Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-06 / 185. szám, szerda

v 1952 augusztus 6. U J SZO EGRI VIKTOR -J A FILMMŰVÉSZÉT BEKEKÜLDETESE A z idei Nemzetközi Filmfesztivál fényesen igazolta, hogy a bé ketábor erői évről-évre hatalmasan nőnek és ma már legyőzhetetlenek. Hasztalan próbálták az imperialisták ezt a fesztivált a Szovjetunió és a népi demokráciák filmdolgozóinak találkozójává leszűkíteni, a ha, ladó filmdolgozók kőre jelentősen kitágult. A nyugati országok, az olasz, angol és francia filmeken kívül megjelentek Karlové Varyban a gyarmati és függő országok: Japán, Uruguay, India., Indonézia és Ausztrá. lia filmjei is. ^ Nem használ tehát terror és jnegtorlás, a kör egyre szélesedik és ma már a rabságban tartott és elnyomott India filmje is arról mer beszélni, hogy ütni fog a szegények és elnyomottak felszabadulásának órája és ki fogják harcolni boldog jövőjüket. Bátortalan még ez a hang, de már itt van és jelzi, hogy a jobb életért küzdök serege nő és látja már a helyes utat, a felszabadító harc útját. Ezt az utat eszmei és művészi tökélyével, példaadó jellegével az idei Fesztiválon is a szovjet filmművészet mutatta nekünk ragyogó alkotásaival. Mutatta, ezt elsősorban Csiaureli nagyszerű filméposza, a fesztivál Nagy díjával kitüntetett „Felejthetetlen 1919", mely meggyőző erővel tesz eleget annak a sztálini követelménynek, hogy a „film a szocializmus szellemében nevelje n dolgozókat, szervezze meg a tömegeket a szocializmusért folytatott küzdelemre, emelje a tömegek kultúráját és politikai harcképességét". Csiaureli filmje olymódon mutatja be a multat, hogy a ma né. zöje úgy nevelődik tanulságain, mintha a Párttörténet egy fejezetét ol. vasná. Tanul a forradalmárok önfeláldozó bátorságán, csodálja szilárdságukat és fénylő, hősies jellemüket. Es tanul az ellenfelek aljasságából is, veszélyességük gyűlöletet ébreszt és ezzel a gyűlölettel szilárdít min. ket, elíesnallóbbá tesz és lelkesebbé a békéért folytatott harcban. A ,.Felejthetetlen 1919" azzal, hogy leleplezi a fiatal szovjet állam elleni intervenciós háború politikai hátterét, mai békenarcunk legaktuálisabb problémáit is érinti, mert „ahogy egykor a párizsi bf kekonferen. cián megpróbáltak a szövetségesek beavatkozni a szovjet nép ügyeibe, ma az amerikaiak az ENSz.ben a koreai és kínai nép sorsa felett akarnak dönteni", — mondja Csiaureli, a film alkotója. Ugyanez a magas eszmei' színvonal és művészi tökély jelLnnzi a fesztivál másik nagy szovjet filmjét a „Széttört bilincsek"-et, az uk. ránok nagy költője és szabadságharcosa Tarasz Sevcsenkó életéről készült színes életrajzfilmet. A „Széttört bilincsek" minden képéből a hazaszeretet forró, himnikus dallama árad lelkesítő erővel. Felejthetetlen drámai jelenetekben mutatja be Sevcsenkó vergődését, tíz esztendős száműzetését egy középázsiai katonai helyőrség isiket és testet gyilkoló környezetében. De az írástól és festészettől eltiltott Sevcsenkót ez a szörnyű, gyilkos környezet lelkileg nem töri meg és amikor barátai segítségével végre amnesztiát kaip és hazamehet, tanuja, hogy dalaival egy egész nép lelkébe égette a szabadság olthatatlan vágyát. Ennek a drámai erejű, lelkesítő szovjet életrajzfilmnek alkotóját, a tavaly elhunyt Igor Szavcsenkót in memoriam különleges elismeréssel tüntette ki a fesztivál nemzetközi díjosztó bizottsága és Szergej Bondarcsuk a „színészi teljesítmény" első díját kapta megérdemelten nagyszerű alakításáért. Al szovjet filmek mellett a kínai filmek mutatják meg a leghatásosabban a felszabadító harc útját. Alig van az egész világ filmművészetének olyan alkotása, amely megrázóbban rajzolná meg a felszírsadító harc nagyságát és mélyebben világítaná rá a Kínában lefolyt osztályharc kort és embert formáló jelentőségére, mint a „V örös lobogó a zöld sziklán" című film. Egy kis parasztcsalád tizenöt esztendős •megpróbáltatásairól és mérhetetlen szenvedéseiről ad számot olyan művészi erő vei és tökéletességgel, hogy nemcsak hazája harcosait és dolgozóit tudja harcba mozgósítani, hanem minden haladó szellemű nézőt megragad és hazafiságra, az osztályharc kemény folytatására nevel. Mesteri a film rendezői munkája és a színészek játéka. Képei olyan tökéletesek, hogy kameramánja, Feng S-ca méltán kapta a legjobb fényképezés díját. „A sang-dzsaoi koncentrációs tábor" című kínai filmet hősi éneknek mondhatjuk az önfeláldozásról és hazaszeretetről. Ez a kínai film első képétől az utolsóig hatalmas vádbeszéd aiz önkény, az erőszak, a kegyetlenség, a Kuomintang rémuralma ellen és egyúttal hősi éneke a szabadságszerető kínai hazafiaknak, akik a sang-dzsaoi gyüj. tötábor drótsövénye mögött a puszta életüket szegezték szembe véreskezű hóhéraiknak. E haláltábor hősei nem törtek meg, a Kommunista Párt bebörtönzött eLvtársainaík vezetésével az emberi hűségnek, szeretetnek és önfeláldozásnak valóságos acélfalait képezték, amelyen meg tellett törnie a gyilkosak pusztító akaratának. Azt példázza . z a megfilmesített hősi ének, hogy nincs meddő áldozat, hogy az elhullott vérből a szabadság virágai fakadnak. Korbácsok csattogásán, a megkínzott ember jajján hallod keresztültörni a szabadság dallamát, a kíntól tágra szakadt szemekben látod fellángolni az új élet tüzét. Kin és vér nem tudja meghajlítani, árulásra kényszeríteni a haláltábor foglyait. A szabadságért, a boldog jövőért mindhalálig dallama tör fel diadalmasan és tűrhetetlenül a fesztiválon bemutatott harmadik kínai filmből, „A nép harcosai"-foól is', amelyet a Szabadságharc díjával tüntettek ki. De nagyerejü és művészi a kínai dokumentumfilm is. Köztük az „Álljatok ellen Amerikának — segítsétek Koreát" meggyőz arról, milyen igazságos az a harc, amelyet a kínai önkéntesek és a koreai hazafiak folytatnak Korea tűzzel és vassal pusztított, pestisbombákkal elárasztott földjén. És meggyőzi a nézőt arról is, hogy ez az igazságos harc csak győzelemmel végződhet, hogy ezek a kínai önkéntesek és koreai katohák a béke harcosai akik azért küzdenek, hogy újra munkába állhassanak és romok helyén újra virágzó életet varázsolja nak, hogy gyárakat, iskolákat, kórházakat építsenek, kerteket, rizs- és gyapótföldeket művelhessenek, ahol újra szabadon fog felcsendülni az ének. a munka és a boldog béke szabad dala. H azai filmgyártásunk igen örvendetesen meglepett a „Holnap mindenki táneol"-címü, sok népi énekkel teli szines filmmel. Technikájában különösen szép ez a hazai film; fiatalságunk egészséges életölömét. lendületes munkakedvét pezsgöen, kitűnően szórakoztatva sugár rozza. A fesztivál a „Népek közti barátság" díjával tüntette ki ezt a fiatalság szolidaritását és a népi alkotás jelentőségét játékban és zenében fiatalos erővel és hittel kidomborító liazai filmet. Ugyanilyen meleg fogadtatásban részesült „A madársziget kin. cse'' című Gottwaldovóban készült, egész estét betöltő, színes bápflim, és az „Aranyalmácska" című rajzfilm. Egészséges, ötletes meséjük, művészi kivitelezésük és eszmei mondanivalójuk tisztasága a hazai báb és rajzfilm feltűnő és örvendetes fejlődéséről tanúskodik. Hiányként éreztük, hogy kevés mai témájú film szerepelt az idei fesztivál műsorán. A Sadoveanu világbékedíjas „Mitrea Coc«r" című regényéből készült román film, amely a Szocialista haladás díját nyerte el, elvezeti. paraszthösét, a háborún és a szovjet fogságon át — ahol öntudatra ébred — a földosztásig, a bolgár „Danka" a felszabadulás napjával fejeződik be, a lengyel „Első napok" pedig az elindulást, az építés kezdetét hozza a néző elé. A másik bolgár film, a „Hajnal a folyó felett',' egy villanyerőmü építésénél a mai bolgár fiatalság brigád, munkáját ecseteli. Frissesség és lendület van ezekben a bolgár fiatalokban, maga a film azonban nem emelkedik túl az átlagon, meséje, sematizmusa és mesterkélt konfliktusa miatt. Ugyanez a sematizmus színtelenítette el a ma lengyel faluját bemutató „Csoda malomban" című lengyel játékfilmet. Hazai filmünk, a „Megindul a mostoha hegyi világ népe" már jóval művészibb és problémáival is igényesebb alkotás. A mai témát taglaló filmek között tagadhatatlanul a Munka díjával kitüntetett „Tűzkeresztség' a legművészibb alkotás eszmei mondanivalója világos megfogalmazásával, a- magyar falu újjászületésének nagyerejű drámai rajzával. A szovjet elvtársak méltán mondhat ták erre a technikai kivitelezésében még nem teljesen tökéletes és egyes jeleneteiben kissé színtelen, de erősen földszagú és drámai erejű filmre, hogy a magyar Solochov. A magyar filmművészet egyébként a fesztiválon kitűnően szerepelt. Az életrajzi filmek egyik díját nyert „Semmelweis" — a má sík dijat a „Chopin ifjúsága" című lengyel film kapta — hiteles és teljesen reális képet ad a nagy magyar tudósnak és hazafinak kora miszticizmusa és maradisága ellep, folytatott harcáról. A film lebilinc

relő, drámai erejű jelenetekben mutatja, hogyan jutott Semmelweis Ignác nagy felfedezéséhez, hogy a gyermekágyi lázat nem holmi „lcoz. mikus sugarak" vagy valami járvány, hanem fertőzés okozza. A magyar Semmelweis film nagy érdeme, hogy nagyszerű korképet is ad, híven ecseteli a szociális viszonyokat és híven festi le a Habsburg monarchia elnyomott népei szabadságharcának egy-egy drámai szakaszát is. A harmadik magyar film, az „Erkel" a zenei díjat nyerte el. Üttörőnek mondhatjuk ezt a filmet, hiszen a világ nem ismeri Erkel zenéjét, a magyar, dolgozók is csak most, a felszabadulás után ismer, hették meg, hogy'előttük is megnyílt az Operaház kapuja. „Ha nem Is tudjuk, kiivott Hunyadi László vagy Bánk bán, feltétlenül megértjük ezt a nagyszerű forradalmi zenét. Erkel művészi alkotó munkáját ragyogóan kifejezték a film eszközeivel", mondotta a bemutató napján Nonev elvtárs, a bolgár filmküldöttség vezetője. „Aki a filmet látni fogja Csehszlovákiában, lehetetlen, hogy ne jusson eszébe a mi Smetanánk ós ha eszébe jut, hibáztatni fog bennünket azért, mert Smetanáról még nem készítettünk filmet" — fűzte dicsérő kritikájához František Dvorzsák elvtárs, a cseh játékfilmgyártás művészeti vezetője. A Német Demokratikus Köztársaság filmművészete egész-en az élre ugrott az „Elitéit falu" című Béke díjat nyert filmjével. Az agresszió és a béke erőinek összecsapását mutatja be nagy bátorsággal és meggyőző erővel ez a kitűnő német film. Amerikai parancsra a hatóságok ki akarják telepíteni a kis német falucska lakósságát, hbgy az agresszió erői hadirepülőteret építhessenek a szántók helyén. A falu lakói azonban összefognak és ezzel az összefogással, a munkások segítségével győzelemre viszik a béke ügyét: az erösebb ellenfél kénytelen meghátrálni és elállni a falu lerombolásának tervétől. M ás szemmel kell bírálnunk a nyugati és félgyarmati országok filmjeit. Tudnunk kell azt, hogy például a haladó olasz filmrendezőknek úgyszólván a szuronyokra támaszkodó cenzúrával kell megbirkózniok. A fesztiválra elhozott egyik filmjüket, a „Kóma, 11 órá"t, a produ. cens, alkalmasint otthoni retorzióktól felve, nem engedte lepergetni. A bemutatásra került „Vigyázat banditák" alapgondolatában hasznosan jó, de kivitelezésében kezdetleges film, aminek oka gyártási nehézségekben, megfelelő anyagi eszk^tók hiányában kereshető. így az olasz filmgyártás nem jelentkezhetett kellő hangsúllyal és nem ismételhette meg tavalyi nagy sikereit. \ És mit hozott, illetve mit hozhatott a francia film? A legjobb feleletet erre Sadoul elvtárs, a nagy francia esztéta adja: „A rendőrség elviszi a kiállításokról a haladó szellemű képeket, betiltja a filmeket, börtönbe zárja a békeharcosokat és a cenzúra fegyverével dolgozik. Igyekeznek a valóságtól elterelni, a dolgozóktól elrekeszteni a művészeket". Ne csodáljuk ezek után, hogy eltorzulnak a francia haladó film dolgozók becsületes törekvései is. Iskolapéldája ennek a torzításnak az „Az éjszaka az én birodalmam" című film. Vonatvezető főhőse megmenti vonatát a szerencsétlenségtől, ő maga azonban megvakul. A továbbiakban a film nem azt mutatja be, hogyan fordul el a tőkés társa, dalom a munka e hősétől, hanem unalmas szerelmi tragédiába fullasztja az egész mesét. Sokkal jobb film ennél a „Monsieur Fabre". Egy nagy francia színész — Pierre Fresnay — megérdemelten kapta főszerepéért a legjobb színészi teljesítményeket jutalmazó négy díjak egyikét. A „Vörös kocsma" szatirikus hangjával és Claude Autan Dara kitűnő rendezői munkájával lepett meg. Az angolok színes Afrika-filmje, az „Ahol a keselyük se járnak" mondanivalójában kétértelmű, sőt veszélyes film. Szép dolog védeni az állatokat, ha ez az erény összhangban állania egy magasabb erénnyel, hogy a bennszülötteket, a négereket is emberszámba kellene venni ós nem megfosztani attól a joguktól, hogy ott éljenek, ahol születtek. A másik angol film, a „Fehér folyosók" egy orvosi felfedezés érzel, mes története. A kórhám környezet hiteles rajzáért megérdemelten tüntették ki. Az indonéz „Nyomorék" és az indiai „Babla" című filmek minden kezdetlegességük mellett figyelmet keltettek. „Az álmok tolvaja" című uruguay film felett napirendre térhetünk. Zűrzavaros képeivel, összefüggéstelen szövegével szinte iskolapéldája annak a zsákutcának, amelybe a nyugati filmgyártás jutott az amerikai imperializmus nyomására. Még kiáltóbbá válik az ellentét, ha a „Hasamon" című japán filmet összehasonlítjuk a szocializmust építő országok életerőt sugárzó filmjeivel. A japán film meglep képeinek tökélyével, a rendezői munka bravúrjaival és a színészi játék művészi színvonalával, mindezek a tagadhatatlan erények azonban nem tudják kiegyensúlyozni a filmitek nagy hibáját, pesszimizmust árasztó, szintié beteg eszmei tartalmát, ha egyáltalában eszmeiségről szó lehet. Befejezésül szólnom kell néhány dokumentumfilm kiválóságáról. Felemelő erővel domborítja ki a béke gondolatát a „Békét akarunk" című a Béke díjával kitüntetett színes szovjet-német film a berlini Világ ifjúsági találkozásról. Külön tanulmányt érdemelne ez a fiatalság te. remtö erejéről szóló gyönyörű filmköltemény. Kiváló művészi alkotás a „Szovjet Grúzia" is. Hazai filmgyártásunk, néphadseregünk filmdolgozói a „Győ. zelmi menet" című filmben remek képekben mutatták be hazánk örömteli életét és dolgozóink építő törekvéseit. Szín és ritmus, élet és igazság szinte dalszerüen árad a „Győzelmi menet" képeiből, melyeknek lendülete néphadseregünk májusi menetében csúcsosodik ki. A felvonulás hatalmas erőt áraszt és hittel tölti el a nézőt, hogy mindannak a szépnek védelme, amit ennek a színpompás, nagyerejü és képeiben lenyűgöző filmnek eleje mutatott -r- biztos kezekben nyugszik. Katonáink a béke katonái, néphadseregünk a békét őrzi! Ugyancsak külön tanulmányt érdemel a baktériiimháborűt le leplező koreai dokumentumfilm. Nincs néző, akit közönyösen hagyna ez az amerikai agresszorok barbárságát könyörtelenül leleplező és megdönthetetlen tényeivel vádló dokumentumanyag. Az ember keze ökölbe szorul és fel szeretne kiáltani a meggyilkoltaknak, a napalmtól összeégett arcúak, a vakok, a meggyötört nők és megölt csecsemők láttára. Átkot szeretne kiáltani a gyilkosok fejére. A bosszú, a végső ítélet óráját kívánja minden érző szívű ember ennek a vádló doku. mentanyagnak pergetésekor. A díjkiosztásnál ott voltak a koreai kiküldöttek is. Amikor vezetőjük átvette a koreai nép hősi harcát ecsetelö^./üjból a- frontra" című filmért a „Szabadság harc" diját, felemelte öklét és szilárd hangon mondotta: — Most ezeket a filmeket hoztuk el, Kernelem, liogv rövidesen eltudjuk hozni ide azokat a filmjeinket, amelyek már győzelmünkről tanúskodnak. Igen, ezt kívánjuk mi is, mielőbb látni a dicső koreai nép végső győzelmének filmjeit. A győzelemért és a béke megvédéséért folyó harcunk az egész Fesztivál értelme és lényege. KULTÚRHlREK Augusztus 3-án a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő művészeti bizottság meghívására Moszkvába érkezett a „Sľuk" csehszloyák állami ének- és táncegyüttes. A kijevi állomáson a vendégeket a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő művészeti bizottság dolgozói, a főváros zenei életének képviselői, valamint Csehszlovákia szovjetunióbeli nagykövetségének tagjai fogadták élükön dr. Dobromil Jecsný ügyvivővel. • Az „írók világbéke felhívásának" angliai kezdeményezői küldöttséget indítottak a Szovjetunióba. A küldöttség tagjai: Naomi Mitchison, Doris Dessing, Arnold Kettle, Douglas Young, A. F. Coppard és Richard Mason neves angol írók. Színes dokumentumfilm készül a mai Budapestről • Vasárnap, augusztus 3-án hoszszabb betegség után 73 éves korában meghalt Gusztáv Mallý neves szlovákiai festőművész. Művészi alkotásainak gazdag és termékeny életereje hatalmas dokumentuma annak, hogy Mallý szerette népét és a nép ihlette müvei megalkotására. Klubhelyiséget avattak a dunaszer. dahelyi dolgozók, amelynek nem utolsó sorban örülnek a városka sakkozói. Vince elvtárs szerkesztőségünknek írt levelében arról számol be, mennyire fellendíti majd a szépen berendezett klubhelyiség a kulturális életet. A sakkozók sem lesznez ezentúl ráutalva a kocsmákban és egyéb nem megfelelő helyiségekben való tartózkodásra. Japánban, Kioto városában megun, nepelték Gogol halálának 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a japán színházak több estén át adták Gogol „Revizor"-ját. A Varsóban tartózkodó párizsi Ambigu színház művészei egy sajtófogadás során elmondották, hogy Franciaországban az elmúlt évben 5.000 színész közül csupán 1.025-nek volt szerződése és ezek nagy részének sem állandó, mivel Franciaországbah csupán négy színházat támogat az állam és csak ezeknek van állandó együttese. A többi színházban a színészek általában egy-egy szerepre tudnak csak szerződést kapni. Fizetésük rendkívül kevés. EmU Genevoix színész kijelentette: „miután állandó alkalmaztatásom nincs, az egyik kabaréban éjszakai portásként dolgozom, továbbá rádió antennák eladásával foglalkozom. Augusztus 3-án este megrendezték Kassán a Dolgozók Zenei Nyarának záróhangversenyét. A négy hétig tartó zenei nyár folyamán KeletSzlovákia dolgozóinak alkalmuk nyilt megismerni a hazai, valamint a külföldi zenei alkotásokat és a tőzsgyökeres népművészetet. A zenei nyár keretében 9 hangversenyt, 5 opera és dráma-előadást, továbbá 6 népművészeti fellépést rendeztek. A műsort több mint 2.000 kiváló hazai és külföldi művész szolgáltatta. Az augusz tus 3-án megtartott záróhangversenyen a Szlovák filharmónia Václav Talich tanár vezénylésével L. van Beethowen nagyszerű IX. szimfóniáját adta elö. A záróhangverseny a kassai Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozóinak védnöksége alatt folyt le. A közönség lelkesen ünnepelte Václav Talich tanárt, a filharmónia tagjait, valamint a szólóénekeseket és a csehszlovák rádió énekkarát. Braziliai írók és művészek Jorge Amado tiszteletére ünnepséget rendeztek a Sztálin békedíj elnyerése alkalmából.