Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-16 / 167. szám, szerda

/ 4 UJSZ0 \ 1952 július 18 VÁLTOZÁS Egy hűvös tavaszi napon emberek érkeztek a .faluba. 'Nagy tás. kás ember vezette őket, bajuszt nem hordott, az arca tele volt apró fekete szemcsékkel, mintha szenet égettek volna rajta és a szemé, ben tűz lángolt. Teherautón jöttek a városból, mert a falunak nem volt sem vasútja, sem állomása. Estére járt az idő; megálltak a posta előtt, ahol a falra felszögezett olajlámpa árván pislogott bele az esti sötétségbe. A táskás ember leugrott a kocsiról, megrázta magát és némi hu mórral csodálkozva nézett bele az olajlámpába; — N Ügy, tehát utcai világítás is van. — Igenis kérem, — mondta Csü pegi András, mivel éppén a postából jött ki és elértette a tréfás megjegyzést. — Nincs nagy jövője! — mondta a táskás idegen. Miért? — kérdezte gyanakodva Csüpegi és figyelmesre nyíltak a szemei. — Mert pár hónap múlva villany fog itt égni! — Átvezetik a városból? — Nem, hanem a felsővidéki fejlesztőből fogják kapni. — Már húsz éve Ígérik, hogy meglesz és a végén mindég csak maszlag marad a dologból! — fortyant fel Csüpegi és a markával úgy leintette az idegent, mintha azt mondaná: régen is csak Ígértek, ti is azt fogjátok csinálni. — De most csakugyan kiépül, mert én vagyok az építkezés ve. zetője! — szólt karját széttárva a táskás ember és várta szavainak az eredményét. Ám Csüpegi mást mondott: — Ha az úrnak igaza lesz, én felakasztom magamat. Csak még azt akarom mondani, hogy engem hiába j próbál megagitálni! ... Agyisten, jőcakát! — és elveszett a sötétségbe, a lehulló szürkületbe. —Hm! — ámult el meghökkenve az idegen és azon gondolkodott, hogy a falun milyen keményfejü emberek laknak. Irta: ifj. VADOVICS JÓZSEF pegi mégis izzadni kezdett. Akárhogy is nem akarta, az előbbi gondolatok mégis kínozták ... villany ... valami belső nyugtalanság hevítette. Az idegenre sem akart gondolni, lopakodva osont saját gondolatai elől. [.Iparkodott úgy tenni, mintha őt az új vonal és a villany nsm érdekelné. — Pedig milyen munkás kinézésű volt az a táskás idegen. Csak nem fog hazudni, — fciztatta ifiágát az egyik pillanatban. Kapun^ mégi, kapunk. Kapunk ördögöt — verte le magát Csüpegi a másik percben. — Dé földet is kaptál, te hitetlen Tamás! — súgta a szíve s erre már nem tudott"magának válaszolni. Feltörő józan gondolatáival így viaskodott Csüpegi, de nem akart semmit sajátmaga előtt beismerni. Szégyelte volna a vesztett csatát, ami benne dúlt. Az ereiben lázasan keringet a vér.' Az esze ki-kitört abból a világból, ahova zárni szerette- volna. — Kisértet beszél bennem így, mert én ezt nem gondolom, — törte le újra magát. Csüpegi és pillanatok alatt lucskos lett az inge az izzadságtól. Amint hazatért, a két pejkot mér gesen csapta be az istállóba abra. kölni. III. H. Csüpegi megkereste a kocsiját és elindult ki a tanyákra. A kerék hupogott az országúton, a lovak patái egyenletesen kocogtak. Csüpegi szerette lovait, kicsit közéjük pöcintett. jobban megindultak. Sietett haza, mert az éjszakában kékesszürke. fekete felhők gyülekeztek. Csüpegi elgondolkodott. Az idegen ember járt az eszében. — Villany lesz ... lesz az ördög . . . Masaryk ígérte, Horthy sem adott, éppen most legyen? Az is igaz. hogy kint a tanyákon sokat sugdosnak arról, hogy a vízköznek nagyot nő a jelentősége. — Ha.ha-há! — nevetett bele az éjtszakába. Ilyen badarságot! Valamikor az uraság egy cséplőgépet nem tudott fenntartani és most ipartelepeket akarnak. Ha-ha-ha, nevetett gúnyos hitetlenségében. Csüpegi nem akart erre többet gondole.;. Az első tanyákat már elhagyta. Nem volt valami meleg és CsüEzen a nyáron senkisem akart a tanyákon maradni. Csüpegi csak tespedt magának, majd hogy el nem merült az unalomba és csak a szál. ló híreket hallgatta meg: most fiatal Róka ment el, egyhetire meg a Vígh gyerekek és mind csak gépek utáni sóvárgás miatt. A kinti . tanyákon már csaknem maguk az .öregek maradtak. 4 — Az istenit! — mondta Csüpegi Az embör eddig örült, hogy kint van a tanyán, mert itt mégis hama rabb van kacsa meg úritök és ezek most mind csak elkolásznak. Elment Csüpegi széjjel a tanyák ra, leskelődött, kérdezősködött: — Hogy-hogy az idén nem marad már senki a tanyákon? Majd szamár lesz valaki ittmaradni. — Eddig még mindig okos volt a tanyákon élni. — Az ám, '— felelték a szomszédok, — mert még ne

m yoltak gyá-' rak! — Gyárak_itt a vízközön? — Fent a faluban az állam épített egyet és itt kint a járás. — Gyárat itt kint? . — No, maga is délben kelt föl! — Hogy elmaradtam a világtól — ezt már csak magának mondta Csüpegi végtelen kínnal telítve. — Nagy téglagyár lesz és az em. berek masinával fognak dolgozni. Finom tégla lesz az. — Ügy, úgy — nyögte Csüpegi. Levette lucskos kalapját, mert a haja pillanatok alatt csomókba izzadt. — Lesz itt tégla, nem kell vályog— Hogyne, hogyne, hagyta helyben Csüpegi. ^ — Ilyen világba nem lehet hason feküdni, Csüpegi szomszéd — szúrták újra szivén. — Hiába! — mondta Csüpegi — Ügylátszik, nőni kell ezzel á világgal. — Nem is nézelődni. Nézte Csüpegi ezt az embert, fiatalabb volt nálánál és mégis látja, mit csinál ez a mai világ. Csüpegi megérezte ebben a pillanatban, hogy nem más ö, csak egy gyermek. Hiába ösz a haja, gyermek ö. Csüpegi hazament és minden nap kijárt a határba, hogy lássa, mi is történik a világban. Már ketté volt hasadva Csüpegiben a lélek. Egyik fele a múltba húzta, a másik fele a jövőbe. Odavolt a nyugalma, csendes boldogsága. Nem tudott ellentállni a kísértésnek, felment a legmagasabb dombra és arrafelé nézett, ahol a gyárnak kell állnia" Tenyerét szemé elé tette ellenzőnek és sokáig nézett; — Semmi, — állapította meg. Megnyugtatta a lelke öreg felét: neked lesz igazad, nem lesz itt semmi. Én Csüpegi dűljek be? Megettem én már a kenyerem javát. Ne

m lesz itt semmi változás. Dolgoztam én az urasági cserépégetöben is, az sem volt kifizető, voltam én azelőtt is paraszt, igaz, kinyomtak az ezerholdak, nem bírt a kis földem megtartani... de hogy tég. lagyárat... marhaság! Előre dőlt a levegőbe és ököllel dörgölte meg a kételyekkel teli fejét. Újra és újra felment a dombra és mindég azzal jött le, hogy semmi! De mikor egyszer megint felment, látta, hogy van ott már valami. — Na, mondta Csüpegi a csendnek, amiben állva felmagasodott a/levegőben. Arrafelé nézett, ahol az uradalmi cserépégető időtől, füsttől feketevörös omladozó teste beékelődött az égaljba. Mint valami figyelmeztető jel, úgy tűnt fel a rom Csüpegi szendében. Éppen ott a cserépégetön túl hasadt nieg a levegő és Csüpegi lelke is ... Mert új emelkedő falak, rengeteg vassal a testükben repesztették ott a levpgöt és azon a kapun látta Csüpegi jönni a villanyt, az új vonalat a folyón: mert ha a gyár igaz, akkor ebben a világban nincs hazugság. Az emelkedő falaknak szép, piros hengerformájuk volt. Körülötte mindenféle csikorgó, csillogó gépek mentek, álltak s karjaikai idomtalan magasba nyúltak: hordták falakra a téglát, a vasat. A fújdogáló szél egész Csüpegihez hozta a hangokat. A kémények magassága már a gépek karjainak a magasságát is túl. haladta. Olyanok voltak, mint a felkiáltó jelek a pusztában, csak a mondat hiányzott eléjük: — Csüpegi, ne hitetlenkedj! Csüpegi csak állt lenyűgözve és akkor a szemében történt valami. Mintha az a szem, amely addig az övé volt, összetört volna. Uy érezte magát mint egykor a táskás idegen beszéde után. Ott abban a pillanatban kezdett más szeme támadni... De annak már csodálatosan kék volt a csiüogása. —• Gyár! mondta Csüpegi és a szíve nagyot dobbant. /Qrat a szőve Ikezel Kassáért sóhajtott még este a búza telin, bólorjatva. Az ezüst tengert víg hold lestc. Most hajladozva húsz lány rakja keresztbe a tömött kévét Borotvált kis domb néz az égre, kaszás pihen és felnevetve támaszkodik a kaszanyélre. Eléhullámzó tengerekbe frissen suhantva gázol újból. Régen is itt kaszált a grófnak, Verejtékétől hízott búzát meg sem kóstolt és semmi jónak nem volt gazdája. Ócska gúnyát: régen eldobta már a multat. Most arra gondol meghatottan, majd lágy kenyeret kap és jó bort, mert minden föld övé. S még jobban szereti tán szívébe csókolt szabadságát és a hazáját. A nap nevet a róna felett, talán sohase látott eddig ilyen boldog, friss embereket. A fák alatt kis gyermek fekszik, bogárkát dajkál tenyerében. Gottwald e népnek gondos őre, mely itt a jövőjét aratja. Lágy szél billen a víg mezőre S mint fáról madarak csapatja, dal röppen fel a munkásszájr " Veres J á n o s> Jllatf iidiuik atísisz Nemrég még kuláknak vágtad a rendet, meg.meg álltál, hogy markodba töröld verejtéked. Elnyúltál szúrós szalmaágyon, lihegtél fulladt l>ajták szegletén, keserűen rágtad tarisznyád száraz kenyerét, Ma magadnak aratsz, Szisszen a kalász vágja a kombájn kése, Látod, elvtárs, így arat ma a földek népe. Ma tiéd a szőke mező, a susogó erdő, a csobogó patak. Tiéd minden, amit látsz, Állj őrt, légy éber elvtárs, ne fogjon rajtad a kulák ravaszság. Ha az ellenség bújtogat, öklöd, mint a villám sújtson le rá. Ne félj, veled a PártTörök Elemér. Folynak az előkészületek a 'dolgozok filmfesztiváljára A Tájékoztatás- és Népnevelésügyi Megbízotti Hivatal a Csehszlovák Írószövetségének szlovákiai tagozatával a Csehszlovák Szerzők Szövetségének szlovákiai szekciójával és a Matica Szlovenszkával együttműködésben pályázatot írt ki eredeti rsíndarabokrá — optimista építő vígjátékokra dallal és tánccal. A pályázat célja színházi alkotásunkat ösztökélni, a népi művészi alkotóképesség színi együttesei sz»mára új színdarabokat nyerni, amelyek szórakoztató formában oldják meg társadalmi életünk időszerű problémáit és rámutatni a szocializmus építésének örömteli eredményeire hazánkban — az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A színdarabok lehetnek egész estét betöltők, vagy egyfelvonásosak prózában, vagy versben írottak. PÁLYÁZ AT Ha a szerzőknek lehetőségük van zeneszerzőkkel együtt dolgozni, a pályázatra benyújthatják a darab librettóját egyszerű zenei feldolgozással, ha ez a lehetőségük nincs meg, benyújthatják a színdarab librettóját is. Á zenei feldolgozásnál tekintetbe keli venni a népi művészeti alkotíis zene-, dal- és táncegyütteseinek előadási lehetőségeit és a népzenéből, dalból és táncból keli kiindulni. A legjobb színdarabokat (librettókat) a köyetkező díjakkal jutalmazzák: Egész estét betöltő színdarabok: I. díj -10.000 Kčs, II. dij 30.000 Kčs, III. dij 20.000 Kčs, IV. dij 10.000 Kčs. Egyfelvonásos darabok: I. díj 10.000 Kčs, II. díj 7.000 Kčs, III. dij j 5.000 Kčs, IV. dij 3.000 Kčs. Köztársaságunk minden kerülete készülődik a dolgozók filmfesztiváljára. amelyet a VII. Nemzetközi Filmfesztivál utolsó hetében nyitnak meg. Sorrendben a plzeni kerület az első, amelynek dolgozói megtekintik a hazai, szovjet és a többi haladó filmgyártások remekmüveit július 28-tól augusztus 2-ig tartó időszakban. E napokon a kerület üzemeiben beszélgetéseket rendeznek a film fontos küldetéséről vetítések keretében, amelyek ma főleg az állami birtokokon, gép- és traktórállomásOkon segítenek időszerű munkakórdések megoldásában. A strobrói gépés traktorállomáson az egész kollektíva meggyorsította abbeli elhatározását, hogy bekapcsolódik a kerületi pártbizottságnak a Vörös Zászló elnyeréséért indított veresnybe. Július 28—augusztus 2. közti időben tartják meg a dolgozók filmfesztiválját a libereci nyári moziban is. A filmfesztiválon hat hazai és külföldi gyárrnányú filmet mutatnak be, többek között a „Chopin ifjúsága'' című lengyel filmet és a Német Demokratikus Köztársaság jelentős filmjét, az „Elítélt falut.". A kerület majdnem összes üzemeiben be- s szélgetések folynak, amelyeken a dolgozók" megismerkednek a fesztivál jelentőségével. A megjutalmazott darabokat a Tájékoztatásügyi é

3 Népnevelésügyi Megbízotti Hivatal a Csehszlovák | írószövetség szlovákiai tagozatával való megegyezés után valamelyik zeneszerzőnek kiadja feldolgozás céljából. A legjobb kész darabokat — librettókat — zenei feldolgozással külön jutalmazásban részesíti. A munkát három gépelf-példányban, jelszó alatt 1952 december 31ig a következő címre kell beküldeni; Tájékoztatás- és Népnevelésügyi | Megbízotti Hivatal II. szakosztály, Bratislava, Októbrové námestie 12. 'A pályáza

t eredményét a Tájékoz, tatás ügyi és Népnevelésügyi Megbízotti Hivatal a napi sajtóban és a| rádióban 1953 május 1-én hirdeti ki. Csehszlovák kultúra külföldön A szovjet színpadon nemrégen be mutatták a legnagyobb klasszikus színjátékot. Tyl Strakonicei dudását. A darabot a moszkvai központi gyermekszínháA mutatta be, F. Daniel és B. Mitainyiková fordításában. A Kuang Ming című kínai lapban, amely Pekingben jelenik meg, nemrégen közzétették Mária Majerová kiváló művésznő életrajzát és fényképét. * Az Espla román irodalmi és művészeti könyvkiadóvállalat kiadta román fordításban Antonín Zápotocky „Uj harcosok sorakozója" című regényét. A poroszlói Ossolineum nevű tudományos intézet gyűjteményei között megtalálták Alojz Jirásek és Maria Wyslouchova, b szláv nyelvek fordítójánk 10 eredeti ismeretlen levelét. Jirásek-leveleket találtak a krakój. tudományos Akadámián is. A bolgár kultúrdolgwók klubja Plovdiv, Szliven, Gabrovo, Stara Zagora, Kazánlik, Jamlio, Karnobat, Burgasz és Sztálin nevű városokban csehszlovák zenesorozatot rendezzett. A műsor keretében Genko Génov előadásokat tartott, majd bemutatták Smetana, Dvoŕák, J. Suka és más híres zeneszerzők müveit. A szófiai rádió is bemutató sorozatot közölt zenemüveinkből.