­mászni, amely a két járást, Abaujt és Gömört szinte falként választja el egymástól. Mert bizony abban az időben, ahogy az idősebbek mondják, nem volt kellőképpen biz­tosítva a búcsújárás sem. Ha az ember el akart jutni Rozsnyóró: Tornára, vagy fordítva, félnapoka: kellett ácsorogni, hogy valam jármüvet elkapjon. És ha ez r,;m sikerült, kénytelen volt gyalog elin­dulni. Egyidőben aztán szó volt arról, hogy felépítik a Torna és Rozsnyó közötti vasútvonalat. Terveket is csináltak, de végül úgy döntöttek a kapitalisták, hogy jól van az így is. Nekik egyáltalán nem volt fontos, hogy valami kereseti lehetőséget nyújtsanak a környékbeli falvak lakosainak. így aztán az ígéret csak üres frázis maradt, a terv pe­dig üres papír, amely hamarosan bekerült a. szemétkosárba. Amikor a dicsőséges Szovjet Had­sereg felszabadította hazánkat, örömmel és büszkén kezdett új éle­tet Csehszlovákia dolgozó népe is. Korlátlan lelte 1 iség nyílott, hogy tanulhassunk, . fejlesszük tudásun­kat, képességeinket s kivegyük ré­szünket. szocialista hazánk felépíté­séből. Büszkén mondhatjuk, hogy szülöpártunk vezetésével új korsza kot nyitott Csehszlovákia dolgozó népe a történelemben. Megvalósult a munkásosztály fövágya, amelyért annakidején oly 3zívós harcot vívott Siroky elvtárs a kapitalista kor­mánnyal Szlovákia iparosításának érdekében. Az 1945-ös kassai kormánypro­gramm egyik főfeladatul tűzte kl Szlovákia iparosítását. Eddig soha nem látott lendülettel indult meg a munka, az építés. Üj gyárak, váro­sok, vasutak, vízierőmüvek épülnek fel a szorgos munkáskezek nyomán, így került sor az ötévesterv fo­lyamán a Torna—-Rozsnyó vasútvo­nal építésére is. ÉPPEN EGY ÉVE VOLT ANNAK, hogy a Szoroskő túlsó oldalán elte­rülő kis faluba, Almásra megérke­zett az első brigádcsapat. Mondhat­nánk azt is, hogy a talajt jöttek előkészíteni a később érkező brigá­dotoknak. Gazda elvtárs, aki az el­ső b i rgádcsopor t tal jött és most a második munkaszakaszon az üzemi tanács elnöke, így nyilatkozik: — Amikor az első brigád tagjai megérkeztek Almásra, közöttük én is, úgy éreztük, hogy a falu lako­sainak többsége idegenkedik tőlünk, Valószínűleg a falu reakciós elemei, kulákjal, akik Amerika hangját hallgatva próbálkoztak rémhíreket terjeszteni, befolyásuk alatt tartot­ták őket. Mi azután a falu vala­mennyi öntudatos dolgozóival, akik nem dőltek be a kósza híreknek, Amerika hangjának, aprólékosan megmagyaráztuk nekik, jövetelünk célját. Nem adtuk fel a harcot, meg­győztük őket a vasút építésének fontosságáról és lerántottuk a lep­let a kulákok. a reakciósok arcáról. Ilyen formában aztán a lakosság többsége csakhamar elvtársiasan összebarátkozott a brigádosokkal és az első brigádcsapat segítségükkel hozzálátott a munkához. Közvetle­nül a falu mellett rakták le elsőnek az üzemi klub, vagy a kultúrház alapjait. Majd szépen sorrendben az üzlet, kantín, az irodák, a lakóhá­zak, a garázs s a raktárhelyiségek felépítésére került sor. Csakhamar bevezették a villanyt is a vasút­vonal építésének területére s a hangszórókat nemcsak a vasútvonal építésének munkaszakaszaira, ha­nem a faluba is beszerelték. Ez azonban csak a kezdet, a vas­útvonal építésének kezdete. Az iga­zi munka akkor kezdődött, amikor megérkeztek a hatalmas szovjet bágerek, exkavátorok, a gépek kü­lönböző fajtái. Ugyanekkor megjöt­tek a legjobb brigádcsapatok Nyit­ra, Pozsony, Eperjes, Zsolna, Kassa kerületéből. A gépeknél. földmun­kánál, betonozásnál és az alagút előretörésénél lelkesen dolgoztak az építőmunkától edzett újarcú embe­rek. Olyanok, mint Babik József, Bartko Géza, Varga János és mun­katársaik. akik valamennyien 160— 170 százalékra teljesítik normáikat, legyőzve munkahelyeiken a termé­szet akadályait. Keménykötésű emberek ezek. iii vik módra alkalmazzák a kritika, az önkritika fegyverét. Nagy rész­ben ennek s a munka helyes