Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-12 / 164. szám, szombat

c/i mai számban ; Az üzem vezetőségének nagyobb figyelmet kell fordítania a verseny nyilvánosságára a Béke Üzemben (2. edd.) Bírósági tárgyalás az Osztrava-karvini szén­bányák kártevői és szabotáló! ellen (3. old.) A Béke Világtanács határozatai a békeszerető nemzetek akaratát fejezik ki (4. old.) A ceenkei állami birtokon az „egyenlösdi" bé­rezés a fékezője a termelés növelésének (5. old.) Olimpiai híradó (ti. öld.) Bratislava, 1952 július 12, szombat 2 KČS évfolyam, 164. szám SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai egyesüljetek? Az imperialisták háborús politikájának következményei Míg a béketábor a Szovjetunióval I az élén nagyszerű müveket alkot, • fejleszti gazdaságát és állandóan fokozza a nép életszínvonalát, a háborús gyujtogatók maroknyi cso­portja által uralt kapitalista világ egyre jobban a gazdasági csőd félé halad. A kapitalista országokban majdnem naponta emelik az árakat és mérhetetlenül növekszik a dol­gozók nyomora. Ilyen a haldokló, rothadó kapita­lizmus képe a leggazdagabb és leg­fejlettebb kapitalista országokban, az USA-ban. A több kapitalista or­szágok helyzete még rosszabb. Mi az oka ennek az állapotnak? Ennek az oka az amerikai mono­póliumok kapzsi, gyűlöletes politi­kája, amelyek háborús nyereségek­re és tettekre törekszenek, gazda­ságukat háborús útra vezetik. Az imperialista ragadozók, főleg az amerikai imperialisták minden igyekezetüket a háború előkészíté­sére és előidézésére Irányítják. A fegyverkezési programmfoan és a háborúban keresik a kapitalista rendszer szakadékot képező kfilső és belső ellentételnek megoldását. A világ békeszerető embereinek száz­milliói határozottan elutasítják azt, hogy a monopolista milliárdosok rabló szándékaiért a vágóhídra menjenek. A háborús uszítók ma­roknyi csoportja egyre jobban el­szigetelődik saját országaik békére \ágyő széles néptömegeitől._ Ezen országok népe egyre világosabban ismeri fei az imperialisták romlás­ba vezető politikáját. Ez a politika a kapitalista országokban az embe­rek tízmillióit dönti kétségbeesett helyzetbe, nyomorba és munkanél­küliségbe. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a kapitalizmus gazdasági alaptör­vényének fő vonása a minél nagyobb kapitalista nyereség biztosítása az illető ország lakossága nagyrészé­nek kizsákmányolása, koldusbotra juttatása és ífyomorba jutása által, más, főleg elmaradott országok né­peinek rabszolgasorsba süllyeszté­sével és rendszeres megrablásával és a népgazdaság militarizálása, amelyet minél nagyobb nyereségek biztosítására használnak kl. Az impierialisíák háború utáni fejlődése teljes mértékben megerősí­tette a világ dolgozói tanítójának, Sztálin elvtársnak szavait: „A függő kapitalista országok minél nagyobb kizsákmányolása biz. tosításának céljából az amerikai imperialisták a hálH>rú után először kihirdették az úgynevezett „Tru­man.féle doktrínát", majd később az úgynevezett „Marsali-tervet", amely az egyes országoknak nyúj­tandó „segítség" ürügye alatt ezen országok teljes gazdasági és poli­tikai alárendeltségére vezettek az amerikai monopolokkal szemben.' A Marsall-féle csalással az ameri­kai imperialisták megerősítették pozíciójukat az összes csatlós or­szágokban. Befolyásukat és a füg­gő államokra gyakorolt gazdasági nyomásukat az amerikai gazdagok legreakciósabb köreiknek a mun­kásszervezetek ellen indított táma­dása támogatására használták fel, amely szervezetek következetesen a harc élére lépnek a függetlenségért és a béke bztosításáért, a külföldi kizsákmányolók ellen. 1948-ban az amerikai monopolista kalózok megkezdték zsákmányhaj­hászásuk további fázisát: az új há­ború nyilt előkészítését, az örült fegyverkezési versengést. Hogy az egész kapitalista világra rákénysze­rítsék fegyverkezési politikájukat, Koreában támadó háborút idéztek elő, megkezdték az úgynevezett „ke­mény ké®" politikáját, amely a var lóságban minden szabad ország és főleg a béke és a demkorácia tá­masza, gonosz világuralmi igyeke­zeteik legyőzhetetlen gátja: a Szov­jetunióval szemben tanúsított ellen­séges politikájuk ügyetlen álcája. Az amerikai háborús gyújtogatok a tervek megvalósításában nem rettennek vissza az olyan aljas gaz­tettektől sem, mint például a bak­tériumháború és a békeszerető la­kosok tömeges kiirtása, amelyeket Koreában követtek el. A monopo­listák háborús szándékai érdekében a német nép akarata ellenére szét­tagolták Németországot, nyugati részét ismét felfegyverezték és az imperialisták háborús támpontjává változtatták. Az USA gazdasága teljes egészében háborús útra tért. Az USA költségvetésének 80%-át közvetve vagy közvetlenül felfegy­verkezésre irányozták elő. Az amerikai monopóliumok ki­szolgálói az USA kormányában igyekeznek bebeszélni az amerikai népnek, hogy a fegyverkezési prog­ramúi gátat vet az amerikai ipar mély válságba való elkerülhetetlen sodrásának. Mik azonban ennek a következményei ? „Mit jelent az ország gazdaságá­nak háborús útra való áttérése? — mondja Sztálin elvtárs. — Ez azt jelenti, hogy egyik oldalon az ipart a háború szükségleteihez alkalmaz­zák, mindenféleképpen bővítik a háborúhoz szükséges tárgyak gyár­tását a lakosság szükségleteire való tekintet nélkül, mindenképpen kor­látozzák a lakosság szükségleti tár­gyainak termelését és főleg piacra szállítását, azaz csökkentik a lakos­ság szükségletét és az országot a gazdasági válság küszöbére sodor­ják. Az USA és a függő kapitalista ál­lamok helyzete teljesen megerősí­ttette Sztálin elvtárs ez m szavait. Amíg a fegyvergyártás növekedett, szédületesen emelkedtek a fegyver­gyárosok nyereségei és egyúttal kor­látozódott a polgári termékek gyár­tása. Mivel a stratégiailag fontos nyers­anyag kiutalását polgári szükség­letekre jelentősem korlátozták, a pol­gári termelés rohamosan csökkent. 1952 első negyedévében a múlt év első negyedévével szemben a sze­mélykocsik gyártása 65 százalékkal, a lakásépítkezés 21 százalékkal, az élelmiszeripar 10 százalékkal, a bőr. gyártás 20 százalékkal, a papírgyár­tás 13 százalékkal, az ipari termé­kek gyártása 15 százalékkal csök­kent. A polgári szükséglet csökkenése és az egész ipari termelés süllyedése a munkanélküliség növekedéséhez ve­zet, főleg azért is, mert a fegyver, iparban való alkalmaztatás a foko­zott kizsákmányolás következtében egyáltalában nem növekedett. Magá­ban az USA-ban már több, mint 13 millió teljes és részben munkanél küli van. Hasonló gazdasági romlás felé ha­ladnak a többi kapitalista államok, melyekre amerikai uraik rádiktál­ták a háborús termelés fokozását. Franciaországban ma- 3 millió tel. jes és részben munkanélküli, Olasz­országban több, mint 5,500.000, Ja­pánban körülbelül 18 millió munka­nélküli van. Nyugat-Németország­ban a munkanélküliek száma túl ha kul j a a 3 milliót. A polgári termelés korlátozása a szükségleti árucikkek hiányára és ezzel rohamos ámövekvésre vezet. Az Egyesült Államokban csupán 1951 janurájától 1952 februárjáig a szükségleti árucikkek árai több, mint 22 százalékkal növekedtek. Angliában csupán az elmúlt évben az életfenntartási költségek 25 szá­(Foiytatáe a 2. oldalon). <5Um CL t&mmi l%ďakm fítájábt A feketeháti állami gazdaság csütörtökön befejezte az aratást (Telefonjelentésünk) A csallóközaranyosi állami birtok feketeháti gazdaságában Oláh Jó­zsef, a legjobb traktorista 21 hektár búzát aratott le 18 órás munkaidő­vel egy nap alatt. Keresete a pré­miummal együtt ezen a napon 1000 koronán felül volt. Átlagos teljesít­ménye az egész aratás ideje alatt 11 és fél hektár volt. A legmagasabb teljesítményt július 9-én érte el. A második legjobb traktorista a Böki-gazdaságban Farkas Jenő, aki 14 hektár búzát aratott le 11 óra alatt. A harmadik legjobb traktorista, Nagy Imre a feketeháti gazdaság­ban, aki 18 hektár búzát aratott le 18 óra alatt. Ezeknek a traktoristák­nak átlagteljesítménye 11 és negyed hektár volt naponta. Škoda—30-as traktorral dolgoztak. A legjobb