Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-11 / 163. szám, péntek

1952 július 11 UJSZ0 5 Július 11. a mongol nép ünnepe Ma, július 11-én ünnepli a mongol nép államünnepét — a feudálelle­nes, imperialistaellenes forradalom győzelmének és az első népkormány felállításának 31. évfordulóját. A hazai és idegen elnyomók ural­mának megdöntéséért vívott harc­ban felkelt a mongol nép a nagy Októberi Szocialista Forradalom tündöklő példájától ihletve. Az ifjú vörös hadsereg csapatainak segítsé­gével, amely segítségére sietett, igazságos harcában győzött. Ettől a pillanattól kezdve Ázsia egyik legelmaradottabb országa számára új korszak kezdődött. A mongol népköztársaság a világ első országává vált. amely a szocializ­mushoz vezető úton átlépi a kapita­lizmus egész történelmi időszakát. A szocializmus győzelmes országá­nak, — a Szovjetuniónak nagy se­gítségére és barátságára támasz­kodva halad a feudalizmusból a szocializmusba. V. I. Lenin láng­eszű előrelátással már 1920-ban ezt mondotta: „... a legfejlettebb or­szágok proletariátusának segítségé­vel az elmaradott országok áttér­hetnek a szovjet rendszerre és bizo­nyos fejlődési fokozatokkal a kom­munizmusra is, megkerülve emellett a kapitalista stádiumot." A mongol népköztársaság győ­zelme óta 31 év telt el. Ezen idő alatt a felismerhetetlenségig meg­változott ez az óriási ország, amely­nek területe akkora, mint Francia­ország, Spanyolország, Portugália és Irak együttvéve. Mongólia népe a mongol forradalmi néppárt veze­tésével, élén Szuhe Batorral és Csojbalszannal, megdöntötte a nagy­birtokosok és a budhista papság uralmát és véget vetett az ország évszázados elmaradottságának. Az crszág egész ásványi gazdagsága a népé. A Szovjetunió segítségével si­kerrel építi az ipc.. t, fejleszti a "me­zőgazdaságot és a kultúrát. Az ipar­üzemek' növekedésével megszilárdul a munkásosztály helyzete. A nemzetgazdaság főágazata az állattenyésztés. A forradalomig a csordák nagy része a nagybirtoko­sok és kolostorok • tulajdona volt. E kizsákmányoló rétegek csordáit már 1929-ben elkobozták és a sze­gény pásztoroknak — „aratoknak" osztották ki. Ma a mongol népnek két és félszer több állatállománya van. mint amennyi 1921-ben az egész országban volt. A mongol népköz­társaság az az ország, ahol egy la­kosra a legtöbb .szarvasmarha jut az egésn világon. A tenyésztés további fejlődésében és a szövetkezeti szarvasmarha gazdaságok megalakításában nagy jelentőségük van a szénakaszáló gépállomásoknak. Ezen állomások és az állattenyésztő szövetkezetek száma is állandóan növekszik. A növénytermelésben fontos té­nyezők az állami birtokok, amelyek a múltban kevésbbé fejlettek voltak. Ma már ezek a birtokok adják az ország növényi termelésének túl­nyomó részét. A mezőgazdaság szövetkezeti és állami szektora fel­építésének üteme állandóan gyor­sul. Teljesen újból fejlődik ki az ipar. Abban az országban, amelyben a forradalomig egyetlen ipari üzem sem volt, ma már néhány száz üzem dolgozik. Ezek főleg állati termékeket fel­dolgozó üzemek. így a mongol nép­köztársaság fővárosában, Ulan Ba­torban a nagy Csolbajszan kombinát bőrt dolgoz fel, cipőt, gyapjúszöve­teket, gyapjúbőrből készült szörme­kabátokat készít. A második világ­háború alatt Ulan Batorban nagy húskombinát is épült. Számos üzem épül más városok egész sorában is. Csupán a mult év folyamán hat villanyerömü építését fejezték be. Mintegy 40 km-re a fővárostól, Nalajhi járásban szenet bányász­nak. Míg 1921-ben a széntermelés csak 13 ezer tonnát tett ki, 1950­ben már elérte a 300 ezer tonnát. Ügyszólván az összes ipari üze­mek a mongol nép tulajdonában vannak. Az ipari termelés árúcik­keinek 99%-a az állam tulajdoná­ban lévő üzemekből kerül ki. A mongol népköztársaságot 1949 óta vasútvonal köti össze a Szov­jetunióval, amelynek óriási jelentő­sége van az ország felépítése szem­pontjából. Azelőtt az Ulan Bátor és a szovjethatár közötti 400 km tá­volság- legyőzéséhez 12, sőt 14 napra volt szükség. Ma egy tehervonat nem egészen egy nap alatt annyi árút szállít, amennyit 7 ezer, sőt 8 ezer tevének kellett szállítania. Üj utakat építenek, megjavítják a tele­fon és távíró összekötettetést és az ulanbatori leadóállomáshoz további állomásokat építenek. A forradalomig az országban csak egyetlen egy világi iskola volt, mégpedig a kiváltságos osztályok gyermekei számára. Ma a mongol népköztársaságban 374 alapiskola, 32 hétéves és 15 középiskola van. Az egész mongol nép büszkesége az ulanbatori modern Csolbajszan egye­I tem, £hol öt fakultáson mintegy ' 3 ezer diák tanul. A r ongol nép felszabadulása óta számtalan sikert ért ei. E sikerek mindegyike közvetlenül összefügg a Szovjetunióval. A Szovjetunió volt az első állam a világon, amely Mon­góliát önálló államként elismerte és áldozatkészen segítette és segíti az I ország felépítését. A Vörös Hadse­j reg a mongol nép oldalán állott j már az 1921. évi forradalomban. I Határozottan a mongol nép oldalára | állott a következő évben is, amikor a japán imperialisták fokozták pro­vokációikat és többször betörtek a mongol népköztársaság területére, hogy itt háborús támaszpontot léte­sítsenek a Szovjetunió ellen. Az összes ^ellenséges hordákat, amelyek átlépték a mongol köztársaság ha­tárait, szétzúzták. A szovjet néppel való baráti kötelék még jobban megszilárdult a nagy Honvédő Há­ború alatt, amikor a mongol nép világosan kifejezésre juttatta szoli­daritását a Szovjetunió harcával a támadók ellen és 1945-ben a szov­jethadsereggel együtt megsemmisítő csapást mért a japán szamurájok hadseregére. A Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió hagyományos barátsága és szövetsége 1946-ban új barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerző­déssel és a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság közötti gazdasági és | kulturális együttműködésről szóló egyezményekkel pecsételődött meg. A Mongol Népköztársaság nem­zetközi politikai -megszilárdulásában és további fejlődésében mérhetetlen jelentősege van a szomszédos Kína népe győzelmének. Az imperialisták vereségével Kínában és a Kommunis­ta Párt, valamint Maocetung veze­tése alatt álló néptömegek győzelmé­vel megnyíltak a kapuk mindkét ál­lam teljes egyenjogúság alapján va­ló boldog együttműködéséhez. A Mongol Népköztársaság népe szilár­dan áll az összes népi demokratikus országok és az egész békeszerető emberiség oldalán. A mi köztársasá­gaink és a Mongol népköztársaság közötti barátság megszilárdítására került sor 1945-ben. Baráti kapcsola­taink állandóan kiújulnak. Sohasem feledtük el például a mongol ének­és táncegyüttes fellépését, amely 1947-ben az ifjúsági találkozóra ér­kezett hozzánk. Mongoliában nagy érdeklődés nyilvánul meg a mi köz­társaságunk iránt. A Mongol Nép­köztársaságban nemrégiben jelent meg egy brosúra Csehszlovákiáról, Julius Fucsík, nemzeti hősünk drága az egész mongol nép előtt. A mongol nép már számos ízben bebizonyította akaratát, hogy a bé­két meg akarja védelmezni. Az utób­bi években pl. azzal is, hogy sokezer darabból álló szarvasmarhacsordákat küldött Koreába, hogy segítse a ko­reai néphadsereg és a kínai népi ön­kéntesek ellátását. A Szovjetunió vezette béketábor­ral együtt a mongol nép győz a bé­ke összes ellenségei ellen folytatott harcban és Cedenbal elvtárs, a mon­gol minisztertanács elnöke vezetése alatt felépíti országában a szocializ­must. Ujabb amerikai gyilkosságok Kocsedo-szigetén Az amerikai agresszorok tovább folytatják véres terrorjukat a ko­osedoszigeti védtelen hadifoglyok ellen. ^ A londoni rádió jelentése sze­rint július 8-án a Kocsedoszigeten lévő hadifogolytáborban ismét meg­gyilkoltak több hadifoglyot. A jelen, tés szerint tiz hadifogoly életét vesz. tette, nyolc pedig megsebesült. Nagyjelentőségű határozatot hozott a Német Szocialista Egységpárt konferenciája Berlin demkratikus övezete ünnepi hangulatban és ünnepi díszben kö­szöntötte a Német Szocialista Egység­pártnak a VVerner—Seelebinder-csar­tiokban megnýílt konferenciáját. A pártkonferenciához üdvözlő táviratot intézett Németország Demokratikus Nemzeti Frontjának országos tanácsa, a Szabad Német Szakszervezeti Szö­vetség, a Szabad Német Ifjúság, a Német Demokratikus Nőszövetség, va­lamint,a Német Demokratikus Köztár­saság parasztszövetsége. A Német Szo­cialista Egységpárt II. konferenciáján résztvesznek a külföldi testvérpártok. képviselői is. A konferencia napirendjén Walter Ulbricht elvtársnak, a párt főtitkárá­nak beszámolója és az ahhoz kqpcso­lódó vita szerepel. A beszámoló címe: „A jelenlegi helyzet és a Német Szo­cialista Egységpárt új feladatai." A konferencia első napján nyílt meg Berlinben a német munkásosztály és a Német Szocialista Egységpárt fejlő­dését és történetét bemutató kiállítás. A kiállítás megnyitó ünnepén megje­lentek Wilhelm Pieck és Ottó Grote­wohl elvtársak, a Német Szocialista Egységpárt elnökei, a párt Központi Bizottságának tagjai és a párt több más vezetője. A „Neues Deutschland" a Német Szocialista Egységpárt központi lapja a pártkonferenciának szentelt szerdai vezércikkében a többi között ezeket ír­ja: „A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói a Német Szocialista Egy­ségpárt vezetésével az elmúlt eszten­dőkben valóban nagyot alkottak. Épí­tő munkájukban maradandó eredmé* nyeket értek el és lényegesen előbbre jutottak egy .szebb és jobb élet meg­teremtésének útján. Még tovább, kell jutnunk. Köztársaságunk dolgozói olyan életet építenek, amelyet a jó­lét és béke, kultúra és szépség tölt ki. Dolgozóink mindenekelőtt, azt kíván­ják, hogy ennek az életnek az egysé­ges, demokratikus és erős Németország keretében az egész német nép részese legyen. Ezen az úton a nagy és közös célhoz, a Német Szocialista Egység­párt vezeti népünket. A Német Szo­cialista Egységpárt mozgósítja és fej­leszti a német munkásosztály mérhe­tetlen erőit a nemzet vezetésére, a kpr­dések megoldására. A német munkás­osztály és valamennyi német hazafi bizakodva tekint a Német Szocialista Egýségpárt II. konferenciájára, mely népünk egysége, a béke és életünk új­jáalakítása szempontjából nagyjelen­tőségű határozatokat hoz. Letartóztatták Colombini elvtársat, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját Miközben Jacquinot párizsi vizs­gálóbíró hétfőn hat teljes óráig tar­tó „kihallgatásnak" vetette alá André Stilt, a „L'Humanité" fő­szerkesztőjét, a Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottságának tagját. Roth touloni vizsgálóbíró Marius Colombinit, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak tágját, a bouches-rhone-megyei szakszervezeti szövetség titkárát hallgatta ki. Colombinit is letartóz­tatták az állam belső biztonsága elleni üzelmek vádjával. Colombinivel együtt tizenhatra emelkedett a Toulonban és környé­kén letartóztatott szakszervezeti ve­zetők száma. Marseille munkásai között e hír hatalmas megdöbbenést váltott ki. Számos gyár dolgozói azonnal tilta­kozó sürgönyt küldtek a vizsgáló­bíróhoz. A Rocca-gépgyár, a Kuhl­mann vegyipari gyár, a Julién és Exelsior-gyárak dolgozói azonnal tiltakozó munkaszünetet tartottak. A Chantiers és Ateliers de Proven­ce hajógyár dolgozói fél napra le­állították a munkát. André Stil hatórás kihallgatása során leleplezte és nevetségessé tet­te áz ellene felhozott hamis váda­kat, majd a kihallgatás után a saj­tó képviselői előtt kijelentette: — Huszonhét politikai gyűlést vetnek a szememre. A párt többéves nyilatkozatait és határozatait sze­dik elő. Maurice Thoreznek abba a kijelentésébe kapaszkodnak bele, amely szerint Franciaország népe sohasem visel majd háborút a Szov­jetunió ellen. Szememre vetik a le­tartóztatásom előestéjén írt cikke­met, amelyben a kommün vértanúi­nak tömegsírjánál tartandó felvonu­lásról írva „a szocializmus perspek­tíváiról" írtam. — Ugyanilyen jogon, — folytatta Stil — haláluk után pert indíthat­nak Jules Guesde vagy Jean Jaures, a franciaországi szocialista mozga­lom nagy alakjai ellen, sőt akár Vincent Auriol ellen is. Ilyen körül­mények között nemcsak a kommu­nistákra akarnak lesújtani, hanem mindazokra, akik kifejezik vágyai­kat a szocializmus perspektíváival kapcsolatban. Az igazság az, hogy a belügymi­niszternek és az igazságiigyminisz­ternek Jacques Duclos ellen intézett támadása nem sikerült, így most engem tartanak vissza túszként, bár tudják, hogy semmit sem lehet ellenem felhozni. Börtönben tartanak, hogy azt a látszatot keltsék: valamilyen titok­zatos dolog rejlik ügyem aktáiban, — mondotta André Stil. A kormány minden hazug mes­terkedése ellenére a francia hazafiak folytatják tiltakozó harcukat. A keddi „L'Humanité" a vasárnapi tiltakozó gyűlések mérlegét felállít­va, leszögezi: ezen az egyetlen napon több, mint 150 ezer demokrata követelte Stil és a többi bebörtönzött szahadon­bocsátását. André Sfi! és 160 vádiottársa tüntetése a vizsgálóbíró előtt Az igazságügyi palotában a vizs­gálóbíró André Stil és 160 vádiot­társa jelenlétében ^felbontotta azo­kat a lepecsételt aktacscjmókat, amelyek a vád „bizonyítékait" tar­talmazzák, majd egymásután ismer­tette azokat a „dokumentumokat", amelyek a május 31-én tartott ház­kutatások során kerültek a rendőr­ség kezére. A „vádlottak" hangos derültség­gel fogadták a Francia Kommunista Párt Központi helyiségében és egyéb pártszervezetek irodáiban lefoglalt „bizonyítékok" felsorolását, mert, a bizonyítékok javarésze a sajtóban közölt újságcikk. ^ A védelem képviseletében megje­lent ügyvédek panaszt jelentettek be a házkutatások törvénytelen el­rendelése és lefolytatása ellen s hogy a május 31-én elhurcolt irato­kat csak június 12-én pecsételték le. Kiderült a vizsgálóbírói eljárás közben, hogy a rendőrség a házku­tatás alkalmával olyan iratokat is lefoglalt,, amelyeknek semmi köze a koholt vádak alapján megindított vizsgálathoz. \ A 160 vádlott a védelem tiltakozó nyilatkozatát megtapsolta, mire a vizsgálóbíró tehetetlen dühében el­rendelte a terem kiürítését. André Stil és társai a Marseillaiset éne­kelve vonuutak ki a tárgyaló terem­ből. A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség vezetőjének nyilatkozata Az „üj Kína" hírügynökség különtu­dósítója írja: Az amerikaiak az értekezlet sátorán kívül nyíltan hangoztatják: egyoldalú eljárásra készülnek a hadifoglyok kér­désének „rendezése" tekintetében. Ak­kor teszik ezt, amikor a koreai-kínai fél újabb megfeszített igyekezettel le­hetővé tette a régóta megfeneklett ha­difogolykérdés mindkét fél számára kielégítő megoldását. Az „Associated Press" július 3-ról keltezett munszai távirata idézi Wili­am P. JVuckoIs dandártábornok hivata­Az amerikai Köztársasági Párt kongresszusa Július 7-én Chicagóban megkez­dődött az amerikai Köztársasági Párt kongresszusa. A kongresszus azért ült össze, hogy „megválasz­sza" a Köztársasági Párt köztár­sasági elnök és alelnökjelöltjét és hogy jóváhagyja a párt választási programmját. A kongresszus fő sajátosságainak egyike: a küldöttek semilyen ér­telemben sem képviselik az ameri­kai népet, sőt még a Köztársasági Párt egyszerű tagjait sem. A kül­döttek túlnyomó többsége a külön­böző pártszervezetek „főnökeiből", tőkésekből vagy nagyvállalati ügyé­szekből áll. A kongresszus előtt tartott úgyne­vezett „előválasztások" következté­ben kevés küldött jutott a kongresz­szusra. A 48 állam közül 33 államban helyi, állami és körzei pártkongresz­szusokon az államok politikai „bos­3 sai" választották a küldötteket. Ezek a bossok döntik el, hogy a küldöttek­nek Taftra vagy Eisenhowerre kell-e szavazniok vagy zsákutca esetén — valamilyen harmadik elnökjelöltre. Egyes déli államokban — ame­lyekben a Köztársasági Párt tulaj­donképpen csak papíron létezik. — a főkolomposok eladták küldöt­teik szavazatát Taft, illetve Eisen­hower híveinek. A sajtóben közölt legfrissebb ada­tok szerint Taftot ezidöszerint 530 küldött támogatja, beleértve a déli államok küldötteit is, akiknek tá­mogatását az országos bizottságnak köszönheti. Eisenhowe: 427 küldött, Warrent, Stassent és más jelölteket 131 küldött támogatja. 118 küldött még mindig nem jelentette be, hogy melyik küldöttet támogatja. E kül­döttek szavazata döntő lehet. los amerikai szóvivő „újságírónak" adott magyarázatát", amely szerint az amerikaiak a fegyverszüneti szerződés aláírása előtt „bizonyos adminisztra­tív intézkedéssel új helyzetet teremte­nek az olyan foglyok számára, akii; megtagadják a hazatelepülést." — Amikor erről tudomást szerez­tem, — írja a különtudósító — kérdést intéztem a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek fegyverszüneti küldöttségének egyik szóvivőjéhez, aki a következő nyilatkozatot tette: „Az amerikaiak legutóbb változtat­ni kezdtek azon az állásponton, hogy nem folytatják a tanácskozást és azt az óhajukat fejezték ki, hogy hajlandók a hadifogolykérdés* olyan megoldását keresni, amely „észszerű mértékben eleget tesz mindkét fél kívánságának". Ilyen körülmények között azt javasoltuk, hogy a két fél őri­zetében lévő hadifoglyokat újra nem­zetük és lakóhelyük szerint és á fogolylistáknak ezen az alpon tör­ténő újraellenőrzésével tegyék lehe­tővé mindkét fél hadifoglyainak", hogy hazatérhessenek és békés éle­tet folytathassanak. Még ennél is tovább mentünk és in­dítványoztuk, hogy a teljes küldöttsé­gek zárt üléseket tartsanak a javas­lat gyakorlati megvitatása céljából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom