Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-03 / 183. szám, vasárnap

1952 augusztus 5. ÜI

SZ0 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG IS óta szóval mentünk ki a földekre Gépkocsijaink poros utakon száguldanak. Az aratók vidám, mosolygós arccal integetnek felénk. Látszik rajtuk, hogy bíznak bennünk és meg vannak győződve, hogy verejtékes munkájuk gyümölcsét; a nép vagyonát éberen őrizzük mi, néphadseregünk katonái. Számunkra ez természetes, hisz esküvel köteleztük magunkat, hogy életünk t árán is védelmezni fogjuk dolgozó népünk vívmányait. De nemcsak harci képességünk fejlesztésével őrködünk dolgozóink építőmunkája felett, hanem szabad időnkben brigád munkával segítjük teljesíteni ötéves tervünk feladatait. Nemrégiben aratási brigádon voltünk Huszárudvaron. Pluhár tiszt elvtárs indítványát .valamennyien örömmel fogadtuk és nótaszóval mentünk ki a földekre. Parancsnokunk később példás munkájával, lelkesedésével és jó kedvével valamennyiünket fokozott teljesítményre serkentett. Óriási búzatáblán dolgoztunk. Nemrégiben még a szél ringatta az aranysárga kalászokat ezen a helyen, és ma efcz önkötözögépek lekaszálták, szép egyforma kévékbe kötötték az érett gabonát. — Itt csináljuk az első. kepét, n mondja Pecina elvtárs és néhány pülanat múlva már kész is volt. Mint valami erődítmények nőttek, emelkedtek a kepék. A közeli rozstáblán kékingo* CsISz-tagok dolgoztak. A nyitrai pedagógiai iskolából jöttek brigádra. Este a munka után meglátogattuk őket kultúrcsoportunkkal és meghívtuk fellépésünkre a község lakóit is. Énekeltünk, orosz népi táncokat adtunk elö és szívélyes beszélgetés során fejeztük ki szilárd egységünket dolgozó népünkkel. Margetin elvtárs, a OsISz-brigád vezetője nagy érdeklődéssel kérdezősködött kultúréletünk felől és mi örömmel magyaráztuk él neki és bajtársainak' ének- és táncegyüttesünk keletkezését és működését. — Örömmel gondolunk vissza újonc korunkra. . Soha nem felejtjük el, milyen készségesen segítettek nekünk tisztjeink és altisztjeink. Tcuta tiszt elvtárs például nemcsak azzal törődött, hogy tökéletesen megismerkedjünk a harci tudománnyal és fegyverünkkel,. hanem segítségünkre volt a kul túrcsoportok létesítésénél is. Jó tanácsaival és személyes tapasztalatainak átadásával tánc- és énekkarunk magas szinvonalat ért el. Később nemcsak a laktanyában, hanem a földműves szövetkezetekben és üzemekben is felléptünk. így kerültünk el az alekcsincei dolgozok közé is. És hogy r." község lakóinak. tetszett műsorunk, arról meggyőződtünk Cicer elvtárssal folytatott beszélgetésünk során. — Ilyent még nem láttam, — mondja Ciceŕ elvtárs, és azután ar. ról beszélt, hogy milyen rosszul éltek a kapitalista rendszerben a katonák. — Akkor a kultúréletröl beszélni sem lehetett. Mä, katonák énekeltünk akkor is, de nem olyan vidáman és boldogan, mint ti. Parancsszóra. Otthon a család éhezett, a gyermekek iskolába jártak is, meg.nem is. Nem volt ruhájuk, cipőjük. Csak a felszabadulás után vált lehetővé, hogy új utakra lépjünk. Ekkor kapott községünk iskolát, Üj, modem, emeletes iskolát építettünk. Én mint munkás dolgozom egy építkezésen és nagyon örülök annak, hogy eljöttetek közénk. Kultúrbrigádunk egy további célja az volt, hogy a köaség újoncaival megismertessük a katonaéletet. Jancsó Sándor, az állami birtok dolgozója is bevonul az idén. Már alig várja ezt a pillanatot. Szilárd meggyőződéssel magyarázza: — Ahogy látom, most valóban szép a katonaélet és szerintem megtisztelő dolog védeni gyönyörű hazánkat, békés építő munkánkat, a szocializmus felé vezető utunkat. Ezért néphadseregünk jó katonájává akarok válni. Drá-bek Viktor, tisztjelölt. Í «*// • üwmm Hozzászólás Szűcs Valéria elvtársnő leveléhez Örömmel olvastuk az Uj Szó július 20-i számában Szűcs Valéria levelét, amelyben a sárkányi egységes földműves szövetkezet dolgozóinak ay- aratási munkákban elért eredményeiről írt. Örülünk annak, hogy a sárkányi dolgozók öntudatosan végzik munkájukat, hogy megértették, mi a szocialista gazdálkodás és mennyivel elönyösebb, mint az egyéni gazdálkodás. Az eredményekből látjuk, hogy a sárkányi EFSz dolgozói tisztában vannak azzal, hogy nagyobb munkateljesítményükkel biztosítják jövőjüket, szilárdítják a békét. Mi, a csehszlovák néphadsereg tagjai nyári kiképző táborozásunk során szintén öntudatosan teljesítjük feladatainkat, szolgáljuk a haza védelmének ügyét. Fáradságot nem ismerve odaadóan tanulunk és elsajátítjuk a katonai tudományokat. Tudatában vagyunk annak, hogy a mi munkánkkal éppúgy, mint a dolgozók a termelés fokozásával, egy úton haladunk a közös cél felé, szoros egységben és szövetségben. Trenka I. és Ágh I„ közkatonák. MEGFIZETEK ÉRTÜK Pak Von Csan békésen dolgozgatott kis rizsföldjén, amikor isszonyú robbanás rázkódtatta meg a levegőt. Utána egymást követték a szörnyű dörejek. A távoli faluból lángnyelvek csaptak fel és füstfellegek sötétítették el a tájat. A levegőben egyideig még ott keringtek a pusztítás amerikai gépmadarai, azután egyre magasabbra szálltak és eltűntek a messzeségben. Pak Von Csan lélekszakadva rohant a faluba. Amerre lépett, mindenütt a pusztulás szörnyű képe foíjadta. Halottak és sebesültek az utcán, rombadölt és lángbanálló házak. Kis otthonát kormos romhalmazban találta. Hiába szólítgatta feleségét és két kisgyermekét — nem kapott feleletet. Elpusztultak. Keze ökölbe szorult, a szemében elszánt fény villant fel, arcán kemény vonás jelent meg: Megálljatok! Ezért megfizettek! • Másnap reggel Pak Von Csan útnak indult. Elbúcsúzott a kis Csilbul falutól, ahol egész életét töltötte, s amelyről valamikor azt hitte, hogy soha nem tudná elhagyni. Másodmagával ballagott a felperzselt földek, szomorú erdők mellett. Kim Szak Gun volt a társa, aki apját és anyját veszítette el a szörnyű támadásban. Amikor iz út dombvonulat mellé kanyarolott, iftég egyszer visszanéztek az ezer sebtől szaggatott kis falura, s emlékeztek: milyen szép volt azelőtt innen, milyen mosolygó és derűs a kis Csilbul... Az űt a domb mögé fordult és a falu eltűnt a szemük elöl. Mentek tövább közös fájdalommal és közös céllal. * Mindketten a koreai néphadsereg katonái lettek. Hosszú sor állt a jelentkezőhelyen — 1950 forró nyara volt, pár nap mult el az amerikai imperialisták, az áruló liszinmanisták támadása óta és megmozdult a nép! A koreai nép tudta, hogy mi a kötelessége, hol a helye. A két csilbuli barát együtt maradt a hadseregben la. A légelhárítókhoz kerültek, s mikor megkapták a beosztást, Pak Von Csan felkiáltott: — Erre vágytam! Ismét maga előtt látta a kis Csilbul felett kóválygó amerikai gépeket. a pusztítás, a rombolás, a kegyetlenség keselyűit. Azután pedig a légelhárító ágyú felé fordult tekintete és bizakodással simogatta meg a löveg karcsú, hosszú csö-^ vét... • Phenjan alatt esett át a tűzkeresztségen. Megint jöttek a légikalózok, hogy pusztítsák a békés életet, rombadöntsék. amit az ember szorgalmas és odaadó munkájával teremtett. Jöttek rajokban, hullatva vészes terhüket. De aztán megszólaltak hosszú, elnyújtott hangon a légelhárító ágyúk. Pak Von Csan egymásután adta le a lövéseket. Kemény kézzel és rendithetetlen nyugalommal kezelte az ágyút- — s micsoda pillanat volt számára, amikor az egyik támadó gép lángba borulva lezuhant. Az elsőt a többi követte... A légelhárító ágyú acélcsövén szaporodtak a rovátkák, amelyek a lelőtt repülőgépeket jelzik... A tizedik Kangmungnál kerüit fel, a tizenötödik a Nakton-folyó mellett. S a huszonötödik rovátkát most véste Pak Von Csan, amikor a Sokhjondongnál lapuló ellenséget verték ki állásaiból. Amikor lángolva lezuhant az ellenséges vadász- , gép, Pak Von Csan tompán mondta maga elé: — A huszonötödik ... A harcolóban is hűséges falubeli társa, Kim Szun Gun hozzátette: — Ügy történt, ahogy megígérted : megfizettél! Pak Von Csan szemében megint felcsillant az elszánt fény, mint akkor Csilbul "romjai mellett: — Nem! Nem! — kiáltotta. — Megfizettem, — ezt majd csak akkor mondhatom el, ha az utolsó ellenség is kitakarodott hazánk földjéről ... Na Lim. Szeressétek a dolgozó nép nyújtotta fegyvert Munkásaink a gyárakban elsőrendű fegyvereket készítenek számunkra. Bizalommai adják kezünkbe, hogy őrizzük velük a munkásosztály győzelmét. Fogadjátok ezeket a fegyvereket olyan szeretettel, amilyennel azokat a dolgozó nép gyártja számotokra. Valamennyiünknek meg kell tanulnunk úgy szeretni a ránkbízott fegyvert, ahogy azt a szovjet katona szereti. Nemsokára, megkezdődik az új kiképzési év. Rendszeresen végezzük gyakorlatainkat, feladatainkat a harci és politikai felkészültség terén, hogy készen álljunk hazánk megvédésére, az amerikai imperialistáknak határaink ellen irányuló bármilyen támadási kísérleteivel szemben. Az újoncok majd folyamatosan megismerkednek a katonai élet minden csinjával-binjával, elsajátítják a katonai tudást. A feladatok tökéletes végrehajtásának hatékony eszköze a meggyőző munka, a tömegagitáció. Élőszóval és személyes példaadással serkentik az agitátorok, a kommunisták és az ifjúsági szövetség tagjai a katonákat önfeláldozó és lelkiismeretes szolgálatra. És arra is tanítják az új katonákat, hogy becsüljék a fegyvert. Igen fontos az, hogy a bevonuló új katonák a kapott fegyvert megbecsüljék, megtanuljanak vele bánni és úgy szeressék, mint a szovjet katonák. A szovjet katonák harcközben gyakran életüket kockáztatták, nogy megmentsék fegyverüket. Elvesztése számukra szégyent jelentett. Még a sebesültek sem hagyták fegyverüket a harctéren, még ők is teljesítették a szabályzatok követelményeit. Ha a fegyver iránti szeretetről beszélünk, arra kell gondolnunk, hogy igyekezni fogunk fegyverünket tökéletesen megismerni és vigyázni fogunk rá, mint szemünk fényére. A fegyvernek tisztának kell 'lennie, hogy harcképes legyen. Figyelmesen és helyesen kell kezelni. A kellő gondozás azonban még nem elegendő ahhoz, hogy feladatunkat teljesítsük. Csak az a katona tudja kihasználni fegyverének minden jó tulajdonságát, csak az tudja félelmetessé tenni az ellenség előtt, aki fegyverét mesteri módon kezeli. A kiképzés előfeltétele saját fegyverünk ismerete. Mesterré csak akkor válhat á katona, ha fáradhatatlanul gyakorlatozik. Emellett a katonai szolgálat egész időtartania alatt állandóan tanulni kell, bővíteni kell a szaktudást is. Azt mondják, hogy a bátorság erődöket, várfalakat dönt meg. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a bátorság és harckészség kiváló tudással párosul. Szabó István, közkatona. Néhány szó néphadseregünk újoncaihoz Már csak néhány nap, néhány hét választ el benneteket a katonaélettől, nemsokára ti is bevonultok a békét és szocialista építésünket védelmező hadseregünkbe. Tudjátok nagyon jól, hogy nem olyan hadseregben fogtok szolgálni,' amely a burzsoázia, a nagyurak, vagy a grófok érdekeit védelmezi. Ma ez már megszűnt, ma a katona a dolgozó nép, a béke katonája. A népét szolgálja, az új jövőt építő dolgozót védelmezi. És ezért nincs ok félelemre, nincs ok roszkedvre, Mit adtak volna apáink, ha ők is ilyen hadseregben szolgálhattak volna? Azt hiszem, valamennyien hallottátok, milyen volt azelőtt a katona sorsa. És milyen ma ? Azelőtt nem törődtek a katonákkal, csak hajtották őket, durván bántak velük. Ma a munkásnép megteremtette előfeltételeit annak, hogy minden egyes katona jól érezze magát a laktanyában. Szabad idejét kultúrténykedésšel, sporttal töltheti el. És ne feledjétek el, hogy ezt a megváltozott életet a nagy Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Azért kell, hogy szorgalmasan tanuljatok a szovjet katonák tapasztalataiból. Itt lehetöségtek nyílik arra, hogy magyar nyelven tanuljatok, ha nem tudtok szlovákul. Polóka András, közkatona. Minden percnyi időt hasznosan töltünk el Mi valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy a néphadsereg tagjai vagyunk, boldogan őrt állunk a nép vagyona felett, öntudatosan - védelmezzük a dolgozók érdekeit. Tudjuk, hogy ma már nem a kapitalisták eszközei vagyunk, mint a München előtti hadsereg katonái. Néphadseregünkben megvan minden lehetőségünk arra, hogy tanuljunk, fejlesszük tudásunkat mind politikai téren, mind a katonai tudományok elsajátítása terén. Néphadseregünk a dicső szovjet hadsereg mintájára épül és benne testvériesen egymás mellett teljesítik kötelességeiket hazánk különböző nemzetiségű dolgozói. Nagy munkát kell kifejteni a hadseregben, hogy el lehessen távolítani azt a sok kárt, amelyet a kapitalizmus okozott embereinkben. így például vannak köztünk olyan bajtár' sak is, akik a kapitalista rendszerben nem tanulhattak meg írni, vagy olvasni. Néphadseregünkben erről is gondoskodnak,-itt megtanulnak írni és olvasni, mivel hadseregünk minden tagjának állandóan tanulnia kell, minél műveltebbé kell válnia. Szabad idejében a katonának mindig van mit csinálnia, nem kell céltalanul csatangolnia a város utcáin, vagy kocsmában eltöltenie idejét, mint ahogy azt a kapitalista hadsereg tagjai tették, hanem minden percnyi idejét olvasásra, tanulásra, a Fucsík- és a TOZ-jelvények elnyerésére fordíthatja. Katonáink tudják, hogy ezzel nagy mértékben hozzájárulnak népi demokratikus hadseregünk erejének fokozásához . Tóth Géza, közkatona. A Harrísonok nem állíthatják meg a fejlődést A politikai oktatási órát mindig a napilapokból vett egy-egy cikkek felolvasásával kezdjük meg és így került sor Méray Tibor „Ötvennapos hóhér uralom Szincsonban" című cikkére, amelyet az Uj Szó „Büszkeségünk a néphadsereg" rovatában találtunk meg. A cikk egy barbár amerikai tiszt, Harrison főhadnagy aljas tevékenységéről szól. A cikk felolvasása közben a bajtársak arca komoly lett, elsötétedett. A felolvasást követő vitában több igen heves felszólalás hangzott el, amelyekben a bajtársak megvetésüket és gyűlöletüket fejezték ki. Mindegyik hangjából ki lehetett érezni a mélységes undort, amelyet az elvetemült gyilkos iránt éreztek. A magyarázat során rámutattunk arra, hogy ez a Harrison csak egy a sok közül, mert Koreában, Vietnam ban és másutt sok ilyen imperialista bérgyilkos végzi véres munkáját. Nagyon sok ilyen Harrison van az imperialisták táborában és ezeknek az a céljuk, hogy kipusztítsanak mindent, ami emberi, mindent, ami a szabad életet és mások boldogságát jelenti. Ezt a náci gyilkosoktól tanulták meg. És ezt a „tudományt" még jobban kifejlesztették. Mi azonban tudjuk, hogy ez az utolsókat rúgó fenevad őrjöngése. Az ilyen gyilkosokmik eltávolítása csak a kapitalista rendszer megdöntésével érhető el. Az imperializmus ma már felhasznál minden piszkos eszközt, hogy fenntartsa uralmát. Az ilyen elvetemült gyilkosok, mint Harrison, a töke szolgálatába szegődtek és elfeledkeztek minden emberi törvényről. Ámde mi tudjuk, hogy az amerikai-angol, valamint a többi nyugati ország népének többsége nem követi a Harrisonok útját. Pásztor Zoltán, szakaszvezető.