Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-13 / 165. szám, vasárnap

4 III SZO 1952 július 13 Leninről nevezték el a Volga—Don-csatornát A Szovjetunió Minisztertanácsának határozata Moszkva, július 10. (TASZSZ) — A Szovjetunió Minisztertanácsa megvizsgálta a Volga—Dun hajóz­ható csatorna építőinek jelentését és a Volga—Don hajózható csatorna át­vételével megbízott, K. M. Szokolov elnökletével működő' kormánybizott­ság szakvéleményét. A Szovjetunió Minisztertanácsa megállapította, hogy a Volga—Don hajózható csa­torna és a cimljanszki vízierőtelep, továbbá a rosztovi terület aszályos földjel első százezerhektáros részle­gének öntözését szolgáló műtárgyak megépítésére és üzembehelyezésére vonatkozó, a kormány által kitűzött feladatot határidőre elvégezték. 1949—1952-ben felépült: A) A 101 kilométer hosszú, 13 lia. jóátemelö zsilippel, 3 szivattyúállo­mással, 13 gáttal, 7 duzzasztóval és vízlebocsátóval, két javítás célját szolgáló elzárással, 8 híddal, révát­kelőkkel, lükötőhelyekkel, rakpartok kai és 100 kilométer hosszú, csator­namenti gépkocsiúttal ellátott Vol­ga—Don hajózható csatorna. B) A cimljanszki vízmű, amely 12.75 kilométer hosszú földgátból, 495.5 méter hosszú beton bukógát­ból, vízierőtelepből, két hajóáteme­lőzsilipből, a zsilipek közti 4.9 kilo. méter hosszú hajózható csatornából, előkikötőből, öntözési vízkivételi mű. bői, valamint a gáton átvezető vas­úti és közúti hídból áll. C) A doni öntöző főcsatorna a cimljanszki vízmű duzzasztógátja mellett létesített vízkivételi műtől az alsódoni elosztó csatorna vízki­vételi művéig 27 kilométer hosszú­ságban, az alsódoni elosztócsatorna 72.9 kilométer hosszúságban, az azóvi elosztócsatorna 92.2 kilométeres hosszúságban. D) Uj vasútvonalak a sztálingrá­di vasút Morozovszkaja állomástól az cimljanszki vízierőműig és a ciml janszki vízierőműtől a sztálingrádi vasút Kuberle állomásig összesen 174 kilométer hosszúságban. A felsorolt műtárgyakon elvégez­ték: 152.1 millió köbméter földmun­kát (bevágás és töltés), 2.96 millió köbméter vasbeton- és betonmunkát, a földművek rézsűinek burkolását 2.9 millió négyzetméter felületen. Elhelyeztek 1.6 millió köbméternyi kőpadkát, szivárgót és alagcsövet, beépítették 16.000 tonna fémszád­falat és beszereltek 44.000 tonna fémszerkezetet és gépezetet. A Volga—Don hajózható csator­nát és a cimljanszki vízművet nagy­teljesítményű és nagy termelékeny­ségű hazai gyártmányú gépek alkal­mazásával építették. Az építés során több fontos tudo­mányos és technikai problémát ol­dottak meg a víziépítés terén: nagy­vízépítési műtárgyak építése bonyo­lult földtani viszonyok között, föld­gátak gyors iszapolása, talajvízszint­süllyesztés széleskörű alkalmazása és mások . Az építkezésen új, szakképzett hivatásos ekszkavátorkezelők, talaj­nyesőkezelők, hidromechanizátorok, darusok, szerelők, betonmunkások, vasszerelők, mérnökök és techniku­sok, nevelődtek, akik biztosították a munka magasfokú termelékenységét. A villamoserőműügyi miniszté­riumnak, a nehézgépgyártási minisz­táriumának, a villamossági ipari mi­nisztériumnak, a gép. és műszer, gyártási minisztériumnak, az épít­kezési, útépítési, gépgyártási minisz­tériumnak, a közlekedési gépgyártá­si minisztériumnak, a nehézipari gyárépítési minisztériumnál!, a köz­lekedésügyi minisztériumnak, a gép­gyártó vállalat-építkezési miniszté­riumnak és más minisztériumoknak az üzemei és szerelő szervezetei nagy­munkát végeztek a fémszerkezetek, gépezetek és berendezések készítése és szerelése terén. Felavatták Klára Zetkin emlékmiivét nem tudják Nyugat-Németországot újabb felvonulási tereppé változtat­ni. Ma is — mint abban az időben — a legfontosabb feladat az akció­egység helyreállítása, az összes be­csületes embe r egyesítése a rabszol­gaság ellen és a békéért folytatott harcban. Max Reimann beszéde után nép­szavazást tartottak a különszerző­dés ellen és a békeszerződésért. A gyűlés részvevői egy emberként hi­tet tettek a béke mellett. Végül le­velet intéztek a szövetségi gyűlés képviselőihez, amelyben követelik a szövetségi gyűlés összes képviselői­től, hogy utasítsák el a különszerző­dést és az „európai hadsereg"-ről kötött megállapodást. Klára Zetkin, a nemzetközi nő­mozgalom nagy harcosa születésé­nek 95. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségek során szombaton ünnepélyesen felavatták Wiederau községben a felejthetetlen német hazafi szülőházában Klara Zetkin emlékmüvét. Max Reimann, a Német Kommu­nista Párt elnöke szombaton Stutt­gartban többezer ember előtt beszé­det mondott Klara Zetkin születésé­nek 95. évfordulója alkalmából. Max Reiman beszédében rámuta­tott, hogy ma Nyugat-Németor­szágban ugyanazok az erők működ­nek az új háború előkészítése érde­kében, mint 1933-ban. Adenauer és Lehr kormánya nél­kül az amerikai monopóltökések A Volga—Don hajózható csator. nán a Szovjetunió Müiisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártja Központi Bizottsága határozatai értelmében elvégzett építkezési munkálatok befejezése biztosította a Fehér-, a Balti., és a Kaspi-íienger egységes víziközleke­dési rendszerbe való egyesítését az Azovi. és a Fekete-tengerrel és le­hetővé tette, hogy 1952-ben meg­kezdődjék a tömeges szén-, fa-, ce­ment., olaj- és gabonarakományok szállítása, ezen a víziközlekedési rendszeren. A Szovjetunió Miniszter­tanácsa azt is megállapította, hogy a cimljanszki vízmű építésének meg­valósítása, a nagy víztárolóval és vízerőteleppel együtt, valamint a doni főcsatorna felső szakasza, az alsódoni és azovi elosztócsatornák építésének megvalósítása 1952-ben elsősorban százezer hektár aszályos föld öntözését biztosítja a rosztovi területen és a továbbiakban lehető­vé teszi, hogy — a megállapított ha­táridőre — újabb 650.000 hektár földet öntözzenek és vízellátásban részesítsenek kétmillió hektárt a rosztovi és sztálingrádi területek aszályos és félsivatagos területein. A Szovjetunió Minisztertanácsa elrendeli: 1. Ez év július 27-én, vasárnap, nyissák meg a Volga—Don hajóz­ható csatornát. Biztosítsák ettől a naptól kezdve a személyszállító- és teherhajók rendszeres közlekedését és helyezzék üzenje a cimljanszki vízművet és az öntözőrendszer első részét. A Volga—Don hajózható csa­torna megnyitásával a Szovjetunió Minisztertanácsa a folyami flotta miniszterét, Z. A. Saskov folyami flotta vezérigazgatót bízza meg. 2. Kötelezi a folyami minisztériu­mot, hogy biztosítsa a személyszál. lítóhajók közlekedését a Moszkva— Rosztov és a Sztálingrád—Kalacs útvonalon, szervezze meg a városok közti közlekedést v a sztálingrádi, a rosztovi, a cimljanszki és a kalacsi kikötők térségében és biztosítsa 1952-ben az átmenő teherszállítást és útasszállítást a jóváhagyott terv­nek megfelelőn. 3. Biztosítsák a cimljanszki víz. erőtelep V|Illamoseniwgiájának fel­használását a kormány korábbi ha­tározatainak megfelelően az öntö­zéses földművelés és az ipar szük­ségletei számára, valamint a villa­mos szántásra és a nehéz munkák komplex gépesítésére az állattenyész­tésben, valamint a kolhoz- és szov­hoztermelés más ágaiban. 4. A Szovjetunió Minisztertaná­csa a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének törvényerejű rendelete értelmében a Volga—Don hajózható csatornát V. I. Leninről nevezi el. Az azerbajdzsani ,,Ordzsohikidzé" nevü kolchoz arató kombájnja, mely ; magszóróval van ellátva. Gépesített szérű A Szovjetunióban tervszerűen, gyor­san halad az idei bő termés betakarí­tása. A gabonafélék vetésterületének több mint 70 százalékán és a napra­forgó vetésterületének több, mint 90 százalékán a gép- és traktorállomások kombájnjai végzik el a begyűjtést. Ä szovjet kolhozok ezrei gépesített szé­rűket létesítenek, ami jelentősen meg­könnyíti- a kolhozparasztok munkáját, meggyorsítja a betakarítást és az ál­lami termésbeadást. ívről évre tökéletesebb gépekkel aratnak a szovjet kolhozokban A szovhozokban és kolhozokban spe­ciális gépek segítségével végzik el a gabona szárítását, amelyek óránként 10—12 tonna magot forgatnak meg és ezzel lehetővé teszik a nedvességtar­talom gyors csökkentését. Dokumentumfilm készül a Magyarországon élő koreai gyermekekről A Híradó- és Dokumentum Filmgyár „A hős fiatalok" címmel filmet készít a Magyarországon élő koreai gyerme­kekről a Kim Ir Szén iskola növen­dékeiről. A színes dokumentumfilm be­mutatja, a koreai gyermekek előadá­sában a híres „Partizán tánc"-ot, mely arról szól, hogyan* ejtenek foglyul a koreai úttörők egy kegyetlenkedő in­tervenciós katonát. A filmben a „Ker­tész tánc" is szerepel. A novella írója André Stil, Sztá­lin-békedíjas író, a bátor francia bé­keharcos, akit az amerikai imperia­listákat kiszolgáló francia kormány koholt és alaptalan vádak alapján börtönbe vetett. Az egész világ hala­dó dolgozói tiltakoznak a fogvatar­tás ellen és követelik azonnali sza­badonbocsátását. Ö maga öntudato­san védekezik és többszöri kihallga­tása folyamán semmi mást nem tud­tak ellene felhozni, mint a Francia Kommunista Párt politikáját és azt, hogy kifejezést adott ennek a politi­kának. Az itt közölt írás a Sztálin-díjas író „Ágyúsortüz" című regényéből való, amelyben a francia népnek az amerikai megszállók elleni hős har­cát írja le. Az iskolában akkor kezdődött a forrongás, amikor a gyerekek megtudták, hogy az ame­rikai fasiszták parancsára óraszüne­tekben ezentúl nem mehetnek le v. udvarra. Régen övék volt az egész udvar, amikor az amerikai gyerekek bevonultak, elvették egy részét, csak az elkülönített helyen játszadozhat­tak, most elvették az egészet... Már órák alatt érzett, hogy a gye­rekek valamit forgatnak fejükben. Tanítás után aztán kitört a vihar... Hogyan kezdődött, pontosan nem de­rült ki, csak arra figyeltek fel, hogy az elsőosztályos Gittona ráugrott az egyik jólfejlett amerikai gyerekre és földreteperte. CSATA AZ ISKOLAKERTBEN Az összecsapás nem maradt elszi­getelt jelenség és olyan verekedés kerekedett, hogy csak úgy porzott az iskola környéke. Mindez a gyerme­kekre váró francia anyák és az ame­rikai gépkocsivezetők jelenlétében történt. A nevelök mindjárt közbe­léptek, Chevreaux igazgató úr jobb­ra-balra osztogatta tanítványainak a pofonokat, az amerikai tanítók sem maradtak el az ütlegelésben, de — szintén a francia gyermekeket ver­ték ... A rendet csak nagynehezen állították helyre, az amerikai gye­rekek beültek a rájuk várakozó gép­kocsikba és elrobogtak, de a motor­búgás sem tudta elnyomni megtépá­zott, összekarmolt kis ellenfeleik harsány kiáltását: — Takarodjatok Amerikába! Ta­karodjatok! Az ilyen eseményt nem lehet el­titkolni. Az igazgató úr meg akarta büntetni a vétkeseket, de a tanítói karban heves ellenzésre talált. Chev­reaux úr meglepődött, hogy az en­gedetlenség a tanítókra is átterjedt, f.enyegetőzni próbált, de Tirmaun, aki az ellenzék szószólója volt, kifej­tette: helytelen és jogtalan csak az egyik oldalt büntetni... Másnap megérkezett az iskolába a felügyelő és nagy patáliát csapott, az igazgatót fegyelmivel fenyeget­te. Chevreaux úr gyáván a tanítók­ra igyekezett hárítani a felelősséget, IRTA: ANDRÉ STIL mert nem engedték megbüntetni a vétkeseket. Amikor a felügyelő el­távozott, szemrehányóan fordult a tantestületéhez: — Önök miatt kapom életemben az első fegyelmit! — Miattunk? — csattant fel Ro­ger, az egyik fiatal tanító. — Talán az amerikaiak miatt! Hát tehetünk mi arról, hogy a jenkik a nyakunkon ülnek és megkeserítik az életünket? Keményen, kertelés nélkül beszélt. A többi tanító arcán a he­lyeslés tükröződött. Az Igazgató megfordult és bement a szobájába. Tirmaun legyintett: — Nem kell törődni vele! Az igaz­gatók kétfélék. Az egyik fajta ön­feláldozóan végzi munkáját, becsüle­tesen teljesíti kötelességét. Nem fé­lek én senkitől és semmitől! Emlék­szem a vichy-i időkből is olyanokra, akiket ijesztgethettek a Gestapóval, nem engedtek tapodtat sem... Aztán van a másik fajta, aki min­dentől fél, megalkuvó, mindig felfelé tekint... Ekkor tért vissza Chevreaux. Ugy látszik, odabenn megfontolta tenni­valóit, s olyan ünnepélyességgel for­dult tanítótársaihoz, mintha először állt volna velük szemben. — Uraim! Nekünk mindenesetre meg kell magyaráznunk tanítványa­inknak, milyen értelmetlen gyerekek között az ilyen összetűzés ... Ezt könnyebb mondani, mint megtenni. A mi gyerekeink ér­zik, hogy az amerikaiak megszállása óta sok minden megváltozott. Hall­ják a felnőttek beszélgetését, de ma­guk is sok mindent ösztönösen meg­értenek. Ki tudná megértetni velük, hogy semmi sem történt, hogy szü­leik nyugtalansága és felháborodása alaptalan, s hogy annak a harcnak, amit az egész város, az egész nép folytat, nincs komoly indoka. Kinek van joga elfojtani a gyerekekben a nemzeti büszkeség fellángolását az­zal, hogy — hibáztak. Megmagya­rázni csak egyet lehet és kell, hogy ebben az egész ügyben nem az ame­rikai gyerekek hibásak ... Ezt a magyarázatot azonban nem lehet megtenni anélkül, hogy az ember ne mutatna rá az igazi bűnösökre ... Chevreaux úrnak még volt néhány kenetteljes szava: — Az iskola falai közt nincs he­lye semmiféle politikának, jóllehet vannak, akik gyűlöletet vetnek még a gyermekszívekbe is ... Hát ez olyan ostobaság volt, hogy Roger csak gúnyosan füttyentett hoz­zá. Mindnyájan tudták, hogy Chev­reaux itt a kommunistákra célzott. Tirmaun nem hagyta szó nélkül a megjegyzést: — Tudja mit, Chevreaux, nem kell a gyerekek szívében elvetni a gyű­löletet. Megterem ott minden vetéa nélkül is. A mi feladatunk a segít­ség, hogy ez a gyűlölet helyes irány­ba fejlődjék! így gondolkozott a többi tanító is... És így gondol­koznak a gyerekek szülei is, akik épp olyan jól tudják, hogy az ameri­kai gyerekek nem hibásak abban, ha helytelenül nevelik őket... Sokszor elnézik a vái;os utcáin az idegen gyermekeket... Ugy élnek, •mint a princek... Nincs hiányuk semmiben, ha új játékra vágynak, már meg is kapják, gépkocsin robog­nak az iskolába, luxuskocsikon men­nek a városon keresztül és mégis — a legszegényebb dokkmunkás felesé­ge is olyan részvéttel, sajnálkozással tekint rájuk, mintha ezek a jólétben fürdő gyerekek is áldozatai lennének azoknak, akik ellen a dokkmunká­sok harcolnak... Nem egyszer megtörtént, hogy egy dokkmunkás találkozott egy ameri­kai gyerekkel és szánakozva megsi­mogatta ... Azzal a kezével, amely éjszaka csöndjében és sötétjében ke­mény betűket festett hajók testére, vagy a kikötő falára: „Amerikaiak, takarodjatok haza!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom