Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-27 / 177. szám, vasárnap

1952 július 27. UJSZÖ 7 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Mi az „európai hadsereg"? i\a amerikai imperialisták és kiszolgálóik háborús politikája Nyugat-Európában kezdettől fogva két alapvető célt követett. Az egyik: Amerika közvetlen vezetése mellett támadó, szovjetellenes háborús blokkba összefogni Nyugat-Európa országait, s gazdaságilag, politikailag, katonailag alárendelni őket az amerikai imperialisták érdekeinek. A másik: e blokkon belül NyugatNémetországot az amerikai tervek rohamosztagává, a Wall Street főcsatlósává tenni, feléleszteni a német militarizmust nem csupán a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni támadó szerepre, hanem a Nyugat-Európa feletti ame rikat zsandár szerepére is. Pontosan ezeknek a céloknak a jegyében teremtették meg az „európai hadsereg" tervét. \z „európai hadsereg" hivatalosan kinyilvánított feladata az, hogy egyetlen közös hadseregbe fogja össze Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg .fegyveres erőit. „Európainak" nevezik e hadsereget •— főparancsnoka azonban amerikai, jelenleg Ridgway, a Koreából Nyugat-Európába átvezényelt amerikai pestistábornok. A hadsereggel kapcsolatos katonai, politikai és gazdasági ügyek intézésére a szerződések értelmében 'különböző bizottságokat alakítanak; e bizottságok főszerepe az, hogy az egyes országok hadseregeit kivonják saját kormányuk, törvényhozásuk hatásköre alól, s ezzel még jobban alárendeljék az illető országokat az Egyesült Államoknak. A bizottságok határozzák meg az egyes országok katonai költségvetését, a bizottságok döntenek arról, hol, milyen hadosztályokat kell felállítani, hová kell őket vezényelni, ellenőrzik a haditermelést, a közlekedést, a repülőtereket, a flottabázisokat — é*. mindezt természetesen az amerikai főparancsnok vezetése alatt. Az „európai hadsereg" hamis jelszavával az amerikai megszállók valójában megszüntetik öt nyugateurópai ország önálló hadseregét és újjászervezik a revansista német fegyveres erőket. Pleven francia hadügyminiszter nyújtotta be még 1950 októberében — amerikai megbízásból az „európai hadsereg" tervének első változatát. Ezt a javaslatot, amelyet mindjárt el is neveztek Pleven-tervnek, az amerikai imperialisták franciaországi hívei akkoriban úgy üdvözölték, mint az „európai védelem ragyogó megoldását", amely lehetővé teszi német katonák bekapcsolását a tervbevett nyugateurópai hadseregbe, „a német militarista veszély újrafelidézése nélkül". A valéságban a francia burzsoázia nem merte nyíltan megmondani a francia népnek, hogy hozzájárult Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséhez. A Pleven-terv — az amerikai háborús gyujtogatók akaratából — azzal ámította a francia közvéleményt s általában a német militarizmus feléledése miatt aggódó nyugateurópai népeket, hogy a német katonákból csak „egészen kis egységeket" szerveznek és ezeket is a közös „európai hadseregbe" olvasztják bele. De néhány hónappal később erről már senki sem beszélt, ezzel szemben megjelent az „európai hadsereg" másik terve, amelynek értelmében szabályos, korszerű német hadosztályok, német tengeri és légi flotta létesül, természetesen külön német parancsnokság, az Adenauer által újjászervezett náci vezérkar irányítása alatt. „A kormány nehezen tudja majd bebizonyítani a, nemzetgyűlés előtt — ismerte be a „Ce Matin le Pays" címú reakciós francia lap, — hogy a Párizsban aláírt szerződés azonos Pleven eredeti tervével." A közvélemény félrevezetéséhez tartozik az is, hogy az „európai hadsereg" támadó tervét e programm szerzői „védelmi felkészülésnek" próbálják feltüntetni. Ezt a csalást szolgálja az is, hogy az „európai hadsereget" egy úgynevezett „európai védelmi közösség" keretében alakították meg. De az „európai hadsereg" támadó céljairól tanúskodik már pusztán az a tény is, hogy gerincét az újjáélesztett náci fegyveres erők alkotják. A „Continental Daily Mail" című angol lap, beszámolva az „európai hadsereg" vezérkarának egy nem régiben tartott tanácskozásáról, a következőket írta: „A konferencia értékesíteni tudta a németek által a második világháborúban Oroszország terüle tén