Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-05 / 158. szám, szombat

4 U J SZO 1952 július 2 Dolgozóink harcban a termelés gazdaságosabbá tételéért Jobb munkaszervezést a breznói hídüzemben A V-eznói hídüzemben a júniusi tervet 62 százalékra teljesítették. Elmaradásukat a munkaszervezés hiányosságai és a szocialista munkaverseny lanyhasága okozta. Az üzem vezetősége 2—3 hónappal ezelőtt már arról panaszkodott, hogy nem áll rendelkezésére elegendő nyersanyag és ez hátráltatja munkájukat. Ez a kérdés régen megoldódott, mégsem teljesítik tervüket. Ebből lehet látni, hogy a munka megszervezése bizony sok kívánnivalót hagy maga után. A szakszervezeti vezetőség is gyengén működött az üzemben és a szakszervezeti bizalmiak sem fejtenek ki meggyőző munkát a munkások között. Ez okozza azt, hogy az üzemben a magas teljesítményeket elérő munkások jó példája nem talál követésre a munkások többségénél. Pedig vannak az üzemben kiváló, öntudatos munkások, mint például a 201-es számú műhelyben dolgozó Paskó János munkacsoportjának tagjai, akik 171 százalékot érnek el szorgalmas munkájukkal, Swantner József a 203-as számú műhelyben 189 százalékot és Lupták Mihály csoportja ugyanott 130 százalékos teljesítménnyel dolgozik. E munkacsoportok eredményei mutatják, hogy a terv teljesíthető, de elkerülhetetlenül szükséges a jó munkamegszervezés és a jó összmunka, hogy minden munkadarabot pontosan megkapjanak azoktól a csoportoktól, melyek után dolgoznak. De nem kevés azoknak a száma sem, akik nem teljesítik tervüket s nagyban hátráltatják a többi dolgozó munkáját. Mi ered abból, ha egyes munkacsoportok nem teljesítik a rájuk háruló feladatot? Az, hogy az üzem lemarad, mint azt a júniusi terv is mutatja, hogy csak 62 százalékot tudott elérni. A műszaki szervezés mellett a munkaverseny szervezőit terheli a felelősség a lemaradásért, a munkaverseny hiányosságaiért, a munkahelyek és munkacsoportok közötti verseny hiánya és a rendszertelen kiértékelés miatt. A napi tervteljesítés nincs kiértékelve, a heti terv sincs kiértékelve, nem tudják, kik kerültek az élre jő munkájukkal. Az eredményeket csak a hó végén értékelik ki, ami arra vezet, hogy a verseny ellaposodik, nem ad lendületet a munkásoknak további munkára. A breznói hídüzemben az új munkamódszerekkel, a szovjet élmunkások munkamódszereinek bevezetésével jelentős megtakarításokat értek el. így például a hídalkatrészek fes1 tésénél, ahol jól megszervezték a munkát, a munkacsoporton belül az anyag gazdaságos felhasználásával 820 kg festéket takarítottak meg 45.920 korona értékben, ezenkívül más anyagokat is, úgyhogy az alkatrészek megfestésénél az összes megtakarítások értéke 70.169 koronát tesz ki. A szovjet sztahanovisták és az élenjáró dolgozók munkamódszerei egyben nagy segítséget nyújtottak abban, hogy felélénkítsék az üzemben a munkaversenyt és jobb munkára ösztönözzék az újítók körét. A dolgozók megértették és magukévá tették az újítójavaslatok fontosságát termelésük gazdaságossá tételében. Június hó folyamán 18 újítójavaslatot nyújtottak be, ezekből már eddig megvalósítottak 2 javaslatot, amivel 180.000 korona értékű anyagot takarítottak meg. Ebből látható, hogy ha a versenyfelelősök és az újítójavaslatok felelőse jobb munkával járulnának hozzá a munkások kezdeményezéseinek megvalósításához, elmélyítenék a politikai munkát, akkor a jövőben a breznói hídüzemben biztosítanák a tervfeladatok 100 százalékos teljesítését. Kelemen Béla A Dimitrov-üzem munkásai jó példát mutattak fel a hulladékvasgyüjtés megszervezésében Minél tözbb ócskavasat kapnak olvasztáraink a Martin-kemencékhez, annál olcsóbb az acél, mivel annyival kevesebb nyersvasat kell felhasználni, amely sokkal drágább. Az ócskavas felhasználásával az olvasztás ideje sokkal rövidebb. Ezért nem közömbös számunkra, hogy öt vagy nyolc óra alatt termelünk ki 70 tonna acélt. így nemcsak a Martin-kemencék olvasztárai vagy a bányászok oldják meg az acéltermelés feladatát. hanem velük együtt a többi polgárok is, de főleg üzemeink dolgozói, akik a kohászati iparunk számára szükséges ipari hulladékvasgyüjtés jó lefolyásáról gondoskodnak. A kohászati iparunknak nyújtott ily öntudatos segítség gyönyörű példaképe a pozsonyi Dimitrov-üzem elvtársai által példásan megszervezett munkája eredménye, akik kezdve a „több hulladékvasat a kohóknak — segítséget az ötéves tervnek" akciótól és utána is ugyanolyan figyelmet fordítottak a hulladékvasgyüjtésre, mint a többi termelési feladatra. Mindnyájan bekapcsolódtak, mind a ROH üzemi csoportjának tagjai, mind az üzemi pártszervezet tagjai. Igyekezetük Siroky elvtárs születésnapja alkalmából vállalt kötelezettségvállalásokkal érte el tetőfokát, amelyeket következetesen teljesítettek. így például Pecsenyadszky elvtárs 39 tagú brigádja az üzem egy részéből összpontosította és osztályozta az ócskavasat. Az ifjúság is szépen bekapcsolódott a munkába. Az akcióba bekapcsolódtak a párt mühelyszervezetei is. így az 5. számú mühelycsoportból Funk elvtárs brigádja, a 2. számú részlegcsoportból Zabadal elvtárs brigádja, amely a szürkeöntvény-selejtet gyűjtötte össze, valamint Reszetelics és Zelenák elvtársak brigádjai ugyancsak az 5. számú részlegcsoportbői. A vasraktár öttagú kollektívája Mikulec elvtárs vezetésével, továbbá a ROH és az üzemi pártszervezet tagjainak sorából alakult önkéntes brigád további teherkocsi vasselejtet gyűjtött össze és rakott be. A Dimitrov-üzem dolgozói rövid két hónap leforgása alatt 77 teherkocsi hulladékvasat szolgáltattak kohóinknak. E mennyiséggel az acélhulladékban és öntvénytöredékben több mint 94 százalékra teljesítették egészévi feladatukat. A Dimitrovüzem dolgozói tehát közel állnak az egészévi tervteljesítéshez és hisszük, hogy ha igyekezetüket tovább is folytatják, feladatukat túlszárnyalják. Az általuk elért eredmény a raktárak tüzetes felülvizsgálásának és általában az összes üzemi épületek és udvarok felülvizsgálásának köszönhető. A munkások, mesterek és műszakiak közös igyekezettel kiselejteztek, ami a termelésre és más vegyiüzemekre nézve használhatatlan volt. A Dimitrov-üzem elvtársai nemcsak segítséget nyújtottak kohóinknak, hanem hozzájárultak az üzemi helyiségek racionálisabb kihasználásához és ez alkalomból tökéletes rendet csináltak. A brigádokból befolyt bevételt a népgazdaság gyarapítására fordították és az üzem pénztárában helyezték el. Teljesítették felajánlásukat a pótori bányák dolgozói A pótori szénbányában Veisz és Kupcsok műszakiak Siroky elvtárs születésnapjának tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy üzembe helyeznek egy 500 méteres szállítószalagot a szállítási munkálatok megkönnyítésére és meggyorsítására. A szalagasztal a bánya mélyéről egyenesen a szénosztályozóig szállítja a szenet. Ezt a munkafelajánlást 15 nappal előbb teljesítették a műszakiak hivatalnokok és bányászok között meglevő jó együttműködés folytán. Az öntudatos dolgozókból megszervezett munkacsoport 15 órai munka után egyakarattal tovább folytatta a szerelést az éjjeli órákban is. Reggeli négy órára fejezték be a munkát. Örömteli felkiáltással fogadták a csoport tagjai a szállítószalag megindulását, ami 36 személyt szabadított fel a fárasztó munka alól. Évente 3 millió korona megtakarítást jelent gazdaságunknak a szállítási költségek csökkentése az új szállítóberendezés üzembehelyezésével. Bozó Jenő, Pótor. A bucsioai építkezés dolgozói a munkafegyelem megszilárdításával harcolnak munkájuk gazdaságosabbá tételéért A bucsinai erőmű építkezésén dolgozó munkások között jól meg. szervezett munkaverseny folyik. A verseny szervezésében nagy segítséget nyújt az üzemi tanács jó munkája, valamint a műszaki dolgozók öntudatos munkája, amely a jó szervezésben nyilvánul meg. Eddig egy bágertől 5—6 gép szállította el a kitermelt földet. A szállító eszközöknél és a döntésnél 16 munkás dolgozott. Az építkezés egyik mérnöke, Krajcsir elvtárs átszervezési javaslatára ezen a munkahelyen a munkamenet észszerűbb megszervezésével öt munkaerőt felszabadítottak, amivel az önköltséget erősen csökkenthették. Nagy hiba azonban az építkezésen az, hogy kivált a távolabb eső helyekről bejáró munkások a hét első ós utolsó napján csak néihány órát dolgoznak, vagy pedig egyáltalán nem is jelennek meg a munkahelyen. Az üzemi párt és szakszervezeti funkcionáriusok állandó felvilágosító munkával igyekeznek a munkafegyelmet megszilárdítani. Szórakoztató és oktató filmelőadásoka* rendeznek, üzemi könyvtárakat rendeztek be, ahol a munkások munkJ után hasznos szórakozással tölthe' tik az időt. Kalas István, Söreg. A svábovcei Mangánércbányák dolgozói a Bányásznap alkalmából Az osztravai tíztonnások példája nyomán a svábovcei Mangánércbánya dolgozói szocialista kötelezettségvállalási kampányt indítót, tek a Bányásznap alkalmából amely a fejtés fokozására irányul. A kötelezettségvállalás kezdeményezöje Ocsenás József raktárnok, aki Szlavgovszky Mihály és Ganovszky János munkatársaival együtt első kötelezettségvállalásul azt tűzte ki, hogy a munkaórák ledolgozása után a bányásznap tiszteletére fejenként tíz tonna ércet bányásznak ki. Kötelezettségvállalásukat később fokozták oly értelemben, hogy a bányásznapig havonta tíz tonna ércet fejtenek ki. Dzsurni György és Petrik Ondrej bányászok, a 14-es számú munkahely élfejtői kollektívájukkal együtt kötelezettséget vállaltak, hogy a bányásznapig 1000 tonna ércet adnak terven felül. A 15-ös számú munkahelyen Mizsigár Kálmán és Csuka János élfejtők, naponta két csille érctöbbtermelést érnek el. Mizsigár Marton és Mizsigár Lajos kötelezettségvállalásukban szintén két csille érccel több napi termelést tűztek ki feladatul. A 11-es számú munkahelyen Va. valusiak Rudolf és Vojcsák Ján03 élfejtök kötelezettséget vállaltak, hogy hetente két méterrel nagyabb vágást érnek el és a dolgozók a 42.es munkahely élfejtőivel együtt hetente a tervvel szemben egy méterrel nagyobb előrehaladást tesznek meg. A munkásoknak a bányaliften dolgozó öttagú kollektívája kötelezi magát, hogy a bányásznapig 50 tonna ércet szállít fel üzemzavar nélkül. A komáromi hajógyár átképzősei között — Az ember örömmel nézi, hogyan bontakozik ki szeme előtt, saját keze munkája nyomán a hajó hatalmas teste — mondja Kecskés József elvtárs, miközben a nagy kőszállító uszályokat nézte, amelyek a komáromi hajógyárban a hajóátképzősök keze alatt épülnek. Az 53. évemet taposom — mondja Kecskés elvtárs, — s ebből 27 évig voltam cipész. Néhány évig önálló is. Most látom csak, mennyivel egészségesebb és örömteljesebb munka ez, mint a „suszterkodás". Kár, nagy kár, hogy nem jöttem erre jó pár évvel előbb rá és nem hagytam ott a „kaptafát". Sokkal fontosabb és egészségesebb dolog lett volna. — így beszél egy olyan embsr, aki eddig hajót csak a Duna partjáról látott s esetleg néhányszor utazott személy gőzösön. De arról, hogy készülnek a hajók, halvány sejtelme sem volt. Amikor azonban látta Kecskés elvtárs, hogy a mi fejlődő, épülő gyárainknak új munkaerőkre van szüksége, jelentkezett a hajógyárba. — Ha akarat van az emberben, sok mindent megtanulhat, — nyugtatta meg Kecskés elvtárs a kíváncsiskodó szomszédokat. Elhatározását nem bánta meg. A többi átképzössel együtt f ' ami szállítóeszközt építenek a vízszabályozáshoz. Mert sokan vannak a gyárban, akik átképz : magukat a hajóépítő szakmára. Az átképzösök hasznos munkával járulnak hozzá a gyár terv' teljesítéséhez. — Az öreg hajógyár udvarán hosszú hónapokon át rozsdásodtak a kőszállító uszályok vasszerkezetei. Gazdasági szempontból nem nézhettük tovább tétlenül ezt a kárt, — nyújt felvilágosítást Kares mérnök elvtárs, az öreg hajógyár vezetője. — A régi műszaki vezetők mindig munkaerőhiányra hivatkoztak s arra, hogy nincsenek szakembereink. No de nekünk, mint sajátmagunk gazdáinak, szabad-e ebbe belenyugodnunk? Nem, hisz nekünk többet, jobbat, olcsóbban kell előállítanunk, mint ahogy a kapitalisták csinálták. Ezt úgy érjük el, hogy mindnyájan bekapcsolódunk a mimkába. A szocialista technika segítségével, a munka jobb megszervezésével megteremtünk mindent, ami örömteljesebb életünkhöz szükséges. Erre godoltunl. mi mindnyájan, akik azon voltunk, hogy ne heverjenek az udvaron ezek a rozsdásodó alkatrészek. Megkezdtük az emberek meggyőzését és az új szakemberek szerzését. És jöttek, jelentkeztek egészen más iparágakból emberek, szabók, pékek, pincérek, földmunkások, tisztviselők, cipészek és más szakmájúak. Az új munkások mellé jó szakemberek és öntur datos tanítók kellettek. Tanítani az embereket és amellett minőségi munkát felmutatni nem könnyű feladat. De nekünk ma már jó nevelőink Vannak, akikkel közös erővel belefeküdtünk a munkába és az I elhanyagolt, minőségileg meg nem j felelő építményeket rendbehoztuk. Bizony fáradságos munka. Kijavítjuk, kiküszöböljük a hibákat s minőségi szállítóeszközöket adunk ezáltal a folyami szállításnak. A 'libák jórészét már kijavítottuk és a három kőszállító uszály építése a jól előkészített tervek szerint halad. Két műszakban dolgoznak átképzöseink. A munka ma már szép eredményt igér. A hatalmas hajótestek körül már nem járkálnak pincérek, pékek, hivatalnokok és más szakmabelileg nem képzett emberek. Már nem tekintgetnek körül, honnan fenyeget veszély. Ugyanis félig-meddig már hajókovácsok, lakatosok, hegesztők, szögecselök, lemezhajlítók és olyan komolysággal dolgoznak, mintha egész életükben mást se csináltak volna, mint hajót. Az átképzösökre nagy gondot fordítanak. Minden kérdésükre türelmesen, kimerítően adnak választ az instruktorok, megmutatva a gyakorlatban, hogyan lehet könnyebbé, gyorsabbá tenni a munkát. Az öreg szakemberek is figyelemmel kísérik időnként az átképzösök munkáját, jó tanácsokkal irányítják őket. A gyár vezetősége szintén nagy figyelmet szentel az új szakemberek munkájának és minden téren segítségükre siet. Az átképzös, ha rátermettséget mutat, hogy mint „hajóépítő" szilárdan áll a maga lábán, más fontosabb beosztást kap. Ha pedig valamelyik kitűnik és el akarja sajátítani a magasabb hajózástechnikai tudományokat, az üzem tanfolyamra, iskolába küldi. Ott aztán széles lehetősége nyílik, hogy mind elméleti, mind gyakorlati téren elmélyíthesse tudását. Átkópzöseink reggelente tízperces röpgyülést tartanak. Valamelyik instruktor, yagy átképzös agitátor tájékoztatást nyújt a kül- és belpolitikai fontosabb eseményekről. Majd pedig a napi tervet beszélik meg. A röpgyülés után mindenki munkahelyére siet, hogy elvégezze kijelölt munkáját. Előfordul, hogy az átképzös segítségre szorul. Ilyen esetben társai szívesen segítenek neki. Itt nincs nemzetiségi vagy valláskülönbség, cseh, magyar, szlovák anyanyelvű munkások egyforma lelkesedéssel dolgoznak. — Mindnyájunknak az a vágyunk, hogy mielőbb képzett szakemberek legyünk. Minőségi hajóépítő munkát akarunk végezni, ez a mi célunk, — így beszél a 25 éves Hubina Károly elvtárs, aki ezelőtt cukorgyári munkás volt, most pedig hegesztő. — Jobban tetszik nekem ez a munka a hajógyárban, mint a cukorgyári, még akkor is, ha ez kissé nehezebb. A munkamegszervezés jő, a munka örömteljes, egészséges. Az instruktorok jó szakemberek. Mint egyenlők az egyenlőkkel foglalkoznak velünk. Ha tanácsért megyünk, megmagyaráznak mindent aprólékosan, türelmesen. — Az instruktorok köre a következő elvtársakból tevődik össze: Vince Józisef az instruktorok vezetője, aki eddig üzemi minőségi ellenőr volt, Berták Lajos lemezhajlító, Csaplár Ignác hajókovács, Juhász Ferenc, Reicher János és Chudy József elvtársak. Reicher elvtárs ezenkívül kitűnő mintázó. Nemrég készítette el a „Rossija" nevű hajó több, mint két méteres modelljét. — A kezdet nagyon nehéz volt — mondja Csaplár elvtárs, — nem voltak gépeink. De ma már mindenünk van, ami szükséges. így dolgoznak, élnek és gondolkoznak az átképzösök. akik becsületes, öntudatos munkával építik a nagy folyami közszállító uszályokat. Már nem ha;longanak pár fillérért, mint régen, ahogy Kecskés elvtárs mondja, hanem hajóépítők és büszkék is erre. Ez utóbbiakat nem Kecskés elvtárs mondta, de az átképzösök valóban büszkék, hogy a komáromi hajóépítők nagy családjába tartoznak. Büszkék, hogy a Szovjetunió hősi példája nyomán a kommunizmus építőitől, a munka hőseitől tanulva dolgoznak. Büszkék arra, hogy mint szabad állam polgárai építő munkájukkal hozzájárulnak a világbéke megerősítéséhez. Feranec Antal.