Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-02 / 155. szám, szerda

1952 július 1 UJSZ0 11 Üzenet Phenjanból Június 25-nek, a, nemzetközi szolidaritás napjának küszöbén a phenjani dohánygyár munkásai üzemi gyűlést tartottak. A gyűlésen Pásztor Károly elvtárs, a Magyar Népköztársaság koreai követe a magyar dolgozók ajándékáit adta át a dohánygyári dolgozóknak. A gyűlés résztvevői levelet intéztek a magyar munkásokhoz. Egyszerű hír, egyszerű esemény. Phenjani dohánygyár, dohánygyári munkások, magyar ajándék, baráti levél. Olyan „szabályszerű" mindez. Az ember egy gyárépületet képzel maga elé, egy klubtermet, ahol a gyűlést tartják. Jól és kevésbbé jól dolgozó munkásokat, akik átveszik az ajándékot, aztán egy levalet, amelyet a gyűlés elfogad. Nagy/lából-egészében így is van mindez. Nagyjából — de mégsem egészen. Az élet legtöbbször megcáfolja a „szabályszerű" elképzeléseket. A GYÁR Qvjkr van, de gyárépület nincs. Itt egyetlen olyan ház sincs, amelyre rá lehetne mondani azt, hogy épület. Itt csak elrendezett romok vannak, egykori épületek, amelyek egyszer már kiégtek, szétestek és most csak öszszetoldozott-foltozott maradványaiik védenek a szél, az eső, a por és télen a hideg ellen. Itt minden gerendának, gépnek, üszkösnek, töröttnek külön története van. Itt minden tégláért két világ ütközött össze. Az egyik porrá akarta törni, használhatatlan törmelékké akarta zúzni s dühöngve lökte le helyéről — a másik védte s ismét a helyére tette. Ebben a gyárban egyetlen gépet nem hagytak meg épségben az amerikaiak. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt vasdorongokkal szétverték. Egyetlen gépszíj sem maradt elvágatlan, egyetlen vágókés csorbítatlan. Hatalmas romhodályok ásítoznak ma is üresen. A sarokban itt-ott rozsdásodó vasdarabok. Még az udvaron a gyermekkert hintáját is szétverték, a mosdók csapjait is letörték, az étkezde asztalait is feltüzelték. Ördögi tervszerűséggel végezték a rombolást. Az ember szinte maga előtt látja azt az amerikai tisztet, aki futása közben még egy pillantást vetett a romokra és elégedetten rikoltotta: „Itt soha többé nem lesz semmi'." Ha ez a bitang most idejönne, ha ezt a bitangot egyszer bilincsbeverve majd idehozzák, megdermed a bámulattól. Romok. Mindenütt. De ott, a romok tövében, a romokból kinőve, mégis egy gyár dolgozik. Gépeket hajt a villany, gépszalagon csúszik a dohány, gépek száritják, vágják, keverik. A vasdoronggal szétvert gépeket szerelték valahogyan össze, látszik, hogy az alkatrészek innenonnan vannak, de a gép mégis jár, mozog, elvégzi feladatait. Nagyterem. Huszonnégy töltőgép dolgozott itt. Most hat gépük van. De ez a hat megállás nélkül ontja a cigarettákat. Vannak munkatermek, ahonnan a gépeket egytöl-egyig elhurcolták. Itt nem volt mit tenni — kézierövel dolgoznak. Fiatal lányok és idős asszonyok hajtogatják a cigarettadobozokat. Egy-egy fadarab a kezükben, azon formálják, szinte hozzácsapják a papírt, mint az agyagot és szemvillanás alatt már kész is az ügyes csomag Kim Un Mja. Egy negyvenötéves asszony naponta 16.000 darabot készít. Fiatal lányok és idős asszonyok ülnek egymással szemközt a csomagolőban. Jóformán három mozdulat ismétlődik egész nap. Három mozdulat hosszú-hosszú órákon át. A balkezükkel megfogják a papírdobozt, a jobbal belemarkolnak a •cigarettahalomba és húsz darabot betesznek a dobodba. Egyikük sem számolja, hány cigarettát emelt ki a halomból. Finom ujjaik, apró kezük mindig és tévedés nélkül húsz darabot ragad meg. Ha számolni kellene, elnyúlna nagyon a munka. A norma most napi 2000 doboz. Kim Me Gil 4400-at, Cse Von Ok 5000-et csomagol. A gyárfal tövében óvóhely, mélyen a földbe ásva. Ide rohannak, ha munka közben támadás érné a gyárat. Ha megszólal a légiriadó, senki meg nem moccan. Csak akkor hagyják abba a munkát, ha a bombák nyír egészen a közelben robbannak; AKIK AZ AJÁNDÉKOT KAPJÁK Elsőnek az élmunkások kapják meg az ajándékcsomagot. Kim Hak Szil, 50 éves asszony. Harminckilenc éve dolgozik itt. Nem — nem elírás. Tizenegy éves volt, amikor idekerült. A japánodé volt a gyár. Nem ö volt a legfiatalabb munkás. Akadtak kilencévesek is. Négy centet keresett naponta. Húsz deka rizs árát. Tizenhét éves korában férjhez ment. Két fia volt. Most már csak egy van. Az egyik elesett a fronton. A esimagolórészleget vezeti. Ez az üzemrész 150 százalékra teljesíti a tervet. Kim Ho Bong. Még 1950 szeptemberében a fronton ellőtték a jobbkezét. A Rákosi Mátyás-kórházban gyógyították még. Nem emlékszik a magyar orvos nevére. Csak az arcára: szőke, szürkeszemű, sovány férfi volt. Kim Ho Bongnak egy ujját le kellett vágni. Nem mehetett vissza a frontra. Nem akart, tétlenül lődörögni, munkásnak ment. Papírdobozokat hajtogat. Sztahanovista. Harcol... a maga módján, a csonka kezével. Li Csi Tek. A gyár gépésze. Jlikor Korea felszabadult, írni, olvasni sem tudott. A népi hatalom nevelte munkássá, szakemberré, ő toldozta^össze a szétvert gépeket. Masinát szerkesztett, amellyel összecsavarják a dohányt. Azt mondják, ez az egyszerű kis gép jobb, ügyesebb, mint az volt, amelyeket az amerikaiak szétromboltak. Ök a legjobbak. A többiek? Lehet, hogy vannak sokkal gyengébbek is náluk. De a leggyengébb is itt ült télen, a húszfokos hidegben, a fűtetlen teremben és itt ül nyáron a negyven fokos hőségben, egyetlen napon sem hiányzik és minden erejét beleadja a munkába. Ma még nem olyan ügyes, talán gyakorlatlan, talán a keze nehezebb, de holnap javít a munkáján és többet fog termelni és itt fog ülni percnyi pontossággal, pedig az eledele nagyon sovány, a lakása földalatti odu, a fizetése alig valami, itt fog ülni, pedig már évek óta nincs hír az apjáról, vagy a férjéről, elvesztette gyermekét vagy az édesanyját, de itt fog ülni és minden tudásával dolgozik, mert tudja, hogy ez az ö csatája az amerikai hódítók ellen. A MAGYAR AJÁNDÉK Ládák egymás mellett. Budapesten feladott ládák. A ládákban ruha és cipő. Kötött gyermekruhák, Szürke csíkos szövetöltönyök, gyapjúszoknyák. Főként meleg holmi. Itt most rekkenő a hőség. De nem baj. A nyarat valahogy ki lehet húzni, egy vékony ingecskében, olcsó vászonszoknyában. A tél nehéz, a farkasordító koreai tél. Jó már most arra gondolni, hogy már most van egy meleg ruha. Egymásután lépnek az emelvényre, félszegen meghajolnak és az áttetsző leánykezek, az inas férfikezek, phenjani munkáskezek átveszik az ajándékot a magyar követtől, aki még néhány évvel ezelőtt maga is munkás volt, vasgyári kovács Diósgyőrött. Vájjon kinek a forintjából került ide ez a szürke férfiöltöny, ez a rózsaszínű, kedves kis gyermekruha? Talán éppen a tiedböl, elvtárs, talán éppen azokból a forintokból, amelyeket tavaly te ajánlottál fel — a kultúrházzal, zuhannyal, sportteleppel büszkélkedő üzemedben, vagy a feleséged adott átt otthon — szép, kétszobás, napfényes és kényelmes lakásodban a Korea javára gyűjtőknek. Igen, ide kerültek, itt vannak a te forintjaid is, ennek a phenjani gyárnak a kiégett, kifosztott termé^Sztálin és f2evi'm képe előtt Mint ég lapjáról nap sugára a fehér falról ránk ragyogtok. A képek között mindörökre igézni s uralkodni fogtok. Nézésünk komoly arcotokra erőért mindig visszafordul és rólatok lelkes szivünkbe új biztatások fénye csordul. Ti, *ácsolói egy új kornak, vigyázzatok ránk, kik kalapáccsal kovácsoljuk a Holnap hídját, min víg dalokkal megyünk által, ff .« Most színig vagyunk jó örömmel s belőlünk bongva cseng a hála. j Ragyog a gyár és boldog vájár gangjától zeng a gazdag bánya. És megnyugodva visszanézünk, a munka öröm, nem nehéz, elénk nyúlik a Végtelenség, mint ismerős és meleg kéz. Veres János. ben, ahol most a gyűlést tartják és a te ajándékodat viszik haza a földbevájt és a sziklába vájt, nedves és rosszlevegőjű odúkba. Itt vagy most te is Phenjanban, a dohánygyárban és amikor a phenjani munkások, munkásasszonyok magukhoz szorítják a kis csomagot, akkor a te kezedet szorítják meg. A LEVÉL. A levelet nem írták meg előre. Csak azt készítették el és mutatták fel, amire majd a szöveget írják: egy vörös, körülhímzett selymet. Az az üzenet kerül rá, amit majd itt a munkások elhatároznak. Ebben a levélben — mondja Ri I Kap, a gyár igazgatója, — forrón köszönjük a magyar munkásoknak azt a segítséget, amellyel még elszántabb harcra, jobb munkára lelkesítenek minket. Erről fog szólni a levél. Ha az elvtársaknak van valami külön mondanivalójuk, amit meg akarnak üzenni Magyarországra, s. 'laljanak fel és javasolják a levél szövegébe. Nem kell megismételni a felszólítást. Már jelentkezik is Lim Szong Szil sztahanovista és azt javasolja: — írjunk valamit a termelési eredményeinkről. írjuk meg azt, hogy a multévi tervünket 107 százalékra teljesítettük, és az idén az első negyedévet 146%-ra. Ez érdekelni fogja a magyar munkásokat. Egy sovány, fiatal asszonyka kér szót, ruháján az MNDSZ-jelvény: — Én ezt a jelvényt tavaly őszszel kaptam, amikor itt járt nálunk a gyárban a magyar nők küldöttsége. írjunk erről a látogatásról is v ' mit. Hiszen emlékeztek, amikor találkoztunk, milyen magasra lobogott itt a szeretet tüze. Kim Hak Szil kér szót: —• Köszönöm elvtársak, hogy ti mind ezt megakarjátok írni a magyar dolgozóknak. Azt mondják, hogy mi dicsőséget szereztünk a gyárnak. írjuk meg akkor, elvtársak: mi n.im tudunk magyar munkásoknak ajándékot küldeni, de azt a dicsőséget, amit a munkánkkal szereztünk, elküldjük nekik. Ök megfogják érteni, hogy ez a mi legnagyobb kincsünk. Tapsol az egész terem. A forró pillanatban felugrik Kim Ho Bong, az, aki a frontról került a gyárba. Ügy kiáltja, hogy még az utcára is kihallik: — Azt írjuk meg, hogy éljen, tízezer évig éljen Rákosi elvtárs! Talpon áll mindenki, harsog az éljefl. így született meg a phenjani dohánygyár dolgozóinak levele a magyar munkásokhoz. Amit ijt a gyü1 'sen elmondtak, azt festik majd rá aranybetükkel a vörösselyemre, azt küldik majd el a selymes Tetonghantól a Duna és a Tisza partja mellé. Méray Tibor koreai riportja a „Szabad nép"-ből. tok vezetésével nemzeti felszabadító antifasiszta mozgalmat kovácsoljon össze a fasiszta megszállók szétzú. zására. Vezetésével pártunk szilárdan megindult a fegyveres fölkelés útján, s veztő magva lett a partizán mozgalomnak "és a dolgozók egész harcának a német fasiszta megszállók és bolgár szolgáik ellen. 