Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-01 / 154. szám, kedd

1952 július 1 UJSZ0 3 Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottságának ülése Prága főváros községházának Szladkovszky-termében összeült a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottsága elnökének, dr. Zdenek Nejedlý iskolaügyi miniszternek, Karol Baeílek nemzetbiztonságügyi miniszternek, dr. Oldrich Johnnak, a Nemzetgyűlés elnökének. Július Durisnak, a Megbízottak Testülete elnökének, Václav Davidnak, a CsKP Központi Bizottsága titkárának, a Nemzetgyűlés alelnökének, dr. Jozef Plojhar, dr. E. Slechta, dr. A Gregor, dr. Stefan Rais minisztereknek és más kiváló közéleti személyiségeinknek részvételével. Az ülésen megjelent Zosim Kirszanovlcs Novgorodov, a külfölddel való kulturális kappsolatok Össz-szövetségi Társaságának meghatalmazottja is. A „Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség munkájának további fejlődéséért" címmel Václav Dávid, a CsKP Központi Bizottságának titkára, a Nemzetgyűlés t alelnöke, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottságának alelnöke tartotta meg a fő beszámolót. Václav Davidnak, a Nemzetgyűlés alelnökének, a CsKP Központi Bizottsága titkárának beszéde Beszéde első részében Dávid elvtárs arról beszélt, hogyan szilárdította meg a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség az elmúlt időszakban népünk barátságát a Szovjetunióval és hogyan segített a békéért és a szocializmusért folyó küzdelemben. Azután beszélt a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség további feladatairól és Csehszlovákia Kommunista Pártja támogatásáról. A CsKP-nak és elnökének, Gottwald elvtársnak bölos tanítása és utasításai nagy segítséget jelentenek a Szövetségnek munkájában. A kommunisták, a Szovjetunió legöntudatosabb barátainak ezrei mint tevékeny funkcionáriusok dolgoznak a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetségben. Sikereiket Szövetségünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának köszönhetik, amely a Szövetség, nagy fontosságának tudatában a háborús gyújtogatok ellen, és a béke fenntartásáéirt folytatott harcban állandóan, figyeli munkáját. A Párt Központi Bizottsága foglalkozott a Szövetség munkájával és annak boncolgatása alapján következtetéseket von le, amelyek kötelezők a Szövetségben dolgozó kommunisták számára, de a Szovjetunió ama nem kommunista barátai számára is rendkívül értékesek, akiknek szivén fekszik a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség sikere. Rendkívül fontos a Szövetség to vábbi fejlődése szempontjából az a határozat, amelyet a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség munkájával kapcsolatban a CsKP Központi Bizottságának titkársága nemrégen hozott. A Párt Központi Bizottsága tudomásul vette a Szövetség 1951 évi tevékenységéről szóló jelentését, rámutatott munkahiányosságainak egész sorozatára és . arra, hogyan kell ezeket a hiányosságokat leküzdeni. Milyen Szövetségünk küldetése és föladatai a mostani időszakban a Párt Központi Bizottsága határozatának fényében? Népünknek a békéért és a szocializmusért f ol y tatot t harcában a Szövetség küldetése elmélyíteni a barátságot és a szövetséget a Szovjetunióval, amely hazánk biztonságának és függetlenségének biztosítéka. A' Szövetség feladata állandóan megvilágítani a nép legszélesebb rétegei előtt a Szovjetunió vezető és döntő szerepét a békeharcban és leleplezni a háborús uszítók gonosz szándékait és cselekedeteit. Ma ez főleg a Szovjetuniónak, a Németországgal megkötendő békeszerződésre való törekvése óriási jelentőségének népszerűsítését és megmagyarázását jelenti népünknek. Ezirányban a Szövetségnek hiányosságai vannak, nem tudta eddig kellőképpen megvilágítani azt a messzeható jelentőségét, mellyel a Szovjet javaslatok nemcsak Németország, hanem a mi országunk és a világbéke ügyének szempontjából is bírnak. A Szövetség feladata továbbá megismertetni dolgozóinkat a kommunizmus építésének sikereivel és nagyszerű távlataival a Szovjetunióban. Lelkesedést váltunk ki dolgozóinkban "a szocializmus és kommunizmus hazánkban való építésének gondolata iránt azzal, ha megismertetjük őket a természet átalakítására irányuló gigantikus sztálini tervek megvalósításával, az öntöző, erdösít.'í és villamosító építkezésekkel, a kommunizmus hatalmas építkezésével. A szovjet nép gyönyörű kommunista jövője, amely már szemmelláthat jan kirajzolódik a mai szovjet életben, a mi népünk jövője is. A Szovjetunióval való szövetség békeharcunk főereje, a háborús uszítók, megrögzött ellenségeink, az amerikai imperialisták ezért fejtenek ki oly őrült igyekezetet, hogy szovjetellenes propagandával aláássák ezt a szövetséget. Minden nap harora kell mozgósítanunk az alja

s szovjetellenes hazugságok ellen és minden alkalommal figyelmeztetnünk kell a Szovjetunió múlhatatlan érdemeire hazánk felszabadításában. Klement Gottwald elvtárs a következőket mondotta: „És továbbra is különösen nagy feladataink vannak a Szovjetunióról való ismeretek terjesztése terén. Tudatosítani kell, hogy a szovjet tapasztalatok elsajátítása akár az építkezés, ipar és mezőgazdaság terén, akár a kultúra és tudomány terén döntő jelentőséggel bír a szocializmus felé vezető további fejlődésünkre. Minél jobban elsajátítjuk azokat, annál könnyebben éa~ gyorsabban haladunk előre. Nagy segítségünk emellett az orosz nyelv ismerete, amelynek terjesztésében a Szövetség már jelentős sikereket ér el." A Szövetségnek egyre fokozottabb mértékben kell megismertetni a dolgozókat a szovjet tapasztalatokkal, minél jobban terjeszteni a kultúra óriási gazdagságát a városokban és a falvakon. Az a fontos, hogy rámutasson az emberi jólétet szolgáló szovjet tudomány és technika döntő fölényére, a kapitalista tudomány és technika felett, amely ma a háborús gyújtogatok szolgálatában áll és alá van vetve azok kannibáli, gonosz érdekeinek, A Szövetségnek az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania, arra a küzdelemre, amelyet a szovjet kultúra folytat a kozmopolitizmus é

s a kapitalista Nyugat előtt való hajbókolás ellen. A szovjet tapasztalatok átvételének terén Szövetségünk feladata segíteni az új szocialista ember nevelésében, a szovjet minta alapján dolgozóinkban felkelteni és ápolni azokat a tulajdonságokat, amelyek a szovjet emberből sztahanovistát, újítót, a szocialista munka hősét formálják — azaz az új munkaviszonyt, a szocialista tulajdonhoz való viszonyt és a szocialista haza szeretetét. Szoros kapcsolatbaji ezzel a politikai nevelő munkával a Szövetségnek a ROH-al való együttműködésben az eddiginél sokkal tevékenyebben kell hatni arra, hogy dolgozóink elsajátítsák a kiváló szovjet dolgozók haladó munkamódszereit. Az ülés résztvevői hálájukat és örömüket fejezték ki afelett, hogy a párt foglalkozott a Szövetség problémáival és segítséget nyújt munkája teljesítésében. Beszéde befejező részében Dávid elvtárs ezeket mondotta: „A Csehszlovák-Szovjet Barátság hónapja ismét november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának napján kezdődik meg december 12-én. a csehszlovák-szovjet szerződés 9. évfordulójának napján végződik. Megismertetjük népünket a Szovjetunió békepolitikájával, megmutatjuk, Hogyan leplezi le a Szovjetunió a háborús uszítókat, megmagyarázzuk / a Szovjetunióval közös állásfoglalásunkat a német kérdésben és a Szovjetunió törekvését a kapitalista államokkal való békés együttélés iránt. Üjra hangsúlyozzuk a Szovjetunióval való együttműködésünknek és annak a segítségnek mérhetetlen jelentőségét, amelyet a Szovjetunió nekünk nyújt. Az ellenséges hazugságokkal szemben tényeket sorolunk fel arra, hogyan segíti a Szovjetunió Csehszlovákiát és a béketábor többi országait ég ezzel szemben az amerikai imperialisták hogyan zsákmányolják ki é3 döntik rabszolgaságba nemcsak a gyarmati és függő államokat, hanem saját kapitalista társaikat is. Népszerűsíteni fogjuk azokat a nagy sikereket, amelyeket a Szovjetunió a kommunizmus építésében főképp az elmúlt évben elért és rámutatunk arra, mit jelentenek Mieh a sikerek a Szovjetunió erőinek tovább hatalmas fejlődésére és ezzel az egész világbéketáborra. Megismertetjük népünket az új szovjet emberrel, a munkához a szocialista tulajdonhoz 'válj viszonyával, hazafiasságával, amely munka és állami fegyelmében, harci és munkahősiességében, az ellenséggel szembeni éberségében és kérlelhetetlenségében ég abbeli elszántságában nyilvánul meg, hogy megvédje hazáját minden támadó ellen bármikor, amikor erre szükség van. KifejtjüK""* szovjet munkatapasztalatok népszerűsítését az iparban, mezőgazdaságban és a Csehiszlovák Szovjet Barátság egéSz hónapját arra irányítjuk, November 19-ke körül megemlékezünk a dicső sztálingrádi szovjet offenzíva megkezdésének 10. évfordulójáról és ezzel kapcsolatban figyelmeztetjük népünket a védelmi képesség jelentőségére a béke és hazánk függetlenségének biztosítása érdekében és arra, hogyan kell, azt szovjet minta nyomán megerősíteni. A Barátság Hónapját úgy kell előkészítenünk, hogy teljes mértékben kifejezze népünk barátságának és szeretetének valódi érzéseit a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt, hogy kifejezze népünk szilárd elszántságát, hogy a Szovjetunió példája nyomán a Szovjetunió segítségével é

s vezetésévei felépíteni a szocializmust és a béke végleges győzelméig kitart az amerikai háborús gyujtogatók ellen vívott küzdelemben."" Befejeződtek az 1952• évi sztrázsnicei ünnepségek Az ősrégi Sztrázsnicén vasárnap, június 29-én befejeződtek az idén már negyedszer rendezett népművészeti ünnepségek. A dolgozók tízezrei vettek részt rajta, hogy jelen legyenek a köztársaság legjobb művészi együtteseinek fellépésén. Délelőtt népi énekesek, táncosok és zenészek léptek fel, akik eredeti alakjában mutatták be a tiszta népi müv' let. Délután a felállított diszemelvény körül díszmenet voV nult végig a városon. Az emelvényen a tiszteletbeli vendégek között helyet foglaltak Jozef Nepomucky, Aloiz Málék miniszterek, Z. K. Novgorodov, a külfölddel való kulturális kapcsolatok Össz-szövetségi Társulatának csehszlovákiai meghatalmazottja, dr. Václav Vacek, Prága főpolgármestere, az államdíjasok, a népi demokratikus államok diplomáciai képviselői és mások. A menet után Jozef Nepomucky földmüvelésügyi miniszter beszédet intézett a megjelentekhez, Többek között ezeket mondotta: Az országos népmüv'észetd verseny Sztrázsnicén a legjobb bizonyítéka és legjobb visszatükröződése azoknak a változásoknak, amelyek azon munkásaink és parasztjaink életében beállottak, akik az egységes földműves szövetkezetekben közös táblákon gazdálkodnak. Négy éve annak, hogy a Tájékoztató Iroda határozatot hozott Jugoszlávia Kommunista Pártjának" helyzetéről Az azóta eltelt négy esztendő teljesen igazolta azokat a nagyjelentőségű megállapodásokat, amelyek a határozatban foglaltatnak. A határozat megállapítja, hogy a Titoklikk politikájának eredményeképpen Jugoszlávia az imperialisták rabláncára került, — ez valóban bebizonyosodott. A hibák és bűnök, melyeket a határozat leleplezett, nem megtévedt emberek hibái, hanem olyan emberek cselekedetei, akik a munkásosztály, a szocializmus megátalkodott ellenségei. Kitűnt, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmába került. A Tájékoztató Iroda határozatának létrejöttében fontos szerepet játszott a Bolsevik Párt és személyesen Sztálin elvtárs forradalmi ébersége. A Bolsevik Párt, Sztálin elvtárs történelmi érdeme, hogy a világ dolgoiói előtt leleplezték a Tito-bandát. Az azóta eltelt négy esztendő egész sor kém és összeesküvő leleplezéséhez vezetett. Erre az időre esik Rajk, Kosztov, Kocsi, Zodze és, más trockista-titóista kémek leleplezése a demokratikus országokban. Az imperialisták terve a titóbanda segítségével az volt, hogy a népi demokratikus hatalmat mindenütt megdöntsék, a fasiszta uralmat midenütt bevezessék és hogy a népi demokráciákat a Szovjetunió oldaláról leszakítsák. Ezek a tervek szégyenletes kudarcba fulladtak. Az eltelt négy esztendő napjai bebizonyították, hogy Jugoszlávia az imperialisták balkáni ügynöksége lett és azt, hogy a népet és Jugoszlávia földjét Washingtonak adták el. De a legszemléltetőbben a mult év végén megkötött amerikaititóista egyezmény mutatta meg, hová jutottak az árulás és a gazság útján a belgrádi fasiszta klikkben tömörült gonosztevők. Az egyezmény értelmében ,,az amerikai kormány katonai felszerelési cikkekben, anyagszolgáltatáso'kban és másfajta segítségben részesiti Jugoszláviát", amely „hajlandó befogadni az Egyesült Államok kormányának személyzetét, e személyzet részére könnyítéseket nyújt, az Egyesült Államok rendelkezésére bocsát megfelelő dínárösezeg-si .. ., adminisztratív kiadásaira és f>lytatja az Egyesült Államoknak síükséges nyersanyagok és félgyártmányok szállítását". Ez a szemérmetlenül nyílt -zerzírdés szentesítette Jugoszlávia gyarmatosítását. A belgrádi kémbanda annyira előzékeny washingtoni gazdáival szemben, hogy maga fizeti az ország kirablását és háborús támaszponttá alakítását irányító jenki „kormányszemélyittet", a balkáni amerikai gyarmat Washingtonból küldött felügyelőit és rabszolgahajcsárait. Négy évvel ezelőtt elemezve útjukat, ezt mondotta a Tájékoztató Iroda határozata titóék politikájáról: Ez csak Jugoszlávia függetlenségének elvesztéséhez vezethet és ahhoz, hogy Jugoszlávia az imperialista országok gyarmatává válik". A történelem igazolta ezt a megállapítást K Most, négy évvel a határbzat után mind szemléltetőbben bontakozik ki, hogy a titóbanda milyen fontos szerepet kapott a washingtoni háborús gyujtogatók agresszív politikájában. Egyre világosabban bontakozik ki, hogy a titóbanda véres fasiszta uralmának fenntartására a legpiszkosabb munka elvégzését is vállalja. Az a gyalázatos szerep, amelyet a titóbandának az ENSz-be küldött ügynöke

5 eljátszottak például akkor, amikor a Korea elleni amerikai gaztett szóbakerült, megmutatta, hogy a belgrádi provokátorok nem átalják a jugoszláv királyi Ochrana, a Gestapo és a CIC szolgálatában szerzett, „mester.'"beli tudásukat" a nemzetközi fórumokon is érvényesíteni, ha erre utasítást kapnak. Azok a sorozatos provokációk, amelyeket a fasiszta Tito-hadsereg a népi demokráciák határain elkövet, leleplezik azt az álszent és velejéig hazug fecsegést, amellyel Titóék az ENSz-ben megkísérelték a népi demokráciákat megrágalmazni. A tények beszélnek. Tavaly májusban Popovics, Tito vezérkari főnöke Washingtonban járt, ahol Kardelj kijelentése szerint nagymenynyiségü modern fegyver juttatásáról tárgyalt gazdáival. Októberben Collins, az amerikai vezérkar főnöke Belgrádban már hadgyakorlatot irányított, novemberben megkötötték a fentidézett egyezményt és ugyanabban az időben Dapcsevica, a titóista-hadsereg egyik főkolomposa már arról üvöltözött, hogy Jugoszlávia atombombát kér a jenkiktől. Jugoszlávia mai belső helyzete mindenben igazolja a Tájékoztató Iroda négy év előtti határozatának megállapításait. A belgrádi fasiszták visszaállították a kapitalizmust. Mindenekelőtt a jugoszláv nép verítéke árán visszafizették az előbb áilaimositott külföldi vállalatok gazdáinak az őket ért „károkat", majd egyszerűen érvénytelenítették az ipar államosításáról szóló törvényt. Az iparvállalatokat átadták az úgynevezett „termelési tanácsoknak", amelyek a munkásosztályt teljesen kirekesztették a termelés vezetéséből, hiszen ezekben a tanácsokban — éppúgy, mint a jugoszláv ipar minden kulcspozíciójában — a vagyonúkba visszaültetett tőkéseknek és az amerikai, helytartóknak van csak szavuk. A mezőgazdaságban a kulákság érdekeit képviselve, a Tito-banda falusi politikája nyomán hallatlan gyorsasággal halad a dolgozó parasztság nyomorbadöntése és a kulákság meggazdagodása. A kulákok által vezetett álszövetkezetek a fokozott rablás és a kényszermunka eszközeiként segítik a titóista terveket. Az államgépezet a "titóista basák kezében a féktelen fasiszta terror eszközévé vált. Titó és Rankovics bandája az UDBA-t, — a titóista Gestapót — tette a legfőbb államhatalmi szervvé, a leigázott Jugoszláviában s a közigazgatási, rendőri, katonai szervek legfőbb feladata a néptömegek harcának elnyomása lett. Négy évvel ezelőtt a Tájékoztató Iroda határozata a becsületes jugoszláv kommunistákhoz fordult, felszólítva őket, hogy a JuKP internacionalista hagyományaihoz híven, hűséggel a marxizmus-leninizmushoz, vezessük vissza Jugoszláviát az egységes imperialistaellenes szocialista táborba. Az eltelt négy esztendő azt mutatja, hogy Jugoszlávia hazafiai megintették érj követik ezt a felhívat. A fasiszta elnyomás különösen nehéz, a hitleri és jenki fasizmus leggonoszabb módszereit egyesítő titóista terror körülményei között egyetlen percre sem szűnő harcot folytatnak az országot kiárusító, a népet nyomorbadöntö, a fiatalságot háborús ágyútöltelékül felajánló belgrádi hóhérbanda ellen. Belgtád dolgozói nem felejtették el, hogy a Szovjet Hadseregnek köszönhetik az életet. A déli hegyek lakói emlékeznek arra, hogy Sztálin elvtárs harcosainak a fasizmust elsöprő rohama törte le a hitlerista elnyomók láncát a jugoszláv nép kezéről is. Azt is látják, hogy a titóbanda új béklyót vert a jugoszláv népre, béklyót, amely semmiben sem kűlönbö•zik a régi rabtartók jármától, legfeljebb annyiban, hogy láncszemeit nem a hitleri Németországban, hanem Truman Amerikájában kovácsolják. Maga az ismerialista sajtó kénytelen beismerni, hogy Tito rendszere ingatag, korhadt, a dolgozók szilárd ellenállásával találkozik. A Tribúne című angol lap tudósítója ezt írta belgrádi útjáról: „Beutaztam Jugoszláviát, hallottam a legkülönbözőbb véleményeket. A többség élesen bírálta a rendszert. Azok közül, akikkel beszéltem, sokan gyűlölettel emlegetik Titót". Erről a gyűlöletről, a fasiszta elnyomók elleni harcról beszélnek az égő gyárak, a felrobbantott vasútvonalak, vesztető hajók, sötétbe burkolódzó villanytelepek, 3 titóista pribékeknek ellenszegülő parasztok, munkások, diákok harcai. Hiába ontja a vért, hiába zsúfolja tele a börtönöket Tito és bandája. Bármily nehéz a jugoszláv nép harca, ennek a harcnak csak az lehet a , vége, hogy a jugoszláv dolgozó nép újra visszanyeri szabadságát és újra visszatér oda, ahonnan aljas, gaz vezetői kirántották, a szocializmust építő, békét védő országok családjába.