Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-05 / 132. szám, csütörtök

2 USSZ0 1952 június 5 Mondjátok el a világ dolgozóinak, mit* láttatok Koreában Heinrich Brandweiner professzor, a gráci egyetem volt nemzetközi jogi professzora, aki a Demokrati­kus Jogászok Nemzetközi Szövetsé­ge bizottságának tagjaival 1952 márciusában több, mint két hetet töltött Koreában, újságírókkal an­kétot tartott a Koreában látottak­ról és tapasztaltakról. Előadása után a hallgatók tettek fel kérdése­ket, melyekre Brandweiner profesz­szor válaszolt. A Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetsége bizottságának tagjai meglátogatták Észak- és Délphenan, Chvanhe, Kanvon tarto­mányokat, Phenjan, Nampho, Kaj­csen, Pekton, Antsszsu, Anak, Szimcshon, Szarivon, Vonszan és más városokat. Az idő rövidsége és a háború miatt a bizottság nem tudta megvizsgálni az összes váda­kat, amelyeket az elébük terjesz­tett nyilatkozatok tartalmaztak, mert a bizottságnak elsősorban ki kellett vizsgálnia azt az igen ko­moly vádat, hogy az amerikái csa­patok Koreában baktériumfegyvert alkalmaznak a hadsereg és a pol­gári lakosság ellen. A BIZOTTSÁG TAGJAI az ország különböző vidékeire utaz­tak s tanúvallomásokat vettek fel a helyszínen. Tanúkat hallgattak ki, akik rovarokat találtak szokatlan •körülmények között és anyagot gyűjtöttek a talált baktériumtartá­lyok maradványairól, szakembere­ket hallgattak meg és adatokat gyűjtöttek az utóbbi évek egészség­ügyi viszonyairól és a betegségek hirtelen kitöréséről; hivatalos sze­mélyiségektől megfelelő adatokat kaptak és megismerkedtek a hiva­talos személyek elé terjesztett ok­mányokkal és más anyagokkal. Az embernek az volt a benyomá­sa, — mondotta Brandweiner pro­fesszor, — hogy a kihallgatott ta­núk és a nyomozott tényekre vo­natkozó tanúvallomást tevő egy­szerű parasztok és más emberek teljesen őszintén és az igazságnak megfelelően vallottak. Az emberek­nél a baktériumok ledobásával elő­idézett fölháborodás és borzalom a legjellemzőbb. Azt lehet mondám, hogy amikór az egyszerű koreai pa­rasztok, munkások, asszonyok, gye­rekek vallottak, ezekkel a vallomá­sokkal legfőbb óhajuk az volt, hogy vigyük el az itt történteknek hírét, terjesszük a világ dolgozói elé, hogy lássák, milyen borzalmak, mi­lyen kegyetlenségek történtek itt. A legszörnyűbb a dologban az, hogy a baktériumok aem a katona­ságot, vagy a frontot érintik, ha­nem a senkinek sem vétő polgári lakosságot, amely helyzeténél fogva kevésbbé is tud védekezni, — mon­dotta Brandweiner professzor. — E cselekedetek következtében a ko­reai népben kivétel nélkül hatalmas arányú gyűlölet él mindennel és mindenkivel szemben, ami és aki a ' kapitalista világból jön és éppen ezért tiszteletreméltó az a bánás­mód, amivel a koreai hadsereg a foglyul esett angolokicai és ameri­kaiakkal bánik. Azokban a táborok­ban, ahol megfordultunk, az ango­lok és amerikaiak mindenütt igen jó benyomást t ttek és maguk is azt állították, hogy jobb a húsellátá­suk, mint magában az anyaország­ban. Az ország a lázas megfeszített­sí g állapotában van, az üzemek és a gépek a lehetőséghez képest TELJES KAPACITÁSSAL DOLGOZNAK, sok esetben a föld alatt. Igen nagy szükség van specialistákra, nagy szükség van fegyverekre és muní­cióra. De a hiányok és a nehézsé­gek ellenére is a mi benyomásunk az volt, hogy a koreai nép éppen ezen embertelen kegyetlenségek miatt, a nép tömeges kiirtása miatt el van szánva, hogy a háborút a végső győzelemig folytatja. A helyzet ugyanis az, hogy az amerikaiak mindent bombáznak, nemcsak katonai célpontokat, ha­nem a polgári lakosságot, sőt a saját foglyulesett katonáikat is. Éppen az a jellemző, hogy min­den gátlás nélkül kipróbálják Ko­reában mindazokat a haláltosztó fegyvereket, amelyeket a tudomány lejjújabb „vívmányai" termeltek ki. Az embernek az az érzése, hogy Korea kísérleti telepe mindannak, amit az amerikaiak egy esetleges harmadik háborúban a hadviselés terén ki akarnak próbálni. Ebben a tekintetben Koreát az amerikai agresszorok ugyanúgy használják fel támadó fegyvereik kipróbálására, mint a német és olasz fasiszta in­tervenció a spanyol polgárháborút. Ottlétünk alatt több jelentés érke­zett arról is, hogy GÁZBOMBÁKAT DOBTAK LE repülőgépekről, különösen klórgáz bombákat. így például a bizottság megvizsgálta a Nampho .város népi bizottsága egészségügyi osztályá­nak vezetője által eléje terjesztett bizonyítékokat. Ezt a várost 1951 május 6-án egész napon át többíz­ben bombázták. Az utolsó bomba­támadás alkalmából, midőn a lakó­sok az óvóhelyekre húzódtak, há­rom „B-29"-es bombázó vegyi bom­bákat dobott négy kerületre. A bi­zottság tanulmányozta a fulladásos halál következtében elhulltak holt­testén végzett boncolás eredményét. A bizonyítékok alapján megcáfolha­tatlanul bebizonyítottnak látszik, hogy a Koreában működő amerikai csapatok - különféle vegyi fegyvere­ket használnak és hogy a vegyi fegyvereket számos esetben alkal­mazzák a polgári lakosság ellen. Az egyik újságíró feltette a kér­dést, milyen hatást váltott ki a ko­reai népből a Vörös Keresztnek az a törekvése, hogy a színhelyen akarja megvizsgálni a baktérium­háború tényeit. Brandweiner professzor erre így válaszolt: „Mint már említettem a koreai népben hatalmas gyűlölet él mindennel szemben, ami a kapita­lista világból jön. Éppen ezért a Vörös Kereszt törekvéseit sem fo­gadták nagy szeretettel. Tisztában vannak Koreában is azzal, hogy a Vörös Kereszt tulajdonképpen kik­nek a szolgálatában áll, milyen ér­dekeket szolgál". Alkalmunk volt Fenjanban Kim Ir Szen-nel is beszélni és nagy ha­tást tett ránk az államfő higgadt, nýugodt, intelligens magatartása, ahogy bizalommal és hittel nAett az eljövendő események elé és meg volt győződve a koreai nép végső győzelméről. Az állandóan bombá­zott városban nehéz az élet, a lakos­ság elsősorban az élelem és a lakás­gondokkal törődik, bár élelemben, kenyérben és rizsben nincs hiány. Az állandó légitámadások különle­ges helyzetet teremtenek, mert csak éjszaka lehet közlekedni. Ilyen kö­rülmények között tiszteletreméltó, hogy négy napilapot jelentetnek meg, de én azt hiszem, — mondotta Brandweiner professzor, — hogy a lakosságiak nincs nagyon ideje az olvasásra, éppen az előbb említett okok miatt. A városnak van föld­alatti színháza is. A hallgatóság egyik tagja azt a kérdCst tette fel a professzornak, hogy vájjon a Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetsége Bizott­ságának minden tagja kommunis­ta-e? E kérdésre a következő vá­laszt kaptuk: Voltak a bizottság tagjai között kommunisták is, de a többség nem azokból állt. Kikből állt hát valójában a bizottság? A kővetkezőkből: Henrich Brandwei­ner, a gráci egyetem nemzetközi jogi professzora (Ausztria), Luigi Cavalieri (Olaszország), a bizottság alelnöke, Jack Gaster, londoni ügy­véd, (Anglia), Marc Jasguere (Franciaország), Co Po Nien, a nem­zetközi kapcsolatok Pekingben szé­kelő kínai népi intézete tudományos kutató osztályának igazgatója, (Kí­na), Marié Louise Moerensen asz szony, brüsszeli ügyvéd (Belgium), Letelba Rodriguez de Britto, rio de janeiroi ügyvéa (Brazília), Zsófia Waszilkovszká, a varsói legfelsőbb bíróság tagja (Lengyelország). Látjuk tehát ebből a névsorból is, h így a legkülönbözőbb országok legkülönbözőbb foglalkozási ágaihoz tartozó személyiségei vettek részt a bizottságban. Jószándékú emberek voltak, akiket csupán az IGAZSÁG KIDERÍTÉSÉNEK CÉLJA VEZET. Brandweiner professzor arról is említést tett, hogy Bécsben is nyi­latkozott újságírók előtt. Az újság­írók között voltak amerikaiak is, akik mindenképpen igyekeztek őt zavarba hozni kérdéseikkel. Azt fir­tatták, vájjon milyen érdek vezette őt, amikor az adatokat nyilvános­ságra hozta. Az angol újságírókat csupán az érdekelte, hogy volt-e an­gol repülő is a baktériumbombát le­dobók között. Amikor megnyugtat­ta őket, hogy az eddigi megállapí­tások szerint angol nem volt, akkor megnyugodtak. Egyébként a Brandweiner pro­fesszor elbeszéléséből kiderült az is, hogy az angof-amerikai megszállók ellen nemcsak Korea hősi n epe vi­seltetik elkeseredett gyűlölettel, ha­nem Ausztria népe is. Előfordul sok esetben, hogy a fiatal békeharcoso­kat, azokat, akik plakátokat ra­gasztanak, vagy IMPERIALISTAELLENES JEL­SZAVAKAT rajzolnak fel, az amerikaiak egy­szerűen lelövik. Sokan eltűnnek kö­zülük és sohasem kerülnek elő. Felmerült az a kérdés is, hogy milyen baktériumokat találtak kü­lönböző helyeken. — Például 1952 február 18-án Dél-Phenan tartományban Balnamri faluban találtak legyeket, pókokat és poloskákat. A rovarok az ismert koreai fajtákhoz képest szokatlanok voltak. A vizsgálat kimutatta, hogy ezeket a rovarokat pestisbaktériu­mokkal fertőzték meg. És február 25-én az említett faluban pestisjár­vány tört ki. Ötven ember megbete­gedett, közülük március 11-ig 34 meghalt. Több megbetegedés nem volt, mert a pestis nem terjedt to­vább. A vizsgálat folyamán a kö­vetkező fajtájú baktéritrmokat ta­lálták: kolera, pestis, tífusz, para­tífusz, stb., bacillusokat. Brandweiner professzor válaszai arról tanúskodtak, hogy valóban mély megrendülést keltettek benne a koreai események, különösen a baktériumháború. Mondotta, hogy még ö is, aki átélte a második vi­lágháborút és nem egy bombázást látott, lelke mélyéig megrendülve állott a szörnyű rombolások és- szen­vedések előtt. A hallgatóság között mély csend honolt, amikor Brandweiner pro­fesszor a koreai élményeiről beszélt. Az előadás befejeztével a hallgató­ság nagy tapssal köszönte meg a kérdésekre adott tartalmas válaszo­kat és mindenkinek az volt az érzé­se, hogy sokat tanult az est folya­mán és a hallottak csak megacéloz­ták a hallgatókban a gyűlöletet az amerikai imperialisták és barbár módszereik ellen. Vidor István. V Dolgozóink tiltakoznak a francia kormány provokációi ellen A prágai csehszlovák állami autó­buszközlekedés központi igazgatósá­gának alkalmazottai mély felháboro­dással fogadták a francia kormány­nak a szabadérzelmü francia nép és Franciaország hős Kommunista Párt­ja ellen indított támadásáról szóló jelentést, amelyek Jacques Duclos­nak, Franciaország Kommunista Pártja titkárának törvényellenes le­tartóztatásával és a Párt központi lapjának, a L'Humanitének betiltá­sával elérték tetőfokukat és amelyet megelőzött e lap főszerkesztőjének, André Stíl, Sztálin-díjas kiváló hala­dó írónak jogellenes letartóztatása. A prágai francia nagykövetséghez in­tézett tiltakozó határozatukban töb­bek között ezt írják: „Tiltakozunk a francia kormánynak ezen brutális intézkedése ellen és követeljük a vi­lágbéke és a nemzetek közti testvé­riség hős harcosainak azonnali sza­badonbocsátását. Ugyanúgy felhábo­rodottan tiltakozunk a háborús „álta­lános szerződés" aláírása ellen, amely Nyugat-Németország rabszol­gasorsba döntését jelenti, megakadá­lyozza az egységes, békeszerető és független Németország létrehozását a Szovjetunió békejavaslata alapján és egyenes összeesküvés az európai béke ellen, mivel testvérgyilkos há­borúhoz vezet. Forró üdvözletünket küldjük a francia népnek és szülő Kommunista Pártjának és ígérjük, hogy békeb arcunkat fokozottabb, szorgalmas munkával támogatjuk." A francia kormány terrorista cse­lekedeteiről szóló hír mélyen érin­tette szakszervezeti dolgozóinkat is. A prágai központi szövetkezeti tanács dolgozói tiltakozásukban • el­ítélik a francia kormány kirívó tet­teit. „Biztosíthatjuk önöket, — ír­ják a francia nagykövetségnek — hogy mi Csehszlovákia dolgozó népe azonosítjuk magunkat a világbéke megtartásáért és a munkásosztály Jogaiért küzdő, hős francia harcosok­kal, Jacques Duclos és André Stil elvtársakkal. Az önök kormányának támadó lépése a munkásosztály és vezérei ellen, akik már egyszer fel­szabadították Franciaországot a fa­siszta megszállás alól, hasonló lépés azokhoz, amelyekkel Hitler uralomra jutott és a fasizmus, a demokrácia és a szabadság ellen harcba indult. A bohumini Gusztáv Kiiment vasmüvek alkalmazottai ezeket ír­ják: „A leghatározottabban elítéljük az úgynevezett demokratikus francia kormány brutális tetteit, amely nem átallott erőszakot és fegyvert hasz­nálni Franciaország munkásosztálya ellen, amely Ridgway pestistábornok Párizsba érkezése ellen tüntetett. Végletekig fel vagyunk háborodva, hogy a kormány akaratából a fran­cia városok utcáin a dolgozók vére folyt, hogy a barbár tetteket bete­tőzte Duclos elvtársnak, Franciaor­szág Kommunista Pártja titkárának, és a munkásosztály más további hü tagjainak a letartóztatása. A legna­gyobb megvetéssel és határozottság- . gal tiltakozunk azok ellen a tettek el­len, amelyek nyugaton játszódtak le az „általános szerződés" aláírásakor, mivel tudjuk, hogy a világ munkás­osztálya és a világbéke elleni táma­dásról van szó a hitlerista fasiszták segítségével. Követeljük, hogy azon­nal szüntessék meg Franciaország munkásosztályának üldözését és hogy annak vezéreit és a békeharc minden haladó harcosát azonnal engedjék ki a börtönből". 'A csehszlovák színházak művészei, műszakijai és dolgozói, a film, a rádió, a zene- és artistamü­vészet alkalmazottai, a ROH, mű­vész- és kultúrszolgálatfcan lévő al­kalmazottainak szövetségébe tömö­rülve mély szolidaritásukat fejezik ki Franciaország Kommunista Párt­jával és a harcoló francia néppel a következő szavakkal: „Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy a francia nép igazságos harcában győzni fog, hogy Franciaországban is a nagy for­radalmi tradíciók szellemében győzni fog a demokrácia a fasizmus felett, hogy a francia nép a világ összes bé­keeröinek oldalán megvédi a békét a háborús gyujtogatók ellen, akik mellé tetteivel a francia kormány is már régen felsorakozott". A füleki zománcgyár dolgozói a legmélyebb felháborodással vették hírül az amerikai imperialistákat ki­szolgáló francia kormány újabb gaz­tettét, amikor Franciaország Kom­munista Pártjának funkcionáriusait, Duclos elvtárssal (az élen börtönbe vetette és a hitleri gyilkos fasiszták példája nyomán letartóztatja a fran­cia békeharcosok nagy tömegét. Az áruló francia kormány ezzel a tetté­vel ki akarja szolgálni az amerikai imperialisták háborús tervei céljára a francia népet; francia földön sza­bad kezet nyújt a szabadságszerető hős koreai nép hóhérjának, Ridgway tábornoknak, aki a baktériumfegyve­rek használatának kezdeményezője volt. Az áruló francia kormány bármily népellenes gyilkos fasiszta eszközök­höz is nyúl, nem tudja megakadályoz­ni a francia nép győzelmes békemoz­galmát, amelynek élén annak irányi­tója, Franciaország Kommunista Pártja áll. „Mi, a füleki Kovosmalt dolgozói a legmélyebb fölháborodással tiltako­zunk a népáruló francia kormány gaztettei ellen és kötelezzük magun­kat, hogy szeretett Kommunista Pár­tunk vezetésével, Gottwald és Siroky elvtársakkal az élen, a dicső Szov­jetunió oldalán még fokozottabb erő­vel, szocialista kötelezettségvállalá­sok teljesítésével, a termelés emelé­sével, új, szocialista munkaformák kifejlesztésével erősítjük népi demo- ( I kratikus hazánkat." A Némei békeszerződéséri és Európa tartós békéjéért (Folytatás az 1. oldalról) a javaslatokat. A Szovjetunió ja­vaslatait minden ország demokrati­kus sajtója fontos hozzájárulásnak tekinti a világbéke ügyéhez. A Szovjetunió újabb fcékekezde­ményezése lelkesedéssel tölt el min­den német hazafit, erőt ad neki a Németország demokratikus egysé­géért vívott kemény és nehéz harc­ban. Ezt az igazságos harcot vívják a becsületes emberek milliói egész Németországban. Ezek az emberek különböző megggyőzödésűek, külön­böző politikai nézeteket vallanak, de egy akarat tölti el őket: meg­menteni a hazát a katasztrófától, melybe a háborús keretszerződés taszítja. Szélesedik és erősödik ennek a harcnak frontja. Az első vonalban a német nép élcsapata — Németor­szág Szocialista Egységpártja és Németország Kommunista Pártja halad. A két párt a német munkás­osztály legjobb forradalmi hagyo­mányait testesíti meg, mindvégig következetesen harcol a német nép igazi nemzeti érdekeiért, igazi ki­fejezője a német nép történelmi tö­rekvéseinek. Németország Szocia­lista Egységpártja és Németország Kommunista Pártja megmutatja a német népnek, milyen súlyos ve­szélybe döntötte a különszerződés aláírása. A két párt felhívásaiban megvilágítja, hogy a német népnek nem lehet más útja, mint az, hogy valamennyi jóakaratú német elszánt és áldozatos harcban egyesüljön a Szovjetunió javaslatai alapján meg­kötendő igazságos békéért. Ez az egyetlen út, amely elvezethet az egységes, békeszerető és demokrati­kus Németország megteremtéséhez. Ilye Németország fennállása „a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárja új európai háborúk lehetőségét, véget vet a vérontás­nak Európában ós lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat". (J. Sztálin.) Napról napra erősödik az ellen­állás egész Németországban a kül­földi rablókkal s az őket alattvalói hűséggel kiszolgáló lakájaikkal szemben. Az igazságos békeszerző­désért, az újrafelfegyverzés ellen, és Németország demokratikus egy­ségéért vívott általános népharc si­kere szempontjából elsőrangú fon­tossága van a munkásosztály egy­ségének. Tények bizonyítják, hogy ahol a kommunista, szociáldemokra­ta, keresztény ős pártonkívüli mun­kások együttesen léptek akcióba, ott mindig a legnagyobb sikereket érték el harcukban. A munkásosz­tály akcióegységének megszilárdí­tása és kiszélesítése — ez ma az elsőrendű feladat. Nagy erő csak nagy cél érdeké­ben születik. A német népben ma hatalmas erő bontakozik ki, meri a békéért, az egységes, független, je­mokratikus, békeszerető Németor­szág megteremtéséért harcol. A né­met népnek e célért vívott harcában szilárd támaszpontja van: a Német Demokratikus Köztársaság, amely minden német számára élő példája a valóban demokratikus, békeszerető német állämnak. A Német Demo­kratikus Köztársaság valamennyi becsületes németnek utat mutat a béke, a ragyogó jövő felé. Ebben az igazságos harcban a német népé lesz a győzelem. Bizto­sítja ezt a német nép hajlíthatatlan akarata, amellyel céljai megvalósí­tására törekszik, biztosítja ezt va­lamennyi békeszerető erőnek, a bé­ke és demokrácia nagy Szovjetunió vezette hatalmas táborának testvéri támogatása. („A Tartós bókéért — népi demokráciáért" c. lap június 1-i vezércikke.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom