Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-28 / 204. szám, csütörtök

4 U J SZO 1952 augusztus 28 PAK í ELET \ A jövő pártoktaíási a propagandista A pártszervezetek napirendjén a mult hónapban központi kérdés volt a pártoktatás évének értékelése és egyben felkészülés a jövő oktatási évre. Ez az értékelés azonban még mostanáig sem történt meg, igaz hogy már csak kis százalékban. A jövő oktatási évre való felké­szülés legfontosabb részei közé tar­tozik a propagandisták helye s kivá­lasztása, mert csak így valósíthat­juk meg pártunk központi bizottsá­gának határozatát, pártoktatásunk eszmei színvonalának emelését. A szocializmus győzelméért folyta­tott harcban, mely az állandóan élesedő osztályharc közepette fo­lyik, mind erősebb és erősebb eszmei fegyverekre van szükség. Propa­gandistáinknak tehát egyre alapo­sabb felkészültséggel kell rendelkez­niük a marxizmus-leninizmus klasz­szikusaiban, főleg az SzK(b)P tör­ténetében, szülöpártunk történeté­ben, még mélyebben kell plántál­niok hallgatóink lelkébe a. szocialis­ta hazafiasság, a proletár nemzet­köziség érzését és mindjobban kell kifejleszteni bennük a forró szerete­tet felszabadítónk, a nagy Szov­jetunió iránt. Nagy erővel és kitar­tó meggyőző munkával fel kell tár­ni előttük a szocializmust építő ha­zánk gyönyörű távlatait é s nagy­szerű jövőjét. A pártoktatás évének rendszere lényegében a jövő évben sem válto­zik, azonban lesznek olyan intézke­dések, amelyeket már most az elő­készítés idején figyelembe kell ven­ni. Mindenekelőtt a jövő évben sok­kal többen fognak résztvenni a párt­oktatásban, mint az idén. Jelentő­sen megnő a pártonkívüliek részvé­tele. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a CsISz tagjainak oktatá­sára. Ezenkívül jelentős figyelmet kell szentelni annak, hogy az idei békearatás sikeres befejezése után — hála pártszervezeteink jó agitá­ciós munkájának —, az EFSz.ek falvainkban megerősödtek, áttértek a magasabb típusokra, és tömegesen léptek be a kis- és középparasztok. Az egységes földműves szövetkeze­tek további megerősítése szempont­jából nagyon fontos, hogy a kis- és középparasztok, akik az EFSz-ek tagjai lettek, résztvegyenek a párt­oktatásban, mint pártonkívüliek. Ahhoz, hogy az újonnan belépett kis- és középparasztok hasznos épí­tői legyenek a falu szociális fejlődé­sének, a pártoktatás évében kell megkapniok a megfelelő oktatást, hogy megértsék a szocialista építés kérdését. Éppen ezért a pártoktaťá­si év előkészítésének egyik legfon­tosabb feladata tehát a propagan­disták gondos és helyes kiválasztá­sa. Kerüljük el azokat a hibákat, amelyeket tavaly a propagandisták kiválasztásánál elkövettünk. Az el­múlt oktatási évben különösen egyes üzemekben az eszmei színvo­nal nem volt kielégítő. Az alapfokú iskolázáson a lényeg, az elvi kérdés kiemelése elsikkad a történeti tanu­lás előnyére, A hibákat nagyrészt a z okozta, hogy az alapfokú párt­oktatás propagandistája nem volt jól felkészülve és nem volt elég ta­pasztalata. Sok helyen tudniillik olyan elvtársakat bíztak meg okta­tók hiányában, akik még csak ta­valy végezték az alapfokú iskolá­zást, vagy a marxista kört. Az idén ezeket a hibákat ki kell küszöbölni és az alapfokú iskola vezetésére ép­pen a fejlett és tapasztalt elvtársa­év egyik főkérdése jó kiválasztása kat kell megbízni. Természetesen lehetnek azok az elvtársak is, akik a marxista kört kitűnő eredmény­nyel elvégezték, azonban igyekez­zünk éppen az alapfokú oktatásra képzett, tapasztalt elvtársakat ad­ni, akik megadják a hallgatóknak az alaptudást, akik felkeltik érdek­lődésüket és olyan hatással tudnak lenni a hallgatókra, hogy a pártok­tatást kötelességüknek, örömteli lelkesítő kötelességüknek tartsák. Aki az alapfokú oktatásban a leg­fontosabb politikai kérdéseket meg­értette, az szívesen és érdeklődéssel folytatja a tanulást. Éppen ezért jelentős mímka a propagandisták nyári iskolázása. É s ezen a téren hiányosságok mu­tatkoznak. A propagandistákat a nyári iskolázásra mechanikusan osz­tották be, nem előzte ezt meg poli­tikai meggyőző munka és így a ki­jelölt propagandistáknak csak 80 százaléka jelent meg az iskolázáson.' Tehát helytelen volt az iskolázásra való beosztás azon módja, hogy a propagandistákat levélbén vagy kör­levélben értesítették az iskolázás megkezdéséről, és nem beszéltek ve­lük előzőleg. Sokan úgy tekintettek a kérdésre, hogy a propagandisták ugyanazt az anyagot adják elő, tehát nincs szükségük tanulás­ra. Ez helytelen álláspont. A propa­gandistáknak fejlődniök kell és en­nek alapfeltételeit meg keli terem­teni. A propagandisták részére szer­vezett előkészítő tanfolyamnak ma­gas színvonalúnak kell lennie. Mutatkoznak olyan hiányosságok is, hogy valóban képzett elvtársa­kat, akik már pártiskola előadói voltak, beosztották ezekbe a nyári iskolázásokba. Természetesen ez sem helyes, mert ezek az elvtársak azt az anyagot már olyan fokon is­merik, hogy szükségtelen az idejűk­ből elvenni egypár hetet, csak hogy éppen ott üljenek az iskolában. Állami és gazdasági életünkben igen sok elvtárs dolgozik, akiknek politikai képzettsége alkalmassá tenné őket a pártoktatás vezetésé­re. Azonban ezen elvtársak nagy része nem végez propagandamun­kát. Ez kettős okból helytelen. El­sősorban ők maguk elszakadnak a pártélettöl és eszmei politikai fejlő­désük megáll, másrészt hatalmas tartalékot hagyunk kiaknázatlanul. A pártszervezeteink dolga ezeket az elvtársakat mozgósítani és bebizto­sítani őket a munkába, meggyőző­désünk szerint kiváló pártoktatókat nyerünk velük. A jövő oktatási év jó előkészíté­sének másik főkérdése a szerevzési kérdés. Arra, hogy a nagyszámú propagandista a pártoktatási év ré­szére megfeleljen, mindenütt moz­gósítani kell a pártbizottságokat és az alapszervezeteknek is magukévá kell tenni ezt a kérdést. Ennél a pontnál nem szabad úgy eljárni, mint az elmúlt esztendőben, amikor kissé bürokratikusán készítettük elő a pártoktatás évét. Helyes volna minden propagandistával külön be­szélni, meghallgatni a véleményét é s személyes megbeszélés alapján megtárgyalni a pártoktaitást. A pártoktatás évének sikere nagy­részt a propagandistán múlik; az elmúlt év folyamán a propagandis­ták többsége igenis bebizonyította, hogy lelkes és odaadó munkával ké­pes megoldani a nagy és megtiszte­lő feladatot, hogy a dolgozókat marx-lenini szellemben neveljék. T. M. Új hallgatók beosztása a járási esti iskolákba A járási esti pártiskolák tevé. kenységük második évébe lépnek. Felmerült az a kérdés, fel lehet-e venni a második évbe új hallgató­kat, olyanokat, akik nem végezték el az eteö évet. A járási esti iskola tanulmányi ideje két év, azonban a második évben való részvételt nem kötjük az első év elvégzéséhez, mint ahogy az a rendes iskoláknál van, ezért a második évbe azokat az elvtársakat is be lehet osztani, akiket a járási bizottság javasol és jóváhagy elvégzett munkájuk ered. menyei, fejlődésük és marx-lenini tudásuk alapján. Éppen így az első év elvégzése után beoszthatjuk ön­álló tanulásra azokat az elvtársa, kat, akik ismerik és elsajátították az önálló tanulás módszerét és akiknek a járási esti iskola anyaga nem volt nehéz. Itt főleg a hosszú­tartamú pártiskolák, központi mun­kásiskolák, stb., végzett növendé­keiről van szó. Ezenkívül fontos szempont a következő: a járási esti iskolában való beosztásnál nem mérvadó az elvtárs politikai funk ciója, hanem főszempont az elméleti és politikai fejlettség, a hűség és lelkesedés, a szorgalom, amelyet az elvtárs a marx.leninizmus tanulmá­nyozásánál mutat. Beláthatatlan távlatok A Szovjetunió Kommunista Pártjának ma legfőbb fel­adata, hogy a szocializmus­ból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján fel­építse a kommunista társa. . dalmat, szüntelenül emelje a társadalom anyagi és kultu­rális színvonalát... ' (A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának szervezeti sza­bályzatának tervezettből.) H. G. Wells, a nagy angol író Időgép" című utópisztikus regé­nyében valóságos virágoskertnek képzelte el a földet, melyre mindig ragyogni fog a napfény. De Wells csak a föld felszínén képzelte el a derűt és a boldogságot s megírta, hogy a földalatti gyárakban örökös rabságra és sötétségre kárhozta­tott proletárok robotolnak majd. A Szovjetunió valósága, amely az em. beriség jövőjét példázza, azonban mást bizonyít, mint Wells elképze­lései: nem azáltal „tűnnek" el az egészségtelen üzemek, hogy elsül­lyesztik őket a föld mélyére, hanem a gépek sokaságával, az egé3z mun­kafolyamat automatizálásával válik az ember a gép urává, szabadul meg a nehéz fizikai munkától. Az automatagyár a jövő, a kom­munizmus üzeme. Amerre csak né­zel, mindenütt tervszerűen össze, hangolt, gyorsan járó gépek, ame­lyek között alig találkozunk mun­kással. A moszkvai önműködő autó­dugattyúgyárban a szükséges nyers­anyag kirakásától a kész termék becsomagolásáig minden munkafo­lyamatot gépesítettek. Gyors egy. másutánban önműködően történik az adagolás, olvasztás, az öntvény hő- és mechanikai megmunkálása, az ónozás, a dugattyúk mosása és szárítása, a forma és a méret ellen, őrzése, a márkázás, a dugattyúk rozsdavédő zsírral történő bevonása és becsomagolása vízhatlan papírba, sőt a kartondobozba való csomago­lás is. Az egész üzemet összesen öt ember irányítja, magas műszaki képzettségű munkások B még a mi­nőségi ellenőrzést is az elektromos ellenőrző „szemek" hajtják végre. Az önműködő dugattyúgyár éppen kilencszeresére emeli a termelékeny­séget. Nagy jelentőségűek az önműködő betongyárak is, különösen a- kom­munizmus nagy építkezéseinél. A kujbisevi betongyár például percen­ként 24 köbméter beton beépítésé, hez elegendő anyagot ad. A gyár­munkarendje a következő: a munka­ü'ányító olya-' asztal előtt áll, amelynek lapján apró színés lámpák gyúlnak ki. Megnyomja az egyik gombot, amire mozgásba jön az el­ső futószalag és homok, cement, zúzott kő ömlik egy óriási mérlegre. Amikor a mérleg megtelik, újabb gombnyomás és a másik futószalag az óriási betonkeverőbe viszi az anyagot. A következő gombnyomás­ra az acéldob megtelik a szükséges vízzel és egyúttal megindul a keve­rés. Az üzem készen bocsátja ki magából a betont. Egy.egy ilyen munkafolyam e ideje igen rövid: 25 másodperc a mérés, nyolc másodperc -a betonkeverögép megtöltése, 180 másodperc a keverés. A betongyár összes munkáslétszáma nyolc: egy vezető, három munkairányító, egy szerelő, három lakatos. A szovjet -'parban igyekeznek minden vonalon kiterjeszteni és tö­kéletesíteni az automatizálást. A kohászati üzemekben az acél 87 százalékát már önműködő hőszabá­lyozóval ellátott Martin-kemencék, ben gyártják. Létrehozták az első szovjet gyártmányú sín- és gerenda­gyártó padot, amelyen bonyolult gépezetek összessége kapcsolódik nagyszerű rendben egymáshoz. De nemcsak a nehéziparban, hanem például a gnmicipők gyártásában is több munkafolyamatot automati­záltak. Moszkvában működik az első automata kenyérgyár is. A Hrus. csovrói elnevezett gyárban 140 fajta kenyér és péksütemény készül, s a liszt megérkezésétől a friss kenyér elszállításáig minden müveletet gé­pek végeznek el. Az automatizálás, a csodálatos gépek rendszere, amelyek kiszolgál­ják a szovjet embert, beláthatatlan távlatokat nyitnak meg. A jövő nagyszerű képét festik elénk, amely már nem évszázadok reménye, nem nagy írók ábrándos elképzelése, ha­nem napról napra jobban formáló­dik Cki a szovjetember alkotó keze nyomán. HIREK ^OV^l-ÜN/^ * A szovjet kolhozok fejlődését meggyorsítja 500 újonnan vízierőmíí A Szovjetunió kolhozaiban ebben az évben niuitegy 500 új hő- és vízi­erőmüvet építenek. Í952 első felé­ben az új válamoserőtelepek közül már sok megkezdte működését. Űj, nagy kolhoz-villamoserömüvet adtak át rendeltetésének az elmúlt napokban Bjelorussziában. Gyors ütemben gyullad ki a vil­lanyfény a kárpátukrajnai falvakban is. Kárpát-Ukrajna hegyi falvaiban már 100 kolhozt villamosí­tottak. Az Uraiban, Ukrajnában, Moszkva vidékén, Leningrád kör­nyékén és az ország sok más terü­letén a falusi körzetek tucátjai vál­tak a háború utáni években teljesen villamosított körzetekké. A kolhozoknak a villanytelepek építésében sok, külön erre a célra létesített állami gépállomás nyújt segítséget. Gazdag termés a szovjet kolhozföldeken A Szovjetunióban (amelynek szá­mos vidékén később érik be a gabo­na, mint Magyarországon A szerk.) gyors ütemben halad a gabonanemü­ek betakarítása. Az ország déli te­rületein az elmúlt héten már a gabo­na 86 százalékát betakarították. Ukrajnában mindenütt nagyobb a termés, mint a mult évben. Különö­sen magas az öszibúza hozama. A herszoni, zaporezsjei, dnyepropet­rovszki, nyikolájevi, odesszai és más területeken sok kolhoz hektá­ronkint 30—40 mázsa gabonát ter­melt. Ukrajnában az utakon éjjel-nap­pal haladnak a gépkocsik és szekér­sorok, szállítják az új termést. Az odesszai terület beljajevi járásának kolhozai már augusztus elején tel­jesítették gabonabeadási kötelezett­ségüket 400.000 púddal (6,400.000 ki­logramm) több gabonát szállítottak az állami gyűjtőhelyekre, mint a mult évben. F ORR O SZIVEK KRASZNODON Vaszilij Kanonyenko soha nem tud­ná elfelejteni első találkozását a város­sal, amelynek dicsőségét az egész jöld zéngi. — Mit tagadjam, nagyon vártam a megérkezés pillanatát — eleveníti fel emlékeit a lenszőke, kékszemű fiatal­ember. — A vonaton egyre azon töp­rengtem, vájjon lesz-e belőlem bá­nyász? Nem fogoks-e szégyenkezve ha­zatérni? Barátom, Nyikoláj Timosen­ko, aki a felettem lévő hálóhelyen fe­küdt, amint később elmesélte, szintén ezen gondolkodott az egész úton. Ej, testvér, mondta, nem lesz könnyű dol­gunk. De csak nem ijedünk meg! A VAROSBA ÉRKEZŐKET az állomáson a kerületi Komszomol bizottság képviselője üdvözölte. Be­szélt az ifjú Gárda hőseiről, akih a mi boldogságunkért áldozták fel életüket. Üj világ, számtalan új benyomás. A lelkes, türelmetlen fiatalok rögtön te akartak ereszkedni a bányába. Először azonban az ipari tanulók iskolájába osztották be őket. Hónapokon keresz­tül folyt a komoly, megfeszített tanu­lás. Gyakran eljár az iskolába Pjotr Iüánovics Popov idős vájár, aki már több mint 40 esztendőt töltött a bá­nyában. Még abban az időben kezdte a bányászéletet, amikor a bányában lámpavivők és lóhajtók dolgoztak. Az öreg mindig hangoztatta: ' Ha igazi bányászokká akartok válni, kössétek össze sorsotokat egyszer és minden­korra a bánya sorsával. A szén jó sze­met, ügyes kezet és forró szívet kíván. Pjotr tvánovičs kitűnő vájár volt. Pontosan i ismerte az egész bányát s tudását szívesen adta át a kolhozból jött fiataloknak, akik kíváncsian, tu­dásszomjtól eltelve gyorsan sajátítot­ták el a bányásza( nehéz, de nemes mesterségét. Vaszilij és Nikoláj, mi­után sikeresen befejezték az iskolát, önálló vájárokként kezdtek dolgozni. — Megy-e a munka? Vaszilij Kanonyenko elmosolyodik: — Hát lehet egy ilyen bányában rosszul dolgozni? Barátja, Nikoláj Timösenko folytat­ta a gondolatot: — Bányánhat Szergej Tyuletiinről nevezték el. Biztosan megérti, mit je­lent ez! Megkérdeztük a bánya igazgatóját is, hogyan dolgoznak az ifjú bányá­szok? — Eleinte bizony a részlegvezetők nem örültek a fiatalok munkába állí­tásának. Azt mondták: Kikkel végez­zük a kitermelést, ha madárfiókákat küldenek? Aztán hamarosan megvál­tozott a véleményük. A madárfiókák szárnyakat eresztettek és — az igazat megvallva — valóságos csodákat mű­veltek. A komszomolisták a mi táma­szaink! ügy is hívják őket, hogy „a munka ifjú gárdistái". Munkájukkal folytatták a krasznodoni ifjú hősök ha­gyományait. VASZÍEIJ BARÁTJÁVAL, Nikoláj Titnoienkoval akkor találkoz­tunk legközelebb, amikor belépett a komszomol-bizottság szobájába. — Tagsági díjat szeretnék fizetni — nyújtotta tagkönyvét a komszomol­ütkárnak az ifjú vájár. — A munkabéred mennyi? — líérdi a komszomol-titkár. — 4000 rubel. — S a mult hónapban? — Három és félezer. Amíg a komszomol-titkár bejegyzi a könyvbe a tagdíjfizetést, Timosen­koval beszélgetünk. — Elég • jól elsajátítottuk a vájár-, mesterséget — mondja. — Tudjuk, hol vannak a legjobb réte­gek. Mi magunk ácsolunk és magunk rakodunk. Amikor nehezebben megy a munka, Szefjozsa Tyuleninre és tár-. saira gondolunk és máris érezzük, hogy új erő ömlött belénk. Jellemző, hogy Timösenko a beszéd folyamán egyetlen egyszer sem mond­ja „én". Egész idő alatt így beszél: „elhatároztuk", „megcsináltuk". „Mi" — ez brigád? A brigád mag­ja — Vaszilij Romanyenko, Alexander Korsun, Pável Mitic. A brigádban van egy kedves szokás: Vaszilij Romanyen ko a kollektíva megbízásából minden hónap végén elmegy a kis házba, ahol. a Szovjetunió hősének, Szergej Tyule­hinnék édesanyja, Alexandra Vaszil­jevna él. Romanyenko elmeséli neki, hogyan halad a munka a brigádban, a fiatalok közül ki ért el új rekordot. A KOMSZOMOL-TITKÁR tréfál Nikolájjal. — No, téged úgif látszik, Kanonyen­ko elhagyott. — S20 sincs róla! A kitermelt meny­nyiségben nem hagyott el, én szintén tizenöt tonnát fejtek egy váltásban. Elhagyott azonban ö másban ... — Ugyan miben? Nikoláj vár egy percet, azután ő is nevetve mondja: — Vaszilijjel együtt érkeztünk a bá­nyába és megtelepedtünk a munkás­szállóban. A napokban a barátom el­hagyta szobánkat: megnősült. Hej, milyen vidám lakodalmat csaptunk! Aztán feleségével együtt beköltözött az új lakásba. De barátságunk nem szakadt meg... Barátság nélkül el­képzelhetetlen az élet, hiszen az ifjú gárdisták is nagyon szerették egymást. Különösen jól megértette a barátság lényegét Sergej Tyulenin. Hallgat, aztán hozzáteszi: — Nálunk minden komszomolísta hozzá akar hasonlítani... ť

Next

/
Oldalképek
Tartalom