1942-ben' Georgi Dimitrov kezdeményezésére és közvetlen vezetésével alakult meg a Hazafias Arcvonal, amely zászlaja alá tömörítette Bulgária összes demokratikus és haladó erőit. A felszabadító Szovjet Hadsereg döntő segítségével és Bulgária Kommunista Pártjának vezetésével 1944 szeptember 9-én szétzúzták a monarchofasiszta klikk uralmát és megteremtették a dolgozók népi demokratikus hatalmát. Georgi Dimitrov közvetlen vezetésével rövid néhány esztendő alatt gyökeres változások történtek tá.r. sadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életünkben. Dimitrov elvtárs atyai gondoskodással, szeretettel és avatott kézzel vezette és kormányozta a népi hatalom hajóját, s nagy gonddal, téglánként építette a Bolgár Népköztársaság épületét. Országunk kijutott nemzetközi elszigeteltségéből és egyenrangú tagja lett a demokratikus népek Szovjetunió vezette családjának. Külpolitikánk sarkkövévé vált felszabadítón!; és önzetlen barátunk: a nagy Szovjetunió iránti őszinte, örök és megdönthetetlen barátságunk. Georgi Dimitrov Bulgária Kommunista Pártjának V. kongresszu. sán mondott történelmi jelentőségű beszédében meghatározta pártunk fő irányvonalát, a szocializmus gazdasági alapjai megépítésének irányvonalát. Bulgária sikerrel hajtja végre a Dimitrov vezetésével kidolgozptt ötéves tervet és biztos léptekkel halad előre a szocialista építés útján. Georgi Dimitrov, a marxizmusleninizmus nagy teoretikusa és ismerője, Sztálin elvtárs útmutatásaiból kiindulva, a következőképpen jellemezte a népi demokratikus rendszer lényegét: „A marxizmusleninizmus álláspontja szerint a szovjet rendszer és a népi demokratikus rendszer egy és ugyanannak a hatalomnak, a városi és falusi dolgozókkal szövetséges és őket vezető munkásosztály hatalmának két formája." Georgi Dimitrov különös erővel hangsúlyozta, hogy a népi demokratikfis állam csakis a Szovjetunióval való együttműködés és barátság esetén fejlődhet sikerrel, hogy ahhoz az egységes béketáborhoz tartozik, amelynek élén a Szovjet uinó áll: „Bármely népi demokratikus ország csakis úgy biztosíthatja függetlenségét, szuverenitását és biztonságát az imperialista erők agressziójával szemben, ha i;észe annak az egységes demokra. tikus, imperialistaellenes tábornak, amelynek élén a hatalmas Szovjetállam áll". Georgi Dimitrov, a Szovjetunió hü barátja, az egész bolgár népet a Szovjetunió népei iránti őszinte szeretet és barátság, a kommunis. tákat pedig a marxizmus-leninizmus, az SZK(b)P és a nagy Sztálin iránti tántoríthatatlan hűség szellemében nevelte. Georgi Dimitrov népét és hazáját határtalanul szerető, lángoló hazafi volt. „Olyan dicsőséget szerzett hazánknak az egész' világon, aminőt soha egyetlen bolgár sem. Egyetlen bolgár sem tett eddig Bulgária helyes és népe számára hasznos fejlődéséért- annyit, amennyit Georgi Dimitrov" (V. Cservenkov). Dimitrov a lipcsei perben is méltósággal és büszkén védelmezte a bolgár népet a hitleristák gyalázkodásával szemben. G. Dimitrov, a bolgár dolgozó tömegeket, a munkásosztályt és a pártot a proletárnemzetköziség, a nemzetközi szolidaritás szellemében nevelte. ,,A munkásosztály a dolgozókkal együtt a leghazafiasabb s egyszersmind a legnemzetközibb érzelmű osztály" — mondotta Dimitrov — s hozzátette: „Nem létezik igazi népi hazafiság nemzetközi szolidaritás nélkül, mint ahogyan nem lehetséges az igazi szolidaritás valóban népi hazafiság nélkül." Georgi Dimitrov szemében a proletárnemzetköziség ismertető jele a Szovjetunióhoz való viszony, s a világ dolgozóinak a Szovjetunió köré tömörülése volt. A munkásmozgalom minden egyes harcosánál, minden munkásszervezetnél tulajdonképpen a Szovjetunió iránti viszony a próbaköve a munkásosztály érdekei iránti odaadásnak, a szocializmus iflánti hfljsgnek" — mondotta. Dimitrov elszánt ellensége volt a nacionalizmusnak, amely a kapita lizmus, a kapitalista reakció fegy vere és nem egyeztethető össze a népi demokráciával. Határozottan állást foglalt Tito- Rankovics jugo| szláv nacionalista klikkje, az angolamerikai imperialistáknak a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat rágalmazó ügynöksége ellen, s könyörtelenül leleplezte a béke, a demokrácia és a szocializmus ügye ellen elkövetett árulásukat. Georgi Dimitrov feltárta és leleplezte Trajcso Kosztov és bandája nacionalista és szovjetellenes megnyilatkozásait kétszínüségét és aljasságát, azét a bandáét, amely a Tito-bandával karöltve megpróbálta elszakítani Bulgáriát a Szovjetuniótól és a béketábortól, s az imperialista táborba sodorni. Központi bizottságunk Vlko Cservenkov vezetésével könyörtelenül szétzúzta Trajcso Kosztov áruló kémbandáját. Georgi Dimitrov állandóan hangoztatta Bulgária Kommunista Pártjának, mint a bolgáir munkásosztály vezetőjének jelentőségét és fáradhatatlanul valósította meg a gyakorlatban a pártépítés bolsevni elveit, gondoskodott a káderek elméleti színvonalának emeléséről. Mindig arra tanított bennünket, hogy Lenin és Sztálin nagy tanítását, a bolsevik párt tapasztalatát tartsuk szem előtt. A kipróbált népvezér, a fasizmus elleni küzdelem nemzetközi dicsőséggel övezett harcosa, Lenin és Sztálin legkiválóbb bolgár tanítványa é

s harcostársa, a Bolgár Népköztársaság megalapítója, Georgi Dimitrov korai halála nagy csapás volt pártunk, köztársaságunk, egész rtépünk és a nemzetközi munkásmozgalom számára. „Ezért a párt, a Hazafira Arcvo| nal, a köztársaság, egész népünk —a munkásság, parasztság és értelmiség — nevében annál nagyobb erfivel tett fogadalmat Georgi Dimitrov nagyszerű emlékének, hogy követni fogja útmutatásait, példáját, kezdeményezését, s a teljes megvalósulásukig lankadatlanul fog munkálkodni ez útmutatások végrehajtásán. Annál nagyobb erővel tömörültek nev

e kôťé és a vezér elvesztése miatt érzett örök, szent , fájdalmat százszorosára sokszorozott erkölcsipolitikai egységgé, százszorosára fokozott öntudattá és fegyelmezettséggé, alkotó, öntudatos energiává, százszorosára sokszorozott eltökéltséggé változtatták, hogy végső győzelemre vigyék Dimitrov halhatatlan ügyét." (Vlko Cservenkov.) A Georgi Dimitrov halála óta eltelt három év folyamán a Bolgár Népköztársaság által elért nagyszerű sikerek, az ország biztog és győzelmes haladása a szocializmus felé, bizonyítja, hogy a párt és a nép megvalósítja vezérének és tanítójának tett fogadalmát. Az egyszerű emberek milliói az új világháború amerikai-angol gyujtogatóinak bü'nös tervei és a töke országaiban tomboló véres terror ellen vivott harcukban példát vesznek Georgi Dimitrovnak, a fasizmus elleni küzdelem rettenthetetlen harcosának felejthetetlen alakjáról, aki egész hősi életét szentelte a béke, demokrácia és szocializmus győzelmének a kapitalista kizsákmányolás, népbutítás és a háború sötét erőin.