Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-30 / 206. szám, szombat

4 U J SZO 1952 augusztus 28 hozza a népeket egymáshoz közelebb? Hazánk magyar dolgpzói minden alkalommal tanúságot tesznek a Szovjetunió iránti hűségükről. Há­lásak a Szovjet Hadseregnek, fel. szabaditónknak, szeretik a szovjet népet, melytől minden téren sokat tanulunk, ezáltal a munka frontján jobb eredményeket érünk el és jobb életkörülményeket biztosíthatunk hazánk dolgozó népének. Már ezért is megbonthatatlan szeretet füz bennünket a szovjet néphez. Szere­tetünk a szovjetnép iránt nem új. keletű, de felszabadulásunk óta mindjobban elmélyült. A felszaba­dulás óta az újság, könyv, rádió is közelebb hozott bennünket a szov­jet néphez. Közelebb jutottunk egy. máshoz a különböző küldöttségek által, melyek hazánkból a Szovjet­unióba mentek és onnan hozzánk­jöttek. Valljuk be azonban, bogk­éppen az ilyen küldöttségek ittléte alkalmával sokszor zavarban va­gyunk. Zavarunkat nemcsak az el­fogódottság okozza,, amely termé, szetes, ha kedveseinkkel találko­zunk, hanem főleg «LZ. hogy a r.e­künk oly nagyon drága vendégeink­kel nem tudunk beszélni, — * vagy nem tudunk feliratokat, újságokat olvasni, ha az a szerencse érne minket, hogy a Szovjetunióba láto­gathatunk. Mi hozza a népeket egymáshoz közelebb? Elsősorban egy közös nyelv ismerete. A nyelv a gondola­tok kifejezője, eszköz ahhoz, hogy egymást megértsük és gondolatain­kat kicserélhessük. A nyelven ke­resztül ismerjük meg egy nép kul­túráját és az orosz nyelv ismerete alapján olyan hatalmas nép kultú­ráját, melynek fejlődésünkre óriási jelentősége van. Fordítások útján ugyan megis­merkedhetünk a szovjet kultúrával, az új munkamódszerekkel, de csak részben, mert rengeteg folyóirat, szaklap, tudományos mü nem jele­nik meg fordításban, már pedig ép. pen ezek szolgáltatnak számunkra nagy tanulási lehetőséget. Csak a mi szorgalmunkon és aka­ratunkon múlik, hogy megtanul­junk oroszul és tildjunk beszélni, olvasni a béke világnyelvén. Minden lehetőségünk megvan erre. A Cseh­szlovákiai Szovjet Barátok Szövet sége rendezésében október elején megnyüik az orosz népi tanfolyam 4. éve üzemekben, falvakban, gép­állomásokon, városokban és közhi­vatalokban egyaránt. Népi tanfo­lyamnak nevezzük, mert a nép, a tömegek tanulnak, ellentétben a múlttal, amikor csak egynéhány száz kiváltságos, gazdag család gyermekeinek volt lehetősége nyel­veket tanulni. Miben különbözik a mai nyelv tanfolyam a múlt nyelvtanulástól? A múltban „idegen" nyelveket ta­nultak az elkényeztetett kisaszony­kák, vagy úrfik unalmukban, akik­nél a nyelv legtöbbször feledésbe ment, mert nem volt alkalmuk gyakorolni, illetve a gyakorlatban használni. Ezzel szemben ma nem „idegen" nyelvet tanul népünk, ha­nem a legjobb barátunk nyelvét, amely nem hogy feledésbe menne, hanem éppen ellenkezőleg, állan­dóan fejleszthető. Fejleszthető azért, mert egyre több alkalmunk van oroszul beszélni. Az orosz nyelv is­meretével nemcsak nyelvtudásunk fejlődik. Minden szovjet embertől, aki ellátogat hozzánk, rengeteget tanulunk és különösen akkor, ha már nincs szükség tolmácsra. Mun kasainkat a sztahanovisták, dolgozó parasztjainkat a kolhozisták, kul­túrmunkásainkat a kultúrküldöttsé­gek tagjai, ifjúságunkat a nemrég hazánkban járt komszomplok meg. tanították a jobb munkamódszerek­re, a szocialista hazafiságra, a még fokozottabb békeharcra, a káderek nevelésére és mindarra, amire egy szocialírmust építő ország népének szüksége van. Es ki ne akarna ta­nulni? Ki ne akarná „első kézből" olvasni és megérteni mjndazt, amit szovjet barátaink mondanak? Lát­tuk már üzemi munkásainkat és szövetkezeti dolgozóinkat, mennyirp figyelik a magyarázó szovjet mun­kást vagy parasztot, hátha mégis megértenek közvetlenül egy-egy szót. Jele ez annak, hogy dolgc zóink örömmel tanulnák a béke nyelvét, Lenin és Sztálin nyelvét és ezért úgy készítsük elő a népi tanfolyamokat, hogy az eddiginél még nagyobb eredményeket érjünk el. Ne legyen üzem, falu, gépállo­más, vagy város, ahol egy vagy több orosz népi tanfolyam nem mű­ködik. Szeretjük a szovjet népet, szeretjük az orosz nyelvet, tehát nem lehet nehéz a tanulás. Bebizo. nyitotta ezt Volzovár elvtárs, aki Korlátról jött el a Csehszlovák­Szovjet Barátok Szövetségének Harmónián rendezett 4-hetes kul­túrpolitikai iskolájára, ahol napon­ta egy óra orosz nyelvoktatás is volt. Volzovár elvtárs, amikor meg­látta az „azbukát", ijedten mondta: „ezt soha meg nem tanulom". Ami­kor Volzovár elvtárs az iskolától búcsúzott, az egyik előadónak bol­dogan mesélte, hogy „most már nemcsak a kis öcsém tud oroszul, aki iskolába jár, hanem én is, és büszke vagyok, hogy ilyen rövid idő alatt legalább olvasni megtanul­tam." Hasonlóan büszkélkedett az egyéb­ként szerény Győri Erzsébet, a nagymegyeri állami birtok baromfi, etetője, aki kijelentette, hogy „ed­dig még sohasem hallottam oroszul, de négy hét alatt annyit tanultam és úgy megszerettem az orosz nyel­vet, hogy otthon a tanulást foko­zottabb mértékben fogom folytat ni". Szegedi Károly 55 éves éberhardi lakos, aki az első világháborúban orosz fogságban tanult meg oroszul, boldog volt, amikor 1945-ben Bősön ő üdvözölhette felszabadítóinkat, a szovjetkatonákat. Most résztvett az orosz népi tanfolyamon, hogy írni és olvasni i. megtanulhasson, mert mint Szegedi bácsi mondja: „a. szovjet tudomány és technika az első a világon és abból nekünk ta­nulni kell". Brunner Tibor, Törköl Pál, Szabó Gizella. Csorosz Anna és tanulótár­saik magyarázták a tanfolyamon, hogy azért békenyelv az orosz nyelv, mert a Nagy Októberi For­radalom óta a Szovjetunió békepo­litikát folytat és oroszul hirdeti a világbékét. Brunner elvtárs és ta nulótársai megfogadták, hogy a legnagyobb szorgalommal igyekez­nek az orosz nyelvet teljesen elsa­játítani, új és új hallgatókat be­szervezni az orosz népi tanfolya­mokra. Most, a 4-ik év megnyitá­sakor bőven nyílik erre alkalmuk és tudjuk, hogy munkájuk eredmé­nyes lesz. Dumán Ottó CsISz.tag Diószegröl elmondja, hogy a Družba című szovjet folyóiratot olvassa, amely­ből sokat tanul és a tanultakat munkájában jól hasznosítja. Sok szép eredményről tudnánk még beszámolni, de az eddigi ered­ményekkel semmiesetre sem eléged­hetünk meg, hanem ellenkezőleg, minden választott és fizetett funk­cionárius segítse elö jobb munka­módszerekkel a legszélesebb nép­tömegek beszervezését a 4-ik orosz népi tanfolyamokra, hogy ne szé­gyenkezzünk és ne jöjjünk zavarba­szeretett szovjet vendégeink előtt Tanuljunk úg . hogy ne csak meg­értsük, amit nekünk mondanak a kommunizmus nagy építkezéseiről, hanem mi is büszkén elmondhassuk orosz nyelven, a hazánkban elért eredményeket, amelyeknek velünk együtt örül majd a szovjetnép, na a küldöttségek tagjai odahaza be számolnak csehszlovákiai tapaszta­lataikról. Fehér Dóra. Kezelés a labdarúgásban A Kerületi Szokolbizottság játék, vezetői karának elnöksége közli. Labdarúgó pályáinlton akármilyen mérkőzésen, főkép azonban a pon­tokért folyó mérkőzéseken a közön­ség mindinkább rosszul és helytele­nül bírálja a játékvezetőt, ha nem fúj le minden „kezet". Ezt láthat­tuk Pozsonyban a legutóbbi köz­társasági bajnoki mérkőzésen, amely az NV. Bratislava- -Bánik Ostrava közt folyt le, ahol Kaucky játékvezető számos kézzel történt érintést nem fujt le, mégpedig he lyosen. Miért? Minden labdarúgó mérkőzésen sok ,,kéz" esik, azon­ban kevés olyan, amelyet a játék­vezetőnek le kellene fújnia. A lab­darúgó szabály világosan mondja. „A játékost meg kell büntetni, hogyha a labdát szándékosan kéz­zel, könyökkel érinti, vagy pedig kézzel fogja, dobja, vagy viszi". Ez természetesen nem vonatkozik a saját büntető területében levő ka­pusra. Tehát egy körülményt kell hangsúlyozni, amikor kézzel való érintés történt; Szándékos volt­e a szabálytalanság. Mikor érinti a já­tékos szándékosan kézzel a labdát? Legtöbb esetben akkor, hogyha már nincs módja másképpen kivédeni az ellenség veszélyes akcióját. Vannak még olyan esetek is, amikor feledé­keny-légből. vagypedig a többi játé­kossal szemben való ellenszenve ki­fejezéseképpen teszi. Ez is bünte­tendő. Ezzel szemben a szabályok kimondják, hogy azt a kezelést nem lehet szándékosnak és így bünteten dónek tekinteni, amikor a játékos arcát vagy testének kényes részeit esetleges sérülés' ellen igyekszik megvédeni, úgy, hogy azt kezével eltakarja. De vájjon van-e játékve­zető nálunk, akit ne sértegetnének, hogyha ilyen „kezet" nem fúj le? Nálunk a közönség amint észreve­szi, hogy a labdát kézzel érintették, tekintet nélkül arra, hogy ez szán­dékosan történt-e vagy sem, azon­nal követelik a játékvezető beavat­kozását, már pedig ez helytelen. Itt van a félreértés, mert a játékveze­tőnek nem szabad lefújnia azt ä „kezet", amely nem készalkarva tör­tént. Tehát nem büntethető az úgy. nevezett rálőtt kéz, vagy ha a lab­da magasból esik a játékos kezére, két játékosnak összeütközésénél, vagypedig egyenetlen talajon a földről pattanik oda, ami nálunk gyakran előfordul. Ilyen esetekben nem fontos, hogy a játékos testé­hez szorítva tartja-e kezét, vagy­pedig szabadon, hiszen mozgás köz­ben nem tarthatja mindig kezét testéhez .odaszorítva. Há'ny példa van arra, hogy a játékos lábbal akarja a labdát rúgni, d e az a rossz és egyenetlen talaj következtében egyszerre kezéhez pattanik. Ilyen eset nem büntethető és ilyenkor a játékvezetőnek nem szabad fújnia, mert hiszen itt nincs meg a szán­dék. Minden laikus könnyen felis­merheti, hogy mikor érinti a játé kos szándékosan kézzel a labdát. A játékos a pályán — kivéve a saját büntető területet, — aránylag köny­nyebb szívvel érinti szándékosan kézzel a labdát, annak tudatában, hogy a büntető rúgás a legtöbb esetben nem jelent közvetlen ve­szélyt saját csapata részére. Más­képp kell azonban megbírálni, ami­kor a játékos saját büntető terüle­tén szándékosan kezével nyúl a lab­dához. Hiszen a kézzel való ilyen érintés büntető rúgás elrendelését és így csakne m biztos gólt jelent. Ezért a védekezésben levő csapat játékosai bizonyára alaposan meg­fontolják, hogy ilyen helyzetben kézzel játszanak-e. Csak olyan eset­ben fognak kézzel játszani, hogyha teljesen elkerülhetetlennek látszik, vagyis mikor már másképpen se­hogysem lehet kivédeni a biztos gjlt. Ilyen esetben szemmellátható és vi­lágos a kézzel való játszás és ilyen­kor ki van zárva minden vita. Hogy­ha a közönség is ilymódon fogja megítélni a kézzel való játékot, ak­kor elesik a játékvezetőnek helyte­len bírálása. A Felkelés évfordulóját ünnepelték sportolóink Csütörtökön, augusztus hó 28-án a Szlovák Nemzeti Felkelés 8. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek előestéjén a Szlovákiai Központi Szokolbizottság Pozsonyban a város utcáin csillagstafétafu­tást rendezett, amellyel testnevelésünk és sportunk tagjai tüntetően kifejezték hálájukat a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi harcosainak, é s kifejezték forró szeretetüket és odaadásukat felszabadítónk, a Szovjetunió és J. V. Sztálin, a dolgozó emberiség lángeszű vezére iránt. UJ SZO. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak napilapja — Szerkesztőség: Jratlsla­va. JesensKéno 8—10. Telefon: 347—36 5a 353—1U. Főszerkesztő LCrincz Gyula. ­Kiadóhivatal: Pravda. tapMaüöválIa lata. Jcser.3l-.Cfco 12. TeleKn: llzem) elő­fizetés éa lapárnsítíis 274—74. esyén) elő­fizetés 262—77. Az OJ SZO megrendelhet." a postai kézbesítőknél vagry a postahiva talokon Is. — Előfizetési díj li évre IMI Kte Feladó és Irányító postahivatal Bratlsla I ra tL — Nyomja a Pravda n. v. nyomdá 1a. Bratislava. Este hat órakor a város utcáin 6 rajthelyről 157 tíztagú férfi és női csoport indult versenyre. A férfi csapatok 2.500 méter hosszú, a nöi csapatok pedig 1.000 méter hosszú szakaszokon futottak, úgyhogy a csoportok minden tagja 250 illetve 100 métert futott. Valamennyi cso­portnak utolsó futója a táv befeje­ző szakaszát a Sztálin-téren tette­meg. Itt a közönség sűrű tömegek­ben állt sorfalat és nézte a Sztálin­szobor előtti cél felé tartó utolsí küzdelmet. A verseny befejezése után az összes résztvevők együttc­sen J. V. Sztálin szobrához futot­tak, jelképül annak, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 8. évfordulóján bemutatják hódolatukat J. V. Sztá.. lin generalisszimusznak. Az ünnepséget, amelyen jelen volt František Kubač, a Szlovák Nemze­ti Tanács elnöke, dr. Julius Vikto­ry megbízott, a Szokol szlovákiai Központi Bizottságának el-nöke és Ján Zachara olimpiai bajnok, a csehszlovák és a szovjet himnuszok eljátszásával nyitották meg. Ezu­tán dr. Július Viktory, a Szlovákiai Központi Szokolbizottság elnöke ünnepi • beszédben méltatta a Szio­vák Nemzeti Felkelés jelentőségét és befejezésül ezt mondta: Legyen a sportolóknak e csillag­stafétája lángoló kifejezése an­nak a hűségnek, amellyel álla­munk, nemzeti létünk és ."> Szov­jetunió iránt viseltetünk. Szilár­dítsa meg újból az esküt, amelyet szeretett Sztálin elvtárs iránti szeretetünk és odaadásunk kifeje­zéseként tettünk. Nemzeti felsza­badító harcunknak dicső jelszava I,A hazáért — Sztálinért", legyen ma is változatlanul harci jelsza... vünk hazánk szocialista építésé­nek gyorsításáért, Klement Gott­wald új Csehszlovákiájáért, a szo­cializmusért és békéért folytatott harcunkban". A sportolók nevében az olimpia­bajnok Ján Zachara szólalt fel. Az ATK tagjai nevében üdvözölte a sportolókat, kiemelte azokat a nagy­lehetőségeket, amelyeket pártunk ég a kormány az ifjúságnak nyújt azért, hogy a testnevelésben fejlőd hessünk, amit saját példája bizo­nyít. Sportolóink érdekében kifej­tett nagy gondoskodás alapján fel tudta magát dolgozni odáig, hogy testnevelésünket sikercsen képvi­selhette az olimpiai játékokon. Befejezésül kihirdették a csillag­staféta eredményeit és dr. Julius Viktory megbízott a legjobb csopor­toknak emléktárgyakat adott át. A férfi staféták versenyében az NV Bratislava I. csapata győzött, ame­lyet a bajnoki labdarúgó csapat tagjaiból állítottak össze. Ideje 4:58.2 perc volt. Második az S. Vö­rös Csillag csapata volt 5;2i perces, harmadik pedig az NV Bratislava II. csapat volt 5.22.6 idővel. A pó­tori bánya munkaerőtartaléka szak­iskolájának tagjaiból összeállított csoport hatodik helyen végzett. Ez k csoport szép teljesítményéért a pozsonyi járási szokolbizottság ser­legét kapta. A női csapatok verse­nyében OUPZ Posta II- csapat győ­zött 1:47.8 perc alatt, a S. Fyzku!­túrnik előtt, amely 1:48,1 perc alatt futott, hatmaüik pedig az ifjúsági sportjátékok atlétikai döntőjébe be. jutottakbúi alakult csapat le:.t. 1:48.8 perc niait. Az ünnepség be­fejezéséül a kítor.ai zenekar az ir.­terracionálét jáLíictía. A helsinki X. sukkolimpia Szerdán díle ótt a helsinki sakk­olimpián befejezték a függőben levő játszmákat. A igentina Finnország­gal szemben 3:0. ra vezet, egy füg­gőben lévő játszmával. Izrael •e­gyózte Angliát, 21á:l%, Görögor­szág pedig ugyanígy a SaarvidékOt. A 7. fordulóban az első döntő csoportban Csehszlovákia Jugo­szláviával találhozi it. A második időellenőrzésig a küzdelem még nem ért véget. Jugoszlávia ugyan 2;'-re vezet, ti.oaban a Kottnauer és Milics közti Üiggfben maradt ja. tékban Koünauer r • e'nszlovák mss tor határozottan nyerésre áll és a mérkőzést 2;2-re fogja kiegyenlíte­ni. Dr. Filip veszített Grigoliccsal szemben, Pachman és Trijunovics, valamint Sajtar és Fuderer remivel végeztek. Finnországgal szemben a szovjet nagymesterek 3:0-ra vezet­nek. Keres legyőzte Böökot, Bron­stein Salot és Geller Fredát. A füg­gőben maradt 'Szmiszlov-Kaila j játszmában Szmiszlovnak kis előnye van. Az USA és Svédország közti mérkőzést IV2:1% állásnál félbesza­kították, Argentína—Nyugat-Né­metországot 2%: ľ/š-re legyőzte. A második döntő csoportban Dá ­nia és az NDK 2:2-re döntetlenül játszottak, Hollandia megverte Ausztriát 3:l.-re, Anglia Lengyelor­szággal szemben 2:1 arányban, Iz­rael pedig Kubával szemben 2'š;l 3š arányban vezetnek. A harmadik döntő csoport, amely, ben a 19—25. helyekért versenyez­tek, már befejezte a játékokat. Iz­land legyőzte Svájcot, Brazília pedig Görögországot, mindketten 2^:1-3 arányban. Görögország és Norvégia a Saarvidékkel döntetlenül játszot­tak 2:2 arányban. A harmadik dön­tő csoport végleges állása: Brazília I81-Š, Görögország 13ÍŠ, Norvégia és Svájc 13—13, Izland és a Saar­vidék 12U:l2 1,i és Luxemburg 1 pont. A moszkvai röpiapda világbajnokság A Moszkvában folyó röplabda vi­lágbajnokság műsorán legutóbb 4 férfi verseny és három női verseny volt. A csehszlovák férfi és nöi csa­pat ellenfelei a bolgárok voltak. Mindkét mérkőzés drámai lefolyású 5 menetes küzdelem után a cseh­szlovák csapatok győzelmével vég­ződött. A csehszlovák férfi csapat 3 :2-re, (12 :15, 13 :15, 15:13, 15:13, 15:3) győzte le a bolgárokat. A küzdelem nagyon érdekes lefolyású volt é s a csehszlovák csapat győ­zelme a harmadik menetben dőlt el, "amikor a csapat taktikát változta­tott. A csehszlovák csapat legjobb játékosai Tesár é s J. Brozs voltak. A többi mérkőzés eredményei: Szov­jetunió legyőzte Franciaországot 3:0-r a, (15:6, 15 :11, 15:8), Románia Magyarországot 3:l-r e (15:11. 11:15 15;13^ és Izrael Finnországot 3:0-i a (15:10, 15:8, 15:1). A női versenyben Lengyelország aránylag könnyen legyőzte Francia­országot 3:0-r a (15 :7, 15:7, 15:10), Románia Indiát szintén 3:0-ra, (15:7 15:7, 15:1). Csehszlovákia csapata ugyanúgy, mint a férfi csapat, ke­mény harcot folytatott a bolgár já­tékosokkal, A csehszlovák csapat 3;2-re győzött (1-5:3, 5:15, 15:11, 13:15, 16:14). Jóllehet a csehszlovák nők az utolsó menetben már 10:3­ra vezettek, végül is elkeseredett küzdelem után legyőzték a jól ját­szó bolgár nőket. A tabellák állása: 1. Szovjetunió 4 4 0 12:0 8 2. Csehszlovákia 4 4 0 12 ;4 8 3. Bulgária 4 2 2 8:8 4 4. Magyarország < 4 1 3 6;9 2 5. Románia ' 4 13 4:10 2 6. Franciaország 4 0,4 1:12 0 Nők: 1. Lengyelország 8 6 0 18:3 12 2. Szovjetunió 5 5 0" 15:0 10 3. Csehszlovákia 6 4 2 13:8 S 4. Bulgária 6 3 3 12:11 6 5. Magyarország 5 2 3 7:10 <£ 6. Románia 6 2 4 8:12 4 7. Franciaország , 6 15 4:15 2 8. India 6 0 6 0 :18 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom