Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-10 / 136. szám, kedd

1952 június 12 UJSZ5 3 A csúzi állami birtok sikereinek titka: a munka jó megszervezése A mult évben a csúzi állami gazdaságban még munkaerőhiánnyal küzdöttek. Nincs ez így már ebben az évben. A birtokon munkacsoportokat állítottak Jel. Megválasztották a munkacsoportvezetőket. A kommunisták pedig megszervezték a csoportvezetők között az egész évre F'.óló munkaversenyt. A verseny feltételei a következők: a munkák idejében való elvégzése és a magasabb hektárhozam elérése. A verseny bevezetése után a csoportvezetők nem vártak arra, hogy a birtok vezetősége szerezze meg a kívánt munkaerőt, hanem maguk iparkodtak minél hamarább, minél tökéletesebben megszervezni csoportjaikat. A munkaverseny kifejlődése és a csoportok helyes felállítása tette lehetővé, hogy a 70 hektár dohányt a tervezett időnél 9 nappal előbb ki. ültették. A dohánykertészetben négy csoport dolgozik. A csoportok egymással versenyben állnak. A verseny eddigi győztese Kmetyó János csoportja. Ez az ember olyan ügyesen szervezte meg a munkákat, hogy 2 héttel hamarabb végeztek a palántázással. Kmetyó után Michalik József, az üzemi pártszervezet elnökének a csoportja halad. Szorgalmuk eredménye már ma szépen megmutatkozik. Az idejében kiültetett dohány gyönyörűen fejlődik, levelei már tenyérni nagyságúak. A négy csoport közül Sulák Gyula csoportja a sereghajtő. Két héttel később ültették ki a dohányt, mint ahogy tervezve volt. Ez a két heti késés óriási lemaradást jelentett a dohány fejlődésében. Sulákék dohányának a levelei még csak feleakkorák, mint a Kmetykó csoportjáé. Igaz, most már bánják, hogy miért nem kezdték ők is , 5 órakor a munkát, mint Kmetykóék. Többet is kerestek volna, mert a Kmetykó-csoport tagjai naponta megkerestek 180—190 koronát is, ök pedig csak 140—150 koronát. Azt is jól tudják, hogy a tervezett hektárhozamon felül kitermelt dohányért még prémiumot is kapnak az év végén. A szocialista munkaverseny elmélyülése és az érdemszerinti jutalmazás lehetővé tette azt is, hogy a cukorrépát már régen kiegyelték és kétszer meg is kapálták. A jól megművelt földben olyan gyönyörű cukorrépájuk van, hogy párját keresni kell annak ellenére, hogy a talaj összetétele nem egészen megfelelő a cukorrépa termelésre. A cukorrépa haragos zöld levelei már szépen terebélyesednek. Gyomot bizony nehéz volna benne találni, mert mindenki azon iparkodott, hogy minél jobban elvégezze munkáját. Űj módszert vezettek be a növényápolási munkáknál. A csoportok sajátmaguk bírálják el munkájuk minőségét. A cukorrépa táblák fel vannak osztva parcellákra. A parcellák végében kis táblákat láthatunk, melyre a csoportvezetők neve van felírva. A munkák minőségileg való elvégzésének ellenőrzése a következőképpen történik: Alakítottak egy bizottságot, mely az intézöség tagjaiból, a pártszervezet tagjaiból és a munkacsoport megbizottaiból áll. Ez a bizottság a munka befejezése után kimegy a földekre és megállapítja, hogy a munka hogyan lett elvégezve. Ha esetleg a munka minőségileg nincs úgy elvégezve, mint ahogy annak lenni kellene, a bizottság tagjai megállapítják, hány százalékos a munka és aszerint kapja a csoport a fizetését. A csúzi birtokon azonban arra még nem volt példa, hogy valakinek a munkája hiányos lett volna. Ezek az emberek nem olyan fából vannak faragva, akik munkájukat elhanyagolnák. Elsülyednének szégyenükben, ha a bizottság esetleg azt állapítaná meg, hogy valamelyiküknek a munkája nincs rendesen elvégezve. Szép eredményeket ért el a tavaszi munkáknál Mengyik Mihály csoportja is. A korai zöldségfélékből beszolgáltatási kötelezettségüknek 128 százalékban tettek eleget. Mengyik Mihály párttag. Állandóan neveli a csoportjában dolgozó fiúkat és lányokat, különböző példák bemutatásával gyarapítja tudásukat. A nevelésnek a munkában már meg is mutatkozik a hatása, különösen Markó Gyulánál és Zalezsák Terinél. Ezek a fiatal dolgozók szorgal mukkal példát mutatnak a kertészet minden dolgozójának. A fagy okozta károk kiküszöbölésénél is példásan megállták helyüket. Nem lehet már egyetlen egy paprika vagy paradicsom palántát látni, amelyik meg volna fagyva. A hideghullám átvonulása után azonnal eltávolították a megfagyott palántákat és újakat ültettek a helyükbe. A gabonafélék is szépen kikalászosodtak. A rozs elvirágzott már. Egy, másfél hónap múlva megérnek a kasza alá. A csúzi birtok dolgozói már most készülnek az aratásra. A gépjavító műhelyekben lázasan folyik a munka. Különösen Ertinger Lajos iparkodik, akinek az aratógépek kijavítását kell elvégeznie. Ertinger Lajos teljes odaadással végzi munkáját. A satupad fölé hajlik és háromszor is kipróbálja a már megjavított alkatrészeket, hogy valóban megállják-c majd helyüket az aratási munkák alatt. A modern gépekkel berendezett javítóműhely dolgozói szorgalmas munkájukkal biztosítják, hogy egyetlen szem gabona se fog kárba veszni. Tudják jól, hogy minden szem begyűjtött gabona dolgozó népünk jobb életének a biztosítéka. Az idei aratást a csúzi birtok dolgozói úgy akarják végrehajtani, hogy példát mutassanak egységes földműves szövetkezeteinknek, de különösen az egyénileg gazdálkodó kis- és középföldmüveseknek, hogy megismertessék őket a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel és megnyerjék őket a közös gazdálkodásnak. Az állattenyésztés terén is meglátszik, hogy nem olyan emberek vannak az állatok gondozásával megbízva, akiknek a munka teher. Már ha csak az istálló közelébe megyünk, akkor is megállapíthatjuk, hogy ezek a munkások szeretik a rendet. Nem folydogál a trágyáié az istálló előtt, mint egyes birtokokon. Még elszórt szalma, vagy takarmányhulladékot is nehéz volna találni. Bent az istállóban szintén a rend és a tisztaság az úr. A falak a friss meszeléstől szinte vakítóan fehérek. A falon, a tehenek fejénél táblák, rajta számok, a napi tejhozam mennyisége. Szép számokat olvashatunk le: 18—17— 20 még 24 litert mutató táblák is vannak. Ezek a számok az év elején még lényegesen alacsonyabbak voltak. A párt és kormány februári határozata után kezdett csak a tejhozam emelkedni. Bevezették a tehenek egyedi takarmányozását, majd Malinyinova fejési módszerét s e módszerek alkalmazásával a tehenek átlagos tejhozamát állandóan növelik. A sertésistálló is ragyog a tisztaságtól. A fehérre meszelt kutricákban rózsaszínű malacok, süldők szfizai turkálnak a friss szalmában. Büszke is Kecskés János a gyönyörű állatokra. Ugy sétálgat szabadidejében a kuitricák között, mint kis király a birodalmában. Be-be nézeget az anyadisznók közé is. Megelégedve jelenti ki az egyes kutricáknál, hogy „ez a disznó is teljesítette a kontingenst". A „kontingens" szót azokra a disznókra alkalmazza, melyek 11—12 malacot szoptatnak. Bizony kevés olyan anyadisznót találunk Kecskés János birodalmában, mely nem teljesítette volnt a „kontingenst". Az elválasztott malacok további nevelésére is nagy súlyt fektetnek. Az állatgondozók szorgalma és odaadó munkája tette lehetővé, hogy a csúzi állami birtok június elsejére egész évi tertéshús beszolgáltatási kötelezettségének 105.3 százalékra eleget tett. Marhahúsbeszolgáltatási kötelezettségüket 32.7 százalékra, borjúhús beadásukat 80 százalékra, tejbeadásukat pedig 73.9 százalékra teljesitették. Szarka István. U Pl kásleoel // eoeiezoiviK írjan k ír]á k így él ma Szántó Zoltán pótori bányász Szántó Zoltán nálunk az első bányászok közé tartozik, aki fáradságot nem ismerve dolgozik és nem ismeri a munkamulasztást. Mellette vágom a szenet, megkérem, beszéljen valamit életéről. Felém fordul, a lámpa fénye rávetődik izmos testére. így válaszol. „Földműves családból származom. A régi tőkés rendszer urai tönkretették saüleimet. Először a füleki zománcgyárban dolgoztam 14—16 órát naponta, heti fizetésem 70—80 korona volt. A Horthy-rendszer idején a szenvedések egész sorát éltem át Dolgoztam az Ózdi vasgyárban, munkába menet egy darabka száraz kenyér húzódott meg tarisznyámban: ez volt ebédem. Utam d főmérnök úr lakása mellett vezetett el. A főmérnök nagyságos felesége éppen pörkölttel etette a kutyáját. Megálltam egy pillanatra és kezem önkéntelenül ökölbe szorult. Hol itt az igazság? Szörnyű volt ez az igazságtalanság, hiszen többmillió munkástestvéremnek néha betevő falatja sem volt, az urak pedig a kutyájukat is hússal etették. Községünkben hasonló helyzet uralkodott. Jöttek az ózdi családos munkásanyák élelemért, de ezt a falusi nagygazdák csak drága pénzért adták. Azok az idők a falusi nagygazdák számára aranyidők voltak." Tovább folytatjuk a munkát. Szántó elvtárs elhallgatott; éreztem, hogy fáj neki a mult emléke. Egy idő múlva megkérdeztem, hogyan él ma. Arcán boldog, megelégedett mosoly suhant keresztül. „Nehéz a felelet szavaidra, elvtárs. Szavakkal talán ki sem tudom fejezni azt a nagy hálát és köszönetet, amellyel népi demokratikus rendszerünknek tartozom. Három gyermekem van. Van ruhájuk, cipőjük elegendő. Az első gyermekem, amely még a mult rendszerben született, egyszerű mosóteknőben aludt. Ma gyermekeimnek szép gyermekkocsit vehettem. Nem tornyosulnak a fejem fele/t a régi gondok Nem érzek fáradságot munkámban, tudatában vagyok annak, hogy a szén, amelyet napnap után kitermelek, családom életszínvonalát is fokozza, mivel biztosítja szeretett rendszerünk kiépítését. Néha a munkahelyen elégedetlenkedő szavakat hallhat az ember. Akkor eszembe jut, hogy mennyire segít ma minket ez a rendszer, hogy mennyivel más, mint a mult volt. Vannak azonban egyesek, akik gyorsan felejtenek." Szántó elvtárs azonban nem felejt., O tudja, mit hozott neki a felszabadulás, mit jelent neki és családjának népi demokratikus rendszerünk. Ö emlékszik arra, hogy a múltban a gyárak és a bányák bejáratánál százával állottak a családos apák, ő emlékszik a munkanélküli segélyre, a koldusalamizsnára és ezért nem érez fáradtságot, ezért dolgozik lankadatlanul tudva azt, hogy ma dicsőség a bányászok soraiban állni. Es kell, hogy ezt éppúgy mint Szántó Zoltán, minden pótori bányász szem előtt tarsa. Bozó Jenő, Pó-or. hiba.? A napokban Pelsó'cről Losoncra utaztam az esti vonattal. A füleki állomáson a vonat körülbelül 70 percet állt. Az állomás büfféjében vettem néhány darab nápolyi szeletet. Darabonként 3.50 koronát fizettem. Utána a fiamat küldtem, hogy hozzon még egy néhány darabot. Neki már 4 koronát kellett fizetnie darabjáért. Amikor felelősségre vontam Komár Ladislav büffé-vezetőt, nem tudott feleletet adni. És ugyanakkor egy jelenlevő elvtárs azt mondta, hogy négy nappal azelőtt ugyanazokat a nápolyi szeleteket három koronájával árusították. Megjegy. zem, hogy az ár nem volt feltüntetve. Kérjük az illetékes népigazgatási szerveket, és a vasútállomás vezetőségét, hogy küszöbölje kl a nyerészkedés hasonló eseteit. Szvincsiak János, Losonc. Az Uj Szó elintézte Egyik diószegi olvasónk felhívta figyelmünket arra, hogy Varga Sándor bádogos feketén végez bádogos munkát. Az ügyet kivizsgáltuk, és a napokban a diószegi NB állomástól választ kaptunk, amelyben értesítenek minket, hogy a kritika jogos. Ennek alapján nevezettnek betiltották a hasonló munkák végzését és egyben megindult, ellene a bűnvádi eljárás. Rizs lesz a győzelem Ha Csata és Zalaba között kinézünk a vonat ablakából, furcsa kép tárul szemünk elé. Az ember az első pillanatban azt hinné, hogy valami felsáncolt csatateret lát. Es nem ís csalatkozik a szemlélő. Csatatér ez, ahol az ásó meg a lapát a fegyver és rizs lesz a győzelem. Siroky elvtárs születésnapja alkalmából a rizstelepet befejeztük, úgyhogy már mehet a viz a vetésre. Sok és nehéz munkát jelentett a telep kiépítése. Ezidén meg is nagyobbítottuk. Dolgoztak itt zalabaiak, ipolypásztóiak, de legtöbben Kisgyarmatról. Gyakran előfordult, hogy bokáig érő vízből kellett kiemelni a földet a sánchoz. Igaz, hogy meg is van a szorgalmas taunka eredménye. Fizetéskor nem egy munkás vett fel 9.500—10.000 koronát. Voltak olyanok is, akik naponta 5—600 koronát is megkerestek. Henczy Béla, Likeőicka, * Megvédjük a békét — győzni fogunk Az amerikai imperializmus útja más nemzetek meghódításának, kirablásának szakadatlan láncolata. Az amerikai imperialisták ma borzalmas bűntetteket követnek el a békeszerető koreai nép ellen és minden igyekezetükkel azon vannak, hogy kirobbantsák a harmadik világháborút. Napról napra növekszik az emberiség ellen elkövetett büntettek száma, amelyeket az imperialisták az ENSz zászlaja alatt elkövetnek Koreában. Határtalan a koreai nép szenvedése, de szinte emberfeletti a koreai nép hősiessége is. Észak-Kore

a népe a Szovjetunió segítségével megismerte a szabadság örömeit és ezért minden becsületes koreai teljes odaadásával harcol a szabadságért. Az amerikai imperialisták nem számoltak azzal, hogy a világ minden becsületes dolgozója rokonszenvezik a koreai nép harcával. Majdnem két éve, hogy megtámadták a koreai népet és azóta az amerikai gyilkosok és lakályaik súIyos veszteségeket szenvedtek. A halállal üzérkedő amerikaiak, akik megszokták, hogy az utolsó angol, török, vagy más nemzetiségű katona elestéig harcoljanak, aligha tudják megmagyarázni az amerikai anyáknak, hogy miért esett el Koreában gok ezernyi amerikai fiú. Koreában százezrek pusztulnak el ártatlanul az amerikai businesmanmilliárdos haszna érdekében. Minden tisztességes embernek el kell ítélnie az amerikai háborús bűnösök embertelen tetteit. Reményi József, Ivanice Büszkén jelentkezem a munkáslevelezők soraiba Az asztalnál ülök, papír és ceruza van kéznél, hogy hosszas gondolkodás után megírjam első újságcikkemet. Sokáig tartott, amig döntöttem, miről is fogok írni, végül elhatároztam, hogy először néhány szót magamról írok. A keletszlovákiai gépművek kassai élmunkásüzemének fiatal öntője vagyok. Egy éve fejeztem be a tanulást. Rozsnyói bányászcsaládból származom. Már fiatalabb koromban is lapozgattam az újságokban, amelyeket apám hozott haza a munkából és gondolkoztam azon, vájjon ki írja a lapokba a cikkeket. Bizonyára nagyon tanult emberek. Titkos vágyam volt, hogy egyszer én is írhassak olyan újságba, amelyet sok, nagyon sok ember olvas. Apám gyakran beszélt nekem a bányamunkáról, az érckitermelésről és magyarázgatta, hogy az érc hatalmas kemencékbe kerül, amelyekből az izzó vas úgy folyik, mint a víz. Ebből azután gépeket gyártanak. Amikor iskolába jártam és döntenem kellett foglalkozásomról, állandóan apám szavaira gondoltam, amelyeket az izzó vasról mondott és egyszer kijelentettem neki: Kiegészítjük egymás foglalkozását. Te bányászni fogod az ércet és én az általad kitermelt ércből vasat fogok önteni. Rendben van? Természetesen jóváhagyta elhatározásomat és én mindjárt jelentkeztem is a keletszlovákiai gépművek tanoncközpontjában azzal, hogy öntőmunkás akarok lenni. Mind kíváncsibb voltam, mikor látom meg már az olvasztott vasat, amelyből, — amint apám mondotta — gépeket készítenek. E

s elérkezett az a nap is, hogy megláttuk a vas öntését. Nem tudom leírni azt az érzést, amely akkor elfogott. Csak annyit mondhatok, hogy ekkor még jobban megszilárdult bennem az az elhatározás, hogy öntőmunkás leszek. Semmi sem tántorított el ettől az elhatározásomtól. Emellett sohasem aludt ki másik vágyam sem. Ojságba akartam írni. A tanoncközpontban lehetőségem nyílt még többet foglalkozni az újságokkal és különféle folyóiratokkal. A rádióban is sokat hallottam a munkáslevelezőkről és olvastam cikkeiket is az újságokban, amelyekben munkájukról, a kultúréletről, sportról és más kérdésekről írtak. De még mindig nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogyan írhat egy egyszerű munkás az újságba? Mult év júniusában fejeztem be tanoncidőmet és eljöttem a keletszlovákiai gépmüvek kassai öntődéjébe, ahol Pindroch elvtárs művezető úgy osztott be, hogy alapvető ismereteimet állandóan fokozhassam és hogy igazán jó öntőmunkássá váljak. Ez év februárjában a CsISz üzemi szervezetének elnökévé választottak. Többet kezdtem foglalkozni a kultúrális tevékenységgel is és itt is kiszélesítettem alapvető ismereteimet. Kezembe került üzemi újságunk is, amely fokozatosan megmagyarázta előttem az újságba való írás eddig ismeretlen kérdéseit. Beszélgettem azokkal az elvtársakkal, akik cikkeket írtak és ök szívesen megmagyaráztak mindent és jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy elhatározzam magam az első cikk megírásához és hogy így teljesüljön régi vágyam. Amikor ezeket a sorokat írom, teljes mértékben tudatában vagyok annak a ténynek, hogy milyen nagyjelentőségű számunkra, munkások számára a sajtó, az újság, amelybe írhatunk munkánkról, élmunkásaink és újítóink eredményeiről, a felme ülő hibákról és életünkről. Ma valamennyiünknek jogunk van arra, hogy írjunk sajtónkba, csak ki kell használnunk ezt a jogot, hogy Így is hozzájáruljunk munkásosztályunk törekvéseihez. Ennek tudatában örömmel lépek a munkáslevelezők sorába. Kovács Károly, Kassa