szerzett tapasztalatokat..." Más szóval: az „európai hadsereg" vezérkara hasonló „védelmi" háborúra készül, mint amilyet Hitler folytatott a Szovjetunió ellen. Az amerikai imperialisták ennek a hadseregnek nem csupán a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni támadó háború rohamcsapatának szerepét szánták, hanem a nyugateurópai népek zsandárának szerepét is. Az „európai hadsereg"-röl szóló egyezmény leszögezi, hogy „olyan katasztrófák, vagy szükséghelyzetek esetében, amelyek azonnali segítséget tesznek szükségessé, az európai védelmi közösség eredményes beavatkozásra alkalmas egységeit — bárhonnan származzanak is — rendelkezésre kell bocsátani". Ez azt jelenti, hogy Hitler bukása után hét esztendővel ismét német páncélosokat vezényelhetnek Párizsba, hogy Buchenwald és Ausschwitz hóhérait, Orodour elpusztítóit Ridgway parancsára bármikor bevethetik a francia, az Olasz, a belga, vagy a holland nép harca ellen. Az Egyesült Államoknak sikerült a szolgálatukban álló nyugateurópai lakájkormányokat e bűnös szerződés aláírására rászorítani. Ez azonban nem fedheti el azokat a súlyos ellentéteket, amelyeket az „európai hadsereg'' terve az imperialisták soraiban keltett. Már az sem véletlen, hogy az egyezmény előkészítése csaknem két évig tartott. Ismeretes továbbá, hogy Anglia nem vesz részt az „európai-hadseregben". Az angol burzsoázia ugyanis nem hajlandó lemondani az önálló fegyveres erőről, nem akarja hadseregét olyan szervezetbe beolvasztani, amelyben az amerikai parancsnoknak közvetlen és korlátlan rendelkezési joga van, egyszóval nem akarja kiengedni kezéből már eddig is alaposan megtépázott szuverenitását. Éles bíráló hangok jelentkeznek az „európai hadsereg" tervével kapcsolatban a francia burzsoázia egy részében is. „Nem akarom, hogy fiaimat és unokáimat' a náci hóhérok mellé sorozzák és náci tábornokok parancsnoksága alatt álljanak" i — kiáltotta beszédében a betegágyáról felkelt Heuillard radikálispárti képviselő, az „európai hadsereg" ügyének éveleji parlamenti vitájában. „A nemzetgyűlés általában kedvezőtlenül fogadta az európai hadsereg tervét — jelentette a „Combat" című polgári lap. — A képviselők különösen három dologtól félnek: az európai hadsereg a Wehrmacht újjászületését jelenti; végleges szakításra vezethet Kelet és Nyugat között; a francia nemzeti hadsereg felszámolását vonja maga után". A francia aggodalom ^em alaptalan. „Legyen csak 20 hadosztályunk — mondotta Friessner náci tábornok — másképpen beszélünk majd a franciákkal..." Mindezek mellett a német monopoltökések és hitlerista tábornokaik még többet akarnak kapni amerikai gazdáiktól szolgálataikért. Adenauer és kormánya Nyugat-Németország „másodrendű helyzetére" hivatkozva mind több és több előjogot próbál kicsikarni a maga számára s ez még jobban növeli az angol és francia burzsoázia aggodalmát. Jellemzők erre a „Reynolds News" című angol lap szavai: „Németország jelenkori történetéből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy mihelyt ez a félelmetes hadsereg létrejön, a német kormány saját hatalmának növelésére fogja felhasználni és a hadsereggel való visszaélés elleni papirosbiztosítékok nem fognak többet érni azoknál a biztosítékoknál, amelyekről annakidején azt hitték, hogy „visszatartják" Hitlert". \z imperialisták közti ellentéteknek ez a jelenkezése és kiéleződése komolyan megnehezíti az amerikai háborús gyujtogatók és csatlósaik terveinek végrehajtását. De nem kétséges, hogy a fő akadályt e terv megvalósításával szemben a népek jelentik. Thorez és Togliatti elvtársak lángoló szavai nyomán Franciaországban, Olaszországban és a tőkés világ más országaiban is a nép harci kiáltásává.lett: „Sohasem fogunk fegyvert a Szovjetunió ellen"! Az „európai hadsereg" felállításával, s főként Nyugat-Németország remilitarizálásával szemben az európai népek heves tiltakozásukat fejezik ki. Franciaországban kilencmillió, Nyugat-Németországban több mint kilencmillió ember szavazott az új Wehrmacht felállítása ellen. NyugatNémetországban a hadköteles ifjak körében jelszóvá lett, hogy „egyetlen ifjúnak sem szabad félvennie a zsoldos uniformist". A dolgozók elszánt ellenállása az amerikai ter-i vekkel szemben hatalmas erejű tüntetésekben robban ki, amelyeknek méretei növekvő aggodalommal töltik el az amerikai imperialistákat. A tömegek mozgalmának ereje tükröződik azokban a „fenntartásokban", amelyeket az „európai hadsereg" tervével szemben még az amerikai zsoldban álló, egyes szociáldemokrata vezető körök is kénytelenek hangoztatni, hogy elkerüljék a nyílt szembekerülést a tömegekkel. A tömegek nyomására a nyugateurópai országok burzsoáziájának egy része erősen ingadozik és a hat nyugateurópai kormány minden amerikai sürgetés ellenére is igyekszik az „európai hadsereg" becikkelyezésének parlamenti vitáját minél távolabbi időpontra halasztani. A népeknek ehhez a küzdelméhez irányt mutat a Szovjetunió békepolitikája, amely első perctől fogva leleplezte az „európai hadsereg" támadó jellegét. Irányt mutatnak minden országban a kommunista pártok, amelyek harcra mozgósítanak az amerikai megszállás ellen, Nyugat-Európa békéjéért és függetlenségéért. E küzdelem, amellyel az egész világ békeszerető népei rokonszenveznek, mind jobban akadályozza az amerikai imperialistákat agresszív terveik megvalósításában. Német Ilonka. Két apa Az osztrava-karvíni szénmedencében 21 bánya teljesítette és túllépte a napi tervet Csütörtökön, július 24-én 21 osztrava-karvíni bánya munkásai és brigádosai teljesítették és túllépték a napi fejtési tervet. Az orlovai területen csupán a Zápotocky.bánya nem teljesítette a tervét. A többi orlovai bánya dolgozói túllépték a tervet, úgy hogy az egész terület a napi fejtést 103.8 százalékra teljsítette. Az Osztrava északi területen szintén csak egy bánya nem teljesítette csütörtöki féladatát. Az egész kombinát legjobb teljesítményét a Lidice-bányában érték el, ahol 124.2 százalékra teljesítették a tervet. Az Osztrava északi terület 100.8 százalékra teljesítette napi tervét. Az Osztrava déli területen ismét a Jeremenko tábornok bánya a leg jobb. A hét vájatban végzett ciklusos fejtési munka biztosította a 1!4 százalékos napi tervteljesítést. A karvini terület csütörtöki fejtési tervét 92.7 százalékra teljesítette, az egész kombinát pedig 98,7 százalékra. Donald E. Seareman-t, a philadelphiai repülőt egy tiszta júliusi estén vetették be először Fenjan felett Tíz „repiilőerődöt" kísért s azon kapta magát, hogy míg azok bombáikkal lángbaborították a békés lakónegyedeket, ö gyönyörkö dött a látványban. Gépével forgószélként csapott le a mélybe és gépfegyverével végigpásztázta a háztetőket, a kocsikat, a menekülő gyalogjárókat. Jól látta, amikor egyesek halálosan megsebesítve ösz. sze rogy tak. Este barátai körében nagy zajjal ünnepelte első sikerét. — Tudjátok — magyarázta, ha az ember onnan fentről a szaladó embereket megcélozhatja, egész vadászszenvedély fogja el. — Igen, igen, de hát azok ínégis csak emberek — mondta az egyik szerelő. Erre az emberre különben is sötét tekinteteket vetettek a repülők, mert állandóan valami igazságtalan háborúról beszélt. — Emberek, — nevetett Seare man megvetően. — Miféle emberek? Koreaiak! A szerelő felemelkedett és szó nélkül kinuent — Ne törődj ezzel a vörössel, Do nald — mondta az egyik pilóta bosszúséin. — Holnap majd visszaküldjük Amerikába, s nyugodt le. hetsz, megemlegeti még az anyja istenét. Donald S. Seareman pompásan érezte magát. A pénz bőven folyt hozzá. Dollárok, aminek odahaza Philadelphiában olyan szükiben volt. Igyekezett is minél többet szerezni belőlük. így például egyes pilóták vasárnap nem akartak felszállni. Gépüket eltették hétfőre, ök pedig egész vasárnap öntötték magukba a whiskyt és a szép ápoló nővéreknek udvaroltak. Ekkor a parancsnokság kihirdette, hogy vasárnap dupla zsoldot fizet. Ettől kezdve Donald S. Seareman rendszeresen felszállt vasárnap és azon igyekezett, hogy még pontosabban célozzon. Szép summákat zsebelt így be és érezte, buta lenne, ha er. röl a pénzről lemondana, hiszen éppen azért jött Koreába, hogy minél többet keressen. Egyik este a parancsnok mindnyájuk jelenlétében elismerését fejezte ki Searemannek. — Tegnap teljesen egymaga gyújtott fel egy egész falut — mondotta a parancsnok. — Nagyszerű teljesítmény volt. A falvakat ugyan is thermitbombákkal fel kell gyújtanunk, mert a parasztok partizánokat rejtegetnek kunyhóikban, partizánokat, akik a mi gyalogságunkra lődöznek. Éppen ezen az estén elhatároz, ták a pilóták, hogy közelebbről is meg-nézik azt a vidéket, amelyet a levegőből szétbombáztak, ahol számukra ropogós dollárok teremtek. Masnap reggel autón kirándultak a legközelebbi faluba — éppen abba, amelyet előző nap Donald S. Seareman felgyújtott s amelyet azután amerikai gyalogság szállt meg. A repülök jeepjeiket a határban hagyták, mert a romokkal borított utcákon nem lehetett velük közlekedni. Kényelmesen indultak neki az útnak és kíváncsian néze. gettek mindent. Donald nagy tudálékossággal magyarázott. — Ez valószínűleg az iskola volt. Látjátok — egy földgömb! — lábá. val megbökte a kék golyót. — Ez meg valószínűleg egy láda alma és cukorka volt, csak valahogy összekeveredett. A faluban nem találkoztak emberrel. Itt is, ott is halottak hevertek, de a pilóták rájuk sem néztek. Számukra megszokott látvány volt volt az, — kérdezősködtek Donaldtól, nevetgéltek s a romok között valami emléktárgy után kutat tak. Nagy szerencsének számított, ha két csontpálcikát találtak — olyanokat, amilyenekkel a koreaiak enni szoktak. Ilyen egzotikus szerszámot hazavinni — különösen, ha a romok alól halászták ki, — nem megvetendő dolog! Donald cipőfűzője kibomlott s míg megkötötte, elmáradt kissé vi. dám társaitól. Annikor lehajolt, nem messze tőle az utca porában egy halott kislányt pillantott meg. Egészen kicsi volt, s úgy feküdt poros köágyában, mintha aludna. Jobb. kezében egy babát szorongatott. Donald S. Seareman odalépett és kicsavarta az érdekes játékszert a hideg ujjacskák közül. A baba pa pírmassébpl készült, művészi módon. Igazi kis koreai nőt ábrázolt — kissé ferdevágású szemekkel, vidám pirossággal az arcon. Nemzeti viseletbe öltöztették, mellén széles, világos szalaggal. Ez igen, ez nagyszerű emlék, nem olyan, mint a szegényes csontpálcikák. Donald társai után futott. Mindnyájai! irigykedve nézték zsákmányát. Donald meglobogtatta a babát, majd a „trófeát" zsebébe dugta és így szólt: — Végre valami igazán koreai ajándékot vihetek az én kis Jen. nymnek! Megpukkadnak a barát, női, ha meglátják! A pilóták aztán autóikba ültek s igen megelégedett hangulatba tértek haza. De a kis koreai lány, akit Donald S. Seareman megölt, ott maradt az utca porában s jobbkarja, amellyel nemrég még a ba. bát szorította, élettelenül lógott le. Donald S. Searemannek nem sok alkalma nyílott már pénzt keresni. Néhány nap múlva gépét lelőtték, ö pedig fogságba esett. A néphadsereg egyik őrnagyának sátrában megmotozták a foglyot. Zsebében egy ív papírt találtak -a parancsot, amelyben az amerikai ezredes a falu felgyújtásáért elis mérését fejezi ki. Az őrnagy sötét szemekkel nézett a fogolyra, miköz ben a tolmács a parancsot fordítot ta, aztán a papírt, amely a többszörös gyilkosságról tanúskodott maga mellé tette. Ekkor húzták elő a babát a fogoly zsebéből. Az őrnagy csodálkozva" nézte. — Ez mi? — kérdezte fáradtan A hosszú fiatál koreai lefordította a kérdést. Ekkor Seareman, aki az örna gyot meg akarta lágyítani, egy ké pet vett elő levéltárcájából. A kép a nevető, hosszúloknis Jennyt ábrázolta. — Ez az én kislányom. Öt éves Örömet akartam neki szerezni. Hiszen én is apa vagyok! — mondta Donald S. Seareman elérzékenyült hangon és mélyet sóhajtott. Az őrnagy a Donald S. Searemant elfogó katonák egyikének halálsápadt arcát pillantotta meg. — Mi történt Kim? — kérdezte aggódva. A katona az asztalhoz lépett és szó nélkül kezébe vette a babát Sokáig figyelte a baba mosolygósra festett arcát. Végre megszólalt: — Ezt a babát én magam csináltam kislányomnak. Azelőtt festő voltam, de soha nem csináltam babákat. Épp ezért sokszor átfestet tem az arcot, míg végre \ lányom arcához hasonlított. S a babä copfjához feleségem a gyermek copf jából vágott le kevés hajat. Akkor ajándékoztuk neki ezt a babát, amikor ötéves lett, annyi idős, mint ennek a gyilkosnak a lánya! — fejével Seareman felé bökött. _ De Jenny él, míg az én kis Jememet anyjával együtt megölte ez a szörnyeteg, aki még a holttestét is megrabolta.. A sátorban csend lett. Az őrnagy előtt két apa állt — egy koreai katona füstlepte zubbonyban és egy amerikai repülő világossárga kabátjában. Irina Volk