Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-30 / 179. szám, szerda

1952 július 27. UJSZÖ 169 Dr. Zdenek Nejedlý iskolaügyi miniszter rádióbeszédéből A Központi Szakszervezeti Ta­nácsnak, Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk legmagasabb szervének plenáris ülése mindenkit érintett, aki komolyan szívén viseli ügyünket. An­tonín Zápotocký kormányelnök be­szédéből és ezen az ülésen elhangzott más beszédekből bizonyára mindenki kiérezte, hogy itt többről van szó, mint ezen óriási szervezet rendjéről és helyes irányításáról, habár ter­mészetesen ennek is óriási jelentösé­' ge van. Nejedlý miniszter beszélt továbbá a szakszervezeti njozgslom történe­téről és megjegyezte, hogy az 1945 évi májusi forradalom után szakszer, vezeti forradalmi mozgalmunk visz­szaverte a kapitalista reakciónak a munkásosztály vívmányai ellen inté­zett támadásait és dicsőségesen tel­jesítette történelmi feladatát: a mun­kásosztály bástýájanak szerepét a kapitalizmus, mint a munkásosztály legnagyobb ellensége elleni harcában. Miért tartotta az TJ.RO plenáris ülésén a föbeszámolót Antonin Zápo­tocký kormányelnök, nemcsak a leg­tapasztaltabb, hanem a legharcia­sabb szakszervzeti dolgozónk, a for­radalmi vörös szakszervezetek már 30 év előtti alapítója, aki az Egysé­ges Forradalmi Szakszervezeti Moz­galmat 1945-ben és 1948-ban is győ­zelemre vezette — folytatta Nejedlý miniszter. Ki ismerhette volna job­ban, mi hiányzik szakszervezeti mozgalmunknak, mint éppen a szak­szervezeti mozgalom legragyogóbb és legharciasabb időszakainak leg­jobb képviselője? És miért állították yaz új Központi Szakszervezeti Ta­nács élére Gusztáv Kiimentet, szin­tén régi és harcokban megedzett szakszervezeti dolgozót? Természe­tesen nemcsak személyes változások­ról és intézkedésekről van szó. Sok­kal komolyabb és mélyebb kérdések­elött állunk, amelyek egykor a mun­kásosztály győzelméért küzdő harco­sok előtt világiak voltak, de nem munkáselemek beözönlésével és ezek állhatatlansága ipiatt az 1948 év utáni új viszonyok között és végül az ide behatolt nyilván kártevő politi­ka folytán erősen elhamályosultak és nem egyszer egész ellentétes érte­lemben állították be azokat. Tehát mindent, ami ma forradalmi szak­szervezeti mozgalmunk előtt áll, egyetlen alapkérdésbe foglalhatjuk 1 össze: A munkásosztály feladatainak és küldetésének felfogásáról van szó A munkásosztály ellenségei úgy ál­lítják be a kérdést, mintha a mun­kásmozgalom célja és a munkásosz­tály küldetése a munkások szemé­lyes haszna lenne, ami nemcsak tel­jesen helytelen, hanem ajtót nyitott a stréberség, korrupció és mindazon rossz jelenségek előtt, amelyek alá­ássák a fiatal és egészséges mun­kásosztály erkölcsi egészségét. Ezért itt elsősorban közvetlenül a dológ gyökerénél kell kezdenünk és nyíl­tan meg kell mondani, hogy a mun­kásosztály hivatása sokkal magasabb mint az egyéneknek a jó élethez való hozzásegítése. A vak is láthatja már. hogy a kapitalizmus a végét járja, ahogy népiesen mondják: az utolsó gabonáját őrli. Az emberiség azon­ban nem élhet vezető erő és gondo­lat nélkül és ezért más rendszerért, a kapitalizmusnál jobb rendszerért harcol. Ez. a rendszer a szocializmus, Ez nem önkény, ez történelmi szük­ségesség, hogy a kapitalizmus rom­jain felépítsük ezt az új rendszert. Ezáltal azonban megváltozik az az osztály Is, amely ennek a rendszer­nek hordozója. Dicsőségesek voltak a kapitalizmus elleni harcok a kapi­talizmus uralmának és a munkás­osztály elnyomásának idejében. És e harcok résztvevői jogosan emlékez, nek vissza erre büszkeséggel. 1);- ez nem minden. A forradalom nemcsak harcot jelent valami ellen, hanem harcot jelent valamiért, eb­ben az esetben a szocializmusért. Ha figyeljük, hogy a Szovjetunió ma mivel forradalmasítja annyira a vi­lágot, látjuk, hogy ez a szocializmus fejlesítése és felvirágoztatása. Ez­ért mi sem hagyjuk megtéveszteni magunkat. A szocializmus felépíté­se ebben az időszakban legelsőbb­rendü forradalmi feladatunk a kapi­talizmus ellen. Mindnyájan ismerjük és tiszteljük régi nemzeti ébresztőink munkáját. Mily munka volt ez, gyakran siker­telenség, sőt kigúnyolás is, d e kitár, tottak mellette. Éppúgy, mint mun­Wásébresztöink az elmúlt időkben, Ezt a feladatot csak akarni ég tuda­tosítani kell. És ebből a célból ke­rül változtatásokra sor a ROH veze­tőségében. De nem elegendő megvál­toztatni a vezetőséget, ennek át kell hatolnia egészen le és azután min­denki közülünk saját helyén nem csak jó dolgozó lesz, hanem propa. gátőr čg a többiek nevelője is". Ezután dr. Zdenek Nejedlý mi­niszter mindennapi életünkben mu­tatkozó néhány fogyatékossággal foglalkozott és ezeket mondotta: „Szívesen beszélnek a 8 órai mun­kaidőről, de úgy, mintha mindent elvégeznénk azzal, hogy ledolgoz­zuk ezt a 8 órát. így azonban az­előtt sem harcoltak a 8 órai munka­időért. A 8 órai munkaidőért min­denekelőtt a kapitalizmus ellen har­coltak és durva megnemértés az, sőt taíán rosszabb annál, ha ezt a mun­kásállam ellen és a szocializmus épí tése ellen fordítjuk. Hisz vájjon mindegy-e az, hogy miért és kiért dolgozunk ? Milyen eltévelyedés ez, a munkásbecsület­nek és kötelességnek egyenesen bor­zasztó meg nem értése. Hisz vége­zetül a kapitalizmus alatt sem har­coltak azért a 8 órás munkaidőért, amint azt Zápotocký elvtárs emlí. tette, hogy a munkás a fennmaradó idö alatt lustálkodjék. Régi mondás volt; „8 ára munka, 8 óra pihenés, 8 óra művelődés". Művelődni, to­vábbképezni magunkat, hogy a munkásosztály jobban legyen fel­fegyverezve a kapitalisták ellen, ez volt akkoriban a további 8 óra ér­telme és célja. E további 8 órának lehet-e más értelme ma, amikor szintén szükségünk van arra, hogy mindenki művelődjék és amikor másként is szolgálni kell a munkás­osztály ügyét! Vagy nézzük a távolmaradáso­kat: Nem jelent-e kimondottan gaz. tettet, ha valaki csupán azért nem megy munkába, mert a munkás ma annyit keres, mint azelőtt sohasem, és ezért megengedi magának azt is, hogy egész napot is kimaradjon? A kapitalizmus alatti nyomorúsá­gos bérek idején ezt nem engedhette volna meg magának, ma azonban a köztársaság és a szocializmus fel­építését igy megkárosíthatja, mert jól van fizetve? Vagy pedig az utá­latos polgári kapzsiság, amellyel néhol találkozunk, amely nem gon­dol másra, mint a pénz összehará­csolására. Eléggé szomorú, hogy ez­zel a polgári emberek maradványai, nál találkozunk, úgy az üzemekben, mint másutt is, a kultúrintézmé­nyekben, a színészeknél és legin­kább ott, ahol az embereket ma úgy fizetik, mint azelőtt soha. Mit mondjunk azonban azokról a mun­kás funkcionáriusokról, akik nem szégyellik az egyenes osalás gaztet­tét, csakhogy pénzt harácsoljanak, ami egyébként nem illetné őket, amint azt az utolsó osztravai bün"­perek mutatták? Igaz, hogy ezek egyedülálló jelen­ségek, de a szakszervezeti mozga­lomtól, az üzemi tanácsoktól štb. függ, hogy e jelenségeket kiküszö­böljék már azért is, mert ez letérít a helyes útról másokat, becsületes dolgozókat, brigádosainkat, élmun­kásainkat, sztahanovistáinkat, ifjú­ságunkat és másokat, akik lelkesen teljesítik kötelességeiket és az elé­jük tűzött feladatokat. Bizonyára jellemző, hogy ügyünk árulói a kül­földön már most könnyeket hullat­nak ég kiabálnak, mintha valaki el­len méltánytalanságot követnénk el, amikor leleplezzük a munkásbeesü­let és kötelesség elleni ilyen bűn­tetteket. Számukra a köztársaság aláásói számára az ilyen emberek természetesen szívesen látott szö­vetségeseket jelentenek. Azonban, mint ahogy másban is, ebben is hiá­bavalóak panaszaik. A munkások ügye győz, győz nálunk és győz másutt is, és az újjászületett ROH az lesz, ami mindig volt a munkások ügyének bástyája, amelyen megtörik az ellenség minden dühöngése és amely a munkásosztályt továbbra is előre­vezeti a kapitalizmus ellen és a szocializmusért". 1 A komáromi járásban a k eszi traktoros brigád a nyári munkák tervének teljesítésében A komáromi traktorállomás teljes ütemben végzi a cséplést. Tervét ed­dig 47 százalékra teljesítette. Mun­kaközben néhány hiányosságra buk­kantak a traktorosok, amelyekből levonják a tanulságot. A traktorál­lomág dolgozói minden erejüket lat­bavetve dolgoznak, hogy az ógyallai traktorállomással folytatott verseny­ben becsületesen megállják a helyü­ket. A z ógyallaiak még csak 3ti.4 százalékra teljesítik tervüket. A ko­máromi traktorállomás dolgozói nin­csenek megelégedve az ógyallaiak teljesítményével, de ugyanakkor a magukéval sem. Még gyorsabban akarják elvégezni a cséplést és a tarlószántás t. A keszi brigád, amely a szövetke. zeti tagokkal karöltve a legoda­adóbban végzi munkáját, az első helyre került a járásban. Tervét 55 százalékra teljesíti. Ez a siker aj munka jó megszervezésének és Érász' László brigádvezetönek köszönhető, de tagadhatatlan érdemet szerzett ebben Balog Zsigmond oséplögépke­zelö is, aki naponta 160—180 mázsa gabonát kicsépelt. Jó munkát végez Kalmár Kálmán traktoros is, aki napi feladatát százszázalékra telje­síti, valamint Nagy elvtárs, aki hernyótalpassal dolgozik és a tarló­szántás jelentőségének tudatában harcol a jövő évi jó termésért. A traktorosok munkájukat szocialista •szerződés szerint végzik. Reggel 6 órakor kezdenek dolgozni és este, amíg íátwi lehet, kint *ana»ak a föl­deken. A& ekek traktoros btágrikl ugjsan­oaafc tX*3§MÄ vm « n :boíÄetfea®ŕ. báiswnak nagsy jelentőségével. Ifaz ugysw, hogý az első helyről a máso­dikra került, de aiz ütemet áWcr.d j­an tartja, sőt azért harcol, foógy visszaszerezee az elsőbbséget. Ter­vét 53 százalékra teljesíti. A badovcei traktoros brigád szin­tén mindent megtesz, hogy az elsők közé kerüljön. A brigád tagjai kö­zött vannak többen, akik százszáza­lékon felül teljesítik tervüket. Jól dolgozik Barta Tibor, Bujos József, Mego István és Pataki Ernő. A bri­gád 49 százalékra teljesíti tervét. Ácsai György, Komárom Aratógépet „csempészlek" a nyárasdí kolákok A nyárasdí EFSz tagjai a legna. gyobb munka idején sem feledkez­nek meg az éberségről. Nem ülnek fel a kulákok és a spekulánsok si. ránkozásainak, mert bennük ellensé­geinket látják. Ez a feltevésük bebizonyosodott az aratás alatt is. Végh István, Lib. rádi Gyula é3 a többi spekuláns azon törték fejüket, hogyan tudnák magukat kihúzni a munka alól. Ki­vel arattassamak le? A volt „koldu­sok"? Azok ma már mind hátat for­dítottak a jobb módúaknak. Vagy a traktorállomással kössenek szerző­dést ? Ez sem megy. A problémát Végh István oldotta meg. Azt a ta­nácsot adta kulák társainak, hogy casmpésszék el a galántai járásból eltagadott aratógépet. A kulák tár­saság hozzálátott terve megvalósí. tásáhoK. A szövetkezet tagjai egy szép napon arra lettek figyelmesek, hogy Végh István aratógéppel arat. Szöget ütött a fejükben, hogy hát hogyan lehetséges ez, hiszen a ren­delet értelmében a kuláktól min­den mezőgazdasági gépet felvásárol­tak. Természetesen a dolgot nem hagyák ennyiben. Azonnal jelentést tettek illetékes helyen. Amikor vizsgálatott indítottak, Végh ciniku­san hazudozni kezdett. Azt állította, hogy az aratógépet a galántai trak­torállomásról kölcsönözte ki, sőt hazugsága alátámasztására igazol­ványt is szerzett, csakhogy olvasha­tatlan aláírással. A kulák gaztette nyilvánvalóvá vált. Az aratási bizott­ság a gépeť átadta az EFSz-nek. Most már a nemzetbiztonsági szer­viek feladat, hogy Véghet és tár­sait a rendelet kijátszása miatt fe­lelősségre vonják. Kovács István, Nagymegyer. A jó példát látva Vécsen a falu 96 százaléka belépett a szövetkezetbe A mezőgazdasági termelés foko­zásában pártunk és kormányunk ha­tározata nagy feladatok elé állítja dolgozó parasztságunkat, de legkivált egységes földműves szövetkezetein­ket. Szövetkezeti tagjaink helyesen lát­ják, hogy az ipar rohamos fejlődé­sével lépést kell tartania a mező­gazdaságnak is és ezért minden le­hetőséget kihasználnak, hogy fokoz­zék a mezőgazdasági termelést, hogy ezzel több élelmiszert juttas­sanak dolgozóink asztalára. így gon­dolkoznak a vécsi szövetkezet tag­jai is, akik az aratási munkák ide­jén térfcsk át a III. típusra. Egy régebbi beszélgetésünk alkal­mával feltettem a kérdést Róth Já­nos elvtársnak, a vécsi szövetkezet elnökének, nem volna-e helyes, ha a határban lévő tó partján kacsa­és libafarmot, illetve baromfihizlal­dát létesítene a szövetkezet. Róth elvtárs ezzel teljesen egyetértett, mert ahogy ő is megállapította, itt mindenki előtt ismeretles, hogy szár­nyast sokkal hamarább adhatunk dolgozóink asztalára, arra nem kell olyan sokat várni, mint a hízóserté­sekre. így is járt el a vécsi szövet­kezet — jegyzi meg büszkén az el­nök, — ma már községünk 96 szá­zaléka áttért a nagyüzemi gazdál­kodásra, tehát semmi akadálya nincs annak, hogy tervünket megva­lósítsuk. Az épületeket még a tél beállta előtt elkészítjük saját anyag­forrásainkból, egyedüli probléma a kerítéshez szükséges drótsövény, eh­hez szükséges, hogy a kerületi nem­zeti bizottság hathatós támogatás­ban részesítse a szövetkezetet. A legutóbbi munkaértekezleten elhangzottakból megállapítottuk, hogy a szövetkezet a téglaégetés és a közös istálló építése mellett zöld­Bég- és gyümölcstermeléssel is fog­lalkozik. Nagy súlyt fektetnek a méhészetre is. Mindezen tervek meg­valósíthatók, csupán a szövetkezet tagjainak kitartó akaraterejére és odaadó szorgalmára van szükség. Hisz már akkor, amikor a második típusban dolgoztak, gondolkoztak azon, hogy állatállományukat szi. lárd alapokra helyezik és bár a jó­szágot még nem összpontosították, mégis van már 10 tehenük, 18 nö­vendékmarhájuk, 150 sertésük és 195 darabból álló juhállományuk. A juhokból szép hasznot érnek el, a \ juhtúró beadásának is százszázalék­ban eleget tettek. A szövetkezet ,amely aránylag ke­vés földterületen a II. típusban ugyan, de a III. típusú szövetkezet rendszabályzata szerint gazdálko­dott, eddig is bebizonyította az egyé­ni gazdálkodók előtt a közös gazdál­kodás előnyét. Az új tagokkal kibő­vült szövetkezet most már csak az állatállomány összpontosítására és a közös vagyon gyarapítására kell hogy helyezze a fősúlyt. A most elkövetkezendő időkben a vécsi szövetkezeti tagok előtt ezek. szerint egy dolog áll: „Felgyűrni az ingújjakat", s közös erővel mun­kához látni a szövetkezet megszi­lárdításáért. Benedek Gyula, a királyhelmoci pártbizottság titkára. Mennyi ember kellett ahhoz a múltban, hogy 13 hektárt learassanak... Ahogy a zselízi állami birtokhoz tartozó karolinai gazdaság hajtárába érünk, már messziről látható a ha­talmas szovjet kombájn, amely mellett szinte „eltör­pülnek" az önkötözőgépek... A kombájn vezetője, Brel. los Ferenc, alig 30 év körü­li ember, nagy szakértelem­mel kezeli a kombájnt a fordulókban. Ottlétünkkor elbeszélte, hogy mielőtt át­vette ezt a hatalmas 6-os jelzésű kombájnt, kezdet, ben bizony nehezen tudta úgy beállítani a gépet, hogy hiba nélkül működ­jön. — Géplakatos vagyok, szeretem a szakmámat — mondja Brellos — de bi­zony ehhez a hatalmas gép­hez nagy szaktudásra van szükség. Hozzáfogtam a tanuláshoz és tanulmá­nyoztam a szovjet kom­bájn minden porcikáját. Nagy segítségemre volt az. hogy az üzembehelyezés előtt egy szovjet instruktor segített a munkámban. Mondhatom, hogy a szovjet elvtárs szigorúan vette, hogy a gép minden részét alaposan áttanulmányoz­zam. Mindenben segített, a gép kezelésében és irányí­tásában. De most, hogy be­lejöttem a szovjet elvtárs segítségéve], nagyon szép eredményeket érek el, át­lagteljesítményben napi 13 hektár. Mennyi emberi munka­erő kellett a múltban ah­hoz, míg 13 hektárt learat, tak. Hány ember dolgozott fáradságos munkával a tik­kasztó melegben azért, hogy az uraknak még kel­lemesebb és jobb életük le­gyen. Ma népi demokráci­ánk és a Szovjetunió határ­talan segítsége folytán megszabadultak mezőgaz­dasági dolgozóink az évszá­zados nehéz munkától és a kombájnok segítségével játszi könnyedséggel vég­zik az aratást és egyben a cséplést. A birtok dolgozói nem is tudják hálájukat eléggé kifejezni azért, hogy ilyen nagy segítséget kaptak a kombájnnal való aratásra. De nemcsak a munkájuk lett ezzel könnyebb, hanem a kombájnnal való aratás­sal elérték azt is, hogy rö­vid idő alatt végeztek az aratással és a csépléssel és a bőséges termés, az új ke­nyérnekvalót közvetlenül a kombájntól szállíthatják a földműves raktárszövetke­zetbe. Tabiás Nándor büsz. kén beszél arról, hogy az idén nagyon jó a termésük és a gabonabeadásnak nem százszázalékra, hanem jó­val százszázalékon felül eleget tesznek. Fontos az is — beszélik a birtok dol­gozói, — hogy közvetlenül a cséplőgéptől számítják a gabonát a nép államának. A határból visszajövet megtekintettük a karolinai gazdaság tehenészetét. A tehenészet dolgozói éppen a déli fejést végezték, s ott találkoztunk a gazdaság legjobb fejőjével, Antal Jóskával. Antal Jóska oda. adással és szorgalommal dolgozik, mert tudja, hogy mindezt családjáért és a boldogabb jövőért teszi. Tíz darab tehenet gondoz és naponta 170—180 liter te­jet fej ki. Szép teljesít­mény ez, s a birtok dolgo. zói valamennyien büszkék is Antal Jóskára, ö maga azonban ..túlzásnak" veszi, ha dicsérik. • — Azt beszélik a gazda­ságon — mondja csendesen Antal elvtárs, — hogy én 160 százalékos teljesít­ménnyel dolgozom. Nálam ugyan nem az a fontos, hogy hány százalék a tel. jesitményem, hanem az, hogy a dolgozó nép orszá­gának minél többet tudjak termelni és hogy a rám bí­zott állatok minél szebbek és minél hasznosabbak le. gyenek. Szeretem munká­mat, örömmel dolgozom és munkám után megvan a be­csületes jutalmazásom is. A mult hónapban például 12.910,— koronát kerestem, azonkívül családomra meg. kapom minden negyedév­ben a családi pótlékot. A hízósertéseknél Mikler Imre dolgozik, aki normá­ját 180 százalékra teljesíti. Lankadatlan szorgalommal és odaadással dolgozik és úgy kezeli a reábízott hí. zókat, hogy azokon szinte látni, hogy napról napra gyarapodnak és erősödnek, Végezetül megtekintettük a sertéstenyészdét, ahol aa anyadisznókat Vincent Gyula, fiatal, alig 21 éves ember kezeli és gondozza. A nap minden percét és óráját arra szenteli, hogy a reábízott anyasertéseknél a legnagyobb malacszaporu­latot tudja kinevelni. Igyek. szik is, normáját 140 szá­zalékra teljesíti. A karoli­nai állami gazdaság dolgo­zói együttes erővel harcol, nak a közös célért, a boldo­gabb jövőért, a szocializ­mus felépítéséért. Varga Sándor. Oroszka. / /

Next

/
Oldalképek
Tartalom