Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-15 / 166. szám, kedd

4 ui 5Z0 1952 íűlius 15 lgazsagos ítélet az osztrava-karvini szénmedence gaz kártevői és szabotálói felett Elkészült a volga-doni hajózható csatorna Beszélgetés I. Sz. Siktorovijjal, a volga-doni csatorna építésének vezetőjével A pénteki bírósági főtárgyalás so­rán elsőnek Emerich Lazarsky bá­nyameehanikus felelt a biztonsági intézkedések végrehajtásában tanú­sított hanyagságáért. A vádlott La­zarsky teljeg terjedelmében beismer­te bűntevékenységét. Nem törődött a biztonsági berendezések jó kar­bantartásával, a biztonsági bánya­rendészeti előírások rendes betartá­sával és nem sokkal a Barbora bá­nyában kitört tűzvész előtt késlel­tette a tűzvédelmi intézkedéseket. A vádlott Lazarsky beismerte, hogy a műszakiak, a hivatalnokok és a me­deneefelügyelök kötelességeit ma­gábanfoglaló szervezeti szabályza. tot sem olvasta. Az ilyen műsza­kinak természetesen el kellett kö­vetnie oly súlyos hibákat, amelyek végül katasztrófához vezettek. A további vádlott, ing. Alfons Petrás, a Barbora bánya főmérnö­ke sem ismerkedett meg azokkal a feladatokkal, amelyeket a párt- és kormányhatározat tűzött ki eléje. A vádlott beismerte bűnösségét. A Barbora-bányában betöltött főmérnöki tisztsége pontatlan telje­sítésévei és a munka biztonságáról szóló bányarendészeti előírások be nem tartásával bűnrészes a Barbo­ra bányában kitört tűzvészben és a robbanókeverékek felrobbanásában. A vádlott Petrás azután részletesen leírta bűnét. Amikor megállapítot­ta hogy tűz van a bányában, elren­delte a bányászok visszahívását a munkahelyekről, azonban nem biz­tosította a tűzfészek felülvizsgálá sát. E feladattal a vádlott Stoszeket bízta meg, aki kigondolt jelentést adott neki éa a feladatot nem telje­sítette. A tűzvész elharapódzásában nagy része van az utolsó vádlott, Jozef Stoszek, a Barbora bánya szellőzte­tési vezetője hihetetlen felelőtlen­ségének. Ez az utálatos kozmopolita típus, aki rövid idő alatt négyszer változtatta nemzetiségét, volt fa­siszta- ég nácikiszolgáló, a munká­ban való lelkiismeretesség színlelé­sével megnyerte fölötteseinek bizal­mát. akik rábízták a bányaszellőz­tetési vezető fontos funkcióját. Amint vallomásában beismerte, ha­nyagul dolgozott és munkájában megszegte a biztonsági intézkedé. seket. Bűnét beismerte, de semmit sem tudott felhozni gonosz magatartá­sának megmagyarázására. A bírósági főtárgyalás azután a szakértők kihallgatásával folytató­dott AZ ALLAMÜGYÉSZHELYETTES BESZÉDE A vádlottak kihallgatása és szak­értők vallomása után Emil Eichler, államügyészhelyettes elmondta zá­róbeszédét. Beszédében leleplezte annak a fondorlatos szabotázsnak módsze­reit é s céljait, amelyet Zsalud és a többi vádlottak elkövettek gazdasá­gi építésünk legelső helyén, — a köztársaság legfontosabb szénme­dencéjének bányáiban. Hangsúlyoz­ta, hogy ezek a szabotázsmódsze­rek különösképpen raffináltak vol­tak, egyik formájuk az volt, hogy a vádlottak a tervteljesítésre való törekvés köpenye alatt szabotázs, akcióikkal a valóságban akadályoz­ták a tervteljesitést és gazdaságunk, valamint népünk elkölcsi és politi­kai egysége megbontásának célját követték. „A munkásosztály 1945. évi győ­zelme után. — Csehszlovákiában, amelyet a Szovjet Hadsereg által a fasiszta járom alól való felszabadí­tás jellemez hangsúlyozta beszé­dében — sem adja fel a burzsoázia abbeli célját, hogy megújítsa a ka­pitalizmust. Ellenséges szemmel néz a szocialista építés fejlődésére és igyekszik fékezni ezt a fejlődést. Ezért behatol a jobboldali pártok­ba, hogy ezek közreműködésével megszállja a fontos gazdasági és politikai pozíciókat, amelyekből kár­tevő tevékenységet fejthet ki. A nagybirtokosok és a főpapság behatoltak a néppártba azért, mert Srámek programmjában látták el. veszett nagybirtokaik visszaszerzé­sének lehetőségét, a főpapság pedig világi hatalmának visszaállitását. A burzsoázia Zenkl, Drtina és a hoz­zájuk hasonlók programmjában ke­reste volt hatalmi pozícióinak visz­szaszerzését. A reakciós polgári szakemberek és a burzsoázia ful­lajtárjai a szociáldemokrata párt­ban jobboldali szárnyat alakítottak ki Lauschmann és Mayer árulók vezetésével. Mindezek az elemek 1948 februárjáig legális pozíciójuk­ban igyekeztek visszafordítani a történelem kerekét. Ellenforradal­mi puccs iránti kísérletüket a nép megsemmisítette. Ezen árulók egy­része a föld alá szorult, hogy onnan fékezze a további fejlődést, másré­sze pedig külföldre menekült, hogy ott a világimperializmus szolgálatá­ba álljon" Az államügyészhelyettes továbbá kiemelte, hogy a tárgyalás legko­molyabb vonása az a tény, hogy itt ismét felbukkant a gaz jobboldali szociáldemokrata elemek igazi ar­ca. „A jobboldali szociáldemokrata párt egyik bástýájává 1945 után, Osztrava vált. Itt a szociáldemokrata, pártba el­lenséges elemek i férkőztek be, a volt nácicimborák, munkásellensé­gek és az urak kiszolgálóinak sorai­ból, akik igyekeztek a szociáldemo­krata pártot és annak a becsületes bányászok, fémmunkások és műsza­kiak soraiból álló tagjait felhasz­nálni piszkos céljaikra. Amint már megjegyeztük, éppúgy, mint ahogy mindenki, aki a munkások soraiban rejtőzik és saját népellenes osztály­érdekeit követi, bizonyos idő után lepleződtek, mint a dolgozó nép nyílt ellensége, ugyanúgy ezek az elemek is Osztraván a szociáldemokrácia jobbszárnyában oly tevékenységet fejtettek ki, hogy egyrészük ma az állambiróság előtt felel gae tevé­kenységéért." Emil Eichler államügyészhelyet, tes rámutatott a vádlott kártevők jellemére és kártevékenységük iga­zj lényegére. Hangsúlyozta, hogy vádlott Zsalud szabotálásávai gálád módon elsősorban a széntervteljesi­tég megbontásának célját követte nehézségek okozásával, a bány a mű­ködésének és a vezető munkáskáde­rek diszkreditálásával. ÍTÉLET Szombaton, július 12-én a bírósá­gi termet ismét megtöltötték az osztravai üzemek dolgozói, az ér­demrendek és kitüntetések viselői ég a köztársaság bányamüszakijai­nak és bányászainak számos kül­döttsége. Dr. Jirj Kepák, az állambíróság szenátusi elnöke 9 órakor hirdette ki az' igazságos ítéletet. Dr. ing. Václav Zsaludot és ing. Jozef Hereit vádlottakat halálbün­tetésre, a többi vádlottakat szabad, ságvesztésre ítélték, mégpedig ing. Iíliment Pavlut és Jozef Stoszeket életfogytiglani, Ludvig Pollákot .25 évi, Alojz Carbolt 20 évi, Jozef Gol­kát 8 évi, ing. Alojz Petrást 4 évi és Emerich Lazarskyt 3 évi fegy­házbüntetésre. Az elítélt Zsaludnál kimondották állampolgársága elvesztését, a töb­bi elítélteknél polgári jogaiknak elvesztését, valamint mindnyájuknál összes vagyonuk elkobzását. Szigorúan, de igazságosan bánt el dolgozó népünk a gálád szabotá­lókkal, akik kártevő tevékenysé­gükkei mindörökre kizárták magu­kat ama becsületes szakemberek és műszaki káderek soraiból, akik is­mereteiket becsülettel állítják a szocializmus építésének szolgálatá­ba és lelkesen segítik a munkásosz­tályt történelmi feladatának telje­sítésében. Az emberi társadalom 3őpredéke felett hozott igazságos ítélet népünk szilárdságának és ere. jének bizonysága, amelyet semmi és senki a világon nem állit meg győ­zelmes menetében a szocializmus felé. Kiemelkedő teljesítmények a szlabosi papírgyárban A szlabosi papírgyár hazánk leg­jobb papírüzemei közé küzdötte fel magát. Erre a sikerre büszke az üzem vezetősége, de maguk a mun­kások is. A félévi tervet 111.5 szá­zalékra, a júniusi tervet pedig 105 százalékra teljesítették. Megvan a biztosíték arra, hogy az egész évben százszázalékos eredményt érnek el. elsősorban azért, mert a politikai és szervezési munka az üzemben jól meg van alapozva. A munkaverseny kiszélesítése pedig az alapja az üzem jő működésének. A szocialis­ta munkaverseny be van vezetve minden műhelyben, minden gépnél de azonkívül miden váltás között is. Minden nap kiértékelik a napi telje­sítményt és ha a munkás reggel be­jön a műhelybe, szeme elé tárul elő­ző napi munkájának eredménye, s így ellenőrizheti, hogy mennyit vég­zett az előző nap. Ezenkívül minden munkás tudja, hogy mennyit kell teljesítenie a gép­nél. Tisztában van azzal, hogy hány óra szükséges munkájának elvégzé­sére, s munkáját úgy osztja be, hogy ne tegyen sohasem felesleges mozdulatokat, ami akadályozhatná a munkában. Ezáltal nagyban lecsök­kenti gépének állási idejét, ami a munka termelékenységének emelke­déséhez vezet. A munkaverseny szervezésekor nagy feladatokat kellett megoldani az üzemvezetőségnek. Le kellett győzni a maradi gondolkozást, ami abban nyilvánult meg, hogy „ami jő I volt eddig, Jó lesz ezután is". Ez sok esetben akadályozta a verseny ki­bontakozását. Az üzembe a környe­ző falvakról bejáró munkások gyak­ran kimaradtak a munkából, sok volt a késés is, s a gépek mellől hiányzó munkások helyettesítéséről nehéz volt gondoskodni. Ha valaki be is állt a hiányzó munkás helyé, re, az mindjárt meglátszott az ered­ményen, mert az egy csoportban dol­gozó munkások össze vannak szok­va és ha egy közülük hiányzik, az egész csoport munkájában vissza­esés mutatkozik. A jó munkatervezéssel jelentős eredményt értek el a papírvágó gé­peknél. A munkások saját maguk rájöttek arra, hogy ezen a munka­szakaszon kevesebb munkaerővel is el tudják végezni a munkát, ha job­ban beosztják .az idejüket. Tanács­koztak róla és a megbeszélés után határoztak, hogy két munkaerőt más munkaszakaszra engednek át. Tel­jesítményük ezáltal nem csökken, sőt kötelezettségvállalásukat, hogy a termelést 25 százalékkal emelik anélkül, hogy az a minőség rovásá­ra menne, sikeresen teljesítik. Az üzemben Novák Béla lakatos­csoportja versenyre hívta ki a töb­bi munkacsoportokat. A verseny a „Harc a gépállások ellen" jelsző alatt folyik. A lakatosok a verseny­felhívást elfogadták és felajánlást tettek, hogy bármilyen géphiba ese­tén a legrövidebb idő alatt azonnal megjavítják a gépeket. A kimagasló versenyeredmények egymás után váltakoznak a ver­senytáblákon, ami a munkaverseny élénk ütemét bizonyítja. Egyik nap az egyik munkacsoport neve kerül az első helyre, hogy másnap áten­gedje a megtisztelő helyet az újon­nan feltörekvő másik munkacsoport­nak. A négyes számú papírgépnél Szpisiak Béla 114 százalékra teljesí­tette félévi tervét. Az ötös számú papírvágó gépnél Tomesz András munkacsoportja 119 százalékra, a második papírvágó gépnél Kiiment András osoportja 116 százalékra tel. jesítette tervét. De ezenkívül is na­gyon sok munkahely van, ahol jó­val százszázalékon felül teljesítették a félévi tervet. A pénzeszközök és a gyártmányok forgásának meggyorsítására folyó mozgalomban is teljesítik az üzem dolgozói kötelezettségvállalásukat. Az év végéig 2 mülió korona értéket fognak felszabadítani más üzemek részére. A félgyártmányok készítésénél és az anyagraktárban 250 ezer korona értéket, a füzetkészítö műhelyben pedig a készáru forgalom meggyor­sításánál 360 ezer korona értéket szabadítanak fel. Az üzem dolgozói közös kötelezettségvállalást tettek, hogy negyedik évi tervüket decem­ber 12-ig teljesítik, z K. B. A volga-doni csatorna építői az egész szovjet néppel együtt nagy győzelmet könyvelhetnek el a kom­munizmus anyagi-műszaki alapjai­nak létrehozásában hazánkban. Le­nin és Sztálin Pártjának vezetésé­vel, az egész nép segítségére tá­maszkodva, a vizierömüépitök, a ha­talmas hazai technikával felvértez­ve, hihetetlen rövid időn belül meg­valósították az orosz nép évszáza­dos álmát — a Volgának a Donna! való egyesülését, A hatalmas volga-doni viziút fel­épült, megkezdte működését öt ten­ger kulcsa — a Volga—Don-csator­na. A Szovjetunió minisztertanácsá­nak határozata a olga-doni hajóz­ható csatorna építéséről, a rosztovi és sztálingrádi földterületek öntöző­rendszerrel való ellátásáról, vala­mint az azt megelőző határozatok a kujbisevi, sztálingrádi és kahovkai vízierőművek, a Turkmén-föceator­na, a Délukrám- és Északkritmd-csa­tornák építéséről, mélyen megörven­deztették a szovjet embereket és örömmel töltötték el szívüket ha­talmas hazájuk sikerei fölött, amely bizton halad a kommunizmus felé. Az amerikai reakció sajtó akkor ezt az intézkedést „Moszkva propa­ganda trükkjének" nevezte, a bur­zsoá nemzetgazdászok pedig „fan­táziának", „utópiának" tartották. Arra számítottak, hogy hazánk ilyen feladattal nem kevesebb, mint húsz­harminc év alatt készül el, — saját mérték szerint mérték. Amerika reakciósai azonban ezúttal is alapo­san ek~iraították magukat. Meg­feledkeztek arról, hogy a bolsevi­kiek soha sem voltak fantaszták és utópisták. Ma a volga-doni csator­na — reális valóság. Ma a volga­doni viziúton gőz- és motoroshajók úsznak. Az azelőtt víztelen sztyep­péken vissZhangzanak a gőz- és mo­toroshajók kürtjei. Hirdetik világ­szerte a kommunizmus első hatal­mas építkezésének sikeres befeje­zését a Szovjet Hazában. A volga-doni csatorna létrehozása az egész szovjetnép ügye volt és ezért méltán nevezték el a szovjet­emberek a kommunizmus első ha­talmas építkezésének. Csak a szov­jet államrendszer, csak a pontos tervezésen alapuló szocialista gaz­dasági rendszer voltak képesek oiy bonyolult problémák megoldására, mint a Volga—Don-csatorna építé­se, amely az egész szovjetnép érde­keinek kifejezője. A szovjetnép mint harci és meg­tisztelő feladatot vállalta a kor­mányhatározat teljesítését, a volga­doni víziút megnyitásának határ­idejéről. Az üzemek és gyárak kol­lektíváiban hazafias mozgalom in­dult a kommunizmus hatalmas épít­kezésére irányuló megrendelések időben való teljesítéséért, amelyet a nép kezdeményezőjének és megvaló­sítójának neve után — sztálini épít­kezésnek nevezett el. A szovjet ha­zafiak ezrei fejezték ki abbeli kí­vánságukat, hogy személyesen ve­gyék ki részüket a csatorna építé­sében, amely a term^zet átalakítá­sára és hazánk hatalma megerősí­tésére irányuló sztálini terv részét képezi. A volga-doni dolgozók az egész szovjetnép támogatásában részesül­ve, megkétszerezték — meghárom­szorozták igyekezetüket. Újabb és magasabb szocialista kötelezettsége­ket vállaltak. Az előttünk álló feladat sikeres teljesítésének döntő tényezője volt az, hogy a saovjet mérnökök, mű­szakiak, gépvezetők és munkások kollektívái fényes hazai technikával rendelkeztek, amivel a haza haté­konyan biztosította a z építés sike­rét. A csatorna négy év alatti felépí­tése céljából 185 exkavátort. %>bb mint 500 kotrógépet és buldozört. az önrakodó teherautók százait, 7 hatalmas automata betongyárat, ha­•talmas kőtörögépeket és más segéd­üzemeket szállítottunk az építkezés helyére. Ez maga után vonta a munkatermelékeny % szokatlan nö­vekedését, amely a volga-doni csa­torna építkezésénél kétésfélszer volt magasabb, mint a Moszkva-csatorna építésénél és nyolcszor volt maga­sabb, mint a Fehér-tengeri Balti­csatorna építésénél. Ugyanakkor a volga-doni csatorna építésében je­lentősen kevesebb volt a dolgozók száma. Az építkezés méreteiről a követ­kező jellegzetes számok adnak ké­pet; egyes napokon a földmunkák­nál 197 ezer köbméter földet távo­lítottak el, 4752 köbméter betono­zást végeztek el 20.500 négyzetmé­ternyi területen. Az építkezésre na­ponta 1400 teherkocsi érkezett anyaggal és berendezéssel. A Volgar-Doni építők gyorsan el­sajátították az új hatalmas techni­kát, túlszárnyalták a gépek és gép­berendezések tervezett teljesítőké­pességét, konstruktív újításokat esz­közöltek rajtuk, amivel segítettek üzemeinknek sokkal nagyobb telje­sítményű gépek gyártásánál. Számos nehézséget leküzdve, út­jukban a volga-doni csatorna építői új irányt mutattak. A volga-doni csatorna architek­túrája visszatükrözi dicső Sztálini korszakunk nagyságát, a szovjetnép óriási vívmányait a kommunizmu­sért folytatott küzdelemben, a szov­jet hazafiak harci és munkahőstet­teit. A csatorna építkezése azokon a helyeken terül el, ahol a Szovjet Hadsereg kíméletlen csatákat vívott a német fasiszta megszállókkal. A Nagy Honvédő Háború e helyeken lejátszódott felejthetetlen epizódjai megtestesülést nyertek az egyes építmények architektúrájában. Mind­ha csak kiemelnék a békeerök győ­zelmét a háború sötét erői felett. A volga-doni csatorna építőinek kollektívája megelégedetten tekint vissza megtett útjára. A Volga és a Don egyesülésével befejeződtek az óriási munkálatok, öt tenger és 43.000 km hosszú fo­lyami hajózható víziút van mától kezdve egy vizforgaimi rendszerbe bekapcsolva. Nyitva áll az út a ten­ger felé a Volga, Don, Dnyeper, Oka, Káma, Vedluka, Sekszna, Kosz­troma fs más folyók partjain elte­rülő városok és falvak előtt. Az épí­tők kollektívája szívből jövő jókí­vánságait fejezi ki mindazoknak, akik az üzemekben, gyárakban, hi­vatalokban, kolhoz és szovhozmező­kön végzett áldozatkész munkájuk­kal segítségünkre voltak a győze­lem elérésében. A Párt, a kormány és Sztálin elv­társ mindennapi személyes vezeté­sével, az egész nép segítségére tá­maszkodva a volga-doni hajózható csatorna építői becsületesen teljesí­tették a haza által eléjük kitűzött nagy és megtisztelő feladatot. A volga-doni csatorna készen áll! A kommunizmus építkezéseinek első­szülöttje megkezdte életét és műkö­dését a kommunizmusért! A hatalmas építkezéseken A Szovjetunió közlekedési minisz­tériumának impregnáló üzeme meg­rendelést kapott a Turkmén főcsa­torna építkezésére irányuló drótok­ra és távíróoszlopokra. Az üzem kol. lektívája szocialista munkaversenyt indított a megrendelések idejében való teljesítéséért és már az építke­zés helyére szállította az első 24 te­herkocsi drótot. Ez év tavaszán Csadzsouba érkeztek a hatalmas földkotrógépek, melyek a turkméni főcsatorna építkezéseire irányulnak A gépekkel együtt megérkeztek a Volga—Don-csatorna dolgozói is. A vízierőmü gépesítésének kollektí­vája 15 nappal a meghatározott idő előtt fejezte be az első gép beszere­lését. A kirgiz bányászok hatalmas len­dülettel küzdenek a szénkitermelés fokozásáért a kommunizmus nagy építkezéseinek érdekében. A „Kapitalnaja" tárnában a szén­fejtök brigádja Szarikovij elvtárs­nak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanács képviselőjének vezetésével elhatá­rozta, hogy júliusban 400 tonna sze­net termel ki terven felül. Az élen­járó sztahanovisták példáját követ­ték Kotljarov és más mesterek mű­szakijai is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom