Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-22 / 172. szám, kedd

/ 1952 július 22. UISZ0 Antonín Zápolochý kormányelnök beszéde a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén Antonin Zápotocky elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén mondott beszédében a szaksze-vezetek munkahiányosságaira való' konkrét rámutatás után megmutatta szakszervezeti munka megjavításának módszereit. A szocialista munkaverseny megszervezése és irányítása „Megállok csupán a szocialista murikaverseny és az élmunkásmozgalom megszervezésénél. Ennek kikiejtése érdekében a szövetségek és vezetőségeik egész sora szép szavakon kívül semmit sem csinál. Ez megmutatkozott az élmunkások május 1. alkalmából történt megjutalmazásának akciója körül is. Amikor a. szövetségek vezetőségeinek javaslatokat és a kitüntetésre kijelölt élmunkások névjegyzékét kellett összeállítaniok, a vezetőségekben és titkárságokon teljes felfordulás következett. Repültek a kérdőívek és körözvények. „Vannak-e egyáltalában a mi szakunkban élmunkásaink és sztahanovistáink? Mivel tüntették ki magukat és mit tettek? Küldjetek erről gyorsan jelentést. „Felülről kérik, hogy élmunkásokat javasoljunk kitüntetésre!" így kérdezgették a szövetségek funkcionáriusai egymást. A szövetség vezetőségének élmunkásait és azok teljesítményét állandóan figyelemmel kell kísérnie. A szakszervezetek titkárainak személyesen kell meggyözödniök az elért teljesítményekről. Az élmunkásteljesítmények figyelemmel követése, az elért eredményekből tapasztalatok szerzése és e tapasztalatok átvitele más üzemekbe és az egész termelési ágazatba — ez legyen a szövetség vezetőségének napi politikája. / Égisz sereg más probléma van Itt: munkaeröhullámzás, munkamulasztás, bérproblémá'k, tervteljesítés, munkatermelékenység, stb. Ne kívánjátok elvtársak, hogy itt kifejtsem a szakszervezeti problémák egész sorozatát, amelyekre dolgozóink választ és állásfoglalást kérnek szövetségeinktől. A szakszervezetek vannak hivatva a mindennapi kérdésekkel foglalkozni és szakszervezeti álláspontot elfoglalni és' nemcsak utána mondani azt, amit e kérdésekről a Párt, a Nemzeti Arcvona' és a kormány mond. Zupkc. elvtárs beszámolójában megállapította. hogy szocialista munkaversenyünk és élmunkásmozgalmunk örvendetesen fejlődik. Egyetértek azzal, hogy a szocialista munkaverseny feltartózhatatlan fejlődésben vaun. Önmagunkat csalnánk azonban meg, ha azt állítanánk, hogy szakszervezeteink s téren kifejtett tervszerű munkájának következménye. A szocialista munkaverseny sponť-n módon fejlődik. Számos akadályba ütközik azonban és nincs elegendő támogatásban íésze, elsősorban éppen a szakr .ervezeti szer* vek részéről az üzemekben, kerületekben, szövetségekben, valamint a központban. Ha a mozgalmat a szakszervezet cél- és tervszerűen támogatná, ha valóban kihasználná a dolgozók érdeklődését és lelkesedésit, ami már tagadhatatlanul n- gvan, az eredmények valóban elképesztők lennének, a tervteljesítés pedig i ás és sokkal örvendetesebb eredményeket mutathatna fel, mint amilyeneket egyes szakaszokon felmutat. A szocialista munkaverseny terjesztésének, a módszerek megvilágításának és a szemléltető példák népszerűsítésének terén a csekély számú, néhŕny napig itt tartózkodó szovjet küldöttség, amely felkereste üzemeinket és mezőgazdasági vállalatainkat, sokkal többet tett, mint szakszervezeti apparátusunk alkalmazottainak százai néhány évi időtartam alatt. Ez rossz bizonyítvány. Mit lehet elérni, ha figyelmet fordítunk a szocialista munkaversenyre, arról tanúskodik a pribrami bá. nyákban bevezetett új folyó =só vágási eljárás esete. A pribrami dolgozók sikerére nagy figyelmet fordítottunk. Népszerűsítettük az új mód. szert. A tény mozgósított. A tapasz talatokát átveszik Kladno, Osztrava és más bányavidékek is. A tapasztalatokat más ipari ágazatokban is átviszik. A bujnavoi alagútnál ,ahol a munka hónapokig mozdulni sem tudott és ahol napen. ta csupán fél méteres vágást értek el, a pribrami módszerek alkalmazásával a napi vágási teljesítmény rohamosan hét méterre növekedett. Ha szakszervezeteink mindenütt rendesen gondoskodnának az új tapasztalatok felhasználásáról, a különféle építkezéseken és bányákban többtízszázalékkal vinnék előre a tervteljesítést. A kormány- és párthatározatok teljesítésének biztosítása Vegyünk elő más példákat: a mi kormáríy- és párthatározatainkat. Igazán szilárd alapot és kinduló •pontot nyújtanak a zavarok kiküszöbölésére termelésünk legalapvetőbb ágazataiban, mint szénfejés, kohászat, energetika, vegyiipar, ál. lattenyésztés, gép. és traktorállomások stb. A határozatok több helyen jó eredményeket hoztak. Azon ban korántsem merítettek belőlük annyit, amennyit lehetne. Egyes helyeken a határozatok egyenesen nevetségessé váltak. A határozatok ból mindenki csupán azt vette ki, ami neki megfelelt. A határozatokból csupán előnyöket igyekezett szerezni, amelyeket < a határozat hozott magával. A kötelességeket és az új munkamegszervezést figyel men kívül hagyták és nem hajtották végre, aminek következtében azokat a teljesítményeket sem érték el, amelyhez a határozat a fel tüntetett előnyöket kötötte. A szak szervezetek vezetősége és szervei bűnösek nagyrészt abban, hogy a határozatok végrehajtása így elcsú szőtt, mind a szövetségekben és kerületekben, mind az üzemekben. Igaz. a határozatok végrehajtásáért elsősorban a minisztéirumok, főigazgatóságaik és az üzemek vezetőségei felelősek. A szakszerve, zetnek azonban nagy ellenőrzési jo. ga van. Nem irányíthatja a termelést, azonban ifigyelmeztetnie kell a hiányosságokra. Gondoskodnia kell a javítás eszközéről, hogy azt, amit a kormány az üzemek igazgatóinak feladatul tüz ki, azok teljesítsék is. A szakszervezeteknek ezen jogait nálunk senkisem törölte el. A szak. szervezetek saját maguk adják fel jogaikat. Egyre jobban beleavatkoz-j nak azokba az ügyekbe, amelyek nem tartoznak rájuk, a felelős tényezők válláról leveszik a felelőssé, get és lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy saját bűneiket az üzemi tanácsra és szakszervezetekre hárítsák. Megfeledkeznek azonban saját szakszervezeti tevékenységükről. Mi a termelési szövetségek teendője? Kapcsolatot fenntartani a minlszté riumokkal, a főigazgatóságokkal és az üzemekkel. Ismerni a termelési feladatokat és termelési nehézsége ket, és ezeket kiküszöbölni. Nem okozni terheket kicsinységekkel, segíteni a problémák megoldásában, amelyekből sok van és még növe kedni fognak a nehézségek is. Mi n él nagyobb szocialista müvekre fogunk vállalkozni, annál nagyobb nehézségekkel kell megkiízdenünk. Mi leküzdjiik azt. mert a szocialista építkezés szükséges, és minden akadály ellenére is állandóan előre, halad úgy, ahogy ma is minden hiba és nehézség ellenére, ellenségeink bosszúságára előrehaladunk. Ar. ra, hogy továbbra is és még kitár, tóbban előrehaladjunk, káderekre van szükségünk. • Ez alkalommal szeretnék beszélni a szakszervezeti funkcionárius jelentőségéről is. Mi a szakszervezeti funkcionárius Mi az a funkció és funkcionárius a szakszervezetben ? Sokan azt gondolják, hogy a funkció chupán azért a munkáért való elismerés és jutalom, amelyet az ember a múltban végzett. Ezért igyekeznek a rájuk bízott funkcióból kimeríteni és kihasználni az összes lehetséges előnyöket, jövedelmeket és presztízst, amelyet a funkció magával ho2. Azt gondolják, minél magasabb funkciót ért el az ember, joga van annál kevesebbet dolgozni, kevesebbet tanulni és igye kezni arra, hogy életét minél kényelemesebben rendezhesse be. Ezért sok jó funkcionáriusunk ellankad. Fontos tudatosítani: Minél magasabb a funkció, annál magasabbak a kötelességek, a felelőség, annál több a munka és a tanulás szüksége. Számos funkcionárius időhiánnyal magyarázkodik ki. Hogy is van e

z az idő és a munkaidő kér. déseivel ? Szükségesnek tartom er. röl is egypár szót mondani. Azért teszem ezt, mert nálunk ezeket a # kérdéseket egészen primitíven és helytelenül magyarázzák. A szoeia lizmus állítólag a 8 órai munkaidőért harcolt. Ezért senkitől sem kellene követelni több. mint 8 órai munkaidőt. Sokan vannak olyanok is, fkik még a 8 órai munkaidő ki használására sem törekszenek és minden lehető praktikával igyekeznek még ezt is megrövidíteni. Ezek a nézetek alapjában véve helytele nek. A szocialista úttörők sohasem így képzelték el a dolgokat. 12 és több órás bárrobotolástó! határ talanul kizsákmányolva, 8 órai munkaidőért küzdöttek? Miért? Azért, hogy szervezkedhessenek és művelődhessenek. Ismeritek a régi for radalmi éneket? A legutóbbi rapokban néhányszor említettem: „8 órai munkát akarunk — S órai pi henőt — 8 órát művelődni!" Szocialista és szakszervezeti úttörőink szervezkedtek és művelődtek akkor is. ha 12 órai és hosszabb munkaidejük volt. Küzdöttek a 8 órai munkaidőért, hogy több idejük legyen a szervezkedésre és művelő désre. Mit mond azonban ma számos új kori szakszervezeti funkcionárius és szocializmust magyarázó? Művelődni — igen, elvtársak! Ez munka! Ha akarjátok. hogy művelődjem, mentesítsetek a munkától, helyez zetek internátusba, gondoskodjatok szükségleteimről és emellett fizes. sétek minden elmulasztott jövedel memet. Ha ezt megteszitek, megteszem nektek azt a kegyességet, hogy amennyire ízlelni fog, művelődni fogok. Hallottam, hogy szakszervezeti iskoláinkban tízezer koronát és még többet fizettek havonta az elmulasz. tott jövedelmekért a teljes ellátás mellett. Ezen emberek közül töb ben, ha elvégzik a szakszervezeti tanfolyamot, nem fognak végezni semilyen funkciót az üzemiben és a szakszervezetekben. Milyen nagy jelentősége van az. után, elvtársak az ilyen művelődésnek és iskolázásnak ? Az ilyen emberekből nem fejlöd nek ki jó és szorgalmas szakszer, vezeti funkcionáriusok, az ilyenekből lusta és kispolgári hajlamoktól fűtött emberek nőnek ki, akik bedőlnek a burzsoá kártevők hatásainak, a-rnint arra rámutattam Pollák esetében is a doubravai banyában. Kolszký elvtárs tegnap itt előad ta a Forradalmi Szakszervezeti Moz. galom 1952-es évi költségvetését. E költségvetés alapján a funkcionáriusok iskolázására szánt költségeket több, mint 150 millió koronára tervezték. Az egész apparátus bérei és fizetései a következő évben 135 millió koronát tesznek ki. Egy év alatti iskolázás tehát sok. kai többe kerül, mint az egész szc vetségi apparátus fenntartása. Szük séges lenne ezért ellenőrizni az iskolázás eredményeit. Nem engedhetjük meg, hogy az iskolázás egyesek számára munkanélküli jövedelem szerzés előnyös spekulációjává váljon. Ugyanígy van ez a szervező tévékenységgel is. Harcoltunk a 8 órai munkaidőért, hogy időnk legyen a szervezkedésre és a kapitalizmus elleni harcra. Ma azonban több olyan funkcionárius, üzemi tanács, elnök és üzemi tanácstag van, akik azt követelik, hogy a szervezőmunkáért túlórákat fizessenek nekik. Hogyan hassanak azután ezek a jelenségek az egyszerű munkásokra és a munkaerkölcsre? Ne csodálkozzatok azután, hogy több tag azt gondolja, a szervező tevékeny séget és a gyűléseket a munkaidőben kellene megtartani. Funkcionáriusaink szívesen be szélnek a tömegmunkáról. Emel. lett az a legrosszabb, hogy minél több szó esik a munkáról, annál ke. vesebbb tömegmunkát végeznek. Ha a szakszervezeti funkcionáriusnak helyes tömegpolitikai munkát kell végeznie, ismernie kell a munkástömegeket. A munkásoknak és a szakszervezet tagjainak ismerniök kell a funkcionáriust. Én egy kérdést tennék fel. Hogyan ismerik ma szakszervezeti tagjaink saját funkcionáriusokat, mily messzietn^inöen ismerték a központi titkárság egyes tagjait a' tömegek között? Smidmajer elvtárs ezirányban helyes önkritikát gyakorolt. Azonban mily messzemenően ismertek ma a ROH tagsága között a szövetségi titkárok, a kerületi titkárok és végül a szakszervezeti felelősek ? A termelési szövetség titkárának a szövetség tagjai között általános ismert tekintélynek kel! lennie. Ott, ahol a legégetőbb a helyzet, ott, ahol a legnehezebb kérdéseket oldják meg, ott kell fellépnie a tit kárnak és megvédenie a szövetség álláspontját. Nem két vagy három funkcionárius előtt végzett szük ta. nácskozáson négyszemközt oktatni őket, mint ahogy ez most nálunk beidegződött a renegát Slánsky módszerei szerint. A szôvetäógi titkár nak tanácskoznia kell a funkcionáriusokkal, meg kell azonban világítania a szövetség vezetőségének álláspontját is és megvédeni azt a tagság tömegei előtt az összüzemi gyűléseken. Kifejezetten kijelentettem itt. hogy a szakszervezetek újjászervezéséről és a szövetségek felosztásáról vitáz, ni kell. Ennek ellenére azonban semmiféle vita sem fejlődött ki. Felépítettük volna az egységes szak. szervezeti mozgalmat, ha» féltünk volna a nyilvános vitától? Nekünk a reakciós politikai pártokban ellenségeinkkel kellett vitatkozni. Nem féltünk elmenni a postások, tanítók és más állami alkalmazottak cso. portjainak oppozíciós gyűléseire. Az egység ellenségeinek oppozíciós ki. fogásait a helyszínen letörtük és meggyőzzük az alkalmazottakat a mozgalom egységének szükségessé, géről. Elértük volna? ezt, ha megtiltottuk volna vagy kitértünk volna a vita elöl? Emlékezzetek arra. mily vitákat folytattunk a forradalmi üzemi ta nácsok jogáról és tevékenységéről. Nem hátráltunk meg semmilyen uszítókampány elől és Végül egészében megvédelmeztük a forradalmi tanácsok tevékenységét, ha tudtuk is, hogy kivételes esetekben egyes forradalmi tanácsok helytelenséget is követtek el. Amikor át alkarjuk ültetni az új irányelveket, célokat és módszere, ket, ügyet sem szabad vetnünk a pesszimisták intelmeire, akik kritizálnak egyes nem mérvadó példákat. A döntő mindig az ügy országos jelentősége. Ha ezt a közösségérdeke megköveteli, nem befolyásolhat engem az, hogy egy intézkedés kedvezőtlenül érint néhány egyént. Helyes bérpolitikát folytatni Nem fogok félni például harcot folytaiig a helytelen bérpolitika ellen, ha ez a ^politikai általában meg is károsít engem, és ha egypár, akár köz- bará" • >• ebből a helytelen politikából hasznot élvez. Az egy .-»ges szájíz" •••^eteknek nem sza bad egyes Csoportok protekciós politikáját folytatnia. Ha az egyének vagy csoportok hasznának politikáját fogon folytatni, helytelen útra térek! . A viszonyok arra késztetnek, hogy néha az elönybehelyezés politikáját folytassam a bérkérdésben is. De nem azért részesítek valakit előnyben, hogy ennek, vagy annak a szaknak protekciót akarnék szerezni. Az előnybehelyezés, de nem az egyenlösdiség bérpolitikáját folytatom azért, mert ezt megköveteli szocialista építésünk fejlődése és közös érdekünk. Azért folytatom ezt, mert néha erre késztet engem a keskeny profilok gyors kiküszöbölése, amelyek az építésben előttem felmerülnek és nekem, ha nem akarom, hogy az egész termelés megakadjon, eze ket mindenáron fel kell számolnom. Ezért egészen helytelen, ha a bérpolitikában egyik vagy másik szak arra utal, hogy itt vagy ott bizonyos előnyöket tettünk és azért ezeknek az előnyöknek általánosoknak . kell lenniök. Az ilyen bérpolitikával sokra nem mennénk. A béregyenlősdiség nem emeli a munka termelékenységét, a béregyenlősdiség a munkatermelékenységet és végül a szocializmus építését kudarcba fuliasztaná. Ha ezzel egyének vagy egész termelési csoportok pillanatnyi előnyeiért felhagynánk, sokkal inkább szidnának azután bennünket azok, akiknek érdekében e helytelensége, ket a bérpolitikában elkövettük. A pillanatnyi előnyök, amelyeket ezáltal szereznének, a helytelen po. litikával az egész gazdaságnak okozott kár következtében csakhamar szertefoszlatnának. A bérpolitikának a tervteljesítés, a munkatermelékenység fokozása és a termelés fej lesztése eszközéül kell szolgálnia. Ezt minden szövetségi szervnek tudatosítania és klilönképper, emlékezetébe kell vésnie. A vitában azt mondották, hogy az a funkcionárius, aki nem fejt ki kellemes népszerű politikát, ha az helyes -is, gyakran nem tesz szert rokonszenvre és a választásoknál elvész. Ilyen eset ellöfordulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyesmi eltántorítson minket a helytelen politíkás elleni harctól. Igaz, hogy valaki meg is vásárolhatja az embereket. Indokolatlan fizetett sza. badságokat nyújt, túlórákat utal ki, alacsony normákat állapít meg stb. Addig fog ilyen kellemes politikát folytatni, amíg leleplezzük és rábizonyítjuk" helytelenségét. Azután nemcsak az üzemi tanácsból vagy igazgatóságból távozik, de eltávozik a gyárból is és ha a nemzeti vagyon egyenes megrablásáróil és szahotálásáról van szó — börtönbe kerül. Fontos nem félni leleplezni a helytelenségeket és a helyes szakszervezeti poűitikát mindig és mindenütt nyilvánosan megvédeni. A szakszervezetek viszonya a párthoz Befejezőül fontosnak tartom érineni szakszervezeteink a Kommunista Párthoz való viszonyának kér dését. Egyes elvtársak a vitában ezt a kérdést kifejtették és rámutattak, hogyan avatkozott be Slánsky káros módon a szakszervezetekbe, hogyan igyekezett érvényesíteni fölöttük diktátumát és hogyan ásta alá helytelen módszereivei számos elvtárs tekintélyét és ezzel lehetetlenné tette munkájukat. Kommunista szervezetek-e a szakszervezetek és alá vannak-e vetve a párt és funkcionáriusai diktátumának, arról hosszas viták folytak. Már néhányszor kijelentettük: a szakszervezeteknek a dolgozók egységes szervezetévé kell lenniük és ezért nem kommunista szervezetek. A Kommunista Párt sohasem diktált nálunk a szakszervezeteknek és azok, akik erre törekedtek, mint Szlánszky és társai, rossz, nem kommunista politikát folytattak. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban politikájának, akcióinak, stb., helyességéről meggyőzte a szakszervezeti dolgozókat és mivel akciói* és politikája az egész munkásosztály érdekeihez igazodnak, mindig sikerült meggyőznie az egységes szákszervezeteket is, éppen azért, mert a szakszervezetek a munkásosztály tömegszervezetét képezik. A tömegek irányításának és vezetésének helytelen módszereit a Kommunista Párt nem alkalmazza sem a munkásosztállyal, sem annak szakszervezeteivel szem"oen. Sztálin elvtárs erről a következőket mondja: „Lehet-e erőszakkal rákényszeríteni az osztályra a párt vezetését? Nem, ez lehetetlen. Semilyen esetben sem lehetséges, hogy az ilyen vezető szerep tartós legyen. A pártnak, ha a proletariátus pártja akar maradni, tudatosítania kell, hogy elsősorban és főleg a munkásosztály vezető ereje, vezére és tanítója." Az idősebb elvtársak emlékeznek azokra a vitákra, amelyeket a Központi Szakszervezeti Tanácsban és az elnökségben folytattunk néhány ultrabaloldalival és trockistával, amikor azt követelték, hogy jelentsük ki, hogy az egységes a»ak-