Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-12 / 164. szám, szombat

1952 július 11 UJSZ0 69 Bírósági tárgyalás az osztrava-karvini szénbányák kártevői és szabotálói ellen Csütörtökön, július 10-én Osztra­vában íz Állambíróság előtt meg­kezdődött az osztrava-karvini szén­bányák kártevőinek és szabotálóir jiak 9 tagú csoportja elleni bírósági főtárgyalás, akiket az államügyész vádirata azzal vádol, hogy gonosz­tevő magatartásukkal komoly bá­nyaszerencsétlenségeket, bányászok halálát és több milliós károkat okoztak népgazdaságunknak. Az áilambíróság szenátusa dr. Ji­ri Krepák elnökletével ült össze, a vádat Emil Eichler államügyészhe­lyettes képviseli, A bírósági tárgya­lás első napján jeleufc voltak a köz­társaság összes bányamedencéjé­nek képviselőd, az osztrava-karvini szénbányák műszakijai és vájárjai, a legjobb dolgozók, az érdemrendek és kitüntetéseik viselőd, valamint az osztravai kerület dolgozói. Aak Állaimbíróság ssenátusa előtt állott dr. ing. Václav Zsalud, a bá­nyamedence volt főnöke, ing. Jozef Herei, az osztrava-karvini szénme­dence felügyelője, tag. Kiiment Pav­lu, a Doubrava-bánya volt üzemi mérnöke, Ludwig Poliak, a doubra­vai üzemi tanács volt elnöke, Alojz Carbol, ugyanazon bánya szellőzte­tésének vezetője és Jozef Golka doubravai laboráns, továbbá a Barbo­rá-bánya vezető dolgozói: Alfonz Petrás bányamérnök, Emerich La­aarski bányamüszaki, Jozef Stoszek, a bányaszellöztetés vezetője. A vád­iratban, amelyet a bírósági főtár­gyalás első papjának elején felol­vastak, felsorolták a vádlottak bűn­cselekményeit. Dr. ing. Zsalud, ing. Herei és ing. Pavlu vádlottak az áruló Lausch­maran féle jobboldali klikk volt exponensei és a fasiszta agrárpárt neveltjei, — azelőtt a kapitalista szénbárók hűséges szolgái, gyűlöl­ték dolgozó népünkéit és népi demo­kratikus rendszerünket. Hazánk felszabadítása után össze­jöttek a volt szociáldemokrata párt jobbszárnyával és ezen áruló klikk élenjáró osztravai tényezőjévé vál­tak. Tagjai voltak az osztravai szociáldemokrata párt kerületi gaz­dasági-politikai bizottságának, Ez az általuk uralt bizottság saját hí­veivel töltötte be az egyes gazda­sági szakaszok kulcsfontosságú he­lyeit, főleg a bányáikban, hogy ott szándékosan és gazul fékezzék a szocialiMiushoz vezető utunkat. 1948 februárja után a dolgozó nép ezen begubózott ellenségei a szabo­tálás körmönfont formáihoz nyúl­tak azzal a szándékkal, hogy felfor­gassák gazdaságunkat. Gaz fondorlataik eredménye volit az osztrava-karvini szénbányákban elkövetett néhány szabotázs szomo­rú mérlege, amelyek pótolhatatlan ikárojcat okoztak emberéletben és felbecsülhetetlen károkat a nemzeti vagyonban. A vádlott dr. ing. Václav Zsalud a bányamedence hivatalának elnöki funkciójában való működése régész ideje alatt Osztraván szándékos ra­vasz szabotázst folytatott. Legfon­tosabb feladatainak egyike a bá­nyák biztonsági berendezésednek felügyelete volt. Ezt a feladatát a biztonsági előírások szándékos meg­szegésével „teljesítette", késleltette az üzemi igazgatóságoktól érkezett fontos beadványok, főleg a szén­vájás megengedése iránti kérvé­nyek elintézését, nem ellenőrizte a bányák biztonsági intézkedéseit, nem tűzött ki határidőt az észlelt vagy jelentett hiányosságok kikü­szöbölésére. Habár jól ismerte az elégtelen biztonsági viszonyokat és a Doubrava-bánya Hubert-tárnájá­ban uralkodó megengedhetetlen fel­tételekét, a további vádlottakkal, ing. Jozef Hereilel és tag. Kldment Pavluval való megegyezés után be­leegyezését adta a fejtés újra meg­kezdésére e tárnában. így 1949 febr. 12-én' a Doubrava­bányában gáz- és szénrobbanás tör­tént, amelynek során elpusztult a Hubert-tárnában dolgozó bányászok egy része. A bánya egy része nagy szénkészletékkel beomlott és hosz­szú időre üzemképtelenné vált, A vádlott dr. ing. Zsalud, mint a bányamedence hivatali bizottságá­nak főnöke, amely a robbanás okait vizsgálta, úgy vezette a kivizsgá­lást, hogy az.igazi bűnösök meg­menekültek a leleplezés elöl. A kár­tevők bandájának további tagjai, Ing. Herei, ing. Pavlu, Ludvig Pol­iak, Alojz Carbol és Jozef Golka az ő tudomásával bányajegyzeteket hamisítottak a metangáz előfordu­lásáról, amelyek a szerencsétlenség előidézésében való bünrészességük bizonyítékául szolgáltak volna. Ing. Zsalud hasonlóképpen igye­kezett eljárni más esetekben is. Kö­telességei elszabotálásában és ra­vasz elodázásában még terjedelme­sebb szabotázsakciók feltételeit te­remtette meg. Erre további szövetségeseket ke­resett egyes bányamüszakiakban és segítőtársakat néhány nem elég éber bányamunkás között. Közvet­lenül felelős azon feltételek létre­hozásáért, amelyek 1951 december 17-én tüzet okoztak a Barbora­bányában. Itt főszövetségese volt ing, ^lfonz Petrás bányamester és EmeriCh Lazarszky bányatechnikus vádlottak lelkiismeretlensége és ha­nyagsága. A Barbora-bánya egyik tárnájá­bon oly bűzt éreztek, amely a bá­nyatüz keletkezésének veszélye ide­jén fordul elő. Hogy a tüz kitörését megelőzzék, a veszedelmes helyet be kellett volna falazni. így döntött maga tag. Zsalud, azonban — habár tudatában volt a helyzet veszedel­mességének és a mtaél gyorsabb beavatkozás szükségességének — parancsának megvalósítására nem határozott meg semmiféle határidőt és nem ellenőrizte annak teljesíté­sét. Ellenkezőleg, igyekezett a Bar­bora-bánya vezető dolgozóit megin­gatna abban a meggyőződésükben, hogy a tűzvész veszedelme nem akut jellegű. Ezért a vádlott ing. Petrás is megelégedett csupán a falazásra való parancs kiadásával és nem gondoskodott annak megva­lósításáról. A Barbora-bánya mind­két felelős műszakijának, a vádlott tag. Petrásnak és Lazarszkynak fe­lelőtlen hanyagsága kitűnik a ka­tasztrófa napján tanúsított ' maga­tartásukból. Egyáltalában nem telje­sítették ama kötelességüket, hogy jelentsék a veszedelmet és biztosít­sák a biztosító munkálatokat. Ha­nyagságukkal lehetetlenné vált a tűzvésznek idejében való egy helyre korlátozása és a veszedelem megelőzése. Még elítél endőbben vi­selkedett az utolsó vádlott, Stoszek, a Barbora-bánya szellőztető beren­dezésének vezetője. Visszautasította a veszélyeztetett tárna szellőztető oszáiyának felülvizsgálását és a tűzvész kitörése után gaz módon elodázta a tűzfészek kikeresését. Hamisan tájékoztatta a bányame­dence hivatali bizottságát és a bá­nya vezetőségét a bánya veszélyez­tetett részében lévő állapotokról és így előidézte a tűzvésznek oly mér­tékben való elterjedését, hogy azt lehetetlen volt leküzdeni. A Barbo­ra-bányában kitört tűzvész áldoza­tokat követelt emberi életekben és ezenfelül jelentős gazdasági káro­kat okozott. Ing. Zsalud, mint a bányamedence hivatal bizottságá­nak főnöke ismét nemcsak, hogy nem gondoskodott a vádlott Stoszek gonosztevő hanyagságának jóvátéte­léről, hanem a beavatkozás szándé­kos elhalasztásával előidézte a tűz­vész által okozott károk elterjedé­sét. E vádlottak az osztrava-karvini szénmedencében a szénfejtés és a munkatermelékenység fokozására hozott intézkedésekről szóló párt­ás kormányhatározattal teljes ellen­tétben jártak el, amely a bányában végzett munkát és annak jutalma­zását szocialista alapokra fektette és világos irányvonalakat tűzött ki minden bányadolgozó . előtt. Ing. Petrás és Lazarszky vádlottak tevé­kenysége a bányamunka végzésében és államosított bányáink védelmé­ben tanúsitott büntetendő felelőtlen­ség elriasztó példája, A vádlott Sztoszek, akire nehéz feladat volt bízva, — a levegővel való gazdál­kodás feladata, — a bányaszellöz­tetés vezetőjének feladata, — go­nosz tevékenységével különösen ve­szedelmes helyzetben tanúsított gaz •eljárásával közös felelősséget visel a Barbora-bányában kitört tűzvésznél áldozatul esett emberi életekért, va­lamint az okozott károkért. Dr. ing. Zsalud, ing. Herei, tag. Pavlu vádlottak és társaik szándé­kos szabotálást követtek el népi demokratikus rendszerünk és a dol­gozó nép iránti gyűlöletből. Szándé­kuk népgazdasági tervünk veszé­• lyeztetése volt és e célból visszaél­j tek funkciójukkal és szaktapaszta­lataikkal. A vádirat felolvasása után kihall­gatták a vádlott ing. Hereit. E burzsoá „szakember" egész élete' a munkásosztály elleni gyűlö­lettől van áthatva. A München­előtti köztársaság és a megszállás alatt durván és aszociális módon viselkedett a bányászokkal szem­ben. Tanulmányai befejezése után, hogy elnyerje új feljebbvalói — a szénbárók — tetszését, belépett az agrárpártba. De egyaránt odaadóain szolgálta a náci megszállókat is. 1942-ben a Heydrich-féle merénylet idején Láng nád rendőrkopónak elárulta, hogy Vomácska harcos dolgozó pénzt gyűjt a megszállók ellen foly­tatandó harcra. Néhány nap múlva Vomácskát becsukták és a koncent­rációs táborban pusztult el. Herei 1945-ben belépett a szociál­demokrata pártba és az osztravai gazdasági és politikai bizottságban dolgozott, ahol megvalósította az áruló jobboldali szárnynak a dolgo­zó népünk érdekeiért küzdő Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának intézkedései ellen irányuló törekvé­seket. A Lauschmann—Mayer-féle jobb­oldali klikk támogatásával Herei be­furakodott az osztrava-karvini szén­medence műszaki igazgatójának és később az osztrava-karvini szénme­dence központi igazgatóhelyettesé­nek tisztségébe. Ebben a funkció-­ban 1948 februárjáig működött. Herei szorosan együttműködött a további vádlottakkal, ing. Zsaluddal és ing. Pavluval és az osztrava­karvini szénmedence elhúnyt igaz­gatójával, ing. Moszleirel. Ez a csoport a győzelmes február után áttért a szabotálás ravasz formáira abbeli szándékában, hogy veszélyez­tesse a tervteljesítést és ezzel meg­nehezítse hazánk gazdasági fejlődé­sét. A vádlott Herei beismerte: — Bűnösnek érzem magam abban, hogy szabotázscselekményt követtem el azzal, hogy megszegtem a biz­tonságai előírásokat. Amikor a vádlott Hereit kinevez­ték az osztrava-karvini szőnmeden­ce igazgatóságának felügyelőjévé, tag. Moszler adott neki utasításokat e felelősségteljes tisztsége teljesíté­sére. A vádlott Herei erről a követ­kezőket vallja: Belépésem alkalmával Moszler v eket mondotta: — Olyan nyo­masztó helyzetet kell teremteni a munkába lépő új központi munkás­igazgrtó számára, hogy kénytelen legyen lemondani azért, mert nem lesz képes a tervteljesítés biztosí­tására. Ezt a helyzetet a biztonsági elő­írások rendszeres megszegésével kellett volna létrehozni. A vádlott Herei közösen felelős azért a szerencsétlenségért, amely 1949 február 12-én történt a Doub­mva-bányában, mivel ezidöben, mint felüg;'elöszerv meg volt bízva e bá­nya felügyeletével. Mindjárt funk­ciója betöltésekor durva büntettet követett el azzal, hogy újra meg­nyittatta a Hubert-tárnában való fejtést, ahol az elégtelen szellőzte­tés, a metangáz nagymértékben va­ló előfordulása és a robbanás ve­szélye miatt beszüntették a munká­kat. Az államügyész kérdésére, hogy áz ajánlatadásánál tag. Moszler uta­sításaiból indult-e ki, Herei a kö­vetkezőket válaszolta: Igen, tudtam, hogy a fejtés itt nehéz lesz. Elnök: Nehéz, vagy veszélyes a bányászok szempontjából? Herei: Nehéz is és veszélyes is a metangáz nagymértékben való elő­fordulása miatt. v Államügyész: „"tehát műszaki admi­nisztratív szabotázs volt! Ha ön előtt ismeretes volt az, hogy a bányában szénpor van és erős metanképzödés, figyelmezetetett-e arra hogy ilyen körülmények között veszélyes a fej­tés? Herei: Nem figyelmeztettem. Szenátus elnöke: Szándékosan? Herei: Igen. Elnök: Figyelmeztették önt a munkások ? Herei: Figyelmeztettek, hogy a Hubert vájárdolgozói fejfájásról és szédülésről panaszkodnak. Ünnepi est a Mongol Népköztársaság állami ünnepének tiszteletére A Nemzeti Arcvonal prágai ak-1 ció bizottsága csütörtökön, július 10-én a Blanyik moziban ünnepi es­tet rendezett a Mongol Népköztár­saság állami ünnepének tiszteletére. Az esten résztvettek Viliam Siroky kormányelnökhelyettes, külügymi­niszter, Zdenek Fierltager és dr. Jozef Kiszely konmányelnökhelyet­tesek, Ján Harus és Antonin Pospi­sil miniszterek, Anezska Hodinová Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Václav 7 Vacek, Prága főpolgármes­tere, továbbá politikai és kulturális életünk képviselői. Megjelent továb­bá a népi demokratikus baráti or­szágok diplomáciai testülete Alex­ander Jefremovics Bogomolowal, a Szovjetunió nagykövetével az eien. A csehszlovák, mongol és szovjet állami himnusz elhangzása után Anezska Hodinová Spurná, a nem­zetgyűlés alelnöke mondott beszé­det Prágába érkezett S. A. Dange indiai szakszervezeti dolgozó Szerdán, július 9-én néhány na­pos tartózkodásra Prágába repült S. A. Dange, az indiai haladó szak­szervezetek vezető képviselője. A legközelebbi napokban S. A. Dange beszélgetést fog folytatni Franti­šek Zupka képviselővel, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökével, a szakszervezeti világszövetség alel­nökével a szociális biztosításról a szociális biztonságról tárgyaló nemzetközi konferencia előkészüle­teiről. A konferenciát decemberben fogják megtartani Bécsben, szerve­zője a szakszervezeti világszövetség S. A. Dange résztvesz a Karlove­Vary-i Nemzetközi filmfesztivál ün­nepélyes megnyitásán is. Államügyész: Ez azt mutatja, tevékenységét pontosan Moszler uta­sításai szerint végezte. A szerencsétlenség okainak kivizs­gálásakor ing. Herei szándékosan nem szólt az előtte ismeretes körül­ményekről és hamisan tájékoztatta a vizsgálóbizottságot. Beismerte, hogy szándékosan hazudott. Vallo­másának egész ideje alatt a vádlott Herei igyekezett a gaztetteiért való felelősséget elhúnyt cinkostársára, ing. Moszlerre hárítani. E szándéka nem sikerült és büntevékenységét a tanúk és bűntársak vallomásával, valamint írásbeli anyaggal is rábizo­nyították. Mint további vádlott, ing. Kiiment Pavlu tett vallomást. Legutóbb az osztravai Hlubtaa-bánya üzemi mér­nöke volt, a Doubrava-bányában dol­gozott mint üzemvezető a robbaná­sig. Beismerte, hogy a megengedhe­tetlen körülmények között a Hubert­tárnában végzett munkát megenged­te és így veszélyeztette a dolgozók életét, igyekezett azonban tagadni a robbanás előidézésére irányuló egye­nes szándékát. Ezért kitérően felelt az államügyész és a bíróság kérdé­seire és igyekezett enyhíteni bűnét. — Meg voltam győződveí — állí­totta tag. Pavlu, a nagy bányagya­korlattal rendelkező bányamérnök — hogy 5 százalékos metangázzal telt légkörben nem történhet robbanás. Államügyész: Ismeri a bányászati rendőri előírásokat, amelyek megha­tározzák a robbanógáz koncentráció­ját? Pavlu: Igen! Szénpor előfordulásá­nál másfél, normális körülmények között 2 és fél százalék volt enge­délyezve. Elnök: Miért tesznek különbséget a metán megengedhető koncentrációja között a szénporos bányákban és a pornélküli bányákban? Pavlu: A szénpor fokozza a robba­nás veszélyét. Elnök: A Doubrava-bánya gazdag volt szénporban, vagy nem? Pavlu: Porbánya volt! Államügyész: Három százalékos metangáz a porbányában — milyen koncentráció ez? Pavlu: Megengedhetetlen! Az államügyész kérdésére, hogyan lehetséges az, hogy a tudatlanság­nak, a szakképzettség hiányának és a körül nem tekintésnek ilyen mér­tékét mutatta, amikor hagyta, hogy bekövetkezzen a szerencsétlenség, a vádlott Pavlu adós maradt a felelet­tel. Mégis mentegetődzött a bánya­üzem ellenőrzésének elmulasztásáért közvetlen a bányában. Több mint há­rom hónapig egyáltalában le sem ment a bányába, bűntársai jelenté­seit kapta kézhez és küldte tovább, holott tudta, hogy gyakran hamisak. Ö maga végül felszólította Róbert Moldrzik müszakmestert, aki ezt a megrendítő valóságot megerősítette tanúvallomásában, hogy a medence vezetői ne írják jelentéseikben a me­tankoncentráció valódi állapotát, ha­nem hogy sokkal alacsonyabb szá­mokat tüntessenek fel. Ezen idő alatt a bánya egyéb biztonsági intézkedé­seit sem ellenőrizte. A vádlott Pavlu azzal védekezett, hogy megbízott ab­ban az ellenőrzésben, amelyet a Doubrava-bányában jártakor jó ba­rátja, ing. Herei, az osztrava-karvini szénmedence felügyelője végzett. Jelentései állítólag mindig kielégí­tők voltak, úgyhogy nem tartotta szükségesnek & személyes beavatko­zást. Hogy a vádlott Pavlu igenis, tu­datában volt a Hubert-tárnában uralkodó helyzet veszedelmességé­nek, megerősíti a vádlott világos ne­gatív válasza az államügyész kérdé­sére, kellett-e még ilyen körülmé­nyek között bányászni. Az állam­ügyész azon kérdésére, ment volna-e mint bányász ilyen környezetbe dol­gozni, határozottan kijelentette, hogy nem. A további kérdésre: „És miért küldte oda a bányászo­kat?" — Pavlu nem akart világos választ adni és újra kezdte kitérő taktikáját. Igyekezett bűnét és fele­lősségét átruházni tettestársaira, to­vábbi munkatársaira. Végül azalól is tisztázni akarta magát, hogy a bányában elrendelte a szénpor raktá­rozását, ami fokozta a helyzet veszé­lyességét és a tűzvész elterjedésének nagyobb lehetőségét. A-Doubrava-bányában történt rob­banás 24 emberéletet követelt és többmilliós kárt okozott. Az állam­ügyész azon kérdésére, mivel törő­dött leginkább a robbanás után, be­ismerte: „Bűntetteim elsimításáról gondoskodtam". E kártevő csoport gaz tevékeny­ségének módszereire jellemző volt a vádlott Pavlu vallomása arról, ho­gyan viselkedett tag. Zsalud a rob­banás és a tűzvész okainak kivizs­gálásánál. A vizsgálóbizottság szá­mára semmiféle bizonyítékot sem szerzett be, mivel ezekből megálla­píthatták volna, hogy a bányában megengedhetetlen körülmények kö­zött dolgoztak és leleplezték volna az igazi bűnösök tevékenységét A vádlott Pavlu a következőket mond­ta: „A vizsgálat során, amelyet Zsa­lud vezetett, rájöttem, hogy itt egyál­talán semmi másról nincs szó, mint arról, hogy senkinek semmi baja se történjék, hogy semmit se vizsgálja­nak ki." Pavlu vádlott Golka laboráns je­lenlétében átírta a bánya levegő­elemzésének könyvét, elrendelte a feljegyzések meghamisítását, ame­lyek a metán mennyiségéről is ada­tokat tüntetnek fel. Előre tájékoz­tatva volt azokról a kérdésekről, amelyeket a bizottság intézett hozzá és szándékosan hamis vallomást tett hogy elkendőzze a szerencsétlenség­ben való bünrészességét. Később Zsaludtól megkapta a jegyzököny­vet, hogy a doubravai robbanás okai­nak esetleges későbbi kivizsgálása alkalmával vallomásaiban ne térjen el és ne különbözzék bűntársai val­lomásaitól. A vádlott Pavlut a tárgyaláson le­leplezték, mint a burzsoá társada­lom tipikus neveltjét, aki a népi de­mokratikus rendszerrel szemben ér­zett gyűlöletből szakismereteive] visszaélt a néppel áíiemben. A vádlott Pavlu vallomásának be­fejezése után kihallgatták a tanúkat, akik megerősítették Herei és Pavlu vádlottak büntevékenységét. Az osztravai kártevők és szabotá­lók gaz csoportja elleni főtárgyalás első napjának befejező részében ki­hallgatták tag. dr. Václav Zsaludot és Ludvig Pollák vádlottakat. A fő­tárgyalás július 11-én további vád­lottak kihallgatásával folytatódott

Next

/
Oldalképek
Tartalom