aratócsoport a nagyiéli, amely 33 hektár árpát rakott le egy nap alatt. A feketeháti gazdaság az aratást csütörtökön befejezte. Németh András, Csallóközaranyos. A somorjai szabók szövetkezetének igazgatója önkényes intézkedésével ne akadályozza meg, hogy az alkal­mazottak segítsenek a termés betakarításában mi gyűlésén is ismertették a párt és kormány határozatát, amely az egységes földműves szövetkezetek megszilárdításáról szól. A szövetke­zet alkalmazottjának családtagja vagy felesége aktívan résztvesz az EFSz munkáiban és vannak olyanok is, akik csak pártolótagok, de sza­bad idejükben segítenek az egységes földműves szövetkezetnek. Ezért egy­hangú határozatot hoztak, hogy a 7 órai munkakezdetet 6 órára teszik, így előbb végezhetnek rendes mun­kájukkal és több segítséget nyújt­hatnak az aratásban a szövetkezet­"iTetr.' A-Változás bevezétésére***több­ször kérték az igazgatót, aki azon­ban nem egyezett bele és az össz­üzemi gyűlésen a járási titkár jelen­létében kijelentette, hogy a szabók szövetkezetében ö „parancsol" és megmutatja, hogy itt nem is fog más parancsolni és ehhez még a já­rási szakszervezeti tanácsnak sincs semmi köze. Mi pedig ezt máskép tudjuk. Hiszen az igazgató nem pa­rancsoló szerv, hanem az üzem veze­tője, az üzemvezetőnek pedig az üze­mi bizottsággal együtt kell dolgoznia. Az összüzemi gyűlés határozatát, amelyet a kollektív hoz, nem lehet olyan beszéddel elütni, hogy itt én parancsolok, különösen akkor, ha a javaslat ' olyan nagyjelentőségű célt A somorjai járási szakszervezeti tanács bővített aktíván ismertette pártunk és kormányunk az EFSz-ek megszilárdításáról és továbbfejleszté­séről szóló határozatát. Az aktíván ismertették a kerületi szakszervezeti tanács határozatát is, mely szerint a falvakban lakó munkásságot meg kell győzni, hogy különösen most, kapcsolódjanak be az EFSz munkái­ba és hozzátartozóiknak, családtag­jaiknak a munkába való bevonásával aktívan vegyenek részt az egységes földműves szövetkezetek megszilár­dításában. Sok üzemben kérték a HHmEfäSrfk az üzem vezetőségét és az üzemi párt- és szakszervezeti vezetőséget, hogy egy órával korábban kezdődjön a munka, mert így napi munkájuk elvégzése után segíteni tudnak a szö­vetkezetben. Példásan kisegítették a tejfalusi szövetkezetet az útépítő nemzeti vállalat dolgozói, akik annak ellenére, hogy az új betonút építé­sénél tervüket 150 százalékra telje­sítik, állandóan segítik a tejfalusi gzövetkezetet az aratásban. Azonkí­vül megegyeztek az üzem vezetősé­gével, hogy a cséplés alatt rendes évi szabadságukból egy hetet kivesz­nek és a tejfalusi szövetkezetben fog­nak dolgozni. A szabók szövetkezetének összüze­szolgál, mint a termés betakarítása. Tehát az efféle Horváth Zoltánok ne akadályozzák meg azt, hogy a szö­vetkezet tagjai és az üzemi munkás­ság a munkás-paraszt szövetség je­gyében együtt építsék a szocializ­must. Csóka Ferenc, járási szakszervezeti titkár, Somorja. A szocialista munkaverseny segítségével jól halad az aratás a szőgyéni EFSz-ben A szőgyéni és libádi szövetkezet párosversenyben állnak egymással, hogy 24 nap alatt elvégzik az ara­tást és a cséplést és 14 nap alatt a tarlóhántást. A szőgyéni szövetke­zetben 11 önkötözőgép dolgozik. A köbölkúti traktorosokon kívül a privi­gyei traktorosok brigádmunkával se­gítik a szövetkezetet. Szorgalmasan és jól dolgoznak a privigyei trakto­rosok, mindent pontosan a terv sze­rint végeznek s úgyszólván éjjel­nappal dolgoznak, mert bevezették a két váltást. Nappal aratnak, éjjel a tarlóhántást végzik. Megy is a munka, mint a karikacsapás. Ahol tegnap még ringó búzatáblák vol­tak, ott ma már a keresztberakott kévék sokasága és a felszántott fe­kete föld látható. Békearatási propagácíós központ Szőgyén. A nagyabonyi szövetkezetben az ifjúsági csoport halad az élen Nagyabonyban három csoport dol­gozik a szövetkezetben, a negyedik pedig az ifjúság csoportja. A csopor­tok páros versenyben állak egymás­sal és az els ő napon az ifjúság lel­kes csoportja került az élre. Kiemel, kedő teljesítményt ért el az ifjúság 2. számú csoportja: az első napon 23.5 hektárt arattak és takarítottak össze. De nem maradtak el a töb­bi csoportok sem, az ö teljesítmé­nyük is meghaladja a napi 20—23 i hektárt. Fleísclimann Kálmán, Nagyabony. Két perc alatt egy zsákkal Az aratás befejezésével még nem ért véget a gabona szemveszteség nélküli betakarításáért folyó harc. Szövetkezeteink tagjainak, de külö­nösen a traktorállomások dolgozói­nak nagy -súlyt kell fektetni a csép­lésre. A dunaszerdahelyi traktorállomás dolgozói újfajta cséplés! módszerrel fognak dolgozni. Szabó József csép­lőgépkezelö a tél folyamán egy 1200­as cséplöt átalakított, amelyet a csé­falvai szövetkezetben próbáltak ki először. Cséfalván mindenki kíváncsi volt arra a különleges cséplőgépre, amely naponta 6 vagon gabonát is kicsé­pel. Még azok az emberek is ott to­longtak a cséplőgépnél, akiknek sem­mi közük sem volt a csépiéihez. Ide hozta a kíváncsiság a cséfalvai gaz­dákat. Az árpa egy része már kazalba rakva várta a cséplőgépet, a másik része pedig kocsikra volt rakva. A szekerek elé lovak is voltak fogva, hogy az üres szekerek helyére azon­nal behúzatlhassák a megrakottakat. Megérkezett a cséplőgép is. Egy Hoffer-traktor vontatta. Alig telt el 10 perc, már a szíj is fel volt téve a gépre. Még egy kis türelem — szólt Angyal Imre traktoros — azonnal indulhatunk. Míg Angyal Imre a gép beállításával volt elfog­lalva, addig Szabó József a dobon mesterkedett. Kitakarta az etetőnyí­lásra szerelt elevátorszerü készülé­ket, minden csavart gondosan meg­nézett, megíhúzogatta egy kicsit a fogaskerekeket összekötő hajtólán­cokat. Hirtelen nem is tudta, hogy a hozzá intézett kérdések közül me­lyikre feleljen. A végén aztán a leg­közelebb álló ember kérdésére felelt, aki izgatottan érdeklődött az után, hogy hol fog állni az etető, ha az a rés, ahol állni szokott, be van desz­kázva. Szabó József mosolyogva válaszol a kérdezőnek: — Nem kell ide már etető, bácsi­kám. Nézze csak ezt a vászonszala­got, melyen lépcsöszerüen vannak ezek a fák elhelyezve. Erre csak rá kell dobálni a kévéket, a többit a gép elintézi. — No és ki vagdossa el a kévé­ket? Szabó József közelebb vitte az em­bert a cséplőgép szerkezetéhez és megmutatta a nyílás előtt elhelye­zett tárcsaformájú kereket. — No látja, ez vágja majd el a kévéken a kötelet. A traktoros jelt adott az indulás­ra. — Fogjanak munkához — szólt Szabó József. — Két ember menjen az asztagra, egy pedig az árpával megrakott kocsira. Az asztagon azért kell 2 vagy 3 ember, hogy a távolabbi kocsikról a kévéket odadobálják annak, aki a cséplőgépbe dobálja. A hajtőszíj sziszegve megindult. Megmozdultak a,z emberek kezében a villák és először lassan, bátortala­nul kezdték a kévéket a szalagra do­bálni. De amikór látták, hogy a gép gyorsan nyeli egymásután a kévé­ket, nekibátorodtak lassan a munká­nak. Csak úgy tolták a kévéket a cséplőgépbe. / A zsákok körül is nagy volt a for­galom. Alig győzték a zsákokat el­szedni a dob alól és mérlegre tenni. Egy -óra is előkerült, a kíváncsisko­dók között valaki mérni kezdte az időt. — Két perc alatt egy zsákkal — jelentette ki az óratulajdonos — ami 70 kilogrammnak "felel meg. Angyal Imre azonnal papírt és ce­ruzát fogott. Kiszámította, hogy a jelenlegi ütem mellett egy óra alatt 21 mázsát, 10 óra alatt pedig 210 mázsát tudnak kicsépelni, ha pedig két váltásban dolgoznak, akkor 420 mázsa a napi teljesítmény. Ez azon­ban még\nem mondható csúcstelje­sítménynek, mert minden kezdet ne­héz és éppen a leggyengébb árpát kezdték' csépelni. Félóra elteltével már egy kocsi meg volt rakva kicsépelt árpával. Szabó József, a helyi pártszervezet elnöke rászólt a lovakra és megin­dult értékes terhével a földműves raktárszövetkezet felé. Boldog volt és büszke is, hogy ők, a szövetkezet tagjai viszik az első szekér gabonát a raktárba és a megtisztelő odaszál­lítás éppen neki jutott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom