Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-01 / 129. szám, vasárnap

1952 június 1 UJSZ0 327 V. Siroky - kis- és középparasztjaink jobb életének harcosa Megemlékezni Viliam Siroky elvtára 50. születésnapjáról éa ünnepelni azt, annyit jelent, mint emlékezetünkbe idézni és megünnepelni a szlovák történelem leggyönyörűbb fejezetét, tisztelettel és hálával fejet hajtani az előtt a mű előtt, amely páratlan Szlovákia eddigi történelmében — az előtt a mű előtt, amellyel Siroky elvtárs és szülő kommunista pártunk örök időkre beírták nevüket a szlovák nemzet történelmébe. I. Siroky elvtárs neve szorosan öszszeforrt szülő Kommunista Pártunk nevével és tevékenységével megalakulásától kezdve egészen a mai napig. Hisz az ifjú 18 éves Viliam Sirokyt már 1920 szeptember 5-én ott látjuk Szlovákia Kommunista Ifjúmunkásai Szövetségének első kongresszusán, amely mint a dolgozó nép szlovákiai és a köztársaságbeli első szervezett egységeinek egyike határozottan kijelenti: „Ma az elvek tisztaságára, világos és tiszta jelszavakra van szükségünk! Félre a munkásság árulóival — a szociáldemokratákkal. A munkásságon elkövetett árulás politikáját hadd csinálják ők maguk! A forradalmi tömegek elhagyják őket és saját forradalmi tömegpártot alapítanak; Csehszlovákia Kommunista Pártját." És félévvel később a 19 éves Viliam Siroky egyike a CsKP első szervezete alapítóinak Pozsonyban. Pártunk születésének ezen időszakára való visszaemlékezéseimben mindig élesen kiemelkedik előttem éppen ennek az ifjú forradalmárnak, fáradhatatlan, lelkes hazafinak alakja, akivel abban az időben együtt dolgoztunk a pozsonyi kerületi párttitkárság épületében. Amikor Pártunk keletkezésének idején megbíztak engem a Kommunista Párt alapítására létrehozott akcióbizottság elnöki tisztségével és a pozsonyi marxista baloldal kerületi titkári funkciójával — az ifjú Viliam Sirokyban a munkásosztálly ügyéért és harcáért lángoló bolsevik munkatárs értékes típusára leltem. Ez időbeli munkánk nem volt könnyű. Az a feladat állott előttünk, hogy megteremtsük az addigi ekonomizmussal és chvosztizmussal terhelt szociáldemokrata opportunista munkamódszerekről az átmenet feltételeit a politikai munkára. Szükséges volt azt a tudatot és meggyőződést bevinni a munkástömegekbe, hogy a szakszervezetek egyedül nem képesek hatékony harcot folytatni a burzsoázia ellen, hogy elsősorban politikai szervezetet, újtípusú politikai , pártot kell teremteni, amelyet új, forradalmi elmélet iráinyít, amely Oroszország dicső Bolsevik Pártjának mintájára vezeti a dolgozó népet a burzsoázia hatalmának megdöntéséért vivott küzdelemben. E törekvésünk megvalósítása azt jelentette, hogy mindkét oldalon meg kell törni az előítéleteket, maguknál a munkásoknál és az akkori munkásfunkcionáriusoknál is. Az ifjú Siroky elvtárs, az új forradalmi tanítás — a marx-leninizmus lelkes híve, tevékenyen résztvesz 1923 végén és 1924 kezdetén Pozsonyban a Párt-káderek első iskolájának megszervezésében. Ki kell emelni, hogy Siroky elvtárs egyike / volt azoknak, akik a legnagyobb figyelmet fordították; az iskolázásra és ezért rendkívül nagy gondoskodást fordított annak megszervezésére is. És itt szintén megmutatkozott az, hogy politikailag mily rohamosan fejlődik, mily gyorsan sajátítja el a marx-lenini tanítás alapjait és alapelveit. Csupán mint érdekességet említem v fel, hogy vitáinkon résztvettek a baloldali beállítottságú főiskolások is, köztük Clemen t is is, azonban mi, munkás funkcionáriusok már itt megéltük első összecsapásunkat Clementissel. Arról vitatkoztunk, hogy mi a töke. Clementis azt a burzsoá elképzelést akarta ránk kényszeríteni, hogy a tőke minden vagyon, minden tárgy, amely valakinek a. tulajdonában van mellőzve itt azt a főtételt, amire Marx tanít, hogy a tőke a magánvállalkozóknál bérviszonyban álló munkaerők kizsákmányolása által kitermelt értéktöbbletből származó javak összessége. Rövid idővel azután Clementis elcsábította tőlünk a főiskolások egy részét — és, mint ismeretes, megalakította a DAVI-sták körét és a DAV című folyóiratot. Hála annak az iskolának, amelyen Viliam Siroky ez időben keresztülment, hála a szívósságának, amellyel résztvett Pártunk létrehozásában, valamint. szervezeti és ideológiai kialakításában, a későbbi években ugyanolyan sikerrel megbirkózott számos gyárban és nagybirtokon a sztrájk megszervezésének nehéz feladatával. Sikeresen tudta teljesíteni feladatait az illegalitás nehéz körülményei között és az 1928/29-es döntő időszakban határozottan Gottwald elvtárs munka- és harcostársainak soraiba lépett. II. Viliam Siroky elvtárs történelmi érdeme a Szlovákia gazdasági struktúrájának megváltozásáért, Szlová kia iparosításáért folytatott fáradhatatlan és úttörő harcában van. Az ő „Szlovákia gazdasági, szociális és kultúrális felemelésének terve", amelyet a CsKP besztercebányai szlovákiai országos konferenciáján 1937 május 16-án terjesztett elő, örök időkre emlékezetes dokumentuma marad annak, mily komoly és felelősségteljesen oldotta meg Pártunk Szlovákia és a Köztársaság életkér. déseit már abban az időben, mikor még nem vett re A kormányban és amikor épp ellenkezőleg, kénytelen volt viselni a kapitalista társadalmi rendszer durva terrorját. „A demokrácia alapelve nem tűrheti — hangsúlyozta Broky elvtárs — Szlovákia gazdasági, szociális és kultúráiig felemelkedésének tervében —, hogy a Köztársaság két része között olyan nagy különbségek legyenek. Véget kell vetni az eddigi hivatalos gazdasági politikának és új demokratikus gazdasági politikát kell kezdeni. Milyennek kell lennie ennek a gazdasági politikárjpk ? Kell, hogy irányelve ez legyen: messzemenöleg támogatni a szlovákiai ipart, emellett kell, hogy e politikának célja Szlovákia iparosítása legyen." Siroky elvtárs ezzel kapcsolatban találóan rámutatott arra, hogy ez az egyedüli út a munkásság, valamint s kis- és középparasztok nehéz szociá. li

3 viszonyainak megjavítására és a Köztársaság szilárddá, ellenállóvá té telére a terjeszkedő fasizmus fenyegetéseivel szemben. A burzsoáziának azonban nem volt érdeke az iparosítás megvalósítása, ameiyről kezdeményezője azt mondotta, hogy „hoz. zájárulna a nagy munkanélküliség enyhítéséhez és hogy jótékony hatás sal lenne az egész dolgozó nép életviszonyára". A burzsoázia anyagi és politikai kiváltságai érdekében a legcsekélyebb előnyt sem engedélyezett a dolgozó nép javára. A népi demokratikus kormánynak kellett jönnie, hogy valóra váltsa a Kommmunista Párt nagyszerű tervét, Szlovákia iparosítására vonatkozólag és ezzel megteremtse az előfeltételeket nemcsak a munkásosztály szélesméretű fejlődésére, hanem a szlovák falvak gazdasági, szociális és kultúrális helyzetének a megjavítására is. Szlovákia iparosítása — nemcsak a munkásosztály helyzete megjavításának gyógyszere, hanem egyúttal út is arra, hogy egészségessé tegyük falvaink viszonyait, hogy felszámoljuk a tömeges kivándorlást és a szlovák falu túlnépesedését, hogy megszabadítsuk a kis- és középparasztokat óriási adósságaiktól, hogy fokozzuk földjük hozamát stb. És itt ki kell emelni, hógy Siroky elvtárs sohasem felejtkezett meg a szlovák kérdés másik oldaláról sem, falvaink viszonyainak megjavításáról. Erről újra tanúskodik mind „Szlovákia gazdasági, szociális és kultúrális helyzete felemelésének" terve, mind Siroky elvtárs egész parlamenti tevékenysége a München előtti köztársaság idejében. Milyen körülmények között éltek kis- és középparasztjaink a München előtti Csehszlovák kapitalista Köztársaságban? Siroky elvtárs 1935 december 9-én mondott parlamenti beszédében rámutatott arra, hogy SzloMarek Čulen • • • vákiában a föld igen el van hanyagolva, hogy 60%-kal kisebb a hozama, mint Csehországban. Másfelől viszont a szlovákiai kis- és középparaszt termékeiért alacsonyabb árakat kapott. Az agrárpolitika eredménye az volt, hogy a kis- és középparasztok Szlovákiában fülig eladósodtak, adásságuk elérte az öt milliárd koronát. Amint Siroky elvtárs 1936 decemberében egy másik parlamenti beszédében felemlítette, Szlovákiában a föld igen szét volt tagolva. Az egy hektár terjedelmű mezőgazdasági pirtokok a mezőgazdasági telepek 21%át képezték, emellett egyikük sem tudta tulajdonosát eltartani. A szlovákiai földműves települések 44%-át az egy hektártól 5 hektárig terjedő birtokok képezték, azonban ezek átlaga sem haladta túl a két hektárt. E települések nagy része nem tudta eltartani tulajdonosát. Siroky elvtárs szószerint ezeket mondotta: „Mit jelent ez? Ez annyit jelent, hogy a szlovákiai kisparasztok kétharmadrészének a megművelt föld nem nyújt megélhetést. A kisparasztok földje nem tartja el a földműves családokat, de a szlovák ipar sem tudja őket a termelésben elhelyezni. Hol keressen tehát akkor megélhetést a koldusbotra jutott földművesnép ? Siroky elvtárs továbbá megjegyezte, hogy a két hektáron aluli földtulajdonnál minden hektár mezőgazdasági földterületre 3192 korona adósság esett, a két hektártól öt hektárig terjedő földterületekre hektáronkint 1889 korona ég az öt hektártól húsz hektárig terjedő földterületek minden hektárára 1235 korona. Hangsúlyozta, hogy a burzsoá kormányok akkori politikája mellett a földműves tömegekre a cseth és szlovák bankok javára szolgáló kisajátítás várt. Hisz a kamatok, amelyeket adósságaik után fizettek, átlag 9—11%-osak voltak és nem volt ritka a 12—14—16 százalékos kamatláb sem. A végrehajtások, valamint a kis- és középparasztok birtokainak elárverezése a burzsoá köztársaság alatt napirenden voltak. Ismeretes, a Felsögaramvölgyi Polomka község szegény parasztjainak elárvereztetése, ismeretes a haburai éa csertizsnei kelfttszlovákiai kis- é

s középparasztok lázadása. Nem volt ritka az olyan eset sem, amilyen 1933 augusztusában a Nyitra melletti Alsókereszkényben történt, ahol egy hét alatt 96 végrehajtást foganatosítottak. Egyedül a kommunisták voltak azok, akik konkrét javaslattal léptek fel ezidőben az iránt, hogyan kellene a szlovák falvak nyomorát megszüntetni. Ezt a javaslatot az 1937 május 16-ki besztercebányai konferencián Siroky elvtárs terjesztette elő. Szlovákia gazdasági, szociális és kultúrális felemelésének tervében egész sor fontos intézkedés megtételét követelte, amelyek elősegíthetik a kisés középparasztok szociális helyzetének javulását. Akkor ezeket követelte; „A szlovákiai földművesnép elviselhetetlen és a demokratikus rendszerrel összeférhetetlen életszínvonala azt követeli, hogy a mezőgazdasági politika Szlovákiában demokratikus irányban megváltózzon. E politika demokratizálására követeljük: 1. A Mezőgazdasági Tanács demokrataellenes pártintézményének megszüntetését és helyett

e mezőgazdasági kamara létesítését, amelynek vezetőségét közvetlen, titkos és általános választójog alapján a parasztok és a földmunkások választanák. Hatáskörének sokkal szélesebb méretűnek kellene lennie, mint az eddigi Mezőgazdasági Tanáos hatásköre, ha igazán a földműves lakosság avát kell szolgálnia, főleg a kisparasztokét. Tartozzék hatáskörébe: a földbirtokok tagosításáról (kommasszació) való gondoskodás, a szarvasmarhák, valamint a juhok tenyésztésének támogatása, a földműves népnek műtrágyával és jobb minőségű vetőmagokkal való segítése, a rétek, legelők stb. lecsapolásóról válj gondoskodás. 2. A földreformnak az érvényben levő törvények értelmében (a 215/29. számú törvény és az 31/32-es számú törvény) való befejezését. Ezenkívül az összes irredenta nagybirtokosok és maradékbirtokosok földjének elkobzását, akik gátolják a cseh és szlovák nemzet közti megértést (a 136/ 1936 számú államvédelmi törvény értelmében) és e föld kiosztását a kisparasztoknak ég a földnélkülieknek. És végül; a földművesnép igazságos követeléseinek szellemében új földreformot követel. E célból követeljük konfiskáló törvény kiadását az 50 hektáron felüli földtulajdoninál rendelkező földbirtokosok és nagybirtokosok földjének elvételére. A földreform befejezésére és új konfiskációs törvény végrehajtására új szlovákiai állami földhivatal létesítését követeljük. A kormány megbízhatja a szlovákiai országos képviseletet, az 1925/ 1927 számú törvény a) cikkely 56. § ának értelmében, hogy irányelveket dolgozzon ki a földreform befejezésére és a további törvények végrehajtá sára, amelyeket ez irányban fognak kiadni. 3. A földműves nép tehermentesd, tésének megvalósítását Gottwald, Nepomucky, Siroky stb. képviselők javaslatának értelmében, amelyet 747. sz. alatt a Nemzetgyűlés képviselőházának nyújtottak be 1937 januárjában. 4. Kutató intézetek létesítését, amelyek a földhozam emeléséről gondoskodnának és egybe volnának kötve a különböző típusú szakiskolákkal az egyes mezőgazdasági területek jellege szerint (répa-, gabona-, burgonya-termelő terület stb.). Követeljük, a mezőgazdasági szakiskolák látogatásának lehetővé tételét elsősorban a szegény földművesfiúk és lányok számára." Ilyenek voltak a kommunisták javaslatai a szlovák mezőgazdaság nyomorának megszüntetésére. Kis- és középparasztjaink azonban nem élték meg a kapitalistáktól nehézségeik megoldását és bajaik megszüntetését. A népi demokratikus kormánynak kellett jönnie, élén a kommunistákkal, hogy teljesítse a dolgozó parasztok követeléseit. Élénk emlékezetünkben van még az, hogy a felszabadulás után sem ment ez könnyen. 1948 februárjáig könyörtelen küzdelemben kellett legyűrni a demokrata pártban összpontosult reakció ellenállását és szabotálását, és Siroky elvtárs ismét Gottwald elvtárs oldalán állt e harc élén. Ma azonban büszkén beszélhetünk arról, hogy falvaink Gottwald és Siroky elvtársak vezetésével bátran léptek az örömteljesebb holnapjuk felé vezető útra. A felismerhetetlenségig megváltoznak az olyan szegény vidékek, mint Árva, Kisuca és Szlovákia máls részei voltak, ahol rövid idő alatt hatalmas gyárak nőttek ki a földből, ahol állandnóan építik a nehézipart, amely a mezőgazdaság gépesítésének elsőrendű feltétele. Szlovákia iparosítása nemcsak megszüntette a munkanélküliséget, a tömeges kivándorlást, hanem egyúttal elősegíti a mezőgazdasági termelés emelését is, mivel az ipar falvainknak egyr

e több és több nagyteljesítményű mezőgazdasági gépet és több műtrágyát juttat. A népi demokratikus köztársaság a kis- és középparasztoknak Szlovákiában körülbelül 200.000 hektár nagybirtokból való földet adományozott. Nem létezik többé a kis- és középparasztok nyomasztó eladósodása, nem kell minden évben olyan összeget fizetni csupán kamatokra, amely 23.000 vagón búza árának felel meg. Kis- és középparasztjaink ma biztosak abban, hogy mindazt, amit gazdaságukban előállítanak, előnyös áron el i

s adhatják. A szlovákiai mezőgazdaságnak ma hat és félszer több traktorja van, mint a kapitalista köztársaság alatt; az önkötöző gépek és más nagyteljesítményű gépek ezrei állanak rendelkezésére. Emellett az egész géppark ma kis- és középparasztjainkat szolgálja. Ez azonban még korántsem minden, amit a szlovák falu kis- és középparasztjai nyertsk, amit

N annak köszönhetnek, hogy népi demokratikus köztársaságunkban megvalósítják a Siroky elvtárs által 1937ben Besztercebányán előterjesztett terveket. Az elaggott földművesek és földműves asszonyok tízezrei részesülnek a nemzeti biztosítás előnyeiben és minden hónapban tekintélyes aggkori járadékot élveznek. A szövetkezeti tagok tízezrei használják ki az ingyenes orvosi és kórházi kezelés előnyeit. A kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok ezrei évente egyhetes üdülést töltenek a Tátrában ás a többi üdülőközpontokban, amelyek valamikor csupán néhány ezer leg'-' gazdagabb család számára voltak fenntartva. Az egészségtelen és rendezetlen falvak helyén — amelyekből a burzsoá köztársaság alatt évente a szegény emberek tízezrei vándoroltak ki külföldre — ma gyönyörű, modern falvak és városok — a jólét falvai és városai emelkednek. Üj iskolák, új gazdasági épületek, kultúrházak, mozik, egészségügyi házak, óvodák, épülnek bennük. Ez év végén már Szlovákia 781 falvának lesz állandó mozija, míg 1937-ben Szlovákiának még csak 196 mozija volt. A felszabadulás óta eltelt rövid hat év alatt Szlovákiában 93 községbe vezették be a villanyáramot — míg az első köztársaság 20 éves fennállása alatt csupán 228 község kapott áramszolgáltatást, emellett ma már a lakosság 83%-a villanyárammal világít. A szlovák falvak 81.4%-ának ma már telefónja van. 270.000 szlovákiai háztartásnak van, rádióvevőkészüléke. Lassan nem lesz községünk, amelynek ne lenne autóbusz összeköttetése, habár még nem is olyan régen volt az, hogy az autóbusz vidékeinken ritkaságszámba ment. Falvainknak ma már villanymosodái és gyermekotthonai vannak. Kis- és középparasztjaink százezres tömegben vesznek részt a . különféle szakelőadásokon, ezrek látogatnak különféle díjtalan tanfolyamokat, amelyekben traktorista, agronómus, zootechnikus stb. képesítést nyernekA földműves szakirodalom és sajtó ma nagyobb kiadásban jelenik meg, mint az első köztársaság egész irodalma és sajtója együttvéve. Falvaink életének örömteljes fejezete főleg attól az időtől kezdődött, amikor 1949-ben létrejöttek az első egységes földműves szövetkezetek. Az egységes földműves szövetkezeteken át a szlovák és cseh falvak boldogabb holnapjuk felé haladnak. Ma már Szlovákiában a magasabb típusú EFSz-ek a szovjet kolhozisták példája nyomán nagyobbhozamú gazdaságot építenek és emelett már az általuk elért első sikerek azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás az egyedüli út, amely a kis- és középparasztokat állandóan jobb jövőjük felé vezetheti. Az egységes földműves szövetkezetek magasabb hektárhozamokat és a marhaállomány magasabb hasznosságát érték el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Megváltozik az EFSz-ekben dolgozó földművesek munkaviszonya is, akik a Kommunista Párt és Siroky elvtárs által kitűzött szövetkezeti alapelvekhez tartják magukat. Ez az egész óriási újjászületés, falvaink mindezen örömteljes változásai elválaszthatatlanul összefüggnek Pártunk küzdelmével és munkájával, Siroky elvtárs harcával és munkájával. ni. Megemlékezni Siroky elvtárs 50-ik születésnapjáról és megünnepelni azt, annyit jelent, mint megemlékezni Szlovákia grandiózus, örömteljes átépítésének nagy müvéről és ünnepelni azt. Olyan mű ez, amely alapjában megváltoztatja országunk arculatát. Olyan mű ez, amelynek fótartalma és eredménye népünk boldogsága. Teljeg kifejezésre jutnak benne Siroky elvtársnak a CsKP dicső IX. kongresszusán mondott szavai; „Nincs már oly messze az az idő, amikor a virágzó, iparosított Szlovákia a szocialista Csehszlovák Köztársaságban örömteljes valóság lesz, az új gyárak pedig dicső emlékműve; a csehszlovák munkásosztály alkotó erejének és szövetségének.