meg­szervezésének köszönhető az is, hogy az építés dolgozói az év elejé­től június végéig a földmunkában 116.1 százalékra, magasépítésben pedig 174.1 százalékra teljesítették tervüket. Igaz, hogy a betonozásban az utóbbi időben egy kissé lemarad­tak. mivel a cementgyárak nem jfe mn V . , s. j , Újítási javaslatok megvalósításával és műszaki átszervezéssel teszik gazdaságosabbá munkájukat a surányi cukorgyár dolgozói A vasútépítés harmadik szakaszán Popadics elvtárs csoportja 150%-ra teljesiti normáját. Nincs az az akadály, amit le ne győznének. Nincs az a feladat, amit példásan ne teljesítenének. Szocia­lista munkaversenyben dolgoznak, aminek eredményeképpen a mult hónapban Bartko elvtárs csoportja került ki győztesen, elnyerte Varga elvtárs csoportjától a versenyzász­lót. Az elmúlt hónap alatt a máso­dik szakasz dolgozói a munkaver­seny keretén belül kiváló eredménye­ket értek el, így a betonozásban 137 százalékos, a földmunkában pe­dig 112.6 százalékos teljesítményt. Ez azt jelenti, hogy júliusban 44 köbméterrel több földet mozdítottak el a helyéről terven felül és 158 köbméterrel több betont dolgoztak fel. DICSÉRETREMÉLTÓ ERED­MÉNYEKET érnek el a többi szakaszok dolgozói is. A negyedik szakaszon például Soltész Ferenc elvtárs érte el a legjobb eredményt. Normáját 160 százalékra teljesítette. Itt meg kell említeni Szabó János elvtársajt, aki szintén szép sikereket ért el a ter­melésben. Lelk:3, kiváló munkájá­ért az üzem vezetősége Soltész elv­társat a fizetésemelésen kívül az „Ifjú gárda" című könyvvel, Szabó elvtársat pedig a „Távol Moszíkvá­tól" című könyvvel jutalmazta. Ezek az elért sikerek arról tanús­kodnak, hogy a Torna—rozsnyói vasútvonal építésének dolgozói tisz­tában vannak azzal, mit jelent a vasútvonal mielőbbi felépítése Szlo­vákia iparosításában. Tudatában vannak mindannyian annak, hogy saját jólétük, a gyermekeik jólété­nek emelését segítik elő munkájuk­kal, termelésük fokozásával. Molnár László, akit az „Emberek a válaszúton" című könyvvel tün­tettek ki lelkes munkájáért, el­mondja, mi a titka a vasútvonal­építés dolgozói sikerének. Az építés vezetői, technikusai, a Párt, a szakszervezet és az . üzemi tanács funkcionáriusai, kommunistái nem az irodai asztalok mögül irányítják a vasútvonal építését, hanem a dol­gozók között élnek. Kivétel nélkül minden nap mind az egyik, mind a másik szakaszon a műszak után minden este összegyűlnek, a kubi­kostól kezdve a szakaszok vezető­jéig a dolgozók és a legrészleteseb­ben megbeszélik a napi eseménye­ket. Beszámolnak a műszak ideje alatt elért eredményekről, a nehéz­ségekről és javaslatokat tesznek az előforduló hibák kiküszöbölésére. Ezek az értekezletek, eszmecserék mindig eredményesek. A következő műszak ideje alatt mindég jobb eredményeket érnek el munkahe­lyeiken, mert a megbeszéléseken a vasútépítés dolgozói bátran, bolse­tudták kellőképpen biztosítani a ki­tűzött határidőre kért anyagot. Azonban a vasútvonal építésének dolgozói össztervüket az év elejétől 100 százalékra teljesítették. Hogy megjavítsák munkájukat, a, z üzem vezetősége á dolgozókkal karöltve kötelezettséget vállalt, hogy kikü­szöbölik lemaradásukat a betono­zásban és megteremtenek minden előfeltételt, hogy a jövőben még az eddigieknél is nagyobb sikereket érjenek el. A VASÚTVONAL ÉPÍTÉSÉNEK vezetősége nagy gondot fordít a dolgozók művelődésére is. Szak- és politikai előadásokat tartanak, fő­leg a szovjet sztahanovisták bevált módszereiről és esténként a műszak után a jól berendezett kultúrhelyi­ségben valamennyien tevékenyen résztvesznek egy-egy ezak-, szo­cialista, vagy szépirodalmi könyv tartalmának megvitatásában. Eze­ken az eszmecseréken sokat tanul­nak. művelődnek a dolgozók fejlesztik tudásukat, képességeiket, tehetségüket. Csekan elvtárs az 5A szakasz ve­zetője elmondja, hogy náluk az üzemszakaszok vezetősége nagy súlyt fektet a termelési értekezle­tek pontos betartására. Hogy egy irányvonalat lássanak maguk előtt, pontos tervet dolgoztak ki, még pedig a következőképpen: minden kedden este összüzemi tanácsülést tartanak, amelyen az összes szaka­szok funkcionáriusai kivétel nélkül megjelennek. Az ülésen minden egyes szakasz vezetőjének, funkcio­náriusainak be kell ezámolniok az előiső heti problémákról, tapaszta­lataikról és a nehézségekről. Álta­lában mindazokról a dolgokról, ame­lyek munkájukkal, a vasútvonal fel­építésével függnek össze. Szerdán az összüzemi pártszervezet vezetői ülést tartanak, ahol tüzetesen ellen­őrzik a keddi ülésen elért eredmé­nyeket, javaslatokat, határozatokat. Ezeket az üléseket iránytűként könyvelik el a Vasútvonal építésé­nek dolgožói, mert mozgósítja őket a termelés minél magasabb túllépé­sére. Ilyen jól megszervezett összmun­ka mellett a Torna—rozsnyói vas­útvonal öntudatos dolgozói a szov­jet vasútasok ünnepe alkalmából táviratot küldtek a Szovjetunióba Charkov vasúti munkásainak. A táviratban kötelezték magukat, hogy az ünnep tiszteletére a rendes műszakon felül 8 órát ledolgoznák és ezt a felajánlást nagy részben már teljesítették is. Ezenkívül vállalták azt is, hogy az 1952. évi tervet de­c ember 21-ig, Sztálin elvtárs szüle­tése napjáig teljes egészében telje­sitik. Karcagi László. A surányi cukorgyár műszakijai és mesterei a munkásokkal tartott közös megbeszélés alapján elhatá­rozták. hogy amint elérkezik a cu­korrépakampány ideje, minden gépi és műszaki berendezést kijavítanak, hogy felkészülve láthassanak a munkához. Arra, hogy a gépi be­rendezésit üzemképessé tegyék, fő­képp a mult év tapasztalatai kész­tették az üzemvezetőséget. Már kora tavasszal hozzáláttak a gépek javításához, tisztogatásá­hoz és nagy gondot fordítanak a gépek karbantartására is, amit leg­jobban az bizonyít, hogy a kam­pány befejezése után minden csap­ágyat, fontosabb alkatrészt gondo­san bezsíroztak és papírral körül­csavartak, hogy a por be ne lepje. Ahol pedig a műszaki berendezés nem felel meg a korszerű gyártás követelményeinek, változtatásokat eszközölnek. A desztilláló műhely végében egy négyszögletes, 8 méter szélességű üreg tátong. Egy átala­kításon dolgoznak itt, amelyre biza­kodóan tekintenek valamennyien, mert ezzel az átalakítással nagy­ban elősegítik a termelékenységet, csökkentik az önköltséget. Ebben a nyolométer szélességű gödörben még a mult héten egy hatalmas kerék pihent mozdulatlanul, várta az új kampányt. Ezt a kereket a munkások alkotó kezdeményezése, a technika fejlődése kiszorította a munkából. Van mér ennél jobb, korszerűbb berendezés is, — mondották a mun­kások bizonyos büszkeséggel. — Ott van az udvaron kidobva a ke­rék, — elküldjük nyugdíjba — je­gyezték meg tréfásan a munkások. Buzási József, aki mind a kőműves, mind az ácsszakmában jártas, ön­ként vállalta, hogy az átalakítást minden más segítség nélkül meg­valósítja. A vezetőség tagjai el­mondották, hogy azelőtt a keréken kanalak voltak fölszerelve, melyek a tisztára mosott répát kikanalaz­ták és a feldolgozás céljaira továb­bították. Minden kapány alatt so­kat kellett velük bíbelődni — mon­dották. A . kampány ideje alatt gyakran javításra szorult, ami költ­séges volt. Évente 200.000 koronát is fölemésztett a javítása és a nagy költség mellett a terv nemteljesíté­séneK veszélye is fennállott. Az átalakítás segítségével nem­csak jelentős összeget takarítanak meg, hanem ezenkívül még kilenc munkaerőt is fölszabadítanak. Pa­pírt, ceruzát vettek a kezükbe és kiszámították, hogy a kilencmun­kásnak a kampány ideje alatt 70.000 koronát fizettek ki munkadíj fejé­ben. Most ezt az összeget megtaka­rítják az üzemnek és a kilenc mun­kás is bekapcsolódhat a termelő­munkába és ami a legfontosabb az új műszaki berendezéssel biztosítani tudják a kampány sima menetét, a terv idejében való teljesítését. Az új műszaki berendezésnél minden műszak alatt egy munkásra lesz szükség, aki a kezelést ellátja. A répamosó medencéből már nem me­rítőkanalak továbbítják majd fel­dolgozásra a cukorrépát, hanem ez szivattyúk segítségével történik. Ezért fi, nagyszerű munkáért legin­kább Buzási Józsefet dicsérik, mert amikor az átalakítás gondolata megszületett, a vezetőség valameny­nyi tagja arra gondolt hogy nagyon sokba fog kerülni. Szükség lesz az építészeti vállalat segítségére is —• mondogatták. Buzási ekkor össze­szedte tudásának legjavát, és bátran azt mondotta, hogy nem lesz szük­ség sem építészre, sem mérnökre, elvégzi ö ezt nélkülük is. Buzási nem riadt vissza a nehéznek látszó feladattól. HozzáláJtott a munkához és ma már az utolsó simításokat végzi. A nehéznek látszó feladatot Buzási egypár segédmunkással si­keresen megvalósította. Ez a példa azt mutatja, hogy igen sok esetben lényeges idő és pénz takarítódik meg a munkások kezdeményezése által. Ebből is láthatjuk, hogy ná­lunk a nép és az állam érdekei azonosoik. A dolgozók minden gon­dolata és cselekedete a szocializmus megerősítésére irányul. A surányi cukorgyár munkásai, műszakijai is örömmel dolgoznak a szocializmus építésén. Nemcsak teljesíteni, de túl is akarják lépni a tervet, a felada­tokat. K. I. A nagyszombati Kovosmalt példája nyomán több tízezer tonna acélt takarítanak meg A Sandrik n. v. alsóhámori, mi­kulásovcei és moravská trebovai üzemeiben, ahol késárukat gyárta­nak, a napokban a komplex termék­takarékosság alapján a nagyszom­bati Kovosmalt példája nyomán megkezdték az anyagtakarékosko­dást. A termelés felülvizsgálata megmutatta jelentős kiváló acél megtakarításának lehetőségét. Az étkezökések éleit, amelyeknek egyrészét eddig kovácsolással for­máltak ki, most a megfelelő vas­tagságra hengerelt acélból gyárt­ják. A késeknél elhagyják az eddi­gi fölöslegesen hosszii vágófelületet és meghosszabbítják a fogót. Ezzel a Szandrik n. v. dolgozói majdnem 28 tonna kiváló acélt takarítanak meg. A kisebb konyhakéseknél az eddi­gi 2 miliméteres acél helyett 1.8 milimétereset fognak használni. Ez­zel további 1100 kilogramm jóminő­ségű acélt takarítanak meg. A ké­sek rugalmasabbak és ezzel jobb­minöaégüek lesznek és 10 százalék­kal több kerül belőlük a piaara. A Szandiik n. v. müszaklai a ne­hézgépipariügyi minisztérium hato­dik főigazgatási termelőosztályával együtt megoldották a selejtacél fel­használásának kérdését is alkalmas fogyasztási árucikkek, pl. cukorfo­gók, cukrászsüteményfogók, gyógy­szerkanalak stb. gyártásának céljá­ra. Ilymódon rögtön feldolgoznak 20.000 kg selejtet, amely majdnem 10.000 kg. új anyagot pótol, aminek eredményeképpen félmillió korona értékű acélt takarítanak >meg. A munkaszervezés megjavítása után élüzem lett a nagymegyeri maiom A nyugat-szlovákiai malmok nagy­megyeri fióküzemvezetőségéhez tar­toznak a nemesácsai, nagymegyeri és a dunaszerdahelyi malmok, to­vábbá a járás péküzemei. Áz üzem vezetősége az év kezdetén minden egyes üzemben átszervezte a munka menetét éa a felesleges munkaerő­ket más iparágakba helyezték át. A munkaerők felszabadítása ellenére nem csökkent az üzemek termelése, sőt emelkedett. A jól szervezett munkaversenybe bekapcsolódott a vállalat valamennyi alkalmazottja és megalapozták az egyes üzemek közötti versenyt is. A leg-utóbbi ér­tékelésnél a munkaverseny győztese­ként a kerületi nemzeti bizottság vándorzászlajával és díszoklevelével a nagymegyeri fiókközpontot tün­tették ki. Termelési tervük magas túllépésével, valamint a jó minősé­gű munkával érték el szép eredmé­nyüket a malom és a pékségek dol­gozói. Az önköltséget fokozatosan sikerült lecsökkenteni a munkaszer­vezés javulásával és túllépték az üzemi szerződésben foglalt kötele­zettségvállalásban előírt akkumulá­ciós tervet is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom