Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-12 / 164. szám, szombat

1952 július 12 m szo A gabonatermés veszteségnélküá begyűjtéséért Irta: Míchail Zsukov kombájnos, a „Szocialista Munka" hőse Stavropol mezőig régen nem volt olyan gabonatermés, mint az Idén, Ha végigtekint az ember a gubonaföldeken, öröm tölti el a szívét. A látóhatár végéig hatalmas kolhozföldek látszanak, a sűrű és magas búzaföldek telit kalászait lengeti a szél. Az idén nem kevesebb, mint 20 mázsa kenyérmagot takarítunk be egy hektárról. Bőséges termést adtak a többi mezőgazdasági növénykultúrák is. A Stavropol kolhozparasztjai és parasztasszonyai jól dolgoztak. Fáradságot nem kímélve teljesítették a szovjetnép nagy vezérének, Sztálin elvtársnak adott kötelezettségeiket. Egy gondolat, egy vágy tölti el ma a kolhozfalut: gyorsan és veszteség nélkül begyűjteni a kenyérmagvakat, teljes egészében teljesíteni hazájukkal szemben kötelességüket és kiváló mennyiségű maggal tölteni meg az állam raktárait és a kolhoz csűreit. A termés begyűjtésében döntő feladat hárul a mezőgazdaság gépkezelőjére. A Bolsevik Párt és a szovjetkormány állandóan foglalkozik a gépek tökéletesítésével, hogy a kolhoz dolgozók nehéz és fárasztó munkáját megkönnyítse. A mult évben kerületünk kolhozaiban a kalászos növények 97 Eázalékát kombájnokkal aratták le. Ebben az évben az aratási munkálatok komplex gépesítésével az állam segítsége széles mértékben valósult meg. A mi kombájn agregátunk is csakhamar hozzáfog a termés betakarításához. Épp úgy, mint a mult évben a szuvorovszki körzet VoroSilov kolhozában fogunk dolgozni. A magam részéről kötelezettséget vállaltam 700 hektár kalászos learatására, mégpedig 14—16 nap alatt. Ezen területről nem kevesebb, mint 14.000 métermázsa gabona kicséplését remélem. A szovjetipar elsőrangú gépekkel látta el a mezőgazdaságot; a Sztálinyec—6-os típusú hazai kombájn olyan, kiváló, hogy teljesen megfelel a mai munka követelményeinek. Mesteri kezelése mellett a gépszerkezet mindem utólagos tökéletesítése nélkül gyorsan és veszteség nélkül aratja le a gabonát. Azonban tekintettel a mult évek tapasztalataira, igyekeztünk még nagyobb munkatermelékenységet és a szemveszteség teljes lemorzsolódását: elérni. Ecélból egészen egyszerű módosításokat alkalmaztunk rajta, amelyek fokozzák gépünk minden pozitív oldalát. Az idei gabona sűrű, magasnövésű, dús kalászokat hozott. A kalászok olyan súlyosak, hogy a gabona erősen féloldalra dőlt. Helyenként a földön fekszik. A ledőlt gabona aratása bonyolult munka. A gépet ezért csavaros lapátokkal láttuk el. Ezek a lapátok felemelik a gabonát, megkönnyítik a vágószerkezet munkáját és lehetővé teszik a kaszálásnál keletkező gabona szemveszteség kiküszöbölését. A sűrű, magas növényzet kiadós terméshozamot ad. Fennáll jéz. a veszély, hogy a kombájnnal történt cséplésniél a gjaboraszemek egyrésze a szalma közé kerül. Minél nagyobb mennyiségű szem kicséplése céljából az alatta forgó tábláit 40 cm-rel meghosszabbítjuk. Hogy megakadályozzuk a befogadókamra eldugulását, a magaskalászú búzanemüek aratásánál megnagyítottuk az áteresztő nyílást. E célból a befogadó kamrát a cséplődob oldaláról 10 cm-el megrövidítettük, úgy hogy a szállítószerkezet főhengere 10 cm-el elöretolódott, ami jelentősen megjavította a kombájn munkáját. Sokat dolgozott és f áradozott vaz agregát munkaközössége azért, hogy teljesen kiküszöbölje a magveszteséget. A géphez hozzászereltünk néhány magfelfogót. Legnagyobb jelentőségű a szalmaszállító alatt elhelyezett magfelfogó. Átalakítottuk a gyári magfelfogót, vaslemezből készítettük él és háromszorosára növeltük a felületét. Most megvan a biztosíték arra, hogy minden magveszteség ki' van küszöbölve a cséplőgép alatt. Az időgxafikon és a sztahanovista terv alapján fogtok dolgozni. Hyen szabályzatot segített kidologzni P. A. Zacliarov körzeti agronóm. Tervszabályzatunkban világosan, meg van határozva a hatalmas területek learatásának sorrendje, meg van szabva egyik tábláról a másikra való áttérés elkerülhetetlenül szükséges ideje. Az időgrafikont minden napra meghatározzák a gabona sűrűségének, arányainak, a föld damborúságának és alakjának feltüntetésével. A kombájn nem kevesebb, miaut 20 órát fog naponta dolgozni. Kis kollektívánk tagjai már régon ismerik egymást és jól összedolgoznak. Ivan Vaszilenko segédemmel már 7 éve dolgozunk e helyen. V. Szviddn és A. Stukotyin traktorosok 1949 óta kezelik !kombájnunkat. Az agregát kezelésére szintén tapasztalt dolgozókat választottunk ki. A kollektíva összetartása lehetővé teszi, hogy sikeres küzdelmet folytathassunk minden perc gazdaságos kihasználásáért. \ Már megszüntettük az agregát leállítását a gabonatartály kiürítése miatt. Ha a nagy termékenységi! gabona aratásánál megállunk, majdnem a munkaidő felét elpazaroljuk. Ezt nem szabad megengedni. Az idén ls úgy ürítettük ki a gabonatartályt, hogy a gép teljes energiával dolgozott. A kolhoz vezetősége az aggregáthoz teherautót én 7 gőzgépet illeszt. Kollektívánk szocialista munKaversenyre hívta ki M, M. Sztorozsenko koijibájnosnak, a „Szocialista Munka Hősének" kollektíváját, amely a Kzanovicst kolhozon dolgozik. A koHektívjaink közti verseny hagyományossá vált. A mulit évben sikerült 200 hektárral több gabonát learatni és 3000 kg-mal több magot kicsépelni, mint Sztorozsenko kollektívájának. Igyekezni fogunk, hogy ezt az elsőbbséget az idén ls megtartsuk. A pártszervezet, mint kommunistára, rám bízta az agitációs tömegmunkát. A mult évi gabonaaratás etkeres elvégzéséért a kormány nemrégen a Lenin-rend második fokozatával tüntetett ki. E magas kitüntetésre azzal válaszolok, hogy még nagyobb erőkifejtéssel és hatalmasaJbb mimkalendület/tel fogom biztosítani a kiváló terménybegyüjtést Két t, három napon belül körzetünk kolhozmezőin felzúgnak a gépek százai, az aranysárga búza hatalmas ái-adatként fog ömleni az állami raktárakba. Fogadd hazánk Sztavropol búzáját. (A moszkvai Pravda 1952 július 9-i számából,) A szútori szövetkezet saját épületanyagból új istállókat épít A szútori szövetkezet ez év januárjában alakult meg 206 hektár szántóterületen l-»4 taggal. A szövetkezet tagjait nagyobbrészt kisés középparasztok képezik. Hogy az amúgyis kis földterületüket nagyon szét ne parcellázzák és hôgy a közös munkákat mindig Idejében és jól elvégezzék, minden tag 30 ár földet kapott háztáji gazdálkodásra. Egy állandó munkacsoportjuk van és azon belül két munkaszakasz. Az állattenyésztésben ugyancsak egy munkacsoport dolgozik, Se ez csak 3 személyből áll, akik a sertések és a szarvasmarhák gondozását végzik. A szövetkezet az első félévi marhahúsbeadást százggásalékra, a, sertéshúst 25 százalékra teljesítette. Hogy a sertéshúsbeadásban ennyire elmaradtak, annak tudható be, hogy nincs még közös istálló és nem tudják kellően gondozni a meglévő állatállományt. Most a párt- és kormányhatározat alapján saját épületanyagból építenek új istállókat. A szövetkezet- saját téglaég: tővel rendelkezik, amelyben az év végéig 500.000 téglát égetnek ki. Ebből építenek majd egy száz férőhelyes szarvasmarhaistállót, egy sertésistállót és egy tyúkfarmot. A té~laégetésnél már eddig is szép eredményeket értek el és a környékbeli szövetkezeteknek 45.000 elsőrendű minőségű téglát adtak építkezés céljaira. Kaszás Sámuel, Rimaszombat. A csenkeí állami birtokon az „egyenlősdí" bérezés a fékezője a termelés növelésének A nánai igazgatósághoz ^tartozó csenkeí állami gazdaságon még mindig a régi elavult bérrendszer van. A teljesítmény utáni jutalmazást órabérrel • helyettesítik. A birtok vezetője a fizetést úgy rendezi a csenkeí gazdaság gépjavító műhelyében, hogy a műhely dolgozói anyagilag nincsenek érdekeltté téve a termelés fokozásában. Sok olyan szakember van a csenkeí műhelyben, akik sok mindent végre tudnának hajtani, ha szaktudásuk és tehetségeik kellőképpen volna jutalmazva. Patkány László, aki már két újítást vezetett be a gazdasági gépeknél, arról panaszkodik, hogy egy nem szakképzett munkás ugyanazt a fizetést kapja, sőt még többet, mint ö. De nemcsak a csénkei gazdaságban, hanem az egész nánai igazgatósághoz tartozó gazdaságokban észlelhető a helytelen bérrendszer következménye. Világos példa rá a kombájnvezető tanfolyam. A birtok dolgozóit felhívták, hogy jelentkezzenek kombájnvezetői tanfolyamra, de bizony alig jelentkeztek egy páran. Ebből is látseik, hogy mennyire nem érdekli a birtok dolgozóit szaktudásuk gyarapítása. Ebből is látszik Lenin elvtárs tanításának helyessége, hogy az egyenlősdí bérezés odavezet, hogy a tanulatlan munkáé nincs érdekeltté téve abban, hogy szakmunkás váljék belőle s ilymódon meg van fosztva az előrehaladás lehetőségétől. A javítóműhely dolgozói és a traktorosok tudták, hogy az igazságos, vagyis az érdemszerinti jutalmazás egyedüli módja a munkanormák bevezetése és a normák szerinti jutalmazás. Ez az állásfoglalásuk helyes volt, mert az állami birtokokról szóló párt- és kormányhatározat is a jutalmazásnak ezt a mőidszerét irányozza elő. A javítóműhely dolgozói már a mult év őszén kérték a bírtok vezetőségét, hogy közösen dolgozzák ki a munkanormákat mind a javítóműhely dolgozóira, mind a traktorosokra. Az igazgatóság ki is adta az államilag megállapított normákat a javítóműhely dolgozóinak egynéhány munkafajtára, a traktorosoknak pedig a szántásra. Megkapták az akkordlapokat, melyeken fel kellett tüntetni az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. A munkanormák bevezetése után nagy .lendületet kapott a munka. Minden lakatos, traktoros £s esztergályos iparkodott szaktudását minél jobban kihasználni, mert meg volt győződve, hogy ezekuitán már az elvégzett munkája után kapja majd a fizetését. Eltelt egy-két hónap, de fizetésük sem nem emelkedett, sem nem csökkent. Ugyanazon a ponton mozgott, mint / amikor órabérben dolgoztak. Kíváncsiak voltak, hogy tulajdonképpen mi is van a dologban, hogy még most is egyformán kapják a fizetést. Ekkor a helyi pártszervezet titkára, Melicher elvtárs egy pár mühelybeli dolgozóval utána nézett a dolognak és megállapította, hogy az igazgatóságon fütyülnek a munkalapokra. Hiába írják a munkások a munkalapokat, ' hiába hitelesítik a műhely vezetőjével, a nánai bérelszámolók csak az órabért számolták el. A birtok igazgatója azzal védekezik, hogy nem voltak helyesen kiállítva a munkalapok, azért nem tudták teljesítmény uitán fizetni a dolgozókat. Ha ez így is lett volna, nem azt kellett volna tenni, hogy az akkordlapokat eldobják, hanem f3l kellett volna világosítani a dolgozókat arról, hogy a munkalapokat hogyan kell helyesen kitölteni. Az igazgató azt is elismeri, hogy például Patkány László munkalapja helyesen volt kitöltve, mégis csak órabérben lett fizetve. Patkány László kombájnvezetöi tanfolyamot végzett, ahol egy kis politikai isme-, retre is szert tett. Mikor _ hazatért, már tudta, mit kell csinálnia. Elment az irodába, elöszedette a mimkalapokat és az ő jelenlétében számolták el a fizetést. Be is bizonyosodott, hogy annaik ellenére, hogy az ő munkalapja helyesen volt kitöltve, mégis órabérben számolták el a keresetét. Az irodai alkalmazottak látták, hogy Patkány elvtárs nyomra akadt, azonnal ki is fizették a hiányzó összeget. Most tudtuk aztán meg, hogy Patkány elvtáns fizetésének elszámolásánál újból csak az „egyenlősdí" elve érvényesült. Patkány elvtárs ügyes, leleményes fiatalember, már kétszer volt újíito. Szorgalmával elérte, hogy a megállapított fatínkamormák szerint a fizetése jóval magasabb lett volna, mint átlagosan a többieké. Ezt azonban a birtok vezetősége nem akajrta. Hogy is kereshetne ez a fiatal szakember annyit, mint mondjuk azok, akik már 30—40 évet ledolgoztak abban a szakmában? A kutya tehát ott van eltemetve, hogy a nánai igazgatóságon nagyon ügyelnek arra, hogy a munkások fizetése „egyonlő" legyen, de azt már nem veszik figyelembe: vájjon egyenlő minőségű és mennyiségű munkát végeznek-e? ^ A nánay „egyenlősdí" bérezésre nagyon jellemző az is, hogy a normázó háromszor-négyszer is átszámoltatja az olyan munkás fizetését, aki az átlag fizetésnél többet keres. Addig osztják, szorozzák, míg viszsza nem esik az átlag színvonalra. Megtörtént az is, hogy az egvik fiatal traktoros két nap egymás után 110—120 százalékra teljesítstte a szánitási tervét. A harmadik napon minőségileg rosszabb talajba került, ezért nem bírta megcsinálni százszázalókban a normát. Erre azt a kifogást találták ki, hogy nem számolhatják el norma szerint a napokat, mert egy nap nem teljesítette a normát. így aztán Ruzsicska elvtársnak órabérben fizették ki a normán felül teljesített munkáját. Ezekután feltehető a kérdés, _ hogy iparkodik-e valaki a csenkei gazdaságban azon, hogy a normát necsiak teljesítse, hanem túl is teljesítse? Hol van a hiba, mi az előidézője ennek a helytelen bérrendszernek, amely fékezi a birtok fejlődését, fékezi a munkásokat abban, hogy munkateljesítményeiket fokozzák ? Nem kell sokat keresni a hibák előidézőjét, mert a nánai állami birtokon fejtől büdös a hal. Kolin, a birtok igazgatója, volt földbirtokos, akinék munkásnyúzó, kizsákmányoló voltáról sokat tud beszélni a karvai SNB Jánosik nevű tagja, aki a múltban nála cselédeskedett. Mit keres ez az ember a nánai • állami birtok élén s a párkányi járási pártbizottság és a járási l Nemzeti Bizottság miért odázza el az állami birtokokról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtását, amely szerint az állami birtokokat meg kell tisztítani az osztályidegen elemektől? Vagy ott van Szécsi Albert anyagbeszerző, akinek a múltban szeszgyára és szántógépe volt. Ez is „olyan jól" látja el feladatát, hogy ha a munkások valamilyen gépalkatrész beszerzését kérik tőle, akkor azokat az erdőbe küldi, hogy ott majd megtalálják, viszont ha valaki megfizeti, hogy fazekat szerezzen, akkor azt a föld alól is előkeríti. A nánai állami bártokot meg kell tisztítani ezektől az osztályidegen elemektől, meg kell szüntetni az egyenlösdit és a munkások bérezését a párt- és a kormányhatározat elvei szerint kell végrehajtani, mégpedig ügy, hogy á dolgozókat érdekeltté téve a termelésben és a munkában, jutalmazásukat mindenkor a végzett munka mennyisége és minősége szerint kapják. Ha majd Balogfalán Széplaki Pál micsurini búzát termel... Balogfalán Széplaki Pál törpegazda. Apja kő bányász, ő pedig édesanyja földjein dolgozik és mint földművest minden nagyon érdekli, ami összefüggésben van a szooialista nagyüzemi gazdálkodással. Akkor is, amikor a parasztküldöttséggel a Szovjetunióban járt Bozó Jenő előadást tartott a Szovjetunióban látottakról, Széplaki Pál elsőnek jelent meg a gyűlésen és nagyon sok kisgazdát meghívott a fontos beszélgetésre. Bozó Jenő beszélt a Szovjetunióban látottakról, a hatalmas kolhozokról, a szovjet népről és azoknak a munkában elért sikereiről. De legjobban lekötötte a megjelentek figyelmét az a gyönyörű búzakalász, amelyet Bozó magával hozott a Szovjetunióból, az egyik kolhoz földjéről. Bizony ilyet még nem is láttak Balogfalán, mert ez olyan búza volt, hogy egy tövön négy kalász is volt. Micsurin-féle ágasbúza. A gyűlés végeztével Széplaki Pali elkérte a kalászt, s kezébe véve, ragyogó szemekkel nézte; az a gondolata támadt, hogy elkéri Bozó elvtárstól, de tudta, hogy Bozó elvtárs nem adja oda ezt a drága emlékként őrzött szép búzakalászt. Széplaki Pali azonban leleményes ember. Mint kisgyermek a madárfiókát, megsimította a kalászokat és két búzaszem ott maradt a kezében. Persze, Bozó elvtárs ezt nem vette észre. De Pali is majdnem rosszúl járt, mert az egyik búzaszfemet el. vesztette. Nagyon sajnálta, mert szerette volna mind a kettőt magával vinni és elültetni Az egy szem búzát hazavitte, gondosan elültette és ebből a csodás micsurini egy szem búzából húsz gyönyörű kalász nőtt. Széplaki Pali örömében azt sem tudta, hol van ég már elképzelte, hogy ha a községben megalakul az egységes földműves szövetkezet, nem egy-két szem búzát fognak vetni ebből az ágasbúzából, hanem hatalmas területeket vetnék be vele. Széplaki Pál azóta is harcol a szövetkezet megvalósításáért és haircol azok ellen, akik a múltban pökhendi „aranykalászos gazdáknak" mondották magukat és olyanok ellen, mint a Balog és Zólyomi családok örökösei, akiknek nincs meg sem a tervezett állatállományuk, sem a hazával szembeni kötelességüknek nem tesznek eleget. És még akadnak olyan /kisparasztok, akik védelmezni szeretMék ezeket a kulákcsemetéket, pedig elég, ha egy kis pillantást vetünk a múltba és rágonddlunk arra, hogy a kulákok milyen kegyetlen módon kizsákmányolták mind a kisparasztságot, mind a földnélküli munkásokat. Volt idő, amikor télvíz idején tüzelő nélkül álltak és egy ki

s száraz fát mentek szedni az erdőbe, még azt is leráncigálták a hátukról. A falu hatalmas legelőin csak a kulákok marhái legelhettek, a kisparasztokét oda sem engedték. A kisgazda marhái csak a kopár, földekvégi mezőkön legelhettek. És, hogy még itatni se. vihessék a megszomjazott állatokat, a három-határi ku. •tat is betemették ezek a gazemberek, még a vizet is sajnálták a kisparasztok állataitól. Bizonyítja ezt az is, hogy az akkori pásztor, Csavnoci János, kénytelerŕ volt 110 marhával a Várgede község határában lévő itató kútra menni itatni. A disznókat ki sem engedték a mezőkre, — ahogy ezt abban az időben a falu kulákjai mondották — holmiféle jött-ment sertéseinek ném adnak legelőt. Bezzeg ma ezeknek a gőgös kulákoknak portáján alig találunk egy-két görbehátú malaoot és a SZÓ szoros értelmében szabó, tálják a termelést. Nem gondolnák arra a balogfal kis- és középparasztok, hogy ezzel az állásponttal és a kulákok hazug recsegéseit hallgatva a maguk jobb életét és gyermekeik jövőjét teszik tönkre ? Fogjanak tehát össze az öntudatos kis- és középparasztok, hogy minél előbb megalakuljon Balogfalán is a szövetkezet és feledésbe menjen az a sok szenvedés, ami a múltban keservessé tette a parasztod életét. Reméljük, hogy rövidesen ezek a dolgok csak rossz emlékként fognak majd kísérteni Balogfalán és a gőgös kulákok udvarán az egységes földműves szövetkezet ser. téshizlaldái, közös szarvasmarha-istállói hirdetik majd az új életet és a nagyüzemi gazdálkodásban Széplaki Pálok, ifj. Kovács Vilmosok és még nagyon sokan termelik a micsurini aranykalászokat. Akkor boldoggá válik a balogfalvai kis- és középparasztok élete. Botos Pál, Balogfala.